Európa–India: Együtt a nők jogaiért

Visszatekintés az elmúlt hét fontosabb eseményeire

Szerda délután a Friedrich Ebert Alapítvány (FES) indiai delegációjának tagjaival találkoztam Brüsszelben, az Európai Szocialisták Pártja központjában. Elmondhatom, hogy hosszú évek óta kiváló a kapcsolat brüsszeli, washingtoni és budapesti FES irodákkal. Az Európai Szocialisták Pártja Nőszervezetét képviselve, áttekintést adtam az uniós esélyegyenlőségi kezdeményezésekről, a tárgyalás alatt álló javaslatokról, s végül az Európai Unió és India közötti kapcsolatok fejleményeit is áttekintettük.

A delegáció olyan indiai, esélyegyenlőséggel foglalkozó szakemberekből állt, akik részt vesznek a FES „EU-szakpolitikák a nők szerepének erősítéséért és a nemek közötti esélyegyenlőség érvényesítéséért” elnevezésű nemzetközi párbeszéd-programjában. Ennek részeként, az indiai szakemberek megismerhették az uniós döntéshozatali rendszert – különös tekintettel az esélyegyenlőségre.

A találkozó remek lehetőséget kínált arra, hogy megoszthassuk egymással tapasztalatainkat, valamint az Európai Unióban és Indiában jellemző kihívásokat. Az ESZP idén húsz éves nőszervezetének kampányai és további tevékenységei hasznos tapasztalatul szolgálhatnak indiai kollégáinknak is. A nemek közötti egyenlőség az élet számos területén – köztük a politikában is – kiemelt szerepet kap kampányaink során. Végső célunk, hogy elérjük az 50-50 százalékos arányt. Mindezek mellett, a nők és a férfiak közötti bérolló bezárása, a szegénység elleni harc és a szociális igazságosság azok a fő területek, ahol sikerült már számos sikert elérnünk, de még nagyon sok harcot kell megvívnunk.

Az eszmecsere során bemutattam nőszervezetünk példaértékűnek számító kezdeményezéseit. Ilyen volt például „Az én testem, az én jogaim" elnevezésű kampány is, amely a nők, főleg az édesanyák jogaiért állt ki.  A nők egyenlő élvezzenek jogokat, függetlenül attól, melyik részén élnek a világnak!

A nők elleni erőszak is fontos pontja volt a beszélgetésnek. Számos országban – sajnos Magyarországon is – egyre gyakoribbak azok a felháborító, brutális történetek, amelyek elszenvedői többnyire nők. Emlékezzünk csak vissza: nem is olyan régen a már függetlenként ténykedő, volt fideszes Balogh József országgyűlési képviselő súlyosan bántalmazta élettársát. A Magyar Szocialista Párt nevében fel is szólítottuk a közéletből való távozásra, ám erre nem volt hajlandó. Pontosan ezek a tragikus történetek azok, amelyek ellen fel kívánunk lépni. Minden erőnkkel azon leszünk, hogy ezek a bűncselekmények ne történhessenek meg, az elkövetők pedig elnyerjék méltó büntetésüket. Indiában a szexuális erőszak igen komoly problémát jelent, s az illetékes szervek nem találják a megfelelő eszközöket ezek megfékezésére, ami az egyik legégetőbb kérdés, s amit mihamarabb meg kell oldani az indiaiaknak is!

Az Európai Unió és India közötti kapcsolatot tekintve, elmondhatjuk, hogy a felek jelentős kereskedelmi partnerei egymásnak, s az új EU-India szabadkereskedelmi megegyezés ezen még inkább lendíthet. A gazdasági dimenzión túl, alapvető értékeink is sokban egyeznek, hiszen erős a demokráciában és az emberi jogokban való hitünk, amely a szolidaritáson alapul. Közös célunk, hogy a terrorizmust visszaszorítsuk, az erőszakos szervezeteket támogató országok ellen közösen fellépjünk.

Szomorú esemény árnyékolta be hetünket. Francia szociáldemokrata barátunkat, Pierre Mauroy-t veszítettük el. A francia és európai szociáldemokrácia egyik legkiemelkedőbb alakja volt, aki korábban Franciaország miniszterelnökeként, a Szocialista Internacionálé elnökeként, Lille polgármestereként, valamint a Jean Jaurès Alapítvány elnökeként, fáradhatatlanul kűzdött az egyenlőbb és igazságosabb társadalomért, valamint a progresszív értékekért. A Francois Mitterand elnöksége alatt általa vezetett francia kormány számos, kulcsfontosságú társadalmi reformot vitt végbe. Így például az ő nevéhez fűződik a halálbüntetés eltörlése Franciaországban.

Mi, magyarok, különösen sokat köszönhetünk Pierre Mauroy-nak, aki elkötelezetten támogatta a magyarországi progresszív törekvéseket. Részt vett a nemek közötti esélyegyenlőség előmozdítása érdekében elindított „sárga sálas” mozgalmunkban, az utóbbi években pedig a Jean Jaurès Alapítványon keresztül segítette a magyar aktivisták képzését.

Részvétünket és együttérzésünket fejezzük ki az elhunyt családjának és barátainak. Emlékét megőrizzük, az általa megtestesített progresszív értékeket pedig mi védelmezzük tovább.

Az elmúlt hetek az Európai Parlamentben és azon kívül

Régóta nem jelentkeztem már blog bejegyzéssel, de kérem, nézzétek el nekem ezt a hiányosságot! Az elmúlt időszakban nagyon sok dolgom akadt. Az Európai Parlamentben és otthon is voltak jócskán teendőim. Megpróbálok most mindenről beszámolni nektek.

Átláthatóbb működést és egységes jogállást szeretne biztosítani az Európai Parlament az európai szintű pártok és pártalapítványok számára. Az új szabályozást már a jövő évi EP-választások során is alkalmazni szeretnénk, ezért a Parlament rövidesen tárgyalásokat kezd a Tanáccsal. Ezzel kapcsolatban árnyék jelentéstevőként én is kifejtettem véleményemet. Szerintem az európai politikai pártok megerősítése a részvételen alapuló kormányzást, és végső soron az uniós intézményrendszer demokratikus működésének megerősítését szolgálja. Rendkívül fontosnak tartom, hogy az unióban a demokratikus európai politikai pártoknak egységes jogállásuk legyen, ami uniós jogon alapul. Az európai szintű pártoknak, valamint a szakpolitikai kutatásokat végző alapítványaiknak kulcsszerepük van az országhatárokon átívelő, valóban európai viták ösztönzésében. Mindez nagyban hozzájárul az európai intézmények és a polgárok közötti közvetlen kapcsolat megerősítéséhez is.

A litván LSDP tavaly decemberi választási győzelme óta, most került sor először kongresszusra, ezért személyesen kívántam Algirdas Butkevičius miniszterelnöknek sok sikert kormánya munkájához, különös tekintettel a júliusban hivatalba lépő, féléves litván EU-elnökség idejére. Beszédemben kitértem az európai ifjúsági garanciára, amely szerintem kiváló lehetőséget jelent Litvániának, hogy – az ír munkáspárti kormány által vezetett, 2013 első félévi EU-elnökség munkájára építve – sikeresen kezeljék Európa jelenlegi, talán legsúlyosabb válságát: a fiatalok munkanélküliségét.

Továbbá elismerésem fejeztem ki Algirdas Butkevičius miniszterelnöknek, amiért az LSDP nőszervezetének vezetője, Birutė Vėsaitė személyében, női gazdasági minisztert nevezett ki, világosan jelezve elkötelezettségét a nemek közötti esélyegyenlőség iránt.

Születésnapot is ünnepeltünk Brüsszelben, mégpedig az európai polgári kezdeményezését. Ebben jelentéstevőként közreműködtem. Az eddig napvilágot látott kezdeményezések száma és az ezekben megfogalmazott célkitűzések optimizmusra adnak okot. Azonban első kezdeményezések során, a szervezők előre nem látott technikai nehézségekkel szembesültek, amelyeket részben sikerült megoldani. Bízom benne, hogy a 2015-ben esedékes teljes körű felülvizsgálatot követően, a folyamat még egyszerűbbé válik. De most, mindenekelőtt az uniós intézmények és a tagállamok együttműködésére van szükség, hogy minél több európai ismerkedhessen meg azzal a lehetőséggel, hogy az európai polgári kezdeményezés révén, közvetlenül is alakíthatja az európai együttműködést, Európa jövőjét!

A Európai Parlament nőjogi és esélyegyenlőségi bizottsága delegációjának tagjaként, két napra Portugáliába látogattam, hogy a helyszínen tanulmányozzuk a portugáliai társadalmi és munkaerő-piaci folyamatokat. A portugál kormány több tagjával is megbeszélést folytattunk, így Teresa Morais esélyegyenlőségi és Pedro Roque munkaügyi államtitkárral, valamint a portugál törvényhozás esélyegyenlőségi bizottságának tagjaival, majd helyi civil szervezetek képviselőivel is. Portugália követendő például szolgált a nemek közötti esélyegyenlőséget illetően az EU többi tagállama számára, azonban a válság és a megszorító intézkedések itt is az áltagosnál súlyosabban érintették a nőket: mind a munkanélküliség, mind pedig a bérolló növekedett. Portugália ugyanakkor továbbra is elkötelezett a nők helyzetének javítása, a nők politikai képviseletének növelése, valamint a nemi alapú erőszak leküzdése mellett. Ezt jól jelzi a néhány éve elfogadott kvótaszabályozás, illetve a nők elleni erőszak megakadályozásáról szóló európai egyezmény ratifikálása is.

Olasz baloldali fiatalokkal is találkoztam a közelmúltban, s nagyon hasznos dolgokat osztottak meg velem. A látogatók beszámoltak arról, hogy a válságot ők nemcsak pénzügyi és gazdasági jellegűnek, de egyben érték- és erkölcsi válságként is megélik. Kitértek arra a szomorú tényre, hogy Magyarországnak az elmúlt három évben igen egyértelmű és nagyon rossz híre lett a világban, s ezt Olaszországban is világosan látják.

A Tavares-jelentéssel kapcsolatban azon az állásponton vagyunk, hogy bár az ország-jelentésben kőkemény tények szerepelnek, s ezek az Orbán-kormány tetteit minősítik, a tervezetben felmerülő szankciók miatt – ebben a formájában legalábbis –annak elfogadását nem támogatjuk.

És most kicsit kevésbé pozitív vizekre kell, hogy evezzünk. Sajnálatos módon, Magyarországon ismét szomorú események történtek, amelyeket muszáj megbeszélnünk, s felszólalnunk ellenük!

Az Orbán-kormány álszent módon emlegeti a család szentségét, miközben magánügynek tartja a családon belüli erőszakot. A kormánypártok „ókori" felfogásában a férfi még mindig „élet és halál ura". Ezt bizonyítják az élettársa elleni erőszakkal gyanúsított Balogh József volt fideszes képviselő, illetve Meggyes Tamás és Daher Pierre korábbi esetei. Úgy gondolom, a családon belüli erőszak csak szélsőséges megjelenései formája annak a társadalmi struktúrának, amelyben a nőket elnyomják. Ezt csak törvényekkel, a nyugat-európai minták átvételével lehet visszaszorítani.

Egy másik aktuális téma Magyarországról a munka világa, amelyről május elsején, a munka ünnepén beszéltem Szigetszentmiklóson és Győrben.

A Fidesz egymillió új munkahelyet ígért. Ezzel szemben, most ott tartunk, hogy rekordszinten áll a munkanélküliség, pedig az éhbéren foglalkoztatott közmunkásokat is beleszámolják a statisztikába. Tündérmeséről beszélnek, miközben zsugorodik a gazdaság.

Mi, szocialisták, a növekedésre és a munkahely-teremtésre fókuszálunk majd, és visszaállítjuk a társadalmi szolidaritást, amelyet a Fidesz durván feltépett. Biztonságot adunk a kiszolgáltatott, beteg vagy rokkant embereknek, és Magyarország nemzetközi tekintélyét is helyre kívánjuk állítani, mert a Fidesz-kormány „háborúskodása” leszűkítette hazánk mozgásterét. Így ma sokkal nehezebb érvényesíteni érdekeinket.

Kétezren az ESZP Progresszív Konvencióján

Az elmúlt hét - EU-AKCS Közös Parlamenti Közgyűlésen kívüli - másik jelentős eseménye az Európai Szocialisták Pártja brüsszeli  Progresszív Konvenciója volt. A kétnapos, egész Európára kiterjedő, nyitott ötletbörze egyedülálló lehetőséget kínált az előttünk álló legfontosabb társadalmi és gazdasági kihívások megvitatására. Szerte Európából közel 2000 kutató, civil szakember és politikus érkezett, akik kerekasztal-beszélgetéseken és munkacsoport-üléseken mondhatták el véleményüket arról, milyen választ kell adni ezekre a kérdésekre egy modern, európai, szociáldemokrata pártnak. Európai szintű párt nem szervezett még ekkora rendezvényt.

A Konvenciót megelőzően az ESZP vezetőségi testülete, a  PES Council is összeült, ahol megválasztottuk a távozó elnökünk, Poul Nyrup Rasmussen utódát. Az ESZP új, ideiglenes elnöke az egykori bolgár miniszterelnök, Szergej Sztanisev lett. Szombaton alkalmam volt hatszemközt találkozni velük, ahol megköszöntem Poul munkáját és az esélyegyenlőség iránti elkötelezettségét. A PES Women elnökeként mindig számíthattam arra, hogy az ESZP felkarolja az esélyegyenlőségi szemlélet széleskörű érvényesítését célzó kezdeményezéseinket, és bízom benne, hogy új elnökünk is ezt az utat fogja követni.

A nemek közötti esélyegyenlőségről sok szó esett a hétvégi rendezvénysorozaton, hiszen ez az ESZP programjának egyik alapköve. Ugyanakkor kifejezetten  ilyen témájú rendezvényt is szerveztünk az Európai Progresszív Tanulmányok Alapítványa és a CEE Network for Gender Issues szervezetekkel együttműködve, amelyen az új gazdasági és társadalmi kihívásokhoz való alkalmazkodás szemszögéből vizsgálták meg a nők politikai szerepvállalásának kérdését.

A konvenció első napjára esett a nőket érő erőszak elleni küzdelem világnapja, amely alkalmából figyelemfelhívó kampányt rendeztünk az erőszakkal kapcsolatos tudatosság növelése és a megelőzés elősegítése érdekében.

Fontos, több beszélgetésen is előkerülő téma volt továbbá a fiatalok foglalkoztatottsági helyzete. A fiatalok munkanélküliségével foglalkozó munkacsoportunk bemutatta az elkészített jelentést, amelyben konkrét javaslatokat fogalmaztunk meg a helyzet javítása érdekében. Ifjúsági szervezetünk, az ECOSY pedig arról tartott egy beszélgetést, hogyan boldogulhatnak a fiatalok abban a világban, amit napjaink Európája kínál számukra. Érdekes beszámolókat hallottam az EU legkülönfélébb részeiből érkezett hozzászólóktól, így én inkább egy másik dimenzióra próbáltam ráirányítani a figyelmet: a generációk közötti együttműködés fontosságára. Ennek illusztrálására kiváló példát szolgáltatnak a PES Womenben is leggyakrabban előkerülő ügyek: az alulfizetett szakmákban a fiatal nők erősen felülreprezentáltak, amely később az alacsonyabb nyugdíjakban is vissza fog köszönni. (Erre a problémára igyekszik felhívni a figyelmet az év elején, az európai nyugdíjrendszerek esélyegyenlőségi szemléletű reformjáért indított kampányunk is.) A probléma megoldásához a politikai életben az esélyegyenlőséget kiemelten kezelő szociáldemokrata pártok térnyerésére van szükség, amelyhez a legutóbbi választási sikereink Dániában, Franciaországban és Németországban bíztatóak. Mindez azonban önmagában nem elég: szükség van arra is, hogy a generációk közösen, együttműködve, egymást meghallgatva dolgozzanak a probléma megoldásán. Ezt helyettük, helyettünk semmilyen politikai erő nem teheti meg, legfeljebb csak segíthetik. A konzervatív kormányok sorozatos esélyegyenlőség-ellenes intézkedéseit látva azonban az ESZP és az európai baloldal jelenti az egyetlen olyan politikai erőt, amely ezt felismerte és igyekszik előmozdítani.

A Progresszív Konvenció alkalmából fényképpályázatot is hirdettünk az Európai Szocialisták Pártja értékeinek témájában. 

Csúcstalálkozó Loméban az afrikai, karib-tengeri és csendes-óceáni térség államaival

A héten került sor az Európai Unió valamint az afrikai, karib-tengeri és csendes-óceáni (AKCS) országok 22. Közös Parlamenti Közgyűlésére, amelyen egyetlen magyar tagként vettem részt az Európai Unió részéről.

Az  EU-AKCS Közös Parlamenti Közgyűlés egyike az Európai Parlament küldöttségeinek, melyek feladata, hogy  fenntartsák és kialakítsák az EP nemzetközi kapcsolatait. Ennek megfelelően a küldöttségek munkája egyrészről az Európai Unió hagyományos partnerei közé tartozó államok parlamentjeivel való kapcsolatok fenntartására és fejlesztésére, másrészről a harmadik országokban azon alapelvek előmozdítására irányul, amelyeken az Európai Unió nyugszik, vagyis a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok és szabadságjogok és a jogállamiság tiszteletben tartása.

Az EU-AKCS Közös Parlamenti Közgyűlés a maga nemében egyedülálló szervezet a világon. Azzal a céllal hozták létre, hogy közös fórumot biztosítson az Európai Közösség valamint a Cotonou-i Megállapodást aláíró afrikai, karibi és csendes-óceáni térség országai megválasztott képviselői számára. Ez az egyetlen nemzetközi közgyűlés a világon, amelyben különböző országok képivselői rendszeresen találkoznak az Észak és Dél közötti együttműködés előmozdítása érdekében.

A legutóbbi közgyűlésre a magyar elnökség alatt Budapesten került sort, most pedig a togói Loméban került sor a találkozóra. Habár a hivatalos programok csak hétfőn kezdődtek, szombatra Női Fórumot szerveztünk, amely mára elmaradhatatlan kisérőrendezvényévé vált a csúcstalálkozónak. A fórumra, amelyen ezúttal a nők fejlesztéspolitikában betöltött szerepéről hangzottak el előadások, elfogadta a meghívásunkat az AKCS Csoport főtitkára és a házigazda togói kormány több tagja is.

A plenáris közgyűléseket szakbizottságban készítjük elő, amelyek szintén szombaton üléseztek. Ezek közül a politikai bizottságnak vagyok a tagja, azonban egy hiányzó kollégát helyettesítve a gazdasági bizottság ülésén is részt vettem, ahol az áringadozásoknak valamint a mezőgazdasági termékek globális piaca működésének az élelmiszerbiztonságra gyakorolt hatásairól készített jelentést mutattam be a képviselőtársaknak.

A fiatalok foglalkoztatottsági helyzete nemcsak Európában, hanem az AKCS-országokban is egyre súlyosabb, és az arab tavasz eseményei is arra intenek bennünket, hogy a béke és stabilitás fenntartásához elengedhetetlen a fiatalok problémáinak hatékony kezelése, mindenekelőtt a foglalkoztatottsági helyzetük javítása. Vasárnapi munkacsoport-ülésünket ezért teljes egészében a fiatalkori munkanélküliség problémájának szenteltük. Úgy gondolom, hogy a demográfiai folyamatokat figyelembe véve a probléma figyelmen kívül hagyása és a megoldás elodázása elkerülhetetlenül konfliktusokhoz és instabilitáshoz fog vezetni már a közeli jövőben is. A fiatalok értékei a társadalmainknak, és közös felelősségünk, hogy ne hagyjuk veszni a bennük rejlő lehetőségeket.

A Közgyűlés hivatalos megnyitójára hétfőn került sor. Az üléseken - hasonlóan az EP plenáris üléseihez - lehetőségünk van kérdéseket feltenni az Európai Bizottságnak, amely fontos szerepet tölt be az Európai Unió fejlesztési együttműködési politikájának működtetésében. Szóbeli kérdésben arról kérdeztem a Bizottságot, hogy az milyen módon tervezi támogatni az uniós fejlesztési alapokból az új típusú tuberkolózis elleni vakcinák fejlesztését. Ez a betegség még mindig komoly közegészségügyi problémákat jelent a fejlődő országok számára. (A kérdést szintén egy kollégám nevében tettem fel, aki nem tudott jelen lenni Loméban.) Válaszában a Bizottság kiemelte, hogy jelentős összegekkel támogatják az új oltóanyagok fejlesztését célzó kutatásokat, azonban a kutatások valamint a 2014 utáni uniós költségvetésről folytatott tárgyalások korai szakaszában még nem tudtak a pénzügyi lehetőségekről pontos válasszal szolgálni. Remélem ugyanakkor, hogy az uniós fejlesztési politika továbbra is prioritásként fogja kezelni, hogy a fejlődő országok jó minőségű és hatékony vakcinához jussanak.

A Közgyűlés foglakozott továbbá a Lisszaboni Szerződés hatályba lépésének következményeivel is. Ennek kapcsán elmondtam: az intézményi reformok és a válság nem szolgáltathat okot arra, hogy az afrikai, karib-tengeri és csendes-óceáni partnerség szerepét leértékeljük. Az EU hosszú ideig elhanyagolta ezeket a partnereit, vetélytársaink, a világ felemelkedő új globális hatalmai pedig ezt ki is használták. A térség fejlesztésében betöltött szerepünket sem leépíteni, sem csökkenteni nem szabad, és ezt különösen szem előtt kell tartanunk a 2014 utáni időszakra vonatkozó, többéves költségvetési keret tárgyalásai során.

A Lisszaboni Szerződés újításai mind az EU, mind pedig az AKCS-országok számára előnyökkel járnak. Ezeket ki kell használnunk az együttműködésünk kiterjesztésével, továbbfejlesztésével: a fejlesztő-megsegített viszonynak fokozatosan át kell adnia a helyét az egyenrangú partnerségnek.

Az EU-AKCS Közös Parlamenti Közgyűlés következő ülésére 2012 májusában, Dániában kerül sor.

Képviselőcsoportok, kongresszusok és kitüntetések hete

A hét az Európai Parlamentben és azon kívül (2011. november 7-13.)

Az elmúlt hét a képviselőcsoportok hete volt az Európai Parlamentben, amelyen a jövő heti strasbourgi plenáris ülés napirendi pontjait tekintettük át. Ezek közül a legfontosabbnak az egységes európai vasúti térség létrehozásáról szóló javaslatot, valamint a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai platformjáról szóló indítványt tartom. Mindkét ügyről jövő héten szavazunk, miután előtte hosszas egyeztetések folytak a bizottsági- és frakcióüléseken egyaránt.

A frakcióüléseken időről időre meghívunk tagállami politikusokat, pártvezetőket is, hogy első kézből kapjunk tájékoztatást az adott ország belpolitika helyzetéről. Szerdán Szergej Sztanisevet, a Bolgár Szocialista Párt elnökét láttunk vendégül, akik beszámolt a néhány héttel ezelőtti elnökválasztás eredményéről és a legújabb belpolitikai fejleményekről.

Kedden a Friedrich Ebert Alapítvány egy érdekes találkozót szervezett a BMW igazgatótanácsa tagjaival, akikkel arról beszélgettünk, hogyan lehetne érvényesíteni az ő esetükben az női vezetők kötelező minimális arányát, amelyre az Európai Bizottság tett javaslatot. Aznap, a PES Women vezetőségi ülésén bejelentettük, hogy - az Európai Szocialisták Pártja novemberi progresszív konvenciójához és a nők elleni erőszak világnapjához kapcsolódóan - kampányt indítunk a nőket érő erőszak felszámolásáért. A figyelemfelkeltő kampány célja, hogy a támogatók kimutathassák az ügy iránti elkötelezettségüket. Ehhez - a megszokott eszközökön túl - a közösségi oldalakat is igénybe fogjuk venni.

Szerdán a Robert Schuman Centre for Advanced Studies és az Európai Egyetemi Intézet által rendezett brüsszeli konferencián vettem részt. A rendezvény azt vizsgálta, hogyan lehetne minél szélesebb körben bevonni az európai polgárokat az uniós ügyek megvitatásába. Az ott elhangzott előadásom legfontosabb gondolatai ebben a bejegyzésben olvashatóak.

Ezen kívül még két eseményről szeretnék beszámolni, amelyek már Brüsszelen kívül történtek. Szombaton Budapesten került sor az MSZP soron kívüli kongresszusára, ahol felhívtam tagtársaim figyelmét, hogy pártunk a jelen helyzetben nem mondhat le a nők hozzáadott munkájáról a döntéshozatalban sem. Nyugat-Európában már felismerték, és ott a nők kulcsszerepet játszanak a baloldal megújításában, elég csak az izlandi vagy a dán példákra gondolni.

Ezen kívül nagy öröm számomra, hogy a kongresszuson a Nőtagozat elnökeként átvehettem a Baloldalért díjat. Az elismerés a Nőtagozat közös, kitartó, áldozatos munkájának méltó elismerése, amelyért valamennyi tagunkat köszönet illet.

A hétvége a díjak jegyében telt, ugyanis szombaton a spanyolországi Vigoba egy másik díjátadóra is meghívást kaptam, amelynek sajnos nem tudtam eleget tenni. A spanyol szocialista párt ifjúsági szervezete Britta Thomsen EP-képviselővel megosztva nekem ítélte az esélyegyenlőségi díjukat az európa védelmi határozat létrehozásáért végzett munkánk elismeréseként.

Az elismeréseket ezúton is köszönöm. Óriási erőt és lendületet jelentenek az elkezdett munka folytatásához, véghezviteléhez.

Uniós polgárság, éghajlatváltozás, fiatalok munkanélkülisége

A hét az Európai Parlamentben és azon kívül (2011. október 10-16.)

Az elmúlt héten elsősorban szakbizottsági ülésekkel telt, azonban az Európai Parlamenten kívül is volt alkalmam néhány érdekes és hasznos programon részt venni.

Ugyan a heti munka egyes bizottságaimban már hétfő délután kezdetét vette, ekkor még Bulgáriában voltam, ahol Ivailio Kalfin EP-képviselő kollégám köztársaságielnök-jelölti kampányában vettem részt egy több települést érintő körút részeként. A keddi ülésekről azonban már nem hiányozhattam, hiszen több, fontos témában szavaztunk a bizottsági álláspontokról. Így például az esélyegyenlőségi bizottságban a nemek közötti egyenlőségnek az Európai Parlament munkájában való általános érvényesítéséről szóló jelentésről, az alkotmányügyi bizottságban - többek között -  az uniós intézmények dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló szabályozás módosításáról, mellyel kapcsolatban az elmúlt hónapokban több alkalommal is felszólaltam.

Ezen kívül az alkotmányügyi bizottság a héten tárgyalta azt a véleménytervezetemet is, amelyet az Európai Bizottság uniós polgárságról szóló 2010-es jelentéséről készítettem. A jelentés kiemelten foglalkozik az uniós polgársággal járó jogok érvényesülését akadályozó tényezőkkel és azok áthidalásának lehetőségeivel. Az alkotmányügyi bizottság véleményének elkészítése során nagyban tudtam támaszkodni a polgári kezdeményezésről szóló jelentésemmel szerzett korábbi tapasztalatokra is. Úgy gondolom, a Bizottság helyes megközelítést választott, amikor a jelentés készítése során leíró megközelítés helyett a proaktív szemléletet alkalmazott, hiszen így jobb áttekintést kapunk a szükséges intézkedésekről. Habár általános törekvés az uniós szabályozás mennyiségének csökkentése, ezen a területen újabb, “kemény jogi eszközök” alkalmazását tartom szükségesnek. A 2009-es magyarországi tapasztalatokból is okulva javaslatot tettem arra, hogy minden tagállamban egyszerre kerüljön sor az európai választásokra; továbbá arra is, hogy gyorsuljon fel az egyesületek, alapítványok és kölcsönös önsegélyező társaságok európai statútumának kidolgozása, ezzel is elismerve ezen szervezetek fontosságát. Egyúttal ezt az alkalmat is megragadtam, hogy felszólítsam az érintett poltikai szereplőket, hogy - az európai polgári kezdeményezés jövő áprilisban lehetővé váló “éles” bevetéséig - minden szükséges adminisztratív és gyakorlati előkészületet tegyenek meg azért, hogy az európai polgárok a polgári kezdeményezés révén intenzívebben vehessenek részt az Unió demokratikus életében.

Munkám során újra és újra azzal kell szembesülnöm, hogy a nemek közötti egyenlőség hiánya milyen sokoldalú probléma: az élet minden területén jelen van. Az alapprobléma sikeres kezeléséhez a lehető legszélesebb nézőpontokból kell megismernünk a jelenséget, esetenként először szokatlan összefüggésben is. Talán a külső szemlélők ide sorolnák azt a nyilvános meghallgatást is, amelyre kedden került sor az EP-ben “A nők és az éghajlatváltozás“ címmel. Az éghajlatváltozás egy meghatározó, valamennyiünket érintő és aktuális téma, amely a nemek közötti esélyegyenlőségre is kihat, és különböző hatással bír a nőkre mint a férfiakra. Gondoljunk csak az élelmiszerellátási nehézségekre, az éhezésekre, a lakhatatlanná váló területekről érkező menekültekre, a szaporodó természeti katasztrófák áldozataira és túlélőire. Ezek a jelenségek az éghajlatváltozás következményeként lépnek fel. Ezen kívül jól jellemzi a kiegyenlítettlen helyzetet az is, hogy a klímaváltozás megakadályozásáról folytatott tárgyalásokon és a kapcsolódó területeken folyó döntéshozatalban a nők jelentősen alul vannak reprezentálva. Az Európai Unió azonban élére kíván állni az ezen változtatni igyekvő törekvéseknek. Ennek részeként szervezte a nőjogi és esélyegyenlőségi bizottság ezt a meghallgatást, amelyen Connie Hedegaard, az Európai Bizottság éghajlatváltozásért felelős tagja is részt vett. Akit érdekel a téma, az EP honlapján részletesen olvashat az elhangzott előadásokról.

Szerdára Párizsba, a francia Szenátusban rendezett szemináriumra kaptam meghívást, melynek témája Terra Nova think tank által most publikált tanulmánya volt.  A rendezvényen a korábbi francia szociális miniszter társaságában megvitattuk a tanulmány főbb megállapításait a férfiaknak az esélyegyenlőségi politikában betöltött szerepéről és befolyásáról. Ezen kívül a jelentés 48 progresszív indítványt is tartalmaz, amelyek az esélyegyenlőségi szakpolitika valamennyi területét érintik. Hozzászólásomban arra hívtam fel a figyelmet, hogy az esélyegyenlőségi politikának új lendületre van szüksége a gazdasági és szociális válság következményeinek felszámolása érdekében.


Csütörtökön tartotta első ülését az a fiatalok munkanélküliségének problémájával foglalkozó munkacsoport, amelyet az Európai Szocialisták Pártja hozott létre. A probléma súlyosságát jól jelzi, hogy Európában átlagosan ma minden ötödik fiatal munkanélküli, egyes tagállamokban pedig még ennél is rosszabb a helyzet. A munkacsoport ülésén több javaslatot is felvetettünk a fiatalok munkanélküliségének csökkentése érdekében. Ezek közül a legérdekesebb a tervezett nemzetközi pénzügyi tranzakciós adóra vonatkozott, melynek egy részét a fiatalok helyzetének javítására kellene fordítani.

Szombaton a már szokásossá vált hétvégi előadássorozaton vettem részt, amelyet a vidéken élő nők közéleti szerepvállalásának ösztönzése érdekében szerveztünk meg “Nők lendületben” címmel. Ezúttal Nyírbátorban tartottunk előadást - Balla Jánosné polgármester asszony meghívására - dr. Kolláth György alkotmányjogásszal, és Veres János országgyűlési képviselőjével, az MSZP Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei elnökével.


A hét utolsó napja utazással telt. Jövő héten az Európai Szocialisták Pártja Nőszervezetének delegációjával New Yorkban és Washingtonban találkozókon veszünk részt a UN Women, a Világbank vezető szakembereivel, illetve demokrata párti politikusokkal. Csütörtökön az amerikai fővárosban az Európai Progresszív Tanulmányok Alapítványával közösen, a Jean Jaures Alapítvány és a Woodrow Wilson International Center for Scholars támogatásával szervezünk konferenciát arról, hogyan lehetne megerősíteni az esélyegyenlőség jelenlététét a nemzetközi színtéren. Az eseményekről folyamatosan beszámolok itt, a honlapomon valamint Twitteren is!

Látogatócsoportok, jelentések és kampány az utolsó nyárias héten

A hét az Európai Parlamentben és azon kívül (2011. október 3-9.)

A rendszeres olvasóim számára talán már szükségtelen leírni, hogy egy újabb sűrű hét ért véget Brüsszelben, azonban ezúttal nem csak a hivatalos politikai programok miatt: az utolsó “késő nyári” héten két látogatócsoportot is vendégül láttam az EU fővárosában - köztük az idei általános iskolai uniós vetélkedők győztes csapatait és felkészítő tanáraikat. Minden évben több csoportot is meghívok, mert az Európai Parlament működését és a képviselői munkánkat igazán csak itt, a helyszínen, “élesben” lehet bemutatni. A rendszerint háromnapos út talán legérdekesebb része az EP-t épületében tett látogatás, ahol - a plenárisülés-terem kötelező felkeresése mellett - magyar és külföldi képviselőtársaimat is fel szoktam kérni egy rövid előadás megtartására a csoportok számára, és ezúttal az egyik csoportot még Andor László, az Európai Bizottság magyar tagja is fogadta. Mindig nagy élményt jelent számomra ilyen formában is megtapasztalni a munkánk iránti érdeklődést, és remélem, hogy a résztvevők számára is legalább ekkora élményt jelentett a brüsszeli út.

Természetesen politikai témájú eseményekből sem volt hiány. Hétfőn a nőjogi és esélyegyenlőségi bizottság új elnököt választott, miután az előző elnök személyes okokból lemondott mandátumáról. Továbbra is svéd elnökünk lesz az Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal képviselőcsoportból, azonban fontos és érdekes változás, hogy ezentúl egy férfi, Mikael Gustafsson tölti be ezt a posztot. Az új elnök első fontos ügyeként kedden az európai védelmi határozatról szavazott a bizottság: erről az irányelvről - amely hatékony védelmet biztosítana az erőszak áldozatává vált nők számára - hosszas egyeztetések után néhány hete egyezett meg a Parlament és a Tanács. Most ezt a kompromisszumot hagytuk jóvá.

A szavazást követően Neelie Kroes európai biztos meghívására a “Nők és az infokommunikációs technológiák” címet viselő munkaebéden vettem részt, ahol több, a szakterületen elismert nő osztotta meg saját tapasztalatait arról, hogyan tették a digitális világot az életük részévé. A rendezvény résztvevői arra keresték a választ, milyen intézkedésekkel lehetne a szektort vonzóbbá tenni a nők számára.

Az alkotmányügyi bizottság szerdai ülésén az európai polgári kezdeményezésről egyeztettünk. A tavaly decemberben elfogadott jelentésem alapján született rendelet jövő áprilistól teszi lehetővé az aláírásgyűjtések elkezdését. Mielőtt azonban megindulhatna a versenyfutás az egymillió polgár aláírásáért, még pontosítanunk kell néhány szabályt, és emellett intenzíven tájékoztatnunk is kell az új eszköz potenciális felhasználóit. Az EP tagállamokban működő tájékoztatási irodáinak vezetőit is arra kértem csütörtöki megbeszélésünkön, hogy tegyenek meg mindent a polgári kezdeményezés bemutatásáért, hiszen már igazán kevés időnk maradt áprilisig.

Szerdán egy másik, most készülő jelentésem is előkerült, amely az uniós esélyegyenlőségi irányelv megvalósítását fogja értékelni. Ebben hangsúlyosan helyen jelenik meg a nemek szerint megszabott biztosítási díjak kérdése is. 2011 márciusában az Európai Bíróság ugyanis kimondta, hogy biztosítótársaságok nem állapíthatnak meg eltérő díjakat a férfiak és a nők számára. A jelentés elkészítéséhez minden érdekelt féllel igyekszem találkozni, ezúttal a biztosítótársaságok képviselőinek véleményét hallgattam meg. Az elhangzottak alapján mindannyian a jogbiztonság garantálásában vagyunk értékeltek, én azonban azt is fontosnak tartom, hogy ez nem járhat a nők biztosítási díjainak drasztikus emelésével. Nagyon nehéz lesz megtalálnunk a mindenki számára megfelelő eredményt...

Az Európai Szocialisták Pártja Elnöksége csütörtökön ülésezett, ahol ismét megtapasztalhattam, hogy a nemzetközi közvélemény aggodalommal figyeli a magyarországi eseményeket. A magyar kormány különféle intézkedéseit látva európai partnereinkben egyre erősödik az a meggyőződés, hogy hazánkban nagyon rossz irányba mennek a dolgok.

A hétvégén Szekszárdon került sor  a “Nők lendületben” regionális konferenciasorozatunk újabb állomására. Személyesen ezúttal sajnos nem tudtam jelen lenni, a távolságokat áthidaló modern technika segítségével azonban  így is megtarthattam előadásomat a szociáldemokrácia európai és magyarországi helyzetéről - egy videoüzenet formájában. Előadásomban emlékeztettem arra, hogy az utóbbi időben egyre sikeresebben szerepel az európai baloldal a választásokon: elég csak a dániai országos, a németországi regionális vagy a francia szenátusi választások eredményeire gondolnunk. A sorozat folytatásához szeretnék személyesen is hozzájárulni, így örömmel mondtam igent Ivailo Kalfin EP-képviselő kollégám meghívására, hogy vegyek részt vasárnap kezdődő kétnapos kampánykörútján. (Ivailo a Bolgár Szocialista Párt jelöltjeként indul az október 23-án esedékes elnökválasztáson.) Most tehát Bulgárián a sor!

Az Unió helyzete

A hét az Európai Parlamentben és azon kívül (2011. szeptember 26-október 2.)

Szeptemberben másodjára gyűlt össze az Európai Parlament Strasbourgban, hogy eleget tegyünk az uniós Szerződéseknek, amelyek évi 12 plenáris ülés megtartását írják elő az elzászi városban. (Augusztusban a nyári szünet miatt egy plenáris ülésre sem kerül sor.) Ez ugyanakkor idén utoljára fordult elő, mivel jövőre egy ésszerűbb ülésezési rendnek köszönhetően csak évente 11 alkalommal kell a képviselőknek és a Parlament munkatársainak Strasbourgba utazni. (2012-től hivatalosan októberben egy naptári héten belül két plenáris ülést fogunk megtartani hétfő és kedd valamint csütörtök és péntek között.)

A Lisszaboni Szerződés értelmében az Európai Bizottság elnökének minden évben be kell számolnia az EP előtt az Unió helyzetéről, és az előttünk álló időszak jogalkotási programjáról. Erre a “State of the Union” beszédre szerdán került sor. A José Manuel Barroso által elmondottakkal összességében elégedett voltam, annál is inkább, mert a beszédének egyik fő eleme az a nemzetközi pénzügyi tranzakciós adó volt, amelynek a bevezését már hosszú ideje szorgalmazza az Európai Szocialisták Pártja. Nem szabad ugyanakkor elfelejtünk, hogy a nemzetközi pénzügyi tranzakciós adó lényeges, de nem kizárólagos eleme annak az összefüggő gazdasági reformtervnek, amelyet több év alatt dolgoztak ki az európai szocialisták. A határokon átnyúló pénzügyi tranzakciók megadóztatásán túl elengedhetetlennek tartjuk az eurokötvények bevezetését, a pénzpiacok és a hitelminősítők működésének szigorú szabályozását, és egy olyan gazdasági stratégia megvalósítását, amely megszorítások helyett a növekedésre és a munkahelyteremtésre épül. Barroso elnök beszéde kétségkívül dinamikusnak és ígéretesnek hangzott. Azonban az ígérgetések kora lejárt! Az részletek kidolgozása során ügyelni fogunk arra, hogy az EU kiskapuk nélküli szabályozást fogadjon el, amely biztosítja, hogy a terhek viseléséből mindenki kivegye a részét.

Barroso elnök beszédét követően lehetőségem volt szóban is reagálni az elhangzottakra. Felszólalásomban a szolidaritás szem előtt tartásának szükségességét hangsúlyoztam. Az európai integráció azért jött létre, hogy leszámoljunk a megosztottsággal és gazdasági, politikai prosperitást biztosítsunk kontinensünknek. Hosszú utat tettünk meg azóta, de a minden eddiginél súlyosabb kihívások miatt többen az európai konstrukció legitimitását vitatják. Az Európai Bizottság elnökének felhívtam a figyelmét arra, hogy a megfelelő gazdasági intézkedések mellett most is a szolidaritás eszméje legyen a vezérfonala. Ezzel biztosíthatjuk azt, hogy senki se maradjon magára.

Az Unió helyzetéről folytatott vita után szavazta meg az Európai Parlament az EU megerősített gazdasági kormányzásáról szóló jogszabálycsomagról, amelyről év eleje óta tárgyaltak az európai intézmények és a tagállamok. Az Európai Szocialisták és Demokraták Képviselőcsoportja a jogszabálycsomagnak csak egy részét támogatta. Az európai szocialisták és az MSZP EP-delegációja a gazdasági kormányzással kapcsolatos jogszabályok egy részét elutasította, mivel azok nem ösztönzik a gazdasági növekedést, a munkahelyteremtést. Sajnos mind a Tanácsban, mind a Parlamentben a jobboldal van többségben, amelyek nem ismernek mást, csak a lakosságot sújtó megszorítás receptjét. Nem értik, hogy pusztán megszorításokkal nem lehet kilábalni a válságból.

A hét végére Rotterdamba, a holland Munkáspárt nőszervezete éves fesztiváljára kaptam meghívást. Az eseményt idén rendezték meg első alkalommal, és a beszélgetések, szemináriumok központi témája a nők munkaerőpiaci helyzete volt. A nemzetközi panel megnyitóján elmondtam, hogy önmagában az európai integráció további mélyítése nem nyújt megoldást a gazdasági és társadalmi problémákra. Arra van szükségünk, hogy a progresszív szemléletmód teret nyerjen az európai uniós intézményekben és a tagállamokban egyaránt. Addig mindent meg kell tennünk, hogy a nekünk, szociáldemokratáknak fontos értékeket, mint amilyen a szolidaritás és az esélyegyenlőség számon kérjük a jobboldali vezetőkön. A megnyitó ünnepséget követően a szülési szabadság irányelvről és a migráns női munkavállalók helyzetéről rendezett panelbeszélgetéseken vettem részt, és megbeszéléseket folytattam a párt elnökével, Lilianne Ploumennel, valamint a párt parlamenti frakcióvezetőjével, Job Cohennel is. Örülök, hogy ilyen sok inspiráló beszélgetőpartnerrel találkozhattam, és remélem, hogy a jövő évi rendezvényt még az ideinél is nagyobb érdeklődés fogja kísérni.

A 2014-es európai választásra készülve

A hét az Európai Parlamentben és azon kívül (2011. szeptember 19-25.)

Kétségkívül a plenáris ülések jelentik az EP tevékenységének leglátványosabb részét, azonban a strasbourgi hetek közötti időszakokban is feszített tempójú munka zajlik a parlament brüsszeli épületeiben. Már amikor használhatjuk erre: hétfőn kora délután tűz ütött ki az EP ülésterme közelében, ami áramszünetet okozott az európai negyed jó részében. A munkavédelmi előírások alapján, a képviselőknek és a több száz parlamenti dolgozónak el kellett hagyni az épületeket, így több, aznapra tervezett szavazást és bizottsági ülést is el kellett halasztani.
Rohamosan közeledik 2012 áprilisa, amikor az európai polgári kezdeményezésről szóló rendelet életbe lép. Ezt az időt arra kell felhasználnunk, hogy a polgárok lehető legszélesebb körét tájékoztassuk arról, milyen lehetőségeket ad az új eszköz a kezükbe. Éppen ezért nagy örömmel vettem részt szerdán a Nők és az európai polgári kezdeményezés elnevezésű konferencián, ahol részletesen beszámoltam a polgári kezdeményezésről szóló szabályozás kialakításának egyes lépcsőfokairól.

Eközben az Európai Szocialisták Pártja még inkább előre tekint, és már 2014-re készül: 2010 decemberében varsói kongresszusunkon létrehoztunk egy munkacsoportot, amelynek feladata, hogy megfelelő jelöltet találjunk az Európai Bizottság elnöki posztjára a következő európai választásokra. A munkacsoport tevékenysége hamarosan a végére ér. Az utolsó előtti alkalommal most csütörtökön Dublinban találkoztunk. Míg korábban a vezető és mértékadó politikai pártok között egyetértés volt az európai együttműködés alapvető kérdéseiről, mára a helyzet gyökeresen megváltozott. Különösen a válság óta tapasztalható, hogy az európai ügyek az egyes tagállamokban hangsúlyosabban jelennek meg a közbeszédben, és ezzel párhuzamosan egyre nőnek a különbségek az európai szintű progresszív és konzervatív politikai erők között. A célunk, hogy ezeket a különbségeket a választók előtt is nyilvánvalóvá tegyük, amelyhez mindenekelőtt – átláható és demokratikus folyamat eredményeként kiválasztott – megfelelő jelöltet kell találnunk az Európai Bizottság élére. Nagyon fontos, hogy a jelölési folyamatban végig szem előtt tartjuk az esélyegyenlőségi szempontokat, hiszen az ESZP célja, hogy növekedjen a magas politikai pozíciókban lévő nők száma.

Szombaton pedig – már Magyarországon, Ercsiben – a Friedrich Ebert Alapítvány és az általam vezetett Nők a Valódi Esélyegyenlőségért Alapítvány közös regionális rendezvénysorozatának első eseményén vettem részt. Az előadásokkal az a célunk, hogy minél több nőt készítsünk fel a közéleti szereplésre. Az ercsi konferencián többek között Kolláth György alkotmányjogásszal, Demeter Judittal, az Egyenlő Bánásmód Hatósága egykori elnökével, valamint Kazvinszky Barbara újságíróval és bloggerrel együtt tartottunk előadást a nagy számban jelen lévő érdeklődőknek.

Hatékonyabb jogalkotás és esélyegyenlőség minden szakterületen

A hét az Európai Parlamentben és azon kívül (2011. szeptember 12-18.)

A szeptember különleges hónapnak számít az Európai Parlamentben: mivel évente 12 plenáris ülést tartunk, azonban augusztusban – a nyári leállás miatt – egy sincs, így szeptemberben két alkalommal is a francia városba utazunk. Az elmúlt héten került sor az elsőre, melynek során az uniós jogalkotás hatékonyságának növelése, az egyedülálló anyák helyzetének javítása és az esélyegyenlőségi szempontok általános, horizontális érvényesítése jelentették a szakterületeimhez kapcsolódó, legfontosabb napirendi pontokat. (Mindazoknak, akiket a más területeken történt fejlemények is érdekelnek, ajánlom figyelmükbe az EP honlapszerkesztői által készített kiváló anyagokat. Ezek rövid összefoglaló vagy részletes hírlevél formájában egyaránt elérhetőek.)

Kedden két, esélyegyenlőséggel kapcsolatos állásfoglalást fogadott el az EP: a nyugdíjkorhatárhoz közeledő nők helyzetével és a női vállalkozókkal foglalkozó jelentésekben az EP szorgalmazta, hogy több pénz és képzési program álljon rendelkezésre az ötven év felettiek munkaerő-piacon tartására és a női vállalkozók támogatására. Ezek a témák előkerültek a Juan Somaviával, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet vezetőjével tartott megbeszélésünkön is, amelyet a képviselőcsoportom szervezett.

Az elmúlt időszakban az uniós intézmények kiemelt törekvésévé vált a jogalkotás minőségének javítása, az adminisztratív terhek csökkentése és a jogszabályok helyes végrehajtásának biztosítása. Szerdán a Parlament három jelentést is elfogadott, amelyekkel az a célunk, hogy – a többi európai intézménnyel és a tagállamokkal együttműködve – fenntartsuk az ezen a téren kialakult lendületet. Úgy vélem, hogy európai döntéshozókként nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy az európai polgárok nem bíznak az uniós intézményekben, és bennünk sem. Ennek orvoslására a nyitottságon és a hatékonyságon kell javítanunk. Írásbeli hozzászólásomban a polgárok tájékoztatásának és a döntéshozatalba való bevonásának fontosságát hangsúlyoztam. Ez utóbbihoz jelentős segítséget nyújt az európai polgári kezdeményezés, amelyet néhány hónapon belül már használatba is vehetnek az európai polgárok. Nagyon fontosnak tartom, hogy a hátralévő rövid időt kihasználjuk arra, hogy a lehető legszélesebb körökkel megismertethessük az új eszközben rejlő lehetőségeket. Ehhez kapcsolódik, hogy az Európai Parlament informatikai szakemberi egy szűk körű beszélgetésen bemutatták azt a készülő programot, amellyel a polgári kezdeményezést fogjuk népszerűsíteni a potenciális felhasználók körében. Sajnos, erről több részletet egyelőre nem árulhatok el, de annyit talán igen, hogy a fejlesztők komolyan vették a felhasználóbarát működés szempontjait.

A bizottsági üléseink döntő többségét Brüsszelben szoktuk tartani, azonban esetenként Strasbourgban is sort kell keríteni ilyen találkozókra. Így csütörtökön a nőjogi és esélyegyenlőségi szakbizottság ülésezett, amelyen jelentést fogadtunk el az egyedülálló anyák helyzetéről, és eszmecserét tartottunk a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítéséről. Az egyedülálló anyákról szóló jelentés elfogadását az elmúlt hónapokban több konzultáció is megelőzte, ezek eredményeként sikerült progresszív, az anyák és gyermekeik szociális biztonságát leginkább elősegítő kompromisszumokat kialakítanunk, amelyek remélhetőleg a plenáris ülésen is megkapják a szükséges támogatást. A szavazások után áttekintettük a nemek közötti egyenlőség horizontális érvényesülésének helyzetét az uniós jogalkotásban. Arra kerestük a választ, kielégítő módon érvényesül-e ez a fontos alapelv valamennyi szakpolitikában. Ezen a téren jelentős előrelépésnek tartom, hogy az EP a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete (EIGE) módszertani támogatását is beépíti jogalkotási munkájába. Sok esetben a nemi esélyegyenlőséggel kapcsolatos cselekvési terveknél és stratégiáknál komoly hiány tapasztalható a megvalósítást és az eredmények nyomon követését illetően. Éppen ezért komoly szükség van az EIGE szakmai és módszertani támogatására, és több figyelmet kell fordítanunk a velük való együttműködésre.

A Strasbourgból való hazajutást egy közúti baleset nagyon megnehezítette: a Strasbourg és Frankfurt közötti távolságot több mint öt óra alatt sikerült megtenni, ami új negatív rekord. Remélem, hosszú ideig az is marad :-) Szerencsére a budapesti brit nagykövetség által szervezett pénteki konferenciára el tudtam jutni, annál is inkább, mert a fejlesztéspolitika egy érdekes vetülete került szóba: az új tagállamoknak az uniós fejlesztési politikában betöltött szerepe. Az EU-AKCS Közös Parlamenti Közgyűlés tagjaként magam is tapasztaltam, hogy az új tagállamok többségében, így Magyarországon is, problémát jelent a közvélemény alacsony fokú érdeklődése és érzékenysége a fejlesztéspolitika iránt. Ezen mindenekelőtt figyelemfelhívó kampányokkal lehetne javítani. Előadásomban emlékeztettem arra, hogy a fejlesztési együttműködésben való részvétel jogi és politikai kötelezettség az új tagállamok számára is. Közülük több helyen jelenleg is folyik a nemzeti fejlesztési stratégiák kidolgozása, tehát ez az időszak kulcsfontosságú a szakterület számára. Vitathatatlan ugyanakkor, hogy az új tagállamok többsége a közös uniós segélyezéshez csak szerényebb összeggel tud hozzájárulni, de ha ezt koncentráltan költjük el, a kis összeggel is látványos eredményt érhetünk el.
Most egy hét brüsszeli hét következik frakcióülésekkel, de két hét múlva ismét visszatérünk Strasbourgba.

Egy izgalmas ősz nyitánya

A hét az Európai Parlamentben és azon kívül (2011. szeptember 5-11.)

Az elmúlt napok nagy nyüzsgésében a csendesebb nyári időszaknak már nyoma sincs az Európai Parlament folyosóin. A heti találkozókat az őszi munkarend kialakításával kapcsolatos teendőink uralták. Így volt ez kedden is, az Európai Szocialisták Pártja Nőszervezetének vezetőségi ülésén, ahol a legfontosabb teendőnk az Egyesült Nemzetek Szervezete és más civil szervezetek képviselőivel való októberi találkozónk előkészítése volt, amelyre New Yorkban kerül sor. Több találkozót tervezünk demokrata párti politikusokkal is, hogy meghallgathassuk tapasztalataikat az esélyegyenlőségi politikák terén. A legfontosabb kérdést a nők gazdasági függetlenségének megteremtése jelenti, amely a jelenlegi gazdasági körülmények között már önmagában is óriási kihívás, de a nők helyzetével és jogaival kapcsolatos konzervatív álláspontok térnyerése  tovább bonyolítja a helyzetet. Meggyőződésem, hogy transzatlanti partnereink hasznos tapasztalatokat osztanak majd meg velünk, amellyel elejét tudjuk venni az eddigi elért eredményekre óriási fenyegetést jelentő konzervatív visszalépéseknek. A New York-i és washingtoni látogatás előkészítésén túl az ülésen vendégül láttuk a Szocialista Fiatalok Nemzetközi Uniójának képviselőit, akik bemutatták legújabb kampányukat és szervezetük tevékenységét, amelyből egy kis ízelítőt már kaphattam augusztusban, a remekül sikerült IUSY Világfesztiválon.

Szerdán az alkotmányügyi bizottság is megtartotta első őszi ülését, melynek elején megemlékeztünk az oslói terror áldozatairól. A bizottság ülésén szavaztunk a 2012-es költségvetésről, amelynek során az általam benyújtott módosító indítványok is megkapták a szükséges többséget.

Csütörtökön, a közlekedési bizottság ülésére vendég is érkezett: Neelie Kroesszel, az Európai Bizottság digitális menetrendért felelős tagjával az elektronikus segélyhívó rendszerek elterjesztéséről tartottunk eszmecserét. A biztos asszonyt arról kérdeztem, hogyan fogja áthidalni a Bizottság azt, hogy egyes tagállamok nem mutatnak hajlandóságot a szükséges lépések megtételére, holott ezeken a - női brosstűnél alig nagyobb - eszközön akár életek is múlhatnak.

Az Európai Bíróság egy tavaszi ítélete nyomán fennáll a veszélye annak, hogy jelentősen megemelkedjenek a biztosítási díjak. Ezzel a témával kapcsolatban is részt vettem egy megbeszélésen a héten, de az ősszel ez a téma még sokszor elő fog kerülni. Az Európai Parlament - pártállástól függetlenül - szeretné elérni az árképzés olyan átalakítását, amely nem feltétlenül jár áremelkedéssel a fogyasztók számára. Az eddigi, biztosítókkal, képviselőkkel és más szakemberekkel folytatott egyeztetések alapján jó esélyt látok arra, hogy sikerül ezt a célkitűzésünket elérni.

Pénteken - már Magyarországon - az MSZP Nőtagozatának elnöksége is megtarotta első őszi ülését, ahol  - a PES Womenhez hasonlóan - áttekintettük őszi teendőinket és megszerveztük az előttünk álló hónapok munkáit. Akárcsak Brüsszelben, az ősz idehaza is izgalmasnak ígérkezik!

Fényképek a Rozmaring Kertvendéglő - remekül sikerült - 20. születésnapi ünnepségéről, amelyet hétvégén rendeztek.

A gyermekek nem válhatnak a konzervatív hozzáállás áldozatává!

A hét az Európai Parlamentben és azon kívül (2011. augusztus 29 - szeptember 4.)

A nyári szünetről Brüsszelbe visszatért Európai Parlamentet a magyarországinál lényegesen borúsabb időjárás fogadta. Azért ennek is megvolt a maga előnye: sokkal könnyebben lehetett a munkára koncentrálni :-)

Az eltelt héten szakbizottsági ülésekre került sor, amelyeken az őszi plenáris ülések napirendi pontjait készítettük elő. Így például a nőjogi és esélyegyenlőségi bizottságban több jelentés- és véleménytervezet is megvitattunk, és szavaztunk a 2012-es költségvetésről is. Ezen kívül kérdést intéztünk a Tanácshoz a szülési szabadságról szóló irányelvvel kapcsolatos legújabb fejleményekről. A jelenlegi gazdasági válságot és a tagállamok különböző szülési szabadságolási rendszereit figyelembe véve az Európai Parlament kész rugalmasan kezelni a kérdést, és szívesen együttműködne a Tanáccsal egy olyan megállapodás kidolgozása érdekében, amely megfelel az európai családok és az európai gazdaság igényeinek és elvárásainak. Az EP ennek érdekében hajlandó a kompromisszumokra, de csak olyan döntést tudunk elfogadni, amelyek valóban elősegítik a munka és a családi élet összeegyeztetését. Az EU 2020 stratégia által előirányzott 75%-os foglalkoztatási szint csak így érhető el. Remélem, ezt a Tanács is így látja, és kompromisszumkésznek fognak mutatkozni a legfontosabb kérdésekben, mint például a szülési szabadság hossza vagy a juttatás maximális összege.

A bizottsági ülésen túl az egyedülálló anyákról szóló, készülő jelentés szocialista árnyékjelentéstevőjeként eszmecserén vettem részt a többi képviselőcsoport témafelelősével. Többek között szeretném elérni, hogy a jelentés úgy határozza meg a család fogalmát, hogy annak számítson egy egyedülálló anya is a gyermekével. Ebben a kérdésben az Európai Néppárt sajnos ismételten konzervatív álláspontot képvisel, amely nem szolgálja a gyermekek érdekeit. Fontosnak tartom továbbá, hogy ez a jelentés kiterjedjen a gyermeknevelést megkönnyítő rugalmas munkafeltételek biztosítására.

A közlekedési és idegenforgalmi bizottságban az európai gazdasági növekedés és Magyarország fejlesztése szempontjából egyaránt kulcsfontossággal bíró kérdések kerültek elő. Az egységes vasúti térség átdolgozásáról tartott vitában emlékeztettem rá, hogy a szektor fejlesztése óriási jelentőségű mindazon - elsősorban keleti - tagállamok számára, amelyek személy- és áruszállító vasúti infrastruktúrája modernizálásra szorul. Ugyanakkor a befektetési feltételek és hatékonyság növelése az Unió egészének elemi érdeke: gondoljunk csak a széndioxid-kibocsátásra tett európai vállalásokra! Összehangolt európa fejlesztési stratégiára van szükség, csakúgy, mint az ülésen megvitatott másik téma, az európa űrstratégia esetében. Utóbbi esetében vélemény készítésére kaptunk felkérést az ipari, kutatási és energiaügyi bizottságtól. A közlekedés szempontjából a készülő uniós űrstratégia - többek között - azért jelentős, mert űrtechnológia segítségével forgalomirányítást és a közlekedésszabályozást biztonságosabbá és hatékonyabbá tehetjük.

A hét második felében magyarországi eseményekre kaptam meghívást, amelyeknek nagy örömmel tettem eleget. Csütörtökön Szegeden, a Közéleti Kávéház Baloldali Páholyában tartottam előadást “a magyarok becsülete Európában” címmel, ahol a magyar elnökség eredményeiről és az EP előtt álló feladatokról beszéltem.
Szombaton pedig - ahogy 2003 óta minden évben - a 18. kerületben vettem részt a szeptember első hétvégéjén sorra kerülő főzőversenyen. Az elmúlt 11 év során a Szeptember Fesztivál a főváros egyik legnagyobb gasztronómiai és kulturális fesztiváljává nőtte ki magát. Idén sajnos ez a 12 éves hagyomány megszakadt, azonban a helyi civilek Civil Piknik néven tettek kísérletet a kedvelt rendezvény megmentésére. És hogy milyen sikerrel? Arról árulkodjanak a lenti képek!

Brüsszel után

A hét az Európai Parlamentben és azon kívül (2011. július 18-24.)

Az utolsó bizottsági hetet követően az Európai Parlament brüsszeli épülete is elnéptelenedett: hivatalos programot legközelebb csak augusztusban fognak szervezni. Nagyon örülök, hogy ilyenkor a felszabaduló időnek köszönhetően könnyebben mondhatok igent olyan meghívásokra is, amelyekre a zsúfoltabb időszakokban nem jutna idő.

Dacára az EP-beli nyári szünetnek, a hetet még Brüsszelben kezdtem: hétfőn az Európai Bizottság magyar tagjával, Andor Lászlóval találkoztam. A szociális ügyekért felelős biztossal az európai nyugdíjrendszerek reformjáról egyeztettünk. A nyugdíjasok aránya a munkavállalókhoz képest folyamatosan emelkedik Európában, ezért a nyugdíjrendszerek fenntarthatósághoz reformokra van szükség. A tavaly lezajlott konzultációt követően a Bizottság még az idén közzétesz a nyugdíjakról szóló fehér könyvét. Év elején a PES Women, az Európai Szocialisták Párjta Nőszervezete kampányt indított azért, hogy a nyugdíjreform során a nők érdekeit is vegyék figyelembe. Tarthatatlan a jelenlegi állapot, amely gyakran bünteti őket a nőket a családjukért vagy a társadalomért végzett munkájukért.

A hét hátralévő részét - a Friedrich Ebert Alapítvány meghívására - Uruguayban töltöttem, ahol több, esélyegyenlőséggel foglalkozó rendezvényen is részt vettem. A helyi progresszív képviselők, illetve a Mercosur Parlament tagjainak társaságában a nők politikai életbe való bevonásáról tartottunk szemináriumokat és eszmecserét. Habár ezen a téren még itthon, Európában is bőven van tennivalónk, az itt szerzett tapasztalataink hasznosak lehetnek dél-amerikai kollégáink számára. Ugyanakkor mi is értékes ismereteket szerezhettünk itt: az uruguayi női képviselők fontos eredményeket értek el az elmúlt években annak köszönhetően, hogy párthovatartozástól függetlenül összefogtak a nők helyzetének javítása érdekében.  A szerte Dél-Amerikából érkezett képviselőknek, akadémikusoknak és esélyegyenlőségi aktivistáknak köszönhetően nagyon intenzív és tanulságos napokat tölthettem itt.

Prioritások és feladatok

A hét az Európai Parlamentben (2011. július 11-17.)

Az elmúlt hét az Európai Parlamentben már a lengyel elnökség jegyében telt, habár a demokráciát érő támadásokkal kapcsolatos, aggasztó hírek miatt valószínűleg a magyar elnökséget sem fogják egyhamar elfelejteni képviselőtársaim. Azt mindenesetre elmondhatom, hogy a bemutatkozó Lengyelországgal szemben nyoma sincs annak az aggodalomnak, amely a magyar elnökséget megelőzte, és végigkísérte. Az európai parlamenti képviselők nagy várakozásokkal tekintenek az elkövetkező időszak elé, amely Donald Tusk miniszterelnök múlt heti látogatását követően a szakbizottságokban is megmutatkozott, amelyekben a héten folytatódott a lengyel elnökség programjának bemutatása. Strasbourgban már sor került az alkotmányügyi bizottság rendkívüli ülésére, ahol a lengyel Külügyminisztérium államtitkárát láttuk vendégül, így erre a hétre a szakbizottságaim közül a közlekedési és idegenforgalmi valamint a nőjogi és esélyegyenlőségi bizottságok “maradtak”.

A közlekedési szakterületen több, Magyarország számára különösen fontos kérdés is a napirenden szerepel - nagyon fontosnak tartom ezért, hogy ezekre a lengyel elnökség alatt is kiemelt figyelmet fordítsanak. Az egyik ilyen kérdés a Duna Régió Stratégia: a folyó vízgyűjtő területéhez tartozó régiók fejlesztési stratégiáját a magyar elnökség alatt fogadták el, a végrehajtása azonban csak most veszi kezdetét. További fontos feladatot jelent az, hogy az EU 2013 utáni többéves pénzügyi keretéről is hamarosan megkezdődnek a - nehéznek ígérkező - tárgyalások. Nagyon fontos, hogy a transzeurópai közlekedési hálózatok (TEN-T) fejlesztéséhez is elegendő forrásokat sikerüljön biztosítani, hiszen ezek jelentik a legfontosabb összeköttetést Európa különböző régiói között. Emellett kulcsfontossággal bírnak Magyarország fejlesztésében is. Mindemellett arra is felhívtam a lengyel elnökséget képviselő infrastruktúraügyi miniszter figyelmét, hogy a közlekedésnek szociális dimenziója is van, és erről sem szabad megfeledkezniük.

Ez utóbbi téma, a szociális dimenzió a következő napon már nemcsak említés szintjén került elő, hiszen az esélyegyenlőségi bizottságban a lengyel munkaügyi és szociálpolitikai miniszterrel valamint az esélyegyenlőségért felelős kormánymegbízottal tartottunk eszmecserét. Vendégeink nemcsak az általános prioritásokról beszéltek, hanem megnevezték azokat a konkrét ügyeket is, amelyekben mindenképpen előrelépést kívánnak elérni a Tanácsban. Örömmel hallottam, hogy ebben a listában a szülési szabadságról szóló irányelv is szerepel, amelynek elfogadását éppen a tagállamok akadályozzák hónapok óta. Érdekes adalék, hogy a folyamatban lévő és a napirenden már eddig is szereplő ügyek mellett az elnökség a generációk közötti szolidaritás kérdésére is kiemelt figyelmet kíván fordítani. Bár, azt hiszem, a lengyel szakszervezeti mozgalmi hagyományok miatt ez talán nem is olyan meglepő.

Tanulmányozva az elnökségi programot és meghallgatva a prioritásokról szóló személyes beszámolókat, úgy gondolom, minden okunk megvan bízni abban, hogy a következő hat hónap sikeres és lendületes lesz az Európai Unió számára. Az ígéretet azonban kemény munkának kell követnie, melyhez sok sikert kívánok az első alkalommal a kormányrúdhoz lépő lengyel barátainknak!

A demokráciával ellenséges volt a "parlamentbarát" elnökség

A hét az Európai Parlamentben és azon kívül (2011. július 4-10.)

Az elmúlt héten a nyári szünet előtti utolsó plenáris ülésre került sor Strasbourgban, azonban a  zsúfolt napirenden a vakáció közeledtét egyáltalán nem lehetett érezni. A plenáris üléseket elsősorban az EU Tanácsának élén lezajlódó “őrségváltás” határozta meg: a június 30-ával véget ért magyar és az azt követő lengyel elnökség tevékenységét, illetve programját értékeltük, és az utóbbi részletes bemutatása pedig megkezdődött a szakbizottságokban is. Emellett sikerült elfogadni egy olyan jelentést is, amely jelentősen előrendítheti a nemek közöti  esélyegyenlőség ügyét.

A féléves magyar elnökség zárásaként az Európai Parlament plenáris ülésén értékelte az elmúlt hat hónap politikai tevékenységét és eredményeit, ahol az elnökség nevében Orbán Viktor is felszólalt. Nem szeretném itt értékelni a magyar elnökség politikai munkáját (hiszen azt már több alkalommal is megtettem), azonban mindenképpen le kell szögeznünk: a magyar elnökség kimagasló szakmai munkát végzett, egy olyan időszakban, amely rendkívül fontos volt az Európai Unió számára, amelyért köszönet illeti az elmúlt hónapokban keményen dolgozó diplomatákat, szakembereket. Örülök annak is, hogy a magyar elnökség - ígéretének megfelelően - valóban “parlamentbarát” elnökségként végezte munkáját, amelynek köszönhetően a legtöbb kérdésben könnyen megállapodásra sikerült jutnunk. Jó lett volna, ha a demokratikus alapelvekkel is legalább ilyen barátságosnak bizonyult volna a politikai vezetés, és akkor az elnökség végét sem árnyékolta volna be a magyar alkotmányozást elmarasztaló határozat elfogadása.

A szerdai napon Donald Tusk lengyel miniszterelnököt láttuk vendégül, aki a július 1-jén hivatalba lépett lengyel elnökség programját ismertette. A lengyel-dán-ciprusi elnökségi trió munkaprogramját áttanulmányozva elégedetten láttam, hogy az az esélyegyenlőségre kiemelt figyelmet fordít. A program megállapítja, hogy a gazdasági növekedést és jólétet célzó stratégiákban elengedhetetlen az esélyegyenlőség alapelvének érvényesülése, és megnevez konkrét ügyeket is ahol az elnökségek előrelépést kívánnak elérni. Ezek közül a szülési szabadságról szóló szabályozásról lenne a legsürgetőbb megállapodni, ezért hozzászólásomban kértem a lengyel kormányfőt, hogy tegyen meg mindent a tárgyalások sikeres lezárásáért.

Az új elnökség hivatalba lépésekor nemcsak az adott ország miniszterelnöke tesz látogatást az EP-ben, hanem az egyes szakbizottságokban is ismertetik az illetékes miniszterek az elnökségi program tárcájukra eső fejezeteit. A sort az alkotmányügyi bizottság nyitotta: a lengyel külügyi államtitkárral folytatott megbeszélésen arra hívtam fel a figyelmet, hogy a Lisszaboni Szerződés szellemében kormányozzon a lengyel elnökség. Magyarország - a Lisszaboni Szerződés hatályba lépése utáni első trió tagjaként - példaértékű együttműködést alakított ki Spanyolországgal és Belgiummal. Remélem, hogy a következő elnökségek is ennek szellemében fogják végezni munkájukat, és tiszteletben fogják tartani a Lisszaboni Szerződés által létrehozott új, állandó tisztségviselők hatásköreit. A lengyel kormánytagok bemutatkozása ezen a héten folytatódik: a szakbizottságaim közül a közlekedési és idegenforgami bizottság kedden, a nőjogi és esélyegenlőségi bizottság pedig szerdán tart eszmecserét a lengyel elnökségi programról.

Az elnökségek átadása-átvétele közben azért a nemek közötti esélyegyenlőség területén is történt fontos dolog az elmúlt héten: az EP elfogadta Rodi Kratsa-Tsagaropoulo görög képviselőtársam jelentését, amely - egyelőre önkéntes alapon - arra biztatja a cégeket, hogy  vezető testületeikben a nők arányát 2015-re 30, 2020-ra pedig 40 százalékra növeljék. Jelenleg az EU-ban a tőzsdén jegyzett nagyobb cégeinek igazgatóinak mindössze 10 százaléka, vezérigazgatóinak csupán 3 százaléka nő, és ez az arány évente csak fél százalékkal növekszik. Ennek felgyorsítására határozott lépésekre van szükség, és amennyiben az önkéntes lépések nem vezetnek eredményre, szeretnénk elérni, hogy az Európai Unió kötelező női kvótát elrendelő jogszabályt alkosson. A nők hátrányos helyzetének felszámolása ezen a területen nemcsak esélyegyenlőségi szempontokból fontos: tudományos kutatások igazolják, hogy összefüggés van a vállalkozások jobb gazdasági és pénzügyi eredményei, valamint aközött, hogy vannak-e nők a vállalkozás döntéshozatali szerveiben. A téma fontosságát jól jelzi, hogy hosszú évek óta először a jobboldali kollégák támogatását is sikerült megnyerni ebben a kérdésben.

Kis lépések

A múlt heti strasbourgi plenáris üléseket követően a Parlament a héten Brüsszelben, szakbizottsági ülésekkel folytatta a munkáját. A nőjogi és esélyegyenlőségi bizottságnak és az EU-Moldova parlamenti együttműködési bizottságnak köszönhetően ezúttal is mozgalmas héten vagyok túl.

A nőjogi bizottságban az Európa Tanács munkatársa ismertette azt az új egyezményt, amelynek célja a nőkkel szembeni erőszakkal szembeni összefogás. A bizottság egyöntetűen támogatja ezt a nemzetközi szerződést, amely előmozdíthatja az áldozatok védelmét, ugyanakkor fontosnak tartjuk azt is, hogy a közvélemény számára még jobban láthatóvá tegyük a problémát. Úgy gondoljuk, hogy a nemi alapú erőszak csak úgy számolható fel teljesen, ha már az oktatás során megismertetjük a fiatalokkal a nőket érő diszkrimináció jelenségét és a nemi alapú sztereotípiákat. A téma az állampolgári jogi bizottsággal tartott együttes ülésünkön is felmerült, ahol az Európai Védelmi Határozatról szóló jogszabálytervezetről egyeztettünk, melyet – reményeink szerint – hamarosan a másik uniós jogalkotó szerv, az EU Tanácsa is elfogad.

Európa Tanácsbeli vendégeinket követően a nők munkaerőpiaci helyzete került napirendre. Megvitattuk, hogy az Európai Bizottságnak a gazdaságireform-javaslatai  kidolgozása során körültekintőbben kellene eljárni: az esélyegyenlőségi szempontokra nagyobb figyelmet kellene fordítaniuk. Emellett szükségesnek tartjuk a nők jelenlétének növelését a kutatás-fejlesztési területen is. Végezetül a bizottság tagjai beszámoltak a vilniusi Európai Esélyegyenlőségi Intézetben tett látogatásukról.

Az EU-Moldova parlamenti együttműködési bizottságban az EP és a moldovai törvényhozás tagjai foglalnak helyet. Az évente kétszer összeülő testületben moldovai kollégáink beszámoltak arról, hogyan haladnak a fontosabb reformok. Terítékre került többek között az a vitatott diszkriminációellenes törvény, amely fontos lépést jelenthet a moldáv nők hátrányos megkülönböztetése elleni küzdelemben.  Sajnálatosnak tartjuk ezért, hogy a törvényt heves ellenállás fogadta az ortodox egyház, és az általuk befolyásolt közvélemény részéről, így azt a kormánynak átdolgozásra vissza kellett vonnia. Moldáv kollégáink tájékoztatása szerint az újabb tervezetről ősszel szavaz a törvényhozás. Egyetértettünk abban, hogy az esélyegyenlőségért más területeken is haladást kell elérni, így különösen az oktatásban és a tömegkommunikációban.

Moldova az elmúlt években határozott erőfeszítéseket tett azért, hogy megfeleljen az Európai Unió elvárásainak különösen az emberi jogok terén. Vitathatatlan az előrehaladás az esélyegyenlőség terén is, ugyanakkor még rengeteg teendő maradt. De az EU-nak magának is sok adóssága van ezen a téren, amely nagyon jól látszik hónapról hónapra a nőjogi bizottság zsúfolt  napirendjéből is. A helyes irányba tett újabb és újabb kis lépéseket rendületlenül folytatni kell az európai nők helyzetének javítása érdekében.

A hét az Európai Parlamentben és azon kívül

(2011. május 30-június 5.) 

Az eheti európai parlamenti munkánk középpontjában a jövő heti plenáris ülésen szereplő napirendi pontok előkészítése állt. A héten több frakcióülést is tartottunk, amelyeken a szocialista képviselőkkel kialakítottuk a végleges, vagy közel végleges álláspontunkat azokról a kérdésekről, amelyekről jövő héten szavazunk. Így szó volt például az új többéves pénzügyi keretről szóló jelentésről, amely a 2013 utáni fenntartható Európai Unióval kapcsolatos politikai kihívásokkal és költségvetési forrásokkal foglalkozó különbizottság nyújtotta be. A különbizottságot az EP azzal a céllal hozta létre, hogy az meghatározza a Parlament politikai prioritásait a 2013 utáni többéves pénzügyi keret számára, jogalkotási és költségvetési szempontból egyaránt. Egyeztettünk a nehéz tehergépjárművekre kivetett díjakról szóló uniós szabályozásról is, amelyről a jövő héten második olvasatban szavaz a Parlament. Nagy érdeklődés kísérte a magyar alkotmányról szóló napirendi pontot is, amelyről várhatóan állásfolglalási indítványt fogadunk el a plenáris ülésen. Fontosnak tartom tudatosítani, hogy a magyar alkotmányról rendezett vitával nem pusztán egy nemzeti hatáskörbe tartozó ügyről tárgyalunk, hiszen az új magyar alkotmány az európaiak által közösen vallott értékeket kérdőjelezi meg.

A hét Brüsszelben a belgiumi munkaszüneti napok miatt a szokottnál korábban, már szerdán véget ért, így örömmel mondhattam igent a Mosonmagyaróvári Fekete István Általános Iskola meghívásának, amely - immár 5. alkalommal - európai uniós témájú vetélkedőt rendezett. A 5-6. osztályos gyerekekből álló csapatok nagyon ügyesek voltak, így a zsűriben nehéz dolgunk volt. Végül a Beugrók csapata bizonyult a legjobbnak, akiket az év folyamán Brüsszelben látok majd vendégül.

A hét végén az MSZP Nőtagozata a félév utolsó országos elnökségi ülését tartotta, ahol értékeltük a magyar kormány elmúlt egy éves munkáját, és áttekintettük az időközi választás miatt jelenleg folyó helyi kampányokat. Örömmel látom, hogy a kampányokban a Nőtagozat tagjai a aktívan kiveszik a részüket: a dunaújvárosi jelöltünk kampányához például a múlt héten a környező megyék Nőtagozatai nyújtottak segítséget. Nagyon fontos, hogy a jelöltjeinknek minden segítséget megadjunk, mert most minden kicsi eredmény is nagy eredménynek számít!

Európa Naptól az ACP-közgyűlésig

A hét az Európai Parlamentben és azon kívül (2011. május 9-15.)

Az elmúlt héten került sor az Európai Parlament májusi plenáris ülésére, ahol a legnagyobb figyelmet kétségkívül a határok nélküli Európát és a schengeni vívmányokat veszélyeztető tagállamok ügye élvezte, azonban a szakterületeimen is születettek fontos döntések. Mindenek előtt azonban szeretnék kitérni az Európa nap alkalmából tartott megemlékezésre, ahol a Schuman nyilatkozaton túl az Európai Unió zászlajának negyedszázados évfordulójáról is megemlékeztünk. Jerzy Buzek elnök úron kívül jelen volt elődje Hans-Gert Pöttering is, a magyar elnökséget pedig Győri Enikő államtitkár képviselte. Jóleső érzés volt, hogy az aznap estre rendezett strasbourgi hangversenyen Beethoven elmaradhatatlan Örömódája mellett Liszt Ferenc magyar rapszódiái is felcsendültek.



Kiemelkedő jelentőségűnek tartom, hogy az EP támogatta az Európai Bizottsággal közös lobbiregiszter felállítását, amelyet a kevésbé pejoratív “átláthatósági nyilvántartás”-nak kereszteltük el. A megalapozott döntéseink meghozatalához komoly segítséget jelentenek az egyes érdekérvényesítő-szervezetek munkatársai, szakértői, azonban az elmúlt időszak botrányai is megmutatták, hogy a rendszer javításra szorul. Írásbeli hozzászólásomban kifejtettem, hogy a mindenki számára hozzáférhető nyilvántartás komoly lépés az átláthatóság növelése és a polgárok bizalmának megerősítése felé, azonban további intézkedéseket is szükségesnek tartok. Ha minden a tervek szerint halad, a nyilvántartás már júniusban működni fog, és ahhoz a harmadik fontos uniós intézmény, a Tanács is csatlakozni fog.

A közlekedési bizottság tagjaként és az intelligens közlekedési rendszerek parlamenti témafelelőseként régóta figyelemmel kísérem a közlekedésbiztonsággal foglalkozó uniós kampányokat, köztük az eSafety Challenge projektet is, amelynek részeként szerdán a Strasbourgba látogatott Michael Schumacher. A forma-1-es világbajnok szorgalmazta, hogy minden új gépjárművet szereljenek fel a legújabb intelligens közlekedésbiztonsági eszközökkel. Ahogy azt már korábban is hangsúlyoztam: a statisztikák is alátámasztják, hogy a legmodernebb berendezésekkel, így például stabilitáskontrollal és elektronikus segélyhívóval felszerelt intelligens autók több ezer emberélet megmentéséhez járulhatnak hozzá.



Szerdán az EU és India közötti szabadkereskedelmi megállapodásról fogadtunk el határozatot, amelyről már ezen a blogon is olvashattak a márciusi indiai látogatásom kapcsán. Akkor írtam a kívánatosnál lassabban haladó tárgyalásokról, és sajnos azóta sem sok előrelépés történt. A határozatban a tárgyalások év végi befejezésére szólítottuk fel a feleket, valamint arra, hogy az egyezmény a viszonosság elvének teljes körű érvényesítése mellett valamennyi ipari termékre terjedjen ki. A Parlament azt is szeretné elérni, hogy az egyezmény kötelező erejű emberi jogi, környezetvédelmi és társadalompolitikai rendelkezéseket is tartalmazzon. Remélem, a tárgyalásokat vezető Európai Bizottság sem csak a szavakban lesz eltökélt az európai értékek érvényesítésében.

A plenáris ülés utolsó napján, csütörtökön az esélyegyenlőség került előtérbe. Két jelentést is elfogadtunk az oktatásról, melynek kapcsán alkalmunk nyílt megvitatni, hogy milyen reformokra lenne szükség az uniós oktatási és ifjúsági programokban. A Parlament ezúttal is határozottan kiállt a legrászorultabbak mellett: egyértelműen kinyilvánítottuk, hogy a fiatal szülőknek, az oktatásba visszatérni kívánóknak és a fogyatékkal élők számára külön forrásokat kell biztosítani, hogy támogathassuk őket céljaik megvalósításában. Közismert tény, hogy a nemek közötti egyenlőtlenség felszámolását az oktatásban kell kezdeni. Ezt nagyban elősegítené, ha a lányokat a műszaki és természettudományi területen való továbbtanulásra ösztönöznénk, míg a fiúk körében a pedagógusi és szociális jellegű munkaköröket népszerűsítenénk.

A hét végére szerencsére budapesti esemény is jutott. Szombaton kezdődött és szerdán ér véget az Európai Unió és az afrikai, karibi és csendes-óceáni (ACP) országok közös parlamenti közgyűlése, amelynek a munkájában az Európai Parlament által delegált tagjaként vettem részt. Habár a formális megnyitóra csak ma kerül sor, már a hétvégén is több munkacsoport-ülést tartottunk, valamint szombaton Női Fórumot rendeztünk. A fórum társelnökeként nagyon büszke vagyok a sikerre: közel kétszázan voltak kíváncsiak a rendezvényre, többek között az ACP főtitkára is. A közgyűlés a hivatalos megnyitóval és a fejlesztéspolitikáért felelős biztos részvételével ezen a héten folytatódik.

Eltűnő határok

A hét az Európai Parlamentben és azon kívül (2011. április 11-17.)

A címben szereplő két szó nagyon jól kifejezi azt a jelenséget, amelyet az elmúlt hét eseményei többször is eszembe juttattak - legyen szó egy Európát átszelő utazásról, a környezet védelméről vagy a nemek közötti esélyegyenlőség, mint a gazdasági növekedés egyik előfeltételének megteremtéséről.

Az EU-kínai környezetvédelmi együttműködést segítő új, pekingi központ megnyitója, illetve a nők munkaerő-piaci részvételének növeléséről szóló barcelonai kerekasztal-beszélgetés - amelyekről már beszámoltam az elmúlt napokban - során többen is megfogalmaztuk: az országok között szorosabbá váló kapcsolatok lehetőséget és felelősséget egyaránt jelentek számunkra.



Fontos, hogy nem csak európai uniós szinten kell gondolkodnunk, hiszen - ma már közhelyszámba megy, hogy - a globális problémák nem ismernek határokat. Így például nekünk is érdekünk, hogy a világ más részein is átálljanak az alacsony szén-dioxid kibocsátással járó technológiákra, ugyanakkor a felelősségünk arra is kiterjed, hogy más területeken is példát mutassunk a többi országnak. Erre kiváló példa a női esélyegyenlőség kérdése - a munkaerőpiactól kezdve a nyugdíjakig. Ez utóbbi témáról egyébként az ATV reggeli műsorában beszélgettünk szerdán:



Ebbe a sorba jól illeszkedik az az irányelv-tervezet is, amelyet az európai parlament közlekedési és idegenforgalmi bizottságában vitattunk meg a héten. A javaslat - amely lehetővé tenné a más tagállamban kiszabott közlekedési bírságok behajtását egyes közlekedési szabálysértések esetén - elsődleges célja, hogy radikálisan csökkenjen a közúti balesetek halálos áldozatainak száma. Ez régi törekvése az uniós közlekedéspolitikának, a megvalósítását ugyanakkor jelentősen hátráltatja, hogy a külföldön, más tagállamban elkövetett, emberéleteket is veszélyeztető szabálysértések után kiszabott büntetések jelentős részét nem tudják behajtani a felelőtlen vezetőkön. Csak egyetlen megdöbbentő adatot szeretnék idézni: 2007-ben 43 000 haláleset történt, ami olyan, mintha az Európai Unióban minden héten öt közepes nagyságú utasszállító repülőgép lezuhant volna. Úgy gondolom, hogy az irányelv szükségessége vitathatatlan, azonban a tagállamok közötti különbségek (elsősorban a szabálysértések súlyának megítélése) miatt a Tanács nem kezelte kellő bátorsággal a kérdést. A 2010-es belga elnökség ugyanakkor ezen a téren is kiváló munkát végzett, és sikerült kompromisszumra bírni a tagállamokat. A kérdésről a Parlament várhatóan a júliusi plenáris ülésen szavaz, és ha a tagállamok részéről is meglesz az akarat, a jogalkotási eljárás már a második olvasatban le is zárulhat.