Egyenlő bér – Kinek fontos?

A fenti címmel rendeztek október kilencedikén konferenciát a budapesti Európai Ifjúsági Központban, amelyre a Friedrich Ebert Alapítványnak, a Budapesti Corvinus Egyetemnek, valamint a Mona Alapítványnak köszönhetően én is meghívást kaptam. Rendkívül fontos és sajnos még mind a mai napig nagyon aktuális a téma, amelyet e konferencia körbe jár. Mivel európai parlamenti kötelezettségeim nem tették lehetővé, hogy személyesen adjak elő – aznap az alkotmányügyi bizottságban árnyék jelentéstevőként vitáztam Maroš Šefčovičcsal az európai pártszabályozásról -, így rendhagyó módon videó-üzenetben osztottam meg gondolataimat.

Miről van szó pontosan? A férfiak és nők között meglévő bérszakadéknak több, egymással szorosan összefüggő oka van. Az első a szegregáció. A nők gyakran dolgoznak olyan ágazatokban, amelyet a társadalom kevéssé becsül és így rosszabbul is fizeti őket. A nők csaknem fele, több mint 40%-a dolgozik az egészségügy, az oktatás és a közigazgatás területén, arányaiban kétszer annyian, mint a férfiak ugyanezekben az ágazatokban.

Míg e méltánytalanul alulértékelt területeken túlreprezentáltak, addig a vállalatok irányításában megdöbbentően alacsony a nők aránya. Nem véletlen, hogy az Európai Bizottság is elkezdett foglalkozni a problémával. Nagy nyilvánosságot kapott Viviane Reding, jogérvényesülésért, alapvető jogokért és uniós polgárságért felelős biztos kezdeményezése, amelyben kötelező kvótákat javasol a nők vállalatirányításban betöltött arányának javítására. Noha a kezdeményezésnek vannak olyan elemei, amelyekkel nem értek egyet 100%-ban, az elvet mindenképpen támogatni tudom, sőt, a paritás kell, hogy legyen a végső célunk.
Sajnos a magyar kormányzat részéről a kezdeményezés már a részletes ismertetés előtt elutasításba ütközött, nem véletlenül fordultam nyílt levélben Balog Zoltánhoz, az emberi erőforrások miniszteréhez. Igyekeztem párbeszédet kezdeményezni vele, de válaszából legnagyobb sajnálatomra kiderült, hogy szerinte ezzel a kérdéssel nem európai szinten kell foglalkozni. Nem hagytuk annyiban a dolgot, négy országgyűlési képviselőtársam javaslatot nyújtott be, amely tagállami szintű fellépést kezdeményez, de azt az Országgyűlés elutasította.

A bérek közötti egyenlőtlenség második meghatározó pillérét a még mindig létező sztereotípiák alkotják. Az előítéletek hatással vannak a nők pályaválasztására, de ugyanide tartozik a tény is, hogy a nők sokkal gyakrabban csökkentik a munkaidejüket, vagy lépnek ki a munkaerőpiacról, mint a férfiak, annak érdekében, hogy gondozási feladatokat lássanak el.

A második pont el is vezet minket a problémák harmadik nagy csoportjához, amelyek akkor jelentkeznek, amikor a nők munkájukat, karrierjüket és magánéletüket szeretnék összeegyeztetni. Jelentősen több nő, mint férfi választja a szülői szabadságot, helyzetüket tovább súlyosbítja a gyermekgondozási intézmények hiánya. A gyermekes nők európai foglalkoztatási rátája kiábrándító: míg a gyermekes férfiak 91,4%-a, addig a nőknek csupán 62,4% dolgozik. Arról nem is beszélve, hogy a részmunkaidős munkavállalók háromnegyede is nő: minden harmadik nő, a férfiaknak azonban csak 8%-a dolgozik így.

Miért van az, hogy noha az Európai Unió immár több mint ötven éve, a Római Szerződés aláírása óta küzd az egyenlő munkáért egyenlő bért elvéért, sőt, már törvényellenessé is tette az alacsonyabb bért, még mindig vannak tagállamok, ahol létező valóság a bérszakadék? Legkirívóbb példa erre Észtország, ahol a nők átlagosan 27%-kal kapnak alacsonyabb fizetést ugyanazért az elvégzett munkáért, mint férfi társaik!
Az Európai Szocialisták Pártjának Nőszervezete – amely szeptember végén elsöprő többséggel, ötödik alkalommal is elnökéül választott – már 2007-ben kampányt indított „Bérolló, zárjuk be!” címmel. Szervezetünk egy befogadó társadalom feltételeinek megteremtéséért dolgozik, amelyhez elengedhetetlen, hogy ne csak a férfiak, de a nők is ugyanolyan esélyeket élvezzenek az élet minden területén, beleértve a munka világát is. Nem véletlen, hogy társaimmal fáradhatatlanul a politikai döntéshozatal napirendjén tartjuk a kérdést. Ennek egyik eredménye volt az idén második alkalommal megrendezésre került Egyenlő fizetés napja, amelynek eléréséért komoly harcokat kellett vívnunk az Európai Bizottsággal. Végül sikerült elérni célunkat és nemzetközi nappá tenni.

Ahhoz, hogy eredményeket tudjunk elérni, elengedhetetlen a már meglévő jogszabályok betartatása is, az Európai Bizottság határozottabb fellépése, a tagállamok szorosabb együttműködéséről nem is beszélve.
Ez ügyben természetesen az Európai Parlament sem tétlenkedik. Idén májusban Bauer Edit képviselőtársam jelentése alapján állásfoglalást fogadtunk el, amelyben ajánlásokat teszünk a Bizottságnak a női és férfi munkavállalók egyenlő munkáért járó egyenlő díjazása elvének alkalmazásáról, új intézkedéseket kérünk a Bizottságtól, valamint felszólítjuk a nemzeti parlamenteket a fokozott együttműködésre és új megközelítések kidolgozására. Hangsúlyoztuk, hogy a már meglévő jogszabályokhoz hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat kell társítani, amelyek lehetnének például pénzbüntetés, közigazgatási bírság, valamint állami kedvezményekből és támogatásokból való kizárás is.

A nők munkaerő-piaci esélyegyenlőségéhez a bérolló „bezárásán” keresztül vezet az út. Nem hagyhatjuk, hogy a válság akadályozzon bennünket ebben, vagy eszközül szolgáljon a kérdés szőnyeg alá söprésében. Sőt! A nők munkaerejére most van a legnagyobb szükség ahhoz, hogy kilábaljunk a válságból, de ezt a gazdasági lehetőséget csak úgy lehet kiaknázni, ha a nők azonos feltételekkel indulnak a munka világában is és nem hat napot kell dolgozniuk a férfiakéval megegyező fizetésért.

Delegációs látogatás az Egyesült Államokban

A héten a PES Women delegációjával az Egyesült Államokban tartózkodom, ahol magas rangú politikusokkal és nemzetközi szervezető szakértőivel találkozunk. Október 19-én, szerdán az Európai Szocialisták Pátjának Nőszervezete Melane Verveerrel, a Globális Női Problémák nagykövetével találkozunk Washingtonban. Melane Verveert Barack Obama jelöle ki erre a posztra, hogy lendületet adjon a nőket érintő témáknak. A megbeszélésen arra koncentrálunk, hogy a kormány hogyan segít a gazdasági válság által érintett nőknek. Megvitatjuk továbbá azokat a programokat, amelyeket már elindítottak e téren, valamint hogyan lehetne ezekhez hasonlókat kezdeményezni az Európai Unióban.

Találkozni fogunk Patty Murray demokrata párti szenátorral is. Ő a legmagasabb pozícióban lévő nő a szenátusban, és rendkívül fontos szövetségese az Európai Szocialisták Pártjának. Beszélni fogunk az un. „csendes válságról”. Bizonyított tény ugyanis, hogy a jelenlegi válság sokkal inkább érinti a nőket. De szintén „csendes” válságot okoznak a konzervatív és jobb-oldali kormányok által kezdeményezett megszorítások Európa-szerte, egészen pontosan azokban az ágazatokban, amelyek sok nőt foglalkoztatnak, illetve az állami juttatások radikális csökkentésében, amivel a nőket még rosszabb helyzetbe hozzák  a férfiakhoz képest. Murray szenátorral egyeztetjük, hogyan lehetne alternatív megoldást  létrehozni.

Washingtoni látogatásunk előtt még New Yorkban töltünk néhány napot. Az első találkozónk október 17-én, hétfőn lesz. Dominique Bicharával találkozunk, aki a Világbankot képviselő ENSZ különmegbízott. Ezután egy régi barátnőmmel, Margot Wallströmmel beszélgetünk, aki jelenleg a fegyveres konfliktusok során nemi erőszakot szenvedett nők helyzetével foglalkozó különmegbízottja az ENSZ-nek. Este pedig, a Friedrich Ebert Alapítvány szervezésében találkozunk néhány New York-i demokrata képviselővel, beleértve Liz Kruegert New York állam szenátorát is.

Október 18-án, kedden Lakshimi Purit látogatjuk meg, aki az ENSZ Nőszervezetének vezetője, és Michelle Bachelettel dolgozik együtt ezen a téren. Délután pedig olyan amerikai esélyegyenlőséggel foglalkozó civil szervezetek képviselőivel találkozunk, mint az Equality Now, a National Organization for Women, a Leage of women Voters of NYC és a Center for Reproductive Rights.

A legérdekesebb eseményre a hét második felében, Washingtonban kerül sor: az Európai Progresszív Tanulmányok Alapítványával közösen konferenciát szervezünk melyen arra keressük a választ, hogyan lehetne megerősíteni az esélyegyenlőség jelenlététét a nemzetközi színtéren.

Nagyon izgatott vagyok az elkövetkező hét miatt ugyanakkor nagyon várom a találkozásokat ezekkel az izgalmas és fontos emberekkel. Az eseményekről az ESZP honlapján, a Facebookon és Twitteren folyamatosan beszámolok.

A szociáldemokrácia helyzete Európában Magyarországon

A szociáldemokráciai európai és hazai helyzetéről beszélni nem könnyű feladat.

Ahogy körülnézünk a mai Európai Unióban, láthatjuk, hogy hiába az állampolgárok kétségbeesett kiáltása, hiába a szélsőjobb globális előretörése és a társadalmi feszültségek növekedése: a konzervatív kormányok válasza a gazdasági válságra továbbra is a megszorításokban rejlik.

Csak hogy néhány dolgot említsek azok közül, amelyeket a konzervatív kormányok szeretnének Európa szerte megvalósítani: 1. egységes (és persze jelentősen megemelt) nyugdíj-korhatárt  szeretnének 2. az inflációt követő béremelések tiltását (azaz reálbércsökkenést) szorgalmazzák, 3. az alkotmányokba emelt költségvetési hiányszám előírását részesítik előnyben, mely azt bizonyítja, hogy lépésről lépésre kiemelik a gazdaságpolitikát a demokratikus választások kontrollja alól.

De bármennyire is lesújtó a kép és bármennyire is a konzervatív pártok uralják jelenleg Európát, a szociáldemokráciának igenis van jövője, mert a konzervatív kormányok által kínált megoldások elégtelenek. Növelik a társadalmakon belüli egyenlőtlenséget és a megszorításokat tekinti az egyetlen válasznak.  A társadalmon belüli kohéziók gyengülnek, s egyre többen kerülnek a perifériára. Alternatívára van szükség. Létezik ilyen? Igen!

Európa néhány országában vannak pozitív irányba mutató változások. A német tartományi választásokon Berlinben szeptember közepén fölényesen nyertek a baloldali pártok. Ez újabb súlyos csapás az Angela Merkel kancellár vezette, konzervatívokból és szabad demokratákból álló országos kormánykoalíció számára. A múlt hónap üdvözlendő eredménye az is, hogy a dán választások eredményeként először kerülhet baloldali nő a miniszterelnöki székbe: A szeptember 15-i választásokon a Helle Thorning-Schmidt által vezetett balközép koalíció többséget szerzett a parlamentben, így leváltotta a liberális-konzervatív kormányt, így a szociáldemokraták egy évtizedes ellenzéki pozíciója dőlt meg. (Utoljára barátom, az Európai Szocialisták Pártjának elnöke, Poul Nyrup Rasmussen volt ebben a pozícióban 1993 és 2001 között.) Szintén szeptember végén történt, hogy Franciaországban a Szenátusban a szocialisták kerültek többségbe. 

Ezek a példák igenis azt bizonyítják, hogy szükség van a szociáldemokráciára, az általa kínált értékekben hisznek, bíznak a választópolgárok. Fel kell ugyanakkor ismernünk annak a kihívását, hogy új, innovatív megoldásokkal szolgáljunk a válság kezelésére. A szociáldemokrácia akkor tud létezni a mai, kihívásokkal teli Európai Unióban, ha meg tud újulni és olyan naprakész, emberközeli megoldásokkal szolgál, melyekkel meg tudja szólítani a választókat. Hiszem, hogy ennek a szociáldemokráciának női arca kell, hogy legyen. 

Milyen is ma a konzervatív túlsúlyú Európában nőnek lenni? Korlátozni akarják szexuális és reproduktív jogainkat. 2011. augusztus 31-én az éppen EU elnökségét kezdő Lengyelország az abortusz teljes eltörlését szorgalmazó törvényjavaslatot vizsgált, s nagyon kis többségen múlt csak, hogy elutasították! A spanyol ellenzék azt tervezi, hogy az idén tavasszal hatályba lépett szocialisták által alkotott abortusztörvényt azonnal felülvizsgálják, ahogy hatalomra kerülnek 2011 novemberében. És persze Magyarországon is szemtanúi lehettünk egy „esélyegyenlőségi program” keretébe szorított abortuszellenes kampánynak, amelyet az EU is elítélt. Az Európai Szocialisták Pártjának Nőszervezete komoly aggodalommal szemléli a szexuális és reproduktív jogok tiprását, ezért is szenteltük a 2010-es évet "Az én testemmel én rendelkezem" kampánynak.

Bátran kijelentem, hogy a konzervatív Európa és a gazdasági válság egyértelmű áldozatai a nők és azok alapvető emberi jogai lettek. Gazdasági jogaink, munkaerő piaci helyzetünk mind-mind csorbulnak, amikor a válságkezelés, vagy „csak” a mindennapi döntéshozatal során a női érdekek nem kapnak kellő figyelmet.

De hogyan is kapnának kellő figyelmet akkor, ha szinte kizárólag férfiak döntenek rólunk? Hangsúlyozom azt is, hogy így nincs biztosítva a társadalom igazságos, arányos politikai képviselete sem! Én azt mondom, segítsünk magunkon, fogjunk össze és hiszem, hogy egy ilyen progresszív megközelítéssel valódi demokratikus alternatívát tudunk nyújtani a férfiak, és nagyrészt konzervatív férfiak által vezetett országunknak és Európának is. Több Európára van szükségünk, több női vezetővel, ez az egyetlen járható út.

Társadalmaink egyre fejlettebbek és gazdagabbak lesznek, de az uniós tagállamok nem képesek eredményesen megbirkózni az előttük álló foglalkoztatási kihívásokkal. Az EU 2020 Stratégia, 75 százalékos foglalkoztatottságot céloz meg a 20-64 évesek körében, de várhatóan ez az eredmény, különösen a nőket illetően, csak igen nehézkesen, vagy egyáltalán nem elérhető a jelenlegi gazdasági válságot nézve. A férfiak már 75,2 százalékos foglalkoztatottságot értek el, világos tehát, hogy egy erős női foglalkoztatási stratégiára van szükség!

A munkanélküliség egyre nő, a társadalmi rétegek egyre távolodnak egymástól. Sok a túlképzett ember a munkaerőpiacon, a kereslet és a kínálat nem találkozik. Sajnos az útkeresők jelentős részét adja a fiatal korosztály. Örültem, hogy Barroso elnök úr múlt héten az Unió helyzetéről tartott értékelőjében kitért a problémára és a "Fiatal lehetőségek kezdeményezéssel" szeretné biztosítani, hogy legalább minden ötödik álláskereső fiatal munkát kapjon. Kérte a vállalatokat, hogy az Európai Szociális Alap segítségével igyekezzenek lehetőséget biztosítani a fiataloknak gyakornokságok és egyéb programok révén.

A gazdasági válságba került államok nem találnak megfelelő kiutat ebből a helyzetből, de a megszorításokkal csak növelik a társadalmi feszültségeket! Egyre inkább teret hódít a nem demokratikus értékeket valló szélsőjobb, ami senkinek nem lesz jó. Nagyon sok európai és magyar példa van, melyek ötleteket adhatnak egy- egy új helyi kezdeményezéshez, képzési, munkahelyteremtő programokhoz, amelyek nagyban hozzájárulnak a fenntartható szociális gazdasághoz. Több közös vonulatot fedezhetünk fel az ilyen programokban, de a legfőbb összekötő erő a szociáldemokrata értékrendszer. Biztos vagyok benne, hogy van még érvényes szociáldemokrata mondanivaló mindenhol az Európai Unióban - és azt világosan, egyértelműen kell megfogalmaznunk.

Azt kell látnunk, hogy kontinensünk a válság utáni válságkezelés legnagyobb áldozatává válik, mert azzal csak tetéződnek a bajok, hogy megszorító politikákat kényszerítenek ránk. Ez nem csak, hogy nem felel meg a mai helyzet kívánalmainak, hanem a körülmények és folyamatok téves elemzésén alapul. A mostani helyzetben a kormányok növekedést elősegítő igen bátortalan intézkedései elégtelenek voltak ahhoz, hogy megakadályozzák a valódi recessziót. Ne tévesszük szem elől, hogy maga a recesszió a felelős az államháztartási hiányok növekedéséért, nem az állami politikák, amelyeken spórolni akarnak (legtöbbször a nők rovására)! Már most a saját bőrötökön érzitek a problémákat, de a jövőre is gondolni kell. A következő hatalmas probléma a nyugdíjrendszerek fenntarthatatlansága lesz! 2011-es kampányában az Európai Szocialisták Pártjának Nőszervezetével arra akarjuk felhívni a figyelmet, hogy a nyugdíjrendszerek reformjánál kiemelt hangsúlyt kell fektetni a nők speciális helyzetére. A 65 év feletti korosztály esetében jelenleg 22% a szegénység veszélye a nőknél, még a férfiaké jelentősen alacsonyabb. Ez nem maradhat így.

A legfontosabb probléma, azaz a gyenge kereslet (vagy mondjuk ki nyíltan: az egyre növekvő szegénység, amely továbbra is nőarcú) nem váratlanul, valami katasztrófa révén szakadt ránk, hanem az évtizedek óta folytatott gazdaság- és társadalompolitikák egyenes következménye. Nem elég újragondolni, hanem konkrétan az ellenkezőjét kell tenni annak, ami Európában az utóbbi három évtizedben történt. Politikai és társadalmi változásra van szükség. Ezen túl fel kell számolni és ellentétükbe kell fordítani azokat az intézkedéseket, amelyeknek nem volt semmilyen érezhető gazdasági hasznuk, leszámítva persze azt, hogy hatásukra egy vékony réteg egyre gazdagabbá vált. Itt az idő megfordítani ezt a tendenciát és a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésére összpontosítani az energiákat. Csak az ezen alapuló növekedés a fenntartható.

A mai Európában egy ilyen politika megvalósulási esélyei nehezek. Nemcsak azért, mert a jobboldal van kormányon. Azért is, mert maga a baloldal is ugyanazokban az idejétmúlt ideológiai sémákban gondolkodik és ezáltal a választópolgárok nehezen találnak kötődést hozzánk. Ennek a folyamatnak a visszafordításában látom én a nők szerepét kiemelkedően fontosnak. A mi feladatunk meggyőzni a társadalomból egyre inkább kiszoruló, lecsúszás által fenyegetett rétegeket, hogy nem a populizmus és nem a szélsőbal a követendő út, mert ők nem kínálnak megoldást, vagy amit kínálnak, az csak nevében megoldás.

Ehhez elengedhetetlen, hogy a nők ne „féljenek” politikával foglalkozni! A problémák megoldásához szükségünk van a nők újszerű megközelítésére. A hatékonyabb, erősebb demokráciához szükségünk van a nők jelenléte által biztosítható sokféleségre! A bátran politizáló nőknek (de hozzáteszem, férfiaknak is!) pedig szükségük van a női szavazatokra. Mindenki számára egyértelmű alapvetéssé kell válnia, hogy egy demokratikus berendezkedésen alapuló, szociáldemokrata értékek mentén megfogalmazott fenntartható társadalom- és gazdaságpolitika az egyetlen járható út.

A "Nők lendületben" konferenciasorozat szekszárdi előadásán, 2011. október 8-án elhangzott előadásom szerkesztett változata.

Brüsszel után

A hét az Európai Parlamentben és azon kívül (2011. július 18-24.)

Az utolsó bizottsági hetet követően az Európai Parlament brüsszeli épülete is elnéptelenedett: hivatalos programot legközelebb csak augusztusban fognak szervezni. Nagyon örülök, hogy ilyenkor a felszabaduló időnek köszönhetően könnyebben mondhatok igent olyan meghívásokra is, amelyekre a zsúfoltabb időszakokban nem jutna idő.

Dacára az EP-beli nyári szünetnek, a hetet még Brüsszelben kezdtem: hétfőn az Európai Bizottság magyar tagjával, Andor Lászlóval találkoztam. A szociális ügyekért felelős biztossal az európai nyugdíjrendszerek reformjáról egyeztettünk. A nyugdíjasok aránya a munkavállalókhoz képest folyamatosan emelkedik Európában, ezért a nyugdíjrendszerek fenntarthatósághoz reformokra van szükség. A tavaly lezajlott konzultációt követően a Bizottság még az idén közzétesz a nyugdíjakról szóló fehér könyvét. Év elején a PES Women, az Európai Szocialisták Párjta Nőszervezete kampányt indított azért, hogy a nyugdíjreform során a nők érdekeit is vegyék figyelembe. Tarthatatlan a jelenlegi állapot, amely gyakran bünteti őket a nőket a családjukért vagy a társadalomért végzett munkájukért.

A hét hátralévő részét - a Friedrich Ebert Alapítvány meghívására - Uruguayban töltöttem, ahol több, esélyegyenlőséggel foglalkozó rendezvényen is részt vettem. A helyi progresszív képviselők, illetve a Mercosur Parlament tagjainak társaságában a nők politikai életbe való bevonásáról tartottunk szemináriumokat és eszmecserét. Habár ezen a téren még itthon, Európában is bőven van tennivalónk, az itt szerzett tapasztalataink hasznosak lehetnek dél-amerikai kollégáink számára. Ugyanakkor mi is értékes ismereteket szerezhettünk itt: az uruguayi női képviselők fontos eredményeket értek el az elmúlt években annak köszönhetően, hogy párthovatartozástól függetlenül összefogtak a nők helyzetének javítása érdekében.  A szerte Dél-Amerikából érkezett képviselőknek, akadémikusoknak és esélyegyenlőségi aktivistáknak köszönhetően nagyon intenzív és tanulságos napokat tölthettem itt.