2011. október 3., hétfő

Az Unió helyzete

A hét az Európai Parlamentben és azon kívül (2011. szeptember 26-október 2.)

Szeptemberben másodjára gyűlt össze az Európai Parlament Strasbourgban, hogy eleget tegyünk az uniós Szerződéseknek, amelyek évi 12 plenáris ülés megtartását írják elő az elzászi városban. (Augusztusban a nyári szünet miatt egy plenáris ülésre sem kerül sor.) Ez ugyanakkor idén utoljára fordult elő, mivel jövőre egy ésszerűbb ülésezési rendnek köszönhetően csak évente 11 alkalommal kell a képviselőknek és a Parlament munkatársainak Strasbourgba utazni. (2012-től hivatalosan októberben egy naptári héten belül két plenáris ülést fogunk megtartani hétfő és kedd valamint csütörtök és péntek között.)

A Lisszaboni Szerződés értelmében az Európai Bizottság elnökének minden évben be kell számolnia az EP előtt az Unió helyzetéről, és az előttünk álló időszak jogalkotási programjáról. Erre a “State of the Union” beszédre szerdán került sor. A José Manuel Barroso által elmondottakkal összességében elégedett voltam, annál is inkább, mert a beszédének egyik fő eleme az a nemzetközi pénzügyi tranzakciós adó volt, amelynek a bevezését már hosszú ideje szorgalmazza az Európai Szocialisták Pártja. Nem szabad ugyanakkor elfelejtünk, hogy a nemzetközi pénzügyi tranzakciós adó lényeges, de nem kizárólagos eleme annak az összefüggő gazdasági reformtervnek, amelyet több év alatt dolgoztak ki az európai szocialisták. A határokon átnyúló pénzügyi tranzakciók megadóztatásán túl elengedhetetlennek tartjuk az eurokötvények bevezetését, a pénzpiacok és a hitelminősítők működésének szigorú szabályozását, és egy olyan gazdasági stratégia megvalósítását, amely megszorítások helyett a növekedésre és a munkahelyteremtésre épül. Barroso elnök beszéde kétségkívül dinamikusnak és ígéretesnek hangzott. Azonban az ígérgetések kora lejárt! Az részletek kidolgozása során ügyelni fogunk arra, hogy az EU kiskapuk nélküli szabályozást fogadjon el, amely biztosítja, hogy a terhek viseléséből mindenki kivegye a részét.
DSC0365

Barroso elnök beszédét követően lehetőségem volt szóban is reagálni az elhangzottakra. Felszólalásomban a szolidaritás szem előtt tartásának szükségességét hangsúlyoztam. Az európai integráció azért jött létre, hogy leszámoljunk a megosztottsággal és gazdasági, politikai prosperitást biztosítsunk kontinensünknek. Hosszú utat tettünk meg azóta, de a minden eddiginél súlyosabb kihívások miatt többen az európai konstrukció legitimitását vitatják. Az Európai Bizottság elnökének felhívtam a figyelmét arra, hogy a megfelelő gazdasági intézkedések mellett most is a szolidaritás eszméje legyen a vezérfonala. Ezzel biztosíthatjuk azt, hogy senki se maradjon magára.

Az Unió helyzetéről folytatott vita után szavazta meg az Európai Parlament az EU megerősített gazdasági kormányzásáról szóló jogszabálycsomagról, amelyről év eleje óta tárgyaltak az európai intézmények és a tagállamok. Az Európai Szocialisták és Demokraták Képviselőcsoportja a jogszabálycsomagnak csak egy részét támogatta. Az európai szocialisták és az MSZP EP-delegációja a gazdasági kormányzással kapcsolatos jogszabályok egy részét elutasította, mivel azok nem ösztönzik a gazdasági növekedést, a munkahelyteremtést. Sajnos mind a Tanácsban, mind a Parlamentben a jobboldal van többségben, amelyek nem ismernek mást, csak a lakosságot sújtó megszorítás receptjét. Nem értik, hogy pusztán megszorításokkal nem lehet kilábalni a válságból.

A hét végére Rotterdamba, a holland Munkáspárt nőszervezete éves fesztiváljára kaptam meghívást. Az eseményt idén rendezték meg első alkalommal, és a beszélgetések, szemináriumok központi témája a nők munkaerőpiaci helyzete volt. A nemzetközi panel megnyitóján elmondtam, hogy önmagában az európai integráció további mélyítése nem nyújt megoldást a gazdasági és társadalmi problémákra. Arra van szükségünk, hogy a progresszív szemléletmód teret nyerjen az európai uniós intézményekben és a tagállamokban egyaránt. Addig mindent meg kell tennünk, hogy a nekünk, szociáldemokratáknak fontos értékeket, mint amilyen a szolidaritás és az esélyegyenlőség számon kérjük a jobboldali vezetőkön. A megnyitó ünnepséget követően a szülési szabadság irányelvről és a migráns női munkavállalók helyzetéről rendezett panelbeszélgetéseken vettem részt, és megbeszéléseket folytattam a párt elnökével, Lilianne Ploumennel, valamint a párt parlamenti frakcióvezetőjével, Job Cohennel is. Örülök, hogy ilyen sok inspiráló beszélgetőpartnerrel találkozhattam, és remélem, hogy a jövő évi rendezvényt még az ideinél is nagyobb érdeklődés fogja kísérni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése