2010. június 30., szerda

Progresszív szemlélet vagy a marketingfogás?

A nemek közötti egyenlőség a munkahelyeken

Az Európai Bizottság Foglalkoztatási, Szociális és Esélyegyenlőségi Főigazgatósága a közelmúltban kiadott egy összefoglaló jelentést, amelyben összegyűjtötték, hogy az európai vállalatok milyen lépéseket tettek a nemek közötti esélyegyenlőség előmozdítására érdekében.

Munkám során általában a kormányokat és az uniós intézményeket igyekszem felhívni arra, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet az esélyegyenlőséget garantáló jogszabályok elfogadására. Mai bejegyzésemben viszont azt szerettem bemutatni, hogy milyen lépéseket lehet tenni mikro-szinten azért, hogy garantáljuk a nők és férfiak egyenlőségét a munkahelyen.

A főbb kezdeményezéseket között különféle stratégiákat találhatunk.

Az első a cég arculatának fejlesztésére összpontosít. Ezen kezdeményezések keretei között általában oklevelekkel és díjakkal ismerik el az esélyegyenlőség érdekében tett erőfeszítéseket. Elterjedt megoldás az is, hogy rangsorokban értékelik a vállalkozások esélyegyenlőségi politikáját - akár általánosan, rendszeres időközönként, akár valamilyen pályázat keretében. Ez nem pusztán marketing stratégia, hanem egyúttal jobb teljesítményre ösztönzi a munkavállalatokat is.

Mások a termelékenység és a kommunikáció javítása érdekében sokkal mélyrehatóbb változtatásoktól sem riadnak vissza. Ezek az újítások a lehető legkülönfélébb formákban jelentkezhetnek: a felvételnél (több női munkavállaló felvétele azokra a területekre, ahol a férfiak felül vannak reprezentálva), a képzésnél (a sokszínűség és a befogadás előmozdítása érdekében), valamint olyan intézkedéseknél, amelyek a rugalmasságot, vagy munka és a magánélet összeegyeztetését segítik elő (férfi és női alkalmazottak számára egyaránt), illetve a vállalaton belüli női hálózatok kialakításánál, vagy a vállalati kommunikációnál.

Habár természetesen maximálisan támogatom ezeket a kezdeményezéseket, szeretnél hangsúlyozni, hogy a kutatások szerint a vállalatok - különös tekintettel a multinacionális cégek - az ország jogi és kulturális környezetéhez alkalmazkodva alakítják ki működésüket. Jelentős különbségek vannak tehát az országok között a nemek közötti egyenlőség stratégiák végrehajtásában. Ez az oka annak, hogy a vállalati kezdeményezések támogatása mellett mindig hangsúlyozom alapelvemet, a gondolkodásmódbeli változások szükségességét is. Ennek érdekében továbbra is a kedvező jogszabályi környezet megalkotására kell bírnunk az országok és az uniós intézmények vezetőit, a vállalatokat pedig ösztönöznünk kell a fentiekhez hasonló kezdeményezések elindítására. Csak így válhat valósággá a progresszív társadalom!

A tanulmány teljes szövege itt érhető el.

2010. június 28., hétfő

A hét - az Európai Parlamentben és azon kívül

(2010. június 28. – július 4.)

Egy újabb, a képviselőcsoportok számára fenntartott héthez érkeztünk. Ennek megfelelően az S&D frakció is több ülést tart, amelyeken a következő heti strasbourgi plenáris ülést készítjük elő. Habár a következő plenáris ülés napirendje még nem végleges, a belga elnökség programja, a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javításával foglalkozó, Edite Estrella által készített jelentés biztosan szerepelni fog a napirenden. Így ezekkel valószínűleg a frakcióülésen is foglalkozni fogunk.

Ezek a hetek rendszerint kevesebb parlamenti programmal járnak, amelynek köszönhetően a külső meghívásoknak is eleget tudok tenni. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy részt vehetek az egyik legrangosabb európai politikával foglalkozó szervezet, a European Policy Centre rendezvényén, amelyet kedden tartanak „Európai polgári kezdeményezés: lehetőségek és kihívások" címmel. Ez lesz az első alkalom, hogy a múlt héten befejezett munkadokumentumunk fényében beszélhetek a témáról a nyilvánosság előtt. A dokumentumot egyébként ma juttattuk el az alkotmányügyi bizottság tagjainak, és nagyon kíváncsi vagyok az észrevételeikre. A rendezvényre meghívást kapott még zöldpárti kollégám, Gerald Häfner és Mario Tenreiro, az Európai Bizottság intézményi ügyekkel foglakozó vezetője. Rajtunk kívül az EPC több szakértője is részt vesz a rendezvényen, így a politikusok érvei összecsaphatnak az európai politikával foglalkozó szakértők álláspontjával.

Szerdán kétnapos látogatásra az MSZP európai parlamenti delegációjának meghívására Brüsszelbe látogat Mesterházy Attila frakcióvezető úr, aki találkozik Andor László biztossal, Martin Schultz frakcióvezetővel valamint az Európai Szocialisták Pártja főtitkárával is. A meghívással az volt a célunk, hogy a párt hazai vezetői szoros kapcsolatban legyenek az európai szervezeteinkkel, és hogy ez utóbbiak első kézből értesülhessenek a magyarországi politika élet fejleményeiről.

2010. június 25., péntek

Hogyan kezdeményezzenek a polgárok Európában? (2)

Vitageneráló eszköz vagy az uniós jogalkotás szerves része?

Az európai polgári kezdeményezés továbbra is nagyon népszerű téma az uniós intézmények háza táján. A múlt heti intenzív fejlemények után ezen a héten a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért frakció (ALDE) rendezett egy szemináriumot a témában.

Habár a polgári kezdeményezésről szóló parlamenti jelentésnek csak két jelentéstevője van (Alain Lamassoure a néppártból, és jómagam a szocialisták közül), a két kisebb politikai csoport, a zöldek és a liberálisok is jelöltek ki soraik közül egy-egy képviselőt a frakciójuk álláspontjának hirdetésére. Így az ALDÉ-tól Diana Wallist hallani a leggyakrabban nyilatkozni a témában, aki a mostani meghallgatáson is részt vett. (A zöldeknél Gerald Häfner képviselőtársam foglalkozik az üggyel, azonban ők ketten nem jelentéstevőként, hanem csak a véleménynyilvánításra felkért petíciós bizottság "témafelelőseiként".)

Ahogy a két korábbi, a zöldek által illetve az általunk szervezett meghallgatáson, úgy ezen is részt vett Maroš Šefčovič biztos úr. Habár már többször egyeztettünk a témában, így véleményét a főbb kérdésekben jól ismerem, kíváncsi voltam a felszólalására, mivel ez volt az első nyilvános szereplése a Tanácsban született múlt heti politikai megállapodás után. A biztos úr elmondta, hogy a Tanács álláspontja - nem esik egybe, hagyd ki - szerint az Európai Bizottságnak kell döntenie a kezdeményezések befogadhatóságáról.

A liberálisok - nagyon helyesen - továbbra is ragaszkodnak ahhoz, hogy az Európai Bíróság kontrollja a Bizottság felett kapjon nagyobb hangsúlyt az eljárási szabályok kialakításában, de legalább megismertetésében. (Korábban írtam róla, hogy a néppárti kollégák jelentős része aggályosnak tartja, ha kizárólag az Európai Bizottság dönthet előzetesen arról, hogy egy kezdeményezés a hatáskörébe tartozik-e.)

Diana Wallis képviselő asszony annak a véleményének adott hangot, hogy a kezdeményezésnek minél nyitottabbnak kell lennie, így például minden 16 éven felüli európai polgárnak lehetőséget kellene biztosítani az aláírásra. (A jelenlegi tervek szerint minden országban azok írhatnának alá egy kezdeményezést, akik az adott országban szavazhatnának az európai választásokon. Ez Ausztriában 16 év, de szinte minden más ország 18 évben húzza meg a határt.) Úgy látom, a liberálisok nem a polgári kezdeményezésben rejlő jogszabálytervezet-alkotási lehetőség felől akarják megközelíteni a dolgokat, hanem inkább - a zöldekhez hasonlóan - egy vitageneráló eszközzé szeretnék formálni a polgári kezdeményezést. Habár a határokon átívelő, valódi európai vitákat én is nagyon fontosnak tartom, úgy gondolom, hogy a polgári kezdeményezésben ennél nagyobb lehetőségek rejlenek. Vitákat már most is folytathatunk számtalan módon, a polgári kezdeményezéssel viszont Európa polgárai, Önök egy olyan eszközhöz juthatnak, amellyel a jogszabály-kezdeményezés terén a Parlamenttel gyakorlatilag egyenrangúvá válnának. Ez viszont csak egyértelmű és részletekbe menő szabályozással működhet gördülékenyen és sikeresen. Ezért nem tartom ideálisnak és tarthatónak a liberális kollégák javaslatát. Azt gondolom, hogy az európai polgári kezdeményezés az uniós jogalkotási rendszernek fontos részévé, alapkövévé kell válnia. Komolyan kell tehát vennünk azt, amelyhez első lépésként világos végrehajtási szabályokat kell alkotnunk hozzá.

De hogy pontosan milyen szabályokat? A héten befejeztük Lamassoure képviselő úrral a parlament álláspontját tartalmazó munkadokumentumot, amely  a képviselők közti vitát strukturálja a főbb kérdésekben. A dokumentumot az alkotmányügyi bizottság júliusi ülésén szeretnénk bemutatni, azonban a lehetőségekhez mérten a blogban már korábban szeretném bemutatni Önöknek, mire jutottunk a kollégákkal az elmúlt hónapok számtalan megbeszélésein és konferenciáin.

2010. június 24., csütörtök

Emberkereskedelem árnyékolja be a VB-t

Dél-Afrikában kezdetét vette a labdarúgó világbajnokság, ahol azóta minden utcasarkon vuvuzelák hangját lehet hallani. A szurkolók világszerte összegyűlnek, hogy kövessék a kedvenc nemzeti válogatottjaik játékát. Talán lehet valami a levegőben, de ilyenkor még a máskor kevésbé elkötelezett szurkolók is folyton fociról beszélgetnek a barátokkal és kollégákkal.

A labdarúgó világbajnokság körüli felhajtás miatt ugyanakkor hajlamosak vagyunk nem észrevenni a játék mögött megbúvó rettenetes történeteket.

Egy nemzetközi kutatás például bebizonyította, hogy a férfiak által a nők sérelmére elkövetett erőszak csaknem 10 százalékkal növekszik, ha a kedvenc sportcsapat vereséget szenved. Ráadásul ha a csapat váratlanul kap ki, a férfiak még inkább hajlamosak elveszíteni a fejüket. Éppen ezért nagyon örülök annak a hollandiai kezdeményezésnek, amelynek keretében június 12 és július 31 között autópályák melletti óriási hirdetőtáblákon próbálják felhívni a figyelmet erre a problémára.

Egy másik elterjedt és félelmetes jelenség, amely gyakran együtt jár a VB-hez hasonló világeseményekkel, az emberkereskedelem térnyerése - különösen a nők és a lányok szexuális kizsákmányolása céljából. A kutatások azt mutatják, hogy ez az idei világbajnokságon sem lesz másként. Jól emlékszünk még a 2006-os németországi világbajnokságra, amelyen hatalmas bordélyházak okoztak botrányt, ahol szintén az emberkereskedelemnek áldozatul esett nőket kényszerítettek prostitúcióra. Akkor a PES Women több mint 23000 aláírást gyűjtött össze, melyet aztán átadtunk az Európai Bizottságnak, amelyben uniós intézkedéseket követeltünk az emberkereskedelem ellen. A világbajnokság mellett arra is szükségünk van, hogy a valódi vitát folytassunk szerte Európában, sőt, az egész világban a szexuális kizsákmányolásról, valamint annak fő oka, a prostitúció iránti igény csökkentésének lehetőségeiről.

Annak ellenére, hogy Dél-afrikai Köztársaság alkotmánya védi az emberi jogokat, az emberi méltóságot, a nemek közötti egyenlőséget valamint a nők és a gyermekek jogait, súlyos társadalmi, gazdasági, faji és nemi egyenlőtlenségek tapasztalhatóak az országban. Továbbra is nagyon magas a szegénység aránya a nők között Dél-Afrikában és a környező országokban, amely szélsőséges lépésekre kényszeríti őket a szegénységből való kilábalás érdekében.

A VB alatt az Emberkereskedelem Elleni Koalíció (CATW) azon munkálkodik, hogy megakadályozza, hogy újabb nők váljanak az emberkereskedelem áldozatává. A CATW Nozizwe Madlala-Routledge, Loveday Penn-Kekana és Mediatrice Barengayabo által vezetett dél-afrikai szervezete jogszabályok elfogadását szorgalmazza a nemi erőszak és az emberkereskedelem ellen. Ebben az évben kampányt szerveznek, melynek témája az emberi méltóság. Ennek keretében internetes aláírásgyűjtésbe is kezdenek, amelyhez az alábbi oldalon lehet csatlakozni. A kampány célja, hogy ráirányítsa a figyelmet a fenti problémára. Az összegyűjtött aláírásokat a VB alatt át kívánják nyújtani a dél-afrikai elnöknek valamint a parlamentnek, ezzel is sürgetve a szükséges jogszabályok elfogadását.

2010. június 21., hétfő

A hét – az Európai Parlamentben és azon kívül (2010. június 21-27.)

Ezt a bejegyzést New Yorkból írom, ahová azért utaztam, mert részt veszek a szociáldemokrata pártok nemzetközi szervezete, a Szocialista Internacionálé tanácsának ülésén. A találkozó legfontosabb napirendi pontja a jövő heti, Torontóban megrendezésre kerülő G20-csúcstalálkozó és a világgazdaság helyzete, de emellett szó lesz az éghajlatváltozásról és a közel-keleti békefolyamatról. Emellett szeretném kihasználni a New York-i tartózkodásomat arra, hogy találkozzak az Egyesült Nemzetek Szervezete szakterületeimmel foglalkozó munkatársaival is. Eddig az Afrikával foglalkozó Cheick Sidi Diarra úrral és az esélyegyenlőséggel foglalkozó Rachel Mayanja asszonnyal sikerült megbeszélni egy-egy találkozót.

Eközben a Parlament Strasbourgból hazatért Brüsszelbe, ahol ismét egy bizottsági hét veszi kezdetét. Ennek során két bizottságom is ülésezik.

A nőjogi és esélyegyenlőségi bizottság együttes ülést tart az állampolgári jogi bizottsággal, amelyen megvitatjuk az Európai Védelmi Határozatról szóló tervezetet. Ennek elfogadása óriási előrelépés lenne a nők elleni erőszakkal szembeni fellépésben, mivel lehetővé tenné, hogy az egyik tagállamban kiadott távoltartási végzést az Európai Unió többi tagállamában is érvényre jutassák. Ez azonban egy rendkívül érzékeny terület, mivel egyes tagállamok vitatják, hogy a büntetőjogon túl a polgári jogi, illetve közigazgatási jogi területen is érvényesítsék-e a védelem kiterjesztését. Ezen kívül a nőjogi bizottságban egy eszmecserét is rendezünk a héten, ahol neves külső szakértők bevonásával arra keressük a választ, hogy a nők és férfiak egyenlőségét előmozdító európai uniós szakpolitikák hogyan járulhatnak hozzá a fiatalkori bűnözés elleni küzdelemhez. A „szokásos” napirendi pontok közül „A nők szerepe az idősödő társadalomban” valamint „A bizonytalan foglalkoztatási feltételek mellett dolgozó nők” című jelentéstervezetek megvitatását, valamint „Az etnikai kisebbségi csoporthoz tartozó nők társadalmi integrációja” című jelentések elfogadását emelném ki.

A közlekedési bizottság napirendjén főként hajózással kapcsolatos anyagok szerepelnek, emellett azonban tartunk egy eszmecserét az Európai Bizottság képviselőivel is a tesztszkennerek alkalmazásáról. Nagyon fontosnak tartom, hogy megtaláljuk a megfelelő egyensúlyt a légi forgalom biztonsága és a magánszféra sérthetetlensége között, valamint hogy erről egységes európai szabályozás szülessen. Gondoljunk csak arra, hogy milyen visszás helyzetet eredményezne, ha egyes európai reptereken ilyen megalázó procedúrának vetnének alá minket, míg egy szomszédos országban már egyáltalán nem tartanák szükségesnek az ilyen szigorú ellenőrzést.

A hét második felében a közlekedési bizottság tagjaival Bécsbe látogatok, ahonnan a delegáció Brnoba, Pozsonyba majd Sopronba utazik tovább. Az utazás célja, hogy találkozzunk a térség vasúttársaságainak vezetőivel.

További előrelépések várhatóak a polgári kezdeményezés ügyében is. Miközben már az utolsó módosításokat hajtjuk végre a június végére ígért parlamenti munkadokumentumon, kedden kollégáim találkoznak egy, a kezdeményezéssel foglalkozó szakemberrel, aki több mint 100 civil szervezetet képvisel. Az ilyen találkozókat azért tartom különösen hasznosnak, mert minden egyes alkalommal olyan részletre hívják fel a figyelmemet, amelyre magamtól nem gondoltam volna. Ezen felül a héten parlamenti frakciók közül harmadikként a liberálisok is rendeznek egy szemináriumot a témában.

A fontosabb eseményekről – szokás szerint – részletesen be fogok számolni honlapomon is.

2010. június 18., péntek

Eszmecsere a bizottságban, politikai alku a Tanácsban

A héten két jelentős előrelépés is történt az európai polgári kezdeményezés ügyében.

Hétfőn a Parlament alkotmányügyi bizottságában vendégül láttuk az Európai Ombudsmant, hogy elmondhassa, milyen szerepet szán magának, illetve az ombudsmani hivatalnak a polgári kezdeményezések ellenőrzésében, értékelésében. Többen felvetették ugyanis, hogy Nikiforosz Diamandurosz hivatalának a folyamat egyik sarokkövének kell lennie, például Ő dönthetne a kezdeményezések befogadhatóságáról.

A görög szakember 2003 óta tölti be hivatalát, és éppen idén választottuk újra. Feladata, hogy kivizsgálja az uniós intézmények és szervek tevékenysége során felmerülő hivatalos visszásságokkal kapcsolatos beadványokat, amelyek magánszemélyektől, cégektől és szervezetektől egyaránt érkezhetnek.

A magam részéről támogatom, hogy minél több olyan garanciát építsünk be a „rendszerbe”, amelyek elősegítik egy kezdeményezés sikeres lefolytatását. Hajlok rá, hogy egyetértsek azokkal a véleményekkel, amelyek szerint aggályos, ha egyedül az Európai Bizottság dönthet előzetesen arról, hogy egy kezdeményezés a hatáskörébe tartozik-e, ezért valamilyen kontrollt szükséges lenne biztosítani. Az Európai Ombudsman hivatalát azonban nem tartom erre megfelelőnek, mivel feladatait az EU alapító szerződései világosan meghatározzák, így csak újabb szerződésmódosítással lenne elképzelhető a szerepkörének kibővítése.

Kíváncsian vártam éppen ezért, hogyan értékeli a helyzetet Diamandurosz úr. (Feltételezhetően nem tartotta ilyen érdekesnek az eseményt az a képviselőtársam, aki elaludt az ülésen, és hangos horkolása derültséget váltott ki az egész teremben…) Elégedetten láttam, hogy az Ombudsman is hasonló véleményen volt. (Mármint nem elaludt ő is, hanem velem értett egyet :-) ) Diamandurosz úr elmondta, hogy a polgári kezdeményezésekkel kapcsolatos szerepét a jelenlegi szerződéses keretek között képzeli el, azaz akkor fog fellépni, ha valamely uniós intézmény hivatali visszásságot követ el. A politikai vitákba semmiképpen sem kíván beleszólni. Úgy gondolom, hogy ezzel az eszmecserével közelebb kerültünk a Parlament végleges álláspontjának kialakításához, és a rendelet végleges változatának gyors elfogadásához.

A héten a Tanács is megtárgyalta a polgári kezdeményezésről szóló javaslatot, de sajnos nem értek el jelentős előrehaladást. Csak egy olyan "általános megközelítést" fogadtak el a tagállamok, amelyben nagyvonalakban határozták meg az elképzeléseiket. Eszerint nem 300 000 hanem már százezer aláírás összegyűjtése után megvizsgálnák a kezdeményezés befogadhatóságát, továbbá a tagállamoknak lehetővé kell tenni a kezdeményezések online aláírását is. (Hogy pontosan miként képzelik ezt el, nem részletezték.) Egyúttal felhatalmazták a Tanács spanyol elnökségét, hogy kezdjen tárgyalásokat velünk a rendelet mielőbbi – lehetőség szerint még az első olvasatban történő – elfogadása érdekében. Kíváncsian várom ezeket a tárgyalásokat, hiszen egyes kérdésekben eltér a társ-jelentéstevő képviselőtársaim és jómagam véleménye a Tanácsétól, más kérdésekben pedig még nem foglaltak állást a tagállamok, holott mi már részletesen megtárgyaltuk azokat – gondolok itt elsősorban a megvalósítás részletes szabályaira.

A célunk azonban közös: a rendelet mielőbbi elfogadása, hogy az európai polgárok minél előbb élhessenek a Lisszaboni Szerződés által biztosított új jogosultságaikkal.

2010. június 14., hétfő

A hét – az Európai Parlamentben és azon kívül (2010. június 14-20.)

A héten kerül sor az Európai Parlament júniusi plenáris ülésére Strasbourgban. A napirenden számos, a szakterületeimhez kapcsolódó fontos kérdés szerepel, s emellett bizottsági ülésekre is sor fog kerülni, valamint meghívást kaptam további rendezvényekre is.

A plenáris ülésen kiemelt téma lesz a női esélyegyenlőség kérdése: többek között megvitatjuk a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó ütemtervet értékelő jelentést, amelyet Ilda Figueiredo kollégám készített. Kezdeményezésemre szó lesz továbbá az Európai Nőjogi Chartával kapcsolatos fejleményekről. Nagyon sajnálom, hogy a spanyol elnökség és Barroso bizottsági elnök támogatása ellenére az esélyegyenlőségért felelős európai biztos, Viviane Reding megakadályozza, hogy jelentős előrelépést érjünk el ezen a téren. Remélem, hogy az ülésen sikerül számon kérnünk ezeket a dolgokat a biztos asszonyon. És hogy egy másik szakterületemről, a közlekedésről se feledkezzünk meg: a napirenden szerepel egy érdekes jelentés a versenyképes árufuvarozást szolgáló európai vasúti hálózatról valamint a közúti fuvarozási tevékenységet végzők munkaidejéről. Ez utóbbit egyébként felvidéki kollégám, Bauer Edit képviselő asszony készítette.

Hétfőn este a plenáris ülés mellett az Alkotmányügyi Bizottság is ülésezik, ahol az egyik legfontosabb napirendi pont ismételten a polgári kezdeményezés lesz. Vendégül látjuk az Európai Ombudsmant, Nikiforosz Diamandurosz urat, mivel többen felvetették, hogy őt is be kellene vonni a kezdeményezések befogadhatóságának értékelésébe. A polgári kezdeményezésről egyébként a héten is több egyeztetést tartunk, és már intenzíven dolgozunk az első munkaanyagon, amelyet még a spanyol elnökség június 30-i befejeződése előtt közzé szeretnénk tenni a jelentéssel foglalkozó zöld- és néppárti képviselőtársaimmal.

Szerdán este Brüsszelben rendezik meg az Európai Szocialisták Pártja vezetői és kormányfői találkozóját. Nagyon várom, hogy olyan kiváló politikusokkal találkozhassak, mint a spanyol vagy a portugál miniszterelnök.

A hét második felében, már Magyarországon, egy nagyon kedves meghívásnak is eleget teszek: most ünnepli fennállása 20. évfordulóját a Közép- és Kelet-Európai Regionális Környezetvédelmi Központ (REC), amelyet 1990-ben hozott létre az Európai Unió, az Amerikai Egyesült Államok és Magyarország. A szervezet sikerességét jól jelzi, hogy azóta több mint 30 ország csatlakozott. Az évforduló alkalmából csütörtök este fogadást rendeznek az Országházban, pénteken pedig Szentendrén folytatódik a program, ahol én is tartok egy rövid beszédet.

Csütörtökön este a Fejtő Ferenc Könyvesboltban kerül sor Róna Éva „Mi az ikrek…” című kötetének bemutatójára, amelynek közreműködtem a magyarországi kiadásában. A bemutatón a szerzővel Havas Judit irodalmár fog beszélgetni, és reményeink szerint közreműködik Hegedűs D. Géza színművész is, aki részleteket olvas majd fel a könyvből. A könyv kiadásának segítésével egy Sütő Andrásnak tett korábbi ígéretemnek tettem eleget. A könyv egy árva ikerpár történetét mutatja be, és arra emlékeztet bennünket, hogy habár az emberi élet illékony és törékeny, de mindenkor – még a legembertelenebb helyzetben is – embernek kell maradnunk.

A fontosabb eseményekről – szokás szerint – részletesen be fogok számolni honlapomon is.

2010. június 11., péntek

Hogyan kezdeményezzenek a polgárok Európában? (1)

Az Európai Parlamentben már javában folynak a formális és informális egyeztetések a képviselők, frakciók és bizottságok között arról a jelentésről, amely a polgári kezdeményezés végrehajtási szabályait rögzíti majd, és amelynek én vagyok az egyik jelentéstevője.

Ahogy arról már korábban írtam, a Lisszaboni Szerződés a közvetlen demokrácia ezen új eszközének csak a legalapvetőbb feltételeit tartalmazza, nevezetesen, hogy „legalább egymillió uniós polgár, akik egyben a tagállamok egy jelentős számának állampolgárai, kezdeményezheti, hogy az Európai Bizottság – hatáskörén belül – terjesszen elő megfelelő javaslatot azokban az ügyekben, amelyekben a polgárok megítélése szerint a Szerződések végrehajtásához uniós jogi aktus elfogadására van szükség.”

A polgári kezdeményezés rendszerének gördülékeny működéséhez azonban elengedhetetlen, hogy meghatározzuk a részletes feltételeket is. Széles konszenzus van abban, hogy felhasználóbarát és túlzott adminisztrációs terhektől mentes rendszert kell létrehozni, amely valamennyi európai polgár számára nyitva áll, és abban is minden fél egyetért, hogy ezeket a szabályokat a lehető leggyorsabban el kell fogadni.

Az Európai Biztottság március 31-én nyújtotta be a polgári kezdeményezés részletes szabályait tartalmazó rendelettervezetet, így most a Parlamenten és a Tanácson a sor, hogy kialakítsa álláspontját, és szükség esetén módosítjon a bizottsági javaslaton. Ez a munka már elkezdődött, és máris számos ellentmondásos kérdés merült fel. Mindenekelőtt arról kell döntést hozni, hogy mi legyen a polgári kezdeményezés feladata: a jogalkotási folyamat valódi, meghatározó része legyen-e, vagy csak egy olyan eszköz a polgárok számára, amellyel meghatározhatnák, hogy milyen ügyek szerepeljenek az „európai viták” napirendjén. Előbbi esetben ugyanis a polgárok gyakorlatilag az EP-vel megegyező jogosítványokat kapnának a jogszabálykezdeményezést illetően, amely szükségessé teszi a részletekbe menő szabályozást. Utóbbi esetben viszont szükségtelenek a nagyon korlátozó előírások, és inkább arra kellene törekedni, hogy minél többen részt vegyenek az európai ügyek országhatárokon átívelő megvitatásában.

A részleteket illetően az egyik legnagyobb dilemmát az jelenti, hogy mikor kerüljön sor a kezdeményezések elfogadhatóságának ellenőrzésére. A Lisszaboni Szerződés alapján a Bizottság csak akkor nyújthatja be az egymillió aláírásgyűjtő által kért javaslatot, ha az valóban a hatáskörébe tartozik. Joggal tarthatunk attól is, hogy egyesek a kezdeményezést olyan célokra használnák fel, amely ellentétes az európai értékekkel. Meg kell tehát vizsgálni, hogy a polgári kezdeményezés eleget tesz-e ennek a feltételnek. De mikor történjen ez meg? Ha már az aláírásgyűjtés megkezdését ehhez a befogadhatósági ellenőrzéshez kötjük, fennáll a veszélye annak, hogy komolytalan kezdeményezések fogják elárasztani az ellenőrzést végző testületet. Az is problémás viszont, ha csak az utolsó fázisban, az egymillió aláírás összegyűjtését követően végzik el az ellenőrzést, hiszen ha megbukik ezen a kezdeményezés, akkor rengeteg munka vész kárba. Az Európai Bizottság már ismert javaslata szerint a 300 000 aláírás elérése után kellene megvizsgálni, hogy teljesülnek-e a követelmények. De vajon nem sok-e még ez a szám is? Ahogy egy képviselőtársam fogalmazott: ez olyan, mintha elindulnánk Münchenből Rómába, hogy aztán az országhatáron visszafordítsanak bennünket.

Kérdéses az is, hogy ki végezze az ellenőrzést? Egyes vélemények szerint magára az Európai Bizottság munkatársaira kellene bízni ezt a feladatot. Többen kételkednek azonban abban, hogy valóban a Bizottság feladata-e eldönteni, hogy valami a hatáskörébe tartozik-e vagy sem. Szerintük egy független szakértői testületet kellene mindezzel megbízni. Ez viszont azért jelenthet problémát, mert így a döntésük ellen nem lehet fellebezést benyújtani az Európai Bírósághoz. (Hiszen nem uniós intézmény hozta a kifogásolt rendelkezést.)

Az előkészítő tárgyalások során természetesen számos vitás kérdés felmerült, így például az aláírók minimális életkorával, az aláírásgyűjtésre rendelkezésre álló idővel vagy az aláírásgyűjtés módjával kapcsolatban, amelyekről a következő alkalommal fogok írni.

2010. június 10., csütörtök

Az elmúlt hat hónap értékelése a spanyol esélyegyenlőségi miniszterrel

A múlt héten az Európai Szocialisták Párja Nőszervezete (PES Women) Madridban, a Spanyol Szocialista Párt (PSOE) székházában tartotta ülését, amelyet megtisztelt jelenlétével Bibiana Aido, Spanyolország esélyegyenlőségi minisztere is, akivel áttekintettük a spanyol elnökség hat hónapjának a szakterületen elért eredményeit.

Ezek közül is kiemelkednek a nőket érő erőszakkal szembeni uniós fellépés terén végbement fejlemények, amely témával a PES Women által, az "Én testemmel én rendelkezem" kampány keretében elfogadott nyilatkozat is foglalkozott.

Aido miniszter asszony emlékeztetett bennünket, hogy mind a 27 tagállam egyetértett abbban, hogy erre az igen elterjedt problémára közösen próbáljunk megoldást találni. Ennek érdekében március 8-án, nőnapon úgy határoztak, hogy létrehoznak egy európai megfigyelőközpontot, egy segélyvonalat és elfogadnak egy közösségi stratégiát, ezzel biztosítva a segítségnyújtást az erőszak áldozatává vált nők számára.

Eközben június elején a Bel- és Igazságügyi Tanács megvitatta az Európai Védelmi Határozatról szóló javaslatot, amelynek célja, hogy rögzítse az erőszak áldozatává vált nők számára biztosítandó védelem közös minimális szabályait. Sajnos azonban az Európai Bizottság akadályokat gördít ennek elfogadása elé. Ugyan összehívtak egy szakértői ülést a jogi akadályok feltérképezésére, azonban a Bizottság és a spanyol elnökség nem tudtak konszenzusra jutni abban a kérdésben, hogy milyen jogi alapra hivatkozzanak a kidolgozás alatt álló javaslatban. A spanyol elnökség - az Európai Parlament és 18 tagállam támogatását élvezve - tovább kíván lépni az Európai Védelmi Határozat ügyében. Reding biztos asszony azonban elfogadhatatlannak tartja a jelenlegi tervezetet. Remélem, hamarosan sikerül mindenki számára elfogadható megoldást találni, mivel az áldozatok védelmét garantáló intézkedések nem tűrnek halasztást.

A Tanács napirendjén szerepel továbbá az emberkereskedelem elleni fellépés uniós kereteit rögzítő irányelv is. Fel kell lépnünk a bűnözői hálózatok ellen és a hangsúlyt az emberkereskedelem áldozatává vált nők emberi jogainak érvényesítésére kell helyeznünk.

A spanyol elnökség június végén véget ér. Ekkor közzéteszik az elért eredményeket összefoglaló jelentést, amely lehetővé teszi, hogy a trió elnökség soron következő tagjai és az Európai Unió a megkezdett irányban haladhassanak tovább.

2010. június 7., hétfő

A hét - az Európai Parlamentben és azon kívül (2010. június 7-13.)

Az előttünk álló hét a képviselőcsoportok hete az Európai Parlamentben. Ilyenkor az egyes frakciók megvitatják a soron következő plenáris ülés napirendén szereplő ügyeket, hogy egységes álláspontot alakíthassanak ki ezekben a kérdésekben.

Képviselőcsoportom, az S&D-frakció a héten két ülést is tart, amelyekre egyébként a legtöbb esetben az Európai Parlament Antall Józsefről elnevezett brüsszeli épületében kerül sor. A megbeszélésen szó lesz az EU 2011-es költségvetéséről, a júniusi G20-as csúcstalálkozóról, és a pénzintézetek tervezett uniós felülgyeleti rendszeréről. Szerdai ülésünkre meghívtuk Poul Nyrup Rasmussent, az Európai Szocialisták Pártjának (ESZP) elnökét is, akivel a párt elnökségében immár hat éve kiválóan együtt tudunk működni.

Rendszeres időközönként a Parlament különböző szakbizottságai együttes ülést tartanak, amelyeket horizontális munkacsoportoknak nevezünk. A héten a „Polgárok Európája” elnevezésű munkacsoport ülésén veszek részt, amely az alkotmányügyi, a jogi, az állampolgári jogi és a petíciós bizottságok tagjaiból áll. A júniusi plenáris ülés napirendjén szereplő ügyeken kívül áttekintjük az egyes bizottságok asztalán heverő jelentéseket, így a polgári kezdeményezésről szólót is.

Kedden a Friedrich Ebert Alapítvány meghívására egy kilenctagú latin-amerikai delegáció érkezik Brüsszelbe, akikkel nemi esélyegyenlőségi és gender mainstreaminggel kapcsolatos kérdésekben fogok egyeztetni. Kíváncsi vagyok rá, hogy a világnak e távoli részén milyen kihívásokkal szembesülnek a szakemberek ezen a területen.

Hasonlóan fontos és aktuális kérdést, a válságból való kilábalás lehetőségeit vitatják meg azon a vitaesten, amelyet pártom, az ESZP rendez. A meghívottak névsorát (többek között Rasmussen elnök úr, Jo Leinen, a környezetvédelmi bizottság elnöke, Stephen Hughes, az S&D képviselőcsoport alelnöke, Stavros Lambrinidis, az Európai Parlament alelnöke) végignézve úgy gondolom, hogy egy érdekes és tartalmas beszélgetést fogunk hallani.

„Hol ér véget Európa?” – ez a címe annak a dokumentumfilmek, amelynek a bemutatójára meghívást kaptam Ivan Catalin képviselotársamtól. Az egyórás film az Európai Unió bővítésének következményeit próbálja bemutatni.


A hét végén az alkotmányügyi szakbizottság tagjaival Berlinbe utazom. A hivatalos programok keretében találkozunk Németország EU-ügyi miniszterével Werner Hoyerrel, a Bundestag európai integrációs bizottságának tagjaival, és sor kerül egy eszmecserére is neves, az EU-val foglalkozó német szakemberekkel is az uniós szintű demokráciáról és a nemzeti szuverenitás kérdéseiről. A hivatalos programokon túl felkeresem Sylvia-Yvonne Kaufmann egykori EP-képviselőt is - ő készítette az első jelentést a polgári kezdeményezésről, még a Lisszaboni Szerződés hatályba lépése előtt. Úgy gondolom, hogy joggal nevezhetjük őt a polgári kezdeményezés parlamenti „édesanyjának”, és reményeim szerint a beszélgetésünkből sok hasznos dolgot fogok tudni beleépíteni a most készülő jelentésembe.

2010. június 4., péntek

Károlyi Mihály szobrának az Országház mellett a helye

Bizonyára sokakhoz eljutott a hír, hogy jobbikos politikusok csütörtökön délután egy fekete lepellel jelképesen "eltűntették" Károlyi Mihály szobrát a Parlament melletti téren. Budapesti elnökük szerint a Parlament tőszomszédságában nem lehet helye egy olyan ember szobrának, aki "nagy szerepet játszott a trianoni területcsonkításban és a nagyhatalmak terrordiktátumának sikerében". Tehát a szó valódi értelmében is el kell tüntetni. Úgy fogalmazott, hogy "Károlyi Mihály dicstelen és magyargyűlölő tevékenysége hozzájárult a Tanácsköztársaság hírhedté vált magyarellenes pogromrendszerének 133 napig tartó véres rémuralmához is."

Ezek a kijelentések joggal háborítanak fel minden magyar demokratát, akiknek kötelességük megvédeni Károlyi Mihályt. Részben mert Károlyi a magyar progresszió egyik kiemelkedő alakja, s részben mert semmi köze sincs a trianoni békediktátumhoz. A Jobbik szemében talán az a bűne, hogy nem volt jobboldali, horthysta, s nem volt híve Szálasinak sem.

A Jobbik szemlélete egyértelmű: bűnbakokat keresnek, és ezeket a magyar progresszió alakjaiban vélik megtalálni. Nem engedhetjük besározni Károlyi Mihály emlékét. Meggyőződésem, hogy szobrának méltó helye ott van a Parlament tőszomszédságában.

2010. június 1., kedd

Európai polgári kezdeményezés: sorakozás a startvonal előtt

Európai állampolgárként és európai parlamenti képviselőként elégedetten látom, hogy különböző csoportok milyen lelkesek a polgári kezdeményezést illetően. Olyannyira, hogy több szervezet már most elkezdte az aláírásgyűjtést az általuk elérni vágyott cél érdekében. Távol álljon tőlem, hogy bárkinek is a kedvét szegjem, de ez még egyelőre korai...

A Lisszaboni Szerződés megfogalmazása szerint „legalább egymillió uniós polgár, akik egyben a tagállamok egy jelentős számának állampolgárai, kezdeményezheti, hogy az Európai Bizottság – hatáskörén belül – terjesszen elő megfelelő javaslatot azokban az ügyekben, amelyekben a polgárok megítélése szerint a Szerződések végrehajtásához uniós jogi aktus elfogadására van szükség.” A Lisszaboni Szerződés azonban csak a fenti alapelvekről rendelkezik, a részletkérdésekről nem. Ezeket a végrehajtási szabályokat az a rendelet fogja tartalmazni, amely jelenleg az uniós jogalkotó szervek, a Parlament és a Tanács asztalán hevernek. Ebben a munkában az Európai Parlament részéről társjelentéstevőként veszek részt: néppárti kollégámmal, Alain Lamassoure-ral együtt nekünk kell kidolgozni a Parlament álláspontját, amelyet aztán a tagállamok minisztereiből álló Tanácsnak is jóvá kell majd hagyni.

Jelenleg számos kérdés nem tisztázott még, amelyekről az elmúlt hetekben több megbeszélést folytattam EU-szakértőkkel, civil szervezetek képviselőivel valamint a többi uniós intézmény tisztviselőivel. El kell például dönteni, hogy pontosan hány országból kell érkeznie az egymillió aláírásnak. Elég-e, ha a tagállamok egyötödében határozzuk meg a küszöböt, vagy csak egy egyharmados alsó határ képes csak azt garantálni, hogy valóban összeurópai érdekeket szolgáló célokra használják a polgári kezdeményezést? Lehessen-e interneten keresztül leadni a támogató nyilatkozatot, vagy ragaszkodjunk a hagyományos, papír alapú aláírásgyűjtéshez? És még jóval több mint egy tucat hasonló kérdés vár megválaszolásra.

Mi az Európai Parlamentben igyekszünk mindent megtenni a rendelet mielőbbi elfogadásáért, ugyanakkor szeretném felhívni a figyelmet, hogy az európai polgárok csak akkor vehetik „birtokukba” ezt az új eszközt, ha megszületik a részletes szabályokat rögzítő rendelet végleges változata. Ez reményeink szerint az idei év második felében várható, ameddig azonban ez nem történik meg, felesleges aláírásgyűjtésbe kezdeni, bármilyen nemes is legyen a cél. Legutóbb a boltok vasárnapi zárvatartásáért kezdett összeurópai kampányról olvastam, de hallottam már az élelmiszerek túlcsomagolása ellen elindított aláírásgyűjtésről, az Európai Parlament székhelyével kapcsolatban pedig már össze is gyűjtöttek több mint egymillió aláírást. Sajnos azonban hiába kezdik már el ilyen korán az aláírásgyűjtést, az így megszerzett aláírások később sem fognak beszámítani a polgári kezdeményezéshez szükséges egymillióba.

Egyelőre tehát azt javasolnám, hogy várjanak még az aláírásgyűjtéssel. Egyúttal szeretném a polgári kezdeményezés indítását fontolgató szakembereket és civil szervezeteket újból arra bátorítani, hogy osszák meg velem javaslataikat, véleményeiket, milyenné szeretnék formálni a polgári kezdeményezés szabályait. Hogy aztán egy olyan rendszert alkothassunk meg, amellyel az európai polgárok aktívan és eredményesen formálhatják Európát.