2010. szeptember 30., csütörtök

Millenniumi fejlesztési célok az anyák védelmében

Szeptember 22-23. között a világ vezetői New Yorkban csúcstalálkozót tartottak, amelynek fő témája a millenniumi fejlesztési célokban foglaltak megvalósításának értékelése volt. A 2001-ben elfogadott célok elérése érdekében az Európai Szocialisták Pártja Nőszervezte (PES Women) is igyekszik kivenni a részét az előttünk álló feladatokból.

A Millenniumi Fejlesztési Célok nagyon fontosak a nők szempontjából is: komoly előrelépést jelentenek a nemek közötti esélyegyenlőség, az AIDS elleni küzdelem és a kismamagondozás terén egyaránt. Öt év maradt a millenniumi fejlesztési célok megvalósítására, de egyre valószínűbb, hogy azokat nem fogjuk tudni 2015-re teljesíteni.

Nagy örömmel fogadtam, hogy „az én testemmel én rendelkezem!" kampány keretében a portugál kolléganőm, Elza Pais elindított egy kezdeményezést, amely a várandós kismamákat fenyegető egészségügyi kockázatokra hivatott felhívni a figyelmet. Az „Aki életet ad, ne veszítse el sajátját" elnevezésű kampány célja, hogy felhívja a figyelmet az afrikai nők helyzetére, akik a várandóság és a szülés alatt súlyos egészségügyi kockázatoknak vannak kitéve: 16 afrikai nőből egyet fenyeget a kockázat, hogy életét veszti a szülés közben fellépő komplikációk miatt. Európában csak minden 2800. nőt fenyeget ez a veszély.

Nem ez az első alkalom, hogy az Európai Szocialisták Pártja Nőszervezete felemeli a hangját a terhes nők védelméért.  „Az én testemmel én rendelkezem" kampányunkban világszerte igyekeztünk felhívni a figyelmet a várandós nők egészségének megóvására. Az ENSZ 536 000-re becsüli azoknak a nőknek és fiatal lányoknak a számát évente, akik terhesség vagy szülés közben, illetve a születést követő hat hétben fellépő komplikációk áldozataivá válnak. Évente 68 000-re tehető azoknak a nőknek a száma, akik nem megfelelő terhességmegszakító beavatkozás következtében életüket vesztik, és legtöbbjük a fejlődő országok valamelyikében esik áldozatául ilyen műhibáknak. A 21. században ez teljességgel elfogadhatatlan!

Az is tarthatatlan, hogy a Millenniumi Fejlesztési Célokat tekintve az anyák védelmére vonatkozó célkitűzés terén tapasztalhattuk a legkevesebb fejlődést. A jelenlegi válság pedig tovább ronthat a helyzeten. Nem a nőkkel kellene megfizettetni a pénzügyi rendszer kudarcait: az édesanyákat fenyegető halálos egészségügyi problémák nagy része megelőzhető vagy kezelhető. Ez azonban megoldhatatlan, amíg korlátozottak a finanszírozási keretek és elérhetetlen a segítségnyújtás.

A nemzeti kormányoknak nem szabad a válságra hivatkozva megfeledkezniük ígéreteikről! Meg kell erősítenünk elkötelezettségünket az anyák egészségének védelme mellett!

2010. szeptember 17., péntek

Az utolsó vitás pontok

Ahogyan közeledik az európai polgári kezdeményezésről szóló jelentés végleges változatának bemutatása, egyre sűrűsödnek a témával kapcsolatos események. Ezen a héten például két olyan rendezvény is volt, amelyről szeretnék beszámolni.

Kedden néppárti jelentéstevő képviselőtársammal, Alain Lamassoure-ral és a véleménynyilvánításra felkért petíciós bizottság témafelelőseivel, Diana Wallisszal és Gerald Häfnerrel látogatást tettünk Maroš Sefčovič biztos úrnál, aki az Európai Bizottság intézményközi kapcsolatokért és adminisztrációért felelős tagjaként foglalkozik a polgári kezdeményezéssel. Megnyugtató volt látni ezen az informális egyeztetésen, hogy a legfontosabb kérdésekben nincsen jelentős eltérés a tényleges súllyal bíró politikai tényezők között. Sajnálom ugyanakkor, hogy egyes képviselőcsoportok továbbra sem készek kompromisszumot kötni, és olyan elképzelésekhez ragaszkodnak, amelyeket - ha sikerülne is megnyerni hozzájuk a parlamenti többséget - biztosan elutasítana a tagállamok képviselőiből álló Tanács.

Ezt követően, szerdán a szocialisták, a zöldek és a liberálisok után az Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal európai parlamenti képviselőcsoportja rendezett nyilvános meghallgatást a témában, ahol a politikusok mellett a témával foglalkozó szakemberek és civil szervezetek mondhatták el véleményüket.

A fenti két rendezvényen szerzett tapasztalatok alapján elmondható, hogy két olyan vitás pont van még, amelyben nehéz vitákra lehet számítani a parlamenti frakciók, illetve a további uniós intézmények valamint a tagállamok között: az aláírók alsó korhatárával, illetve az aláírásgyűjtéskor megadandó személyes adatokkal kapcsolatosan.

Ahogyan azt már korábban is írtam, általános igény, hogy minél több ember számára nyitva álljon a polgári kezdeményezés intézménye. Ennek érdekében egyesek azt szorgalmazzák, hogy a részvétel alsó korhatárát egész Európában 16 évben húzzuk meg. (Gyakran hivatkoznak az osztrák példára, ahol a 16 éven felüliek vehetnek részt a választásokon.) A Bizottság tervezete szerint viszont - amelyet magam is helyesnek tartok - minden országnak maga határozhatná meg, kit tekint "felnőttnek", és a részvételt az adott országbeli alsó választási korhatárhoz kötnék.

Hasonló a helyzet a személyes adatokkal kapcsolatban is: vannak olyanok, akik azt szorgalmazzák, hogy európai szinten tiltsuk meg, hogy az aláírásgyűjtés során a támogatók bármiféle azonosító száma rögzítésre kerüljön. Ez talán a magyar füleknek szokatlanul hangzik, hiszen nálunk az aláírásgyűjtő ívek kötelező eleme a személy szám, az Egyesült Királyságban azonban adatvédelmi okokból ugyanez nem megengedett. Álláspontom szerint - amellyel egyetért a néppárti jelentéstevő-társam, továbbá az Európai Bizottság és a Tanács is - nem szabad egységes szabályozást rákényszeríteni az országokra, itt is nemzeti hatáskörben kellene megszabni, milyen adatokat kérjenek el a támogatóktól.

Leginkább attól tartok, hogy egy, az eljárás legapróbb részleteire kiterjedő egységes európai szabályozás veszélyeztetné az első polgári kezdeményezések mielőbbi elindulását. Hiszen ezesetben a tagállamoknak időre lenne szükségük az egységes követelményekre való felkészüléshez. Ugyanakkor az elől nem zárkózom el, hogy ezeket a szabályokat néhány év (esetleg meghatározott számú sikeresen lebonyolított kezdeményezés) után felülvizsgáljuk. De a legfontosabb a célunk most az, hogy minél előbb megszülessen a végrehajtási szabályokat rögzítő rendelet, utat engedve az európai polgárok kezdeményezéseinek. Nincs helye semmiféle felelőtlenségnek és népszerűség-hajhászásnak!

Az európai polgári kezdeményezésről szóló parlamenti jelentést szeptember 30-án vitatjuk meg a tagállamok nemzeti parlamentjeinek képviselőivel, és - a novemberi alkotmányügyi bizottságbeli szavazást követően - várhatóan a decemberi plenáris ülésen születik meg róla a végleges döntés. Ha minden jól megy, jövőre már indulhatnak is az első aláírásgyűjtések.

2010. szeptember 10., péntek

Büntessék súlyosabban az emberkereskedelmet!

Múlt héten Brüsszelben az állampolgári jogi valamint nőjogi és esélyegyenlőségi bizottság együttes ülésén több mint 200 módosító indítványt fogadtunk el az emberkereskedelemmel kapcsolatos, most készülő uniós irányelvhez, melyekkel a Bizottság által benyújtott javaslatot szeretnénk megerősíteni.

Ennek értelmében az áldozatok védelmét szem előtt tartva támogatjuk a súlyosabb büntetés és a kizsákmányolás fogalmának kiterjesztését. Mindemellett az általunk benyújtott módosítókban javasoljuk az ilyen jellegű bűncselekmények áldozatait nyilvántartó szolgálatokkal való együttműködést is.

Évente több százezerre tehető azon emberek száma, akik az Európai Unióba irányuló vagy az Európai Unión belül folytatott emberkereskedelemnek áldozataivá válnak. Jelentős többségük nő, akiket prostitúcióra vagy szolgamunkára kényszerítenek. A jelenlegi helyzet rettenetes és elfogadhatatlan, így az emberkereskedelem felszámolását és a nőket érő erőszakkal szembeni fellépést célzó törekvések alapjaiban határozzák meg munkánkat a nőjogi bizottságban.

A Bizottság mostani irányelvtervezete a 2002-es elődjéhez képest nagyobb mértékű előrelépést jelent. A tagállamoknak komoly felelősségük van a szervezett bűnözés felszámolásában, de sajnos ezt a felelősséget nagyon gyakran nem vállalják. A bűnügyi eljárások száma sok országban meg sem közelíti a bűncselekmények elkövetésének számát. Sokan büntetlenül megússzák. A Bizottság által javasolt közös uniós fellépést és az összehangolt büntetéseket teljes mértékben támogatjuk.

A Skandináv példára alapozott módosító javaslataink, úgy hiszem, igazi előrelépést hozhatnak. Az emberkereskedelem áldozatai által nyújtott szolgálatok tudatos felhasználásának büntethetővé tétele megelőző hatású lesz. Továbbá, úgy hiszem, ezáltal felhívhatjuk a figyelmet egy olyan a problémára, amely gyakran háttérbe szorul. A kereslet és kínálat kéz a kézben jár az emberkereskedelem terén is, gondoljunk csak a nők prostitúcióra kényszerítésére... Amíg a tagállamok nem növelik a kereslet elleni intézkedéseiket, mi nem tudunk teljesen megbirkózni a kínálati oldallal. Eljött az idő szélesebb körű, keményebb intézkedésekre!

A módosított jelentést várhatóan október elején fogja megvitatni a Tanács. Remélem, a Tanács követni fogja a volt spanyol elnökség példáját, amely a nők elleni erőszakkal való küzdelmet prioritásként kezelte. Ha minden jól megy, az év végén kerülhet sor a parlamenti szavazásra. Izgatottam várom a folytatást.

2010. szeptember 8., szerda

Néhány gondolat az európai választási rendszer reformjáról

Az európai parlamenti képviselőséggel járó feladataim közül a legszívesebben azokkal foglalkozom, amelyek több szakterületemet is érintik. Egy ilyen ügy az európai választási rendszerről szóló jelentés, amelyet most tárgyal az EP alkotmányügyi szakbizottsága. Ugyan ez látszólag egy jogi kérdés, nőjogi szempontból is számos lehetőségek rejlik benne.

1979 óta az európai parlamenti képviselőket közvetlen választás útján szavazzák meg az európai polgárok. Az elmúlt több mint harminc év során a Parlament szerepe és jogköre egyre bővült, és ennek köszönhetően az európai választópolgárok szerepe és felelőssége is nagyobb lett. Az európai parlamenti választások részvételi aránya azonban ciklusról ciklusra egyre csökken. Fontos, hogy az emberek érezzék annak a súlyát, hogy eldönthetik, ki képviselje érdekeiket az Európai Unióban.

Ami az alkotmányügyeket illeti, brit liberális képviselőtársam, Andrew Duff már tapasztalt „régi motoros". Az alkotmányügyi bizottság tagjaként az 1976-os választási törvénynek módosítására nyújtott be egy jelentést, amely egyszerre hivatott egységesíteni a teljes európai parlamenti választási rendszert és közelebb hozni az uniós állampolgárokhoz magát az Európai Uniót. Jelentésében sok más reform mellett kezdeményezi az ún. félig nyitott listás rendszerek bevezetését, ahol a választók nem csak pártok, hanem a pártok színeiben induló személyek mellett is letehetik voksukat. Másik iránymutató javaslata egy egységes európai választókörzet létrehozása, és egy Európai Unió által kinevezett választási hatóság terve is szerepel a dokumentumban.

Az intézkedések segítségével elindulhat végre egy folyamat, amely valóban európai dimenzióba helyezné a rendszert.

Az alkotmányügyi bizottságbeli alelnökségem mellett azonban nem feledkezhetek meg másik kiemelt szakterületemről, a női esélyegyenlőségről sem. Éppen ezért nyújtottam be néhány olyan módosító indítványt, amelyekben javaslatot teszek arra, hogy a tagállamok kvótát állapítsanak meg a női jelöltekre. Emellett felvetettem, hogy a közös uniós szavazókörzetet illetően a jelöltek a tagállamok minimum egyharmadából érkezzenek A szereplés persze még nem elég, ezért a nők megfelelő aránya mellett a listán elfoglalt pozíciójuk is legalább olyan fontos szempont.

Ezek a módosítások jól illeszkednek a nők politikai részvételének növelésére irányuló törekvésünkbe, amely alapjaiban határozza meg a nőjogi és esélyegyenlőségi tárgyú jogalkotást a másik bizottságomban.

Úgy gondolom, hogy általam javasoltak szerint módosított jelentésben valós lehetőség rejlik: általuk bevonhatjuk a női szempontokat az európai választási rendszer újraformálásába.

2010. szeptember 2., csütörtök

Felvettük a fonalat

A nyári szünet után a héten tartottuk az első megbeszéléseket az európai polgári kezdeményezésről szóló jelentéstervezettel kapcsolatban, rögtön kettőt is. Az első találkozón néppárti jelentéstevő kollégámon, Alain Lamassoure-on kívül részt vett Diana Wallis liberális, és Gerald Häfner zöldpárti képviselőtársam is, míg a második egyeztetés ennél is szélesebb körben zajlott: erre valamennyi, véleménynyilvánításra felkért bizottság jelentéstevőjét meghívtunk. Nagy öröm számomra, hogy az állampolgári bizottság részéről magyar képviselőtársam, Göncz Kinga vesz részt a munkában.

Az első megbeszélés során a kollégákkal gyakorlatilag az elejétől a végéig, pontról pontra végigmentünk a jelentéstervezeten, áttekintettük az egyes cikkeket, valamint azokat a módosító indítványokat, amelyekről már korábban megegyezés született köztünk. A munka ezen fázisában az Európai Parlament alkotmányügyi bizottságának titkársága rengeteg segítséget nyújt számunkra. Már meg sem lepődöm azon, hogy itt is megismerkedhettem egy kiváló magyar kollégával :)

A felmerült témákról, és a frakciók álláspontjával kapcsolatban még nem lenne ildimos részleteiben beszélném, azt azonban elmondhatom, hogy az egyik, általam kiemelten kezelt témáról sajnálatosan kevés szó esett most. Ez pedig nem más, mint az interneten keresztül történő aláírásgyűjtés. Annak érdekében, hogy minél több embert megszólíthassunk, a Parlament határozottan támogatja, hogy a kezdeményezéseket interneten keresztül is alá lehessen írni. Szerencsére az ötlet mellé áll a többi uniós intézmény is, azonban a megvalósítás módjában még vannak nézetkülönbségek. Elképzeléseim szerint létre kellene hozni egy központi oldalt az Európa-szerven, ahol egyszeri regisztrációt követően a polgárok egy helyen összegyűjtve megnézhetnék a folyamatban lévő kezdeményezéseket, és kiválaszthatnák, hogy melyike(ke)t kívánják támogatni. Az egyszeri regisztráció az adott tagállam erre jogosult szerveinek ellenőrzését követően válik érvényessé, hiszen aláírási joggal - a jelenlegi legelfogadottabb nézetek szerint - azok rendelkeznének, akik az adott tagállamban választójoggal rendelkeznek. Ezzel nem mindenki ért egyet, mások azt szeretnék, ha egy ingyenes szoftvert bocsátanánk a kezdeményezést indítók rendelkezésére, akik aztán a saját honlapjaikon gyűjtögethetnék az aláírásokat. Véleményem szerint ez nem lenne adatvédelmi szempontból túl biztonságos megoldás....

Eközben sorra érkeznek a megkeresések a polgári kezdeményezés után érdeklődő, a véleményüket hallatni akaró civil szakemberektől. Sőt, már egyetemi kutatási anyag is lett a téma. A polgári kezdeményezés formálásában tehát nemcsak a politikusok vesznek részt: a civil érdeklődők nagy száma azt bizonyítja, hogy a polgárok is hallatni akarják hangukat. Hosszú évek óta küzdünk azért, hogy Európát "közelebb hozzuk" a polgárokhoz. Lehet, hogy most révbe érünk? Ezt még korai lenne kijelentetnünk, az előjelek azonban kedvezőek.