2011. december 28., szerda

Az esélyegyenlőséget az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférésben is garantálni kell!

A nemek közötti egyenlőség azon alapvető értékek egyike – többek között az igazságosság, a szolidaritás vagy a tolerancia mellett –, amelyeken az Európai Unió alapul. Az alapelv védelme egyaránt megjelenik az unió alapító szerződéseiben és a különféle uniós jogszabályokban. Ma már – az esélyegyenlőségi szemlélet, vagy idegen szóval gender mainstreaming térnyerésének köszönhetően – valamennyi uniós irányelvnek és rendeletnek tiszteletben kell tartania, és elő kell mozdítania a férfiak és nők közötti egyenlőséget. Vannak ugyanakkor kifejezetten esélyegyenlőségi tárgyú jogszabályok is, amelyek kijelölik az esélyegyenlőség érvényesülése szempontjából szükséges alapvető kereteket és előírásokat.

Az EU 2004-ben fogadta el a 2004/113/EK irányelvet, amely az árukhoz és szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférés garantálására ír elő kötelezettségeket a tagállamok számára. Hét év után ezekben a hónapokban kerül sor az irányelv eredményeinek értékelésére, amelyben az Európai Parlament részéről jelentéstevőként veszek részt. A munka még néhány hónapot igénybe vesz (többek között még nincs meg az Európai Bizottság jelentése sem, amely a parlamenti határozatunk alapjául szolgál majd). Ám a képviselők és a közvélemény tájékoztatása miatt szükségesnek tartottam egy olyan munkadokumentum elkészítését, amely számba veszi az eddigi eredményeket, és ezek alapján, ajánlásokat is megfogalmaz a jövőre nézve. A munkadokumentumot az utolsó decemberi üléshetünkön mutattam be a nőjogi és esélyegyenlőségi bizottságban.

A 2004/113/EK irányelv több területen eredményezett jelentős fejlődést. Így például ma már a tagállamok többsége bünteti a terhes és kisgyermekes nők diszkriminációját. Ugyanakkor itt is maradt még tennivaló: több esetben számoltak be hátrányos megkülönböztetésről a kölcsönfelvételnél, vagy a lakásbérlésnél, és rendezésre vár a szoptatással kapcsolatban megnyilvánuló megkülönböztetés kezelése is.

Az irányelv nyomán mára általános gyakorlattá vált, hogy – a sértett bizonyítéka alapján, a bizonyítási teher megfordításával – az alperesnek kell bizonyítania, hogy az egyenlő bánásmód elve nem sérült.

Az esélyegyenlőség elvének érvényesülését jelentősen előmozdította az irányelv azzal is, hogy esélyegyenlőségi szervek létrehozását írta elő. Ma valamennyi tagállamban külön nemzeti hatóság felügyeli az egyenlő bánásmód érvényesülését. Ugyanakkor problémát jelent, hogy a szervek működési feltételei és hatáskörei nem mindenhol azonosak, ezért az irányelv későbbi módosítása során szükségessé válhat az esélyegyenlőségi szervekre vonatozó szabályok szorosabb összehangolása.

Az irányelvet – ahogy fentebb már volt erről szó – hét évvel ezelőtt fogadták el, így átfogó értékelése során természetes, hogy újabb javaslatok is felmerülnek a szabályozás kiterjesztésére. Az eddigi konzultációk alapján néhány ajánlást már ebben a dokumentumban is megfogalmaztam. Íme néhány példa:

  • Szükségesnek tartom, hogy létrejöjjön egy nyilvános adatbázis a nemi alapú diszkriminációval kapcsolatos jogesetekből, elősegítve ezzel a potenciális áldozatok védelmét.
  • A jövőben nagyobb figyelmet kell fordítani az esélyegyenlőségi területen tevékenykedő jogi szakemberek továbbképzésére, mind a pénzügyi támogatás mind pedig az uniós szintű koordinálás területén.
  • Ahogyan azt a polgári kezdeményezéssel kapcsolatban is igyekszem mindig hangsúlyozni: az eredményesség alapvető feltétele, hogy az uniós polgárok ismerjék saját jogaikat. Ennek érdekében kiemelten támogatni kell az olyan intézkedéseket, mint például az uniós és nemzeti szintű tájékoztató kampányok szervezése.

Fontos megjegyezni, hogy ez a lista még korántsem tekinthető véglegesnek, hiszen az európai parlamenti határozat elfogadásáig még hónapok vannak hátra. Addig is kíváncsian várom a további javaslatokat.

2011. december 27., kedd

A történelmi sikerekért ma az EU keretei között kell harcolnunk


December elején Berlinben került sor Németország Szociáldemokrata Pártjának kongresszusára, ahol több érdekes beszélgetésen vettem részt, és meghallgathattam a legnevesebb európai baloldali politikusok inspiráló előadásait. Ezek közül is kiemelkedett számomra Helmut Schmidt beszéde, ezért ennek főbb gondolatait szeretném megosztani a blogom olvasóival is.

Az egykori német kancellár előadását történelmi visszatekintéssel kezdte, melyben felidézte, hogy a nemzetállamok történetét mindig is a központ és a periféria közti véres harcok jellemezték. Éppen ezért a második világháborút követően a meginduló európai integrációval is Churchill, Schuman és Monnet egyik fő szándéka az volt, hogy egy nagyobb szerkezetbe integrálják az újjáéledő, félelmetes, erős Németországot. Nem az európai idealizmus vezette őket. Ugyanez a gyanakvás kísérte végig a 60-as, 70-es és 80-as éveket, azonban ez idő alatt a francia-német együttműködés az európai integráció motorjává vált.

Megszületett a közös valuta, amely azóta a világgazdaság második legerősebb valutájává vált, és ma jóval stabilabb, mint az amerikai dollár – mondta Helmut Schmidt, hozzátéve, hogy az euróválság nem több mint a média és a politikusok komolytalan nyilatkozatainak eredménye.

Mindeközben a világ országai teljességgel függővé váltak egymástól és a világ népessége elérte a hétmilliárd főt. Amikor a század közepén már kilencmilliárdan élnek a földön, Európa csak e népesség 7%-ának ad majd otthont, az európai országok mindegyike pedig csak egy százalék töredékének. Ebből következően ha ezek az országok szeretnének szerepet vállalni a világban, együtt kell működniük. Ezt a közös stratégiai érdeket egyre többen látják, de európai nemzetei még nem ismerték fel. Ezt egyébként kormányaik sem könnyítik meg számukra.

Ha azonban nem tudatosul bennünk az, hogy szorosabbra kell fűznünk az európai integrációt, nem zárhatjuk ki azt a lehetőséget, hogy Európa és az európai civilizáció egyre jelentéktelenebbé válik, és az európai országok ismét egymással fognak küzdeni befolyásuk növeléséért.

Helmut Schmidt előadásában a jelenlegi helyzet értékelésére is kitért, mondván: az EU alapszerződésének módosítása nem jelent megfelelő megoldást, figyelembe véve annak hosszú ratifikációs folyamatát és az esetleges buktató erejű népszavazásokat. A ma felmerülő sürgős problémákat a ma rendelkezésre álló eszközökkel kell megoldanunk, azaz az euróövezet gazdaságpolitikai és államháztartási integrációjának erősítésével. Bár tudjuk, hogy a válságnak nem kell évekig tartania, az európai intézmények - az Európai Központi Bank kivételével - eddig nem tettek sokat a megoldás érdekében.

A jól ismert, uniós döntéshozatalban megfigyelhető demokráciadeficit orvoslása érdekében az Európai Parlament súlyát növelni kell, hiszen – szemben a Bizottsággal és a Tanáccsal – tagjait az európai polgárok választották meg. Itt az ideje tehát, hogy a Parlament hallassa a hangját – fogalmazott Schmidt.

Ami a közvetlen jövőt illeti, az euróövezetben fenn kell tartanunk a válságkezelő alapot, az államadóssági korlátot, és terveket kell kidolgoznunk a közös gazdaságpolitikai és államháztartási politika, valamint a közös munkaerőpiaci reformok megvalósítására. Az eurókötvények bevezetését sem lehet tovább halogatni.

Mindebben Németországnak vezető szerepet kell játszania, még olyan áron is, hogy az EU költségvetésében a befizetései jóval meghaladják a kifizetéseket. Adenauer gazdasági csodája óta ezt Németország megengedheti magának – tette hozzá. Az európai szintű együttműködés fokozása komoly feladatot jelent a baloldal számára is: a német szociáldemokraták ugyanis mindig is nemzetközibbek voltak a konzervatívoknál, a liberálisoknál és a nacionalistáknál. Politikájuk az európai szolidaritás alapértékére épül. A XXI. században Európa továbbra is nemzetállamokból fog állni: nem lesz belőle föderáció, de egy konföderációnál többnek, egy dinamikusan fejlődő egységnek kell lennie.

A 20. század viharos évtizedeire visszatekintve hihetetlennek tűnik az a fejlődés, amelyet Európa maga mögött tudhat. A hasonló történelmi sikerért ma az Európai Unió keretei között kell harcolnunk. Azért, hogy mostani gyengélkedés után Európa ismét önbizalmat és erőt mutathasson!

2011. december 9., péntek

Franciaország kiáll a prostitúció megszüntetése mellett


A francia törvényhozás december 6-án megszavazta azt a határozatot, amely megerősíteti Franciaország elkötelezettségét a prostitúció megszüntetése iránt, és kimondja: a prostitúció a nők kizsákmányolásának elfogadhatatlan formája.

A határozatot a törvényhozás valamennyi frakciója támogatta, azonban szeretném kiemelni szocialista kolléganőm, Danielle Bousquet munkáját, aki a javaslat bemutatásáért volt felelős és korábban tagja volt a prostitúciót vizsgáló parlamenti küldöttségnek. Danielle most egy olyan javaslatot készít elő, amely a prostituáltak szolgáltatásait igénybevevőket büntetné.

A prostitúció elleni küzdelem prioritás a francia szocialisták számára, akik a teljes felszámolásra törekvő svéd modellt igyekeznek követni. A PS elkötelezettségét jelzi a november 9-én, a párt nemzeti tanácsa által elfogadott határozat is. A francia szocialisták eddig is kiemelt kérdésnek kezelték, hogy felhívják a figyelmet a női prostituáltak helyzetére, mivel elkötelezettek a prostitúció, mint a nők elleni erőszak egyik megjelenési formája, nélküli társadalom felépítése iránt. Nem szabad elfelejtenünk: a prostitúcióban egyszerre jelenik meg az elnyomás több válfaja: a nők patriarchális elnyomása, a szegények feletti gazdasági elnyomás és a fejlődő országok elnyomás a fejlett országok által. Az Európai Női Lobbi és a PS úgy gondolja, hogy a prostitúcióban a patriarchátus és az egyenlőtlen gazdasági viszonyok nyilvánulnak meg.

Éppen ezért a francia szocialisták átfogó megközelítést javasolnak egy prostitúciómentes társadalom érdekében. Ennek érdekében iskolai figyelemfelhívó kampányokra, az emberkereskedő csoportok felszámolására, a prostituáltak társadalomba való visszatérésének támogatására van szükség, és a javaslat lényeges elemét képezi továbbá, hogy a prostituált helyett az szolgáltatásait igénybe vevőket büntessék.