2011. szeptember 29., csütörtök

Még Namíbiában is jobb nőnek lenni

A Newsweek című folyóirat nemrég tette közzé felmérését, amely azzal foglalkozott, hogy 2011-ben a világ melyik pontján a legjobb nőknek lenni.

Összesen öt szempont alapján osztályozták a 165 országot. Egyrészt az igazságszolgáltatás felől: mennyire védik meg a törvények a nőket az otthoni erőszaktól, a kiskorúakat a házasságkötéstől, és a házasságon belüli erőszaktól? Áttekintették az egészségügy helyzetét, a gyermekágyi halálozások arányát, a HIV fertőzöttek számát, a csecsemőhalandóságot, valamint a biztonságos abortusz lehetőségének meglétét és a szakképzett egészségügyi dolgozók számát is. Az oktatásban a színvonalat, műveltséget, és a nemek iskolai arányát figyelték, a munkaerőpiacon a nők százalékos arányát, a nemek közötti fizetésbeli különbségeket, a nemek megoszlását iparágaktól függően, és a karrierlehetőséget. Végül elemezték a nők részvételét a politikában, az ország irányításában – ideértve a legfelsőbb pozíciókat is.

A lista elejét olvasva, nem igazán ért meglepetés. Természetesen magasan vezetnek az észak-európai államok. Izland a maximálisan elérhető száz pontot kapta. Azonban ahogy haladtam lefele, egyre jobban hatalmába kerített a nyugtalanság. Először feltűntek szomszédaink: Csehország, Szlovákia, Románia, de szépen lassan előkerült Moldova, Macedónia, vagy a harmincnegyedik helyen az Európa utolsó diktatúrájaként aposztrofált Fehéroroszország is. Mi azonban még mindig sehol nem voltunk. Próbáltam magam azzal nyugtatgatni, hogy biztosan valami elgépelés történt, esetleg Magyarország valamilyen okból nem került a vizsgált államok közé. 

Azonban a lista kétharmadánál – közvetlenül a távol-keleti Laosz és Afrika egyik legszegényebb országa, az egykor magyar királlyal is büszkélkedő Madagaszkár között –megtaláltam hazánkat. A nem túl imponáló 58 pontunkat elsősorban az igazságszolgáltatás és a politika területén elért rendkívül gyenge eredményeinknek köszönhetjük.

Ha a politikai részbe gondolunk bele, bizony nincs is min csodálkoznunk. Máig az MSZP az egyetlen parlamenti párt, amely a nemek közötti egyenlőség jegyében, már évekkel ezelőtt bevezette a női kvótát. Négytagú európai parlamenti delegációnkban is három hölgy ül! Eközben az Országgyűlésben a nők aránya még a nyolc százalékot sem éri el, ami miatt bizony van mit szégyenkeznünk, különösen, ha olyanokat olvasunk, hogy a fekete-afrikai Ruandában a törvényhozásban a nők aránya ötven százalék felett van!

A mi kormányunkban miniszteri szinten egyáltalán nincsenek nők, és alsóbb szinteken sem mindig lehetünk büszkék nőtársainkra. A KDNP-s Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár például – sok más jobboldali politikus mellett – egyáltalán nem mondható a kormány éke-virágának.

A felmérés újabb szomorú bizonyítéka annak, hogy bizony van bőven mit tennünk Magyarországon a férfiak és nők közötti egyenlőség eléréséért. Nemcsak a bérkülönbségek, de az élet minden más területén is!

2011. szeptember 26., hétfő

Újabb ország száll szembe a nők elleni erőszakkal


Szlovénia aláírta az Európa Tanács Nők elleni erőszak és családon belüli erőszak elleni küzdelméről és megelőzéséről szóló Egyezményét (CAHVIO). Örömmel látom, hogy az egyezményhez csatlakozó országok száma töretlenül gyarapszik.

Szlovénia elkötelezettsége a nőket érő erőszak elleni küzdelemben példaértékű más országok számára is. A nemek közötti egyenlőség, továbbá a nők elleni erőszak és a családon belüli erőszak visszaszorítása, valamint a megelőzés mindig is a szlovén szociáldemokrata kormány prioritásai között szerepelt.

A CAHVIO egy rendkívül hatásos fegyver, mivel  a nők elleni erőszak terén ez az első kötelező erővel bíró jogi dokumentum, amely nemcsak megteremti az európai szintű jogi kereteit az erőszak megelőzésének és az áldozatok védelmének, hanem segít megakadályozni azt is, hogy az elkövetők büntetlenül maradjanak. Nagyon erős nemi szemlélet érvényesül a szövegben, amely kimondja, hogy „az Egyezmény felhasználandó a nők elleni erőszak minden formája ellen, beleértve a családon belüli erőszakot, amely aránytalan mértékben sújtja a nőket”, továbbá, hogy „különös figyelmet kell fordítani a nemi alapú erőszak női áldozataira az Egyezmény intézkedéseinek átvételével”.

Az Egyezmény a nők elleni erőszak számos megnyilvánulási formáját nevesíti, úgymint kényszerházasság, női nemi szerv csonkítása, zaklatás, pszichikai és fizikai erőszak, valamint szexuális erőszak. Megállapít különböző eljárásokat a megelőzés érdekében, többek között „az előítéletes szokások, tradíciók és minden olyan gyakorlat felszámolása, amelyek a női alárendeltség természetességének téveszméjén, vagy a férfi-női sztereotípiákon alapulnak”. Bátorítja „a társadalom minden tagját, különösen a férfiakat és fiúkat, hogy aktívan működjenek közre az erőszak minden formájának megelőzésében” és támogassák „a nők megerősítésére irányuló programokat” csakúgy, mint az elkövetők felelősségre vonását.

Az egyezményben foglaltak egybeesnek legfontosabb követeléseinkkel. Már számos alkalommal szorgalmaztam az európai országok határozott fellépését a nőket érő erőszak elleni küzdelemben, legyen szó megelőzésről, segítségnyújtásról, védelemről vagy a szabályozás javításáról. Azért is támogatom elkötelezetten a CAHVIO-t, mert a nemi szempontok hangsúlyosan érvényesülnek benne.

A CAHVIO aláírására május 11-e óta van lehetőség. A dokumentumot mostanáig csupán 15 ország írta alá: Ausztria, Finnország, Franciaország, Németország, Görögország, Izland, Luxemburg, Montenegró, Norvégia, Portugália, Szlovákia, Spanyolország, Svédország, Macedónia és Törökország. Szlovénia a tizenhatodik aláíró.

Bátran bíztatom az Európa Tanács többi tagállamát is az Egyezmény aláírására, konkrét lépést téve ezzel a nőket érő erőszak elleni küzdelemben. Felszólítom továbbá az Európai Uniót is, hogy vegye át az Egyezmény tartalmát. Amíg Viviane Reding biztos azon ígéretének teljesítésére várunk, hogy európai stratégia születik a nők elleni erőszakkal terén, a CAHVIO aláírása határozott jelzés lenne az Európai Bizottság elkötelezettségének kifejezésére.

2011. szeptember 25., vasárnap

A 2014-es európai választásra készülve

A hét az Európai Parlamentben és azon kívül (2011. szeptember 19-25.)

Kétségkívül a plenáris ülések jelentik az EP tevékenységének leglátványosabb részét, azonban a strasbourgi hetek közötti időszakokban is feszített tempójú munka zajlik a parlament brüsszeli épületeiben. Már amikor használhatjuk erre: hétfőn kora délután tűz ütött ki az EP ülésterme közelében, ami áramszünetet okozott az európai negyed jó részében. A munkavédelmi előírások alapján, a képviselőknek és a több száz parlamenti dolgozónak el kellett hagyni az épületeket, így több, aznapra tervezett szavazást és bizottsági ülést is el kellett halasztani.
Rohamosan közeledik 2012 áprilisa, amikor az európai polgári kezdeményezésről szóló rendelet életbe lép. Ezt az időt arra kell felhasználnunk, hogy a polgárok lehető legszélesebb körét tájékoztassuk arról, milyen lehetőségeket ad az új eszköz a kezükbe. Éppen ezért nagy örömmel vettem részt szerdán a Nők és az európai polgári kezdeményezés elnevezésű konferencián, ahol részletesen beszámoltam a polgári kezdeményezésről szóló szabályozás kialakításának egyes lépcsőfokairól.

Eközben az Európai Szocialisták Pártja még inkább előre tekint, és már 2014-re készül: 2010 decemberében varsói kongresszusunkon létrehoztunk egy munkacsoportot, amelynek feladata, hogy megfelelő jelöltet találjunk az Európai Bizottság elnöki posztjára a következő európai választásokra. A munkacsoport tevékenysége hamarosan a végére ér. Az utolsó előtti alkalommal most csütörtökön Dublinban találkoztunk. Míg korábban a vezető és mértékadó politikai pártok között egyetértés volt az európai együttműködés alapvető kérdéseiről, mára a helyzet gyökeresen megváltozott. Különösen a válság óta tapasztalható, hogy az európai ügyek az egyes tagállamokban hangsúlyosabban jelennek meg a közbeszédben, és ezzel párhuzamosan egyre nőnek a különbségek az európai szintű progresszív és konzervatív politikai erők között. A célunk, hogy ezeket a különbségeket a választók előtt is nyilvánvalóvá tegyük, amelyhez mindenekelőtt – átláható és demokratikus folyamat eredményeként kiválasztott – megfelelő jelöltet kell találnunk az Európai Bizottság élére. Nagyon fontos, hogy a jelölési folyamatban végig szem előtt tartjuk az esélyegyenlőségi szempontokat, hiszen az ESZP célja, hogy növekedjen a magas politikai pozíciókban lévő nők száma.

Szombaton pedig – már Magyarországon, Ercsiben – a Friedrich Ebert Alapítvány és az általam vezetett Nők a Valódi Esélyegyenlőségért Alapítvány közös regionális rendezvénysorozatának első eseményén vettem részt. Az előadásokkal az a célunk, hogy minél több nőt készítsünk fel a közéleti szereplésre. Az ercsi konferencián többek között Kolláth György alkotmányjogásszal, Demeter Judittal, az Egyenlő Bánásmód Hatósága egykori elnökével, valamint Kazvinszky Barbara újságíróval és bloggerrel együtt tartottunk előadást a nagy számban jelen lévő érdeklődőknek.

2011. szeptember 20., kedd

Ragadós példa? Gondolatok az első női dán miniszterelnök győzelméről


Helle Thorning-Schmidt minapi győzelme a dániai választáson nemcsak a dán állampolgárok győzelme, hanem az európai szociáldemokratáké is. Az általa vezetett „Vörös Blokk” koalíció szerezte meg a képviselői helyek többségét a 179 tagú dán parlamentben, a Folketingben.

Szívből gratulálok Helle-nek a győzelemhez! Nagyon bíztató jel ez a szociáldemokrata pártok családja számára szerte Európában! Manapság, amikor megszorításokkal és konzervatív változásokkal szembesülünk, Helle győzelme reményt és magabiztosságot ad azoknak, akik bíznak a haladó értékekben - az egyenlőségben, az igazságosságban, a szolidaritásban és a szociális fejlődésben. Ahogyan azt a hatalmas siker után Poul Nyrup Rasmussen, az Európai Szocialisták Pártjának elnöke is mondta: „Harcoljunk, higgyünk!”.

Ne felejtsük el azt sem, hogy győzelmével Helle Dánia első női miniszterelnöke lett. Ez minden európai nő számára fontos és erőteljes üzenet! Szerte a világon 25 állam élén áll nő – ezek közül 8 az Európai Unió tagja -, és a dán győzelem egy újabb előrelépést jelent abban, hogy a bennünket megillető mértékben vehessünk részt a politikai életben is. Örömmel tapasztalom azt is, hogy a szociáldemokrata pártok az Európai Unióban mindenütt hangsúlyosan figyelembe veszik, hogy különböző testületeikben a nők és férfiak egyenlő arányban legyenek jelen. Annak fényében, hogy jövőre választások lesznek Franciaországban, Olaszországban, majd később Németországban – nem is kívánhatnék mást, minthogy a későbbiekben is minél több helyen a progresszív jelöltek és különösen a progresszíven gondolkodó nők győzzenek!

A gazdasági, szociális és politikai viszonyok Európában és azon belül Dániában is változnak. A pénzügyi – és gazdasági válság kíméletlen hatással van minden férfira és nőre, növeli a gazdagok és szegények közötti különbséget, és bizonytalanságot teremt, miközben a konzervatív kormányok képtelenek a probléma hatékony kezelésére. Sőt mi több, a konzervatívok által bevezetett megszorító intézkedések súlyos következményekkel járnak az európai állampolgárokra nézve, és még súlyosabban hatnak a nőkre. De Helle nem fél megmutatni, hogy mi igenis képesek vagyunk felépíteni egy másik Európát!
Meg vagyok győződve arról, hogy ugyanazzal az eltökéltséggel, hajthatatlansággal és energiával fog dolgozni Dánia és a dán állampolgárok boldogságáért, ahogyan azt eddig is tette. A legjobbakat kívánom neki. És természetesen azt, hogy minél több ország kövesse a dán példát!

2011. szeptember 18., vasárnap

Hatékonyabb jogalkotás és esélyegyenlőség minden szakterületen

A hét az Európai Parlamentben és azon kívül (2011. szeptember 12-18.)

A szeptember különleges hónapnak számít az Európai Parlamentben: mivel évente 12 plenáris ülést tartunk, azonban augusztusban – a nyári leállás miatt – egy sincs, így szeptemberben két alkalommal is a francia városba utazunk. Az elmúlt héten került sor az elsőre, melynek során az uniós jogalkotás hatékonyságának növelése, az egyedülálló anyák helyzetének javítása és az esélyegyenlőségi szempontok általános, horizontális érvényesítése jelentették a szakterületeimhez kapcsolódó, legfontosabb napirendi pontokat. (Mindazoknak, akiket a más területeken történt fejlemények is érdekelnek, ajánlom figyelmükbe az EP honlapszerkesztői által készített kiváló anyagokat. Ezek rövid összefoglaló vagy részletes hírlevél formájában egyaránt elérhetőek.)


Kedden két, esélyegyenlőséggel kapcsolatos állásfoglalást fogadott el az EP: a nyugdíjkorhatárhoz közeledő nők helyzetével és a női vállalkozókkal foglalkozó jelentésekben az EP szorgalmazta, hogy több pénz és képzési program álljon rendelkezésre az ötven év felettiek munkaerő-piacon tartására és a női vállalkozók támogatására. Ezek a témák előkerültek a Juan Somaviával, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet vezetőjével tartott megbeszélésünkön is, amelyet a képviselőcsoportom szervezett.

Az elmúlt időszakban az uniós intézmények kiemelt törekvésévé vált a jogalkotás minőségének javítása, az adminisztratív terhek csökkentése és a jogszabályok helyes végrehajtásának biztosítása. Szerdán a Parlament három jelentést is elfogadott, amelyekkel az a célunk, hogy – a többi európai intézménnyel és a tagállamokkal együttműködve – fenntartsuk az ezen a téren kialakult lendületet. Úgy vélem, hogy európai döntéshozókként nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy az európai polgárok nem bíznak az uniós intézményekben, és bennünk sem. Ennek orvoslására a nyitottságon és a hatékonyságon kell javítanunk. Írásbeli hozzászólásomban a polgárok tájékoztatásának és a döntéshozatalba való bevonásának fontosságát hangsúlyoztam. Ez utóbbihoz jelentős segítséget nyújt az európai polgári kezdeményezés, amelyet néhány hónapon belül már használatba is vehetnek az európai polgárok. Nagyon fontosnak tartom, hogy a hátralévő rövid időt kihasználjuk arra, hogy a lehető legszélesebb körökkel megismertethessük az új eszközben rejlő lehetőségeket. Ehhez kapcsolódik, hogy az Európai Parlament informatikai szakemberi egy szűk körű beszélgetésen bemutatták azt a készülő programot, amellyel a polgári kezdeményezést fogjuk népszerűsíteni a potenciális felhasználók körében. Sajnos, erről több részletet egyelőre nem árulhatok el, de annyit talán igen, hogy a fejlesztők komolyan vették a felhasználóbarát működés szempontjait.

A bizottsági üléseink döntő többségét Brüsszelben szoktuk tartani, azonban esetenként Strasbourgban is sort kell keríteni ilyen találkozókra. Így csütörtökön a nőjogi és esélyegyenlőségi szakbizottság ülésezett, amelyen jelentést fogadtunk el az egyedülálló anyák helyzetéről, és eszmecserét tartottunk a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítéséről. Az egyedülálló anyákról szóló jelentés elfogadását az elmúlt hónapokban több konzultáció is megelőzte, ezek eredményeként sikerült progresszív, az anyák és gyermekeik szociális biztonságát leginkább elősegítő kompromisszumokat kialakítanunk, amelyek remélhetőleg a plenáris ülésen is megkapják a szükséges támogatást. A szavazások után áttekintettük a nemek közötti egyenlőség horizontális érvényesülésének helyzetét az uniós jogalkotásban. Arra kerestük a választ, kielégítő módon érvényesül-e ez a fontos alapelv valamennyi szakpolitikában. Ezen a téren jelentős előrelépésnek tartom, hogy az EP a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete (EIGE) módszertani támogatását is beépíti jogalkotási munkájába. Sok esetben a nemi esélyegyenlőséggel kapcsolatos cselekvési terveknél és stratégiáknál komoly hiány tapasztalható a megvalósítást és az eredmények nyomon követését illetően. Éppen ezért komoly szükség van az EIGE szakmai és módszertani támogatására, és több figyelmet kell fordítanunk a velük való együttműködésre.

A Strasbourgból való hazajutást egy közúti baleset nagyon megnehezítette: a Strasbourg és Frankfurt közötti távolságot több mint öt óra alatt sikerült megtenni, ami új negatív rekord. Remélem, hosszú ideig az is marad :-) Szerencsére a budapesti brit nagykövetség által szervezett pénteki konferenciára el tudtam jutni, annál is inkább, mert a fejlesztéspolitika egy érdekes vetülete került szóba: az új tagállamoknak az uniós fejlesztési politikában betöltött szerepe. Az EU-AKCS Közös Parlamenti Közgyűlés tagjaként magam is tapasztaltam, hogy az új tagállamok többségében, így Magyarországon is, problémát jelent a közvélemény alacsony fokú érdeklődése és érzékenysége a fejlesztéspolitika iránt. Ezen mindenekelőtt figyelemfelhívó kampányokkal lehetne javítani. Előadásomban emlékeztettem arra, hogy a fejlesztési együttműködésben való részvétel jogi és politikai kötelezettség az új tagállamok számára is. Közülük több helyen jelenleg is folyik a nemzeti fejlesztési stratégiák kidolgozása, tehát ez az időszak kulcsfontosságú a szakterület számára. Vitathatatlan ugyanakkor, hogy az új tagállamok többsége a közös uniós segélyezéshez csak szerényebb összeggel tud hozzájárulni, de ha ezt koncentráltan költjük el, a kis összeggel is látványos eredményt érhetünk el.
Most egy hét brüsszeli hét következik frakcióülésekkel, de két hét múlva ismét visszatérünk Strasbourgba.

2011. szeptember 14., szerda

A terrorizmusra a fejlődés, a növekedés és a jólét jelenti a választ!

A 2001. szeptember 11-i terrortámadások kétségkívül megváltoztatták a világot - hallhattuk gyakran az elmúlt napokban. Számtalan cikket és véleményt olvashattunk erről, melyek közül a Progresszív Tanulmányok Európai Alapítványa elnökének az írását különösen érdekesnek találtam. Ernst Stetter a blogbejegyzésében egy olyan szempontra irányította rá a figyelmet, amelyről csak keves szó esik, különösen a 2011-es terrortámadásokkal összefüggésben.

A terrortámadások óta eltelt egy évtizedben a világ sok tekintetben kisebbé vált. Az elmúlt tíz évben ezrek estek áldozatul a terrorizmusnak, de a terrorizmus fenyegetése ennél jóval több embert érint. A terrorizmus vitathatatlanul hat a társadalomra, hiszen a terroristák azokat az értékeket akarják elpusztítania, amelyet valamennyien közösen vallunk  A leghatékonyabban éppen ezért közös értekeink megősítésével küzdhetünk ellenük! A terrorizmus előtt álló legnagyobb akadályt a véleménynyilvánítás szabadsága és a tolerancia jelentik. A gyakran - és a legváltozatosabb témákban - példaként hozott Norvégiában pontosan ilyen választ adtak a szörnyű oslói gyilkosságokra: a norvég nép egységesen kiállt amellett, hogy a legmegfelelőbb válasz a demokratikus értékek és a joguralom melletti töretlen elkötelezettség. 

Kétségkívül az al-Kaida által képviselt nemzetközi terrorizmus jelenti a nagyobb fenyegetést, mely ellen szigorú, globális és megfelelő erőforrásokkal alátámasztott erőfeszítésekre van szükség a rendőri és hírszerző szervek részéről. A terrorizmus elleni küzdelem azonban összetettebb ennél, és az is a részét képezi, hogy mindent megtegyünk a gazdasági növekedés és a jólét ösztönzéséért. A globalizáció növekvő kölcsönös függőséget alakított ki a világ régiói, országai és népei között. Az új nemzetközi viszonyok rendszerét számos kihívás érte, melyek egyike a nemzetközi terrorizmus. A pénzügyi és gazdasági válság újabb nehézségeket fedett fel: a nemzetközi kormányzási rendszerünk összeomlását.

A civilizációk összecsapásának huntigtoni elmélete túlzottan épít a sztereotípiákra. A kereszténység és az iszlám közöti különbségekre utaló vallásos érvek is túlságosan leegyszerűsítik a helyzetet. Az egyetlen használható válasz, “ellenszer” a terrorizmus ellen csak a gazdasági növekedés ösztönzése és a jólét térnyerése lehet. A növekedés ösztönzéséhez a monetáris és fiskális politikák reformja önmagában nem elegendő: meg kell újítani a nemzetközi kormányzási rendszert is. Meg kell újítani a G20 csoportot, nagyobb befolyást engedve Kínának, Indiának, Brazíliának és másoknak. Ezen felül azt is szem előtt kell tartanunk, hogy a globális folyamatok és problémák integrált megközelítést, szorosabb koordinációt és nagyobb szinergiát tesznek szükségessé a nemzetközi intézmények részéről. A nemzetközi kormányzati rendszer reformja elkerülhetetlen és kritikus fontosságú, mégsem tapasztalhatunk semmilyen előrelépést ezen a téren. 

Habár a terrorizmus veszélyét nem szabad elhanyagolni, a megoldást mégsem az afganisztáni háború vagy a szomáliai hadműveletek fokozása jelenti, és nem is az, hogy folyamatosan félelemben kelljen élnünk. A hosszútávú megoldást a szegénység felszámolása, a jólét térnyerése és a remény visszaadása jelenti. A tisztességes élet és a boldogabb jövő reménye. Ha a gazdasági növekedés és a jólét magja ilyen, termékeny talajra hullik, térdre kényszerítve a gyűlölködésre épülő terrorizmust. És ez mindenekelőtt a fejlett világ döntéshozóinak felelőssége.

2011. szeptember 13., kedd

Újabb konzervatív jogfosztás: veszélyben a nők szabadsága


Annak ellenére, hogy a 21. században élünk, Európa konzervatívjai a szexuális és reproduktív egészségügyi jogok terén továbbra is egy jópár évtizeddel ezelőtt véget ért és meghaladottá vált világot igyekeznek visszacsempészni.

Magyarországon például az új Alaptörvénybe írta bele a kormányzó jobboldal, hogy az emberi életet a fogantatástól kezdve védelem illeti meg. Ezzel a kormánypártok - illeszkedve a szélsőjobboldal követeléseihez - a nők azon jogának a korlátozását készítik elő, hogy azok szabadon mérlegelhessék az abortusz lehetőségét, akkor, ha nem látnak más megoldást. Nemrég pedig az Európai Parlamentben is szó volt arról a sokkoló reklámkampányról, amellyel  a magyar kormány bűntudatot keltve igyekezett “lebeszélni” a kényszerhelyzetben lévő nőket az abortuszról.

Eközben Lengyelországban egy olyan törvényjavaslatról szavazott a parlament, amely a terhességmegszakítás minden formáját bűncselekménnyé nyilvánítota volna. Szerencsére leszavazták az ötletet, azonban még a jelenlegi lengyel szabályozás is a legszigorúbbak közé tartozik Európában, a máltai és az ír előírások után. Aggasztónak tartom, hogy a lengyel szavazás kimenetele csak pár szavazaton múlott: 191-en ellenezték a szigorítás, míg 189-en támogatták azt. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy éppen ez a két ország töltötte, illetve tölti be 2011 folyamán az Európai Unió Tanácsa soros elnöki tisztét, így a rossz példájuk még nagyobb figyelmet kap Európa szerte.

De a helyzet az EU más részein sem felhőtlen: Nagy-Britanniában az egyik konzervatív képviselő arra tett javaslatot, hogy az abortuszt megelőző kötelező tanácsadást a beavatkozást elvégző közhasznú szervezetek orvosai helyett külön erre célra alkalmazott szakemberek végezzék. A képviselő álláspontja szerint csak a független tanácsadói hálózattal lehet biztosítani a nők döntési szabadságát, azonban én sokkal inkább úgy látom, hogy ezzel terhesség-megszakításokat végző közhasznú szervezetek állami támogatásának megnyírbálását készítik elő. Arról nem is beszélve, hogy ezzel egy újabb bürokratikus akadályt gördítenek az abortuszra kényszerülő nők elé. Sokat elárulhat a képviselő valódi szándékairól, hogy korábban már többször is hangot adott az aborutsz korlátozását és feltételeinek szigorítását szorgalmazó nézeteinek.

Ezek a példák jól szemléltetik az Európa szerte tapasztalható konzervatív szellemiségű visszalépéseket, amelyek fenyegetést jelentenek a nők szexuális és reproduktív egészségügyi jogaira is. Ez a vita messze túl mutat a nők szabad döntéshez való jogán: a szexuális és reproduktív egészségügyi jogok védelme csak a megfelelő oktatással, a nemi úton terjedő betegségek megelőzésével, a nem kívánt terhességek megakadályozásával valamint a szexuális zaklatásals és a nemi alapú erőszakkal szembeni fellépéssel biztosítható.

2011. szeptember 11., vasárnap

Egy izgalmas ősz nyitánya

A hét az Európai Parlamentben és azon kívül (2011. szeptember 5-11.)

Az elmúlt napok nagy nyüzsgésében a csendesebb nyári időszaknak már nyoma sincs az Európai Parlament folyosóin. A heti találkozókat az őszi munkarend kialakításával kapcsolatos teendőink uralták. Így volt ez kedden is, az Európai Szocialisták Pártja Nőszervezetének vezetőségi ülésén, ahol a legfontosabb teendőnk az Egyesült Nemzetek Szervezete és más civil szervezetek képviselőivel való októberi találkozónk előkészítése volt, amelyre New Yorkban kerül sor. Több találkozót tervezünk demokrata párti politikusokkal is, hogy meghallgathassuk tapasztalataikat az esélyegyenlőségi politikák terén. A legfontosabb kérdést a nők gazdasági függetlenségének megteremtése jelenti, amely a jelenlegi gazdasági körülmények között már önmagában is óriási kihívás, de a nők helyzetével és jogaival kapcsolatos konzervatív álláspontok térnyerése  tovább bonyolítja a helyzetet. Meggyőződésem, hogy transzatlanti partnereink hasznos tapasztalatokat osztanak majd meg velünk, amellyel elejét tudjuk venni az eddigi elért eredményekre óriási fenyegetést jelentő konzervatív visszalépéseknek. A New York-i és washingtoni látogatás előkészítésén túl az ülésen vendégül láttuk a Szocialista Fiatalok Nemzetközi Uniójának képviselőit, akik bemutatták legújabb kampányukat és szervezetük tevékenységét, amelyből egy kis ízelítőt már kaphattam augusztusban, a remekül sikerült IUSY Világfesztiválon.

Szerdán az alkotmányügyi bizottság is megtartotta első őszi ülését, melynek elején megemlékeztünk az oslói terror áldozatairól. A bizottság ülésén szavaztunk a 2012-es költségvetésről, amelynek során az általam benyújtott módosító indítványok is megkapták a szükséges többséget.

Csütörtökön, a közlekedési bizottság ülésére vendég is érkezett: Neelie Kroesszel, az Európai Bizottság digitális menetrendért felelős tagjával az elektronikus segélyhívó rendszerek elterjesztéséről tartottunk eszmecserét. A biztos asszonyt arról kérdeztem, hogyan fogja áthidalni a Bizottság azt, hogy egyes tagállamok nem mutatnak hajlandóságot a szükséges lépések megtételére, holott ezeken a - női brosstűnél alig nagyobb - eszközön akár életek is múlhatnak.

Az Európai Bíróság egy tavaszi ítélete nyomán fennáll a veszélye annak, hogy jelentősen megemelkedjenek a biztosítási díjak. Ezzel a témával kapcsolatban is részt vettem egy megbeszélésen a héten, de az ősszel ez a téma még sokszor elő fog kerülni. Az Európai Parlament - pártállástól függetlenül - szeretné elérni az árképzés olyan átalakítását, amely nem feltétlenül jár áremelkedéssel a fogyasztók számára. Az eddigi, biztosítókkal, képviselőkkel és más szakemberekkel folytatott egyeztetések alapján jó esélyt látok arra, hogy sikerül ezt a célkitűzésünket elérni.

Pénteken - már Magyarországon - az MSZP Nőtagozatának elnöksége is megtarotta első őszi ülését, ahol  - a PES Womenhez hasonlóan - áttekintettük őszi teendőinket és megszerveztük az előttünk álló hónapok munkáit. Akárcsak Brüsszelben, az ősz idehaza is izgalmasnak ígérkezik!

Fényképek a Rozmaring Kertvendéglő - remekül sikerült - 20. születésnapi ünnepségéről, amelyet hétvégén rendeztek.

2011. szeptember 7., szerda

Kilencvennyolc év az egyenlőségig

A PES Women, az Európai Szocialisták Pártja Nőszervezete elnökeként számomra nagyon fontos kampányt indítottunk idén, melynek célja, hogy felhívja a figyelmet a nők hátrányos helyzetére a nyugdíjrendszerben.

Úgy gondolom, hogy minden tagállamnak kivétel nélkül foglalkoznia kellene az idősödés problémájával, valamint a nyugdíjrendszerek sürgős reformjával, ahol a női szempontokat kiemelten kellene kezelni. Eddig méltatlanul háttérbe szorult az esélyegyenlőségi szempont, pedig köztudott, hogy a 65 év feletti nők sokkal nagyobb veszélynek vannak kitéve, mint a férfiak, sokkal nagyobb arányukat fenyegeti a szegénység veszélye. Miért? Azért, mert a nyugdíjrendszer nem hálálja meg a nőknek a társadalom érdekében végzett munkáját, többek között, a gyermekvállalást vagy a hozzátartozók gondozását. A családi kötelezettségek miatt a nők pályafutása, karrierépítése jóval gyakrabban megszakad, aminek köszönhetően hátrányos helyzetbe jutnak nyugdíjas korukra.

Bauer Edit képviselőtársam is szívén viseli az idősődő nők helyzetét, éppen jövő héten fogunk Strasbourgban szavazni a nyugdíjkorhatárhoz közeledő nők helyzetéről szóló jelentéséről. Elfogadhatatlannak tartjuk a többszörös megkülönböztetést, amely munkahely-keresés során éri ezeket a nőket. Ezért minden erőnkkel arra törekszünk, hogy megoldást találjunk eme (ezekre a) súlyos problémákra és megfelelő támogatást szerezzünk a tagállamoktól az idősen is aktív nők munkaerőpiacra történő visszatéréséhez.

Nőtársaim alacsony nyugdíja - amellett, hogy az állam nem ismeri el a társadalomért tett erőfeszítéseiket - abból is ered, hogy sajnos nagyon sokuk aktív éveiben is alacsonyabb fizetést kap, mint az ugyanolyan munkát végző férfi munkatársaik.


Pár nappal ezelőtt a kezembe akadt egy rendkívül érdekes és teszem hozzá, mulatságos Guardian-cikk, amely a nemek közötti fizetési egyenlőtlenségek problémájára hívja fel a figyelmet. A cikk egy nemrég megjelent kutatási eredményre hivatkozik, amely megállapította, hogy mi, nők továbbra is kevesebbet keresünk, mint férfi kollégáink, és ha a jelenlegi tendencia folytatódik csak 2109-re lesz teljes egyenlőség ezen a téren.

Azért is tetszett meg annyira ez a cikk, mert számos tanáccsal lát el minket annak érdekében, hogy ne kerüljön 98 évünkbe kivívni a nemek közötti fizetési egyenlőséget. Szerintem is figyelemfelhívó lenne, ha egy ország minden egyes női lakosa ugyanabban az időpontban kezdene sztrájkba. Ha nem is ennyire radikálisan, de igenis szükség lenne szenvedélyes, célorientált nőkre, akik teljesen civilizált módon, az egyenlő bérezést követelő tábláikkal az utcákon demonstrálva képesek lennének nyomást gyakorolni a kormányzatokra. Továbbá fontosnak tartom én is, hogy a nőknek nem szabadna elfogadniuk a legalacsonyabb bérezést, mikor akár tárgyalhatnának is róla, de az egyik kedvenc tanácsom akkor is a "Szkanderozz a győzelemért" rész. Szükség van rá, hogy felhívjuk férfi társaink figyelmét a tényre, hogy a bérkülönbségek olyan igazságtalanok, akár egy nő-férfi közötti szkander verseny lenne.

A bérszakadék, a gyermekgondozás, a szülési szabadság és az időskorú nők továbbképzésének problémájával kapcsolatban több megbeszélést folytattam már az Európai Bizottság illetékeseivel, legutoljára például Viviane Redinggel, a jogérvényesülésért, alapvető jogokért és uniós polgárságért felelős európai biztossal, akinek kifejtettem, hogy az Európai Bizottságnak határozott lépéseket kell tennie a megoldás érdekében, mivel a gazdasági válság hatására megakadt az elmúlt évtizedek javuló tendenciája.

A nők és férfiak közötti fizetési különbség nem szabad, hogy csak a nők problémája legyen: ezzel az igazságtalansággal az egész társadalomnak foglalkoznia kell.

2011. szeptember 4., vasárnap

A gyermekek nem válhatnak a konzervatív hozzáállás áldozatává!

A hét az Európai Parlamentben és azon kívül (2011. augusztus 29 - szeptember 4.)

A nyári szünetről Brüsszelbe visszatért Európai Parlamentet a magyarországinál lényegesen borúsabb időjárás fogadta. Azért ennek is megvolt a maga előnye: sokkal könnyebben lehetett a munkára koncentrálni :-)

Az eltelt héten szakbizottsági ülésekre került sor, amelyeken az őszi plenáris ülések napirendi pontjait készítettük elő. Így például a nőjogi és esélyegyenlőségi bizottságban több jelentés- és véleménytervezet is megvitattunk, és szavaztunk a 2012-es költségvetésről is. Ezen kívül kérdést intéztünk a Tanácshoz a szülési szabadságról szóló irányelvvel kapcsolatos legújabb fejleményekről. A jelenlegi gazdasági válságot és a tagállamok különböző szülési szabadságolási rendszereit figyelembe véve az Európai Parlament kész rugalmasan kezelni a kérdést, és szívesen együttműködne a Tanáccsal egy olyan megállapodás kidolgozása érdekében, amely megfelel az európai családok és az európai gazdaság igényeinek és elvárásainak. Az EP ennek érdekében hajlandó a kompromisszumokra, de csak olyan döntést tudunk elfogadni, amelyek valóban elősegítik a munka és a családi élet összeegyeztetését. Az EU 2020 stratégia által előirányzott 75%-os foglalkoztatási szint csak így érhető el. Remélem, ezt a Tanács is így látja, és kompromisszumkésznek fognak mutatkozni a legfontosabb kérdésekben, mint például a szülési szabadság hossza vagy a juttatás maximális összege.

A bizottsági ülésen túl az egyedülálló anyákról szóló, készülő jelentés szocialista árnyékjelentéstevőjeként eszmecserén vettem részt a többi képviselőcsoport témafelelősével. Többek között szeretném elérni, hogy a jelentés úgy határozza meg a család fogalmát, hogy annak számítson egy egyedülálló anya is a gyermekével. Ebben a kérdésben az Európai Néppárt sajnos ismételten konzervatív álláspontot képvisel, amely nem szolgálja a gyermekek érdekeit. Fontosnak tartom továbbá, hogy ez a jelentés kiterjedjen a gyermeknevelést megkönnyítő rugalmas munkafeltételek biztosítására.

A közlekedési és idegenforgalmi bizottságban az európai gazdasági növekedés és Magyarország fejlesztése szempontjából egyaránt kulcsfontossággal bíró kérdések kerültek elő. Az egységes vasúti térség átdolgozásáról tartott vitában emlékeztettem rá, hogy a szektor fejlesztése óriási jelentőségű mindazon - elsősorban keleti - tagállamok számára, amelyek személy- és áruszállító vasúti infrastruktúrája modernizálásra szorul. Ugyanakkor a befektetési feltételek és hatékonyság növelése az Unió egészének elemi érdeke: gondoljunk csak a széndioxid-kibocsátásra tett európai vállalásokra! Összehangolt európa fejlesztési stratégiára van szükség, csakúgy, mint az ülésen megvitatott másik téma, az európa űrstratégia esetében. Utóbbi esetében vélemény készítésére kaptunk felkérést az ipari, kutatási és energiaügyi bizottságtól. A közlekedés szempontjából a készülő uniós űrstratégia - többek között - azért jelentős, mert űrtechnológia segítségével forgalomirányítást és a közlekedésszabályozást biztonságosabbá és hatékonyabbá tehetjük.

A hét második felében magyarországi eseményekre kaptam meghívást, amelyeknek nagy örömmel tettem eleget. Csütörtökön Szegeden, a Közéleti Kávéház Baloldali Páholyában tartottam előadást “a magyarok becsülete Európában” címmel, ahol a magyar elnökség eredményeiről és az EP előtt álló feladatokról beszéltem.
Szombaton pedig - ahogy 2003 óta minden évben - a 18. kerületben vettem részt a szeptember első hétvégéjén sorra kerülő főzőversenyen. Az elmúlt 11 év során a Szeptember Fesztivál a főváros egyik legnagyobb gasztronómiai és kulturális fesztiváljává nőtte ki magát. Idén sajnos ez a 12 éves hagyomány megszakadt, azonban a helyi civilek Civil Piknik néven tettek kísérletet a kedvelt rendezvény megmentésére. És hogy milyen sikerrel? Arról árulkodjanak a lenti képek!