2012. június 3., vasárnap

Elektronikus segélyhívók: a határozott fellépés életeket menthet!


A héten újabb előrelépés történt az autókba építendő ún. ecall elektronikus segélyhívók ügyében: az Európai Parlament közlekedési és idegenforgalmi szakbizottsága egy jelentésről tárgyalt, amely kötelezővé tenné ezen eszközök beépítését a járműgyártók számára. A jelentés első változata márciusban készült el, a most megvitatott módosító indítványokból azonban kitűnik: a képviselők pártállástól függetlenül támogatják, hogy a szigorúbb előírások garantálják az esetenként komoly infrastrukturális fejlesztéseket igénylő segélyhívó rendszer időben, 2015-ig történő bevezetését. Néhány kérdésben ugyanakkor vita alakult ki a Parlament két nagy frakciója között, így például abban, hogy a magánszolgáltatók hogyan kapcsolódjanak be a rendszerbe. A szocialista-demokrata frakció álláspontja egyértelmű: minden európai polgár számára hozzáférhetővé kell válnia a modern segélyhívó rendszernek, Európa valamennyi országának útjain.

A kicsi, brosstűnél alig nagyobb eszköz - ahogyan arra rendszeresen igyekszem felhívni a figyelmet - óriási segítséget jelentene a halálos áldozatokkal járó közúti balesetek csökkentésében, mivel szükség esetén automatikusan jelzést tud küldeni a mentőknek a pontos koordinátákkal. Az azonnal értesítésnek köszönhetően a segítség gyorsabban, a felmérések szerint feleannyi idő alatt a helyszínre tud érni.

A vezetők nemcsak saját magukért, hanem a közlekedés többi résztvevőjéért is felelősséggel tartoznak. Ennek megfelelően az ecall rendszer használatából nemcsak az autóvezetőknek származik előnye: baleset esetén a megsérült gyalogosok vagy kerékpárosok is gyorsabban jutnának ezáltal segítséghez. Ráadásul a rendszerben további lehetőségek is rejlenek, mivel a későbbiekben további szolgáltatásokkal lehetne azt kiegészíteni, amelyek például segítséget nyújthatnak a torlódások elkerülésében. Emellett többen felvetették, hogy a személyautókon kívül a forgalomban résztvevő más járműveket, pl. a mezőgazdasági gépeket, a motorkerékpárokat és akár a kerékpárokat is fel kellene szerelni ecall rendszerrel.

A rendszer megfelelő működéséhez azonban nem elég a gyártókat az ecall eszközök beépítésére kötelezni: infrastruktúrára is szükség van, amely biztosítja a vészjelzések továbbítását a megfelelő mentőegységekhez. Ne feledjük, sokszor az autóutakon nincsen mobiltelefonos hálózati lefedettség sem... A tagállamok részéről komoly beruházásokra is szükség van, de ahhoz, hogy tarthassuk a 2015-ös célkitűzést, a szakaszos bevezetés kevés.

Forrás: Európai Bizottság 

Tapasztalataim szerint az elektronikus segélyhívókat és az intelligens közlekedési rendszereket a gyártók és a tagállamok is fontos eszközöknek tekintik, azonban a gyakorlatban eddig nem történt kézzel fogható előrelépés ezzel kapcsolatban. Az ösztönzés és az önkéntes megközelítés tehát nem elég, hiszen emberéletek ezreit sodorja veszélybe a megfelelő eszközök és infrastruktúra hiánya! Ezért kell ragaszkodnunk a kötelező bevezetéshez! Érdekes párhuzamot mutat ez a téma a női kvóták kérdésével: az európai szocialisták már a kezdetek óta a nők minimális részvételi arányát előíró kötelező erejű uniós jogszabály elfogadását szorgalmazzák. Hosszú ideig a konzervatívok ellenezték ezt, és csak az önkéntes megközelítést tartották elfogadhatónak. Mára azonban a jobboldali Viviane Reding biztos is kénytelen volt belátni, hogy csak a számon kérhető szabályok hozhatják meg a kívánt előrelépést. Az elektronikus segélyhívók ugyan önmagukban nem fogják csökkenteni a közúti balesetek számát, azonban hozzájárulhatnak ahhoz, hogy kevesebb ember számára váljon mindez halálos kimenetelűvé.

A szakbizottság által megtárgyalt jelentést várhatóan a júliusi plenáris ülésen öntjük végleges formájába.

Az elektronikus segélyhívó rendszerekkel kapcsolatos friss fejlemények nyomon követhetők Facebookon és Twitteren is!