2011. december 28., szerda

Az esélyegyenlőséget az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférésben is garantálni kell!

A nemek közötti egyenlőség azon alapvető értékek egyike – többek között az igazságosság, a szolidaritás vagy a tolerancia mellett –, amelyeken az Európai Unió alapul. Az alapelv védelme egyaránt megjelenik az unió alapító szerződéseiben és a különféle uniós jogszabályokban. Ma már – az esélyegyenlőségi szemlélet, vagy idegen szóval gender mainstreaming térnyerésének köszönhetően – valamennyi uniós irányelvnek és rendeletnek tiszteletben kell tartania, és elő kell mozdítania a férfiak és nők közötti egyenlőséget. Vannak ugyanakkor kifejezetten esélyegyenlőségi tárgyú jogszabályok is, amelyek kijelölik az esélyegyenlőség érvényesülése szempontjából szükséges alapvető kereteket és előírásokat.

Az EU 2004-ben fogadta el a 2004/113/EK irányelvet, amely az árukhoz és szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférés garantálására ír elő kötelezettségeket a tagállamok számára. Hét év után ezekben a hónapokban kerül sor az irányelv eredményeinek értékelésére, amelyben az Európai Parlament részéről jelentéstevőként veszek részt. A munka még néhány hónapot igénybe vesz (többek között még nincs meg az Európai Bizottság jelentése sem, amely a parlamenti határozatunk alapjául szolgál majd). Ám a képviselők és a közvélemény tájékoztatása miatt szükségesnek tartottam egy olyan munkadokumentum elkészítését, amely számba veszi az eddigi eredményeket, és ezek alapján, ajánlásokat is megfogalmaz a jövőre nézve. A munkadokumentumot az utolsó decemberi üléshetünkön mutattam be a nőjogi és esélyegyenlőségi bizottságban.

A 2004/113/EK irányelv több területen eredményezett jelentős fejlődést. Így például ma már a tagállamok többsége bünteti a terhes és kisgyermekes nők diszkriminációját. Ugyanakkor itt is maradt még tennivaló: több esetben számoltak be hátrányos megkülönböztetésről a kölcsönfelvételnél, vagy a lakásbérlésnél, és rendezésre vár a szoptatással kapcsolatban megnyilvánuló megkülönböztetés kezelése is.

Az irányelv nyomán mára általános gyakorlattá vált, hogy – a sértett bizonyítéka alapján, a bizonyítási teher megfordításával – az alperesnek kell bizonyítania, hogy az egyenlő bánásmód elve nem sérült.

Az esélyegyenlőség elvének érvényesülését jelentősen előmozdította az irányelv azzal is, hogy esélyegyenlőségi szervek létrehozását írta elő. Ma valamennyi tagállamban külön nemzeti hatóság felügyeli az egyenlő bánásmód érvényesülését. Ugyanakkor problémát jelent, hogy a szervek működési feltételei és hatáskörei nem mindenhol azonosak, ezért az irányelv későbbi módosítása során szükségessé válhat az esélyegyenlőségi szervekre vonatozó szabályok szorosabb összehangolása.

Az irányelvet – ahogy fentebb már volt erről szó – hét évvel ezelőtt fogadták el, így átfogó értékelése során természetes, hogy újabb javaslatok is felmerülnek a szabályozás kiterjesztésére. Az eddigi konzultációk alapján néhány ajánlást már ebben a dokumentumban is megfogalmaztam. Íme néhány példa:

  • Szükségesnek tartom, hogy létrejöjjön egy nyilvános adatbázis a nemi alapú diszkriminációval kapcsolatos jogesetekből, elősegítve ezzel a potenciális áldozatok védelmét.
  • A jövőben nagyobb figyelmet kell fordítani az esélyegyenlőségi területen tevékenykedő jogi szakemberek továbbképzésére, mind a pénzügyi támogatás mind pedig az uniós szintű koordinálás területén.
  • Ahogyan azt a polgári kezdeményezéssel kapcsolatban is igyekszem mindig hangsúlyozni: az eredményesség alapvető feltétele, hogy az uniós polgárok ismerjék saját jogaikat. Ennek érdekében kiemelten támogatni kell az olyan intézkedéseket, mint például az uniós és nemzeti szintű tájékoztató kampányok szervezése.

Fontos megjegyezni, hogy ez a lista még korántsem tekinthető véglegesnek, hiszen az európai parlamenti határozat elfogadásáig még hónapok vannak hátra. Addig is kíváncsian várom a további javaslatokat.

2011. december 27., kedd

A történelmi sikerekért ma az EU keretei között kell harcolnunk


December elején Berlinben került sor Németország Szociáldemokrata Pártjának kongresszusára, ahol több érdekes beszélgetésen vettem részt, és meghallgathattam a legnevesebb európai baloldali politikusok inspiráló előadásait. Ezek közül is kiemelkedett számomra Helmut Schmidt beszéde, ezért ennek főbb gondolatait szeretném megosztani a blogom olvasóival is.

Az egykori német kancellár előadását történelmi visszatekintéssel kezdte, melyben felidézte, hogy a nemzetállamok történetét mindig is a központ és a periféria közti véres harcok jellemezték. Éppen ezért a második világháborút követően a meginduló európai integrációval is Churchill, Schuman és Monnet egyik fő szándéka az volt, hogy egy nagyobb szerkezetbe integrálják az újjáéledő, félelmetes, erős Németországot. Nem az európai idealizmus vezette őket. Ugyanez a gyanakvás kísérte végig a 60-as, 70-es és 80-as éveket, azonban ez idő alatt a francia-német együttműködés az európai integráció motorjává vált.

Megszületett a közös valuta, amely azóta a világgazdaság második legerősebb valutájává vált, és ma jóval stabilabb, mint az amerikai dollár – mondta Helmut Schmidt, hozzátéve, hogy az euróválság nem több mint a média és a politikusok komolytalan nyilatkozatainak eredménye.

Mindeközben a világ országai teljességgel függővé váltak egymástól és a világ népessége elérte a hétmilliárd főt. Amikor a század közepén már kilencmilliárdan élnek a földön, Európa csak e népesség 7%-ának ad majd otthont, az európai országok mindegyike pedig csak egy százalék töredékének. Ebből következően ha ezek az országok szeretnének szerepet vállalni a világban, együtt kell működniük. Ezt a közös stratégiai érdeket egyre többen látják, de európai nemzetei még nem ismerték fel. Ezt egyébként kormányaik sem könnyítik meg számukra.

Ha azonban nem tudatosul bennünk az, hogy szorosabbra kell fűznünk az európai integrációt, nem zárhatjuk ki azt a lehetőséget, hogy Európa és az európai civilizáció egyre jelentéktelenebbé válik, és az európai országok ismét egymással fognak küzdeni befolyásuk növeléséért.

Helmut Schmidt előadásában a jelenlegi helyzet értékelésére is kitért, mondván: az EU alapszerződésének módosítása nem jelent megfelelő megoldást, figyelembe véve annak hosszú ratifikációs folyamatát és az esetleges buktató erejű népszavazásokat. A ma felmerülő sürgős problémákat a ma rendelkezésre álló eszközökkel kell megoldanunk, azaz az euróövezet gazdaságpolitikai és államháztartási integrációjának erősítésével. Bár tudjuk, hogy a válságnak nem kell évekig tartania, az európai intézmények - az Európai Központi Bank kivételével - eddig nem tettek sokat a megoldás érdekében.

A jól ismert, uniós döntéshozatalban megfigyelhető demokráciadeficit orvoslása érdekében az Európai Parlament súlyát növelni kell, hiszen – szemben a Bizottsággal és a Tanáccsal – tagjait az európai polgárok választották meg. Itt az ideje tehát, hogy a Parlament hallassa a hangját – fogalmazott Schmidt.

Ami a közvetlen jövőt illeti, az euróövezetben fenn kell tartanunk a válságkezelő alapot, az államadóssági korlátot, és terveket kell kidolgoznunk a közös gazdaságpolitikai és államháztartási politika, valamint a közös munkaerőpiaci reformok megvalósítására. Az eurókötvények bevezetését sem lehet tovább halogatni.

Mindebben Németországnak vezető szerepet kell játszania, még olyan áron is, hogy az EU költségvetésében a befizetései jóval meghaladják a kifizetéseket. Adenauer gazdasági csodája óta ezt Németország megengedheti magának – tette hozzá. Az európai szintű együttműködés fokozása komoly feladatot jelent a baloldal számára is: a német szociáldemokraták ugyanis mindig is nemzetközibbek voltak a konzervatívoknál, a liberálisoknál és a nacionalistáknál. Politikájuk az európai szolidaritás alapértékére épül. A XXI. században Európa továbbra is nemzetállamokból fog állni: nem lesz belőle föderáció, de egy konföderációnál többnek, egy dinamikusan fejlődő egységnek kell lennie.

A 20. század viharos évtizedeire visszatekintve hihetetlennek tűnik az a fejlődés, amelyet Európa maga mögött tudhat. A hasonló történelmi sikerért ma az Európai Unió keretei között kell harcolnunk. Azért, hogy mostani gyengélkedés után Európa ismét önbizalmat és erőt mutathasson!

2011. december 9., péntek

Franciaország kiáll a prostitúció megszüntetése mellett


A francia törvényhozás december 6-án megszavazta azt a határozatot, amely megerősíteti Franciaország elkötelezettségét a prostitúció megszüntetése iránt, és kimondja: a prostitúció a nők kizsákmányolásának elfogadhatatlan formája.

A határozatot a törvényhozás valamennyi frakciója támogatta, azonban szeretném kiemelni szocialista kolléganőm, Danielle Bousquet munkáját, aki a javaslat bemutatásáért volt felelős és korábban tagja volt a prostitúciót vizsgáló parlamenti küldöttségnek. Danielle most egy olyan javaslatot készít elő, amely a prostituáltak szolgáltatásait igénybevevőket büntetné.

A prostitúció elleni küzdelem prioritás a francia szocialisták számára, akik a teljes felszámolásra törekvő svéd modellt igyekeznek követni. A PS elkötelezettségét jelzi a november 9-én, a párt nemzeti tanácsa által elfogadott határozat is. A francia szocialisták eddig is kiemelt kérdésnek kezelték, hogy felhívják a figyelmet a női prostituáltak helyzetére, mivel elkötelezettek a prostitúció, mint a nők elleni erőszak egyik megjelenési formája, nélküli társadalom felépítése iránt. Nem szabad elfelejtenünk: a prostitúcióban egyszerre jelenik meg az elnyomás több válfaja: a nők patriarchális elnyomása, a szegények feletti gazdasági elnyomás és a fejlődő országok elnyomás a fejlett országok által. Az Európai Női Lobbi és a PS úgy gondolja, hogy a prostitúcióban a patriarchátus és az egyenlőtlen gazdasági viszonyok nyilvánulnak meg.

Éppen ezért a francia szocialisták átfogó megközelítést javasolnak egy prostitúciómentes társadalom érdekében. Ennek érdekében iskolai figyelemfelhívó kampányokra, az emberkereskedő csoportok felszámolására, a prostituáltak társadalomba való visszatérésének támogatására van szükség, és a javaslat lényeges elemét képezi továbbá, hogy a prostituált helyett az szolgáltatásait igénybe vevőket büntessék.

2011. november 28., hétfő

Kétezren az ESZP Progresszív Konvencióján

Az elmúlt hét - EU-AKCS Közös Parlamenti Közgyűlésen kívüli - másik jelentős eseménye az Európai Szocialisták Pártja brüsszeli  Progresszív Konvenciója volt. A kétnapos, egész Európára kiterjedő, nyitott ötletbörze egyedülálló lehetőséget kínált az előttünk álló legfontosabb társadalmi és gazdasági kihívások megvitatására. Szerte Európából közel 2000 kutató, civil szakember és politikus érkezett, akik kerekasztal-beszélgetéseken és munkacsoport-üléseken mondhatták el véleményüket arról, milyen választ kell adni ezekre a kérdésekre egy modern, európai, szociáldemokrata pártnak. Európai szintű párt nem szervezett még ekkora rendezvényt.

A Konvenciót megelőzően az ESZP vezetőségi testülete, a  PES Council is összeült, ahol megválasztottuk a távozó elnökünk, Poul Nyrup Rasmussen utódát. Az ESZP új, ideiglenes elnöke az egykori bolgár miniszterelnök, Szergej Sztanisev lett. Szombaton alkalmam volt hatszemközt találkozni velük, ahol megköszöntem Poul munkáját és az esélyegyenlőség iránti elkötelezettségét. A PES Women elnökeként mindig számíthattam arra, hogy az ESZP felkarolja az esélyegyenlőségi szemlélet széleskörű érvényesítését célzó kezdeményezéseinket, és bízom benne, hogy új elnökünk is ezt az utat fogja követni.

A nemek közötti esélyegyenlőségről sok szó esett a hétvégi rendezvénysorozaton, hiszen ez az ESZP programjának egyik alapköve. Ugyanakkor kifejezetten  ilyen témájú rendezvényt is szerveztünk az Európai Progresszív Tanulmányok Alapítványa és a CEE Network for Gender Issues szervezetekkel együttműködve, amelyen az új gazdasági és társadalmi kihívásokhoz való alkalmazkodás szemszögéből vizsgálták meg a nők politikai szerepvállalásának kérdését.

A konvenció első napjára esett a nőket érő erőszak elleni küzdelem világnapja, amely alkalmából figyelemfelhívó kampányt rendeztünk az erőszakkal kapcsolatos tudatosság növelése és a megelőzés elősegítése érdekében.

Fontos, több beszélgetésen is előkerülő téma volt továbbá a fiatalok foglalkoztatottsági helyzete. A fiatalok munkanélküliségével foglalkozó munkacsoportunk bemutatta az elkészített jelentést, amelyben konkrét javaslatokat fogalmaztunk meg a helyzet javítása érdekében. Ifjúsági szervezetünk, az ECOSY pedig arról tartott egy beszélgetést, hogyan boldogulhatnak a fiatalok abban a világban, amit napjaink Európája kínál számukra. Érdekes beszámolókat hallottam az EU legkülönfélébb részeiből érkezett hozzászólóktól, így én inkább egy másik dimenzióra próbáltam ráirányítani a figyelmet: a generációk közötti együttműködés fontosságára. Ennek illusztrálására kiváló példát szolgáltatnak a PES Womenben is leggyakrabban előkerülő ügyek: az alulfizetett szakmákban a fiatal nők erősen felülreprezentáltak, amely később az alacsonyabb nyugdíjakban is vissza fog köszönni. (Erre a problémára igyekszik felhívni a figyelmet az év elején, az európai nyugdíjrendszerek esélyegyenlőségi szemléletű reformjáért indított kampányunk is.) A probléma megoldásához a politikai életben az esélyegyenlőséget kiemelten kezelő szociáldemokrata pártok térnyerésére van szükség, amelyhez a legutóbbi választási sikereink Dániában, Franciaországban és Németországban bíztatóak. Mindez azonban önmagában nem elég: szükség van arra is, hogy a generációk közösen, együttműködve, egymást meghallgatva dolgozzanak a probléma megoldásán. Ezt helyettük, helyettünk semmilyen politikai erő nem teheti meg, legfeljebb csak segíthetik. A konzervatív kormányok sorozatos esélyegyenlőség-ellenes intézkedéseit látva azonban az ESZP és az európai baloldal jelenti az egyetlen olyan politikai erőt, amely ezt felismerte és igyekszik előmozdítani.

A Progresszív Konvenció alkalmából fényképpályázatot is hirdettünk az Európai Szocialisták Pártja értékeinek témájában. 

Csúcstalálkozó Loméban az afrikai, karib-tengeri és csendes-óceáni térség államaival

A héten került sor az Európai Unió valamint az afrikai, karib-tengeri és csendes-óceáni (AKCS) országok 22. Közös Parlamenti Közgyűlésére, amelyen egyetlen magyar tagként vettem részt az Európai Unió részéről.

Az  EU-AKCS Közös Parlamenti Közgyűlés egyike az Európai Parlament küldöttségeinek, melyek feladata, hogy  fenntartsák és kialakítsák az EP nemzetközi kapcsolatait. Ennek megfelelően a küldöttségek munkája egyrészről az Európai Unió hagyományos partnerei közé tartozó államok parlamentjeivel való kapcsolatok fenntartására és fejlesztésére, másrészről a harmadik országokban azon alapelvek előmozdítására irányul, amelyeken az Európai Unió nyugszik, vagyis a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok és szabadságjogok és a jogállamiság tiszteletben tartása.

Az EU-AKCS Közös Parlamenti Közgyűlés a maga nemében egyedülálló szervezet a világon. Azzal a céllal hozták létre, hogy közös fórumot biztosítson az Európai Közösség valamint a Cotonou-i Megállapodást aláíró afrikai, karibi és csendes-óceáni térség országai megválasztott képviselői számára. Ez az egyetlen nemzetközi közgyűlés a világon, amelyben különböző országok képivselői rendszeresen találkoznak az Észak és Dél közötti együttműködés előmozdítása érdekében.

A legutóbbi közgyűlésre a magyar elnökség alatt Budapesten került sort, most pedig a togói Loméban került sor a találkozóra. Habár a hivatalos programok csak hétfőn kezdődtek, szombatra Női Fórumot szerveztünk, amely mára elmaradhatatlan kisérőrendezvényévé vált a csúcstalálkozónak. A fórumra, amelyen ezúttal a nők fejlesztéspolitikában betöltött szerepéről hangzottak el előadások, elfogadta a meghívásunkat az AKCS Csoport főtitkára és a házigazda togói kormány több tagja is.

A plenáris közgyűléseket szakbizottságban készítjük elő, amelyek szintén szombaton üléseztek. Ezek közül a politikai bizottságnak vagyok a tagja, azonban egy hiányzó kollégát helyettesítve a gazdasági bizottság ülésén is részt vettem, ahol az áringadozásoknak valamint a mezőgazdasági termékek globális piaca működésének az élelmiszerbiztonságra gyakorolt hatásairól készített jelentést mutattam be a képviselőtársaknak.

A fiatalok foglalkoztatottsági helyzete nemcsak Európában, hanem az AKCS-országokban is egyre súlyosabb, és az arab tavasz eseményei is arra intenek bennünket, hogy a béke és stabilitás fenntartásához elengedhetetlen a fiatalok problémáinak hatékony kezelése, mindenekelőtt a foglalkoztatottsági helyzetük javítása. Vasárnapi munkacsoport-ülésünket ezért teljes egészében a fiatalkori munkanélküliség problémájának szenteltük. Úgy gondolom, hogy a demográfiai folyamatokat figyelembe véve a probléma figyelmen kívül hagyása és a megoldás elodázása elkerülhetetlenül konfliktusokhoz és instabilitáshoz fog vezetni már a közeli jövőben is. A fiatalok értékei a társadalmainknak, és közös felelősségünk, hogy ne hagyjuk veszni a bennük rejlő lehetőségeket.

A Közgyűlés hivatalos megnyitójára hétfőn került sor. Az üléseken - hasonlóan az EP plenáris üléseihez - lehetőségünk van kérdéseket feltenni az Európai Bizottságnak, amely fontos szerepet tölt be az Európai Unió fejlesztési együttműködési politikájának működtetésében. Szóbeli kérdésben arról kérdeztem a Bizottságot, hogy az milyen módon tervezi támogatni az uniós fejlesztési alapokból az új típusú tuberkolózis elleni vakcinák fejlesztését. Ez a betegség még mindig komoly közegészségügyi problémákat jelent a fejlődő országok számára. (A kérdést szintén egy kollégám nevében tettem fel, aki nem tudott jelen lenni Loméban.) Válaszában a Bizottság kiemelte, hogy jelentős összegekkel támogatják az új oltóanyagok fejlesztését célzó kutatásokat, azonban a kutatások valamint a 2014 utáni uniós költségvetésről folytatott tárgyalások korai szakaszában még nem tudtak a pénzügyi lehetőségekről pontos válasszal szolgálni. Remélem ugyanakkor, hogy az uniós fejlesztési politika továbbra is prioritásként fogja kezelni, hogy a fejlődő országok jó minőségű és hatékony vakcinához jussanak.

A Közgyűlés foglakozott továbbá a Lisszaboni Szerződés hatályba lépésének következményeivel is. Ennek kapcsán elmondtam: az intézményi reformok és a válság nem szolgáltathat okot arra, hogy az afrikai, karib-tengeri és csendes-óceáni partnerség szerepét leértékeljük. Az EU hosszú ideig elhanyagolta ezeket a partnereit, vetélytársaink, a világ felemelkedő új globális hatalmai pedig ezt ki is használták. A térség fejlesztésében betöltött szerepünket sem leépíteni, sem csökkenteni nem szabad, és ezt különösen szem előtt kell tartanunk a 2014 utáni időszakra vonatkozó, többéves költségvetési keret tárgyalásai során.

A Lisszaboni Szerződés újításai mind az EU, mind pedig az AKCS-országok számára előnyökkel járnak. Ezeket ki kell használnunk az együttműködésünk kiterjesztésével, továbbfejlesztésével: a fejlesztő-megsegített viszonynak fokozatosan át kell adnia a helyét az egyenrangú partnerségnek.

Az EU-AKCS Közös Parlamenti Közgyűlés következő ülésére 2012 májusában, Dániában kerül sor.

2011. november 23., szerda

A nőket érő erőszak elleni fellépés világnapja

A nőket érő erőszak, és a családon belüli bántalmazás sajnálatos módon a 21. századra mindennapjainak „természetes” velejárójává vált. A családon belüli erőszak mindig apró, jelentéktelennek tűnő dolgokkal kezdődik, amelyekre az ember kezdetben nem fordít különösebb figyelmet. (A partner semmibevétele, megfélemlítés, stb.) A családon belüli erőszak a bántalmazás vagy zsarolás fizikai, szexuális, érzelmi, vagy éppen pénzügyi alapú formája. Napjainkra már mindenütt jelen van nemre, korra, iskolázottságra, foglalkoztatottságra, vallásra, vagy éppen országra való tekintet nélkül.

Erre a rendkívül fontos problémára kívánja felhívni a figyelmet a Zijkant Szocialista Nők Szervezete elnevezésű flamand nőjogi szervezet, amely 2011. november 11-én kezdte meg kampányát „Az erőszak kegyetlen/csúf arca” címmel, amely alapvető céljául a tudatosság növelése mellett a prevenció elősegítését jelölték meg.

Elborzasztó európai statisztikák számadatai szerint az elmúlt évben a 18 és 34 év közötti fiatalok számát tekintve a férfiak 10 és a nők 14 %-a esett áldozatul családon belüli erőszaknak, bántalmazásnak. Ha csak a 18 és 24 év közöttiek számát vizsgáljuk, ez a szám a nők esetében eléri a 22%-ot!

Európai Uniós szinten is szükség lenne a kérdés átfogó szabályozására, és a probléma megoldására. A PES Women arra törekszik, hogy a Bizottság nyilvánítsa az elkövetkezendő évek egyikét a nők elleni erőszak felszámolásának Európai Évének. Ez nemcsak azt segítené elő, hogy a téma az EU politikai prioritásai közé kerüljön, hanem nagyobb nyilvánosságot biztosítana a kérdésnek. A nők elleni erőszak felszámolására és az erőszak áldozatainak támogatására fordítandó összegek megvonására nem szolgálhat kifogásként a gazdasági válság.

Nagyon fontos, hogy az áldozatokkal foglalkozó uniós rendelkezések ne legyenek semlegesek a nemek tekintetében, mivel a nők sokkal kiszolgáltatottabbak a bűncselekményeknek, az erőszaknak, a szexuális bántalmazásnak és az emberkereskedelemnek.

Fontos mindezek mellett megemlíteni az Európai Védelmi Határozat kérdését is, melynek lényege, hogy a veszélyeztetett személyt megóvja, és távol tartsa a veszélyeztetőtől. Az Európai Unió tagállamainak igazságügy miniszterei 2011. szeptember második felében elfogadták az Európai Védelmi Határozatról szóló rendelet tervezetének szövegét. Így, a tervezet szövegét a Bizottság mellett a Tanács is jóváhagyta. Ez után csak a Parlamentnek kell szakbizottsági, és plenáris szinten elfogadnia a rendeletet, mielőtt a Tanács beleegyezésével lezárul a jogalkotási folyamat.

A rendelet lehetővé teszi, hogy ha az egyik uniós tagállam bírósága védelem alá helyez egy állampolgárt, akinek sérelmére bűncselekményt követtek el, akkor ezt a védelmet a többi uniós tagállam is biztosítsa, abban az esetben, ha a sértett valamely másik tagállam területére utazik. A határozat elsősorban a fenyegetés árnyékában élő nőkön segíthet, de természetesen mindenkire vonatkozik.

A határozat hatálya kiterjedhet a védett személy hozzátartozóira is. A védelmi határozatot csak egyéni kérésre állítanák ki, és a kérelmezőt minden esetben tájékoztatni kellene arról, hogy lehetőség van európai védelmi határozat kiállítására is. A határozatban veszélyeztetőként feltüntetett személynek lehetősége lenne ismertetni saját álláspontját és fellebbezhetne a döntés ellen.

A tagállami bíróság európai védelmi határozatot azokban az esetekben bocsáthatna ki, amikor távoltartást rendel el, tehát megtiltja a helyszín vagy sértett személy megközelítését, vagy a sértettel történő bármilyen kapcsolatfelvételt.


November 25. a Nőket érő erőszak elleni küzdelem nemzetközi világnapja, éppen ezért az Európai Szocialisták Pártja (ESZP) Nőszervezete, a PES Women a Flamand Szocialista Párttal együtt egy rendezvényt szervez, az ESZP Konvenciójával párhuzamosan, amellyel szeretné népszerűsíteni ezt a napot és részt venni a nőket érő erőszak elleni küzdelemben.

Szeretnénk a fiatalok figyelmét is felhívni a családon belüli erőszakra és rávenni az embereket arra, hogy aláírásukkal tegyenek tanúbizonyságot a nők elleni erőszak felszámolása iránti elkötelezettségükről.
A rendezvényen lehetőség nyílik egy kérdőív, egy kapcsolati teszt kitöltésére, valamint, a rendezvény helyszínén kiállításra kerül majd egy promóciós autó, közvetlenül a bejáratnál, azzal a céllal, hogy mindenki figyelmét felhívjuk a téma kiemelkedő fontosságára. Az autó négy oldalán színes vásznakra lesznek felfestve a következők: „A Nők elleni erőszak elleni küzdelem világnapja”, valamint a kampány címe: „Az erőszak kegyetlen arca”.

A promóciós autó elejénél szeretnénk minél több aláírást gyűjteni. Az aláírások megmutatják, hogy a családon belüli erőszak rossz, és tükrözik az akaratot a családon belüli erőszak felszámolására.
Mindenkinek az elkötelezettségére szükség van egy sikeres kampány megvalósítása érdekében. Reméljük, hogy sokan ki fogják tölteni a tesztet, és ami még fontosabb, még többen alá fogják írni a promóciós autón fellelhető vásznakat, szimbolizálva ezzel, hogy a harcot nem adjuk fel, és, hogy együttesen sikerülhet az erőszak visszaszorítása. Reméljük továbbá, hogy sokan fognak csatlakozni a facebook-os oldalhoz, ezzel is nagyobb figyelmet biztosítva a kampány által hirdetett témának.

A kampány lezárására az ESZP Konvenció utolsó napján, november 25-én kerül majd sor.

2011. november 13., vasárnap

Képviselőcsoportok, kongresszusok és kitüntetések hete

A hét az Európai Parlamentben és azon kívül (2011. november 7-13.)

Az elmúlt hét a képviselőcsoportok hete volt az Európai Parlamentben, amelyen a jövő heti strasbourgi plenáris ülés napirendi pontjait tekintettük át. Ezek közül a legfontosabbnak az egységes európai vasúti térség létrehozásáról szóló javaslatot, valamint a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai platformjáról szóló indítványt tartom. Mindkét ügyről jövő héten szavazunk, miután előtte hosszas egyeztetések folytak a bizottsági- és frakcióüléseken egyaránt.

A frakcióüléseken időről időre meghívunk tagállami politikusokat, pártvezetőket is, hogy első kézből kapjunk tájékoztatást az adott ország belpolitika helyzetéről. Szerdán Szergej Sztanisevet, a Bolgár Szocialista Párt elnökét láttunk vendégül, akik beszámolt a néhány héttel ezelőtti elnökválasztás eredményéről és a legújabb belpolitikai fejleményekről.

Kedden a Friedrich Ebert Alapítvány egy érdekes találkozót szervezett a BMW igazgatótanácsa tagjaival, akikkel arról beszélgettünk, hogyan lehetne érvényesíteni az ő esetükben az női vezetők kötelező minimális arányát, amelyre az Európai Bizottság tett javaslatot. Aznap, a PES Women vezetőségi ülésén bejelentettük, hogy - az Európai Szocialisták Pártja novemberi progresszív konvenciójához és a nők elleni erőszak világnapjához kapcsolódóan - kampányt indítunk a nőket érő erőszak felszámolásáért. A figyelemfelkeltő kampány célja, hogy a támogatók kimutathassák az ügy iránti elkötelezettségüket. Ehhez - a megszokott eszközökön túl - a közösségi oldalakat is igénybe fogjuk venni.

Szerdán a Robert Schuman Centre for Advanced Studies és az Európai Egyetemi Intézet által rendezett brüsszeli konferencián vettem részt. A rendezvény azt vizsgálta, hogyan lehetne minél szélesebb körben bevonni az európai polgárokat az uniós ügyek megvitatásába. Az ott elhangzott előadásom legfontosabb gondolatai ebben a bejegyzésben olvashatóak.

Ezen kívül még két eseményről szeretnék beszámolni, amelyek már Brüsszelen kívül történtek. Szombaton Budapesten került sor az MSZP soron kívüli kongresszusára, ahol felhívtam tagtársaim figyelmét, hogy pártunk a jelen helyzetben nem mondhat le a nők hozzáadott munkájáról a döntéshozatalban sem. Nyugat-Európában már felismerték, és ott a nők kulcsszerepet játszanak a baloldal megújításában, elég csak az izlandi vagy a dán példákra gondolni.


Ezen kívül nagy öröm számomra, hogy a kongresszuson a Nőtagozat elnökeként átvehettem a Baloldalért díjat. Az elismerés a Nőtagozat közös, kitartó, áldozatos munkájának méltó elismerése, amelyért valamennyi tagunkat köszönet illet.


A hétvége a díjak jegyében telt, ugyanis szombaton a spanyolországi Vigoba egy másik díjátadóra is meghívást kaptam, amelynek sajnos nem tudtam eleget tenni. A spanyol szocialista párt ifjúsági szervezete Britta Thomsen EP-képviselővel megosztva nekem ítélte az esélyegyenlőségi díjukat az európa védelmi határozat létrehozásáért végzett munkánk elismeréseként.

Az elismeréseket ezúton is köszönöm. Óriási erőt és lendületet jelentenek az elkezdett munka folytatásához, véghezviteléhez.

2011. november 11., péntek

Demográfiai kihívások Európa számára

A fejlett világ népességcsökkenése egyaránt komoly kihívást jelent az Európai Unió és az egyes tagállamok számára is. Magyarország esetében számos cikk számol be arról, hogy egyre több nő halasztja későbbre a gyermekvállalást, és emiatt sokan kicsúsznak az időből.  A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a korábbi évekhez képest 10%-kal csökkent a születések száma, és rendkívül magas a 30-35 éves nők között a gyermektelenek aránya. A nők számára egyre fontosabb a munka, de az esetek többségében nem a karrier, hanem a család anyagi biztonságának megteremtése érdekében. Európában és Magyarországon is olyan intézkedésekre lenne szükség, amelyek megkönnyítik a nők számára a munka és a családi élet összeegyeztetését, bővítik a bölcsődei és óvodai férőhelyeket és növelik a részmunkaidőben valamint távmunkában végezhető álláslehetőségek számát.

A kormányzatok gyermekvállalást ösztönző intézkedései csak akkor hatásosak, ha a gyermekekre értékként tekint a társadalom. Ezt példázza Németország esete is. A Merkel- kormány eurómilliárdokat költött a gyermekvállalás ösztönzésére, bevezette a szülési szabadság idejére járó anyagi támogatást, 2013 augusztusától pedig minden kisgyermek számára bölcsődei férőhely biztosítását vállalja. A demográfiai trenden azonban ezek az intézkedések sem tudtak változtatni; az elmúlt évtizedben 2,1 millió fővel csökkent a 18 év alatti lakosság száma Németországban.

Olyan intézkedések útján lehet a gyermekvállalást növelni, amely nem kényszeríti a nőket a gyermekvállalás és a munkájuk közti választásra, hanem egyszerre biztosítja számukra, hogy karrierjük és gyermekük is legyen. A kutatások rámutatnak arra is, hogy az igazán nagy problémát nem a születendő gyermekek számának csökkenése okozza, hanem azok az okok, amelyek ezt előidézik, azaz a gyermekvállalás anyagi megfontolásból történő elhalasztása, valamint a munkahely, karrier elvesztésétől való félelem.

A szociális ügyekért felelős európai biztos, Andor László nemrégiben arra hívta fel a figyelmet, hogy - tekintettel a születések számának Európa szerte tapasztalható óriási csökkenésére - ideje felfrissíteni és naprakésszé tenni az Európai Bizottság 2006-ban kiadott demográfiai kihívásokról szóló közleményét. José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke is támogatja egy átfogó megoldás kialakítását a demográfiai problémák kapcsán, mivel korábban a népesedésre vonatkozó kérdésekkel csak külön-külön foglalkoztak. Tehát az EU is megfogalmazta az igényt egy erős demográfiai stratégia kialakítására, amely a családok és a gyermekvállalás támogatása mellett a munkalehetőségek növelését, ezáltal pedig a gazdasági stabilizációt jelölné meg fő célként. Itt pedig a kör bezárul, hiszen a megfelelő gazdasági körülmények kedvező hatással vannak a gyermekvállalási kedvre.

2011. november 9., szerda

Hogyan “adjuk el” Európát?

Európa az olyan közös értékek és alapelvek elfogadásán alapul, mint az emberi méltóság, a szabadság, az egyenlőség, a szolidaritás, valamint a demokrácia és joguralom. Ezen európai értékek nemcsak megkérdőjelezhetetlenek, de egyfajta köteléket is jelentenek az Európai Unió - sok más tekintetben különböző - tagállamai között. Ezek az értékek tették lehetővé tehát egyedülálló projektünk, az európai együttműködés létrehozását.

A pénzügyi-gazdasági (és tovább is mennék: szociális, kulturális és politikai) válság nemcsak a gazdasági növekedésre, hanem az integrációs folyamatra is hatással van. Az Európai Unió folyamatosan változik, ahogyan a külső és belső hatalmi tényezők is.

A válság azt mutatja, hogy új, átfogó és legfőképpen hosszú távú megközelítésre van szükségünk. Meggyőződésem, hogy napjaink kihívásaira csak egy valódi, összeurópai társadalmi párbeszéddel tudunk a fenti feltételeknek megfelelő megoldást találni. Ennek a párbeszédnek nem szabad csak az úgynevezett politikai elitekre korlátozódniuk, hiszen - talán nem túlzás ezt állítani - részben ez a megközelítés tekinthető a válság egyik kiváltó okának. Most, amikor ennek felszámolásán dolgoznunk, tisztáznunk kell: mindenkit meg kell hallgatnunk, akinek mondanivalója van.

Ennek érdekében olyan akadályokat kell elhárítanunk, amelyek alapvetően két csoportba sorolhatóak:

Az egyik fő problémát az Európában zajló politikai viták természete jelenti. Valódi, határokon átívelő, európai politikai diskurzusok helyett párhuzamosan folynak a viták az egyes tagállamokban, amelyek az összhang és egységes fellépés megalapozása helyett csak mind nagyobb széttartáshoz vezetnek.

Másfelől ez a hozzáállás olyan furcsa helyzetekhez vezet, amelyben a politikusok Brüsszelben megbeszélik az egységes fellépés részleteit, majd hazatérve “Európát” okolják a kellemetlen intézkedésekért. Így nem csoda, ha az európai polgárok félreértik Európa, az Európai Unió valódi célkitűzéseit és az európai együttműködés célját. Ennek egyenes következménye az európai választások csalódást keltően alacsony részvételi aránya, valamint az a tény is, hogy a kampány jobban hasonlít egy belföldi időközi voksoláshoz mint egy európai választáshoz.

Az alacsony részvételi arány jól jelzi azt a szakadékot, amely a választók és a politikai elit között tátong. Azt mutatja, hogy nem élvezzük a választóink bizalmát, és ez az EU egész szerkezetének legitimitását kérdőjelezi meg. Nem kérdéses tehát, hogy egy új típusú demokráciára nagyobb szükség van, mint valaha. Olyan, befogadó demokráciára, amely a közös értékeinken és az állampolgárok széleskörű részvételén alapul, ahol valóban európai viták folynak mindenki - és nem csak az elitek - részvételével.

De mit tehetünk mi ennek megvalósításáért? Sajnos, erre nincsenek megkérdőjelezhetetlen válaszaim, nem tudok kőbe vésett, bevált gyakorlatokról beszámolni. Viszont meggyőződésem, hogy együtt össze tudjuk rakni a választ erre a kérdésre.

Mindenképpen szükséges, hogy jobban és alaposabban megismerjük egymás kultúráját, értékeit és történelmét. Ez elengedhetetlen a további integrációhoz.

Úgy gondolom, hogy jól szolgálná ezt a célunkat a közös európai választási listák bevezetése is az európai parlamenti választásokon. Abban a tudatban, hogy tényleg hallathatják hangjukat európai szinten is, biztos vagyok benne, hogy több választópolgár menne el szavazni. Ezáltal a ma elit által vezéreltnek tekintett integrációs folyamat sokkal demokratikusabbá válna, és a polgárok számára relevánsabb témákra helyeződne a hangsúly.

Mindez természetesen önmagában nem elég: a fenti javaslatoknak ki kell egészülniük az európai szintű politikai pártok reformjával, valamint azzal, hogy elkezdjünk gondolkodni a választási szabályok összehangolásán.

Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a választási folyamat az állampolgárok számára tulajdonképpen a demokrácia feletti tulajdon gyakorlása. Ugyanakkor a választójogból fakadó demokratikus részvételt senkire sem nem kényszeríthetjük rá, annak belülről kell fakadnia. Ezt kívülről csak ösztönözni szabad, például ha felhívjuk a figyelmet az EU mindennapi életünkben betöltött szerepére és a polgárok számára kézzel fogható előnyeire. El kell adnunk a termékünket: Európát. Az európai polgároknak világos, érthető és elérhető információt kell biztosítanunk arról, hogy mit csinálunk és mit tehetnek ők. Ez az európai intézmények közös feladata, amelybe a civil szervezeteket is be kell vonni.

De ebben a folyamatban maga az európai polgár is szerephez juthat. Erre a legkézenfekvőbb eszköz az európai polgári kezdeményezés lehet, amelynek kidolgozásában magam is - európai parlamenti jelentéstevőként - részt vettem. A Lisszaboni Szerződés által létrehozott új eszközzel egymillió európai polgár közvetlenül uniós jogszabályt kezdeményezhet az Európai Bizottságnál. Ezzel az európai képviseleti demokrácia már működő elemei a közvetlen demokrácia eszközével egészülnek ki.

A szabályozás kidolgozása során végig azt tartottam szem előtt, hogy az európai polgároknak az európai intézményekbe bizalmát a döntéshozatalba való bevonáson keresztül lehet a legeredményesebben megerősíteni. Ennek érdekében a polgári kezdeményezést úgy alkottuk meg, hogy szabályai ösztönözzék, bátorítsák az embereket az eszköz használatára, és ne riaszthassák el őket szükségtelen, adminisztratív akadályok. A tárgyalások során - az EP részéről - végig ragaszkodtam a felhasználóbarátság szempontjának maradéktalan érvényesítéséhez. Így sikerült elérni, hogy két ellenőrzési-jóváhagyási eljárás helyett csak egyetlen ilyen állomás legyen az egész folyamat során. Sikerült csökkenteni a minimálisan szükséges tagállamok számát is, valamint több garanciát is ki tudtunk harcolni az egymillió támogatót sikerrel összegyűjtő kezdeményezések számára. De legalább ilyen fontos az a törekvésünk, amellyel igyekszünk minden több emberhez eljuttatni ezeket az információkat, hogy azok élni tudjanak uniós polgárságukból fakadó új jogaikkal.

Természetesen tisztában vagyok vele, hogy ez az eszköz sem tekinthető csodaszernek. Széleskörű, megfelelő és hatékony használatuk azonban új lendületet adhat az európai demokráciának. Hiszem, hogy ez szolgálja a legjobban Európa polgárainak érdekeit is.

2011. október 29., szombat

Az ENSZ is véget vetne az abortusz büntethetőségének

Alig egy hete ért véget az Európai Szocialisták Pártja Nőszervezetének amerikai delegációs látogatása, amelynek során - más nemzetközi intézmények és civil szervezetek képviselői mellett - a UN Women vezető munkatársaival is megbeszélést tartottunk, és sok, az esélyegyenlőség iránt elkötelezett szakemberrel találkoztunk (férfiakkal és nőkkel egyaránt). Nézeteik és lelkesedésük nagy ösztönzést jelent számukra, hogy folytassuk küzdelmünket a nemek közötti esélyegyenlőségért, beleértve természetesen a nők szexuális és reproduktív egészségügyi jogait is.

Az inspiráló beszélgetéseken túl, ebben a munkában nagy lendületed ad számunkra egy azóta történt esemény is: október 24-én az ENSZ Közgyűlése elfogadta Anand Grover egészségügyi jogi különleges jelentéstevő jelentését. A dokumentum felszólítja a kormányokat, hogy töröljenek el minden korlátozást, amely meggátolja a nőket a szexuális és reproduktív egészségügyi jogaik gyakorlásában, különös tekintettel az abortusz jogi eszközökkel való akadályozására.

A nők jogainak ilyen korlátozása komoly fenyegetést jelent a nők szabadságára és függetlenségére. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a 21. században van még olyan ország, ahol az abortuszra kényszerülő nőket bűnözőként kezelik. Azt pedig különösen sajnálatosnak tartom, hogy ezek a sötét múltat idéző nézetek esetenként még az Európai Parlamentbe is eljutnak. Két néppárti képviselőtársam, Anna Záborská és Alojz Peterle például nyíltan támogatják azt a kezdeményezést, amely a gyermekek védelmének álcája mögé bújva próbálják egyházi érdekek szerint értelmezni az egyetemes emberi jogokat.

Az ESZP Nőszervezetében kiemelt témáink között tartjuk számon, hogy a világ kormányait a nők szabad választáshoz való jogának elismerésére és tiszteletben tartására bírjuk. A Közgyűlés által jóváhagyott ENSZ-dokumentum, amely számos emberi jogi szervezet véleménye alapján született meg, figyelemreméltó segítséget jelent számunkra és valamannyi progresszív mozgalom számára ebben a küzdelemben.

2011. október 25., kedd

Adjunk szót a migráns nőknek

Három mozgalmas New Yorkban töltött nap után izgatottan vágtam bele amerikai látogatásunk második felébe,amely egyben annak fő célja is volt. Ez egy két napos szeminárium volt, a FEPS rendezésében.  A szemináriumon részt vettek kutatók, akadémikusok és politikusok az óceán mindkét partjáról, hogy megosszák egymással nézeteiket és tapasztalataikat két témában: migráns, gondozási szektorban foglalkoztatott munkavállalók valamint a konzervatív feminizmus növekedése.

Ahogy a nyitóbeszédemben én is kiemeltem, az gondozási ágazatnak folyamatosan nő a jelentősége most, amikor öregedő, és olyan társadalommal kell szembe néznünk, amelyben mindennapos problémát jelent a magánélet és a szakmai karrier konfliktusa. De ez a rendkívül fontos ágazat is válságon megy keresztül: a nyugati és fejlettebb országokban munkaerőhiány van ezen a területen-legyen szó gyermekgondozásról, idősek ápolásáról, vagy orvosi ellátásról- és egy gyors demográfiai változáson megy keresztül, amelyek erős húzóerői a fejlődő országok számára, amelyben munkanélküliség, szegénység és strukturális problémák vannak. Ennek hatására új típusú migrációs hullámok jelennek meg a hiányok pótlására ebben a szektorban, amellyel viszont új egyenlőtlenségeket eredményeznek máshol.

Először is, nem szabad elhanyagolni a gondozási ágazat gender dimenzióját, beleértve ebbe a háztartásban végzett munkát. Hiszen a háztartási munkák 83%-át nők, illetve lányok végzik. Őket gyakran az anyaországban képezték nővérré, és/vagy ott foglalkoztatták. Bár ismeretes, hogy ez a migráció lehetőséget ad a liberalizációra és a fejlődő országokból származó nők gazdasági függetlenségének elérésére, de nem szabad elfelejtenünk, hogy ezek a nők gyakran végül nem elismert, szervezett és hivatalos munkát végeznek.

Éppen ezért kell felismerni a gondozói és a háztartásban végzett munka fontosságát. Mégis gyakran nem ismerik el őket gazdaság részvevőjeként, észrevehetetlenek, és hiányoznak azok a jogaik és védelmük, amelyekkel a többi munkavállaló rendelkezik. Ezért üdvözlöm a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Egyezményét a háztartásban dolgozókról, amelyet 2011. június 16-án írtak alá. Folytatni fogom az irányú tevékenységemet az PES-ben, amellyel nyomást gyakorlok az EU-ra illetve annak tagállamaira, hogy ratifikálják és tegyék a belső jog részévé ezt az egyezményt. Erre azért van szükség, hogy megérdemelt jogokat, teret és elismerést adjanak a migráns nőknek (akik nagy többségben vannak a háztartási alkalmazottak között), beleértve ebbe a szociális védelmet és a jogot, hogy csökkentsék a munkaidőt és a munkafeltételeket.

Emellett, a migráns nők többszörös megkülönbözetéssel és akadályokkal szembesülnek, mióta a fejlett világ migrációs politikája rendkívül szűk és korlátozó. Ugyanakkor világosan látszik, hogy a migráns nők nagyon sokkal járulnak hozzá a társadalomhoz és a gazdasághoz. Nem kellene foglalkoznunk a gondozási ágazatban tevékenykedők vízumával? Ez a terület egy központi kérdése a globális gazdaságnak, ezért figyelemmel kell lennünk a globális igazságosságra, amely szolidaritást és termelékenységet teremt.

Azt mondtuk, hogy nem szabad ösztönözni az egyenlőtlenségeket a fejlődő országokban azzal, hogy elvonjuk tőlük a magas színvonalú munkaerőt. Ezért szükségünk van olyan hosszú- és rövid távú stratégiákra a származást és rendeltetést illetően, hogy a migráció választás legyen, ne pedig a túlélés eszköze.

A napot Nancy Frazer előadásával zártuk, aki azt állította, hogy kell egy harmadik út a Palonyi féle piacosítás és szociális védelem mellet ahhoz, hogy új modellt hozzunk létre. Javaslata szerint a harmadik irány az emancipáció, ami több egyensúlyt és egyenlőbb személetet adna a társadalomnak és a globalizált világnak.

2011. október 21., péntek

"Már több bennünk a közös, mint ami megoszt minket"

Ezekkel a szavakkal kezdődött a tegnapi találkozásunk az Obama kormányzat által kijelölt  Globális Női Problémákkal foglalkozó nagykövettel, Melanne Verveerrel. Nagyon fontos, hogy fel kell ismerni a globális női problémákat és globális megoldásokat keressünk számukra.

Egy a legfontosabb témák közül, hogy biztosítsák a nők gazdasági függetlenségét. Ms. Verveer elismerte, hogy a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válság aránytalanul nagy súlyt helyez a nőkre.  Hatása sokkal nagyobb a nők számára, de nemcsak a válság maga, hanem a kormányok által bevezetett megszorító intézkedések miatt mind az USA-ban, mind Európában, amelyek minden állomását veszélyeztetik a nők életének.

Ms. Verveer azt mondta,hogy „a helyreállítási politikába be kellene vonni a nőket. Ennek a bevonásnak gazdasági előnyei lennének az egész társadalom számára, a nők és férfiak, a lányok és fiúk számára. A nemek közötti esélyegyenlőség nem csupán női téma.” Ez egy kritikus pont. Befogadónak kell lennünk. Ami azt jelenti, hogy szorosan együtt kell működnünk a férfiakkal, valamint fiatal nőkkel, mivel a nők küzdelmei nem csak a nőkre tartoznak. Javasolta, hogy létre kell hozni egy platformot a fiatal nők számára, amely zseniális ötlet.

Mind az USA-ban, mind Európában biztosítanunk kell, hogy ez a válság ne lehessen ürügye a múlthoz való visszatérésnek. Óvatosnak kell lenni, hogy ne veszítsük el azt, amit már sikerült elérni. A nők jogainak előmozdítása nem lehet opció. Inkább vissza kell fordítani a folyamatokat, és a marginalizációt a nőjogokkal kapcsolatban.
Éppen ezért kell átcsoportosítani a nőket világszerte, ahogy azt Ms. Verveer is említette. Nekünk kell felajánlani képességfejlesztőket, hálózatokat és mentori rendszert kell létrehozni a nők között világszerte.

Végül foglalkoztunk a nők megerősödő politikai részvételét ért reakciókkal. Biztosnak kell lennünk abban, hogy a nők részt fognak venni a politikai döntéshozatalban és hallatni tudják hangjukat, hogy megoszthassák gondjaikat.

2011. október 20., csütörtök

Utolsó New York-i találkozók: erősödő transzatlanti kapcsolatok és közös témák

Tegnap eredményes megbeszéléseken vettünk részt New Yorkban. Reggel Lakshmi Purival, az ENSZ Nőszervezetének megbízott főigazgatójával volt találkozónk. A megbeszélés rendkívül inspiráló és motiváló volt számunkra.

Kifejtette, hogy az ENSZ Nőszervezete szembeszáll a fennálló problémákkal. A találkozó fő témája az volt, hogy olyan közös stratégiát alkossunk, amely elősegíti az ENSZ Nőszervezet munkáját. Ms Puri pénzügyi támogatásunkat kérte, különösen az EU és, annak tagállamainak részéről. A nehéz idők ellenére, az EU-ban van segélyekre szánt költségvetés, és annak egy részét fel tudjuk ajánlani az ENSZ Nőszervezetének programjaira. Teljes mértékben egyetértek Ms. Purival amikor azt javasolta, hogy ezt a pénzügyi elosztást foglalják bele a 2014-2020-as költésvetésbe, és ez prioritásként  foglalja magába nemek közötti esélyegyenlőséget.

Ezenfelül, meg kellene  erősíteni  a kapcsolatokat az ESZP Nőszervezetével, hogy több eredményt érjünk el és a külvilág számára láthatóbbá válhassunk. Meggyőződésem, hogy ki kell építenünk egy stratégiai partnerséget és megállapodásokat kell kötni bizonyos témákat illetően, valamint strukturális átalakítást is végre kell hajtani.
  • Minden kihívás ellenére, az ENSZ Nőszervezete pozitív eredményeket tudhat magáénak:
  • Más ENSZ-ügynökségektől eltérően önálló igazgatóság garantálja a tagok pénzügyi hozzájárulását.
  • A valós és hatásos eszközök hatására a Gazdasági Felemelkedés, az Erőszak elleni harc és a Politikai Részvétel a Nők Számára a helyükre kerülnek.
  • Az ENSZ Nőszervezetének szánt költségvetés a gazdasági válság ellenére 75-ről 101 millió dollárra emelkedett.
Később lehetőségünk volt találkozni olyan amerikai civil szervezetek képviselőivel, amelyek különböző nézőpontokból, de mindannyian a nők jogaival foglalkoznak. Úgy mint,  Equality Now, National Organization for Women in NYC,Center for Reproductive Rights és a League of Women Voters of the City of New York.

Ez a találkozó a civil szervezetekkel kihangsúlyozta a közös küzdelmet az Atlanti óceán minkét oldalán. Ennek fő részei különösen a konzervatív kormányok által hozott, nők szavazati jogával, a nők képviseletével, a szexuális és önrendelkezési joggal, a nők oktatásával és az egészségügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos döntések kezelése.

Érdekes volt megfigyelni, hogy ugyanazokkal az akadályokkal nézünk szembe Európában, mint az USA-ban, többek között a női szervezetek szétszóródásával. Nagyon sajnálom, hogy egyik kontinensen sincs egyetértés a nem közötti esélyegyenlőséget illetően a civil szervezetek között. Különösen abban, hogy a női témákat még mindig úgy kezelik, mint családi témát és, hogy hiányzik emberi jogi dimenzió a közszolgáltatások és az egészségügyi közösségek terén.

Annak érdekében, hogy ezekkel az aggasztó tendenciákkal fel tudjuk venni a harcot, úgy vélem követnünk kell az amerikai civil szervezetek példáját, amelyek erőfeszítéseket tesznek azért, hogy szövetségre lépjenek más civil szervezetekkel az erőteljesebb fellépés érdekében. Abban is egyetértettünk az amerikai partnerekkel, hogy nekünk, mint Progresszív feminista vezetőknek kell tisztázni azt a dolgot, hogy itt a nemek közti esélyegyenlőség kérdése forog kockán.

Végül arra is volt alkalmunk, hogy eszmét cseréljünk egymás bevált gyakorlatairól, mivel az ottani civil szervezetek szerettek volna tanulni a mi kereskedelmi szokásainkból, a nők munkaerő-piaci bevonásából, valamint a szülési szabadság-poltikánkból.

2011. október 19., szerda

Think Equal! Mit tesznek az Egyesült Államokban az esélyegyenlőségért?

Egyesült államokbeli látogatásunk második napján egy rendkívül érdekes konferenciára került sor a  Friedrich Ebert Alapítvány társrendezésében, ahol lehetőségünk volt találkozni Elizabeth Krugerrel, New York állam szenátusának tagjával, Elisabeth Caputoval, a Democratic Leadership for the 21th Century elnökével, és Katherine Doehringgel, az Organizing for America New York Field igazgatójával.

Kruger szenátor a közelgő amerikai és az EU tagországaiban zajló választásokkal kapcsolatban is kiemelte, hogy nagyon nehéz dolga lesz a progresszív erőknek. Az amerikai kampány fontos része a munkahelyteremtés. Meg vagyok győződve róla, hogy ez nem lesz másként Európában sem. Az USA-ban a doktori fokozottal rendelkezők többsége nő, és diplomával is több nő rendelkezik, de magas pozíciókig nem jutnak el. Ezért teljes mértékben egyetértek azzal a véleményével, hogy az egyetlen útja a gazdaság talpra állításának, hogy programot kell készítenünk a nők munkába állásáról.

Liz Krueger Obama példájával bebizonyította, hogy a progresszív politikai erők fontos kérdésként kezelik a nők jogainak védelmét és az esélyegyenlőség előmozdítását. Amikor megkértem Liz Kruegert arra, hogy mutasson nekem az Obama-adminisztráció által kezdeményezett olyan programot, amely a nők megsegítését szolgálja a válság során, gondolkodás nélkül a következőt válaszolta: „ez egyértelműen az ún. Jobs Act”. Ez a jogszabállyal megvédtek 280 000 tanárt (többségében nőket) az elbocsátástól, növelték a nőknek folyósított munkanélküli segélyt és csökkentették a nőket érintő adókat.

Köszönettel tartozunk ezért a találkozásért, amelyen egyértelművé vált számunkra, hogy a demokraták elnökválasztási kampányának prioritásai közé tartozott a női választók megszólítása, mivel többen vannak, mint  a férfiak. A következőkben szeretném bemutatni ezt a stratégiát, mivel Európa számára is követendő példának tartom. Röviden összefoglalva a főbb elemei a következők:
  • A következő kampányidőszakra létre kell hoznunk egy olyan hálózatot, amelyben a már jól ismert technikák találkoznak, mint például a „door to door” kampány, a választók otthonában való felkeresése, a szomszédi kapcsolatok erősítése és hálózatok kiépítése a legalsóbb szinteken is (vissza a gyökerekhez) 
  • Olyan bizalmi embereket kell találnnk, akik a „nagymama” szerepét játszva segítenek bevonni a nőket a közösségbe, akik segítenek meggyőzni az embereket, hogy miért kell ránk szavazni, mit tehetünk a nőkért, főleg az oktatás és az egészségügy terén.
  • Bevonni fiatal nőket, akik adottnak tekintenek dolgokat, és így nem érzik, hogy a változásért el kell menniük szavazni.
  • Prioritásokat kell megfogalmazunk a nők jogait illetően az egészségügy, a nők szexuális és önrendelkezési joga és egészsége (SRHR), valamint a nemek közötti bérolló megszüntetése terén.
  • Az egészségügyi reform részeként meg kell teremteni, hogy a biztosítási rendszerben és a családtervezésben egyenlőbb feltételeket határozzanak meg.
Ezen a téren Egyesült Államokban is bőven van tennivaló: a kongresszusi többséggel bíró republikánusok a progresszív erők számára elfogadhatatlan álláspontot képviselnek például az SRHR prioritást illetően, azáltal, hogy megpróbálták kizárni az apaság intézményét. A nők és férfiak közötti bérkülönbség pedig jelentős probéma az Egyesült Államokban is, ahol ez az érték 25 százalék! Vannak még megoldatlan problémák helyi szinten is. New York állam vezetése például elfogadott egy csempészet-ellenes törvényjavaslatot, amely az egyik legszigorúbb javaslat volt, de végrehajtásra nem került. A gyermekellátás szinte nem is létezik, és óriásiak a különbségek figyelhetőek meg bőrszín, nem, valamint pénzügyi és szociális helyzet alapján is.

A UN Womennél tett látogatásunk jó hangulatban indult Dominique Bicharával, a Világbank által küldött ENSZ különmegbízottal. Örömmel hallottam, hogy a Világbank milyen komolyan veszi a nők és férfiak közötti esélyegyenlőség megteremtését a gender szempontok figyelembevételével. Dominique Bichará egyetértett velünk abban, hogy a tervek megvalósításához, a világ talpra állításához erősebb gender-dimenzióra van szükség. Tervei között szerepel, hogy a Világbank Kormányzótanácsában további nyomást gyakoroljon a tagállamokra az esélyegyenlőségi szemlélet meghonosításáért.

Elsősorban azon vehető észre ez a megújult hozzáállás a Bank részéről, hogy egyre több nőt helyeznek magas pozícióba, ideértve az alelnököt, és a vezetőség tagjait. Másodsorban ez a trend érzékelhető a kampányaikban és az új programokban is. Jó példa erre a „Think-Equal” kampány, amelyet a Gender és fejlődés 2012 című jelentéshez kapcsolódóan indítottak el. Mindezeken túl az esélyegyenlőség központi témája volt az éves közgyűlésnek is, elismerve ezzel, hogy az esélyegyenlőség fontos a gazdaságnak is. A Világbank különösen nagy figyelmet fordít a fiatal nőkre, ami nagyon fontos, és követendő példa. Ennek érdekében indították „Kamasz Lány Kezdeményezésüket” is, melynek célja a fiatal nők képességeinek fejlesztése és gazdasági függetlenségük megteremtése.

A költségeket tekintve a Világbank 65 milliárd dollárt adományoz a gender által érintett programokra, úgy mint oktatás, egészségügy, képzések stb. Nagyon elégedett voltam azzal, hogy a gender programokra szánt költségvetés 2008-ban 34%-ról 54%-ra emelkedett. De 49,3 milliárd dollárral az Európai Uniót is támogatták a nemek közötti esélyegyenlőséget előmozdító programok támogatására.

A találkozó után a UN Women központjába mentünk, ahol találkoztunk Margot Wallstömmel. Margot régi ismerősősöm, de mindig jó találkozni vele, és látni az elkötelezettségét a női jogok előmozdítása érdekében. Margot tájékoztatott minket a legújabb prioritásokról szakterületén, háborús területeken bekövetkező, nőket érő erőszak felszámolása témájában. 2012-re az alábbi öt prioritást jelölték ki:
  • nem szabad hagyni, hogy az elkövetők büntetlenül maradjanak
  • mozgósítani kell a politikai pártokat
  • ösztönző kutatások(mit jelent jó katonának lenni, hogyan lehet segíteni az áldozatoknak)
  • szemléltető képzések
  • média támogatás
Az érintett országok: Libéria, Kongói Demokratikus Köztársaság, Bosznia Hercegovina, Elefántcsontpart, Líbia és Jemen.

A program részeként arabul beszélő nőkből álló ENSZ-delegációkat küldenek Líbiába hogy könnyebben fel tudják venni a kapcsolatot a helyi nőkkel és, hogy több tapasztalatot tudjanak szerezni első kézből. Emellett Margot és csapata bekapcsolódott a líbiai alkotmány megszövegezésébe, amellyel azt akarják elérni, hogy a nőknek nagy befolyása legyen a döntések meghozatalában.

A megbeszélés végén az a megtisztelés ért, hogy Margot felkérte az ESZP Nőszervezetét, hogy kapcsolódjon be ebbe a ügybe, amely fontos helyen szerepel a Biztonsági Tanács napirendjén is. A komoly feladathoz az ESZP Nőszervezete megfigyelőkkel, tárgyalódelegációkban való részvétellel, közvetítőkkel, másrészt pedig nőtársaink mozgósításával kíván hozzájárulni.

2011. október 17., hétfő

Delegációs látogatás az Egyesült Államokban

A héten a PES Women delegációjával az Egyesült Államokban tartózkodom, ahol magas rangú politikusokkal és nemzetközi szervezető szakértőivel találkozunk. Október 19-én, szerdán az Európai Szocialisták Pátjának Nőszervezete Melane Verveerrel, a Globális Női Problémák nagykövetével találkozunk Washingtonban. Melane Verveert Barack Obama jelöle ki erre a posztra, hogy lendületet adjon a nőket érintő témáknak. A megbeszélésen arra koncentrálunk, hogy a kormány hogyan segít a gazdasági válság által érintett nőknek. Megvitatjuk továbbá azokat a programokat, amelyeket már elindítottak e téren, valamint hogyan lehetne ezekhez hasonlókat kezdeményezni az Európai Unióban.

Találkozni fogunk Patty Murray demokrata párti szenátorral is. Ő a legmagasabb pozícióban lévő nő a szenátusban, és rendkívül fontos szövetségese az Európai Szocialisták Pártjának. Beszélni fogunk az un. „csendes válságról”. Bizonyított tény ugyanis, hogy a jelenlegi válság sokkal inkább érinti a nőket. De szintén „csendes” válságot okoznak a konzervatív és jobb-oldali kormányok által kezdeményezett megszorítások Európa-szerte, egészen pontosan azokban az ágazatokban, amelyek sok nőt foglalkoztatnak, illetve az állami juttatások radikális csökkentésében, amivel a nőket még rosszabb helyzetbe hozzák  a férfiakhoz képest. Murray szenátorral egyeztetjük, hogyan lehetne alternatív megoldást  létrehozni.

Washingtoni látogatásunk előtt még New Yorkban töltünk néhány napot. Az első találkozónk október 17-én, hétfőn lesz. Dominique Bicharával találkozunk, aki a Világbankot képviselő ENSZ különmegbízott. Ezután egy régi barátnőmmel, Margot Wallströmmel beszélgetünk, aki jelenleg a fegyveres konfliktusok során nemi erőszakot szenvedett nők helyzetével foglalkozó különmegbízottja az ENSZ-nek. Este pedig, a Friedrich Ebert Alapítvány szervezésében találkozunk néhány New York-i demokrata képviselővel, beleértve Liz Kruegert New York állam szenátorát is.

Október 18-án, kedden Lakshimi Purit látogatjuk meg, aki az ENSZ Nőszervezetének vezetője, és Michelle Bachelettel dolgozik együtt ezen a téren. Délután pedig olyan amerikai esélyegyenlőséggel foglalkozó civil szervezetek képviselőivel találkozunk, mint az Equality Now, a National Organization for Women, a Leage of women Voters of NYC és a Center for Reproductive Rights.

A legérdekesebb eseményre a hét második felében, Washingtonban kerül sor: az Európai Progresszív Tanulmányok Alapítványával közösen konferenciát szervezünk melyen arra keressük a választ, hogyan lehetne megerősíteni az esélyegyenlőség jelenlététét a nemzetközi színtéren.

Nagyon izgatott vagyok az elkövetkező hét miatt ugyanakkor nagyon várom a találkozásokat ezekkel az izgalmas és fontos emberekkel. Az eseményekről az ESZP honlapján, a Facebookon és Twitteren folyamatosan beszámolok.

Uniós polgárság, éghajlatváltozás, fiatalok munkanélkülisége

A hét az Európai Parlamentben és azon kívül (2011. október 10-16.)

Az elmúlt héten elsősorban szakbizottsági ülésekkel telt, azonban az Európai Parlamenten kívül is volt alkalmam néhány érdekes és hasznos programon részt venni.

Ugyan a heti munka egyes bizottságaimban már hétfő délután kezdetét vette, ekkor még Bulgáriában voltam, ahol Ivailio Kalfin EP-képviselő kollégám köztársaságielnök-jelölti kampányában vettem részt egy több települést érintő körút részeként. A keddi ülésekről azonban már nem hiányozhattam, hiszen több, fontos témában szavaztunk a bizottsági álláspontokról. Így például az esélyegyenlőségi bizottságban a nemek közötti egyenlőségnek az Európai Parlament munkájában való általános érvényesítéséről szóló jelentésről, az alkotmányügyi bizottságban - többek között -  az uniós intézmények dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló szabályozás módosításáról, mellyel kapcsolatban az elmúlt hónapokban több alkalommal is felszólaltam.

Ezen kívül az alkotmányügyi bizottság a héten tárgyalta azt a véleménytervezetemet is, amelyet az Európai Bizottság uniós polgárságról szóló 2010-es jelentéséről készítettem. A jelentés kiemelten foglalkozik az uniós polgársággal járó jogok érvényesülését akadályozó tényezőkkel és azok áthidalásának lehetőségeivel. Az alkotmányügyi bizottság véleményének elkészítése során nagyban tudtam támaszkodni a polgári kezdeményezésről szóló jelentésemmel szerzett korábbi tapasztalatokra is. Úgy gondolom, a Bizottság helyes megközelítést választott, amikor a jelentés készítése során leíró megközelítés helyett a proaktív szemléletet alkalmazott, hiszen így jobb áttekintést kapunk a szükséges intézkedésekről. Habár általános törekvés az uniós szabályozás mennyiségének csökkentése, ezen a területen újabb, “kemény jogi eszközök” alkalmazását tartom szükségesnek. A 2009-es magyarországi tapasztalatokból is okulva javaslatot tettem arra, hogy minden tagállamban egyszerre kerüljön sor az európai választásokra; továbbá arra is, hogy gyorsuljon fel az egyesületek, alapítványok és kölcsönös önsegélyező társaságok európai statútumának kidolgozása, ezzel is elismerve ezen szervezetek fontosságát. Egyúttal ezt az alkalmat is megragadtam, hogy felszólítsam az érintett poltikai szereplőket, hogy - az európai polgári kezdeményezés jövő áprilisban lehetővé váló “éles” bevetéséig - minden szükséges adminisztratív és gyakorlati előkészületet tegyenek meg azért, hogy az európai polgárok a polgári kezdeményezés révén intenzívebben vehessenek részt az Unió demokratikus életében.

Munkám során újra és újra azzal kell szembesülnöm, hogy a nemek közötti egyenlőség hiánya milyen sokoldalú probléma: az élet minden területén jelen van. Az alapprobléma sikeres kezeléséhez a lehető legszélesebb nézőpontokból kell megismernünk a jelenséget, esetenként először szokatlan összefüggésben is. Talán a külső szemlélők ide sorolnák azt a nyilvános meghallgatást is, amelyre kedden került sor az EP-ben “A nők és az éghajlatváltozás“ címmel. Az éghajlatváltozás egy meghatározó, valamennyiünket érintő és aktuális téma, amely a nemek közötti esélyegyenlőségre is kihat, és különböző hatással bír a nőkre mint a férfiakra. Gondoljunk csak az élelmiszerellátási nehézségekre, az éhezésekre, a lakhatatlanná váló területekről érkező menekültekre, a szaporodó természeti katasztrófák áldozataira és túlélőire. Ezek a jelenségek az éghajlatváltozás következményeként lépnek fel. Ezen kívül jól jellemzi a kiegyenlítettlen helyzetet az is, hogy a klímaváltozás megakadályozásáról folytatott tárgyalásokon és a kapcsolódó területeken folyó döntéshozatalban a nők jelentősen alul vannak reprezentálva. Az Európai Unió azonban élére kíván állni az ezen változtatni igyekvő törekvéseknek. Ennek részeként szervezte a nőjogi és esélyegyenlőségi bizottság ezt a meghallgatást, amelyen Connie Hedegaard, az Európai Bizottság éghajlatváltozásért felelős tagja is részt vett. Akit érdekel a téma, az EP honlapján részletesen olvashat az elhangzott előadásokról.

Szerdára Párizsba, a francia Szenátusban rendezett szemináriumra kaptam meghívást, melynek témája Terra Nova think tank által most publikált tanulmánya volt.  A rendezvényen a korábbi francia szociális miniszter társaságában megvitattuk a tanulmány főbb megállapításait a férfiaknak az esélyegyenlőségi politikában betöltött szerepéről és befolyásáról. Ezen kívül a jelentés 48 progresszív indítványt is tartalmaz, amelyek az esélyegyenlőségi szakpolitika valamennyi területét érintik. Hozzászólásomban arra hívtam fel a figyelmet, hogy az esélyegyenlőségi politikának új lendületre van szüksége a gazdasági és szociális válság következményeinek felszámolása érdekében.


Csütörtökön tartotta első ülését az a fiatalok munkanélküliségének problémájával foglalkozó munkacsoport, amelyet az Európai Szocialisták Pártja hozott létre. A probléma súlyosságát jól jelzi, hogy Európában átlagosan ma minden ötödik fiatal munkanélküli, egyes tagállamokban pedig még ennél is rosszabb a helyzet. A munkacsoport ülésén több javaslatot is felvetettünk a fiatalok munkanélküliségének csökkentése érdekében. Ezek közül a legérdekesebb a tervezett nemzetközi pénzügyi tranzakciós adóra vonatkozott, melynek egy részét a fiatalok helyzetének javítására kellene fordítani.

Szombaton a már szokásossá vált hétvégi előadássorozaton vettem részt, amelyet a vidéken élő nők közéleti szerepvállalásának ösztönzése érdekében szerveztünk meg “Nők lendületben” címmel. Ezúttal Nyírbátorban tartottunk előadást - Balla Jánosné polgármester asszony meghívására - dr. Kolláth György alkotmányjogásszal, és Veres János országgyűlési képviselőjével, az MSZP Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei elnökével.


A hét utolsó napja utazással telt. Jövő héten az Európai Szocialisták Pártja Nőszervezetének delegációjával New Yorkban és Washingtonban találkozókon veszünk részt a UN Women, a Világbank vezető szakembereivel, illetve demokrata párti politikusokkal. Csütörtökön az amerikai fővárosban az Európai Progresszív Tanulmányok Alapítványával közösen, a Jean Jaures Alapítvány és a Woodrow Wilson International Center for Scholars támogatásával szervezünk konferenciát arról, hogyan lehetne megerősíteni az esélyegyenlőség jelenlététét a nemzetközi színtéren. Az eseményekről folyamatosan beszámolok itt, a honlapomon valamint Twitteren is!

2011. október 12., szerda

A szociáldemokrácia helyzete Európában Magyarországon

A szociáldemokráciai európai és hazai helyzetéről beszélni nem könnyű feladat.

Ahogy körülnézünk a mai Európai Unióban, láthatjuk, hogy hiába az állampolgárok kétségbeesett kiáltása, hiába a szélsőjobb globális előretörése és a társadalmi feszültségek növekedése: a konzervatív kormányok válasza a gazdasági válságra továbbra is a megszorításokban rejlik.

Csak hogy néhány dolgot említsek azok közül, amelyeket a konzervatív kormányok szeretnének Európa szerte megvalósítani: 1. egységes (és persze jelentősen megemelt) nyugdíj-korhatárt  szeretnének 2. az inflációt követő béremelések tiltását (azaz reálbércsökkenést) szorgalmazzák, 3. az alkotmányokba emelt költségvetési hiányszám előírását részesítik előnyben, mely azt bizonyítja, hogy lépésről lépésre kiemelik a gazdaságpolitikát a demokratikus választások kontrollja alól.

De bármennyire is lesújtó a kép és bármennyire is a konzervatív pártok uralják jelenleg Európát, a szociáldemokráciának igenis van jövője, mert a konzervatív kormányok által kínált megoldások elégtelenek. Növelik a társadalmakon belüli egyenlőtlenséget és a megszorításokat tekinti az egyetlen válasznak.  A társadalmon belüli kohéziók gyengülnek, s egyre többen kerülnek a perifériára. Alternatívára van szükség. Létezik ilyen? Igen!

Európa néhány országában vannak pozitív irányba mutató változások. A német tartományi választásokon Berlinben szeptember közepén fölényesen nyertek a baloldali pártok. Ez újabb súlyos csapás az Angela Merkel kancellár vezette, konzervatívokból és szabad demokratákból álló országos kormánykoalíció számára. A múlt hónap üdvözlendő eredménye az is, hogy a dán választások eredményeként először kerülhet baloldali nő a miniszterelnöki székbe: A szeptember 15-i választásokon a Helle Thorning-Schmidt által vezetett balközép koalíció többséget szerzett a parlamentben, így leváltotta a liberális-konzervatív kormányt, így a szociáldemokraták egy évtizedes ellenzéki pozíciója dőlt meg. (Utoljára barátom, az Európai Szocialisták Pártjának elnöke, Poul Nyrup Rasmussen volt ebben a pozícióban 1993 és 2001 között.) Szintén szeptember végén történt, hogy Franciaországban a Szenátusban a szocialisták kerültek többségbe. 

Ezek a példák igenis azt bizonyítják, hogy szükség van a szociáldemokráciára, az általa kínált értékekben hisznek, bíznak a választópolgárok. Fel kell ugyanakkor ismernünk annak a kihívását, hogy új, innovatív megoldásokkal szolgáljunk a válság kezelésére. A szociáldemokrácia akkor tud létezni a mai, kihívásokkal teli Európai Unióban, ha meg tud újulni és olyan naprakész, emberközeli megoldásokkal szolgál, melyekkel meg tudja szólítani a választókat. Hiszem, hogy ennek a szociáldemokráciának női arca kell, hogy legyen. 

Milyen is ma a konzervatív túlsúlyú Európában nőnek lenni? Korlátozni akarják szexuális és reproduktív jogainkat. 2011. augusztus 31-én az éppen EU elnökségét kezdő Lengyelország az abortusz teljes eltörlését szorgalmazó törvényjavaslatot vizsgált, s nagyon kis többségen múlt csak, hogy elutasították! A spanyol ellenzék azt tervezi, hogy az idén tavasszal hatályba lépett szocialisták által alkotott abortusztörvényt azonnal felülvizsgálják, ahogy hatalomra kerülnek 2011 novemberében. És persze Magyarországon is szemtanúi lehettünk egy „esélyegyenlőségi program” keretébe szorított abortuszellenes kampánynak, amelyet az EU is elítélt. Az Európai Szocialisták Pártjának Nőszervezete komoly aggodalommal szemléli a szexuális és reproduktív jogok tiprását, ezért is szenteltük a 2010-es évet "Az én testemmel én rendelkezem" kampánynak.

Bátran kijelentem, hogy a konzervatív Európa és a gazdasági válság egyértelmű áldozatai a nők és azok alapvető emberi jogai lettek. Gazdasági jogaink, munkaerő piaci helyzetünk mind-mind csorbulnak, amikor a válságkezelés, vagy „csak” a mindennapi döntéshozatal során a női érdekek nem kapnak kellő figyelmet.

De hogyan is kapnának kellő figyelmet akkor, ha szinte kizárólag férfiak döntenek rólunk? Hangsúlyozom azt is, hogy így nincs biztosítva a társadalom igazságos, arányos politikai képviselete sem! Én azt mondom, segítsünk magunkon, fogjunk össze és hiszem, hogy egy ilyen progresszív megközelítéssel valódi demokratikus alternatívát tudunk nyújtani a férfiak, és nagyrészt konzervatív férfiak által vezetett országunknak és Európának is. Több Európára van szükségünk, több női vezetővel, ez az egyetlen járható út.

Társadalmaink egyre fejlettebbek és gazdagabbak lesznek, de az uniós tagállamok nem képesek eredményesen megbirkózni az előttük álló foglalkoztatási kihívásokkal. Az EU 2020 Stratégia, 75 százalékos foglalkoztatottságot céloz meg a 20-64 évesek körében, de várhatóan ez az eredmény, különösen a nőket illetően, csak igen nehézkesen, vagy egyáltalán nem elérhető a jelenlegi gazdasági válságot nézve. A férfiak már 75,2 százalékos foglalkoztatottságot értek el, világos tehát, hogy egy erős női foglalkoztatási stratégiára van szükség!

A munkanélküliség egyre nő, a társadalmi rétegek egyre távolodnak egymástól. Sok a túlképzett ember a munkaerőpiacon, a kereslet és a kínálat nem találkozik. Sajnos az útkeresők jelentős részét adja a fiatal korosztály. Örültem, hogy Barroso elnök úr múlt héten az Unió helyzetéről tartott értékelőjében kitért a problémára és a "Fiatal lehetőségek kezdeményezéssel" szeretné biztosítani, hogy legalább minden ötödik álláskereső fiatal munkát kapjon. Kérte a vállalatokat, hogy az Európai Szociális Alap segítségével igyekezzenek lehetőséget biztosítani a fiataloknak gyakornokságok és egyéb programok révén.

A gazdasági válságba került államok nem találnak megfelelő kiutat ebből a helyzetből, de a megszorításokkal csak növelik a társadalmi feszültségeket! Egyre inkább teret hódít a nem demokratikus értékeket valló szélsőjobb, ami senkinek nem lesz jó. Nagyon sok európai és magyar példa van, melyek ötleteket adhatnak egy- egy új helyi kezdeményezéshez, képzési, munkahelyteremtő programokhoz, amelyek nagyban hozzájárulnak a fenntartható szociális gazdasághoz. Több közös vonulatot fedezhetünk fel az ilyen programokban, de a legfőbb összekötő erő a szociáldemokrata értékrendszer. Biztos vagyok benne, hogy van még érvényes szociáldemokrata mondanivaló mindenhol az Európai Unióban - és azt világosan, egyértelműen kell megfogalmaznunk.

Azt kell látnunk, hogy kontinensünk a válság utáni válságkezelés legnagyobb áldozatává válik, mert azzal csak tetéződnek a bajok, hogy megszorító politikákat kényszerítenek ránk. Ez nem csak, hogy nem felel meg a mai helyzet kívánalmainak, hanem a körülmények és folyamatok téves elemzésén alapul. A mostani helyzetben a kormányok növekedést elősegítő igen bátortalan intézkedései elégtelenek voltak ahhoz, hogy megakadályozzák a valódi recessziót. Ne tévesszük szem elől, hogy maga a recesszió a felelős az államháztartási hiányok növekedéséért, nem az állami politikák, amelyeken spórolni akarnak (legtöbbször a nők rovására)! Már most a saját bőrötökön érzitek a problémákat, de a jövőre is gondolni kell. A következő hatalmas probléma a nyugdíjrendszerek fenntarthatatlansága lesz! 2011-es kampányában az Európai Szocialisták Pártjának Nőszervezetével arra akarjuk felhívni a figyelmet, hogy a nyugdíjrendszerek reformjánál kiemelt hangsúlyt kell fektetni a nők speciális helyzetére. A 65 év feletti korosztály esetében jelenleg 22% a szegénység veszélye a nőknél, még a férfiaké jelentősen alacsonyabb. Ez nem maradhat így.

A legfontosabb probléma, azaz a gyenge kereslet (vagy mondjuk ki nyíltan: az egyre növekvő szegénység, amely továbbra is nőarcú) nem váratlanul, valami katasztrófa révén szakadt ránk, hanem az évtizedek óta folytatott gazdaság- és társadalompolitikák egyenes következménye. Nem elég újragondolni, hanem konkrétan az ellenkezőjét kell tenni annak, ami Európában az utóbbi három évtizedben történt. Politikai és társadalmi változásra van szükség. Ezen túl fel kell számolni és ellentétükbe kell fordítani azokat az intézkedéseket, amelyeknek nem volt semmilyen érezhető gazdasági hasznuk, leszámítva persze azt, hogy hatásukra egy vékony réteg egyre gazdagabbá vált. Itt az idő megfordítani ezt a tendenciát és a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésére összpontosítani az energiákat. Csak az ezen alapuló növekedés a fenntartható.

A mai Európában egy ilyen politika megvalósulási esélyei nehezek. Nemcsak azért, mert a jobboldal van kormányon. Azért is, mert maga a baloldal is ugyanazokban az idejétmúlt ideológiai sémákban gondolkodik és ezáltal a választópolgárok nehezen találnak kötődést hozzánk. Ennek a folyamatnak a visszafordításában látom én a nők szerepét kiemelkedően fontosnak. A mi feladatunk meggyőzni a társadalomból egyre inkább kiszoruló, lecsúszás által fenyegetett rétegeket, hogy nem a populizmus és nem a szélsőbal a követendő út, mert ők nem kínálnak megoldást, vagy amit kínálnak, az csak nevében megoldás.

Ehhez elengedhetetlen, hogy a nők ne „féljenek” politikával foglalkozni! A problémák megoldásához szükségünk van a nők újszerű megközelítésére. A hatékonyabb, erősebb demokráciához szükségünk van a nők jelenléte által biztosítható sokféleségre! A bátran politizáló nőknek (de hozzáteszem, férfiaknak is!) pedig szükségük van a női szavazatokra. Mindenki számára egyértelmű alapvetéssé kell válnia, hogy egy demokratikus berendezkedésen alapuló, szociáldemokrata értékek mentén megfogalmazott fenntartható társadalom- és gazdaságpolitika az egyetlen járható út.

A "Nők lendületben" konferenciasorozat szekszárdi előadásán, 2011. október 8-án elhangzott előadásom szerkesztett változata.

2011. október 10., hétfő

Látogatócsoportok, jelentések és kampány az utolsó nyárias héten

A hét az Európai Parlamentben és azon kívül (2011. október 3-9.)

A rendszeres olvasóim számára talán már szükségtelen leírni, hogy egy újabb sűrű hét ért véget Brüsszelben, azonban ezúttal nem csak a hivatalos politikai programok miatt: az utolsó “késő nyári” héten két látogatócsoportot is vendégül láttam az EU fővárosában - köztük az idei általános iskolai uniós vetélkedők győztes csapatait és felkészítő tanáraikat. Minden évben több csoportot is meghívok, mert az Európai Parlament működését és a képviselői munkánkat igazán csak itt, a helyszínen, “élesben” lehet bemutatni. A rendszerint háromnapos út talán legérdekesebb része az EP-t épületében tett látogatás, ahol - a plenárisülés-terem kötelező felkeresése mellett - magyar és külföldi képviselőtársaimat is fel szoktam kérni egy rövid előadás megtartására a csoportok számára, és ezúttal az egyik csoportot még Andor László, az Európai Bizottság magyar tagja is fogadta. Mindig nagy élményt jelent számomra ilyen formában is megtapasztalni a munkánk iránti érdeklődést, és remélem, hogy a résztvevők számára is legalább ekkora élményt jelentett a brüsszeli út.

Természetesen politikai témájú eseményekből sem volt hiány. Hétfőn a nőjogi és esélyegyenlőségi bizottság új elnököt választott, miután az előző elnök személyes okokból lemondott mandátumáról. Továbbra is svéd elnökünk lesz az Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal képviselőcsoportból, azonban fontos és érdekes változás, hogy ezentúl egy férfi, Mikael Gustafsson tölti be ezt a posztot. Az új elnök első fontos ügyeként kedden az európai védelmi határozatról szavazott a bizottság: erről az irányelvről - amely hatékony védelmet biztosítana az erőszak áldozatává vált nők számára - hosszas egyeztetések után néhány hete egyezett meg a Parlament és a Tanács. Most ezt a kompromisszumot hagytuk jóvá.

A szavazást követően Neelie Kroes európai biztos meghívására a “Nők és az infokommunikációs technológiák” címet viselő munkaebéden vettem részt, ahol több, a szakterületen elismert nő osztotta meg saját tapasztalatait arról, hogyan tették a digitális világot az életük részévé. A rendezvény résztvevői arra keresték a választ, milyen intézkedésekkel lehetne a szektort vonzóbbá tenni a nők számára.

Az alkotmányügyi bizottság szerdai ülésén az európai polgári kezdeményezésről egyeztettünk. A tavaly decemberben elfogadott jelentésem alapján született rendelet jövő áprilistól teszi lehetővé az aláírásgyűjtések elkezdését. Mielőtt azonban megindulhatna a versenyfutás az egymillió polgár aláírásáért, még pontosítanunk kell néhány szabályt, és emellett intenzíven tájékoztatnunk is kell az új eszköz potenciális felhasználóit. Az EP tagállamokban működő tájékoztatási irodáinak vezetőit is arra kértem csütörtöki megbeszélésünkön, hogy tegyenek meg mindent a polgári kezdeményezés bemutatásáért, hiszen már igazán kevés időnk maradt áprilisig.

Szerdán egy másik, most készülő jelentésem is előkerült, amely az uniós esélyegyenlőségi irányelv megvalósítását fogja értékelni. Ebben hangsúlyosan helyen jelenik meg a nemek szerint megszabott biztosítási díjak kérdése is. 2011 márciusában az Európai Bíróság ugyanis kimondta, hogy biztosítótársaságok nem állapíthatnak meg eltérő díjakat a férfiak és a nők számára. A jelentés elkészítéséhez minden érdekelt féllel igyekszem találkozni, ezúttal a biztosítótársaságok képviselőinek véleményét hallgattam meg. Az elhangzottak alapján mindannyian a jogbiztonság garantálásában vagyunk értékeltek, én azonban azt is fontosnak tartom, hogy ez nem járhat a nők biztosítási díjainak drasztikus emelésével. Nagyon nehéz lesz megtalálnunk a mindenki számára megfelelő eredményt...

Az Európai Szocialisták Pártja Elnöksége csütörtökön ülésezett, ahol ismét megtapasztalhattam, hogy a nemzetközi közvélemény aggodalommal figyeli a magyarországi eseményeket. A magyar kormány különféle intézkedéseit látva európai partnereinkben egyre erősödik az a meggyőződés, hogy hazánkban nagyon rossz irányba mennek a dolgok.

A hétvégén Szekszárdon került sor  a “Nők lendületben” regionális konferenciasorozatunk újabb állomására. Személyesen ezúttal sajnos nem tudtam jelen lenni, a távolságokat áthidaló modern technika segítségével azonban  így is megtarthattam előadásomat a szociáldemokrácia európai és magyarországi helyzetéről - egy videoüzenet formájában. Előadásomban emlékeztettem arra, hogy az utóbbi időben egyre sikeresebben szerepel az európai baloldal a választásokon: elég csak a dániai országos, a németországi regionális vagy a francia szenátusi választások eredményeire gondolnunk. A sorozat folytatásához szeretnék személyesen is hozzájárulni, így örömmel mondtam igent Ivailo Kalfin EP-képviselő kollégám meghívására, hogy vegyek részt vasárnap kezdődő kétnapos kampánykörútján. (Ivailo a Bolgár Szocialista Párt jelöltjeként indul az október 23-án esedékes elnökválasztáson.) Most tehát Bulgárián a sor!

2011. október 7., péntek

Tegyünk a mellrák ellen!

2011 októberében tizedik alkalommal került megrendezésre a Rózsaszín Lánchídi Séta. Az elmúlt években többször részt vettem rajta, idén azonban legnagyobb sajnálatomra nem tudtam elmenni. A mára már "hagyományossá" vált őszi rendezvényt óriási jeletőségűnek, mert évről-évre kihangsúlyozza, hogy nagyobb figyelmet kellene fordítani a mellrák megelőzésére, illetve a mellrákszűrések fontosságára.

 Napjaink halálozási statisztikáit egyértelműen a szív-és érrendszeri betegségek, valamint a rákos megbetegedések vezetik. A 2008-as adatok szerint 2,5 millió rákos beteget diagnosztizáltak az Európai Unióban, és a férfiaknál az összes haláleset 29, a nőknél 23 százalékáért ez a betegség felelős. A magyarországi helyzet is hasonló képet mutat. A leggyakrabban előforduló rák-típusok a vastag-és végbélrák, a tüdőrák, illetve a férfiaknál a prosztatarák, nőknél pedig a mellrák. Fontos kiemelni, hogy a legveszélyeztetettebb korosztály a 36-64 éves korosztály, náluk vezető halálozási oknak számít a rák. Ennek az az oka, hogy ebben a korosztályban rendkívül megnövekszik a kockázata a prosztataráknak, valamint az emlőráknak.

A mellrák által leginkább veszélyeztetett korosztály az 50-69 éves nők, akiknek a száma Európában 59 millióra tehető. Az EU területén évente, átlagosan 320 000 új beteget diagnosztizálnak. A mellrák viszont jó eséllyel megelőzhető, ha rendszeresen részt veszünk szűrővizsgálatokon. Ez azért is fontos, mert a szűrésen észlelt betegség sokkal jobb arányban, és gyakran emlőmegtartó beavatkozással gyógyítható. A tünetek alapján észlelt betegség már általában előrehaladottabb állapotot jelez, így nagyobb eséllyel lesz szükség kemoterápiás kezelésre. Magyarország egyike azoknak az országoknak, ahol a szűrés államilag finanszírozott rendszerben lehetséges. Nagyon fontos, hogy ezen részt vegyünk, nem csak a magunk, hanem a családunk érdekében is.

Az Európai Bizottság 1987 és 2000 között több úgynevezett ,,Európa a rák ellen’’ programot indított, és ezzel összefüggésben a 2000-es évben 92 573 alkalommal sikerült elkerülni, hogy a betegség halállal végződjön. Ezért folytatni kívánják ezeket a programokat, és a fő cél, hogy 2020-ra 15%-al csökkentsék a rákos megbetegedések számát. Fontos ilyen célokat kitűzni, de ez még csak egy kis lépcsőfoka annak a folyamatnak, amit a mellrák elleni fellépés igényel. Az emlőrák elleni küzdelmet közösségi szinten kell összefogni minél erősebben, és akkor a tagállmok is többet tudnak tenni az ügy érdekében.

2011. október 3., hétfő

Az Unió helyzete

A hét az Európai Parlamentben és azon kívül (2011. szeptember 26-október 2.)

Szeptemberben másodjára gyűlt össze az Európai Parlament Strasbourgban, hogy eleget tegyünk az uniós Szerződéseknek, amelyek évi 12 plenáris ülés megtartását írják elő az elzászi városban. (Augusztusban a nyári szünet miatt egy plenáris ülésre sem kerül sor.) Ez ugyanakkor idén utoljára fordult elő, mivel jövőre egy ésszerűbb ülésezési rendnek köszönhetően csak évente 11 alkalommal kell a képviselőknek és a Parlament munkatársainak Strasbourgba utazni. (2012-től hivatalosan októberben egy naptári héten belül két plenáris ülést fogunk megtartani hétfő és kedd valamint csütörtök és péntek között.)

A Lisszaboni Szerződés értelmében az Európai Bizottság elnökének minden évben be kell számolnia az EP előtt az Unió helyzetéről, és az előttünk álló időszak jogalkotási programjáról. Erre a “State of the Union” beszédre szerdán került sor. A José Manuel Barroso által elmondottakkal összességében elégedett voltam, annál is inkább, mert a beszédének egyik fő eleme az a nemzetközi pénzügyi tranzakciós adó volt, amelynek a bevezését már hosszú ideje szorgalmazza az Európai Szocialisták Pártja. Nem szabad ugyanakkor elfelejtünk, hogy a nemzetközi pénzügyi tranzakciós adó lényeges, de nem kizárólagos eleme annak az összefüggő gazdasági reformtervnek, amelyet több év alatt dolgoztak ki az európai szocialisták. A határokon átnyúló pénzügyi tranzakciók megadóztatásán túl elengedhetetlennek tartjuk az eurokötvények bevezetését, a pénzpiacok és a hitelminősítők működésének szigorú szabályozását, és egy olyan gazdasági stratégia megvalósítását, amely megszorítások helyett a növekedésre és a munkahelyteremtésre épül. Barroso elnök beszéde kétségkívül dinamikusnak és ígéretesnek hangzott. Azonban az ígérgetések kora lejárt! Az részletek kidolgozása során ügyelni fogunk arra, hogy az EU kiskapuk nélküli szabályozást fogadjon el, amely biztosítja, hogy a terhek viseléséből mindenki kivegye a részét.
DSC0365

Barroso elnök beszédét követően lehetőségem volt szóban is reagálni az elhangzottakra. Felszólalásomban a szolidaritás szem előtt tartásának szükségességét hangsúlyoztam. Az európai integráció azért jött létre, hogy leszámoljunk a megosztottsággal és gazdasági, politikai prosperitást biztosítsunk kontinensünknek. Hosszú utat tettünk meg azóta, de a minden eddiginél súlyosabb kihívások miatt többen az európai konstrukció legitimitását vitatják. Az Európai Bizottság elnökének felhívtam a figyelmét arra, hogy a megfelelő gazdasági intézkedések mellett most is a szolidaritás eszméje legyen a vezérfonala. Ezzel biztosíthatjuk azt, hogy senki se maradjon magára.

Az Unió helyzetéről folytatott vita után szavazta meg az Európai Parlament az EU megerősített gazdasági kormányzásáról szóló jogszabálycsomagról, amelyről év eleje óta tárgyaltak az európai intézmények és a tagállamok. Az Európai Szocialisták és Demokraták Képviselőcsoportja a jogszabálycsomagnak csak egy részét támogatta. Az európai szocialisták és az MSZP EP-delegációja a gazdasági kormányzással kapcsolatos jogszabályok egy részét elutasította, mivel azok nem ösztönzik a gazdasági növekedést, a munkahelyteremtést. Sajnos mind a Tanácsban, mind a Parlamentben a jobboldal van többségben, amelyek nem ismernek mást, csak a lakosságot sújtó megszorítás receptjét. Nem értik, hogy pusztán megszorításokkal nem lehet kilábalni a válságból.

A hét végére Rotterdamba, a holland Munkáspárt nőszervezete éves fesztiváljára kaptam meghívást. Az eseményt idén rendezték meg első alkalommal, és a beszélgetések, szemináriumok központi témája a nők munkaerőpiaci helyzete volt. A nemzetközi panel megnyitóján elmondtam, hogy önmagában az európai integráció további mélyítése nem nyújt megoldást a gazdasági és társadalmi problémákra. Arra van szükségünk, hogy a progresszív szemléletmód teret nyerjen az európai uniós intézményekben és a tagállamokban egyaránt. Addig mindent meg kell tennünk, hogy a nekünk, szociáldemokratáknak fontos értékeket, mint amilyen a szolidaritás és az esélyegyenlőség számon kérjük a jobboldali vezetőkön. A megnyitó ünnepséget követően a szülési szabadság irányelvről és a migráns női munkavállalók helyzetéről rendezett panelbeszélgetéseken vettem részt, és megbeszéléseket folytattam a párt elnökével, Lilianne Ploumennel, valamint a párt parlamenti frakcióvezetőjével, Job Cohennel is. Örülök, hogy ilyen sok inspiráló beszélgetőpartnerrel találkozhattam, és remélem, hogy a jövő évi rendezvényt még az ideinél is nagyobb érdeklődés fogja kísérni.

2011. szeptember 29., csütörtök

Még Namíbiában is jobb nőnek lenni

A Newsweek című folyóirat nemrég tette közzé felmérését, amely azzal foglalkozott, hogy 2011-ben a világ melyik pontján a legjobb nőknek lenni.

Összesen öt szempont alapján osztályozták a 165 országot. Egyrészt az igazságszolgáltatás felől: mennyire védik meg a törvények a nőket az otthoni erőszaktól, a kiskorúakat a házasságkötéstől, és a házasságon belüli erőszaktól? Áttekintették az egészségügy helyzetét, a gyermekágyi halálozások arányát, a HIV fertőzöttek számát, a csecsemőhalandóságot, valamint a biztonságos abortusz lehetőségének meglétét és a szakképzett egészségügyi dolgozók számát is. Az oktatásban a színvonalat, műveltséget, és a nemek iskolai arányát figyelték, a munkaerőpiacon a nők százalékos arányát, a nemek közötti fizetésbeli különbségeket, a nemek megoszlását iparágaktól függően, és a karrierlehetőséget. Végül elemezték a nők részvételét a politikában, az ország irányításában – ideértve a legfelsőbb pozíciókat is.

A lista elejét olvasva, nem igazán ért meglepetés. Természetesen magasan vezetnek az észak-európai államok. Izland a maximálisan elérhető száz pontot kapta. Azonban ahogy haladtam lefele, egyre jobban hatalmába kerített a nyugtalanság. Először feltűntek szomszédaink: Csehország, Szlovákia, Románia, de szépen lassan előkerült Moldova, Macedónia, vagy a harmincnegyedik helyen az Európa utolsó diktatúrájaként aposztrofált Fehéroroszország is. Mi azonban még mindig sehol nem voltunk. Próbáltam magam azzal nyugtatgatni, hogy biztosan valami elgépelés történt, esetleg Magyarország valamilyen okból nem került a vizsgált államok közé. 

Azonban a lista kétharmadánál – közvetlenül a távol-keleti Laosz és Afrika egyik legszegényebb országa, az egykor magyar királlyal is büszkélkedő Madagaszkár között –megtaláltam hazánkat. A nem túl imponáló 58 pontunkat elsősorban az igazságszolgáltatás és a politika területén elért rendkívül gyenge eredményeinknek köszönhetjük.

Ha a politikai részbe gondolunk bele, bizony nincs is min csodálkoznunk. Máig az MSZP az egyetlen parlamenti párt, amely a nemek közötti egyenlőség jegyében, már évekkel ezelőtt bevezette a női kvótát. Négytagú európai parlamenti delegációnkban is három hölgy ül! Eközben az Országgyűlésben a nők aránya még a nyolc százalékot sem éri el, ami miatt bizony van mit szégyenkeznünk, különösen, ha olyanokat olvasunk, hogy a fekete-afrikai Ruandában a törvényhozásban a nők aránya ötven százalék felett van!

A mi kormányunkban miniszteri szinten egyáltalán nincsenek nők, és alsóbb szinteken sem mindig lehetünk büszkék nőtársainkra. A KDNP-s Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár például – sok más jobboldali politikus mellett – egyáltalán nem mondható a kormány éke-virágának.

A felmérés újabb szomorú bizonyítéka annak, hogy bizony van bőven mit tennünk Magyarországon a férfiak és nők közötti egyenlőség eléréséért. Nemcsak a bérkülönbségek, de az élet minden más területén is!