A pénzügyi-gazdasági (és tovább is mennék: szociális, kulturális és politikai) válság nemcsak a gazdasági növekedésre, hanem az integrációs folyamatra is hatással van. Az Európai Unió folyamatosan változik, ahogyan a külső és belső hatalmi tényezők is.
A válság azt mutatja, hogy új, átfogó és legfőképpen hosszú távú megközelítésre van szükségünk. Meggyőződésem, hogy napjaink kihívásaira csak egy valódi, összeurópai társadalmi párbeszéddel tudunk a fenti feltételeknek megfelelő megoldást találni. Ennek a párbeszédnek nem szabad csak az úgynevezett politikai elitekre korlátozódniuk, hiszen - talán nem túlzás ezt állítani - részben ez a megközelítés tekinthető a válság egyik kiváltó okának. Most, amikor ennek felszámolásán dolgoznunk, tisztáznunk kell: mindenkit meg kell hallgatnunk, akinek mondanivalója van.
Ennek érdekében olyan akadályokat kell elhárítanunk, amelyek alapvetően két csoportba sorolhatóak:
Az egyik fő problémát az Európában zajló politikai viták természete jelenti. Valódi, határokon átívelő, európai politikai diskurzusok helyett párhuzamosan folynak a viták az egyes tagállamokban, amelyek az összhang és egységes fellépés megalapozása helyett csak mind nagyobb széttartáshoz vezetnek.
Másfelől ez a hozzáállás olyan furcsa helyzetekhez vezet, amelyben a politikusok Brüsszelben megbeszélik az egységes fellépés részleteit, majd hazatérve “Európát” okolják a kellemetlen intézkedésekért. Így nem csoda, ha az európai polgárok félreértik Európa, az Európai Unió valódi célkitűzéseit és az európai együttműködés célját. Ennek egyenes következménye az európai választások csalódást keltően alacsony részvételi aránya, valamint az a tény is, hogy a kampány jobban hasonlít egy belföldi időközi voksoláshoz mint egy európai választáshoz.
Az alacsony részvételi arány jól jelzi azt a szakadékot, amely a választók és a politikai elit között tátong. Azt mutatja, hogy nem élvezzük a választóink bizalmát, és ez az EU egész szerkezetének legitimitását kérdőjelezi meg. Nem kérdéses tehát, hogy egy új típusú demokráciára nagyobb szükség van, mint valaha. Olyan, befogadó demokráciára, amely a közös értékeinken és az állampolgárok széleskörű részvételén alapul, ahol valóban európai viták folynak mindenki - és nem csak az elitek - részvételével.
De mit tehetünk mi ennek megvalósításáért? Sajnos, erre nincsenek megkérdőjelezhetetlen válaszaim, nem tudok kőbe vésett, bevált gyakorlatokról beszámolni. Viszont meggyőződésem, hogy együtt össze tudjuk rakni a választ erre a kérdésre.
Mindenképpen szükséges, hogy jobban és alaposabban megismerjük egymás kultúráját, értékeit és történelmét. Ez elengedhetetlen a további integrációhoz.
Úgy gondolom, hogy jól szolgálná ezt a célunkat a közös európai választási listák bevezetése is az európai parlamenti választásokon. Abban a tudatban, hogy tényleg hallathatják hangjukat európai szinten is, biztos vagyok benne, hogy több választópolgár menne el szavazni. Ezáltal a ma elit által vezéreltnek tekintett integrációs folyamat sokkal demokratikusabbá válna, és a polgárok számára relevánsabb témákra helyeződne a hangsúly.
Mindez természetesen önmagában nem elég: a fenti javaslatoknak ki kell egészülniük az európai szintű politikai pártok reformjával, valamint azzal, hogy elkezdjünk gondolkodni a választási szabályok összehangolásán.
Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a választási folyamat az állampolgárok számára tulajdonképpen a demokrácia feletti tulajdon gyakorlása. Ugyanakkor a választójogból fakadó demokratikus részvételt senkire sem nem kényszeríthetjük rá, annak belülről kell fakadnia. Ezt kívülről csak ösztönözni szabad, például ha felhívjuk a figyelmet az EU mindennapi életünkben betöltött szerepére és a polgárok számára kézzel fogható előnyeire. El kell adnunk a termékünket: Európát. Az európai polgároknak világos, érthető és elérhető információt kell biztosítanunk arról, hogy mit csinálunk és mit tehetnek ők. Ez az európai intézmények közös feladata, amelybe a civil szervezeteket is be kell vonni.
De ebben a folyamatban maga az európai polgár is szerephez juthat. Erre a legkézenfekvőbb eszköz az európai polgári kezdeményezés lehet, amelynek kidolgozásában magam is - európai parlamenti jelentéstevőként - részt vettem. A Lisszaboni Szerződés által létrehozott új eszközzel egymillió európai polgár közvetlenül uniós jogszabályt kezdeményezhet az Európai Bizottságnál. Ezzel az európai képviseleti demokrácia már működő elemei a közvetlen demokrácia eszközével egészülnek ki.
A szabályozás kidolgozása során végig azt tartottam szem előtt, hogy az európai polgároknak az európai intézményekbe bizalmát a döntéshozatalba való bevonáson keresztül lehet a legeredményesebben megerősíteni. Ennek érdekében a polgári kezdeményezést úgy alkottuk meg, hogy szabályai ösztönözzék, bátorítsák az embereket az eszköz használatára, és ne riaszthassák el őket szükségtelen, adminisztratív akadályok. A tárgyalások során - az EP részéről - végig ragaszkodtam a felhasználóbarátság szempontjának maradéktalan érvényesítéséhez. Így sikerült elérni, hogy két ellenőrzési-jóváhagyási eljárás helyett csak egyetlen ilyen állomás legyen az egész folyamat során. Sikerült csökkenteni a minimálisan szükséges tagállamok számát is, valamint több garanciát is ki tudtunk harcolni az egymillió támogatót sikerrel összegyűjtő kezdeményezések számára. De legalább ilyen fontos az a törekvésünk, amellyel igyekszünk minden több emberhez eljuttatni ezeket az információkat, hogy azok élni tudjanak uniós polgárságukból fakadó új jogaikkal.
Természetesen tisztában vagyok vele, hogy ez az eszköz sem tekinthető csodaszernek. Széleskörű, megfelelő és hatékony használatuk azonban új lendületet adhat az európai demokráciának. Hiszem, hogy ez szolgálja a legjobban Európa polgárainak érdekeit is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése