2010. december 14., kedd

A jövő év nagy feladata

A 2011-es év rendkívül fontos lesz az MSZP számára. Jövő évtől már világosan látszódni fognak a Fidesz-kormány őrült gazdaság- és társadalompolitikájának a negatív hatásai, és nekünk nemcsak alternatívát, védelmet is kell nyújtanunk azoknak, akiket a kormány politikája negatívan érint, sért, bánt. A középosztály tagjai, illetve a nehéz anyagi körülmények között élő rétegek mind-mind vesztesei lesznek az Orbán-kabinet gazdaságpolitikájának. Tulajdonképpen a  Fidesz-kormány gazdaság- és társadalompolitikájának egyetlen kedvezményezett rétege van: a Fidesz-kormány maga.

A Fidesz-kormány szembemegy a magyar társadalommal, a magyar emberekkel, és ezt mindenféle fortélyos trükkel és hazugsággal kívánja palástolni. Ehhez még társul egy korszerűtlen, archaikus, XIX. századi társadalomkép, és máris láthatjuk, mekkora a baj ma Magyarországon.

Míg korábban mindig azon dolgoztam, hogyan vihetnénk előre a nők ügyét, követve a nyugat-európai példát, most sajnos azért kell harcolnunk, hogy ne fordíthassák vissza az idő kerekét.

Ma Magyarországon baj van. Nagy baj, és a készülő alkotmány koncepciójának esztelen fordulataiból ítélve úgy tűnik, hogy a helyzet csak még rosszabbá fog válni. Az abortusz és az úgynevezett 72 órás tabletták betiltásának lehetősége, a nem házasságban született gyermekek hátrányos megkülönböztetése vagy az alapvető jogoknak az „erkölcsök" védelme érdekében történő korlátozása egy olyan középkori, patriarchális társadalom képét vetíti elénk, ahol a kormányzati férfitöbbség mondja meg, hogy milyen az igazi nő, milyen a jó anya, hogyan kell élni, mi erkölcsös és mi nem az.

Ma Magyarországon baj van. Nagy baj. Mint EP-képviselő, mint az Európai Szocialisták Pártja Nőszervezetének az elnöke, és mint a francia Szocialista Párt vezetésének tagja, én természetesen mozgósítom az európai barátainkat, amennyire csak tudom.

De látnunk kell, ettől függetlenül is, hogy ezt a harcot alapvetően nekünk kell megvívnunk. A magyar embereket, a magyar nőket ma veszély fenyegeti, és a mi feladatunk, hogy szolidaritást mutassunk velük, s ahol lehet, megvédjük őket az önkénytől, a múlt árnyaitól. Ez a jövő év nagy feladata.

2010. december 10., péntek

Polgári kezdeményezés: az utolsó hét

Fontos hetek állnak mögöttünk az európai polgári kezdeményezés tekintetében, de a legfontosabb esemény a jövő héten várható. Ha minden jól megy, néhány napon belül pont kerül a kezdeményezések végrehajtási szabályait lefektető rendelet végére, és Európa polgárai hamarosan birtokukba vehetik a Lisszaboni Szerződés által megteremetett új eszközt.

Az együttdöntési eljárás első olvasatának menetrendje szerint november elején az alkotmányügyi szakbizottság elfogadta a jelentéstervezetet, amelyben több ponton módosítottuk az Európai Bizottság eredeti javaslatát. A szavazás eredményének ismeretében azonnal, még aznap este megkezdtük a tárgyalásokat a tagállamokat képviselő Tanáccsal, hiszen a jogszabálytervezetet nekik is el kell fogadniuk ahhoz, hogy életbe léphessen.

Ezek a tárgyalások, hivatalos néven trialógusok (utalván a résztvevő két társjogalkotó uniós intézményre, és a javaslatot benyújtó Bizottságra) rendkívül izgalmasak voltak. Mindegyik fél olyan elemekkel érkezett a tárgyalásokra, amelyekről köztudott volt, hogy nem, vagy csak nehezen hajlandóak engedni, amely hosszú egyezkedések és nehéz tárgyalások lehetőségét vetítette előre. Eközben az idővel is versenyt futottunk, mert mindenképpen szerettük volna még az idén lezárni a tárgyalásokat. Végül mindkét fél engedett, a november végén elfogadott jelentéshez képest is több helyen változott a - remélhetőleg - végleges szöveg. Ezek közül a legfontosabbak:
  • Hosszas viták után megállapodás született arról, hogy legalább hány tagállamból kell érkeznie a sikeres kezdeményezéshez szükséges egymillió aláírásnak. A Bizottság javaslatában szereplő egyharmad, és a Parlament által szorgalmazott egyötöd helyett a végleges változat szerint a tagországok egynegyedében határoztuk meg a küszöböt.
  • Nagy vita volt az aláíróktól megkövetelt személyes adatokkal kapcsolatban is, melynek oka a tagállamok eltérő hagyományaiban keresendő. Egyes országok ragaszkodtak ahhoz, hogy a személyazonosító számok is szerepeljenek az aláírásgyűjtő íveken, míg mások ezt elfogadhatatlannak tartották. A gordiuszi csomót így azzal vágtuk át, hogy a kétfajta aláírásgyűjtő ívet fogadtunk el, amelyekből a tagállamok kiválasztották a számukra - és adatvédelmi előírásaiknak - megfelelő változatot.
  • A kompromisszum értelmében azok írhatnak alá egy kezdeményezést, akik a saját tagállamukban választójoggal rendelkeznek az európai parlamenti választásokon is. Ahogyan arról már többször írtam, a Parlament szerette volna, ha egységesen 16 évben húzzuk meg az alsó határt, de ez végül elfogadhatatlannak bizonyult a legtöbb tagállam számára. 
  • A kompromisszumos megállapodás szerint a rendelet az elfogadást követően 12 hónappal lép életbe. A Parlament szerette volna ezt az időt hat hónapra rövidíteni, azonban a Tanács ragaszkodott a hosszabb időtartamhoz, hogy a tagállamoknak legyen idejük felkészülni a kezdeményezések zökkenőmentes lebonyolítására.

A következő héten hétfőn az alkotmányügyi bizottság szavaz a kompromisszumos javaslatról, hiszen több ponton is módosult a november végén elfogadott szöveg. Szerdán kerül sor a plenáris vitára, és várhatóan még aznap lefolytatjuk a plenáris szavazást is.

A Tanács részéről a tervezetet az állandó képviselők tanácsa (COREPER) már megvitatta, és elfogadásra javasolva továbbította azt a miniszterek tanács elé, amelynek a végső döntést kell meghoznia. Ha mindkét intézményben meglesz az elfogadáshoz szükséges többség, akkor a jogalkotási eljárás befejeződik, és megszületik a rendelet.

2010. december 1., szerda

AIDS-világnap 2010

December elseje az AIDS nemzetközi világnapja. Ma megemlékezünk azokról az emberekről, akiket a 20. század egyik legszörnyűbb betegsége vitt el, ugyanakkor ezen a napon azt is ki kell hangsúlyoznunk, hogy lehet és kell is tenni az AIDS, valamint a HIV vírus ellen.

Örömömre szolgál az ENSZ AIDS-kutatási és megelőzési szervezete, az UNAIDS idei jelentése. Ebben beszámolnak arról, hogy az új HIV fertőzöttek számában csökkenő tendencia állt be az utóbbi évtizedben. 2009-ben 33,3 millió AIDS/HIV fertőzött ember élt a Földön és ennek több mint fele nő; a statisztikák szerint évente 3,1 millióról 2,6 millióra csökkent az új fertőzöttek száma. A legjelentősebb visszaesést pont a legveszélyeztetettebb területeken, Közép- és Dél-Afrikában tapasztalták. Ez nagyrészt az AIDS gyógyszeres kezelésének köszönhető. A fejlődő országokban már nagyjából 5 millió ember kap ilyen gyógyszereket, de a szükséges anyagi fedezet előteremtése még mindig probléma.

Újból szeretném felhívni a figyelmet arra a tényre, amelyet már többször hangsúlyoztam a HIV/AIDS kapcsán: nem elég csak a gyógyszeres kezelésre, vagy a vírus elleni vakcinára költeni és energiát fordítani, hanem ugyanilyen fontos a betegséget megelőzni és láthatóvá tenni. A fertőzöttek többsége az idősek, a gyermekek és főleg a nők köréből kerül ki. Meggyőződésem, hogy a nők helyzetének javításával, megfelelő prevenciós politikával és gondos tervezéssel csökkenthető a betegek szenvedése és a fertőzés terjedése. Nőjogokkal foglalkozó EP képviselőként igyekszem mindent megtenni azért, hogy ezen a területen is előrelépést érjünk el.

Azzal a gondolattal fejezném be, amit már tavaly is szorgalmaztam az AIDS-világnap kapcsán, miszerint a megelőzés és a gyógyítás mellett ugyanolyan fontos a fertőzöttek kirekesztettségének csökkentése.

2010. november 18., csütörtök

Nők a munkaerőpiacon: férfiaknak áll a világ

A legtöbb munkahelyen a mai napig óriási hátránnyal indulnak a nők a férfi kollégáikkal szemben. Gurmai Zita EP-képviselő szerint a probléma hátterében a nemi sztereotípiák és a megszakított karriervonalak állnak.
Az európai országok nagyobb részében a munkahelyeken különbséget tesznek nők és férfiak között. Gurmai Zita, EP-képviselő elmondta, hogy a dolgozó nőkkel szembeni diszkriminációnak két fajtája van: tényleges és rejtett.
Az első abban nyilvánul meg, hogy például hiába dolgozik ugyanabban a feladatkörben egy férfi és egy nő, a férfi mégis többet keres. Ezeket az eseteket mind az EU, mind pedig a magyar törvények elítélik. A probléma ott kezdődik, hogy a nőknek csak egy kis része mer a hatóságokhoz fordulni, és sokan még az eljárás megkezdése előtt visszavonják a feljelentésüket. A rejtett megkülönböztetést ezzel szemben sokkal nehezebb bizonyítani: például az illetékesek nem akarják előléptetni a nőt, mert a közeljövőben gyermeket szeretne.
A képviselő szerint a probléma hátterében a ne­mi sztereotípiák és ­a megszakított karriervonalak állnak. Az egész a pályaválasztáskor kezdődik, amikor a lányok egy része hiába tehetséges, nem mer férfiasnak tartott foglalkozásokat választani. Másrészt szülés után a kismamák minél több időt töltenek otthon a babával, annál jobban veszítenek a munkaerőpiaci értékükből.
A diszkrimináció megszüntetéséhez a társadalom alapvető gondolkodását kellene megváltoztatni. Gurmai Zita a norvég példát emelte ki, ahol a munka összhangban áll a családi élettel, és a férfi is aktívan része a családnak: ha kell, büszkén kiveszi a szülési szabadságot, vagy otthon marad a beteg kisgyerekkel.
Ezenkívül hozzátette: olyan szabályozásra lenne szükség, ahol ha kell, kvótákat alkalmaznának, vagy állami támogatásokkal segítenék a nőket alkalmazó vállalatokat. Emellett a gyengébbik nem versenyképességét is növelni kellene: arra kellene ösztönözni az anyukákat, hogy a gyermek születése után 5-6 hónappal menjenek vissza dolgozni, mert minél többet várnak, sajnos a későbbiekben annál nehezebben illeszkednek vissza. Ehhez, mint mondta, természetesen elengedhetetlen az óvodai-bölcsődei szolgáltatások fejlesztése, a generációk közötti együttműködés erősítése, de az is, hogy a férfiak többet foglalkozzanak a családjukkal és a ház körüli teendőkkel.
Egy nevét elhallgató, vezető beosztásban dolgozó nő
Tapasztalatom szerint nem mindegy, hogy a munkaadóm hazájában milyen a nők helyzete: a jelenlegi alkalmazóim Skandináviából jöttek, és ez sokat segít. A franciák és az olaszok nem szeretik a női vezetőket. Ott jobb, ha nem derül ki – látom a hibáikat.
Ha szólok, nekem rossz, ha nem szólok, akkor is érhet szemrehányás – miért nem vettem észre. Skandináviában a női munkaerő megítélése a teljesítményre összpontosul, ahogy ők mondják: genderneutral. Ez azonban nem teljesen igaz: számít a megjelenés, és persze jobb, ha soha sem derül ki, hogy van családom. A férfi kollé­gák többségénél a feleség elvégzi azt, amit nálunk otthon nekem kell. Egy rendkívüli családi ese­mény, beteg gyerek, ­szülők halála szavakban megértésre talál, de inkább ne forduljon elő. Ha jutalomosztás van, vagy külföldi utazás, esetleg kedvezményes juttatások – nem én jutok az eszükbe.
Másik lehetőség:a nő mint vállalkozó
A SEED Alapítvány és a Budapest Bank a Dobbantó program keretében kis- és mikrovál­lalko­zási ismeretekről tart tréninget nőknek. A jelentkezők között szép számmal akadnak gyakorló vállalkozók, de vannak teljesen kez­dők is.
Horváth ­Anna projektmened­zser elmondása szerint a nők sokszor olyan vállalkozásokat indítanak el, amelyek családdal, gyermekkel, divattal vagy szépségápolással foglalkoznak, de emel­lett rengetegen küzdenek önbizalomhiánnyal, és nehezen mernek belevágni.
Viszont ha ezeken a problémákon túllen­dül­nek a hölgyek, akkor legalább olyan sikeresek lesznek, mint a férfiak.
Az eredeti cikk a Metropol 2010. november 17-i számában jelent meg.

2010. november 12., péntek

Íme a jelentés - jöhetnek a módosítók

Az elmúlt hét rendkívül fontos volt az európai polgári kezdeményezésről szóló jelentésünk szempontjából: kedden néppárti jelentéstevő társammal, Alain Lamassoure-ral bemutattuk a Parlament alkotmányügyi szakbizottságában a jelentéstervezetet. Sok képviselőtársam számára már nem volt újdonság a dokumentum, hiszen az elmúlt hónapokban számtalan egyeztetést lefolytattunk politikusokkal és szakemberekkel, hogy megtudjuk, milyennek szeretnék látni a Lisszaboni Szerződés által létrehozott új jogi eszközt, pontosabban
annak végrehajtási szabályait. A képviselők szélesebb köre és a további érdeklődők azonban most találkozhattak először a dokumentummal.

A képviselőknek jövő hétfőig van idejük arra, hogy módosító indítványokat fogalmazzanak meg a jelentéshez, amelyekről - és a jelentés egészéről - november utolsó napjaiban fogunk szavazni a bizottságban. Az elkövetkező három hétben intenzív egyeztetésekre kerül sor az egyes képviselőcsoportokon belül, illetve azok között, hogy kialakíthassák a legapróbb részletekre is kiterjedő módosító indítványokról a lehető legszélesebb körű egyetértést - vagy elutasítást - ami garantálja, hogy a jelentés egészének elfogadása is zökkenőmentesen menjen. Nagyon izgalmasnak ígérkezik ez az időszak is, hiszen nemcsak a más pártok képviselőit kell megnyerni a javaslat egyes elemeihez, de elmondhatom, hogy a saját frakciónkon belül is maradtak még vitás pontok. A most bemutatott tervezett - habár hosszú egyeztetések eredménye - elsősorban a két jelentéstevő, illetve a többi szakbizottság témafelelőseinek álláspontját tükrözi, (köztük Göncz Kinga magyar képviselőtársamét, aki az állampolgári jogi bizottság részéről véleményezte a javaslatot), így természetesen előfordulhat, hogy a parlamenti többség lényeges változtatásokat fog eszközölni a szövegen. Ha a többség javító szándéka felelősségteljes politikusi magatartással fog párosulni, biztosak lehetünk benne, hogy a Parlament a polgárok számára lehető legjobb megoldást fogja elfogadni a decemberi plenáris ülésen.

2010. november 5., péntek

Alkalmas nőket a pályára!

Szellemesnek tartom a Nők A Pályán Egyesület kezdeményezését, amelyben a női kvóták ügyét vállalkozó kedvű, vetkőzni hajlandó férfiak segítségével tűzték a zászlajukra. Mint a 2003-ban megjelent, Nők a pályán című könyv kiadója, és a női kvóták elkötelezett támogatója meggyőződéssel vallom, hogy a kvóta nem feltétlenül jó, de az egyetlen lehetséges eszköz, amely biztosítja a nőknek a döntéshozatalban játszott szerepének a növelését.

A nők a rendszerváltás nagy vesztesei, hiszen míg a nyolcvanas években az érvényben lévő kvóták harminc százalékos arányt garantáltak nekik a Parlamentben, addig ma csak kevesebb, mint minden tízedik képviselő nő.

Számomra nem kérdés, hogy alkalmas nőkre és alkalmas férfiakra van szükségünk a politikában. Örvendetes, hogy Magyarországon a szemléletváltás megtörtént, hiszen az Index cikke által is idézett 2008-as felmérés szerint a magyar társadalom több mint kétharmada támogatja, hogy az Országgyűlés tagjainak legalább harmada nő legyen, ahogyan azt már Magyar Bálint és Sándor Klára egykori képviselőtársaim is kezdeményezték. Sajnálom, hogy akkor a Fidesz az utolsó pillanatban kihátrált ebből.

Fontosnak tartom azt is, hogy az egyesület további célkitűzései között az esélyegyenlőségi szakterületért felelős európai biztos, Viviane Reding stratégiájának elemei is visszaköszönnek (pl. egyenlő munkáért egyenlő bért, stb.).

A Magyar Szocialista Párt Nőtagozatának vezetőjeként örömmel csatlakozom a kezdeményezés támogatói közé. (Megjegyzem, az MSZP az egyetlen a hazai pártok között, amely alkalmazza a nemi kvótákat - még ha nem is mindig teljesen kielégítő módon.)

2010. november 3., szerda

Asszony, helyedre!

Orbán Viktor alkotmányozó testületének a tagja, Boross Péter néhány hete arról tájékoztatta a forradalmi hírekre szomjazó országot, hogy álláspontja szerint a nők nem a munkahelyen, hanem a szülőszobán pótolhatatlanok. Ezt kiegészítette azzal, hogy Ratkó Anna, Rákosi Mátyás minisztere szobrot érdemelne, valamint hogy a meddő nőknek (is) gyermektelenségi adót kellene fizetniük – nyilván azért, mert nem járulnak hozzá kellő mértékben a nemzeti együttműködéshez.

Ratkó Anna legjobb magyar tanítványa ugyanakkor ezzel még láthatóan nem mondott el mindent, ami szívét nyomta, hiszen pár nappal ezelőtt ismét szólott a nagyérdeműhöz, ezúttal a FigyelőNet oldalán.

Ebben az újabb interjúban, amely méltán válhat majd egyszer a magyar közröhej-irodalom klasszikusává, a volt miniszterelnök azt fejtegeti, hogy noha ez most nem aktuális, ő személy szerint király nélküli királyságot szeretne Magyarországon, lehetőség szerint írott alkotmány és erős alkotmánybíróság nélkül, s ha mód van rá, szentkoronás szósszal leöntve.

Majd amikor azt hisszük, hogy a sírás-röhögés opciók közül végül is a röhögést érdemes választanunk, akkor Boross úr ismét belecsap a lecsóba, már ami a meddő nők adófizetési kötelezettségét illeti: „Értem, hogy a javaslatom akusztikája zavarja a füleket, de a gyermektelenek a jövőben így is többet adóznak, mivel ők teljes adót fizetnek, akik három gyereket nevelnek, azok pedig kapnak kedvezményt. Szerencsétlen dolog a meddőség folytonos emlegetése.”

Szerencsétlen hát! De még szerencsétlenebb dolog, ha az ember hiába szeretne mindennél jobban gyereket, de csak nem jön össze! És még ennél is sokkal szerencsétlenebb dolog, ha a „csak nem jön össze” tetejébe még szívatja-sértegeti is az ember lányát a hatalom. Egyébként javaslom Boross úrnak, hogy nézzen már utána, esetleg kérdezzen már utána, hogy egy-egy meddő pár mi pénzt fizet ki (megsúgom: milliókat), hogy végre-valahára összejöjjön az áhított kisbaba. Ennyit amúgy a ki mihez járul hozzá? kérdésköréhez, és az állam gyermekvállalást nagyonnagyonnagyonnagyon támogató politikájához.

Amikor először szólaltunk fel nőtársaimmal Boross Péter avítt nőpolitikai véleménye ellen, sokan fanyalogtak: csak egy öregember magánvéleményéről van szó, ez a „nem a munkahelyen, hanem a szülőszobán pótolhatatlanok”-szemlélet még a kormánynak is sok, nem kell ezt túllihegni!

Aztán egyszer csak szólásra emelkedett a Parlamentben Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter, láthatóan Ratkó Anna másik hazai legjobb tanítványa, és megosztotta azt az országgal, hogy a nők a kormány szerint sem a munkahelyen pótolhatatlanok: „Ha a szülő [értsd: az asszony – G.Z.] teljes munkaidőben folytat kereső tevékenységet, akkor már korántsem biztosított a munka és a családi élet egyensúlya. Ezt a célt sokkal inkább a részmunkaidős foglalkoztatás szolgálja, amelynek aránya hazánkban megszégyenítően alacsony, ezért, ahol mód van rá, ott ösztönözni fogjuk.” Tetszik érteni: a lényeg, hogy a nő inkább maradjon otthon, legyen elsősorban anya, a férje felesége, őrizze a tűzhelyet, minél kevesebbet dolgozzon, ne legyen igazi kenyérkereső!

Ne legyen kétségünk, a családi adókedvezmény jól hangzik ugyan, de annak is pontosan ugyanez a célja. A magas adókedvezmény sok esetben gyakorlatilag elértékteleníti a női kereseteket, feleslegessé teszi a női munkavállalást.

Vonjuk ki a nőket a munkaerőpiacról, ezzel is csökken a munkanélküliség, bátorítódik a gyerekvállalás, biztosítódik a családi élet egyensúlya! Lesz munkája a férfiaknak! Kit érdekelnek a tények, hogy ez Európában már vagy harminc éve nem működik (minden adat azt mutatja, hogy ott születik több gyerek, ahol a nők biztonságban érzik magukat a munkaerőpiacon, és ahol az óvodai-bölcsődei ellátás magas színvonalú)? Kit érdekel, hogy vagy negyven évig három éves volt a gyes Magyarországon, a nők alig voltak jelen a munkaerőpiacon, mégis alig születtek gyerekek? Kit érdekel, hogy a nők kivonása a munkaerőpiacról csökkenti az ország versenyképességét, az elkölthető jövedelmet? Egyébként is, kit érdekelnek a tények? A lényeg, hogy nagyon hiszünk a forradalomban!

Nem csoda, hogy Boross Péter mély elégedettséggel nyugtázta az imént említett gyöngyszem-szövegben, hogy „a most születő, három gyereket preferáló adókedvezmény már nagyon kedvemre való. Nem az történt, amit javasoltam, de abban az értelemben.”

Ahem. Ratkó Anna, welcome back.

2010. október 15., péntek

Együttműködés a Fekete-tenger térségével

Nagy örömömre szolgált, hogy a héten a Fekete-tengeri Gazdasági Együttműködés Parlamenti Küldöttsége (PABSEC) Brüsszelben tárgyalt az Európai Parlamenttel. Számomra nagyon fontos ez a térség, hiszen tagja vagyok az EP–Moldova parlamenti vegyes bizottságnak és Moldova tagja ennek az együttműködésnek.

A tárgyaláson megfogalmazott irányelvekről a PABSEC és a Parlament közös jelentést adott ki, melyben megerősítik együttműködésüket a jövőre nézve. A jelentés létrehozásában résztvevő országok Bulgária, Grúzia, Görögország, Románia, Oroszország és Törökország voltak. A végeredmény és a hozzá tartozó javaslatok megvitatására idén novemberben kerül majd sor a Küldöttség 36. plenáris ülésen, Trabzonban.

A PABSEC 1993-ban alakult meg. Képviselőit a térség 12 különböző országa delegálta nemzeti parlamentjeikből. Célja katalizálni a tagországok elkötelezettségét a demokratikus értékek és a piacgazdaság iránt. A Küldöttség legfontosabb napirendi pontjai közé tartozik a gazdaság élénkítése, a fenntartható fejlődés támogatása, a szervezett bűnözés és terrorizmus elleni harc, a környezetvédelem, valamint az európai és nemzetközi vonatkozó szervezetekkel való együttműködés.

A PABSEC most egy új, átfogóbb keretrendszer kialakítására törekszik, melyen belül a közös célok egyszerűbben érhetőek el. A Lisszaboni Szerződés és a PABSEC irányelvei megegyeznek, hisznek abban, hogy tevékenységük nem csak a régió, hanem Európa számára is előnyös. Most, a 21. század elején a kontinens minden országa hasonló kihívásoknak néz elébe: a gazdasági válság, a klímaváltozás, a szabályozatlan energiapolitika és a szervezett nemzetközi bűnözés mind leküzdendő akadályok és megoldandó feladatok, mellyel az EP és a PABSEC együttműködésük mostani megerősítésével közösen és hatékonyan szállhatnak harcba.

Büszke vagyok arra is, hogy az Európai Parlamentben a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége (S&D) képviselőcsoport, melynek tagja vagyok, kezdeményezte először a Fekete-tengeri Régió országaival való kapcsolatok újraértelmezését és megerősítését. A szervezettel való progresszív együttműködés kiemelten fontos számunkra, hiszen a külkapcsolatok és kontinentális gazdasági ügyek egyik fő szereplője a Fekete-tengeri Gazdasági Együttműködés.

2010. október 8., péntek

Kihívások és lehetőségek: Európa 2030-ban

A hét elején a Parlament alkotmányügyi szakbizottságában vendégül láttuk Felipe Gonzálezt, Spanyolország egykori miniszterelnökét, aki néhány hónapja felkérést kapott az Európa jövőjével foglalkozó munkacsoport vezetésére, melynek többek között Jacques Delors, Lech Wałęsa, Mario Monti és Wolfgang Schüssel is a tagja. A csoport elsődleges feladata az volt, hogy közös európai jövőképet alakítson ki a 2020 és 2030 közötti időszakra.



A munkacsoport jelentését idén, Európa-napon hozták nyilvánosságra, azonban az Európai Parlamentben most volt első alkalommal lehetőségünk megvitatni az abban foglaltakat. Nagyon örülök, hogy Felipe González elfogadta a meghívásunkat. Az alábbiakban az ülésen elmondott beszédem legfontosabb gondolatai olvashatóak.

Az "Európa 2030 - Kihívások és lehetőségek" címet viselő jelentés legfőbb megállapításával egyetértek. Az Európai Unió története fordulóponthoz érkezett.

Ugyanakkor mindannyian tudjuk, hogy az EU megreformálása, társadalmának és gazdaságának az átalakítása nagyobb falat, mint például az Egyesült Államok esetében. Az EU egy heterogén és atipikus egység, amely politikailag és gazdaságilag azonban egyre egységesebb.

Az EU sok szempontból a játékelmélet gyakorlati példája: ami jó nekem rövidtávon, nem biztos, hogy jó nekünk hosszú távon... A nemzeti és európai érdekek összeegyeztethetőségének a kéréséről beszélek természetesen. Az európai együttműködés megszületését, az tette lehetővé, hogy az alapítók rájöttek: a szuverenitásuk egy részének a feladásával olyan gazdasági és politikai befolyásra tehetnek szert, amilyenre másképpen esélyük sem lenne. Ez a felismerés mindig lehetővé tette, hogy megoldást találjunk, hogy egy mindenki számára elfogadható kompromisszum szülessen. Az európai integráció története is ezt igazolja. Ez az oka annak, hogy az európai együttműködés történelmi távlatból nézve egyre szélesebb és egyre mélyebb. Ezért bízom abban, hogy Európa végül ismét képes lesz alakítani társadalmát és gazdaságát, képes lesz újradefiniálni szerepét a mai világban. Ne felejtsük el, hogy a EU története nem más, mint újradefiniálások végtelen sora.

Világosan ki kell mondanunk, mi az európai érdek. Az európai érdek mindannyiunk nemzeti érdeke hosszú távon. A jelentés jó kiindulópont, de a munkát folytatnunk kell.

2010. október 7., csütörtök

Egyenlő védelmet minden európai nő számára!

Az Európai Parlament néhány héttel ezelőtti döntését követően pénteken az Európai Unió igazságügyminiszterei is tárgyalnak az európai védelmi határozatról. Ez rendkívül fontos ügy az Európai Unióban élő nők számára, hiszen a védelmi határozattal célja, hogy az erőszakot elszenvedő nők Európa valamennyi országában ugyanolyan védelemben részesülhessenek, mint amilyent otthon is élvezhetnek. A parlamenti jelentés fokozott figyelmet fordít a gyermekek és a fiatal lányok védelmére.

Megközelítőleg százezer távoltartási rendelet van jelenleg érvényben Európában annak érdekében, hogy a zaklatók ne tudják elérni vagy fenyegetni áldozataikat. Ezek a bűncselekmények legtöbbször nők ellen irányulnak. Az Európai Bizottság statisztikái szerint az összes európai nő 20-25%-a szenvedett el már valamilyen fizikai erőszakot legalább egyszer életében és több, mint 10%-uk vált szexuális erőszak áldozatává. Ezek a számok jól érzékeltetik: az erőszak maga a nyers valóság sok európai nő számára, és ez indokolttá teszi, hogy az ügyet az európai kormányoknak komolyan kell venniük.  

A jelenlegi jogi keretek között ugyanakkor az egyik tagállamban kibocsátott védelmi határozat a másik tagállamban nem érvényes. Így hiába alapvető jog a szabad mozgás joga az európai uniós polgárok számára, a másik tagállamban a védelem hiánya korlátozza ennek a szabadságnak a maradéktalan érvényesülését. A nők védelme ugyanakkor nem függhet attól, hogy épp hol élnek – ezt a jogi hézagot a nők védelmének érdekében be kell foltozni!

A végleges döntéshez ezúttal is szükség van a tagállamokat képviselő Tanács támogatására. Szerencsére a spanyol elnökség kiemelt figyelmet fordított az európai védelmi határozatra, és reményeim szerint a belga elnökség is követni fogja a példájukat. Különféle jogi akadályokra való hivatkozás helyett a Tanácsnak be kell bizonyítania, hogy az EU mindenkinek biztosítani kívánja a mozgásszabadságot és az egyenlő védelmet.

2010. október 1., péntek

Találkozás a nemzeti parlamentekkel

A blog rendszeres olvasói számára valószínűleg nem újdonság, hogy az elmúlt hónapokban számtalan egyeztetést folytattam az európai polgári kezdeményezésről. A tegnapi találkozónk azonban kiemelkedett ezek közül: ez volt eddig a legnagyobb szabású esemény a témában. Az Európai Parlament alkotmányügyi szakbizottsága meghívására Brüsszelbe látogattak a tagállamok nemzeti parlamentjeinek képviselői, hogy elmondják, mit gondolnak a polgári kezdeményezés készülő végrehajtási szabályainak egyes elemeiről valamint Andrew Duff kollégámnak az európai választási rendszer reformjáról szóló - most készülő - jelentéséről.



Mindenekelőtt azt volt a legjobb látni, hogy a nemzeti parlamentek mennyire komolyan veszik a Lisszaboni Szerződés által is megerősített szerepüket az uniós jogalkotásban. Ezt jól jelzi, hogy a tegnapi rendezvényen minden tagállam törvényhozásából érkeztek képviselők. Ugyanakkor a parlamentek fokozott érdeklődésével korábban már többször is szembesültem: nagy segítséget jelentett, hogy már a munkánk legelején rendelkezésünkre álltak a polgári kezdeményezés főbb elemeivel kapcsolatos állásfoglalásaik, amelyeket nemcsak a nemzeti parlamentek, de sok esetben a tartományi törvényhozások is elkészítettek és eljuttattak nekünk. Nyáron közzétett munkadokumentumunk, és a jelentés készülő tervezete is ezen vélemények maximális figyelembe vételével készültek.

Ennek a szoros együttműködésnek is köszönhető, hogy a tegnapi ülésen a tartalmi elemekkel kapcsolatban már nem merültek fel váratlan dolgok. Sajnos egyre inkább megszokott, hogy szélsőséges álláspontok és megnyilvánulások is előfordulnak, de ezek mögött egy elenyésző (ám annál hangosabb) kisebbség áll csupán, a komoly munkára így nincsenek hatással. Nem tudok ugyanakkor szó nélkül elmenni azok mellett a hozzászólások mellett, amelyek szerint a polgári kezdeményezés egy "látszatintézkedés", amely nem fog javulást hozni az európai demokrácia minőségében. Biztos vagyok, hogy az ilyen álláspontok mögött csak tájékozatlanság vagy esetleg a tudatos félrevezetés szándéka állhat. Mindenestre kíváncsi lennék, hogy milyen jobb megoldást tudnának ajánlani a polgári kezdeményezés helyett...

A hivatalos felszólalásokon kívül a folyosói beszélgetések is érdekesek voltak számomra, mivel - újból - megtapasztalhattam a polgári kezdeményezés iránti felfokozott várakozást. Sokan már kész ötletekkel rendelkeznek és csak a startpisztoly eldördülésére várnak. Továbbra is azon dolgozunk, hogy ez minél előbb bekövetkezzen.

2010. szeptember 30., csütörtök

Millenniumi fejlesztési célok az anyák védelmében

Szeptember 22-23. között a világ vezetői New Yorkban csúcstalálkozót tartottak, amelynek fő témája a millenniumi fejlesztési célokban foglaltak megvalósításának értékelése volt. A 2001-ben elfogadott célok elérése érdekében az Európai Szocialisták Pártja Nőszervezte (PES Women) is igyekszik kivenni a részét az előttünk álló feladatokból.

A Millenniumi Fejlesztési Célok nagyon fontosak a nők szempontjából is: komoly előrelépést jelentenek a nemek közötti esélyegyenlőség, az AIDS elleni küzdelem és a kismamagondozás terén egyaránt. Öt év maradt a millenniumi fejlesztési célok megvalósítására, de egyre valószínűbb, hogy azokat nem fogjuk tudni 2015-re teljesíteni.

Nagy örömmel fogadtam, hogy „az én testemmel én rendelkezem!" kampány keretében a portugál kolléganőm, Elza Pais elindított egy kezdeményezést, amely a várandós kismamákat fenyegető egészségügyi kockázatokra hivatott felhívni a figyelmet. Az „Aki életet ad, ne veszítse el sajátját" elnevezésű kampány célja, hogy felhívja a figyelmet az afrikai nők helyzetére, akik a várandóság és a szülés alatt súlyos egészségügyi kockázatoknak vannak kitéve: 16 afrikai nőből egyet fenyeget a kockázat, hogy életét veszti a szülés közben fellépő komplikációk miatt. Európában csak minden 2800. nőt fenyeget ez a veszély.

Nem ez az első alkalom, hogy az Európai Szocialisták Pártja Nőszervezete felemeli a hangját a terhes nők védelméért.  „Az én testemmel én rendelkezem" kampányunkban világszerte igyekeztünk felhívni a figyelmet a várandós nők egészségének megóvására. Az ENSZ 536 000-re becsüli azoknak a nőknek és fiatal lányoknak a számát évente, akik terhesség vagy szülés közben, illetve a születést követő hat hétben fellépő komplikációk áldozataivá válnak. Évente 68 000-re tehető azoknak a nőknek a száma, akik nem megfelelő terhességmegszakító beavatkozás következtében életüket vesztik, és legtöbbjük a fejlődő országok valamelyikében esik áldozatául ilyen műhibáknak. A 21. században ez teljességgel elfogadhatatlan!

Az is tarthatatlan, hogy a Millenniumi Fejlesztési Célokat tekintve az anyák védelmére vonatkozó célkitűzés terén tapasztalhattuk a legkevesebb fejlődést. A jelenlegi válság pedig tovább ronthat a helyzeten. Nem a nőkkel kellene megfizettetni a pénzügyi rendszer kudarcait: az édesanyákat fenyegető halálos egészségügyi problémák nagy része megelőzhető vagy kezelhető. Ez azonban megoldhatatlan, amíg korlátozottak a finanszírozási keretek és elérhetetlen a segítségnyújtás.

A nemzeti kormányoknak nem szabad a válságra hivatkozva megfeledkezniük ígéreteikről! Meg kell erősítenünk elkötelezettségünket az anyák egészségének védelme mellett!

2010. szeptember 17., péntek

Az utolsó vitás pontok

Ahogyan közeledik az európai polgári kezdeményezésről szóló jelentés végleges változatának bemutatása, egyre sűrűsödnek a témával kapcsolatos események. Ezen a héten például két olyan rendezvény is volt, amelyről szeretnék beszámolni.

Kedden néppárti jelentéstevő képviselőtársammal, Alain Lamassoure-ral és a véleménynyilvánításra felkért petíciós bizottság témafelelőseivel, Diana Wallisszal és Gerald Häfnerrel látogatást tettünk Maroš Sefčovič biztos úrnál, aki az Európai Bizottság intézményközi kapcsolatokért és adminisztrációért felelős tagjaként foglalkozik a polgári kezdeményezéssel. Megnyugtató volt látni ezen az informális egyeztetésen, hogy a legfontosabb kérdésekben nincsen jelentős eltérés a tényleges súllyal bíró politikai tényezők között. Sajnálom ugyanakkor, hogy egyes képviselőcsoportok továbbra sem készek kompromisszumot kötni, és olyan elképzelésekhez ragaszkodnak, amelyeket - ha sikerülne is megnyerni hozzájuk a parlamenti többséget - biztosan elutasítana a tagállamok képviselőiből álló Tanács.

Ezt követően, szerdán a szocialisták, a zöldek és a liberálisok után az Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal európai parlamenti képviselőcsoportja rendezett nyilvános meghallgatást a témában, ahol a politikusok mellett a témával foglalkozó szakemberek és civil szervezetek mondhatták el véleményüket.

A fenti két rendezvényen szerzett tapasztalatok alapján elmondható, hogy két olyan vitás pont van még, amelyben nehéz vitákra lehet számítani a parlamenti frakciók, illetve a további uniós intézmények valamint a tagállamok között: az aláírók alsó korhatárával, illetve az aláírásgyűjtéskor megadandó személyes adatokkal kapcsolatosan.

Ahogyan azt már korábban is írtam, általános igény, hogy minél több ember számára nyitva álljon a polgári kezdeményezés intézménye. Ennek érdekében egyesek azt szorgalmazzák, hogy a részvétel alsó korhatárát egész Európában 16 évben húzzuk meg. (Gyakran hivatkoznak az osztrák példára, ahol a 16 éven felüliek vehetnek részt a választásokon.) A Bizottság tervezete szerint viszont - amelyet magam is helyesnek tartok - minden országnak maga határozhatná meg, kit tekint "felnőttnek", és a részvételt az adott országbeli alsó választási korhatárhoz kötnék.

Hasonló a helyzet a személyes adatokkal kapcsolatban is: vannak olyanok, akik azt szorgalmazzák, hogy európai szinten tiltsuk meg, hogy az aláírásgyűjtés során a támogatók bármiféle azonosító száma rögzítésre kerüljön. Ez talán a magyar füleknek szokatlanul hangzik, hiszen nálunk az aláírásgyűjtő ívek kötelező eleme a személy szám, az Egyesült Királyságban azonban adatvédelmi okokból ugyanez nem megengedett. Álláspontom szerint - amellyel egyetért a néppárti jelentéstevő-társam, továbbá az Európai Bizottság és a Tanács is - nem szabad egységes szabályozást rákényszeríteni az országokra, itt is nemzeti hatáskörben kellene megszabni, milyen adatokat kérjenek el a támogatóktól.

Leginkább attól tartok, hogy egy, az eljárás legapróbb részleteire kiterjedő egységes európai szabályozás veszélyeztetné az első polgári kezdeményezések mielőbbi elindulását. Hiszen ezesetben a tagállamoknak időre lenne szükségük az egységes követelményekre való felkészüléshez. Ugyanakkor az elől nem zárkózom el, hogy ezeket a szabályokat néhány év (esetleg meghatározott számú sikeresen lebonyolított kezdeményezés) után felülvizsgáljuk. De a legfontosabb a célunk most az, hogy minél előbb megszülessen a végrehajtási szabályokat rögzítő rendelet, utat engedve az európai polgárok kezdeményezéseinek. Nincs helye semmiféle felelőtlenségnek és népszerűség-hajhászásnak!

Az európai polgári kezdeményezésről szóló parlamenti jelentést szeptember 30-án vitatjuk meg a tagállamok nemzeti parlamentjeinek képviselőivel, és - a novemberi alkotmányügyi bizottságbeli szavazást követően - várhatóan a decemberi plenáris ülésen születik meg róla a végleges döntés. Ha minden jól megy, jövőre már indulhatnak is az első aláírásgyűjtések.

2010. szeptember 10., péntek

Büntessék súlyosabban az emberkereskedelmet!

Múlt héten Brüsszelben az állampolgári jogi valamint nőjogi és esélyegyenlőségi bizottság együttes ülésén több mint 200 módosító indítványt fogadtunk el az emberkereskedelemmel kapcsolatos, most készülő uniós irányelvhez, melyekkel a Bizottság által benyújtott javaslatot szeretnénk megerősíteni.

Ennek értelmében az áldozatok védelmét szem előtt tartva támogatjuk a súlyosabb büntetés és a kizsákmányolás fogalmának kiterjesztését. Mindemellett az általunk benyújtott módosítókban javasoljuk az ilyen jellegű bűncselekmények áldozatait nyilvántartó szolgálatokkal való együttműködést is.

Évente több százezerre tehető azon emberek száma, akik az Európai Unióba irányuló vagy az Európai Unión belül folytatott emberkereskedelemnek áldozataivá válnak. Jelentős többségük nő, akiket prostitúcióra vagy szolgamunkára kényszerítenek. A jelenlegi helyzet rettenetes és elfogadhatatlan, így az emberkereskedelem felszámolását és a nőket érő erőszakkal szembeni fellépést célzó törekvések alapjaiban határozzák meg munkánkat a nőjogi bizottságban.

A Bizottság mostani irányelvtervezete a 2002-es elődjéhez képest nagyobb mértékű előrelépést jelent. A tagállamoknak komoly felelősségük van a szervezett bűnözés felszámolásában, de sajnos ezt a felelősséget nagyon gyakran nem vállalják. A bűnügyi eljárások száma sok országban meg sem közelíti a bűncselekmények elkövetésének számát. Sokan büntetlenül megússzák. A Bizottság által javasolt közös uniós fellépést és az összehangolt büntetéseket teljes mértékben támogatjuk.

A Skandináv példára alapozott módosító javaslataink, úgy hiszem, igazi előrelépést hozhatnak. Az emberkereskedelem áldozatai által nyújtott szolgálatok tudatos felhasználásának büntethetővé tétele megelőző hatású lesz. Továbbá, úgy hiszem, ezáltal felhívhatjuk a figyelmet egy olyan a problémára, amely gyakran háttérbe szorul. A kereslet és kínálat kéz a kézben jár az emberkereskedelem terén is, gondoljunk csak a nők prostitúcióra kényszerítésére... Amíg a tagállamok nem növelik a kereslet elleni intézkedéseiket, mi nem tudunk teljesen megbirkózni a kínálati oldallal. Eljött az idő szélesebb körű, keményebb intézkedésekre!

A módosított jelentést várhatóan október elején fogja megvitatni a Tanács. Remélem, a Tanács követni fogja a volt spanyol elnökség példáját, amely a nők elleni erőszakkal való küzdelmet prioritásként kezelte. Ha minden jól megy, az év végén kerülhet sor a parlamenti szavazásra. Izgatottam várom a folytatást.

2010. szeptember 8., szerda

Néhány gondolat az európai választási rendszer reformjáról

Az európai parlamenti képviselőséggel járó feladataim közül a legszívesebben azokkal foglalkozom, amelyek több szakterületemet is érintik. Egy ilyen ügy az európai választási rendszerről szóló jelentés, amelyet most tárgyal az EP alkotmányügyi szakbizottsága. Ugyan ez látszólag egy jogi kérdés, nőjogi szempontból is számos lehetőségek rejlik benne.

1979 óta az európai parlamenti képviselőket közvetlen választás útján szavazzák meg az európai polgárok. Az elmúlt több mint harminc év során a Parlament szerepe és jogköre egyre bővült, és ennek köszönhetően az európai választópolgárok szerepe és felelőssége is nagyobb lett. Az európai parlamenti választások részvételi aránya azonban ciklusról ciklusra egyre csökken. Fontos, hogy az emberek érezzék annak a súlyát, hogy eldönthetik, ki képviselje érdekeiket az Európai Unióban.

Ami az alkotmányügyeket illeti, brit liberális képviselőtársam, Andrew Duff már tapasztalt „régi motoros". Az alkotmányügyi bizottság tagjaként az 1976-os választási törvénynek módosítására nyújtott be egy jelentést, amely egyszerre hivatott egységesíteni a teljes európai parlamenti választási rendszert és közelebb hozni az uniós állampolgárokhoz magát az Európai Uniót. Jelentésében sok más reform mellett kezdeményezi az ún. félig nyitott listás rendszerek bevezetését, ahol a választók nem csak pártok, hanem a pártok színeiben induló személyek mellett is letehetik voksukat. Másik iránymutató javaslata egy egységes európai választókörzet létrehozása, és egy Európai Unió által kinevezett választási hatóság terve is szerepel a dokumentumban.

Az intézkedések segítségével elindulhat végre egy folyamat, amely valóban európai dimenzióba helyezné a rendszert.

Az alkotmányügyi bizottságbeli alelnökségem mellett azonban nem feledkezhetek meg másik kiemelt szakterületemről, a női esélyegyenlőségről sem. Éppen ezért nyújtottam be néhány olyan módosító indítványt, amelyekben javaslatot teszek arra, hogy a tagállamok kvótát állapítsanak meg a női jelöltekre. Emellett felvetettem, hogy a közös uniós szavazókörzetet illetően a jelöltek a tagállamok minimum egyharmadából érkezzenek A szereplés persze még nem elég, ezért a nők megfelelő aránya mellett a listán elfoglalt pozíciójuk is legalább olyan fontos szempont.

Ezek a módosítások jól illeszkednek a nők politikai részvételének növelésére irányuló törekvésünkbe, amely alapjaiban határozza meg a nőjogi és esélyegyenlőségi tárgyú jogalkotást a másik bizottságomban.

Úgy gondolom, hogy általam javasoltak szerint módosított jelentésben valós lehetőség rejlik: általuk bevonhatjuk a női szempontokat az európai választási rendszer újraformálásába.

2010. szeptember 2., csütörtök

Felvettük a fonalat

A nyári szünet után a héten tartottuk az első megbeszéléseket az európai polgári kezdeményezésről szóló jelentéstervezettel kapcsolatban, rögtön kettőt is. Az első találkozón néppárti jelentéstevő kollégámon, Alain Lamassoure-on kívül részt vett Diana Wallis liberális, és Gerald Häfner zöldpárti képviselőtársam is, míg a második egyeztetés ennél is szélesebb körben zajlott: erre valamennyi, véleménynyilvánításra felkért bizottság jelentéstevőjét meghívtunk. Nagy öröm számomra, hogy az állampolgári bizottság részéről magyar képviselőtársam, Göncz Kinga vesz részt a munkában.

Az első megbeszélés során a kollégákkal gyakorlatilag az elejétől a végéig, pontról pontra végigmentünk a jelentéstervezeten, áttekintettük az egyes cikkeket, valamint azokat a módosító indítványokat, amelyekről már korábban megegyezés született köztünk. A munka ezen fázisában az Európai Parlament alkotmányügyi bizottságának titkársága rengeteg segítséget nyújt számunkra. Már meg sem lepődöm azon, hogy itt is megismerkedhettem egy kiváló magyar kollégával :)

A felmerült témákról, és a frakciók álláspontjával kapcsolatban még nem lenne ildimos részleteiben beszélném, azt azonban elmondhatom, hogy az egyik, általam kiemelten kezelt témáról sajnálatosan kevés szó esett most. Ez pedig nem más, mint az interneten keresztül történő aláírásgyűjtés. Annak érdekében, hogy minél több embert megszólíthassunk, a Parlament határozottan támogatja, hogy a kezdeményezéseket interneten keresztül is alá lehessen írni. Szerencsére az ötlet mellé áll a többi uniós intézmény is, azonban a megvalósítás módjában még vannak nézetkülönbségek. Elképzeléseim szerint létre kellene hozni egy központi oldalt az Európa-szerven, ahol egyszeri regisztrációt követően a polgárok egy helyen összegyűjtve megnézhetnék a folyamatban lévő kezdeményezéseket, és kiválaszthatnák, hogy melyike(ke)t kívánják támogatni. Az egyszeri regisztráció az adott tagállam erre jogosult szerveinek ellenőrzését követően válik érvényessé, hiszen aláírási joggal - a jelenlegi legelfogadottabb nézetek szerint - azok rendelkeznének, akik az adott tagállamban választójoggal rendelkeznek. Ezzel nem mindenki ért egyet, mások azt szeretnék, ha egy ingyenes szoftvert bocsátanánk a kezdeményezést indítók rendelkezésére, akik aztán a saját honlapjaikon gyűjtögethetnék az aláírásokat. Véleményem szerint ez nem lenne adatvédelmi szempontból túl biztonságos megoldás....

Eközben sorra érkeznek a megkeresések a polgári kezdeményezés után érdeklődő, a véleményüket hallatni akaró civil szakemberektől. Sőt, már egyetemi kutatási anyag is lett a téma. A polgári kezdeményezés formálásában tehát nemcsak a politikusok vesznek részt: a civil érdeklődők nagy száma azt bizonyítja, hogy a polgárok is hallatni akarják hangukat. Hosszú évek óta küzdünk azért, hogy Európát "közelebb hozzuk" a polgárokhoz. Lehet, hogy most révbe érünk? Ezt még korai lenne kijelentetnünk, az előjelek azonban kedvezőek.

2010. augusztus 23., hétfő

Európa 20 év múlva - az EU 2020 Stratégia kritikája

Az elmúlt hetekben egy nagyon érdekes cikksorozat jelent meg kollégám, az Európai Szocialisták Pártja (ESZP) elnökének, Poul Nyrup Rasmussennek a tollából, amelyet érdemesnek tartottam arra, hogy a blogom olvasóival is megismertessek.

Poul tíz éven át volt Dánia miniszterelnöke, így világosan látja, melyek azok a döntések, amelyeket nemzeti szinten kell meghozni, és mikor van szükség arra, hogy az uniós tagállamok összefogva, európai szinten tegyenek lépéséket. Hatrészes nyári cikksorozatában, a gazdasági válságból való kilábalás és a gazdaság növekedési pályára állításának lehetőségeit veszi számba. Hónapok óta ez jelenti az ESZP-n belüli munkánk elsődleges célkitűzését.

Előző írásában Poul a zöld technológiáknak a munkahelyteremtésben játszott szerepéről írt, most pedig a nemrégiben elfogadott EU 2020 Stratégia hiányosságait veszi számba. Az európai konzervatív kormánytöbbség által elfogadott tízéves programból számos fontos dolog hiányzik, azonban ne feledjük: még most sincs késő ahhoz, hogy a Stratégia alapján megvalósított tagállami gazdaságpolitikai intézkedések és az uniós gazdasági koordináció révén kijavítsuk azokat.

2020-at írunk. A 45 éves Kristine mérnökként dolgozik egy óriási szélfarmon az északi tengernél. Tíz évvel ezelőtt acélipari munkás volt, de elvesztette a munkáját a gazdasági válság miatt. Az ország kormánya által az EU 2020 Stratégia megvalósítására bevezetett reformprogramoknak köszönhetően átképezték, a megújulóenergia-szektorban helyezkedett el, így most tisztes jövedelemmel és stabil jövővel rendelkezik. Ez az én reményteljes jövőképem arról, hogyan teszi jobbá az életünket az Európai Unió a következő tíz évben. Ez a remény nem csak egy tétlen spekuláció. Azok az intézkedések, amelyek a következő tíz évet formálják most születnek meg. Az EU 2020 Stratégiáról van szó. Ugyanakkor sajnálatos módon kérdéses, hogy a stratégiában szereplő intézkedések meghozzák-e a kívánt eredményt. A stratégia, a jelenlegi formája - és a mostani politikai és gazdasági keret, amelyben azt meg kellene valósítanunk - nem sok bizakodásra ad okot számunkra.

A stratégia egy hosszú távú keretet hivatott biztosítani a gazdasági, pénzügyi, foglalkoztatási, szociális és környezetvédelmi politika számára - európai, nemzeti és regionális szinten egyaránt. Sajnálatos módon a stratégiának számos hiányossága van, amelyeket gyorsan ki kellene javítani, ahhoz, hogy az európaiak érezhessék annak előnyeit.

Először is, a stratégiában megfogalmazott célokat nem támasztják alá megfelelő pénzügyi és politikai eszközökkel. A gazdasági válság megfékezéséért hozott eddigi döntések rövidtávú szemléletet tükröznek. A kormányok drámai megszorító intézkedéseket hoznak, ahelyett, hogy a humántőkébe fektetnének be. Európa minden idők legnagyobb gazdasági visszaesésével próbál megbirkózni. Ennek hatásai, főleg a növekvő munkanélküliség emberek millióit érinti közvetlenül. A válságból való kilábaláshoz munkahelyeket kell teremtenünk, amelyhez állami beruházásokra van szükség, nem pedig megszorításokra.

A stratégiából hiányzik továbbá annak lehetősége, hogy közvetlenül foglalkozzunk a válság két fő okával: a hiányosan szabályozott pénzpiacokkal és az európai gazdasági koordináció hiányával. Az Európai Szocialisták Pártja sokkal szigorúbb szabályozást sürget a hatékonyabb és átláthatóbb pénzügyi szektor megteremtése érdekében. Szorgalmazunk továbbá egy olyan erősebb gazdasági koordinációt a tagállamok között, amely nem pusztán a gazdaságilag gyengébb tagállamoknak kilátásba helyezett büntetésekről szól. Az európai monetáris politika nem működhet közösségi szintű gazdaságpolitika nélkül - és ezt előbb-utóbb minden politikusnak fel kell ismernie!

A gazdaságpolitikának összhangban kell állnia a szociális és környezeti politikákkal, hiszen ezek azok a területek, amelyeket a válság a leginkább sújtott. Míg a konzervatívok a piacra bíznák a fenti területek problémáinak megoldását, mi úgy gondoljuk, hogy ez csak magasabb munkanélküliséghez, társadalmi kirekesztéshez és a jóléti ellátórendszerek lerombolásához vezetne.

A munkanélküliség a recesszió egyik tünete, amely tovább fog növekedni akkor is, ha a termelés már növekedési pályára is állt. Úgy gondolom, hogy a válság idején a munkanélküliség növekedését csak aktív munkahelyteremtéssel kerülhetjük el. Ezt a szempontot az EU 2020 Stratégia nagyrészt figyelmen kívül hagyta. A szegénység ellen való küzdelem és a társadalmi befogadás sem képezi részét az EU 2020 Stratégiának, holott annak - és a válságkezelő intézkedéseknek - meg kellene védeniük az európai szociális modellt.

A koordinált gazdaságpolitikákat a munkahelyteremtés szolgálatába állítva az Európai Unió megadhatja a szükséges támogatást a polgárainak a következő tíz évben.

2010-et írunk. 2020-ra adjunk Kristine-nek és további millióknak lehetőséget arra, hogy stabil és kiteljesedett munkahelyük lehessen, és hogy egy zöldebb, társadalmilag igazságosabb és egy virágzó gazdaságú Európában élhessenek.


Az eredeti bejegyzés Poul blogjában olvasható, amelyet továbbra is jó szívvel ajánlok olvasóim figyelmébe.

2010. augusztus 19., csütörtök

50-50: Az árnyékkormányt sem árnyékolhatják be az egyenlőtlen esélyek

Az elmúlt két hetet Londonban töltöttem, ahol sikerült néhány régen látott brit kollégámmal egy kellemes (szigorúan ötórai!) tea mellett beszélgetni. A barátokkal való találkozás mellett sok szó esett közös érdeklődési (és természetesen munka-) területünk fejleményeiről, így a nők helyzetéről és a nemek közötti esélyegyenlőségről is. Sajnos a magyarországi helyzetről nem sok jót tudtam mesélni a kollégáknak, tőlük viszont egy nagyon szimpatikus kezdeményezésről hallottam.

Harriet Harman, a brit Munkáspárt általam már eddig is nagyra becsült ügyvezető vezetője kezdeményezte ugyanis, hogy a nők és a férfiak aránya 50-50 százalék legyen párt árnyékkormányában. Bátor kezdeményezés ez, de már Zapatero spanyol miniszterelnök is bebizonyította, hogy pontosan ilyen hozzáállásra van szükség a politikai vezetők részéről. Első hallásra tényleg ambiciózusnak tűnhet, de csak ilyen lépésekkel érhetünk el szemmel látható eredményeket.

A Munkáspártnak a választási vereséget követően megújulásra van szüksége, amely jó alkalmat szolgáltat arra, hogy szakítsanak a régi rossz beidegződésekkel. Mert biztosan számos kiváló férfi dolgozik a pártban, azonban nem hiszem, hogy kétszer jobbak lennének a nőknél - holott a jelenlegi számarányok ezt tükrözik. Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy a női képviselők közel kétharmada a Munkáspártból kerül ki. Így habár a párt ellenzékben van, a nők tekintetében a Labour hangja a legerősebb.

Harriet ötlete kedvező fogadtatásra talált a párton belül, de remélem, hogy a kezdeményezést a kormányzó konzervatívok is felkarolják (David Cameron, a konzervatívok vezetője a kampányban harminc százalékra tett ígéretet, amelyet egyelőre nem sikerült teljesítenie), és Spanyolország után az Egyesült Királyság is követendő példával fog szolgálni Európa számára.

2010. augusztus 18., szerda

Zöld technológiával a munkahelyteremtésért

Az elmúlt hetekben egy nagyon érdekes cikksorozat jelent meg kollégám, az Európai Szocialisták Pártja (ESZP) elnökének, Poul Nyrup Rasmussennek a tollából, amelyet érdemesnek tartottam arra, hogy a blogom olvasóival is megismertessek.

Poul tíz éven át volt Dánia miniszterelnöke, így világosan látja, melyek azok a döntések, amelyeket nemzeti szinten kell meghozni, és mikor van szükség arra, hogy az uniós tagállamok összefogva, európai szinten tegyenek lépéséket. Hatrészes nyári cikksorozatában, a gazdasági válságból való kilábalás és a gazdaság növekedési pályára állításának lehetőségeit veszi számba. Hónapok óta ez jelenti az ESZP-n belüli munkánk elsődleges célkitűzését.

Az alábbi írásában Poul arra hívja fel a figyelmet, hogy a környezet védelembe befektetett állami pénzek miként járulhatnak hozzá a gazdasági válságból való kilábaláshoz, és a fenntartható fejlődés előmozdításához - pártbeli munkánk másik nagy prioritásához.

A gazdasági visszaesés Európa szinte valamennyi gazdasági ágazatában érezhető volt, ez alól csak az ún. zöld technológiákat kifejlesztő és előállító szektor jelentett kivételt: itt a válság ellenére tartani tudták a 10 százalékos növekedést. Ez az ágazat tehát egyfajta oázist jelent a gazdasági válság sivatagában.

Nyilvánvaló tehát, hogy az európai gazdaság jövője ebben a szektorban rejlik, ide kell befektetni és itt lehet munkahelyeket teremteni. Megfelelő politikai döntésekkel támogatni tudjuk ezt a folyamatot, amellyel egyúttal komoly előrehaladást érhetünk el az alacsony széndioxid-kibocsátású európai gazdaság felé vezető úton.

A szektor bővülése munkahelyet kínálhat az álláskeresőknek, közvetett módon tehát a környezet védelmével teremthetünk új munkahelyeket. A zöld technológiák révén ezrek kaphatják vissza munkahelyeiket, a mérnököktől kezdve az acélipari dolgozókig. Mindez természetesen elképzelhetetlen a dolgozók átképzése nélkül. A fentieket figyelembe véve az Európai Szocialisták Pártja egy olyan komplex programot dolgozott ki, amely a munkavállalók érdekeinek védelmét túl ésszerű átmeneti időszakot biztosít és garantálja a megvalósításhoz nélkülözhetetlen állami támogatásokat.

Eközben a gazdasági válság hatása továbbra is érezteti hatását Európában: 2010 májusában 23 millióan voltak állástalanok. A konzervatív és liberális politikusok által szorgalmazott megszorító intézkedések és a szociális kiadások csökkentése helyett sokkal előremutatóbb szemléletre vall, ha az állam növeli a befektetéseit - például a zöld technológiákba. A technológia fejlődése képes megoldani a felmerülő globális kihívásokat, azonban hosszútávú befektetést igényelnek. Gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi érdekeink azt kívánják, hogy az állam fektessen be ezekbe a projektekbe, amelyek nemcsak a környezetet óvják, de munkahelyeket is teremtenek.


A gazdaságunk átalakítása elengedhetetlen, és minél tovább várunk, annál kevésbe fogjuk tudni a kezünkben tartani az irányítást és annál magasabbak lesznek a költségek. A technológia adott, az emberi erőforrások adottak, így amire szükségünk van az a politkai akarat - amit az európai szocialistáknak megvan.


Az eredeti bejegyzés Poul blogjában olvasható, és ezen kívül az ott található további írásokat is jó szívvel ajánlom olvasóim figyelmébe.

2010. július 16., péntek

Forró viták a nyári szünet előtt

A nyári szünet előtti utolsó héten is gőzerővel dolgozott az Európai Parlament. A polgári kezdeményezés végrehajtási szabályait rögzítő rendelet mielőbbi elfogadása érdekében a rendelettel foglalkozó mindkét bizottság megvitatta az eddigi fejleményeket, amelyeket felhasználva a nyáron tovább dolgozhatunk a jogszabály formába öntésén. A bizottsági ülésen túl a többi témafelelőssel külön, „négyesben" is tartottunk egy igen tartalmas megbeszélést. Nézzük, hogy is állunk most.

Ahogyan arról már többször írtam, a rendelettervezetet az alkotmányügyi bizottság fogja kidolgozni, és az itt elfogadott változat fog a plenáris ülés elé kerülni végszavazásra. Megszokott dolog azonban a fontosabb jelentéseknél, hogy a főbizottság felkér véleménynyilvánításra egy másik bizottságot is. Ez esetben a petíciós bizottságban ülő kollégákat kértük fel erre a feladatra, ahol egy liberális (Diana Wallis) és egy zöldpárti (Gerald Haffner) képviselőtársam lett a témafelelős, így az előkészítő munkálatokban a négy legnagyobb politikai csoport - létszámarányuknak megfelelően – rész vehet. Ezt azért tartom előnyös megoldásnak, mert ez garantálja, hogy minél nagyobb támogatással fogadja el az EP végül a jelentést.

A fentiek szellemében jelentéstevő társammal, a néppárti Alain Lamassoure-ral találkozóra hívtuk két kollégánkat, hogy megosszák velünk a két kisebb frakció véleményét a rengeteg nyitott kérdésben. A szerdai találkozón csak a legvitatottabb pontokat tekintettük át, így például előzetes befogadhatósági vizsgálat, a „bölcsek tanácsa", valamint a kezdeményezések jogi alapjának kérdéseit.

Annak érdekében, hogy megakadályozzuk a komolytalan és/vagy az európai értékeket sértő kezdeményezések áradatát, fontosnak tartom, hogy még az egymillió aláírás összegyűjtését megelőzően megvizsgálják a kezdeményezések befogadhatóságát. Ezt célszerű az aláírásgyűjtés elkezdését követően, de még a folyamat korai szakaszában elvégezni. Az Európai Bizottság eredeti javaslatában az szerepel, hogy háromszázezer aláírást követően kell ennek megtörténnie, azonban ezt nagyon nagy számnak tartom, hiszen a szervezők számára frusztráció forrása lehet. Az elmúlt hetek tapasztalatai szerint elmondhatom, hogy a Parlament számára az ötezres határ elfogadható javaslatnak tűnik. Ezt egyedül a zöldpárti kolléga, Häfner úr ellenzi vehemensen, aki szerint semmilyen korlátozásra nem lenne szükség. (Azt, hogy ezt miért tartom problémásnak, itt fejtettem ki korábban.)

A zöldpárti kolléga javaslata szimpatikusnak tűnhet, de valójában működésképtelenné tennék a polgári kezdeményezés intézményét. Úgy gondolom, hogy egy felelős politikustól elvárható, hogy csak olyan javaslatokat hangoztasson, amelyek a gyakorlatban is megvalósíthatóak.

Azt is el kell döntenünk, hogy ki végezze el a fentebb leírt ellenőrzést. Lamassoure úr felvetette, hogy érdemes lenne egy tekintélyes szakemberekből álló csoportot kijelölni erre a feladatra, azonban mind a petíciós bizottság ülésén, mind pedig a nyolcszemközti találkozón komoly ellenállást váltott ki az ötlet. Véleményem szerint, ha nem is sikerül elfogadtatni egy döntési jogkörökkel bíró „bölcsek tanácsának" ötletét, egy tanácsadó testület formájában mindenképpen hasznosíthatnánk az szakemberek tapasztalatait.

Az aláírásgyűjtésre rendelkezésre álló időt a zöldek szeretnék kiterjeszteni 12-ről 18 hónapra. Ezt azonban én nem támogatom, mégpedig a következő okokból: az uniós jogalkotás egy bonyolult és sokszereplős folyamat, amelynek lezárásához 1-2 év szükséges. Ha már az aláírásgyűjtés is ilyen hosszú ideig tart, fennáll a veszélye annak, hogy a kezdeményezés okafogyottá váljon és elveszítse aktualitását. Biztos vagyok benne, hogy nem jelent gondot a kellő számú aláírás összegyűjtése 12 hónap alatt olyan téma esetében, amely valóban bírja az európai polgárok támogatását. Egyébként elhangzott olyan vélemény is, hogy hat hónapos határidőt szabjunk meg.

Fontos megjegyezni, hogy a polgári kezdeményezéssel természetesen csak olyan intézkedések kezdeményezhetők, amelyek az Európai Unió hatásköreibe tartoznak. Azt látom azonban, hogy olyan célok érdekében is aláírásgyűjtést terveznek egyes szervezetek, amelyek nem felelnek meg ennek a kitételnek. Éppen ennek elkerülése érdekében támogatom azt a felvetést, hogy a kezdeményezés benyújtóinak egyúttal a jogi alapot is meg kelljen jelölniük, azaz, hogy az uniós alapszerződések mely cikkelye(i) alapján kérik az intézkedést. Így ki lehetne iktatni egy potenciális konfliktusforrást. Úgy látom, hogy ez a javaslat élvezi a frakciók többségének támogatását – a zöldeket kivéve, akik ebben is túlzott korlátozást vélnek felfedezni…

Felmerült továbbá egy olyan javaslat is, hogy az aláírási jog ne csak a tagországok állampolgárainak, hanem minden olyan személynek járjon, aki állandó lakóhellyel rendelkezik valamely tagállamban. Ez azonban egyértelműen ellentétes a Lisszaboni Szerződéssel, amely kifejezetten egymillió uniós állampolgárról beszél.

Ezek a tehát a nyári szünet előtti utolsó hét fejleményei. Legközelebb szeptember elsején találkozom a társ-jelentéstevő képviselőtársammal valamint a véleménynyilvánításra felkért témafelelősökkel, majd szeptember végén a belga elnökség valamint a nemzeti parlamentek képviselőivel. Terveink szerint a parlamenti jelentés tervezetét október közepéig készítjük el, és novemberben mutatjuk be az alkotmányügyi bizottságban. Az alkotmányügyi bizottságban várhatóan november végén, a plenáris ülésen pedig decemberben fogunk szavazni a tervezetről. Ezt követően még a Tanács jóváhagyására is szükség van, de ha minden jól megy, akár még idén elfogadásra kerülhet a rendelet végleges változata, lehetővé téve, hogy jövő év elején elindítsák az első kezdeményezéseket.

2010. július 15., csütörtök

Polgári kezdeményezés: röpködnek az ötletek

Hosszú hetek előkészítő munkája után hétfőn az alkotmányügyi bizottság ülésén bemutattuk azt a munkadokumentumot, amely a polgári kezdeményezésről szóló európai parlamenti jelentés alapjául szolgál majd. Habár az eseményről már kiadtam egy sajtóközleményt, szeretnék a hivatalos kereteken átlépve beszámolni az itt elhangzottakról.

A Lisszaboni Szerződés legjelentősebb, az európai polgárok számára talán legkézzelfoghatóbb újításáról van szó, így számítottam rá, hogy nagy érdeklődés fogja kísérni a bizottságban a napirendi pont tárgyalását. Azonban ekkora érdeklődésre még én sem számítottam. Az eredetileg három órás ülésen két és fél órát foglalkoztunk a témával, olyan sokan szerettek volna hozzászólni a témához.

Az ülésen az alkotmányügyi bizottság tagjain kívül részt vettek az Európai Unió két tanácsadó intézmények, a Régiók Bizottságának és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak a képviselői. A két szerv már az előkészítés korai szakaszában eljuttatta hozzám véleményét, így a végleges anyagban több ötletük, javaslatuk is helyet kapott.

Az ülés jó alkalmat jelentett arra, hogy megtudjam, hogyan vélekednek a különböző frakciókban ülő képviselőtársaim a javaslatunk különböző elemeiről. Nagyon sok véleményt hallgattam meg az elmúlt hetek során, számtalan jó(nak tűnő) javaslattal találkoztam, de sokszor magam sem vagyok biztos benne, hogyan lehetne azokat kivitelezni.

Jó példa erre az ún. „bölcsek tanácsa". Felmerült ugyanis, hogy egy tekintélyes szakemberekből álló csoportnak kellene véleményt mondani arról, hogy egy kezdeményezés elfogadható-e: azaz nem sérti-e meg például az alapvető európai értékeket és a felvetett kérdés az Európai Bizottság hatáskörébe tartozik-e. A független szakértői csoport ötlete azért merült fel, mert ha az Európai Bizottság döntene erről, akkor ez utóbbi egyszerre töltené be az „esküdtszék" és a „bíró" szerepét a folyamatban, hiszen az egymillió aláírás összegyűjtését követően mindenképpen a Bizottság fog arról dönteni, hogy eleget tesz-e a kérésnek. Másfelől viszont azért lehet problémás egy ilyen független szakértői szerv létrehozása (az intézmény felállításának gyakorlati nehézségein kívül is), mert a döntéseik ellen – lévén nem uniós intézmény – nem lehetne fellebbezést benyújtani az Európai Bíróságnál.  A hétfői tapasztalatok után úgy látom, hogy a képviselőtársaim nem támogatják a „bölcsek tanácsának" ötletét. Azt gondolom azonban, hogy egy döntési jogkörök nélküli tanácsadó vagy „kapcsolattartó" irodának mindenképpen lenne létjogosultsága.

Érdekes kezdeményezés a pénzletét ötlete is, amely a komolytalan kezdeményezések kiszűrését szolgálná. Fennáll a veszélye ugyanis, hogy olyan kezdeményezéseket terjesszenek elő néhányan, amelyek nyilvánvalóan ellentétesek az európai értékekkel, vagy pusztán viccnek szánják őket. (Elég csak arra gondolnunk, hogy a magyarországi Országos Választási Bizottsághoz szinte minden évben beterjesztenek a királyság visszaállításáról szóló népszavazási kezdeményezést.) Ez európai szinten óriási felesleges költséggel járna, arról nem is beszélve, hogy a polgári kezdeményezés egész intézményét nevetségessé teheti egy idő után. Ha viszont a szervezőknek le kellene tenni a kezdeményezés benyújtásakor egy meghatározott összeget, akkor nyilván kétszer is meggondolnák, hogy belevágjanak-e. Az összeg természetesen teljes egészében visszajárna, ha a kezdeményezést rendben találják. A hétfői tapasztalatokból ítélve azonban erre sincsen sok esély, a képviselők többsége ellenzi az ötletet, és őszintén szólva én sem tartanám szerencsés megoldásnak. Éppen nekünk szociáldemokratáknak kell kiállnunk azért, hogy a rossz anyagi körülmények ne szabhassanak gátat a polgárok demokratikus jogai érvényesülésének. A konzultációk során azonban többen felvetették nekem ezt a javaslatot, így kötelességemnek éreztem a képviselőtársaim elé terjeszteni.

Ugyan a Parlament most nyári szünetre megy, én azonban nem engedhetem meg magamnak, hogy ezalatt az idő alatt ne foglalkozzak a polgári kezdeményezéssel. Még a héten tartunk egy megbeszélést a néppárti jelentéstevő kollégával, valamint a véleménynyilvánításra felkért liberális és zöld témafelelősökkel, csütörtökön pedig a petíciós bizottság is tart egy, a mi hétfői ülésünkhöz hasonló megbeszélést, ahová engem is meghívtak. (Ugyan a parlamentben az alkotmányügyi bizottság a felelős a polgári kezdeményezésről szóló jelentésért, véleménynyilvánításra más bizottságokat is fel szoktunk kérni.)

Milyen lesz a polgári kezdeményezés? Egyelőre még nem tudjuk. Abban már most biztos vagyok, hogy bármilyen döntést is hozzunk az egyes részkérdésekben, nem lesz mindenki elégedett. Jól látszik azonban a parlament szándéka: a kiterjedt konzultációkat követően olyan szabályt alkotni, amely a polgárok lehető legszélesebb körének nyeri el a tetszését, és amellyel együtt formálhatjuk otthonunkat, Európát.

2010. július 14., szerda

Új ENSZ-ügynökség a nőkért

Csak megfelelő eszközökkel és személyzettel lehet hatékony

Július 2-án, az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlése elfogadott egy határozatot az ENSZ Nőszervezetének felállításáról. Az új ügynökséget egy főtitkár-helyettes fogja vezetni, amelyre Marleen Temmerman belga szocialista szenátort jelölték. Temmerman asszonyt, aki "civilben" nőgyógyász és egyetemi tanár, az Európai Szocialisták Pártja Nőszervezete maximálisan alkalmas jelöltnek tartja.

Az új szerv létrehozása az Esélyegynlőségi Architektúra Reformjáért (GEAR) indított kampányunk eredménye, amelyben világszerte több mint 300 nő- és emberi jogi valamint társadalmi igazságosságért küzdő szervezet vett részt, és amely azt a célt tűzte ki, hogy rávegye az ENSZ-tagállamokat és a Főtitkárságot egy nagyobb és koherensebb ENSZ-ügynökség létrehozására.

Az új szerv egységesíti a jelenlegi nőjogokkal foglalkozó ENSZ-szerveket (ENSZ Fejlesztési Alap a Nőkért, valamint az ENSZ Főtitkárának Esélyegyenlőségi Különleges Tanácsadójának Hivatala), megteremtve a lehetőségét a hatékonyabb működésre és a célzottabb megközelítésre. Ahhoz azonban, hogy valóban hatékony legyen az új ügynökség, az alábbiakat is biztosítani kell:
  • a civil társadalom érdemi részvétele valamennyi szinten
  • konkrét tevékenység nemzeti szinten
  • stabil finanszírozás, (1 milliárd dolláros éves költségvetés 2013-ra
  • nagyformátumú vezető, aki biztosítja az ügynökség munkájának lendületét
A magam részéről mindent meg fogok tenni azért, hogy az új szervezetre büszkék lehessenek a nők. Már alig várom!

2010. július 12., hétfő

A hét – az Európai Parlamentben és azon kívül

(2010. július 12. – július 18.)

Az Európai Parlament a nyári szünet előtt a héten tartja utolsó (bizottsági) üléseit, és mindhárom szakbizottságom tagjai találkozni fognak. A brüsszeli elfoglaltságok után a hétvégén egy fonyódi meghívásnak teszek eleget.

A három bizottság közül a héten az alkotmányügyi bizottság ígérkezik a legfontosabbnak számomra, különösen azért, mert hosszú hetek előkészítő munkáját követően most fogjuk néppárti kollégámmal, Alain Lammassoure-ral bemutatni a bizottsági tagoknak a polgári kezdeményezésről készült munkaanyagunkat. (Sajnos Ő személyesen nem lesz velünk, a franciaországi viharok miatt, de engem kért meg, hogy helyettesítsem.) Nagyon kíváncsi vagyok, hogy képviselőtársaink hogyan fognak vélekedni a főbb nyitott kérdésekben, és remélem, sok hasznos ötletettel fogunk gazdagodni az ülést követően. A polgári kezdeményezésen kívül a hétfőn és kedden zajló ülések napirendjén szerepel még az európai parlamenti választási rendszer reformjáról szóló, Andrew Duff kollégám által készített jelentés és az EU 2011. évi költségvetése is. Habár a „mi" napirendi pontunkra hétfőn fog sor kerülni, a keddi napon is fontos feladatom lesz: Casini elnök úr távollétében én fogom vezetni a bizottság ülését, amely egyébként nyomon követkethető élőben az interneten

közlekedési bizottság szintén hétfőn és kedden tartja üléseit. Elég gyakran előfordul sajnos, hogy a szakbizottságaim egyszerre ülésnek, és ilyenkor bizony választani kell közülük… A napirenden szereplő témák közül a belga kormány tagjainak látogatását emelném ki: a belga elnökség indulása alkalmából vendégül látjuk majd a bizottság szakterületeivel foglalkozó kormánytagokat, így Etienne Schouppe közlekedési és Isabelle Weyckmans idegenforgalmi minisztert.

nőjogi és esélyegyenlőségi bizottság ülésére szerencsére már szerdán kerül sor. Az egész napos megbeszélésen rengeteg téma vár ránk: vendégül látjuk Viviane Reding európai biztost, aki a a nemek közötti egyenlőség jövőbeli stratégiája ügyében számíthat kemény kérdésekre a biztos asszony meglehetősen konzervatív irányultságú nézeteivel elégedtlen képviselőktől. Azt hiszem, az tény, hogy Reding asszony munkájával nemcsak az én frakcióm, hanem más képviselőcsoportok is elégedetlenek azt bizonyítja, hogy sokkal progresszívabb politikára lenne szükség az esélyegyenlőség területén! A biztos asszonyon kívül elfogadta meghívásunkat José Mendes Bota úr is, aki az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének a nők és a férfiak  esélyegyenlőségével foglalkozó bizottságának az elnöke. A héten szavazunk továbbá egy jelentésről és egy véleményről is. Előbbi a nőknek az idősödő társadalomban betöltött szerepéről szól, míg az utóbbit a foglalkoztatási bizottság felkérésére készítette el képviselőtársam, Bauer Edit  „A demográfiai kihívás és a nemzedékek közötti szolidaritás" című jelentéshez.

A bizottsági ülésekkel az Európai Parlament nyári szünet előtti munkája véget ér, és legközelebb augusztus utolsó hetében fogunk összelülni.

Azonban az Európai Parlamenten kívülről is rendszeresen érkeznek meghívások, amelyeknek nagy örömmel teszek eleget. Ezen a héten sem lesz másként: szombaton, már itthon Magyarországon veszek részt díszvendégként a Nevelőszülők Nemzetközi Találkozóján, amelyet negyedik alkalommal rendez meg a Magyar Gyermek és Ifjúságvédelmi Szövetség .

Az eseményekről természetesen részletesen be fogok számolni honlapomon is.

2010. július 9., péntek

Biztonság, környezetvédelem és gazdaságosság

Néhány gondolat az intelligens közlekedési rendszerekről

A héten végre a plenáris ülésen is megvitattuk dán kollégám, Anne E. Jensen intelligens közlekedési rendszerekről kapcsolatos jelentését, amelyről az elmúlt hónapokban többször szó esett a közlekedési és idegenforgalmi bizottság illetve a szocialista frakció munkacsoportjának tanácskozásain. Erről a témáról most nemcsak azért szeretnék most írni, mert nagyon izgalmasnak tartom, hanem azért is, mert az előző parlamenti ciklusban én is készítettem egy hasonló témájú jelentést, és a közlekedési bizottság póttagjaként azóta is rendszeresen kapcsolatot tartok fenn a területen tevékenykedő szakmai szervezetekkel, így például az ERTICO-val is.

Az intelligens közlekedési rendszerek elterjedését három okból tartom fontosnak: egyrészt gazdasági okokból, hiszen miközben az autók száma dinamikusan emelkedik, a városokban rendelkezésükre álló közutak mennyisége nem változik. A városi térségekben koncentrálódó forgalmat csak az intelligens közlekedési rendszerek alkalmazásával lehet mérsékelni és optimalizálni. Amellett, hogy ez az áru- és személyfuvarozás szempontjából sokkal gazdaságosabbá teheti a folyamatokat (így végső soron hozzájárulva Európa versenyképességének növekedéséhez), kényelmi jelentőéggel is bír. Ennek köszönhetően elkerülhetjük azt, hogy a munkából hazafelé rendszeresen dugókban kelljen ülnünk, vagy azt, hogy a nyaralásunkat rontsa el egy-egy feltorlódott kocsisor. Az intelligens közlekedési rendszer része a dinamikus forgalomirányítás, amely az aktuális forgalmi adatokat elemezve gondoskodik a forgalom zökkenőmentes biztosításáról. Az új technológia még parkolási információt is tud adni, megkönnyítve ezzel az olykor lehetetlennek tűnő parkolóhely-szerzést. Ennek rajtam kívül bizonyára mások is nagy hasznát vennék :-)

Az intelligens közlekedési rendszerek másik előnye a biztonság növelése. Ez nemcsak politikusként és szakemberként, de anyaként is nagyon fontos számomra, hiszen mindkét fiamnak van már jogosítványa. Olyan megoldásokról van itt szó, mint például az eSegélyhívó-technológia, amely közúti balesetek esetén automatikus riasztja a segélyszolgáltatásokat. A – többek között – elektronikus segélyhívóval (és stabilitáskontrollal) felszerelt intelligens autók több ezer emberélet megmentéséhez járulhatnak hozzá. A technológiát 2012-ig kell teljesen kiépíteni, és így remélhetőleg sikerül megvalósítanunk az Európai Közlekedésbiztonsági Tanács célkitűzését, amely 2020-ra 40 százalékkal szeretné csökkenteni a halálos kimenetelű közlekedési balesetek számát.

Végezetül: az intelligens közlekedési rendszerek nemcsak gazdaságosabbá, kényelmesebbé és biztonságosabbá, hanem ezáltal környezetkímélőbbé is teszik a közlekedést. A közlekedési szektor napjainkban az egyik legnagyobb szennyező, így az Európai Unió által kitűzött háromszor húszas célkitűzések csak úgy valósíthatóak meg, ha mindannyian kivesszük belőle a részünket. Egyszerű példa, de úgy gondolom, mindenki számára világos, hogy ha kevesebb jármű áll dugóban, kevesebb szennyezőanyagot bocsátanak ki - feleslegesen.

Nagyon fontos, hogy minél többet beszéljünk az új lehetőségekről, hiszen a technika jó része már ma is adott, csak kevesen élnek vele. Be kell látnom, hogy a figyelemfelhívás sajnos nem elég: sok kereskedő még most sem hangyúlyozza eléggé az új technológiák előnyeit (szemben például az autók színével), de még ha hangsúlyozzák is, sokan nem tudják megfizetni ezt.  Így politikai döntéshozóként a mi felelősségünk, hogy megfelelő szabályozási keretet alakítsunk ki, amely hozzájárul az intelligens technológiák megfizethető elterjedéséhez, Európa közlekedésének biztonságossá, kényelemessé, kevésbé környezetszennyezővé és gazdaságosságossá tételéhez.

2010. július 5., hétfő

A hét - az Európai Parlamentben és azon kívül

(2010. július 5. – 11.)

Újabb plenáris hét következik, ami azzal jár, hogy képviselőtársaimmal és kollégáimmal együtt Strasbourgban töltjük a következő napokat. Habár ez az utazás általában sok kényelmetlenséggel jár, el kell ismerni, hogy jó időben nagyon barátságos a város, különösen a brüsszeli nyüzsgés után. Ezért ilyenkor a hivatalos találkozóimat is igyekszem a parlamenti irodám helyett a város más pontjain megejteni. Persze azért a Parlament üvegfalai között is akad munka bőven ilyenkor is.

A hétfő estétől csütörtökig délutánig zajló plenáris ülés napirendjének témái közül a banki bónuszkifizetések maximalizálását, az új uniós pénzpiaci felügyeleti rendszer létrehozását és az Egyesült Államokkal kötendő, bankadatcseréről szóló egyezmény újabb változatát tartom a legfontosabbnak. Értékelni fogjuk továbbá a spanyol elnökség munkáját, amely vitában az új tagállamokból érkezett EP-képviselők közül egyedüliként kaptam szót. Szeretném Zapatero miniszterelnök úrnak és Garrido államtitkár úrnak személyesen is megköszönni a kiváló munkát és a sikeres együttműködést. A spanyol elnökségnek köszönhetően a női esélyegyenlőség kérdése a figyelem középpontjába került, továbbá egy másik fontos témámban, az európai polgári kezdeményezés ügyében is érdemi előrelépést sikerült elérniük.

Kedden fogunk szavazni autóbusszal és hajókon közlekedő utasok jogairól, amelynek eredményeképpen tovább bővülhetnek az európai fogyasztók jogai. Ezzel a légiutasok után a többi közlekedési eszközzel utazók kiszolgáltatottsága is csökken.

Csütörtökön, a szavazásokat követően Londonba utazok családommal, azonban nem lesz sok időm a pihenésre, hiszen a hetet Budapesten zárom, mert a hétvégén kongresszust tart a Magyar Szocialista Párt, ahol új vezetőket választunk a párt élére. Természetesen a magyar belpoltikai fejleményeit Brüsszelből is folyamatosan nyomon követem, a párt életében pedig a Nőtagozat elnökeként is részt veszek. Remélem, a hétvégén megtaláljuk azokat a vezetőket, akik vezetésével a párt sikeresen fog szerepelni az őszi önkormányzati választáson.

2010. június 30., szerda

Progresszív szemlélet vagy a marketingfogás?

A nemek közötti egyenlőség a munkahelyeken

Az Európai Bizottság Foglalkoztatási, Szociális és Esélyegyenlőségi Főigazgatósága a közelmúltban kiadott egy összefoglaló jelentést, amelyben összegyűjtötték, hogy az európai vállalatok milyen lépéseket tettek a nemek közötti esélyegyenlőség előmozdítására érdekében.

Munkám során általában a kormányokat és az uniós intézményeket igyekszem felhívni arra, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet az esélyegyenlőséget garantáló jogszabályok elfogadására. Mai bejegyzésemben viszont azt szerettem bemutatni, hogy milyen lépéseket lehet tenni mikro-szinten azért, hogy garantáljuk a nők és férfiak egyenlőségét a munkahelyen.

A főbb kezdeményezéseket között különféle stratégiákat találhatunk.

Az első a cég arculatának fejlesztésére összpontosít. Ezen kezdeményezések keretei között általában oklevelekkel és díjakkal ismerik el az esélyegyenlőség érdekében tett erőfeszítéseket. Elterjedt megoldás az is, hogy rangsorokban értékelik a vállalkozások esélyegyenlőségi politikáját - akár általánosan, rendszeres időközönként, akár valamilyen pályázat keretében. Ez nem pusztán marketing stratégia, hanem egyúttal jobb teljesítményre ösztönzi a munkavállalatokat is.

Mások a termelékenység és a kommunikáció javítása érdekében sokkal mélyrehatóbb változtatásoktól sem riadnak vissza. Ezek az újítások a lehető legkülönfélébb formákban jelentkezhetnek: a felvételnél (több női munkavállaló felvétele azokra a területekre, ahol a férfiak felül vannak reprezentálva), a képzésnél (a sokszínűség és a befogadás előmozdítása érdekében), valamint olyan intézkedéseknél, amelyek a rugalmasságot, vagy munka és a magánélet összeegyeztetését segítik elő (férfi és női alkalmazottak számára egyaránt), illetve a vállalaton belüli női hálózatok kialakításánál, vagy a vállalati kommunikációnál.

Habár természetesen maximálisan támogatom ezeket a kezdeményezéseket, szeretnél hangsúlyozni, hogy a kutatások szerint a vállalatok - különös tekintettel a multinacionális cégek - az ország jogi és kulturális környezetéhez alkalmazkodva alakítják ki működésüket. Jelentős különbségek vannak tehát az országok között a nemek közötti egyenlőség stratégiák végrehajtásában. Ez az oka annak, hogy a vállalati kezdeményezések támogatása mellett mindig hangsúlyozom alapelvemet, a gondolkodásmódbeli változások szükségességét is. Ennek érdekében továbbra is a kedvező jogszabályi környezet megalkotására kell bírnunk az országok és az uniós intézmények vezetőit, a vállalatokat pedig ösztönöznünk kell a fentiekhez hasonló kezdeményezések elindítására. Csak így válhat valósággá a progresszív társadalom!

A tanulmány teljes szövege itt érhető el.

2010. június 28., hétfő

A hét - az Európai Parlamentben és azon kívül

(2010. június 28. – július 4.)

Egy újabb, a képviselőcsoportok számára fenntartott héthez érkeztünk. Ennek megfelelően az S&D frakció is több ülést tart, amelyeken a következő heti strasbourgi plenáris ülést készítjük elő. Habár a következő plenáris ülés napirendje még nem végleges, a belga elnökség programja, a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javításával foglalkozó, Edite Estrella által készített jelentés biztosan szerepelni fog a napirenden. Így ezekkel valószínűleg a frakcióülésen is foglalkozni fogunk.

Ezek a hetek rendszerint kevesebb parlamenti programmal járnak, amelynek köszönhetően a külső meghívásoknak is eleget tudok tenni. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy részt vehetek az egyik legrangosabb európai politikával foglalkozó szervezet, a European Policy Centre rendezvényén, amelyet kedden tartanak „Európai polgári kezdeményezés: lehetőségek és kihívások" címmel. Ez lesz az első alkalom, hogy a múlt héten befejezett munkadokumentumunk fényében beszélhetek a témáról a nyilvánosság előtt. A dokumentumot egyébként ma juttattuk el az alkotmányügyi bizottság tagjainak, és nagyon kíváncsi vagyok az észrevételeikre. A rendezvényre meghívást kapott még zöldpárti kollégám, Gerald Häfner és Mario Tenreiro, az Európai Bizottság intézményi ügyekkel foglakozó vezetője. Rajtunk kívül az EPC több szakértője is részt vesz a rendezvényen, így a politikusok érvei összecsaphatnak az európai politikával foglalkozó szakértők álláspontjával.

Szerdán kétnapos látogatásra az MSZP európai parlamenti delegációjának meghívására Brüsszelbe látogat Mesterházy Attila frakcióvezető úr, aki találkozik Andor László biztossal, Martin Schultz frakcióvezetővel valamint az Európai Szocialisták Pártja főtitkárával is. A meghívással az volt a célunk, hogy a párt hazai vezetői szoros kapcsolatban legyenek az európai szervezeteinkkel, és hogy ez utóbbiak első kézből értesülhessenek a magyarországi politika élet fejleményeiről.

2010. június 25., péntek

Hogyan kezdeményezzenek a polgárok Európában? (2)

Vitageneráló eszköz vagy az uniós jogalkotás szerves része?

Az európai polgári kezdeményezés továbbra is nagyon népszerű téma az uniós intézmények háza táján. A múlt heti intenzív fejlemények után ezen a héten a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért frakció (ALDE) rendezett egy szemináriumot a témában.

Habár a polgári kezdeményezésről szóló parlamenti jelentésnek csak két jelentéstevője van (Alain Lamassoure a néppártból, és jómagam a szocialisták közül), a két kisebb politikai csoport, a zöldek és a liberálisok is jelöltek ki soraik közül egy-egy képviselőt a frakciójuk álláspontjának hirdetésére. Így az ALDÉ-tól Diana Wallist hallani a leggyakrabban nyilatkozni a témában, aki a mostani meghallgatáson is részt vett. (A zöldeknél Gerald Häfner képviselőtársam foglalkozik az üggyel, azonban ők ketten nem jelentéstevőként, hanem csak a véleménynyilvánításra felkért petíciós bizottság "témafelelőseiként".)

Ahogy a két korábbi, a zöldek által illetve az általunk szervezett meghallgatáson, úgy ezen is részt vett Maroš Šefčovič biztos úr. Habár már többször egyeztettünk a témában, így véleményét a főbb kérdésekben jól ismerem, kíváncsi voltam a felszólalására, mivel ez volt az első nyilvános szereplése a Tanácsban született múlt heti politikai megállapodás után. A biztos úr elmondta, hogy a Tanács álláspontja - nem esik egybe, hagyd ki - szerint az Európai Bizottságnak kell döntenie a kezdeményezések befogadhatóságáról.

A liberálisok - nagyon helyesen - továbbra is ragaszkodnak ahhoz, hogy az Európai Bíróság kontrollja a Bizottság felett kapjon nagyobb hangsúlyt az eljárási szabályok kialakításában, de legalább megismertetésében. (Korábban írtam róla, hogy a néppárti kollégák jelentős része aggályosnak tartja, ha kizárólag az Európai Bizottság dönthet előzetesen arról, hogy egy kezdeményezés a hatáskörébe tartozik-e.)

Diana Wallis képviselő asszony annak a véleményének adott hangot, hogy a kezdeményezésnek minél nyitottabbnak kell lennie, így például minden 16 éven felüli európai polgárnak lehetőséget kellene biztosítani az aláírásra. (A jelenlegi tervek szerint minden országban azok írhatnának alá egy kezdeményezést, akik az adott országban szavazhatnának az európai választásokon. Ez Ausztriában 16 év, de szinte minden más ország 18 évben húzza meg a határt.) Úgy látom, a liberálisok nem a polgári kezdeményezésben rejlő jogszabálytervezet-alkotási lehetőség felől akarják megközelíteni a dolgokat, hanem inkább - a zöldekhez hasonlóan - egy vitageneráló eszközzé szeretnék formálni a polgári kezdeményezést. Habár a határokon átívelő, valódi európai vitákat én is nagyon fontosnak tartom, úgy gondolom, hogy a polgári kezdeményezésben ennél nagyobb lehetőségek rejlenek. Vitákat már most is folytathatunk számtalan módon, a polgári kezdeményezéssel viszont Európa polgárai, Önök egy olyan eszközhöz juthatnak, amellyel a jogszabály-kezdeményezés terén a Parlamenttel gyakorlatilag egyenrangúvá válnának. Ez viszont csak egyértelmű és részletekbe menő szabályozással működhet gördülékenyen és sikeresen. Ezért nem tartom ideálisnak és tarthatónak a liberális kollégák javaslatát. Azt gondolom, hogy az európai polgári kezdeményezés az uniós jogalkotási rendszernek fontos részévé, alapkövévé kell válnia. Komolyan kell tehát vennünk azt, amelyhez első lépésként világos végrehajtási szabályokat kell alkotnunk hozzá.

De hogy pontosan milyen szabályokat? A héten befejeztük Lamassoure képviselő úrral a parlament álláspontját tartalmazó munkadokumentumot, amely  a képviselők közti vitát strukturálja a főbb kérdésekben. A dokumentumot az alkotmányügyi bizottság júliusi ülésén szeretnénk bemutatni, azonban a lehetőségekhez mérten a blogban már korábban szeretném bemutatni Önöknek, mire jutottunk a kollégákkal az elmúlt hónapok számtalan megbeszélésein és konferenciáin.

2010. június 24., csütörtök

Emberkereskedelem árnyékolja be a VB-t

Dél-Afrikában kezdetét vette a labdarúgó világbajnokság, ahol azóta minden utcasarkon vuvuzelák hangját lehet hallani. A szurkolók világszerte összegyűlnek, hogy kövessék a kedvenc nemzeti válogatottjaik játékát. Talán lehet valami a levegőben, de ilyenkor még a máskor kevésbé elkötelezett szurkolók is folyton fociról beszélgetnek a barátokkal és kollégákkal.

A labdarúgó világbajnokság körüli felhajtás miatt ugyanakkor hajlamosak vagyunk nem észrevenni a játék mögött megbúvó rettenetes történeteket.

Egy nemzetközi kutatás például bebizonyította, hogy a férfiak által a nők sérelmére elkövetett erőszak csaknem 10 százalékkal növekszik, ha a kedvenc sportcsapat vereséget szenved. Ráadásul ha a csapat váratlanul kap ki, a férfiak még inkább hajlamosak elveszíteni a fejüket. Éppen ezért nagyon örülök annak a hollandiai kezdeményezésnek, amelynek keretében június 12 és július 31 között autópályák melletti óriási hirdetőtáblákon próbálják felhívni a figyelmet erre a problémára.

Egy másik elterjedt és félelmetes jelenség, amely gyakran együtt jár a VB-hez hasonló világeseményekkel, az emberkereskedelem térnyerése - különösen a nők és a lányok szexuális kizsákmányolása céljából. A kutatások azt mutatják, hogy ez az idei világbajnokságon sem lesz másként. Jól emlékszünk még a 2006-os németországi világbajnokságra, amelyen hatalmas bordélyházak okoztak botrányt, ahol szintén az emberkereskedelemnek áldozatul esett nőket kényszerítettek prostitúcióra. Akkor a PES Women több mint 23000 aláírást gyűjtött össze, melyet aztán átadtunk az Európai Bizottságnak, amelyben uniós intézkedéseket követeltünk az emberkereskedelem ellen. A világbajnokság mellett arra is szükségünk van, hogy a valódi vitát folytassunk szerte Európában, sőt, az egész világban a szexuális kizsákmányolásról, valamint annak fő oka, a prostitúció iránti igény csökkentésének lehetőségeiről.

Annak ellenére, hogy Dél-afrikai Köztársaság alkotmánya védi az emberi jogokat, az emberi méltóságot, a nemek közötti egyenlőséget valamint a nők és a gyermekek jogait, súlyos társadalmi, gazdasági, faji és nemi egyenlőtlenségek tapasztalhatóak az országban. Továbbra is nagyon magas a szegénység aránya a nők között Dél-Afrikában és a környező országokban, amely szélsőséges lépésekre kényszeríti őket a szegénységből való kilábalás érdekében.

A VB alatt az Emberkereskedelem Elleni Koalíció (CATW) azon munkálkodik, hogy megakadályozza, hogy újabb nők váljanak az emberkereskedelem áldozatává. A CATW Nozizwe Madlala-Routledge, Loveday Penn-Kekana és Mediatrice Barengayabo által vezetett dél-afrikai szervezete jogszabályok elfogadását szorgalmazza a nemi erőszak és az emberkereskedelem ellen. Ebben az évben kampányt szerveznek, melynek témája az emberi méltóság. Ennek keretében internetes aláírásgyűjtésbe is kezdenek, amelyhez az alábbi oldalon lehet csatlakozni. A kampány célja, hogy ráirányítsa a figyelmet a fenti problémára. Az összegyűjtött aláírásokat a VB alatt át kívánják nyújtani a dél-afrikai elnöknek valamint a parlamentnek, ezzel is sürgetve a szükséges jogszabályok elfogadását.