A Lisszaboni Szerződés legjelentősebb, az európai polgárok számára talán legkézzelfoghatóbb újításáról van szó, így számítottam rá, hogy nagy érdeklődés fogja kísérni a bizottságban a napirendi pont tárgyalását. Azonban ekkora érdeklődésre még én sem számítottam. Az eredetileg három órás ülésen két és fél órát foglalkoztunk a témával, olyan sokan szerettek volna hozzászólni a témához.
Az ülésen az alkotmányügyi bizottság tagjain kívül részt vettek az Európai Unió két tanácsadó intézmények, a Régiók Bizottságának és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak a képviselői. A két szerv már az előkészítés korai szakaszában eljuttatta hozzám véleményét, így a végleges anyagban több ötletük, javaslatuk is helyet kapott.
Az ülés jó alkalmat jelentett arra, hogy megtudjam, hogyan vélekednek a különböző frakciókban ülő képviselőtársaim a javaslatunk különböző elemeiről. Nagyon sok véleményt hallgattam meg az elmúlt hetek során, számtalan jó(nak tűnő) javaslattal találkoztam, de sokszor magam sem vagyok biztos benne, hogyan lehetne azokat kivitelezni.
Jó példa erre az ún. „bölcsek tanácsa". Felmerült ugyanis, hogy egy tekintélyes szakemberekből álló csoportnak kellene véleményt mondani arról, hogy egy kezdeményezés elfogadható-e: azaz nem sérti-e meg például az alapvető európai értékeket és a felvetett kérdés az Európai Bizottság hatáskörébe tartozik-e. A független szakértői csoport ötlete azért merült fel, mert ha az Európai Bizottság döntene erről, akkor ez utóbbi egyszerre töltené be az „esküdtszék" és a „bíró" szerepét a folyamatban, hiszen az egymillió aláírás összegyűjtését követően mindenképpen a Bizottság fog arról dönteni, hogy eleget tesz-e a kérésnek. Másfelől viszont azért lehet problémás egy ilyen független szakértői szerv létrehozása (az intézmény felállításának gyakorlati nehézségein kívül is), mert a döntéseik ellen – lévén nem uniós intézmény – nem lehetne fellebbezést benyújtani az Európai Bíróságnál. A hétfői tapasztalatok után úgy látom, hogy a képviselőtársaim nem támogatják a „bölcsek tanácsának" ötletét. Azt gondolom azonban, hogy egy döntési jogkörök nélküli tanácsadó vagy „kapcsolattartó" irodának mindenképpen lenne létjogosultsága.
Érdekes kezdeményezés a pénzletét ötlete is, amely a komolytalan kezdeményezések kiszűrését szolgálná. Fennáll a veszélye ugyanis, hogy olyan kezdeményezéseket terjesszenek elő néhányan, amelyek nyilvánvalóan ellentétesek az európai értékekkel, vagy pusztán viccnek szánják őket. (Elég csak arra gondolnunk, hogy a magyarországi Országos Választási Bizottsághoz szinte minden évben beterjesztenek a királyság visszaállításáról szóló népszavazási kezdeményezést.) Ez európai szinten óriási felesleges költséggel járna, arról nem is beszélve, hogy a polgári kezdeményezés egész intézményét nevetségessé teheti egy idő után. Ha viszont a szervezőknek le kellene tenni a kezdeményezés benyújtásakor egy meghatározott összeget, akkor nyilván kétszer is meggondolnák, hogy belevágjanak-e. Az összeg természetesen teljes egészében visszajárna, ha a kezdeményezést rendben találják. A hétfői tapasztalatokból ítélve azonban erre sincsen sok esély, a képviselők többsége ellenzi az ötletet, és őszintén szólva én sem tartanám szerencsés megoldásnak. Éppen nekünk szociáldemokratáknak kell kiállnunk azért, hogy a rossz anyagi körülmények ne szabhassanak gátat a polgárok demokratikus jogai érvényesülésének. A konzultációk során azonban többen felvetették nekem ezt a javaslatot, így kötelességemnek éreztem a képviselőtársaim elé terjeszteni.
Ugyan a Parlament most nyári szünetre megy, én azonban nem engedhetem meg magamnak, hogy ezalatt az idő alatt ne foglalkozzak a polgári kezdeményezéssel. Még a héten tartunk egy megbeszélést a néppárti jelentéstevő kollégával, valamint a véleménynyilvánításra felkért liberális és zöld témafelelősökkel, csütörtökön pedig a petíciós bizottság is tart egy, a mi hétfői ülésünkhöz hasonló megbeszélést, ahová engem is meghívtak. (Ugyan a parlamentben az alkotmányügyi bizottság a felelős a polgári kezdeményezésről szóló jelentésért, véleménynyilvánításra más bizottságokat is fel szoktunk kérni.)
Milyen lesz a polgári kezdeményezés? Egyelőre még nem tudjuk. Abban már most biztos vagyok, hogy bármilyen döntést is hozzunk az egyes részkérdésekben, nem lesz mindenki elégedett. Jól látszik azonban a parlament szándéka: a kiterjedt konzultációkat követően olyan szabályt alkotni, amely a polgárok lehető legszélesebb körének nyeri el a tetszését, és amellyel együtt formálhatjuk otthonunkat, Európát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése