2011. május 27., péntek

Az Európai Uniónak továbbra is támogatnia kell az IAVI-t

Néhány nappal ezelőtt, az AIDS-vakcina napján, arra hívtam fel mind a nemzeti kormányok, mind az Európai Bizottság figyelmét, hogy mennyire fontos az AIDS-vakcina kereséséhez nyújtott folyamatos támogatás. A HIV-vírust harminc évvel ezelőtt azonosították először, s a betegség azóta komoly globális hatást gyakorolt.

Ki gondolta volna harminc esztendővel ezelőtt, hogy a HIV okozza majd az emberi történelem egyik legnagyobb járványát? Sajnos a HIV-megelőzéssel foglalkozó kutatás-fejlesztés európai támogatása csökkent az elmúlt években. Az európai kormányok által a HIV-vakcina kutatására költött pénz 2009-ben majdnem 20%-kal csökkent 2006-hoz képest, s a trend folytatódott 2010-ben. A kutatások azt mutatják, hogy a nők különösen kiszolgáltatottak, a fejlődő országokban a HIV-fertőzöttek többsége nő és fiatal lány, mi több, az anyai halálozás ötöde az anyai HIV-fertőzéshez köthető. Reding biztos asszony átültethetné a gyakorlatba az Európai Női Chartát például úgy, hogy támogatást biztosít a HIV-vakcina kereséséhez!

A HIV/AIDS vakcina keresésére fordított globális K+F költés mindössze 7,6%-a európai pénz, s további csökkenést nem engedhetünk meg a kötelezettségvállalások terén. Az európai donorok által most az AIDS-vakcinára költött pénzek biztosíthatnák a HIV terjedésének megakadályozását a jövőben, különösen a megelőző kezelés és az ellátás mindenki számára elérhetővé és fenntarthatóvá tétele révén.

Az elmúlt harminc évben nagyot léptünk előre a kutatásban, s ma már olyan gyógyszerek állnak rendelkezésre, melyek lehetővé teszik a fertőzött emberek számára, hogy hosszabb és produktívabb életet
éljenek. Noha a legszegényebb és legkiszolgáltatottabb országok ötmillió lakosa hozzáférhetett ezekhez a gyógyszerekhez, még mindig milliók kénytelenek mellőzni a sürgős kezelést. Mialatt egy ember
megkapja az antiretroviális kezelést, addig kettő másik frissen fertőződik a vírussal. Éppen ezért nem hagyhatjuk figyelmen kívül, mekkora szükség van arra, hogy új megelőzési módszerekbe fektessünk,
mint például az AIDS-védőoltásba, melyet a Nemzetközi AIDS Vakcina Kezdeményezés (IAVI) nevű elkötelezett NGO is erősen támogat.

A HIV több mint 60 millió embert fertőzött meg 30 esztendő alatt, és majdnem feleannyi ember halálát okozta. Minden 12. másodpercben megfertőződik valaki a vírussal. Minden 20. másodpercben meghal valaki egy AIDS-hez kötődő betegségben. Minden két percben meghal egy gyermek az AIDS miatt. Minden nap mintegy 7100 új fertőzésre került sor. A leginkább érintett országokban az AIDS aláás tulajdonképen minden más fejlesztési intézkedést, a gyermek-egészségügytől az oktatáson át az anyai halálozáson keresztül a szegénység csökkentésééig bezárólag.

Hogy megtörhessük e járványt, átfogó válaszra van szükség. Olyan válaszra, melybe beletartozik a létező kezelések és megelőző programok kiterjesztése, párhuzamosan azzal, hogy megfelelő támogatást
biztosítunk olyan új és jobb megelőző lehetőségek kutatására és fejlesztésére, mint a mikrobicid anyagok és a különösen a vakcinák.

Egy megfizethető, könnyen beadható vakcina, melyet biztonságosan és tömegesen lehetne a legveszélyeztetettebb populációknak biztosítani, nagyban hozzájárulhatna a HIV/AIDS járvány megfékezéséhez világszerte.

Komoly előrelépés történt e vakcina kutatásában, de alapvető fontosságú, hogy a kutatás-fejlesztésbe történő európai kötelezettségvállalás és befektetés ne csökkenjen. Ezen felül, felhívjuk a Bizottságot, hogy tegye a finanszírozást vonzóbbá és elérhetőbbé az olyan fejlesztési partnerprogramok számára, mint az IAVI a DG Research 8. keretprogramján keresztül.

2011. május 23., hétfő

A csendes válság

Néhány nappal ezelőtt egy nagyon érdekes sajtóközleményre bukkantam, melyet a Közszolgálati Szakszervezetek Európai Szövetsége, az EPSU adott ki.

A közlemény egy tudományos kutatás eredményeit ismerteti, amely egy "csendes válságot" mutat be: a világot sújtó gazdasági és pénzügyi válság hatását a nemek közötti esélyegyenlőségre. Ezt, az elsősorban nőket sújtó válságot a konzervatív és jobboldali kormányok által Európa szerte bevezetett megszorító intézkedések okozták. A csendes válság a nők válsága, mert a megszorítások elsősorban a jellemzően nőket foglalkoztató közszolgálati szektort és a főként nőket támogató állami szociális kiadásokat érintették.

Egy másik cikkben Katrin Bennhold így vélekedett a csendes válságról: „Amikor elkezdtük érezni a megszorító intézkedések első hatásait, közgazdászok és nőjogi csoportok arra hívták fel a figyelmet, hogy megszorítások terheit a nőknek nagyobb arányban kell viselniük: közalkalmazottakként, hosszabb ideig élő, és így az állami egészségügyi ellátásra és a társadalombiztosítási rendszerre jobban ráutalt nyugdíjasokként, valamint a munka és gyermekvállalás között őrlődő édesanyákként."

Erre a problémára az EPSU és mi, az Európai Szocialisták Pártja Nőszervezete is számtalan alkalommal próbáltuk ráirányítani a figyelmet 2008 óta - de sem közfelháborodást, sem érdemi választ nem sikerült elérnünk vele. A konzervatív kormányok többsége hallgatásba burkolózott.

Gyakran jellemeznek úgy helyzeteket, hogy azok egyszerre jelentenek kihívást és lehetőséget. Kívánom, hogy a gazdasági válságot is ide sorolhassuk. Ugyanakkor a válság egyelőre csak kihívást jelent, hogy változtassunk a férfiak uralta a munkaerő-piacon, a pénzügyi ágazatban, és megkönnyítsük a munka és a családi élet összeegyeztetését. Ha nem cselekszünk, a tisztességes, fenntartható, befogadó és egyenlő esélyeket biztosító munkaerő-piac megteremtése helyett a csendes válság elszalasztott lehetőség marad csupán.

Ha továbbra az eddig megszokott úton maradunk, az esélyegyenlőség helyzete még a válság előtti állapothoz képest is romlani fog. Az európai országokban bevezetett megszorító intézkedések elhibázottak és rövidlátók. Ahogy Benhold asszony fogalmazott: "A megszorítások hosszútávú hatásait kell szem előtt tartanunk. Azok a szakpolitikai intézkedések, amelyek segítik a nőket a munka és a családi élet összeegyeztetésében, egyúttal hozzájárulnak a családok gazdasági rugalmasságához, a gazdasági növekedés gyorsításához és végső soron az adóbevételek növeléséhez."Azok az intézkedések, melyek nem nyújtanak ebben segítséget, éppen a fentiekkel ellentétes irányba taszítanak bennünket."

Ezt az Európai Bizottság is tudja. Legalábbis erre a következtetésre juthatunk, ha egy pillantást vetünk az EU 2020 Stratégiájukra, amely - a gazdasági növekedés érdekében - célul tűzte ki a nők foglalkoztatottsági szintjének emelését is. A kutatási eredmények szerint az euróövezet gazdasága 16 (!) százalékkal bővülne, ha a nők foglalkoztatottsági szintje megegyezne a férfiakéval. Paradox módon éppen attól Viviane Reding biztosasszonytól nem hallhattunk egy szót sem a megszorító intézkedések nőkre gyakorolt hatásairól, akinek az esélyegyenlőség szószólójának kellene lennie Európában. Ez valóban egy nagyon, nagyon csendes válság...

De már nem maradhatunk csendben sokáig: kii kell állnunk a nőkért és az európai társadalmakért. Remélem, számíthatok a segítségetekre abban, hogy némi zajt csapjunk.

2011. május 16., hétfő

Európa Naptól az ACP-közgyűlésig

A hét az Európai Parlamentben és azon kívül (2011. május 9-15.)

Az elmúlt héten került sor az Európai Parlament májusi plenáris ülésére, ahol a legnagyobb figyelmet kétségkívül a határok nélküli Európát és a schengeni vívmányokat veszélyeztető tagállamok ügye élvezte, azonban a szakterületeimen is születettek fontos döntések. Mindenek előtt azonban szeretnék kitérni az Európa nap alkalmából tartott megemlékezésre, ahol a Schuman nyilatkozaton túl az Európai Unió zászlajának negyedszázados évfordulójáról is megemlékeztünk. Jerzy Buzek elnök úron kívül jelen volt elődje Hans-Gert Pöttering is, a magyar elnökséget pedig Győri Enikő államtitkár képviselte. Jóleső érzés volt, hogy az aznap estre rendezett strasbourgi hangversenyen Beethoven elmaradhatatlan Örömódája mellett Liszt Ferenc magyar rapszódiái is felcsendültek.



Kiemelkedő jelentőségűnek tartom, hogy az EP támogatta az Európai Bizottsággal közös lobbiregiszter felállítását, amelyet a kevésbé pejoratív “átláthatósági nyilvántartás”-nak kereszteltük el. A megalapozott döntéseink meghozatalához komoly segítséget jelentenek az egyes érdekérvényesítő-szervezetek munkatársai, szakértői, azonban az elmúlt időszak botrányai is megmutatták, hogy a rendszer javításra szorul. Írásbeli hozzászólásomban kifejtettem, hogy a mindenki számára hozzáférhető nyilvántartás komoly lépés az átláthatóság növelése és a polgárok bizalmának megerősítése felé, azonban további intézkedéseket is szükségesnek tartok. Ha minden a tervek szerint halad, a nyilvántartás már júniusban működni fog, és ahhoz a harmadik fontos uniós intézmény, a Tanács is csatlakozni fog.

A közlekedési bizottság tagjaként és az intelligens közlekedési rendszerek parlamenti témafelelőseként régóta figyelemmel kísérem a közlekedésbiztonsággal foglalkozó uniós kampányokat, köztük az eSafety Challenge projektet is, amelynek részeként szerdán a Strasbourgba látogatott Michael Schumacher. A forma-1-es világbajnok szorgalmazta, hogy minden új gépjárművet szereljenek fel a legújabb intelligens közlekedésbiztonsági eszközökkel. Ahogy azt már korábban is hangsúlyoztam: a statisztikák is alátámasztják, hogy a legmodernebb berendezésekkel, így például stabilitáskontrollal és elektronikus segélyhívóval felszerelt intelligens autók több ezer emberélet megmentéséhez járulhatnak hozzá.



Szerdán az EU és India közötti szabadkereskedelmi megállapodásról fogadtunk el határozatot, amelyről már ezen a blogon is olvashattak a márciusi indiai látogatásom kapcsán. Akkor írtam a kívánatosnál lassabban haladó tárgyalásokról, és sajnos azóta sem sok előrelépés történt. A határozatban a tárgyalások év végi befejezésére szólítottuk fel a feleket, valamint arra, hogy az egyezmény a viszonosság elvének teljes körű érvényesítése mellett valamennyi ipari termékre terjedjen ki. A Parlament azt is szeretné elérni, hogy az egyezmény kötelező erejű emberi jogi, környezetvédelmi és társadalompolitikai rendelkezéseket is tartalmazzon. Remélem, a tárgyalásokat vezető Európai Bizottság sem csak a szavakban lesz eltökélt az európai értékek érvényesítésében.

A plenáris ülés utolsó napján, csütörtökön az esélyegyenlőség került előtérbe. Két jelentést is elfogadtunk az oktatásról, melynek kapcsán alkalmunk nyílt megvitatni, hogy milyen reformokra lenne szükség az uniós oktatási és ifjúsági programokban. A Parlament ezúttal is határozottan kiállt a legrászorultabbak mellett: egyértelműen kinyilvánítottuk, hogy a fiatal szülőknek, az oktatásba visszatérni kívánóknak és a fogyatékkal élők számára külön forrásokat kell biztosítani, hogy támogathassuk őket céljaik megvalósításában. Közismert tény, hogy a nemek közötti egyenlőtlenség felszámolását az oktatásban kell kezdeni. Ezt nagyban elősegítené, ha a lányokat a műszaki és természettudományi területen való továbbtanulásra ösztönöznénk, míg a fiúk körében a pedagógusi és szociális jellegű munkaköröket népszerűsítenénk.

A hét végére szerencsére budapesti esemény is jutott. Szombaton kezdődött és szerdán ér véget az Európai Unió és az afrikai, karibi és csendes-óceáni (ACP) országok közös parlamenti közgyűlése, amelynek a munkájában az Európai Parlament által delegált tagjaként vettem részt. Habár a formális megnyitóra csak ma kerül sor, már a hétvégén is több munkacsoport-ülést tartottunk, valamint szombaton Női Fórumot rendeztünk. A fórum társelnökeként nagyon büszke vagyok a sikerre: közel kétszázan voltak kíváncsiak a rendezvényre, többek között az ACP főtitkára is. A közgyűlés a hivatalos megnyitóval és a fejlesztéspolitikáért felelős biztos részvételével ezen a héten folytatódik.