2011. május 23., hétfő

A csendes válság

Néhány nappal ezelőtt egy nagyon érdekes sajtóközleményre bukkantam, melyet a Közszolgálati Szakszervezetek Európai Szövetsége, az EPSU adott ki.

A közlemény egy tudományos kutatás eredményeit ismerteti, amely egy "csendes válságot" mutat be: a világot sújtó gazdasági és pénzügyi válság hatását a nemek közötti esélyegyenlőségre. Ezt, az elsősorban nőket sújtó válságot a konzervatív és jobboldali kormányok által Európa szerte bevezetett megszorító intézkedések okozták. A csendes válság a nők válsága, mert a megszorítások elsősorban a jellemzően nőket foglalkoztató közszolgálati szektort és a főként nőket támogató állami szociális kiadásokat érintették.

Egy másik cikkben Katrin Bennhold így vélekedett a csendes válságról: „Amikor elkezdtük érezni a megszorító intézkedések első hatásait, közgazdászok és nőjogi csoportok arra hívták fel a figyelmet, hogy megszorítások terheit a nőknek nagyobb arányban kell viselniük: közalkalmazottakként, hosszabb ideig élő, és így az állami egészségügyi ellátásra és a társadalombiztosítási rendszerre jobban ráutalt nyugdíjasokként, valamint a munka és gyermekvállalás között őrlődő édesanyákként."

Erre a problémára az EPSU és mi, az Európai Szocialisták Pártja Nőszervezete is számtalan alkalommal próbáltuk ráirányítani a figyelmet 2008 óta - de sem közfelháborodást, sem érdemi választ nem sikerült elérnünk vele. A konzervatív kormányok többsége hallgatásba burkolózott.

Gyakran jellemeznek úgy helyzeteket, hogy azok egyszerre jelentenek kihívást és lehetőséget. Kívánom, hogy a gazdasági válságot is ide sorolhassuk. Ugyanakkor a válság egyelőre csak kihívást jelent, hogy változtassunk a férfiak uralta a munkaerő-piacon, a pénzügyi ágazatban, és megkönnyítsük a munka és a családi élet összeegyeztetését. Ha nem cselekszünk, a tisztességes, fenntartható, befogadó és egyenlő esélyeket biztosító munkaerő-piac megteremtése helyett a csendes válság elszalasztott lehetőség marad csupán.

Ha továbbra az eddig megszokott úton maradunk, az esélyegyenlőség helyzete még a válság előtti állapothoz képest is romlani fog. Az európai országokban bevezetett megszorító intézkedések elhibázottak és rövidlátók. Ahogy Benhold asszony fogalmazott: "A megszorítások hosszútávú hatásait kell szem előtt tartanunk. Azok a szakpolitikai intézkedések, amelyek segítik a nőket a munka és a családi élet összeegyeztetésében, egyúttal hozzájárulnak a családok gazdasági rugalmasságához, a gazdasági növekedés gyorsításához és végső soron az adóbevételek növeléséhez."Azok az intézkedések, melyek nem nyújtanak ebben segítséget, éppen a fentiekkel ellentétes irányba taszítanak bennünket."

Ezt az Európai Bizottság is tudja. Legalábbis erre a következtetésre juthatunk, ha egy pillantást vetünk az EU 2020 Stratégiájukra, amely - a gazdasági növekedés érdekében - célul tűzte ki a nők foglalkoztatottsági szintjének emelését is. A kutatási eredmények szerint az euróövezet gazdasága 16 (!) százalékkal bővülne, ha a nők foglalkoztatottsági szintje megegyezne a férfiakéval. Paradox módon éppen attól Viviane Reding biztosasszonytól nem hallhattunk egy szót sem a megszorító intézkedések nőkre gyakorolt hatásairól, akinek az esélyegyenlőség szószólójának kellene lennie Európában. Ez valóban egy nagyon, nagyon csendes válság...

De már nem maradhatunk csendben sokáig: kii kell állnunk a nőkért és az európai társadalmakért. Remélem, számíthatok a segítségetekre abban, hogy némi zajt csapjunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése