2011. november 28., hétfő

Kétezren az ESZP Progresszív Konvencióján

Az elmúlt hét - EU-AKCS Közös Parlamenti Közgyűlésen kívüli - másik jelentős eseménye az Európai Szocialisták Pártja brüsszeli  Progresszív Konvenciója volt. A kétnapos, egész Európára kiterjedő, nyitott ötletbörze egyedülálló lehetőséget kínált az előttünk álló legfontosabb társadalmi és gazdasági kihívások megvitatására. Szerte Európából közel 2000 kutató, civil szakember és politikus érkezett, akik kerekasztal-beszélgetéseken és munkacsoport-üléseken mondhatták el véleményüket arról, milyen választ kell adni ezekre a kérdésekre egy modern, európai, szociáldemokrata pártnak. Európai szintű párt nem szervezett még ekkora rendezvényt.

A Konvenciót megelőzően az ESZP vezetőségi testülete, a  PES Council is összeült, ahol megválasztottuk a távozó elnökünk, Poul Nyrup Rasmussen utódát. Az ESZP új, ideiglenes elnöke az egykori bolgár miniszterelnök, Szergej Sztanisev lett. Szombaton alkalmam volt hatszemközt találkozni velük, ahol megköszöntem Poul munkáját és az esélyegyenlőség iránti elkötelezettségét. A PES Women elnökeként mindig számíthattam arra, hogy az ESZP felkarolja az esélyegyenlőségi szemlélet széleskörű érvényesítését célzó kezdeményezéseinket, és bízom benne, hogy új elnökünk is ezt az utat fogja követni.

A nemek közötti esélyegyenlőségről sok szó esett a hétvégi rendezvénysorozaton, hiszen ez az ESZP programjának egyik alapköve. Ugyanakkor kifejezetten  ilyen témájú rendezvényt is szerveztünk az Európai Progresszív Tanulmányok Alapítványa és a CEE Network for Gender Issues szervezetekkel együttműködve, amelyen az új gazdasági és társadalmi kihívásokhoz való alkalmazkodás szemszögéből vizsgálták meg a nők politikai szerepvállalásának kérdését.

A konvenció első napjára esett a nőket érő erőszak elleni küzdelem világnapja, amely alkalmából figyelemfelhívó kampányt rendeztünk az erőszakkal kapcsolatos tudatosság növelése és a megelőzés elősegítése érdekében.

Fontos, több beszélgetésen is előkerülő téma volt továbbá a fiatalok foglalkoztatottsági helyzete. A fiatalok munkanélküliségével foglalkozó munkacsoportunk bemutatta az elkészített jelentést, amelyben konkrét javaslatokat fogalmaztunk meg a helyzet javítása érdekében. Ifjúsági szervezetünk, az ECOSY pedig arról tartott egy beszélgetést, hogyan boldogulhatnak a fiatalok abban a világban, amit napjaink Európája kínál számukra. Érdekes beszámolókat hallottam az EU legkülönfélébb részeiből érkezett hozzászólóktól, így én inkább egy másik dimenzióra próbáltam ráirányítani a figyelmet: a generációk közötti együttműködés fontosságára. Ennek illusztrálására kiváló példát szolgáltatnak a PES Womenben is leggyakrabban előkerülő ügyek: az alulfizetett szakmákban a fiatal nők erősen felülreprezentáltak, amely később az alacsonyabb nyugdíjakban is vissza fog köszönni. (Erre a problémára igyekszik felhívni a figyelmet az év elején, az európai nyugdíjrendszerek esélyegyenlőségi szemléletű reformjáért indított kampányunk is.) A probléma megoldásához a politikai életben az esélyegyenlőséget kiemelten kezelő szociáldemokrata pártok térnyerésére van szükség, amelyhez a legutóbbi választási sikereink Dániában, Franciaországban és Németországban bíztatóak. Mindez azonban önmagában nem elég: szükség van arra is, hogy a generációk közösen, együttműködve, egymást meghallgatva dolgozzanak a probléma megoldásán. Ezt helyettük, helyettünk semmilyen politikai erő nem teheti meg, legfeljebb csak segíthetik. A konzervatív kormányok sorozatos esélyegyenlőség-ellenes intézkedéseit látva azonban az ESZP és az európai baloldal jelenti az egyetlen olyan politikai erőt, amely ezt felismerte és igyekszik előmozdítani.

A Progresszív Konvenció alkalmából fényképpályázatot is hirdettünk az Európai Szocialisták Pártja értékeinek témájában. 

Csúcstalálkozó Loméban az afrikai, karib-tengeri és csendes-óceáni térség államaival

A héten került sor az Európai Unió valamint az afrikai, karib-tengeri és csendes-óceáni (AKCS) országok 22. Közös Parlamenti Közgyűlésére, amelyen egyetlen magyar tagként vettem részt az Európai Unió részéről.

Az  EU-AKCS Közös Parlamenti Közgyűlés egyike az Európai Parlament küldöttségeinek, melyek feladata, hogy  fenntartsák és kialakítsák az EP nemzetközi kapcsolatait. Ennek megfelelően a küldöttségek munkája egyrészről az Európai Unió hagyományos partnerei közé tartozó államok parlamentjeivel való kapcsolatok fenntartására és fejlesztésére, másrészről a harmadik országokban azon alapelvek előmozdítására irányul, amelyeken az Európai Unió nyugszik, vagyis a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok és szabadságjogok és a jogállamiság tiszteletben tartása.

Az EU-AKCS Közös Parlamenti Közgyűlés a maga nemében egyedülálló szervezet a világon. Azzal a céllal hozták létre, hogy közös fórumot biztosítson az Európai Közösség valamint a Cotonou-i Megállapodást aláíró afrikai, karibi és csendes-óceáni térség országai megválasztott képviselői számára. Ez az egyetlen nemzetközi közgyűlés a világon, amelyben különböző országok képivselői rendszeresen találkoznak az Észak és Dél közötti együttműködés előmozdítása érdekében.

A legutóbbi közgyűlésre a magyar elnökség alatt Budapesten került sort, most pedig a togói Loméban került sor a találkozóra. Habár a hivatalos programok csak hétfőn kezdődtek, szombatra Női Fórumot szerveztünk, amely mára elmaradhatatlan kisérőrendezvényévé vált a csúcstalálkozónak. A fórumra, amelyen ezúttal a nők fejlesztéspolitikában betöltött szerepéről hangzottak el előadások, elfogadta a meghívásunkat az AKCS Csoport főtitkára és a házigazda togói kormány több tagja is.

A plenáris közgyűléseket szakbizottságban készítjük elő, amelyek szintén szombaton üléseztek. Ezek közül a politikai bizottságnak vagyok a tagja, azonban egy hiányzó kollégát helyettesítve a gazdasági bizottság ülésén is részt vettem, ahol az áringadozásoknak valamint a mezőgazdasági termékek globális piaca működésének az élelmiszerbiztonságra gyakorolt hatásairól készített jelentést mutattam be a képviselőtársaknak.

A fiatalok foglalkoztatottsági helyzete nemcsak Európában, hanem az AKCS-országokban is egyre súlyosabb, és az arab tavasz eseményei is arra intenek bennünket, hogy a béke és stabilitás fenntartásához elengedhetetlen a fiatalok problémáinak hatékony kezelése, mindenekelőtt a foglalkoztatottsági helyzetük javítása. Vasárnapi munkacsoport-ülésünket ezért teljes egészében a fiatalkori munkanélküliség problémájának szenteltük. Úgy gondolom, hogy a demográfiai folyamatokat figyelembe véve a probléma figyelmen kívül hagyása és a megoldás elodázása elkerülhetetlenül konfliktusokhoz és instabilitáshoz fog vezetni már a közeli jövőben is. A fiatalok értékei a társadalmainknak, és közös felelősségünk, hogy ne hagyjuk veszni a bennük rejlő lehetőségeket.

A Közgyűlés hivatalos megnyitójára hétfőn került sor. Az üléseken - hasonlóan az EP plenáris üléseihez - lehetőségünk van kérdéseket feltenni az Európai Bizottságnak, amely fontos szerepet tölt be az Európai Unió fejlesztési együttműködési politikájának működtetésében. Szóbeli kérdésben arról kérdeztem a Bizottságot, hogy az milyen módon tervezi támogatni az uniós fejlesztési alapokból az új típusú tuberkolózis elleni vakcinák fejlesztését. Ez a betegség még mindig komoly közegészségügyi problémákat jelent a fejlődő országok számára. (A kérdést szintén egy kollégám nevében tettem fel, aki nem tudott jelen lenni Loméban.) Válaszában a Bizottság kiemelte, hogy jelentős összegekkel támogatják az új oltóanyagok fejlesztését célzó kutatásokat, azonban a kutatások valamint a 2014 utáni uniós költségvetésről folytatott tárgyalások korai szakaszában még nem tudtak a pénzügyi lehetőségekről pontos válasszal szolgálni. Remélem ugyanakkor, hogy az uniós fejlesztési politika továbbra is prioritásként fogja kezelni, hogy a fejlődő országok jó minőségű és hatékony vakcinához jussanak.

A Közgyűlés foglakozott továbbá a Lisszaboni Szerződés hatályba lépésének következményeivel is. Ennek kapcsán elmondtam: az intézményi reformok és a válság nem szolgáltathat okot arra, hogy az afrikai, karib-tengeri és csendes-óceáni partnerség szerepét leértékeljük. Az EU hosszú ideig elhanyagolta ezeket a partnereit, vetélytársaink, a világ felemelkedő új globális hatalmai pedig ezt ki is használták. A térség fejlesztésében betöltött szerepünket sem leépíteni, sem csökkenteni nem szabad, és ezt különösen szem előtt kell tartanunk a 2014 utáni időszakra vonatkozó, többéves költségvetési keret tárgyalásai során.

A Lisszaboni Szerződés újításai mind az EU, mind pedig az AKCS-országok számára előnyökkel járnak. Ezeket ki kell használnunk az együttműködésünk kiterjesztésével, továbbfejlesztésével: a fejlesztő-megsegített viszonynak fokozatosan át kell adnia a helyét az egyenrangú partnerségnek.

Az EU-AKCS Közös Parlamenti Közgyűlés következő ülésére 2012 májusában, Dániában kerül sor.

2011. november 23., szerda

A nőket érő erőszak elleni fellépés világnapja

A nőket érő erőszak, és a családon belüli bántalmazás sajnálatos módon a 21. századra mindennapjainak „természetes” velejárójává vált. A családon belüli erőszak mindig apró, jelentéktelennek tűnő dolgokkal kezdődik, amelyekre az ember kezdetben nem fordít különösebb figyelmet. (A partner semmibevétele, megfélemlítés, stb.) A családon belüli erőszak a bántalmazás vagy zsarolás fizikai, szexuális, érzelmi, vagy éppen pénzügyi alapú formája. Napjainkra már mindenütt jelen van nemre, korra, iskolázottságra, foglalkoztatottságra, vallásra, vagy éppen országra való tekintet nélkül.

Erre a rendkívül fontos problémára kívánja felhívni a figyelmet a Zijkant Szocialista Nők Szervezete elnevezésű flamand nőjogi szervezet, amely 2011. november 11-én kezdte meg kampányát „Az erőszak kegyetlen/csúf arca” címmel, amely alapvető céljául a tudatosság növelése mellett a prevenció elősegítését jelölték meg.

Elborzasztó európai statisztikák számadatai szerint az elmúlt évben a 18 és 34 év közötti fiatalok számát tekintve a férfiak 10 és a nők 14 %-a esett áldozatul családon belüli erőszaknak, bántalmazásnak. Ha csak a 18 és 24 év közöttiek számát vizsgáljuk, ez a szám a nők esetében eléri a 22%-ot!

Európai Uniós szinten is szükség lenne a kérdés átfogó szabályozására, és a probléma megoldására. A PES Women arra törekszik, hogy a Bizottság nyilvánítsa az elkövetkezendő évek egyikét a nők elleni erőszak felszámolásának Európai Évének. Ez nemcsak azt segítené elő, hogy a téma az EU politikai prioritásai közé kerüljön, hanem nagyobb nyilvánosságot biztosítana a kérdésnek. A nők elleni erőszak felszámolására és az erőszak áldozatainak támogatására fordítandó összegek megvonására nem szolgálhat kifogásként a gazdasági válság.

Nagyon fontos, hogy az áldozatokkal foglalkozó uniós rendelkezések ne legyenek semlegesek a nemek tekintetében, mivel a nők sokkal kiszolgáltatottabbak a bűncselekményeknek, az erőszaknak, a szexuális bántalmazásnak és az emberkereskedelemnek.

Fontos mindezek mellett megemlíteni az Európai Védelmi Határozat kérdését is, melynek lényege, hogy a veszélyeztetett személyt megóvja, és távol tartsa a veszélyeztetőtől. Az Európai Unió tagállamainak igazságügy miniszterei 2011. szeptember második felében elfogadták az Európai Védelmi Határozatról szóló rendelet tervezetének szövegét. Így, a tervezet szövegét a Bizottság mellett a Tanács is jóváhagyta. Ez után csak a Parlamentnek kell szakbizottsági, és plenáris szinten elfogadnia a rendeletet, mielőtt a Tanács beleegyezésével lezárul a jogalkotási folyamat.

A rendelet lehetővé teszi, hogy ha az egyik uniós tagállam bírósága védelem alá helyez egy állampolgárt, akinek sérelmére bűncselekményt követtek el, akkor ezt a védelmet a többi uniós tagállam is biztosítsa, abban az esetben, ha a sértett valamely másik tagállam területére utazik. A határozat elsősorban a fenyegetés árnyékában élő nőkön segíthet, de természetesen mindenkire vonatkozik.

A határozat hatálya kiterjedhet a védett személy hozzátartozóira is. A védelmi határozatot csak egyéni kérésre állítanák ki, és a kérelmezőt minden esetben tájékoztatni kellene arról, hogy lehetőség van európai védelmi határozat kiállítására is. A határozatban veszélyeztetőként feltüntetett személynek lehetősége lenne ismertetni saját álláspontját és fellebbezhetne a döntés ellen.

A tagállami bíróság európai védelmi határozatot azokban az esetekben bocsáthatna ki, amikor távoltartást rendel el, tehát megtiltja a helyszín vagy sértett személy megközelítését, vagy a sértettel történő bármilyen kapcsolatfelvételt.


November 25. a Nőket érő erőszak elleni küzdelem nemzetközi világnapja, éppen ezért az Európai Szocialisták Pártja (ESZP) Nőszervezete, a PES Women a Flamand Szocialista Párttal együtt egy rendezvényt szervez, az ESZP Konvenciójával párhuzamosan, amellyel szeretné népszerűsíteni ezt a napot és részt venni a nőket érő erőszak elleni küzdelemben.

Szeretnénk a fiatalok figyelmét is felhívni a családon belüli erőszakra és rávenni az embereket arra, hogy aláírásukkal tegyenek tanúbizonyságot a nők elleni erőszak felszámolása iránti elkötelezettségükről.
A rendezvényen lehetőség nyílik egy kérdőív, egy kapcsolati teszt kitöltésére, valamint, a rendezvény helyszínén kiállításra kerül majd egy promóciós autó, közvetlenül a bejáratnál, azzal a céllal, hogy mindenki figyelmét felhívjuk a téma kiemelkedő fontosságára. Az autó négy oldalán színes vásznakra lesznek felfestve a következők: „A Nők elleni erőszak elleni küzdelem világnapja”, valamint a kampány címe: „Az erőszak kegyetlen arca”.

A promóciós autó elejénél szeretnénk minél több aláírást gyűjteni. Az aláírások megmutatják, hogy a családon belüli erőszak rossz, és tükrözik az akaratot a családon belüli erőszak felszámolására.
Mindenkinek az elkötelezettségére szükség van egy sikeres kampány megvalósítása érdekében. Reméljük, hogy sokan ki fogják tölteni a tesztet, és ami még fontosabb, még többen alá fogják írni a promóciós autón fellelhető vásznakat, szimbolizálva ezzel, hogy a harcot nem adjuk fel, és, hogy együttesen sikerülhet az erőszak visszaszorítása. Reméljük továbbá, hogy sokan fognak csatlakozni a facebook-os oldalhoz, ezzel is nagyobb figyelmet biztosítva a kampány által hirdetett témának.

A kampány lezárására az ESZP Konvenció utolsó napján, november 25-én kerül majd sor.

2011. november 13., vasárnap

Képviselőcsoportok, kongresszusok és kitüntetések hete

A hét az Európai Parlamentben és azon kívül (2011. november 7-13.)

Az elmúlt hét a képviselőcsoportok hete volt az Európai Parlamentben, amelyen a jövő heti strasbourgi plenáris ülés napirendi pontjait tekintettük át. Ezek közül a legfontosabbnak az egységes európai vasúti térség létrehozásáról szóló javaslatot, valamint a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai platformjáról szóló indítványt tartom. Mindkét ügyről jövő héten szavazunk, miután előtte hosszas egyeztetések folytak a bizottsági- és frakcióüléseken egyaránt.

A frakcióüléseken időről időre meghívunk tagállami politikusokat, pártvezetőket is, hogy első kézből kapjunk tájékoztatást az adott ország belpolitika helyzetéről. Szerdán Szergej Sztanisevet, a Bolgár Szocialista Párt elnökét láttunk vendégül, akik beszámolt a néhány héttel ezelőtti elnökválasztás eredményéről és a legújabb belpolitikai fejleményekről.

Kedden a Friedrich Ebert Alapítvány egy érdekes találkozót szervezett a BMW igazgatótanácsa tagjaival, akikkel arról beszélgettünk, hogyan lehetne érvényesíteni az ő esetükben az női vezetők kötelező minimális arányát, amelyre az Európai Bizottság tett javaslatot. Aznap, a PES Women vezetőségi ülésén bejelentettük, hogy - az Európai Szocialisták Pártja novemberi progresszív konvenciójához és a nők elleni erőszak világnapjához kapcsolódóan - kampányt indítunk a nőket érő erőszak felszámolásáért. A figyelemfelkeltő kampány célja, hogy a támogatók kimutathassák az ügy iránti elkötelezettségüket. Ehhez - a megszokott eszközökön túl - a közösségi oldalakat is igénybe fogjuk venni.

Szerdán a Robert Schuman Centre for Advanced Studies és az Európai Egyetemi Intézet által rendezett brüsszeli konferencián vettem részt. A rendezvény azt vizsgálta, hogyan lehetne minél szélesebb körben bevonni az európai polgárokat az uniós ügyek megvitatásába. Az ott elhangzott előadásom legfontosabb gondolatai ebben a bejegyzésben olvashatóak.

Ezen kívül még két eseményről szeretnék beszámolni, amelyek már Brüsszelen kívül történtek. Szombaton Budapesten került sor az MSZP soron kívüli kongresszusára, ahol felhívtam tagtársaim figyelmét, hogy pártunk a jelen helyzetben nem mondhat le a nők hozzáadott munkájáról a döntéshozatalban sem. Nyugat-Európában már felismerték, és ott a nők kulcsszerepet játszanak a baloldal megújításában, elég csak az izlandi vagy a dán példákra gondolni.


Ezen kívül nagy öröm számomra, hogy a kongresszuson a Nőtagozat elnökeként átvehettem a Baloldalért díjat. Az elismerés a Nőtagozat közös, kitartó, áldozatos munkájának méltó elismerése, amelyért valamennyi tagunkat köszönet illet.


A hétvége a díjak jegyében telt, ugyanis szombaton a spanyolországi Vigoba egy másik díjátadóra is meghívást kaptam, amelynek sajnos nem tudtam eleget tenni. A spanyol szocialista párt ifjúsági szervezete Britta Thomsen EP-képviselővel megosztva nekem ítélte az esélyegyenlőségi díjukat az európa védelmi határozat létrehozásáért végzett munkánk elismeréseként.

Az elismeréseket ezúton is köszönöm. Óriási erőt és lendületet jelentenek az elkezdett munka folytatásához, véghezviteléhez.

2011. november 11., péntek

Demográfiai kihívások Európa számára

A fejlett világ népességcsökkenése egyaránt komoly kihívást jelent az Európai Unió és az egyes tagállamok számára is. Magyarország esetében számos cikk számol be arról, hogy egyre több nő halasztja későbbre a gyermekvállalást, és emiatt sokan kicsúsznak az időből.  A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a korábbi évekhez képest 10%-kal csökkent a születések száma, és rendkívül magas a 30-35 éves nők között a gyermektelenek aránya. A nők számára egyre fontosabb a munka, de az esetek többségében nem a karrier, hanem a család anyagi biztonságának megteremtése érdekében. Európában és Magyarországon is olyan intézkedésekre lenne szükség, amelyek megkönnyítik a nők számára a munka és a családi élet összeegyeztetését, bővítik a bölcsődei és óvodai férőhelyeket és növelik a részmunkaidőben valamint távmunkában végezhető álláslehetőségek számát.

A kormányzatok gyermekvállalást ösztönző intézkedései csak akkor hatásosak, ha a gyermekekre értékként tekint a társadalom. Ezt példázza Németország esete is. A Merkel- kormány eurómilliárdokat költött a gyermekvállalás ösztönzésére, bevezette a szülési szabadság idejére járó anyagi támogatást, 2013 augusztusától pedig minden kisgyermek számára bölcsődei férőhely biztosítását vállalja. A demográfiai trenden azonban ezek az intézkedések sem tudtak változtatni; az elmúlt évtizedben 2,1 millió fővel csökkent a 18 év alatti lakosság száma Németországban.

Olyan intézkedések útján lehet a gyermekvállalást növelni, amely nem kényszeríti a nőket a gyermekvállalás és a munkájuk közti választásra, hanem egyszerre biztosítja számukra, hogy karrierjük és gyermekük is legyen. A kutatások rámutatnak arra is, hogy az igazán nagy problémát nem a születendő gyermekek számának csökkenése okozza, hanem azok az okok, amelyek ezt előidézik, azaz a gyermekvállalás anyagi megfontolásból történő elhalasztása, valamint a munkahely, karrier elvesztésétől való félelem.

A szociális ügyekért felelős európai biztos, Andor László nemrégiben arra hívta fel a figyelmet, hogy - tekintettel a születések számának Európa szerte tapasztalható óriási csökkenésére - ideje felfrissíteni és naprakésszé tenni az Európai Bizottság 2006-ban kiadott demográfiai kihívásokról szóló közleményét. José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke is támogatja egy átfogó megoldás kialakítását a demográfiai problémák kapcsán, mivel korábban a népesedésre vonatkozó kérdésekkel csak külön-külön foglalkoztak. Tehát az EU is megfogalmazta az igényt egy erős demográfiai stratégia kialakítására, amely a családok és a gyermekvállalás támogatása mellett a munkalehetőségek növelését, ezáltal pedig a gazdasági stabilizációt jelölné meg fő célként. Itt pedig a kör bezárul, hiszen a megfelelő gazdasági körülmények kedvező hatással vannak a gyermekvállalási kedvre.

2011. november 9., szerda

Hogyan “adjuk el” Európát?

Európa az olyan közös értékek és alapelvek elfogadásán alapul, mint az emberi méltóság, a szabadság, az egyenlőség, a szolidaritás, valamint a demokrácia és joguralom. Ezen európai értékek nemcsak megkérdőjelezhetetlenek, de egyfajta köteléket is jelentenek az Európai Unió - sok más tekintetben különböző - tagállamai között. Ezek az értékek tették lehetővé tehát egyedülálló projektünk, az európai együttműködés létrehozását.

A pénzügyi-gazdasági (és tovább is mennék: szociális, kulturális és politikai) válság nemcsak a gazdasági növekedésre, hanem az integrációs folyamatra is hatással van. Az Európai Unió folyamatosan változik, ahogyan a külső és belső hatalmi tényezők is.

A válság azt mutatja, hogy új, átfogó és legfőképpen hosszú távú megközelítésre van szükségünk. Meggyőződésem, hogy napjaink kihívásaira csak egy valódi, összeurópai társadalmi párbeszéddel tudunk a fenti feltételeknek megfelelő megoldást találni. Ennek a párbeszédnek nem szabad csak az úgynevezett politikai elitekre korlátozódniuk, hiszen - talán nem túlzás ezt állítani - részben ez a megközelítés tekinthető a válság egyik kiváltó okának. Most, amikor ennek felszámolásán dolgoznunk, tisztáznunk kell: mindenkit meg kell hallgatnunk, akinek mondanivalója van.

Ennek érdekében olyan akadályokat kell elhárítanunk, amelyek alapvetően két csoportba sorolhatóak:

Az egyik fő problémát az Európában zajló politikai viták természete jelenti. Valódi, határokon átívelő, európai politikai diskurzusok helyett párhuzamosan folynak a viták az egyes tagállamokban, amelyek az összhang és egységes fellépés megalapozása helyett csak mind nagyobb széttartáshoz vezetnek.

Másfelől ez a hozzáállás olyan furcsa helyzetekhez vezet, amelyben a politikusok Brüsszelben megbeszélik az egységes fellépés részleteit, majd hazatérve “Európát” okolják a kellemetlen intézkedésekért. Így nem csoda, ha az európai polgárok félreértik Európa, az Európai Unió valódi célkitűzéseit és az európai együttműködés célját. Ennek egyenes következménye az európai választások csalódást keltően alacsony részvételi aránya, valamint az a tény is, hogy a kampány jobban hasonlít egy belföldi időközi voksoláshoz mint egy európai választáshoz.

Az alacsony részvételi arány jól jelzi azt a szakadékot, amely a választók és a politikai elit között tátong. Azt mutatja, hogy nem élvezzük a választóink bizalmát, és ez az EU egész szerkezetének legitimitását kérdőjelezi meg. Nem kérdéses tehát, hogy egy új típusú demokráciára nagyobb szükség van, mint valaha. Olyan, befogadó demokráciára, amely a közös értékeinken és az állampolgárok széleskörű részvételén alapul, ahol valóban európai viták folynak mindenki - és nem csak az elitek - részvételével.

De mit tehetünk mi ennek megvalósításáért? Sajnos, erre nincsenek megkérdőjelezhetetlen válaszaim, nem tudok kőbe vésett, bevált gyakorlatokról beszámolni. Viszont meggyőződésem, hogy együtt össze tudjuk rakni a választ erre a kérdésre.

Mindenképpen szükséges, hogy jobban és alaposabban megismerjük egymás kultúráját, értékeit és történelmét. Ez elengedhetetlen a további integrációhoz.

Úgy gondolom, hogy jól szolgálná ezt a célunkat a közös európai választási listák bevezetése is az európai parlamenti választásokon. Abban a tudatban, hogy tényleg hallathatják hangjukat európai szinten is, biztos vagyok benne, hogy több választópolgár menne el szavazni. Ezáltal a ma elit által vezéreltnek tekintett integrációs folyamat sokkal demokratikusabbá válna, és a polgárok számára relevánsabb témákra helyeződne a hangsúly.

Mindez természetesen önmagában nem elég: a fenti javaslatoknak ki kell egészülniük az európai szintű politikai pártok reformjával, valamint azzal, hogy elkezdjünk gondolkodni a választási szabályok összehangolásán.

Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a választási folyamat az állampolgárok számára tulajdonképpen a demokrácia feletti tulajdon gyakorlása. Ugyanakkor a választójogból fakadó demokratikus részvételt senkire sem nem kényszeríthetjük rá, annak belülről kell fakadnia. Ezt kívülről csak ösztönözni szabad, például ha felhívjuk a figyelmet az EU mindennapi életünkben betöltött szerepére és a polgárok számára kézzel fogható előnyeire. El kell adnunk a termékünket: Európát. Az európai polgároknak világos, érthető és elérhető információt kell biztosítanunk arról, hogy mit csinálunk és mit tehetnek ők. Ez az európai intézmények közös feladata, amelybe a civil szervezeteket is be kell vonni.

De ebben a folyamatban maga az európai polgár is szerephez juthat. Erre a legkézenfekvőbb eszköz az európai polgári kezdeményezés lehet, amelynek kidolgozásában magam is - európai parlamenti jelentéstevőként - részt vettem. A Lisszaboni Szerződés által létrehozott új eszközzel egymillió európai polgár közvetlenül uniós jogszabályt kezdeményezhet az Európai Bizottságnál. Ezzel az európai képviseleti demokrácia már működő elemei a közvetlen demokrácia eszközével egészülnek ki.

A szabályozás kidolgozása során végig azt tartottam szem előtt, hogy az európai polgároknak az európai intézményekbe bizalmát a döntéshozatalba való bevonáson keresztül lehet a legeredményesebben megerősíteni. Ennek érdekében a polgári kezdeményezést úgy alkottuk meg, hogy szabályai ösztönözzék, bátorítsák az embereket az eszköz használatára, és ne riaszthassák el őket szükségtelen, adminisztratív akadályok. A tárgyalások során - az EP részéről - végig ragaszkodtam a felhasználóbarátság szempontjának maradéktalan érvényesítéséhez. Így sikerült elérni, hogy két ellenőrzési-jóváhagyási eljárás helyett csak egyetlen ilyen állomás legyen az egész folyamat során. Sikerült csökkenteni a minimálisan szükséges tagállamok számát is, valamint több garanciát is ki tudtunk harcolni az egymillió támogatót sikerrel összegyűjtő kezdeményezések számára. De legalább ilyen fontos az a törekvésünk, amellyel igyekszünk minden több emberhez eljuttatni ezeket az információkat, hogy azok élni tudjanak uniós polgárságukból fakadó új jogaikkal.

Természetesen tisztában vagyok vele, hogy ez az eszköz sem tekinthető csodaszernek. Széleskörű, megfelelő és hatékony használatuk azonban új lendületet adhat az európai demokráciának. Hiszem, hogy ez szolgálja a legjobban Európa polgárainak érdekeit is.