2010. július 16., péntek

Forró viták a nyári szünet előtt

A nyári szünet előtti utolsó héten is gőzerővel dolgozott az Európai Parlament. A polgári kezdeményezés végrehajtási szabályait rögzítő rendelet mielőbbi elfogadása érdekében a rendelettel foglalkozó mindkét bizottság megvitatta az eddigi fejleményeket, amelyeket felhasználva a nyáron tovább dolgozhatunk a jogszabály formába öntésén. A bizottsági ülésen túl a többi témafelelőssel külön, „négyesben" is tartottunk egy igen tartalmas megbeszélést. Nézzük, hogy is állunk most.

Ahogyan arról már többször írtam, a rendelettervezetet az alkotmányügyi bizottság fogja kidolgozni, és az itt elfogadott változat fog a plenáris ülés elé kerülni végszavazásra. Megszokott dolog azonban a fontosabb jelentéseknél, hogy a főbizottság felkér véleménynyilvánításra egy másik bizottságot is. Ez esetben a petíciós bizottságban ülő kollégákat kértük fel erre a feladatra, ahol egy liberális (Diana Wallis) és egy zöldpárti (Gerald Haffner) képviselőtársam lett a témafelelős, így az előkészítő munkálatokban a négy legnagyobb politikai csoport - létszámarányuknak megfelelően – rész vehet. Ezt azért tartom előnyös megoldásnak, mert ez garantálja, hogy minél nagyobb támogatással fogadja el az EP végül a jelentést.

A fentiek szellemében jelentéstevő társammal, a néppárti Alain Lamassoure-ral találkozóra hívtuk két kollégánkat, hogy megosszák velünk a két kisebb frakció véleményét a rengeteg nyitott kérdésben. A szerdai találkozón csak a legvitatottabb pontokat tekintettük át, így például előzetes befogadhatósági vizsgálat, a „bölcsek tanácsa", valamint a kezdeményezések jogi alapjának kérdéseit.

Annak érdekében, hogy megakadályozzuk a komolytalan és/vagy az európai értékeket sértő kezdeményezések áradatát, fontosnak tartom, hogy még az egymillió aláírás összegyűjtését megelőzően megvizsgálják a kezdeményezések befogadhatóságát. Ezt célszerű az aláírásgyűjtés elkezdését követően, de még a folyamat korai szakaszában elvégezni. Az Európai Bizottság eredeti javaslatában az szerepel, hogy háromszázezer aláírást követően kell ennek megtörténnie, azonban ezt nagyon nagy számnak tartom, hiszen a szervezők számára frusztráció forrása lehet. Az elmúlt hetek tapasztalatai szerint elmondhatom, hogy a Parlament számára az ötezres határ elfogadható javaslatnak tűnik. Ezt egyedül a zöldpárti kolléga, Häfner úr ellenzi vehemensen, aki szerint semmilyen korlátozásra nem lenne szükség. (Azt, hogy ezt miért tartom problémásnak, itt fejtettem ki korábban.)

A zöldpárti kolléga javaslata szimpatikusnak tűnhet, de valójában működésképtelenné tennék a polgári kezdeményezés intézményét. Úgy gondolom, hogy egy felelős politikustól elvárható, hogy csak olyan javaslatokat hangoztasson, amelyek a gyakorlatban is megvalósíthatóak.

Azt is el kell döntenünk, hogy ki végezze el a fentebb leírt ellenőrzést. Lamassoure úr felvetette, hogy érdemes lenne egy tekintélyes szakemberekből álló csoportot kijelölni erre a feladatra, azonban mind a petíciós bizottság ülésén, mind pedig a nyolcszemközti találkozón komoly ellenállást váltott ki az ötlet. Véleményem szerint, ha nem is sikerül elfogadtatni egy döntési jogkörökkel bíró „bölcsek tanácsának" ötletét, egy tanácsadó testület formájában mindenképpen hasznosíthatnánk az szakemberek tapasztalatait.

Az aláírásgyűjtésre rendelkezésre álló időt a zöldek szeretnék kiterjeszteni 12-ről 18 hónapra. Ezt azonban én nem támogatom, mégpedig a következő okokból: az uniós jogalkotás egy bonyolult és sokszereplős folyamat, amelynek lezárásához 1-2 év szükséges. Ha már az aláírásgyűjtés is ilyen hosszú ideig tart, fennáll a veszélye annak, hogy a kezdeményezés okafogyottá váljon és elveszítse aktualitását. Biztos vagyok benne, hogy nem jelent gondot a kellő számú aláírás összegyűjtése 12 hónap alatt olyan téma esetében, amely valóban bírja az európai polgárok támogatását. Egyébként elhangzott olyan vélemény is, hogy hat hónapos határidőt szabjunk meg.

Fontos megjegyezni, hogy a polgári kezdeményezéssel természetesen csak olyan intézkedések kezdeményezhetők, amelyek az Európai Unió hatásköreibe tartoznak. Azt látom azonban, hogy olyan célok érdekében is aláírásgyűjtést terveznek egyes szervezetek, amelyek nem felelnek meg ennek a kitételnek. Éppen ennek elkerülése érdekében támogatom azt a felvetést, hogy a kezdeményezés benyújtóinak egyúttal a jogi alapot is meg kelljen jelölniük, azaz, hogy az uniós alapszerződések mely cikkelye(i) alapján kérik az intézkedést. Így ki lehetne iktatni egy potenciális konfliktusforrást. Úgy látom, hogy ez a javaslat élvezi a frakciók többségének támogatását – a zöldeket kivéve, akik ebben is túlzott korlátozást vélnek felfedezni…

Felmerült továbbá egy olyan javaslat is, hogy az aláírási jog ne csak a tagországok állampolgárainak, hanem minden olyan személynek járjon, aki állandó lakóhellyel rendelkezik valamely tagállamban. Ez azonban egyértelműen ellentétes a Lisszaboni Szerződéssel, amely kifejezetten egymillió uniós állampolgárról beszél.

Ezek a tehát a nyári szünet előtti utolsó hét fejleményei. Legközelebb szeptember elsején találkozom a társ-jelentéstevő képviselőtársammal valamint a véleménynyilvánításra felkért témafelelősökkel, majd szeptember végén a belga elnökség valamint a nemzeti parlamentek képviselőivel. Terveink szerint a parlamenti jelentés tervezetét október közepéig készítjük el, és novemberben mutatjuk be az alkotmányügyi bizottságban. Az alkotmányügyi bizottságban várhatóan november végén, a plenáris ülésen pedig decemberben fogunk szavazni a tervezetről. Ezt követően még a Tanács jóváhagyására is szükség van, de ha minden jól megy, akár még idén elfogadásra kerülhet a rendelet végleges változata, lehetővé téve, hogy jövő év elején elindítsák az első kezdeményezéseket.

2010. július 15., csütörtök

Polgári kezdeményezés: röpködnek az ötletek

Hosszú hetek előkészítő munkája után hétfőn az alkotmányügyi bizottság ülésén bemutattuk azt a munkadokumentumot, amely a polgári kezdeményezésről szóló európai parlamenti jelentés alapjául szolgál majd. Habár az eseményről már kiadtam egy sajtóközleményt, szeretnék a hivatalos kereteken átlépve beszámolni az itt elhangzottakról.

A Lisszaboni Szerződés legjelentősebb, az európai polgárok számára talán legkézzelfoghatóbb újításáról van szó, így számítottam rá, hogy nagy érdeklődés fogja kísérni a bizottságban a napirendi pont tárgyalását. Azonban ekkora érdeklődésre még én sem számítottam. Az eredetileg három órás ülésen két és fél órát foglalkoztunk a témával, olyan sokan szerettek volna hozzászólni a témához.

Az ülésen az alkotmányügyi bizottság tagjain kívül részt vettek az Európai Unió két tanácsadó intézmények, a Régiók Bizottságának és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak a képviselői. A két szerv már az előkészítés korai szakaszában eljuttatta hozzám véleményét, így a végleges anyagban több ötletük, javaslatuk is helyet kapott.

Az ülés jó alkalmat jelentett arra, hogy megtudjam, hogyan vélekednek a különböző frakciókban ülő képviselőtársaim a javaslatunk különböző elemeiről. Nagyon sok véleményt hallgattam meg az elmúlt hetek során, számtalan jó(nak tűnő) javaslattal találkoztam, de sokszor magam sem vagyok biztos benne, hogyan lehetne azokat kivitelezni.

Jó példa erre az ún. „bölcsek tanácsa". Felmerült ugyanis, hogy egy tekintélyes szakemberekből álló csoportnak kellene véleményt mondani arról, hogy egy kezdeményezés elfogadható-e: azaz nem sérti-e meg például az alapvető európai értékeket és a felvetett kérdés az Európai Bizottság hatáskörébe tartozik-e. A független szakértői csoport ötlete azért merült fel, mert ha az Európai Bizottság döntene erről, akkor ez utóbbi egyszerre töltené be az „esküdtszék" és a „bíró" szerepét a folyamatban, hiszen az egymillió aláírás összegyűjtését követően mindenképpen a Bizottság fog arról dönteni, hogy eleget tesz-e a kérésnek. Másfelől viszont azért lehet problémás egy ilyen független szakértői szerv létrehozása (az intézmény felállításának gyakorlati nehézségein kívül is), mert a döntéseik ellen – lévén nem uniós intézmény – nem lehetne fellebbezést benyújtani az Európai Bíróságnál.  A hétfői tapasztalatok után úgy látom, hogy a képviselőtársaim nem támogatják a „bölcsek tanácsának" ötletét. Azt gondolom azonban, hogy egy döntési jogkörök nélküli tanácsadó vagy „kapcsolattartó" irodának mindenképpen lenne létjogosultsága.

Érdekes kezdeményezés a pénzletét ötlete is, amely a komolytalan kezdeményezések kiszűrését szolgálná. Fennáll a veszélye ugyanis, hogy olyan kezdeményezéseket terjesszenek elő néhányan, amelyek nyilvánvalóan ellentétesek az európai értékekkel, vagy pusztán viccnek szánják őket. (Elég csak arra gondolnunk, hogy a magyarországi Országos Választási Bizottsághoz szinte minden évben beterjesztenek a királyság visszaállításáról szóló népszavazási kezdeményezést.) Ez európai szinten óriási felesleges költséggel járna, arról nem is beszélve, hogy a polgári kezdeményezés egész intézményét nevetségessé teheti egy idő után. Ha viszont a szervezőknek le kellene tenni a kezdeményezés benyújtásakor egy meghatározott összeget, akkor nyilván kétszer is meggondolnák, hogy belevágjanak-e. Az összeg természetesen teljes egészében visszajárna, ha a kezdeményezést rendben találják. A hétfői tapasztalatokból ítélve azonban erre sincsen sok esély, a képviselők többsége ellenzi az ötletet, és őszintén szólva én sem tartanám szerencsés megoldásnak. Éppen nekünk szociáldemokratáknak kell kiállnunk azért, hogy a rossz anyagi körülmények ne szabhassanak gátat a polgárok demokratikus jogai érvényesülésének. A konzultációk során azonban többen felvetették nekem ezt a javaslatot, így kötelességemnek éreztem a képviselőtársaim elé terjeszteni.

Ugyan a Parlament most nyári szünetre megy, én azonban nem engedhetem meg magamnak, hogy ezalatt az idő alatt ne foglalkozzak a polgári kezdeményezéssel. Még a héten tartunk egy megbeszélést a néppárti jelentéstevő kollégával, valamint a véleménynyilvánításra felkért liberális és zöld témafelelősökkel, csütörtökön pedig a petíciós bizottság is tart egy, a mi hétfői ülésünkhöz hasonló megbeszélést, ahová engem is meghívtak. (Ugyan a parlamentben az alkotmányügyi bizottság a felelős a polgári kezdeményezésről szóló jelentésért, véleménynyilvánításra más bizottságokat is fel szoktunk kérni.)

Milyen lesz a polgári kezdeményezés? Egyelőre még nem tudjuk. Abban már most biztos vagyok, hogy bármilyen döntést is hozzunk az egyes részkérdésekben, nem lesz mindenki elégedett. Jól látszik azonban a parlament szándéka: a kiterjedt konzultációkat követően olyan szabályt alkotni, amely a polgárok lehető legszélesebb körének nyeri el a tetszését, és amellyel együtt formálhatjuk otthonunkat, Európát.

2010. július 14., szerda

Új ENSZ-ügynökség a nőkért

Csak megfelelő eszközökkel és személyzettel lehet hatékony

Július 2-án, az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlése elfogadott egy határozatot az ENSZ Nőszervezetének felállításáról. Az új ügynökséget egy főtitkár-helyettes fogja vezetni, amelyre Marleen Temmerman belga szocialista szenátort jelölték. Temmerman asszonyt, aki "civilben" nőgyógyász és egyetemi tanár, az Európai Szocialisták Pártja Nőszervezete maximálisan alkalmas jelöltnek tartja.

Az új szerv létrehozása az Esélyegynlőségi Architektúra Reformjáért (GEAR) indított kampányunk eredménye, amelyben világszerte több mint 300 nő- és emberi jogi valamint társadalmi igazságosságért küzdő szervezet vett részt, és amely azt a célt tűzte ki, hogy rávegye az ENSZ-tagállamokat és a Főtitkárságot egy nagyobb és koherensebb ENSZ-ügynökség létrehozására.

Az új szerv egységesíti a jelenlegi nőjogokkal foglalkozó ENSZ-szerveket (ENSZ Fejlesztési Alap a Nőkért, valamint az ENSZ Főtitkárának Esélyegyenlőségi Különleges Tanácsadójának Hivatala), megteremtve a lehetőségét a hatékonyabb működésre és a célzottabb megközelítésre. Ahhoz azonban, hogy valóban hatékony legyen az új ügynökség, az alábbiakat is biztosítani kell:
  • a civil társadalom érdemi részvétele valamennyi szinten
  • konkrét tevékenység nemzeti szinten
  • stabil finanszírozás, (1 milliárd dolláros éves költségvetés 2013-ra
  • nagyformátumú vezető, aki biztosítja az ügynökség munkájának lendületét
A magam részéről mindent meg fogok tenni azért, hogy az új szervezetre büszkék lehessenek a nők. Már alig várom!

2010. július 12., hétfő

A hét – az Európai Parlamentben és azon kívül

(2010. július 12. – július 18.)

Az Európai Parlament a nyári szünet előtt a héten tartja utolsó (bizottsági) üléseit, és mindhárom szakbizottságom tagjai találkozni fognak. A brüsszeli elfoglaltságok után a hétvégén egy fonyódi meghívásnak teszek eleget.

A három bizottság közül a héten az alkotmányügyi bizottság ígérkezik a legfontosabbnak számomra, különösen azért, mert hosszú hetek előkészítő munkáját követően most fogjuk néppárti kollégámmal, Alain Lammassoure-ral bemutatni a bizottsági tagoknak a polgári kezdeményezésről készült munkaanyagunkat. (Sajnos Ő személyesen nem lesz velünk, a franciaországi viharok miatt, de engem kért meg, hogy helyettesítsem.) Nagyon kíváncsi vagyok, hogy képviselőtársaink hogyan fognak vélekedni a főbb nyitott kérdésekben, és remélem, sok hasznos ötletettel fogunk gazdagodni az ülést követően. A polgári kezdeményezésen kívül a hétfőn és kedden zajló ülések napirendjén szerepel még az európai parlamenti választási rendszer reformjáról szóló, Andrew Duff kollégám által készített jelentés és az EU 2011. évi költségvetése is. Habár a „mi" napirendi pontunkra hétfőn fog sor kerülni, a keddi napon is fontos feladatom lesz: Casini elnök úr távollétében én fogom vezetni a bizottság ülését, amely egyébként nyomon követkethető élőben az interneten

közlekedési bizottság szintén hétfőn és kedden tartja üléseit. Elég gyakran előfordul sajnos, hogy a szakbizottságaim egyszerre ülésnek, és ilyenkor bizony választani kell közülük… A napirenden szereplő témák közül a belga kormány tagjainak látogatását emelném ki: a belga elnökség indulása alkalmából vendégül látjuk majd a bizottság szakterületeivel foglalkozó kormánytagokat, így Etienne Schouppe közlekedési és Isabelle Weyckmans idegenforgalmi minisztert.

nőjogi és esélyegyenlőségi bizottság ülésére szerencsére már szerdán kerül sor. Az egész napos megbeszélésen rengeteg téma vár ránk: vendégül látjuk Viviane Reding európai biztost, aki a a nemek közötti egyenlőség jövőbeli stratégiája ügyében számíthat kemény kérdésekre a biztos asszony meglehetősen konzervatív irányultságú nézeteivel elégedtlen képviselőktől. Azt hiszem, az tény, hogy Reding asszony munkájával nemcsak az én frakcióm, hanem más képviselőcsoportok is elégedetlenek azt bizonyítja, hogy sokkal progresszívabb politikára lenne szükség az esélyegyenlőség területén! A biztos asszonyon kívül elfogadta meghívásunkat José Mendes Bota úr is, aki az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének a nők és a férfiak  esélyegyenlőségével foglalkozó bizottságának az elnöke. A héten szavazunk továbbá egy jelentésről és egy véleményről is. Előbbi a nőknek az idősödő társadalomban betöltött szerepéről szól, míg az utóbbit a foglalkoztatási bizottság felkérésére készítette el képviselőtársam, Bauer Edit  „A demográfiai kihívás és a nemzedékek közötti szolidaritás" című jelentéshez.

A bizottsági ülésekkel az Európai Parlament nyári szünet előtti munkája véget ér, és legközelebb augusztus utolsó hetében fogunk összelülni.

Azonban az Európai Parlamenten kívülről is rendszeresen érkeznek meghívások, amelyeknek nagy örömmel teszek eleget. Ezen a héten sem lesz másként: szombaton, már itthon Magyarországon veszek részt díszvendégként a Nevelőszülők Nemzetközi Találkozóján, amelyet negyedik alkalommal rendez meg a Magyar Gyermek és Ifjúságvédelmi Szövetség .

Az eseményekről természetesen részletesen be fogok számolni honlapomon is.

2010. július 9., péntek

Biztonság, környezetvédelem és gazdaságosság

Néhány gondolat az intelligens közlekedési rendszerekről

A héten végre a plenáris ülésen is megvitattuk dán kollégám, Anne E. Jensen intelligens közlekedési rendszerekről kapcsolatos jelentését, amelyről az elmúlt hónapokban többször szó esett a közlekedési és idegenforgalmi bizottság illetve a szocialista frakció munkacsoportjának tanácskozásain. Erről a témáról most nemcsak azért szeretnék most írni, mert nagyon izgalmasnak tartom, hanem azért is, mert az előző parlamenti ciklusban én is készítettem egy hasonló témájú jelentést, és a közlekedési bizottság póttagjaként azóta is rendszeresen kapcsolatot tartok fenn a területen tevékenykedő szakmai szervezetekkel, így például az ERTICO-val is.

Az intelligens közlekedési rendszerek elterjedését három okból tartom fontosnak: egyrészt gazdasági okokból, hiszen miközben az autók száma dinamikusan emelkedik, a városokban rendelkezésükre álló közutak mennyisége nem változik. A városi térségekben koncentrálódó forgalmat csak az intelligens közlekedési rendszerek alkalmazásával lehet mérsékelni és optimalizálni. Amellett, hogy ez az áru- és személyfuvarozás szempontjából sokkal gazdaságosabbá teheti a folyamatokat (így végső soron hozzájárulva Európa versenyképességének növekedéséhez), kényelmi jelentőéggel is bír. Ennek köszönhetően elkerülhetjük azt, hogy a munkából hazafelé rendszeresen dugókban kelljen ülnünk, vagy azt, hogy a nyaralásunkat rontsa el egy-egy feltorlódott kocsisor. Az intelligens közlekedési rendszer része a dinamikus forgalomirányítás, amely az aktuális forgalmi adatokat elemezve gondoskodik a forgalom zökkenőmentes biztosításáról. Az új technológia még parkolási információt is tud adni, megkönnyítve ezzel az olykor lehetetlennek tűnő parkolóhely-szerzést. Ennek rajtam kívül bizonyára mások is nagy hasznát vennék :-)

Az intelligens közlekedési rendszerek másik előnye a biztonság növelése. Ez nemcsak politikusként és szakemberként, de anyaként is nagyon fontos számomra, hiszen mindkét fiamnak van már jogosítványa. Olyan megoldásokról van itt szó, mint például az eSegélyhívó-technológia, amely közúti balesetek esetén automatikus riasztja a segélyszolgáltatásokat. A – többek között – elektronikus segélyhívóval (és stabilitáskontrollal) felszerelt intelligens autók több ezer emberélet megmentéséhez járulhatnak hozzá. A technológiát 2012-ig kell teljesen kiépíteni, és így remélhetőleg sikerül megvalósítanunk az Európai Közlekedésbiztonsági Tanács célkitűzését, amely 2020-ra 40 százalékkal szeretné csökkenteni a halálos kimenetelű közlekedési balesetek számát.

Végezetül: az intelligens közlekedési rendszerek nemcsak gazdaságosabbá, kényelmesebbé és biztonságosabbá, hanem ezáltal környezetkímélőbbé is teszik a közlekedést. A közlekedési szektor napjainkban az egyik legnagyobb szennyező, így az Európai Unió által kitűzött háromszor húszas célkitűzések csak úgy valósíthatóak meg, ha mindannyian kivesszük belőle a részünket. Egyszerű példa, de úgy gondolom, mindenki számára világos, hogy ha kevesebb jármű áll dugóban, kevesebb szennyezőanyagot bocsátanak ki - feleslegesen.

Nagyon fontos, hogy minél többet beszéljünk az új lehetőségekről, hiszen a technika jó része már ma is adott, csak kevesen élnek vele. Be kell látnom, hogy a figyelemfelhívás sajnos nem elég: sok kereskedő még most sem hangyúlyozza eléggé az új technológiák előnyeit (szemben például az autók színével), de még ha hangsúlyozzák is, sokan nem tudják megfizetni ezt.  Így politikai döntéshozóként a mi felelősségünk, hogy megfelelő szabályozási keretet alakítsunk ki, amely hozzájárul az intelligens technológiák megfizethető elterjedéséhez, Európa közlekedésének biztonságossá, kényelemessé, kevésbé környezetszennyezővé és gazdaságosságossá tételéhez.

2010. július 5., hétfő

A hét - az Európai Parlamentben és azon kívül

(2010. július 5. – 11.)

Újabb plenáris hét következik, ami azzal jár, hogy képviselőtársaimmal és kollégáimmal együtt Strasbourgban töltjük a következő napokat. Habár ez az utazás általában sok kényelmetlenséggel jár, el kell ismerni, hogy jó időben nagyon barátságos a város, különösen a brüsszeli nyüzsgés után. Ezért ilyenkor a hivatalos találkozóimat is igyekszem a parlamenti irodám helyett a város más pontjain megejteni. Persze azért a Parlament üvegfalai között is akad munka bőven ilyenkor is.

A hétfő estétől csütörtökig délutánig zajló plenáris ülés napirendjének témái közül a banki bónuszkifizetések maximalizálását, az új uniós pénzpiaci felügyeleti rendszer létrehozását és az Egyesült Államokkal kötendő, bankadatcseréről szóló egyezmény újabb változatát tartom a legfontosabbnak. Értékelni fogjuk továbbá a spanyol elnökség munkáját, amely vitában az új tagállamokból érkezett EP-képviselők közül egyedüliként kaptam szót. Szeretném Zapatero miniszterelnök úrnak és Garrido államtitkár úrnak személyesen is megköszönni a kiváló munkát és a sikeres együttműködést. A spanyol elnökségnek köszönhetően a női esélyegyenlőség kérdése a figyelem középpontjába került, továbbá egy másik fontos témámban, az európai polgári kezdeményezés ügyében is érdemi előrelépést sikerült elérniük.

Kedden fogunk szavazni autóbusszal és hajókon közlekedő utasok jogairól, amelynek eredményeképpen tovább bővülhetnek az európai fogyasztók jogai. Ezzel a légiutasok után a többi közlekedési eszközzel utazók kiszolgáltatottsága is csökken.

Csütörtökön, a szavazásokat követően Londonba utazok családommal, azonban nem lesz sok időm a pihenésre, hiszen a hetet Budapesten zárom, mert a hétvégén kongresszust tart a Magyar Szocialista Párt, ahol új vezetőket választunk a párt élére. Természetesen a magyar belpoltikai fejleményeit Brüsszelből is folyamatosan nyomon követem, a párt életében pedig a Nőtagozat elnökeként is részt veszek. Remélem, a hétvégén megtaláljuk azokat a vezetőket, akik vezetésével a párt sikeresen fog szerepelni az őszi önkormányzati választáson.