2010. június 25., péntek

Hogyan kezdeményezzenek a polgárok Európában? (2)

Vitageneráló eszköz vagy az uniós jogalkotás szerves része?

Az európai polgári kezdeményezés továbbra is nagyon népszerű téma az uniós intézmények háza táján. A múlt heti intenzív fejlemények után ezen a héten a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért frakció (ALDE) rendezett egy szemináriumot a témában.

Habár a polgári kezdeményezésről szóló parlamenti jelentésnek csak két jelentéstevője van (Alain Lamassoure a néppártból, és jómagam a szocialisták közül), a két kisebb politikai csoport, a zöldek és a liberálisok is jelöltek ki soraik közül egy-egy képviselőt a frakciójuk álláspontjának hirdetésére. Így az ALDÉ-tól Diana Wallist hallani a leggyakrabban nyilatkozni a témában, aki a mostani meghallgatáson is részt vett. (A zöldeknél Gerald Häfner képviselőtársam foglalkozik az üggyel, azonban ők ketten nem jelentéstevőként, hanem csak a véleménynyilvánításra felkért petíciós bizottság "témafelelőseiként".)

Ahogy a két korábbi, a zöldek által illetve az általunk szervezett meghallgatáson, úgy ezen is részt vett Maroš Šefčovič biztos úr. Habár már többször egyeztettünk a témában, így véleményét a főbb kérdésekben jól ismerem, kíváncsi voltam a felszólalására, mivel ez volt az első nyilvános szereplése a Tanácsban született múlt heti politikai megállapodás után. A biztos úr elmondta, hogy a Tanács álláspontja - nem esik egybe, hagyd ki - szerint az Európai Bizottságnak kell döntenie a kezdeményezések befogadhatóságáról.

A liberálisok - nagyon helyesen - továbbra is ragaszkodnak ahhoz, hogy az Európai Bíróság kontrollja a Bizottság felett kapjon nagyobb hangsúlyt az eljárási szabályok kialakításában, de legalább megismertetésében. (Korábban írtam róla, hogy a néppárti kollégák jelentős része aggályosnak tartja, ha kizárólag az Európai Bizottság dönthet előzetesen arról, hogy egy kezdeményezés a hatáskörébe tartozik-e.)

Diana Wallis képviselő asszony annak a véleményének adott hangot, hogy a kezdeményezésnek minél nyitottabbnak kell lennie, így például minden 16 éven felüli európai polgárnak lehetőséget kellene biztosítani az aláírásra. (A jelenlegi tervek szerint minden országban azok írhatnának alá egy kezdeményezést, akik az adott országban szavazhatnának az európai választásokon. Ez Ausztriában 16 év, de szinte minden más ország 18 évben húzza meg a határt.) Úgy látom, a liberálisok nem a polgári kezdeményezésben rejlő jogszabálytervezet-alkotási lehetőség felől akarják megközelíteni a dolgokat, hanem inkább - a zöldekhez hasonlóan - egy vitageneráló eszközzé szeretnék formálni a polgári kezdeményezést. Habár a határokon átívelő, valódi európai vitákat én is nagyon fontosnak tartom, úgy gondolom, hogy a polgári kezdeményezésben ennél nagyobb lehetőségek rejlenek. Vitákat már most is folytathatunk számtalan módon, a polgári kezdeményezéssel viszont Európa polgárai, Önök egy olyan eszközhöz juthatnak, amellyel a jogszabály-kezdeményezés terén a Parlamenttel gyakorlatilag egyenrangúvá válnának. Ez viszont csak egyértelmű és részletekbe menő szabályozással működhet gördülékenyen és sikeresen. Ezért nem tartom ideálisnak és tarthatónak a liberális kollégák javaslatát. Azt gondolom, hogy az európai polgári kezdeményezés az uniós jogalkotási rendszernek fontos részévé, alapkövévé kell válnia. Komolyan kell tehát vennünk azt, amelyhez első lépésként világos végrehajtási szabályokat kell alkotnunk hozzá.

De hogy pontosan milyen szabályokat? A héten befejeztük Lamassoure képviselő úrral a parlament álláspontját tartalmazó munkadokumentumot, amely  a képviselők közti vitát strukturálja a főbb kérdésekben. A dokumentumot az alkotmányügyi bizottság júliusi ülésén szeretnénk bemutatni, azonban a lehetőségekhez mérten a blogban már korábban szeretném bemutatni Önöknek, mire jutottunk a kollégákkal az elmúlt hónapok számtalan megbeszélésein és konferenciáin.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése