Hétfőn a Parlament alkotmányügyi bizottságában vendégül láttuk az Európai Ombudsmant, hogy elmondhassa, milyen szerepet szán magának, illetve az ombudsmani hivatalnak a polgári kezdeményezések ellenőrzésében, értékelésében. Többen felvetették ugyanis, hogy Nikiforosz Diamandurosz hivatalának a folyamat egyik sarokkövének kell lennie, például Ő dönthetne a kezdeményezések befogadhatóságáról.
A görög szakember 2003 óta tölti be hivatalát, és éppen idén választottuk újra. Feladata, hogy kivizsgálja az uniós intézmények és szervek tevékenysége során felmerülő hivatalos visszásságokkal kapcsolatos beadványokat, amelyek magánszemélyektől, cégektől és szervezetektől egyaránt érkezhetnek.
A magam részéről támogatom, hogy minél több olyan garanciát építsünk be a „rendszerbe”, amelyek elősegítik egy kezdeményezés sikeres lefolytatását. Hajlok rá, hogy egyetértsek azokkal a véleményekkel, amelyek szerint aggályos, ha egyedül az Európai Bizottság dönthet előzetesen arról, hogy egy kezdeményezés a hatáskörébe tartozik-e, ezért valamilyen kontrollt szükséges lenne biztosítani. Az Európai Ombudsman hivatalát azonban nem tartom erre megfelelőnek, mivel feladatait az EU alapító szerződései világosan meghatározzák, így csak újabb szerződésmódosítással lenne elképzelhető a szerepkörének kibővítése.
Kíváncsian vártam éppen ezért, hogyan értékeli a helyzetet Diamandurosz úr. (Feltételezhetően nem tartotta ilyen érdekesnek az eseményt az a képviselőtársam, aki elaludt az ülésen, és hangos horkolása derültséget váltott ki az egész teremben…) Elégedetten láttam, hogy az Ombudsman is hasonló véleményen volt. (Mármint nem elaludt ő is, hanem velem értett egyet :-) ) Diamandurosz úr elmondta, hogy a polgári kezdeményezésekkel kapcsolatos szerepét a jelenlegi szerződéses keretek között képzeli el, azaz akkor fog fellépni, ha valamely uniós intézmény hivatali visszásságot követ el. A politikai vitákba semmiképpen sem kíván beleszólni. Úgy gondolom, hogy ezzel az eszmecserével közelebb kerültünk a Parlament végleges álláspontjának kialakításához, és a rendelet végleges változatának gyors elfogadásához.
A héten a Tanács is megtárgyalta a polgári kezdeményezésről szóló javaslatot, de sajnos nem értek el jelentős előrehaladást. Csak egy olyan "általános megközelítést" fogadtak el a tagállamok, amelyben nagyvonalakban határozták meg az elképzeléseiket. Eszerint nem 300 000 hanem már százezer aláírás összegyűjtése után megvizsgálnák a kezdeményezés befogadhatóságát, továbbá a tagállamoknak lehetővé kell tenni a kezdeményezések online aláírását is. (Hogy pontosan miként képzelik ezt el, nem részletezték.) Egyúttal felhatalmazták a Tanács spanyol elnökségét, hogy kezdjen tárgyalásokat velünk a rendelet mielőbbi – lehetőség szerint még az első olvasatban történő – elfogadása érdekében. Kíváncsian várom ezeket a tárgyalásokat, hiszen egyes kérdésekben eltér a társ-jelentéstevő képviselőtársaim és jómagam véleménye a Tanácsétól, más kérdésekben pedig még nem foglaltak állást a tagállamok, holott mi már részletesen megtárgyaltuk azokat – gondolok itt elsősorban a megvalósítás részletes szabályaira.
A célunk azonban közös: a rendelet mielőbbi elfogadása, hogy az európai polgárok minél előbb élhessenek a Lisszaboni Szerződés által biztosított új jogosultságaikkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése