50-50: Az árnyékkormányt sem árnyékolhatják be az egyenlőtlen esélyek

Az elmúlt két hetet Londonban töltöttem, ahol sikerült néhány régen látott brit kollégámmal egy kellemes (szigorúan ötórai!) tea mellett beszélgetni. A barátokkal való találkozás mellett sok szó esett közös érdeklődési (és természetesen munka-) területünk fejleményeiről, így a nők helyzetéről és a nemek közötti esélyegyenlőségről is. Sajnos a magyarországi helyzetről nem sok jót tudtam mesélni a kollégáknak, tőlük viszont egy nagyon szimpatikus kezdeményezésről hallottam.

Harriet Harman, a brit Munkáspárt általam már eddig is nagyra becsült ügyvezető vezetője kezdeményezte ugyanis, hogy a nők és a férfiak aránya 50-50 százalék legyen párt árnyékkormányában. Bátor kezdeményezés ez, de már Zapatero spanyol miniszterelnök is bebizonyította, hogy pontosan ilyen hozzáállásra van szükség a politikai vezetők részéről. Első hallásra tényleg ambiciózusnak tűnhet, de csak ilyen lépésekkel érhetünk el szemmel látható eredményeket.

A Munkáspártnak a választási vereséget követően megújulásra van szüksége, amely jó alkalmat szolgáltat arra, hogy szakítsanak a régi rossz beidegződésekkel. Mert biztosan számos kiváló férfi dolgozik a pártban, azonban nem hiszem, hogy kétszer jobbak lennének a nőknél - holott a jelenlegi számarányok ezt tükrözik. Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy a női képviselők közel kétharmada a Munkáspártból kerül ki. Így habár a párt ellenzékben van, a nők tekintetében a Labour hangja a legerősebb.

Harriet ötlete kedvező fogadtatásra talált a párton belül, de remélem, hogy a kezdeményezést a kormányzó konzervatívok is felkarolják (David Cameron, a konzervatívok vezetője a kampányban harminc százalékra tett ígéretet, amelyet egyelőre nem sikerült teljesítenie), és Spanyolország után az Egyesült Királyság is követendő példával fog szolgálni Európa számára.