Utolsó New York-i találkozók: erősödő transzatlanti kapcsolatok és közös témák

Tegnap eredményes megbeszéléseken vettünk részt New Yorkban. Reggel Lakshmi Purival, az ENSZ Nőszervezetének megbízott főigazgatójával volt találkozónk. A megbeszélés rendkívül inspiráló és motiváló volt számunkra.

Kifejtette, hogy az ENSZ Nőszervezete szembeszáll a fennálló problémákkal. A találkozó fő témája az volt, hogy olyan közös stratégiát alkossunk, amely elősegíti az ENSZ Nőszervezet munkáját. Ms Puri pénzügyi támogatásunkat kérte, különösen az EU és, annak tagállamainak részéről. A nehéz idők ellenére, az EU-ban van segélyekre szánt költségvetés, és annak egy részét fel tudjuk ajánlani az ENSZ Nőszervezetének programjaira. Teljes mértékben egyetértek Ms. Purival amikor azt javasolta, hogy ezt a pénzügyi elosztást foglalják bele a 2014-2020-as költésvetésbe, és ez prioritásként  foglalja magába nemek közötti esélyegyenlőséget.

Ezenfelül, meg kellene  erősíteni  a kapcsolatokat az ESZP Nőszervezetével, hogy több eredményt érjünk el és a külvilág számára láthatóbbá válhassunk. Meggyőződésem, hogy ki kell építenünk egy stratégiai partnerséget és megállapodásokat kell kötni bizonyos témákat illetően, valamint strukturális átalakítást is végre kell hajtani.

• Minden kihívás ellenére, az ENSZ Nőszervezete pozitív eredményeket tudhat magáénak:
• Más ENSZ-ügynökségektől eltérően önálló igazgatóság garantálja a tagok pénzügyi hozzájárulását.
• A valós és hatásos eszközök hatására a Gazdasági Felemelkedés, az Erőszak elleni harc és a Politikai Részvétel a Nők Számára a helyükre kerülnek.
• Az ENSZ Nőszervezetének szánt költségvetés a gazdasági válság ellenére 75-ről 101 millió dollárra emelkedett.

Később lehetőségünk volt találkozni olyan amerikai civil szervezetek képviselőivel, amelyek különböző nézőpontokból, de mindannyian a nők jogaival foglalkoznak. Úgy mint,  Equality Now, National Organization for Women in NYC,Center for Reproductive Rights és a League of Women Voters of the City of New York.

Ez a találkozó a civil szervezetekkel kihangsúlyozta a közös küzdelmet az Atlanti óceán minkét oldalán. Ennek fő részei különösen a konzervatív kormányok által hozott, nők szavazati jogával, a nők képviseletével, a szexuális és önrendelkezési joggal, a nők oktatásával és az egészségügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos döntések kezelése.

Érdekes volt megfigyelni, hogy ugyanazokkal az akadályokkal nézünk szembe Európában, mint az USA-ban, többek között a női szervezetek szétszóródásával. Nagyon sajnálom, hogy egyik kontinensen sincs egyetértés a nem közötti esélyegyenlőséget illetően a civil szervezetek között. Különösen abban, hogy a női témákat még mindig úgy kezelik, mint családi témát és, hogy hiányzik emberi jogi dimenzió a közszolgáltatások és az egészségügyi közösségek terén.

Annak érdekében, hogy ezekkel az aggasztó tendenciákkal fel tudjuk venni a harcot, úgy vélem követnünk kell az amerikai civil szervezetek példáját, amelyek erőfeszítéseket tesznek azért, hogy szövetségre lépjenek más civil szervezetekkel az erőteljesebb fellépés érdekében. Abban is egyetértettünk az amerikai partnerekkel, hogy nekünk, mint Progresszív feminista vezetőknek kell tisztázni azt a dolgot, hogy itt a nemek közti esélyegyenlőség kérdése forog kockán.

Végül arra is volt alkalmunk, hogy eszmét cseréljünk egymás bevált gyakorlatairól, mivel az ottani civil szervezetek szerettek volna tanulni a mi kereskedelmi szokásainkból, a nők munkaerő-piaci bevonásából, valamint a szülési szabadság-poltikánkból.