2011. szeptember 18., vasárnap

Hatékonyabb jogalkotás és esélyegyenlőség minden szakterületen

A hét az Európai Parlamentben és azon kívül (2011. szeptember 12-18.)

A szeptember különleges hónapnak számít az Európai Parlamentben: mivel évente 12 plenáris ülést tartunk, azonban augusztusban – a nyári leállás miatt – egy sincs, így szeptemberben két alkalommal is a francia városba utazunk. Az elmúlt héten került sor az elsőre, melynek során az uniós jogalkotás hatékonyságának növelése, az egyedülálló anyák helyzetének javítása és az esélyegyenlőségi szempontok általános, horizontális érvényesítése jelentették a szakterületeimhez kapcsolódó, legfontosabb napirendi pontokat. (Mindazoknak, akiket a más területeken történt fejlemények is érdekelnek, ajánlom figyelmükbe az EP honlapszerkesztői által készített kiváló anyagokat. Ezek rövid összefoglaló vagy részletes hírlevél formájában egyaránt elérhetőek.)


Kedden két, esélyegyenlőséggel kapcsolatos állásfoglalást fogadott el az EP: a nyugdíjkorhatárhoz közeledő nők helyzetével és a női vállalkozókkal foglalkozó jelentésekben az EP szorgalmazta, hogy több pénz és képzési program álljon rendelkezésre az ötven év felettiek munkaerő-piacon tartására és a női vállalkozók támogatására. Ezek a témák előkerültek a Juan Somaviával, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet vezetőjével tartott megbeszélésünkön is, amelyet a képviselőcsoportom szervezett.

Az elmúlt időszakban az uniós intézmények kiemelt törekvésévé vált a jogalkotás minőségének javítása, az adminisztratív terhek csökkentése és a jogszabályok helyes végrehajtásának biztosítása. Szerdán a Parlament három jelentést is elfogadott, amelyekkel az a célunk, hogy – a többi európai intézménnyel és a tagállamokkal együttműködve – fenntartsuk az ezen a téren kialakult lendületet. Úgy vélem, hogy európai döntéshozókként nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy az európai polgárok nem bíznak az uniós intézményekben, és bennünk sem. Ennek orvoslására a nyitottságon és a hatékonyságon kell javítanunk. Írásbeli hozzászólásomban a polgárok tájékoztatásának és a döntéshozatalba való bevonásának fontosságát hangsúlyoztam. Ez utóbbihoz jelentős segítséget nyújt az európai polgári kezdeményezés, amelyet néhány hónapon belül már használatba is vehetnek az európai polgárok. Nagyon fontosnak tartom, hogy a hátralévő rövid időt kihasználjuk arra, hogy a lehető legszélesebb körökkel megismertethessük az új eszközben rejlő lehetőségeket. Ehhez kapcsolódik, hogy az Európai Parlament informatikai szakemberi egy szűk körű beszélgetésen bemutatták azt a készülő programot, amellyel a polgári kezdeményezést fogjuk népszerűsíteni a potenciális felhasználók körében. Sajnos, erről több részletet egyelőre nem árulhatok el, de annyit talán igen, hogy a fejlesztők komolyan vették a felhasználóbarát működés szempontjait.

A bizottsági üléseink döntő többségét Brüsszelben szoktuk tartani, azonban esetenként Strasbourgban is sort kell keríteni ilyen találkozókra. Így csütörtökön a nőjogi és esélyegyenlőségi szakbizottság ülésezett, amelyen jelentést fogadtunk el az egyedülálló anyák helyzetéről, és eszmecserét tartottunk a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítéséről. Az egyedülálló anyákról szóló jelentés elfogadását az elmúlt hónapokban több konzultáció is megelőzte, ezek eredményeként sikerült progresszív, az anyák és gyermekeik szociális biztonságát leginkább elősegítő kompromisszumokat kialakítanunk, amelyek remélhetőleg a plenáris ülésen is megkapják a szükséges támogatást. A szavazások után áttekintettük a nemek közötti egyenlőség horizontális érvényesülésének helyzetét az uniós jogalkotásban. Arra kerestük a választ, kielégítő módon érvényesül-e ez a fontos alapelv valamennyi szakpolitikában. Ezen a téren jelentős előrelépésnek tartom, hogy az EP a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete (EIGE) módszertani támogatását is beépíti jogalkotási munkájába. Sok esetben a nemi esélyegyenlőséggel kapcsolatos cselekvési terveknél és stratégiáknál komoly hiány tapasztalható a megvalósítást és az eredmények nyomon követését illetően. Éppen ezért komoly szükség van az EIGE szakmai és módszertani támogatására, és több figyelmet kell fordítanunk a velük való együttműködésre.

A Strasbourgból való hazajutást egy közúti baleset nagyon megnehezítette: a Strasbourg és Frankfurt közötti távolságot több mint öt óra alatt sikerült megtenni, ami új negatív rekord. Remélem, hosszú ideig az is marad :-) Szerencsére a budapesti brit nagykövetség által szervezett pénteki konferenciára el tudtam jutni, annál is inkább, mert a fejlesztéspolitika egy érdekes vetülete került szóba: az új tagállamoknak az uniós fejlesztési politikában betöltött szerepe. Az EU-AKCS Közös Parlamenti Közgyűlés tagjaként magam is tapasztaltam, hogy az új tagállamok többségében, így Magyarországon is, problémát jelent a közvélemény alacsony fokú érdeklődése és érzékenysége a fejlesztéspolitika iránt. Ezen mindenekelőtt figyelemfelhívó kampányokkal lehetne javítani. Előadásomban emlékeztettem arra, hogy a fejlesztési együttműködésben való részvétel jogi és politikai kötelezettség az új tagállamok számára is. Közülük több helyen jelenleg is folyik a nemzeti fejlesztési stratégiák kidolgozása, tehát ez az időszak kulcsfontosságú a szakterület számára. Vitathatatlan ugyanakkor, hogy az új tagállamok többsége a közös uniós segélyezéshez csak szerényebb összeggel tud hozzájárulni, de ha ezt koncentráltan költjük el, a kis összeggel is látványos eredményt érhetünk el.
Most egy hét brüsszeli hét következik frakcióülésekkel, de két hét múlva ismét visszatérünk Strasbourgba.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése