Az Unió helyzete

A hét az Európai Parlamentben és azon kívül (2011. szeptember 26-október 2.)

Szeptemberben másodjára gyűlt össze az Európai Parlament Strasbourgban, hogy eleget tegyünk az uniós Szerződéseknek, amelyek évi 12 plenáris ülés megtartását írják elő az elzászi városban. (Augusztusban a nyári szünet miatt egy plenáris ülésre sem kerül sor.) Ez ugyanakkor idén utoljára fordult elő, mivel jövőre egy ésszerűbb ülésezési rendnek köszönhetően csak évente 11 alkalommal kell a képviselőknek és a Parlament munkatársainak Strasbourgba utazni. (2012-től hivatalosan októberben egy naptári héten belül két plenáris ülést fogunk megtartani hétfő és kedd valamint csütörtök és péntek között.)

A Lisszaboni Szerződés értelmében az Európai Bizottság elnökének minden évben be kell számolnia az EP előtt az Unió helyzetéről, és az előttünk álló időszak jogalkotási programjáról. Erre a “State of the Union” beszédre szerdán került sor. A José Manuel Barroso által elmondottakkal összességében elégedett voltam, annál is inkább, mert a beszédének egyik fő eleme az a nemzetközi pénzügyi tranzakciós adó volt, amelynek a bevezését már hosszú ideje szorgalmazza az Európai Szocialisták Pártja. Nem szabad ugyanakkor elfelejtünk, hogy a nemzetközi pénzügyi tranzakciós adó lényeges, de nem kizárólagos eleme annak az összefüggő gazdasági reformtervnek, amelyet több év alatt dolgoztak ki az európai szocialisták. A határokon átnyúló pénzügyi tranzakciók megadóztatásán túl elengedhetetlennek tartjuk az eurokötvények bevezetését, a pénzpiacok és a hitelminősítők működésének szigorú szabályozását, és egy olyan gazdasági stratégia megvalósítását, amely megszorítások helyett a növekedésre és a munkahelyteremtésre épül. Barroso elnök beszéde kétségkívül dinamikusnak és ígéretesnek hangzott. Azonban az ígérgetések kora lejárt! Az részletek kidolgozása során ügyelni fogunk arra, hogy az EU kiskapuk nélküli szabályozást fogadjon el, amely biztosítja, hogy a terhek viseléséből mindenki kivegye a részét.

Barroso elnök beszédét követően lehetőségem volt szóban is reagálni az elhangzottakra. Felszólalásomban a szolidaritás szem előtt tartásának szükségességét hangsúlyoztam. Az európai integráció azért jött létre, hogy leszámoljunk a megosztottsággal és gazdasági, politikai prosperitást biztosítsunk kontinensünknek. Hosszú utat tettünk meg azóta, de a minden eddiginél súlyosabb kihívások miatt többen az európai konstrukció legitimitását vitatják. Az Európai Bizottság elnökének felhívtam a figyelmét arra, hogy a megfelelő gazdasági intézkedések mellett most is a szolidaritás eszméje legyen a vezérfonala. Ezzel biztosíthatjuk azt, hogy senki se maradjon magára.

Az Unió helyzetéről folytatott vita után szavazta meg az Európai Parlament az EU megerősített gazdasági kormányzásáról szóló jogszabálycsomagról, amelyről év eleje óta tárgyaltak az európai intézmények és a tagállamok. Az Európai Szocialisták és Demokraták Képviselőcsoportja a jogszabálycsomagnak csak egy részét támogatta. Az európai szocialisták és az MSZP EP-delegációja a gazdasági kormányzással kapcsolatos jogszabályok egy részét elutasította, mivel azok nem ösztönzik a gazdasági növekedést, a munkahelyteremtést. Sajnos mind a Tanácsban, mind a Parlamentben a jobboldal van többségben, amelyek nem ismernek mást, csak a lakosságot sújtó megszorítás receptjét. Nem értik, hogy pusztán megszorításokkal nem lehet kilábalni a válságból.

A hét végére Rotterdamba, a holland Munkáspárt nőszervezete éves fesztiváljára kaptam meghívást. Az eseményt idén rendezték meg első alkalommal, és a beszélgetések, szemináriumok központi témája a nők munkaerőpiaci helyzete volt. A nemzetközi panel megnyitóján elmondtam, hogy önmagában az európai integráció további mélyítése nem nyújt megoldást a gazdasági és társadalmi problémákra. Arra van szükségünk, hogy a progresszív szemléletmód teret nyerjen az európai uniós intézményekben és a tagállamokban egyaránt. Addig mindent meg kell tennünk, hogy a nekünk, szociáldemokratáknak fontos értékeket, mint amilyen a szolidaritás és az esélyegyenlőség számon kérjük a jobboldali vezetőkön. A megnyitó ünnepséget követően a szülési szabadság irányelvről és a migráns női munkavállalók helyzetéről rendezett panelbeszélgetéseken vettem részt, és megbeszéléseket folytattam a párt elnökével, Lilianne Ploumennel, valamint a párt parlamenti frakcióvezetőjével, Job Cohennel is. Örülök, hogy ilyen sok inspiráló beszélgetőpartnerrel találkozhattam, és remélem, hogy a jövő évi rendezvényt még az ideinél is nagyobb érdeklődés fogja kísérni.

Hatékonyabb jogalkotás és esélyegyenlőség minden szakterületen

A hét az Európai Parlamentben és azon kívül (2011. szeptember 12-18.)

A szeptember különleges hónapnak számít az Európai Parlamentben: mivel évente 12 plenáris ülést tartunk, azonban augusztusban – a nyári leállás miatt – egy sincs, így szeptemberben két alkalommal is a francia városba utazunk. Az elmúlt héten került sor az elsőre, melynek során az uniós jogalkotás hatékonyságának növelése, az egyedülálló anyák helyzetének javítása és az esélyegyenlőségi szempontok általános, horizontális érvényesítése jelentették a szakterületeimhez kapcsolódó, legfontosabb napirendi pontokat. (Mindazoknak, akiket a más területeken történt fejlemények is érdekelnek, ajánlom figyelmükbe az EP honlapszerkesztői által készített kiváló anyagokat. Ezek rövid összefoglaló vagy részletes hírlevél formájában egyaránt elérhetőek.)

Kedden két, esélyegyenlőséggel kapcsolatos állásfoglalást fogadott el az EP: a nyugdíjkorhatárhoz közeledő nők helyzetével és a női vállalkozókkal foglalkozó jelentésekben az EP szorgalmazta, hogy több pénz és képzési program álljon rendelkezésre az ötven év felettiek munkaerő-piacon tartására és a női vállalkozók támogatására. Ezek a témák előkerültek a Juan Somaviával, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet vezetőjével tartott megbeszélésünkön is, amelyet a képviselőcsoportom szervezett.

Az elmúlt időszakban az uniós intézmények kiemelt törekvésévé vált a jogalkotás minőségének javítása, az adminisztratív terhek csökkentése és a jogszabályok helyes végrehajtásának biztosítása. Szerdán a Parlament három jelentést is elfogadott, amelyekkel az a célunk, hogy – a többi európai intézménnyel és a tagállamokkal együttműködve – fenntartsuk az ezen a téren kialakult lendületet. Úgy vélem, hogy európai döntéshozókként nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy az európai polgárok nem bíznak az uniós intézményekben, és bennünk sem. Ennek orvoslására a nyitottságon és a hatékonyságon kell javítanunk. Írásbeli hozzászólásomban a polgárok tájékoztatásának és a döntéshozatalba való bevonásának fontosságát hangsúlyoztam. Ez utóbbihoz jelentős segítséget nyújt az európai polgári kezdeményezés, amelyet néhány hónapon belül már használatba is vehetnek az európai polgárok. Nagyon fontosnak tartom, hogy a hátralévő rövid időt kihasználjuk arra, hogy a lehető legszélesebb körökkel megismertethessük az új eszközben rejlő lehetőségeket. Ehhez kapcsolódik, hogy az Európai Parlament informatikai szakemberi egy szűk körű beszélgetésen bemutatták azt a készülő programot, amellyel a polgári kezdeményezést fogjuk népszerűsíteni a potenciális felhasználók körében. Sajnos, erről több részletet egyelőre nem árulhatok el, de annyit talán igen, hogy a fejlesztők komolyan vették a felhasználóbarát működés szempontjait.

A bizottsági üléseink döntő többségét Brüsszelben szoktuk tartani, azonban esetenként Strasbourgban is sort kell keríteni ilyen találkozókra. Így csütörtökön a nőjogi és esélyegyenlőségi szakbizottság ülésezett, amelyen jelentést fogadtunk el az egyedülálló anyák helyzetéről, és eszmecserét tartottunk a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítéséről. Az egyedülálló anyákról szóló jelentés elfogadását az elmúlt hónapokban több konzultáció is megelőzte, ezek eredményeként sikerült progresszív, az anyák és gyermekeik szociális biztonságát leginkább elősegítő kompromisszumokat kialakítanunk, amelyek remélhetőleg a plenáris ülésen is megkapják a szükséges támogatást. A szavazások után áttekintettük a nemek közötti egyenlőség horizontális érvényesülésének helyzetét az uniós jogalkotásban. Arra kerestük a választ, kielégítő módon érvényesül-e ez a fontos alapelv valamennyi szakpolitikában. Ezen a téren jelentős előrelépésnek tartom, hogy az EP a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete (EIGE) módszertani támogatását is beépíti jogalkotási munkájába. Sok esetben a nemi esélyegyenlőséggel kapcsolatos cselekvési terveknél és stratégiáknál komoly hiány tapasztalható a megvalósítást és az eredmények nyomon követését illetően. Éppen ezért komoly szükség van az EIGE szakmai és módszertani támogatására, és több figyelmet kell fordítanunk a velük való együttműködésre.

A Strasbourgból való hazajutást egy közúti baleset nagyon megnehezítette: a Strasbourg és Frankfurt közötti távolságot több mint öt óra alatt sikerült megtenni, ami új negatív rekord. Remélem, hosszú ideig az is marad :-) Szerencsére a budapesti brit nagykövetség által szervezett pénteki konferenciára el tudtam jutni, annál is inkább, mert a fejlesztéspolitika egy érdekes vetülete került szóba: az új tagállamoknak az uniós fejlesztési politikában betöltött szerepe. Az EU-AKCS Közös Parlamenti Közgyűlés tagjaként magam is tapasztaltam, hogy az új tagállamok többségében, így Magyarországon is, problémát jelent a közvélemény alacsony fokú érdeklődése és érzékenysége a fejlesztéspolitika iránt. Ezen mindenekelőtt figyelemfelhívó kampányokkal lehetne javítani. Előadásomban emlékeztettem arra, hogy a fejlesztési együttműködésben való részvétel jogi és politikai kötelezettség az új tagállamok számára is. Közülük több helyen jelenleg is folyik a nemzeti fejlesztési stratégiák kidolgozása, tehát ez az időszak kulcsfontosságú a szakterület számára. Vitathatatlan ugyanakkor, hogy az új tagállamok többsége a közös uniós segélyezéshez csak szerényebb összeggel tud hozzájárulni, de ha ezt koncentráltan költjük el, a kis összeggel is látványos eredményt érhetünk el.
Most egy hét brüsszeli hét következik frakcióülésekkel, de két hét múlva ismét visszatérünk Strasbourgba.

A demokráciával ellenséges volt a "parlamentbarát" elnökség

A hét az Európai Parlamentben és azon kívül (2011. július 4-10.)

Az elmúlt héten a nyári szünet előtti utolsó plenáris ülésre került sor Strasbourgban, azonban a  zsúfolt napirenden a vakáció közeledtét egyáltalán nem lehetett érezni. A plenáris üléseket elsősorban az EU Tanácsának élén lezajlódó “őrségváltás” határozta meg: a június 30-ával véget ért magyar és az azt követő lengyel elnökség tevékenységét, illetve programját értékeltük, és az utóbbi részletes bemutatása pedig megkezdődött a szakbizottságokban is. Emellett sikerült elfogadni egy olyan jelentést is, amely jelentősen előrendítheti a nemek közöti  esélyegyenlőség ügyét.

A féléves magyar elnökség zárásaként az Európai Parlament plenáris ülésén értékelte az elmúlt hat hónap politikai tevékenységét és eredményeit, ahol az elnökség nevében Orbán Viktor is felszólalt. Nem szeretném itt értékelni a magyar elnökség politikai munkáját (hiszen azt már több alkalommal is megtettem), azonban mindenképpen le kell szögeznünk: a magyar elnökség kimagasló szakmai munkát végzett, egy olyan időszakban, amely rendkívül fontos volt az Európai Unió számára, amelyért köszönet illeti az elmúlt hónapokban keményen dolgozó diplomatákat, szakembereket. Örülök annak is, hogy a magyar elnökség - ígéretének megfelelően - valóban “parlamentbarát” elnökségként végezte munkáját, amelynek köszönhetően a legtöbb kérdésben könnyen megállapodásra sikerült jutnunk. Jó lett volna, ha a demokratikus alapelvekkel is legalább ilyen barátságosnak bizonyult volna a politikai vezetés, és akkor az elnökség végét sem árnyékolta volna be a magyar alkotmányozást elmarasztaló határozat elfogadása.

A szerdai napon Donald Tusk lengyel miniszterelnököt láttuk vendégül, aki a július 1-jén hivatalba lépett lengyel elnökség programját ismertette. A lengyel-dán-ciprusi elnökségi trió munkaprogramját áttanulmányozva elégedetten láttam, hogy az az esélyegyenlőségre kiemelt figyelmet fordít. A program megállapítja, hogy a gazdasági növekedést és jólétet célzó stratégiákban elengedhetetlen az esélyegyenlőség alapelvének érvényesülése, és megnevez konkrét ügyeket is ahol az elnökségek előrelépést kívánnak elérni. Ezek közül a szülési szabadságról szóló szabályozásról lenne a legsürgetőbb megállapodni, ezért hozzászólásomban kértem a lengyel kormányfőt, hogy tegyen meg mindent a tárgyalások sikeres lezárásáért.

Az új elnökség hivatalba lépésekor nemcsak az adott ország miniszterelnöke tesz látogatást az EP-ben, hanem az egyes szakbizottságokban is ismertetik az illetékes miniszterek az elnökségi program tárcájukra eső fejezeteit. A sort az alkotmányügyi bizottság nyitotta: a lengyel külügyi államtitkárral folytatott megbeszélésen arra hívtam fel a figyelmet, hogy a Lisszaboni Szerződés szellemében kormányozzon a lengyel elnökség. Magyarország - a Lisszaboni Szerződés hatályba lépése utáni első trió tagjaként - példaértékű együttműködést alakított ki Spanyolországgal és Belgiummal. Remélem, hogy a következő elnökségek is ennek szellemében fogják végezni munkájukat, és tiszteletben fogják tartani a Lisszaboni Szerződés által létrehozott új, állandó tisztségviselők hatásköreit. A lengyel kormánytagok bemutatkozása ezen a héten folytatódik: a szakbizottságaim közül a közlekedési és idegenforgami bizottság kedden, a nőjogi és esélyegenlőségi bizottság pedig szerdán tart eszmecserét a lengyel elnökségi programról.

Az elnökségek átadása-átvétele közben azért a nemek közötti esélyegyenlőség területén is történt fontos dolog az elmúlt héten: az EP elfogadta Rodi Kratsa-Tsagaropoulo görög képviselőtársam jelentését, amely - egyelőre önkéntes alapon - arra biztatja a cégeket, hogy  vezető testületeikben a nők arányát 2015-re 30, 2020-ra pedig 40 százalékra növeljék. Jelenleg az EU-ban a tőzsdén jegyzett nagyobb cégeinek igazgatóinak mindössze 10 százaléka, vezérigazgatóinak csupán 3 százaléka nő, és ez az arány évente csak fél százalékkal növekszik. Ennek felgyorsítására határozott lépésekre van szükség, és amennyiben az önkéntes lépések nem vezetnek eredményre, szeretnénk elérni, hogy az Európai Unió kötelező női kvótát elrendelő jogszabályt alkosson. A nők hátrányos helyzetének felszámolása ezen a területen nemcsak esélyegyenlőségi szempontokból fontos: tudományos kutatások igazolják, hogy összefüggés van a vállalkozások jobb gazdasági és pénzügyi eredményei, valamint aközött, hogy vannak-e nők a vállalkozás döntéshozatali szerveiben. A téma fontosságát jól jelzi, hogy hosszú évek óta először a jobboldali kollégák támogatását is sikerült megnyerni ebben a kérdésben.

Európa Naptól az ACP-közgyűlésig

A hét az Európai Parlamentben és azon kívül (2011. május 9-15.)

Az elmúlt héten került sor az Európai Parlament májusi plenáris ülésére, ahol a legnagyobb figyelmet kétségkívül a határok nélküli Európát és a schengeni vívmányokat veszélyeztető tagállamok ügye élvezte, azonban a szakterületeimen is születettek fontos döntések. Mindenek előtt azonban szeretnék kitérni az Európa nap alkalmából tartott megemlékezésre, ahol a Schuman nyilatkozaton túl az Európai Unió zászlajának negyedszázados évfordulójáról is megemlékeztünk. Jerzy Buzek elnök úron kívül jelen volt elődje Hans-Gert Pöttering is, a magyar elnökséget pedig Győri Enikő államtitkár képviselte. Jóleső érzés volt, hogy az aznap estre rendezett strasbourgi hangversenyen Beethoven elmaradhatatlan Örömódája mellett Liszt Ferenc magyar rapszódiái is felcsendültek.



Kiemelkedő jelentőségűnek tartom, hogy az EP támogatta az Európai Bizottsággal közös lobbiregiszter felállítását, amelyet a kevésbé pejoratív “átláthatósági nyilvántartás”-nak kereszteltük el. A megalapozott döntéseink meghozatalához komoly segítséget jelentenek az egyes érdekérvényesítő-szervezetek munkatársai, szakértői, azonban az elmúlt időszak botrányai is megmutatták, hogy a rendszer javításra szorul. Írásbeli hozzászólásomban kifejtettem, hogy a mindenki számára hozzáférhető nyilvántartás komoly lépés az átláthatóság növelése és a polgárok bizalmának megerősítése felé, azonban további intézkedéseket is szükségesnek tartok. Ha minden a tervek szerint halad, a nyilvántartás már júniusban működni fog, és ahhoz a harmadik fontos uniós intézmény, a Tanács is csatlakozni fog.

A közlekedési bizottság tagjaként és az intelligens közlekedési rendszerek parlamenti témafelelőseként régóta figyelemmel kísérem a közlekedésbiztonsággal foglalkozó uniós kampányokat, köztük az eSafety Challenge projektet is, amelynek részeként szerdán a Strasbourgba látogatott Michael Schumacher. A forma-1-es világbajnok szorgalmazta, hogy minden új gépjárművet szereljenek fel a legújabb intelligens közlekedésbiztonsági eszközökkel. Ahogy azt már korábban is hangsúlyoztam: a statisztikák is alátámasztják, hogy a legmodernebb berendezésekkel, így például stabilitáskontrollal és elektronikus segélyhívóval felszerelt intelligens autók több ezer emberélet megmentéséhez járulhatnak hozzá.



Szerdán az EU és India közötti szabadkereskedelmi megállapodásról fogadtunk el határozatot, amelyről már ezen a blogon is olvashattak a márciusi indiai látogatásom kapcsán. Akkor írtam a kívánatosnál lassabban haladó tárgyalásokról, és sajnos azóta sem sok előrelépés történt. A határozatban a tárgyalások év végi befejezésére szólítottuk fel a feleket, valamint arra, hogy az egyezmény a viszonosság elvének teljes körű érvényesítése mellett valamennyi ipari termékre terjedjen ki. A Parlament azt is szeretné elérni, hogy az egyezmény kötelező erejű emberi jogi, környezetvédelmi és társadalompolitikai rendelkezéseket is tartalmazzon. Remélem, a tárgyalásokat vezető Európai Bizottság sem csak a szavakban lesz eltökélt az európai értékek érvényesítésében.

A plenáris ülés utolsó napján, csütörtökön az esélyegyenlőség került előtérbe. Két jelentést is elfogadtunk az oktatásról, melynek kapcsán alkalmunk nyílt megvitatni, hogy milyen reformokra lenne szükség az uniós oktatási és ifjúsági programokban. A Parlament ezúttal is határozottan kiállt a legrászorultabbak mellett: egyértelműen kinyilvánítottuk, hogy a fiatal szülőknek, az oktatásba visszatérni kívánóknak és a fogyatékkal élők számára külön forrásokat kell biztosítani, hogy támogathassuk őket céljaik megvalósításában. Közismert tény, hogy a nemek közötti egyenlőtlenség felszámolását az oktatásban kell kezdeni. Ezt nagyban elősegítené, ha a lányokat a műszaki és természettudományi területen való továbbtanulásra ösztönöznénk, míg a fiúk körében a pedagógusi és szociális jellegű munkaköröket népszerűsítenénk.

A hét végére szerencsére budapesti esemény is jutott. Szombaton kezdődött és szerdán ér véget az Európai Unió és az afrikai, karibi és csendes-óceáni (ACP) országok közös parlamenti közgyűlése, amelynek a munkájában az Európai Parlament által delegált tagjaként vettem részt. Habár a formális megnyitóra csak ma kerül sor, már a hétvégén is több munkacsoport-ülést tartottunk, valamint szombaton Női Fórumot rendeztünk. A fórum társelnökeként nagyon büszke vagyok a sikerre: közel kétszázan voltak kíváncsiak a rendezvényre, többek között az ACP főtitkára is. A közgyűlés a hivatalos megnyitóval és a fejlesztéspolitikáért felelős biztos részvételével ezen a héten folytatódik.

A hét - az Európai Parlamentben és azon kívül

(2010. július 5. – 11.)

Újabb plenáris hét következik, ami azzal jár, hogy képviselőtársaimmal és kollégáimmal együtt Strasbourgban töltjük a következő napokat. Habár ez az utazás általában sok kényelmetlenséggel jár, el kell ismerni, hogy jó időben nagyon barátságos a város, különösen a brüsszeli nyüzsgés után. Ezért ilyenkor a hivatalos találkozóimat is igyekszem a parlamenti irodám helyett a város más pontjain megejteni. Persze azért a Parlament üvegfalai között is akad munka bőven ilyenkor is.

A hétfő estétől csütörtökig délutánig zajló plenáris ülés napirendjének témái közül a banki bónuszkifizetések maximalizálását, az új uniós pénzpiaci felügyeleti rendszer létrehozását és az Egyesült Államokkal kötendő, bankadatcseréről szóló egyezmény újabb változatát tartom a legfontosabbnak. Értékelni fogjuk továbbá a spanyol elnökség munkáját, amely vitában az új tagállamokból érkezett EP-képviselők közül egyedüliként kaptam szót. Szeretném Zapatero miniszterelnök úrnak és Garrido államtitkár úrnak személyesen is megköszönni a kiváló munkát és a sikeres együttműködést. A spanyol elnökségnek köszönhetően a női esélyegyenlőség kérdése a figyelem középpontjába került, továbbá egy másik fontos témámban, az európai polgári kezdeményezés ügyében is érdemi előrelépést sikerült elérniük.

Kedden fogunk szavazni autóbusszal és hajókon közlekedő utasok jogairól, amelynek eredményeképpen tovább bővülhetnek az európai fogyasztók jogai. Ezzel a légiutasok után a többi közlekedési eszközzel utazók kiszolgáltatottsága is csökken.

Csütörtökön, a szavazásokat követően Londonba utazok családommal, azonban nem lesz sok időm a pihenésre, hiszen a hetet Budapesten zárom, mert a hétvégén kongresszust tart a Magyar Szocialista Párt, ahol új vezetőket választunk a párt élére. Természetesen a magyar belpoltikai fejleményeit Brüsszelből is folyamatosan nyomon követem, a párt életében pedig a Nőtagozat elnökeként is részt veszek. Remélem, a hétvégén megtaláljuk azokat a vezetőket, akik vezetésével a párt sikeresen fog szerepelni az őszi önkormányzati választáson.

Eszmecsere a bizottságban, politikai alku a Tanácsban

A héten két jelentős előrelépés is történt az európai polgári kezdeményezés ügyében.

Hétfőn a Parlament alkotmányügyi bizottságában vendégül láttuk az Európai Ombudsmant, hogy elmondhassa, milyen szerepet szán magának, illetve az ombudsmani hivatalnak a polgári kezdeményezések ellenőrzésében, értékelésében. Többen felvetették ugyanis, hogy Nikiforosz Diamandurosz hivatalának a folyamat egyik sarokkövének kell lennie, például Ő dönthetne a kezdeményezések befogadhatóságáról.

A görög szakember 2003 óta tölti be hivatalát, és éppen idén választottuk újra. Feladata, hogy kivizsgálja az uniós intézmények és szervek tevékenysége során felmerülő hivatalos visszásságokkal kapcsolatos beadványokat, amelyek magánszemélyektől, cégektől és szervezetektől egyaránt érkezhetnek.

A magam részéről támogatom, hogy minél több olyan garanciát építsünk be a „rendszerbe”, amelyek elősegítik egy kezdeményezés sikeres lefolytatását. Hajlok rá, hogy egyetértsek azokkal a véleményekkel, amelyek szerint aggályos, ha egyedül az Európai Bizottság dönthet előzetesen arról, hogy egy kezdeményezés a hatáskörébe tartozik-e, ezért valamilyen kontrollt szükséges lenne biztosítani. Az Európai Ombudsman hivatalát azonban nem tartom erre megfelelőnek, mivel feladatait az EU alapító szerződései világosan meghatározzák, így csak újabb szerződésmódosítással lenne elképzelhető a szerepkörének kibővítése.

Kíváncsian vártam éppen ezért, hogyan értékeli a helyzetet Diamandurosz úr. (Feltételezhetően nem tartotta ilyen érdekesnek az eseményt az a képviselőtársam, aki elaludt az ülésen, és hangos horkolása derültséget váltott ki az egész teremben…) Elégedetten láttam, hogy az Ombudsman is hasonló véleményen volt. (Mármint nem elaludt ő is, hanem velem értett egyet :-) ) Diamandurosz úr elmondta, hogy a polgári kezdeményezésekkel kapcsolatos szerepét a jelenlegi szerződéses keretek között képzeli el, azaz akkor fog fellépni, ha valamely uniós intézmény hivatali visszásságot követ el. A politikai vitákba semmiképpen sem kíván beleszólni. Úgy gondolom, hogy ezzel az eszmecserével közelebb kerültünk a Parlament végleges álláspontjának kialakításához, és a rendelet végleges változatának gyors elfogadásához.

A héten a Tanács is megtárgyalta a polgári kezdeményezésről szóló javaslatot, de sajnos nem értek el jelentős előrehaladást. Csak egy olyan "általános megközelítést" fogadtak el a tagállamok, amelyben nagyvonalakban határozták meg az elképzeléseiket. Eszerint nem 300 000 hanem már százezer aláírás összegyűjtése után megvizsgálnák a kezdeményezés befogadhatóságát, továbbá a tagállamoknak lehetővé kell tenni a kezdeményezések online aláírását is. (Hogy pontosan miként képzelik ezt el, nem részletezték.) Egyúttal felhatalmazták a Tanács spanyol elnökségét, hogy kezdjen tárgyalásokat velünk a rendelet mielőbbi – lehetőség szerint még az első olvasatban történő – elfogadása érdekében. Kíváncsian várom ezeket a tárgyalásokat, hiszen egyes kérdésekben eltér a társ-jelentéstevő képviselőtársaim és jómagam véleménye a Tanácsétól, más kérdésekben pedig még nem foglaltak állást a tagállamok, holott mi már részletesen megtárgyaltuk azokat – gondolok itt elsősorban a megvalósítás részletes szabályaira.

A célunk azonban közös: a rendelet mielőbbi elfogadása, hogy az európai polgárok minél előbb élhessenek a Lisszaboni Szerződés által biztosított új jogosultságaikkal.

A hét – az Európai Parlamentben és azon kívül (2010. június 14-20.)

A héten kerül sor az Európai Parlament júniusi plenáris ülésére Strasbourgban. A napirenden számos, a szakterületeimhez kapcsolódó fontos kérdés szerepel, s emellett bizottsági ülésekre is sor fog kerülni, valamint meghívást kaptam további rendezvényekre is.

A plenáris ülésen kiemelt téma lesz a női esélyegyenlőség kérdése: többek között megvitatjuk a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó ütemtervet értékelő jelentést, amelyet Ilda Figueiredo kollégám készített. Kezdeményezésemre szó lesz továbbá az Európai Nőjogi Chartával kapcsolatos fejleményekről. Nagyon sajnálom, hogy a spanyol elnökség és Barroso bizottsági elnök támogatása ellenére az esélyegyenlőségért felelős európai biztos, Viviane Reding megakadályozza, hogy jelentős előrelépést érjünk el ezen a téren. Remélem, hogy az ülésen sikerül számon kérnünk ezeket a dolgokat a biztos asszonyon. És hogy egy másik szakterületemről, a közlekedésről se feledkezzünk meg: a napirenden szerepel egy érdekes jelentés a versenyképes árufuvarozást szolgáló európai vasúti hálózatról valamint a közúti fuvarozási tevékenységet végzők munkaidejéről. Ez utóbbit egyébként felvidéki kollégám, Bauer Edit képviselő asszony készítette.

Hétfőn este a plenáris ülés mellett az Alkotmányügyi Bizottság is ülésezik, ahol az egyik legfontosabb napirendi pont ismételten a polgári kezdeményezés lesz. Vendégül látjuk az Európai Ombudsmant, Nikiforosz Diamandurosz urat, mivel többen felvetették, hogy őt is be kellene vonni a kezdeményezések befogadhatóságának értékelésébe. A polgári kezdeményezésről egyébként a héten is több egyeztetést tartunk, és már intenzíven dolgozunk az első munkaanyagon, amelyet még a spanyol elnökség június 30-i befejeződése előtt közzé szeretnénk tenni a jelentéssel foglalkozó zöld- és néppárti képviselőtársaimmal.

Szerdán este Brüsszelben rendezik meg az Európai Szocialisták Pártja vezetői és kormányfői találkozóját. Nagyon várom, hogy olyan kiváló politikusokkal találkozhassak, mint a spanyol vagy a portugál miniszterelnök.

A hét második felében, már Magyarországon, egy nagyon kedves meghívásnak is eleget teszek: most ünnepli fennállása 20. évfordulóját a Közép- és Kelet-Európai Regionális Környezetvédelmi Központ (REC), amelyet 1990-ben hozott létre az Európai Unió, az Amerikai Egyesült Államok és Magyarország. A szervezet sikerességét jól jelzi, hogy azóta több mint 30 ország csatlakozott. Az évforduló alkalmából csütörtök este fogadást rendeznek az Országházban, pénteken pedig Szentendrén folytatódik a program, ahol én is tartok egy rövid beszédet.

Csütörtökön este a Fejtő Ferenc Könyvesboltban kerül sor Róna Éva „Mi az ikrek…” című kötetének bemutatójára, amelynek közreműködtem a magyarországi kiadásában. A bemutatón a szerzővel Havas Judit irodalmár fog beszélgetni, és reményeink szerint közreműködik Hegedűs D. Géza színművész is, aki részleteket olvas majd fel a könyvből. A könyv kiadásának segítésével egy Sütő Andrásnak tett korábbi ígéretemnek tettem eleget. A könyv egy árva ikerpár történetét mutatja be, és arra emlékeztet bennünket, hogy habár az emberi élet illékony és törékeny, de mindenkor – még a legembertelenebb helyzetben is – embernek kell maradnunk.

A fontosabb eseményekről – szokás szerint – részletesen be fogok számolni honlapomon is.