Néhány beszédes adat az európai uniós intézmények háza tájáról:
- Jelenleg egyetlen európai uniós intézményben sem elnököl nő. Sem a Bizottságban, sem a Parlamentben, sem az Európai Tanácsban, sem az Európai Központi Bankban, sem az Eurócsoportban.
- Az európai parlamenti képviselők kevesebb, mint 35 %-a nő. Ez több, mint a 2004-es 30 % vagy a 16 % 1979-ben, de határozottan csökkent a 2009-es választások óta.
- Az Európai Parlamentet csak kétszer elnökölte nő. A 2012-es időközi választások óta, a 14 parlamenti alelnökből csak 3 nő.
- A 22 bizottságban csak nyolcban elnököl nő az Európai Parlamentben.
- Az Európai Bizottságnak egyharmada nő.
- A Bizottságot férfi vezeti, és a hét alelnökből csak 3 nő.
- És végül, de nem utolsó sorban, egyetlen nő sincs az Európai Központi Bank kormányzótanácsában.
És ahol van politikai akarat, ott van politikai megoldás.
És bár számtalan lépés van még hátra – a végső célnak az egyenlőségnek kellene lennie –, tisztán látszik, hogy mi, progresszívek vagyunk az élharcosai a nemek közti egyenlőség ügyének. Gondoljunk csak Catherine Ashton uniós kül-és biztonságpolitikai főbiztos kinevezésére!
Nemzeti szinten nagy különbségek vannak: Hollandiában, Finnországban és Svédországban a nők parlamenti reprezentáltsága 40 százalék felett van, míg Máltán és Magyarországon a 10 százalékot sem éri el.
Az európai baloldal éppen ezért támogatja a női kvótákat, hogy elősegítsük a nők minimum 40 százalékos jelenlétét.
Ezen kívül, a legutóbbi európai parlamenti választásokon a prioritások közé tartozott, hogy minél több nő legyen megválasztva, illetve egy fejezet is van a Nyilatkozatunkban a nemek közti egyenlőség ügyéről. Elindítottuk továbbá az 50/50 kampányt az Európai Nők Lobbi szervezettel együtt, melynek célja az volt, hogy támogassuk a paritást a 2009-es EP-választások alkalmával.
Ezeknek a kezdeményezéseknek bátorító eredményei voltak: még ha alacsony is a nők reprezentáltsága az Európai Parlamentben, a Szocialisták és Demokraták Képviselőcsoportja elérte a 40 százalékos célt.
Hogy folytassuk a 2009-ben elkezdett munkát és növeljük az eredményeket, felújítottuk az együttműködést az Európai Nők Lobbi csoportjával, valamint vezetek egy EP-képviselői csoportosulást is, melynek tagjai támogatják a demokratikus paritást a 2014-es EP-választásokon is.
Most pedig tekintsük át a női jelenlétet az üzleti világban. A helyzet sajnos rosszabb. A nők Európában még mindig alulreprezentáltak a vállalatoknál: a felügyelőbizottsági tagok mindössze 13,7 százaléka nő, és százból csak három esetben tölti be nő az elnöki pozíciót. A jelenlegi sebességgel több mint 40 évet kellene várnunk a nemek közti egyenlőség kialakulására! Éppen ezért a gazdasági szférában is a kvóták bevezetéséért küzdünk, abból a célból, hogy át tudjuk törni a nők elé tornyosuló üvegfalat, és visszatükröződjön a munkaerőpiacon is, hogy az egyetemi diplomások a 60 százaléka nő.
A nők reprezentáltsága a gazdasági döntéshozatalban most kiemelt kérdéskör európai szinten. Az Európai Szocialisták Pártja Nőszervezete többhónapos kemény munkájának eredményeképpen, 2012 novemberében, az Európai Bizottság elfogadott egy előzetes irányelvet a vállalati tanácsokon belüli nemek közti kvótára vonatkozóan, melyet a felelős biztos készített elő.
A szavazás végső eredményének ellenére, a Bizottság rendkívül megosztott volt az üggyel kapcsolatban: néhányan – beleértve számos női biztost is – határozottan ellenezték a javaslatot, hangsúlyozva, hogy „a kötelező jogszabályok bevezetése növelné az adminisztratív terheket a cégeken”.
A legtöbb szociáldemokrata biztos egy erősebb javaslatot támogatott volna, beismerve, hogy az önszabályozás megbukott. A novemberi szavazást megelőzően minden biztosnak levelet küldtem, és a támogatásukat kértem egy erős irányelv létrehozása érdekében, valamint felszólítottam őket a Női Charta tiszteletben tartására, amit mindannyian aláírtak 2010-ben.
Ugyanakkor a tervezet nem kellően ambiciózus. A kötelező jogszabályok létrehozása a változás egyetlen módja, ha nem akarunk várni a mentalitás megváltozására. Erős közös európai szankciók szükségesek arra az esetre, ha a jogszabályokat nem tartják be. Mindezt kiegészítő intézkedésekkel és ösztönzőkkel kell támogatni, hogy jelentősen növelhessük a nők számát a tanácsokban, és megtörjük azt az üvegfalat, amivel a nőknek szembe kell néznie a magánszektorban.
Sajnos az irányelv tervezete nagyon gyenge volt, ami visszatükrözi azt, hogy a javaslatért felelős Viviane Reding európai biztos nem igazán elhivatott az ügyben.
A javaslat – gyengeségei ellenére – a kezdetekben komoly ellenállásba ütközött. Kilenc ország levelet küldött Barroso elnöknek, hogy utasítsa el a javaslatot, még mielőtt az nyilvánosságra kerül. Európai szinten ez nagyon szokatlan eljárás. Ezenfelül Svédország és Dánia is elküldte a saját levelét, hogy megkérdőjelezze a javaslatot.
Az Európai Parlament egységesen a javaslat mögött áll. Hála az együttdöntési eljárásnak, az EP-ben rajtam és a kollégáimon is fog múlni, hogy módosítsuk a javaslatot, és megerősítsük azt.
Itt az idő, hogy megmutassuk az európai állampolgároknak, hogy mi, progresszívek az ügy élharcosai vagyunk. Az Eurobarométer felmérései alapján az európai állampolgárok 75 %-a támogatja a női kvótát a tanácsokban.
Gyökeres változtatásra van szükség a nők igazságosabb képviselete terén! Ez elsősorban a demokrácia, egyenlőség és igazságosság kérdése. A modern demokráciáknak nyitottnak és befogadóbbnak kell lenniük abból a célból, hogy pontosabban visszatükrözzék a 21. századi társadalmat. A nőket ezért nem lehet elhanyagolni. Ők alkotják a világ népességének több mint 50 százalékát. Kiemelkedően fontos tehát, hogy a nők egyenlő arányban legyenek reprezentálva a döntéshozatalban.
A nők nagyobb jelenléte sokféleséget hoz mind a választói listákra, mind a tanácstermekbe. A jelöltek összetételének növelése – legyen szó a választásokon való indulásról vagy egy cég tanácsának tagságáról – lehetőséget ad arra, hogy friss szempontokat, új ötleteket, véleményeket és gondolkodásmódot ismerjünk meg.
Végezetül, a nők alulreprezentáltsága gazdaságilag is káros, különösen, ha a gazdasági döntéshozatalról van szó. Számos tanulmány bizonyítja a gazdasági előnyeit annak, ha több nő van a vállalati tanácsban.
Éppen ezért folytatnunk kell a munkánkat: együtt egy progresszívebb Európáért, ahol a nemek közti egyenlőség valóssággá válik.
Az észtországi Kadri Nőszervezet 20 éves évfordulója alkalmából elhangzott előadásom szerkesztett változata. (Tallinn, 2013. január 26.)
