Egyenlő munkáért egyenlő bért: mit szeretnénk elérni?

Az előző bejegyzésben nagyvonalakban bemutattam az Európai Szocialisták Pártja Nőszervezetének a nemek közötti fizetésbeli különbségek megszüntetéséért indított kampányát. Most szeretném a kampányunk három fő célkitűzését egy kicsit részletesebben bemutatni.

1. célkitűzés: A bérolló csökkentését ellenőrző rendszer felállítása, amely felügyelné, hogy a fizetéskülönbségek átlagos mértéke minden tagállamban és valamennyi korcsoportban évi két százalékkal csökkenjen

Annak érdekében, hogy az évi két százalékos csökkenés megvalósuljon, mindenekelőtt arra van szükség, hogy a tagállamok szigorú diszkrimináció-ellenes szabályokkal gátolják meg, hogy ugyanazért a munkáért egy munkáltató kevesebbet fizessen a női alkalmazottaknak.

A bérolló jelensége ugyanakkor nem csak a fizetéskülönbségekre utal: egyenes következménye a munkaerő-piaci egyenlőtlenségeknek is. Gondoljunk csak arra, hogy az alacsonyabb presztízsű munkaköröket (takarítás, gondozás stb.) jellemzően nők töltik be, miközben a vezetői pozícióban szinte kizárólag férfiakkal találkozhatunk.

Emellett a gyermekgondozás is rendszerint nagyobb terhet ró a nőkre, és nagymértékben akadályozza a munkahelyi előmenetelüket.

Ezen problémák kezelése érdekében olyan intézkedéseket kell hozni, amelyek megtörik a nemi szegregációt és segítik a munka és családi élet összeegyeztetését.

A nemzetközi példák azt mutatják, hogy az egyenlő bérezés elvének érvényesülését nagyban előmozdítja a fizetések átláthatósága is, azaz, ha a munkavállalókat nem pusztán az egyéni megállapodások alapján részesítik fizetésemelésben, hanem mindenki által ismert, objektív kritériumokat is figyelembe vesznek. Ennek egyik eszköze a bértábla lehet.

2. célkitűzés: Az esélyegyenlőségi és diszkriminációellenes előírások átültetésének szigorúbb ellenőrzése és számonkérése

Mint látható, a bérolló kialakulásának okai sokrétűek, így annak felszámolása is összetett feladat. A nyílt diszkrimináció tilalma mellett a tagállamok sok más, “puha” intézkedéssel segíthetik a célkitűzés elérését, azonban fontos a számonkérhetőség, és az, hogy szükség esetén, utolsó lépésként szankciókat lehessen kiszabni a nem teljesítő tagállamokra.

3. célkitűzés: A 2014-ben felálló Európai Bizottságban önálló biztos felügyelje az esélyegyenlőségi szakterületet

Csak ez garantálhatja, hogy az uniós intézmények napirendjén az esélyegyenlőség kiemelt szerephez jusson. Ezt Franciaország közelmúltbeli példája is alátámasztja, ahol Francois Hollande elnök külön nőjogi minisztert nevezett ki, melynek köszönhetően fontos előrelépést sikerült elérni pl. a nők gazdasági függetlenségének biztosításában, vagy a nőket érő erőszak elleni küzdelemben.

A jelenlegi Európai Bizottságban egyébként az esélyegyenlőségi szakterület az állampolgári jogokkal és igazságüggyel foglalkozó biztos portfóliójához tartozik, és gyakran szembesülünk azzal, hogy az esélyegyenlőséget elhanyagolják ebben a struktúrában.

A kampányt figyelemfelhívó tevékenységgel kezdjük, melynek részeként több nemzetközi rendezvényre kerül majd sor. Létre fogunk hozni egy honlapot is, ahol a fejlemények és eredmények bemutatása mellett megoszthatjuk a legjobb tagállami gyakorlatokat is. Ezek átvételében természetesen kiemelten számítunk az ESZP tagpártjaira is. Emellett a jövő évi európai parlamenti választások is sorsdöntőek lesznek a célkitűzéseink teljesítése tekintetében. Fontos, hogy egy olyan Európai Parlament és Európai Bizottság kezdje meg a munkáját 2014-ben, amely elkötelezett a nők helyzetének javításában és a nemek közötti esélyegyenlőség érvényre juttatásában. Itt az idő!

Egyenlő munkáért egyenlő bért: itt az idő!

Az Európai Szocialisták Pártja Nőszervezete az elmúlt héten Szófiában tartotta éves konferenciáját, ahol egy figyelemfelhívó kampány elindítását jelentettük be, amelynek témája a nők és férfiak közötti fizetésbeli különbségek visszaszorítása. Itt az idő, hogy bezárjuk a bérollót: ugyanazért a munkáért mindenkinek ugyanakkora fizetés jár, függetlenül attól, hogy női vagy férfi munkavállalóról van-e szó.

A most elindított figyelemfelhívó kampányunk nem előzmények nélküli: 2007-ben már folytattunk egy sikeres kampányt hasonló témában. Ennek eredményeként a bérolló jelensége felkerült az uniós intézmények politikai napirendjére: átfogó európai uniós felmérés készült és létrehoztuk az Egyenlő Bérezés Európai Napját, amelyet azóta minden évben azon a napon tartunk, ameddig a nőknek “tovább” kell dolgozniuk, hogy elérjék a férfiak előző évi fizetési szintjét. Ez idén egyébként február 29-re esett, azaz az európai nőknek 59 nap többletmunkát kellett elvégezniük férfi kollégáikhoz képest.

Mindezek mellett azt sem felejthetjük el, hogy az alacsonyabb bér szükségszerűen alacsonyabb nyugdíjakhoz is vezet: jelenleg Európában átlagosan 39 százalékkal marad el a nők nyugdíja a férfiakétól.

Fontos leszögezni, hogy - bár 2007-et követően más témákban is indítottunk kampányt - a bérolló csökkentésére irányuló munkánk azóta is folyamatos, jóllehet kevésbé látványosabb volt. Az uniós szintű, illetve tagállami szakmai szervezetekkel való megbeszélések mellett a politikusokkal való egyeztetéseink során igyekeztünk megszerezni uniós döntéshozatali rendszer támogatását a szükséges intézkedésekhez.

A most indított kampányunk azonban az eddigi munkánkat három új célkitűzéssel egészítettük ki:

1. Javaslatot teszünk egy olyan, a nemek közötti bérolló csökkentését ellenőrző uniós rendszer felállítására, amely felügyelné, hogy a bérolló mértéke minden korosztályra lebontva évente 2 százalékkal csökkenjen. Ez a rendszer szorosan kapcsolódna az Európa 2020 stratégiához és az uniós szintű gazdasági kormányzás egyéb mechanizmusaihoz. 
2. Ezen túlmenően szeretnék elérni, hogy szigorúbban ellenőrizzék az esélyegyenlőségi és diszkrimináció ellenes előírások átültetését, és szükség esetén szankciókat lehessen kiszabni a nem teljesítő tagállamokra.
3. Célunk továbbá, hogy a 2014-ben felálló új Európai Bizottságban külön európai biztos foglalkozzon a nemek közötti esélyegyenlőség szakterületével. 

Szomorú és közismert tény, hogy a nőket a válság és az annak nyomán bevezetett megszorítások aránytalanul nagyobb mértékben sújtották. Félő, hogy a nemek közötti bérszakadék növekedni fog a következő években. Éppen ezért szükségesnek tartjuk, hogy az EU az eddigieknél nagyobb figyelmet fordítson erre a problémára.

A nők és férfiak egyenlő bérezésének elve már az 1957-ben aláírt Római Szerződésben megjelent, de a jelenlegi, 16,2 százalékos bérolló jól mutatja, hogy még ma sem sikerült azt elérni. Itt az idő, hogy ezen változtassunk!

Hogyan készülünk a jövő évi európai választásokra?

Csütörtökön, a plenáris héten, Strasbourgban találkoztam hat amerikai újságíróval, akikkel a 2014-es európai parlamenti választások fontosságáról, és az ezzel járó kihívásokról beszélgettem. A tengerentúli szakemberek meglepően nyitottak voltak. Természetesen fő területem, a nemek közötti egyenlőség ugyancsak szóba került.

Az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió viszonya mindig is kiemelten fontos volt. Ezt jól érzékelteti az EP Iroda megnyitása Washingtonban, valamint a két partner között készülő szabadkereskedelmi megállapodás. Személy szerint háromszor jártam január óta az Egyesült Államokban, ahol részt vettem Barack Obama beiktatási ceremóniáján is. Az utak a női jogok és a nemek közötti esélyegyenlőség erősítésére irányultak. Az amerikai elnök beiktatásán a PES, későbbi látogatásaimkor pedig a FEPS és az S&D delegációjának tagjaként vettem részt.

Az újságíróknak elmondtam, hogy a különböző politikai- és média-kultúra nem akadály, egyenesen előny, hiszen így tudunk a legtöbbet tanulni, meríteni egymástól. Eztán rátértem fő témánkra, a 2014-es EP-választásokra.

A lisszaboni szerződés hatályba lépése óta, 2014-ben rendeznek első alkalommal európai parlamenti választásokat. Mit is jelent ez? A lisszaboni szerződés megerősítette az unió demokratikus alapjait: nemcsak az Európai Parlament hatásköreit bővítette, de más intézkedésekkel is növelte az EU demokratikus legitimitását. Az európai polgári kezdeményezés létrehozásával – amelyben jelentéstevő voltam – például lehetővé tette, hogy az uniós polgárok közvetlenül részt vehessenek az uniós döntéshozatalban. A válságból való kilábalás és a fenntartható növekedés előmozdítása érdekében, az Európai Unió várhatóan a jövőben fontos lépéseket fog tenni a gazdasági és politikai unió elmélyítése érdekében.

Azonban Európának először a demokratikus válsággal kell megbirkóznia. Ez alatt azt értem, hogy a nemzeti érdekeket egyre inkább szembeállítják a közös érdekekkel, mialatt az euroszkeptikusok mind több teret nyernek, s míg a közösség marakodik, addig ezek a kis csoportok – mondhatni – dörzsölik a tenyerüket. Nacionalizmussal és populizmussal szerzik a szavazatokat, amelyek nagyon veszélyes fegyverek. Ezt már jól ismerjük: a történelem során számtalan példát láttunk rá.

A jövő évi európai választásokat várhatóan az eddigieknél korábban, 2014. május 22. és 25. között tartják. A korábbi időpontnak köszönhetően, több idő állna az EP rendelkezésére az Európai Bizottság új elnöke 2014. júliusában esedékes megválasztására, és várhatóan a részvétel is magasabb lenne a pünkösdi ünneppel egybeeső június eleji időponthoz képest. A javaslatot az EP 2013. május 21-én fogadta el, azonban még a Tanácsnak is jóvá kell azt hagyni. Magyarországon az EP- és országgyűlési választásokat egy időpontban fogják megtartani. Ezért is tartom nagyon fontosnak, hogy minél több állampolgárt sikerüljön bevonni a folyamatba, sokan járuljanak az urnákhoz, s elzavarják a megszorításokkal operáló jobboldali formációkat.

2013 a polgárok európai éve, ám mi, Európai Szocialisták, úgy véljük, minden év róluk kell szóljon! Sokszor elfelejtünk arról beszélni, hogy mennyi mindent is köszönhetünk az uniónak. Gyakran csak a negatív dolgokat akarjuk észrevenni. Fel kell hívni az állampolgárok figyelmét azokra a vívmányokra, amelyek nélkül mindennapjaink nehezebbek lennének. Így talán sikerül bezárni azt a szakadékot, amely miatt alacsony a részvétel az EP-választásokon. Továbbá nem felejthetjük ki a fiatalokat, akik jelenleg – a megszorítások miatt is eldurvult gazdasági válság miatt – szinte a legnehezebb helyzetben vannak. A 18-24 évesek között hatalmas méreteket öltött munkanélküliséggel kezdenünk kell valamit. Erre már vannak kísérletek is, mint az Ifjúsági Garancia, amelyet mi, szociáldemokraták, teljes mellszélességgel támogattunk, s számos szakértő bevonásával  dolgoztunk ki több mint egy éven keresztül. Viszont az előirányzott pénz elsőre kevésnek tűnik. Sokkal nagyobb összegeket kell bevonni a folyamatba, ha hosszú távon akarjuk megoldani a problémát.

Az európai szintű politikai pártok az unión belüli integráció fontos tényezői. Hozzájárulnak az európaiság-tudat kialakításához és az uniós polgárok politikai akaratának kinyilvánításához. A pártok működésének átláthatóbbá és láthatóbbá tétele érdekében, az EP egységes jogállást szeretne biztosítani az európai szintű pártok és pártalapítványok számára. A pártok hatékony működését segítő keretek megteremtése azért fontos, mert kiemelt szerepet játszanak a határon átívelő, valóban európai viták elindításában és ösztönzésében, amelyekről az EP-választásokat megelőző kampányoknak is szólniuk kellene. Az európai pártok révén, a polgárok aktívabban kapcsolódhatnának be az uniós ügyekről szóló vitákba.

A lisszaboni szerződés számos ponton megerősítette az Európai Parlament jogköreit, így többek között az Európai Bizottság elnökének személyére is az EP-választások eredményeinek figyelembe vételével kell javaslatot tenni. Új dolog, hogy a Bizottság elnökére – a megfelelő egyeztetések lefolytatását követően – formálisan az Európai Tanács tesz javaslatot, amelyet ezt követően a Parlamentnek kell jóváhagynia.

Az Európai Szocialisták Pártja 2011 novemberében hozott döntést arról, hogy a pártcsaládot alkotó nemzeti pártok közösen hoznak döntést arról, kit jelölnek az Európai Bizottság elnökének. A közös elnökjelöltet egy demokratikus és átlátható folyamat révén választják ki, amelynek során valamennyi tagpárt szavaz a jelöltekről. A demokratikus és átlátható kiválasztás természetesen a tagpártokkal szemben is követelmény – saját szavazásaik lebonyolítása során. Az előzetes tervek szerint, a jelöltállításra október 31-ig lesz lehetőség, majd ezt követően, a tagpártoknak decemberben és januárban kell lebonyolítani a belső szavazásokat.

A bizottsági elnökjelölt demokratikus és átlátható kiválasztásával az ESZP célja az EP-választások európai jellegének hangsúlyozása, az unió demokratikus legitimációjának megerősítése és a polgárok EU-hoz történő közelebb hozása. Emellett szeretnék elkerülni a 2009-es európai választáson történtek megismétlődését is, amikor az Európai Szocialistáknak a Bizottság élére nem volt jelöltjük a néppárti José Manuel Barrosóval szemben, és így az európai baloldal nem volt kellően látható a választási kampány során.

Az európai szocialisták kezdeményezését később a többi európai párt is magáévá tette: 2012. novemberben az EP állásfoglalást fogadott el, amelyben felszólította az európai politikai pártokat, hogy nevezzék meg jelöltjüket a Bizottság elnöki posztjára. Az állásfoglalás sürgette továbbá, hogy az új Európai Bizottság lehető legtöbb tagja az EP-képviselők közül kerüljön ki, illetve, hogy – a nemek közötti egyensúly érdekében – minden tagállam egy női és egy férfi biztosjelöltet is állítson.

Németország Szociáldemokrata Pártjának (SPD) elnöke, Sigmar Gabriel május végén jelentette be az ESZP miniszterelnöki találkozóján, hogy az EP jelenlegi elnökét, az európai baloldali pártok közös jelöltjének az Európai Bizottság élére Martin Schulzot javasolják, aki a baloldal karizmatikus figurája. Bár már több párt kifejezte támogatását az EP jelenlegi elnöke mellett, mindez természetesen még nem tekinthető hivatalos döntésnek: az elnökjelöltet átlátható és demokratikus folyamat során fogják megválasztani az ESZP tagpártjai.

A nemek közötti egyenlőséget a választások során is kiemelten fontos ügyként kezeljük. Az ESZP Nőszervezetének elnökeként, büszkén mondhatom, hogy mi, az ESZP, a nők pártja vagyunk, s minél több területen szeretnénk elérni áttöréseket a női jogok és az esélyegyenlőség kérdésében. Van még bőven tennivalónk az ügyben. A nőkre nagy szükségünk van a választásokon, s szeretném, ha nem csak szavazóként, de jelöltként is minél több nőtársam szerephez jutna!

Inspiráló és magával ragadó példaképek az Atlanti-óceán másik oldalán

Harmadik egyesült államokbeli látogatásomra a nők választáson való indulását segítő, pártok felett álló kezdeményezés, a 33. Annual Parties of Your Choice Gala szervezőinek meghívása révén kerülhetett sor. A Sam Bennett által vezetett Women’s Campaign Fund tevékenységét öt tulajdonság jellemzi a legjobban: korai, minden szintre kiterjedő, pártközi, bátor és sokszínű. Alig egy évvel az európai választások előtt az európai nőknek is  a pontosan erre a megközelítésre van szükségük.

A nők mobilizálását sohasem selehet túl korán elkezdeni. Alig egy évvel az európai parlamenti választás előtt minden nőt arra szólítok fel, hogy csatlakozzon és vegyen részt a kampányunkban a nemzeti pártok vagy akár az Európai Szocialisták Pártja aktivista-hálózatának keretei között, és hallassák hangjukat! Szükségünk van a női aktivistákra és női jelöltekre az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek képviselői helyeire, valamint az Európai Bizottságba, és a közélet minden szintjén. Ezt a célt szolgálja az Európai Női Lobbival közösen indított 50:50 kampányunk is, amely egy pártok felett álló kezdeményezés, bár az európai szocialisták rendszerint vezető szerepet játszanak az esélyegyenlőséget szolgáló intézkedések elindításában és megvalósításában. Progresszívként azt valljuk, hogy csak akkor beszélhetünk valódi demokráciáról, ha a soksziníű társadalom minden csoportja képviselethez jut.

A választási kampány előkészítése mellett továbbra is igyekszem sok időt fordítani a nőjogi és esélyegyenlőségi ügyekre. Ennek jegyében New York-i utam során találkoztam Lakshmi Purival, a UN Women vezetőjével, és Zainab Hawa Bangurával, az ENSZ különmegbízottjával. Puri asszony - aki korábban India budapesti nagykövete is volt - elmondta, hogy a Nők helyzetével foglalkozó bizottság (CSW) ülése sikeres volt, köszönhetően az európai országok által kialakított egységnek, amelyre ugyanakkor minden területen szükség lenne. Az Európai Uniónak - ahogyan azt a PES Women mindig is szorgalmazta - teljes mellszélességgel ki kell állnia a nőket érő erőszak elleni küzdelem mellett, amely a CSW idei fő témája. Ennek érdekében az ESZP Nőszervezete tovább folytatja a küzdelmet azért, hogy az uniós stratégia szülessen a nemi alapú erőszak elleni küzdelemről, valamint, hogy európai évet szenteljenek a témának. Bangura asszony, aki Margot Wallström korábbi európai biztos posztját vette át, köszönetett mondott az Európai Unió elkötelezettségéért a nők helyzetének javítása iránt. Bízom benne, hogy a jövő hónapban esedékes brüsszeli látogatása során tovább mélyíthetjük együttműködésünket.

A nők és a válság: az esélyegyenlőség nem a probléma, hanem a megoldás része

Kétnapos rendezvényt tartott Dublinban az Európai Szocialisták Pártja (ESZP) Nőszervezete (PES Women) és az ír Munkáspárt Nőszervezete amelyet Emer Costello és Nessa Childers ír európai parlamenti képviselő kollégáimmal szerveztünk az esélyegyenlőség gazdasági válságból való kilábalásban betöltött szerepének nyomatékosítása érdekében.

@zgurmai_en @emercostello @nchildersmep @sineadmahern opening 2-day @pes_women Labour Women event in Dublin twitter.com/PES_Women/stat…

— PES Women (@PES_Women) 2013. március 22.

Határozott álláspontunk, hogy a válság nem szolgálhat indokul az esélyegyenlőségi célkitűzések háttérbe szorítására. Újra kell értékelni a jellemzően női munkavállalókat foglalkoztató szektorok szerepét, és arra kell ösztönözni a nőket, hogy olyan, ígéretesen fejlődő területek felé forduljanak, mint a tudományok, a matematika, a műszaki tudományok, a technológia – ideértve az új technológiákat és a kutatásokat, amelyeket elengedhetetlenek a dinamikusan fejlődő zöld gazdasághoz. Emellett fontos lenne a nők vállalkozó szellemének kibontakozása is.

A gazdasági válság, és a konzervatív kormányok ezt követően bevezetett megszorító intézkedései a nőket aránytalanul nagyobb mértékben érintették, mert a kormányzati költségcsökkentések főként a nőket foglalkoztató szektorokra és a főként nőket ellátó közszolgáltatásokra (oktatás, egészségügy, szociális szolgáltatások) terjedtek ki. Meg kell állítanunk ezt a folyamot, amelyre kész terveket dolgoztunk ki.

E célkitűzésünk megvalósítása érdekében az ESZP, a PES Women és az Ifjú Európai Szocialisták (YES) – az ír EU-elnökség támogatásával – az ifjúsági garancia mielőbbi megvalósítását sürgetik. Az ifjúsági garancia eszköze ösztönzi a foglalkoztatást, és megkönnyíti a munkaerő-piacra való a fiatal nők számára a bejutást, miközben hozzájárul az oktatásban tapasztalható nemi szegregáció felszámolásához és új készségek elsajátításához.

A PES Women továbbá úgy döntött, hogy kampányt indít a nemek közötti fizetésbeli különbségek felszámolására, valamint a nők alkalmazásának ösztönzésére. A nőknek a munkaerő-piacon már eddig is többszörös diszkriminációval kellett szembenézniük a foglalkoztatásnál, a munkakörülményeknél és a bérezésnél. A válság tovább rontott ezen a helyzeten. A nők foglalkoztatottsági rátája 62 százalékos, miközben a férfiak körében ez az érték 75 százalék, amely már megfelel az Európa 2020 stratégiában megfogalmazott célkitűzésnek. A nemek közötti bérolló 16,2 százalékos, amely a nők 59 napi ingyenmunkájával ér fel.

 

Az Európai Szocialisták Pártja felszólítja az Európai Bizottságot és a Tanácsot, hogy intézményesített formában kövessék figyelemmel a bérolló bezárása érdekében hozott nemzeti szintű intézkedéseket, hogy a fizetésbeli különbségek valamennyi tagállamban minden korosztály esetében évente két százalékponttal csökkenjenek. Az ESZP sürgeti továbbá, hogy az esélyegyenlőségi portfóliót önálló európai biztos felügyelje, elősegítve antidiszkriminációs és az esélyegyenlőségi jogszabályok megfelelő megvalósítását – szükség esetén visszatartó erejű szankciók kiszabásával nemzeti és európai szinten egyaránt.

Az EU lehet az egyik kulcs eszköz, amely segítheti a progresszív előrelépést a nemek közti egyenjogúság terén

A nők politikai részvételével kapcsolatban hosszú út áll még előttünk – nemzeti és európai uniós szinten egyaránt.

Néhány beszédes adat az európai uniós intézmények háza tájáról:

• Jelenleg egyetlen európai uniós intézményben sem elnököl nő. Sem a Bizottságban, sem a Parlamentben, sem az Európai Tanácsban, sem az Európai Központi Bankban, sem az Eurócsoportban.
• Az európai parlamenti képviselők kevesebb, mint 35 %-a nő. Ez több, mint a 2004-es 30 % vagy a 16 % 1979-ben, de határozottan csökkent a 2009-es választások óta.
• Az Európai Parlamentet csak kétszer elnökölte nő. A 2012-es időközi választások óta, a 14 parlamenti alelnökből csak 3 nő.
• A 22 bizottságban csak nyolcban elnököl nő az Európai Parlamentben.
• Az Európai Bizottságnak egyharmada nő.
• A Bizottságot férfi vezeti, és a hét alelnökből csak 3 nő.
• És végül, de nem utolsó sorban, egyetlen nő sincs az Európai Központi Bank kormányzótanácsában.

Ennek meg kell változnia!

És ahol van politikai akarat, ott van politikai megoldás.

És bár számtalan lépés van még hátra – a végső célnak az egyenlőségnek kellene lennie –, tisztán látszik, hogy mi, progresszívek vagyunk az élharcosai a nemek közti egyenlőség ügyének. Gondoljunk csak Catherine Ashton uniós kül-és biztonságpolitikai főbiztos kinevezésére!

Nemzeti szinten nagy különbségek vannak: Hollandiában, Finnországban és Svédországban a nők parlamenti reprezentáltsága 40 százalék felett van, míg Máltán és Magyarországon a 10 százalékot sem éri el.

Az európai baloldal éppen ezért támogatja a női kvótákat, hogy elősegítsük a nők minimum 40 százalékos jelenlétét.

Ezen kívül, a legutóbbi európai parlamenti választásokon a prioritások közé tartozott, hogy minél több nő legyen megválasztva, illetve egy fejezet is van a Nyilatkozatunkban a nemek közti egyenlőség ügyéről. Elindítottuk továbbá az 50/50 kampányt az Európai Nők Lobbi szervezettel együtt, melynek célja az volt, hogy támogassuk a paritást a 2009-es EP-választások alkalmával.

Ezeknek a kezdeményezéseknek bátorító eredményei voltak: még ha alacsony is a nők reprezentáltsága az Európai Parlamentben, a Szocialisták és Demokraták Képviselőcsoportja elérte a 40 százalékos célt.

Hogy folytassuk a 2009-ben elkezdett munkát és növeljük az eredményeket, felújítottuk az együttműködést az Európai Nők Lobbi csoportjával, valamint vezetek egy EP-képviselői csoportosulást is, melynek tagjai támogatják a demokratikus paritást a 2014-es EP-választásokon is.

Most pedig tekintsük át a női jelenlétet az üzleti világban. A helyzet sajnos rosszabb. A nők Európában még mindig alulreprezentáltak a vállalatoknál: a felügyelőbizottsági tagok mindössze 13,7 százaléka nő, és százból csak három esetben tölti be nő az elnöki pozíciót. A jelenlegi sebességgel több mint 40 évet kellene várnunk a nemek közti egyenlőség kialakulására! Éppen ezért a gazdasági szférában is a kvóták bevezetéséért küzdünk, abból a célból, hogy át tudjuk törni a nők elé tornyosuló üvegfalat, és visszatükröződjön a munkaerőpiacon is, hogy az egyetemi diplomások a 60 százaléka nő.

A nők reprezentáltsága a gazdasági döntéshozatalban most kiemelt kérdéskör európai szinten. Az Európai Szocialisták Pártja Nőszervezete többhónapos kemény munkájának eredményeképpen, 2012 novemberében, az Európai Bizottság elfogadott egy előzetes irányelvet a vállalati tanácsokon belüli nemek közti kvótára vonatkozóan, melyet a felelős biztos készített elő.

A szavazás végső eredményének ellenére, a Bizottság rendkívül megosztott volt az üggyel kapcsolatban: néhányan – beleértve számos női biztost is – határozottan ellenezték a javaslatot, hangsúlyozva, hogy „a kötelező jogszabályok bevezetése növelné az adminisztratív terheket a cégeken”.

A legtöbb szociáldemokrata biztos egy erősebb javaslatot támogatott volna, beismerve, hogy az önszabályozás megbukott. A novemberi szavazást megelőzően minden biztosnak levelet küldtem, és a támogatásukat kértem egy erős irányelv létrehozása érdekében, valamint felszólítottam őket a Női Charta tiszteletben tartására, amit mindannyian aláírtak 2010-ben.

Ugyanakkor a tervezet nem kellően ambiciózus. A kötelező jogszabályok létrehozása a változás egyetlen módja, ha nem akarunk várni a mentalitás megváltozására. Erős közös európai szankciók szükségesek arra az esetre, ha a jogszabályokat nem tartják be. Mindezt kiegészítő intézkedésekkel és ösztönzőkkel kell támogatni, hogy jelentősen növelhessük a nők számát a tanácsokban, és megtörjük azt az üvegfalat, amivel a nőknek szembe kell néznie a magánszektorban.

Sajnos az irányelv tervezete nagyon gyenge volt, ami visszatükrözi azt, hogy a javaslatért felelős Viviane Reding európai biztos nem igazán elhivatott az ügyben.

A javaslat – gyengeségei ellenére – a kezdetekben komoly ellenállásba ütközött. Kilenc ország levelet küldött Barroso elnöknek, hogy utasítsa el a javaslatot, még mielőtt az nyilvánosságra kerül. Európai szinten ez nagyon szokatlan eljárás. Ezenfelül Svédország és Dánia is elküldte a saját levelét, hogy megkérdőjelezze a javaslatot.

Az Európai Parlament egységesen a javaslat mögött áll. Hála az együttdöntési eljárásnak, az EP-ben rajtam és a kollégáimon is fog múlni, hogy módosítsuk a javaslatot, és megerősítsük azt.
Itt az idő, hogy megmutassuk az európai állampolgároknak, hogy mi, progresszívek az ügy élharcosai vagyunk. Az Eurobarométer felmérései alapján az európai állampolgárok 75 %-a támogatja a női kvótát a tanácsokban.

Gyökeres változtatásra van szükség a nők igazságosabb képviselete terén! Ez elsősorban a demokrácia, egyenlőség és igazságosság kérdése. A modern demokráciáknak nyitottnak és befogadóbbnak kell lenniük abból a célból, hogy pontosabban visszatükrözzék a 21. századi társadalmat. A nőket ezért nem lehet elhanyagolni. Ők alkotják a világ népességének több mint 50 százalékát. Kiemelkedően fontos tehát, hogy a nők egyenlő arányban legyenek reprezentálva a döntéshozatalban.

A nők nagyobb jelenléte sokféleséget hoz mind a választói listákra, mind a tanácstermekbe. A jelöltek összetételének növelése – legyen szó a választásokon való indulásról vagy egy cég tanácsának tagságáról – lehetőséget ad arra, hogy friss szempontokat, új ötleteket, véleményeket és gondolkodásmódot ismerjünk meg.

Végezetül, a nők alulreprezentáltsága gazdaságilag is káros, különösen, ha a gazdasági döntéshozatalról van szó. Számos tanulmány bizonyítja a gazdasági előnyeit annak, ha több nő van a vállalati tanácsban.
Éppen ezért folytatnunk kell a munkánkat: együtt egy progresszívebb Európáért, ahol a nemek közti egyenlőség valóssággá válik.

Az észtországi Kadri Nőszervezet 20 éves évfordulója alkalmából elhangzott előadásom szerkesztett változata. (Tallinn, 2013. január 26.)

Európai garancia a fiatalok elhelyezkedésére

Az elmúlt hónapokban már többször beszámoltam a „Te jövőd az én jövőm” elnevezésű kampányunkról, amellyel az Európai Szocialisták Pártja a munkanélküli fiatalok aggasztó helyzetére igyekezett ráirányítani a figyelmet. A probléma napirenden tartása mellett, olyan, sikeres nemzetközi példák által alátámasztott intézkedésekre is javaslatot tettünk, amelyek európai szintű végrehajtása számottevően javítaná a fiatalok elhelyezkedési esélyeit. A kampány középpontjába az Európai Ifjúsági Garancia bevezetését helyeztük, mert véleményünk szerint, ez jelentené a leghatékonyabb megoldást az európai munkanélküli fiatalok, és egyben az Európai Unió számára. A téma fontosságát az Európai Unió állam- és kormányfői is elismerték a júniusi uniós csúcstalálkozón, a héten pedig újabb fontos előrelépés történt az ügyben: Andor László, a  foglalkoztatás-politikáért felelős európai biztos szerdán bejelentette, hogy az Európai Bizottság lépéseket tesz az ifjúsági garancia bevezetése érdekében.

Mi az Európai Ifjúsági Garancia?

Az Európai Ifjúsági Garancia minden olyan, 18 és 25 év közötti fiatal számára munkát vagy továbbképzési lehetőséget biztosítana, aki legalább négy hónapja befejezte tanulmányait, és nem talál munkát, vagy elvesztette korábbi állását. Ez egy fiatalokon alapuló új társadalmi szerződés, amelynek létrehozásához csupán 20 milliárd euró fel nem használt uniós forrásra lenne szükség. Mindenki számára jobban megérné ez a garancia alap, mint az az évi 150 milliárd eurós kiadás, amibe a fiatal munkanélküliek kerülnek a nemzeti költségvetéseknek.

Az ifjúsági garanciát elsőként az osztrák szociáldemokrata kormány vezette be, majd a sikeres koncepciót luxemburgi, osztrák, spanyol, portugál és német baloldali pártok is átvették.

Miért kell cselekednie az EU-nak?

A munkanélküliség az európai fiatalok körében átlagosan kétszer akkora, mint a teljes népességen belül. Egyes tagállamokban különösen rossz a helyzet: Olaszországban 35 százalékos, Spanyolországban és Görögországban pedig az 50 százalékot is meghaladja a fiatalok munkanélküliségi mutatója. Egy egész generáció sorsa forog kockán. Ők jelenleg nem tudnak belépni a munkaerő-piacra, és így nem képesek hozzákezdeni életük megalapozásához, és részt vállalni a közös társadalmi kötelezettségekből.

Mire tett javaslatot az Európai Bizottság?

A foglalkoztatáspolitikát illetően a tagállamok csak szűk hatáskört ruháztak az Európai Unióra, amely így csak korlátozott keretek között cselekedhet. A szerdán bemutatott javaslat ezért nem kötelezi a tagállamokat, csak ajánlja számukra, hogy vezessék be az ifjúsági garanciát, amely így biztosítaná, hogy a tanulmányok befejezését vagy a munkanélkülivé válást követő négy hónapon belül, minden 25 éven aluli fiatal kapjon színvonalas állásajánlatot, továbbtanulási, vagy részvételi lehetőséget gyakorlati képzésben, esetleg gyakornoki programban. Ehhez az Európai Unió biztosítana forrásokat az Európai Szociális Alapból, de ne feledjük el azt sem, hogy az így felmerülő költségek (21 millárd euró) még mindig eltörpülnek a munkanélküli fiatalok számára biztosított szociális támogatások, illetve a kieső állami bevételek mellett (153 milliárd euró).

Az ifjúsági garancia mellett, a Bizottság célul tűzte ki a szakmai gyakorlatok színvonalának és körülményeinek fejlesztését is. Sok fiatal szakmai gyakorlat révén szerzi meg első munkatapasztalatait. A becslések szerint, az európai vállalatok közel 10 milló gyakornoki helyet kínálnak, míg a középfokú oktatásban tanulók 40 százaléka vesz részt gyakorlati képzést nyújtó képzési programban. A munkakörülményeket és a gyakorlat eredményességét illetően azonban Európa-szerte tapasztalhatóak problémák. Az ezzel kapcsolatos európai előírásokat egy most indított nyilvános konzultáció eredményei alapján fogja kidolgozni az Európai Bizottság.

Hogyan tovább?

A következő hetek döntő fontosságúak lesznek az ifjúsági garancia megvalósításában. Bízunk benne, hogy a jövő héten összeülő Európai Tanácsban az állam- és kormányfők egyöntetűen támogatni fogják az Európai Szociális Alap forrásainak rendelkezésre bocsátását. Ezt követően, az egyes tagállamokon lesz a sor, hogy minél előbb végrehajtsák az uniós ajánlást, és elindítsák a saját garanciaprogramjukat.

Fontosnak tartjuk, hogy a fiataloknak olyan lehetőségeket biztosítsunk, amelyek valódi problémákra adnak hatékony választ. Az érintetteknek tisztában kell lenniük az előttük nyitva álló lehetőségekkel. Csak így érhető el, hogy minél nagyobb számban élni tudjanak vele. Ennek érdekében az ESZP politikusai rendszeresen találkoznak az egyes tagállamok fiataljaival. Én legutóbb, ezen a hétfőn, találkoztam, a Spanyol Szocialista Munkáspárt ifjúsági szervezetének képviselőivel, akik átadták a fiatalok oktatási, képzési és munkalehetőségeinek bővítését sürgető petíciójukat. Ezt a petíciót én is aláírtam. Ugyanakkor az Európai Parlament tagjaként is mindent meg fogok tenni a fiatalok helyzetének javítását szolgáló megoldások kidolgozásáért. Ezekben a hetekben keményen kell küzdenünk az oktatás fejlesztését vagy a növekedés beindítását szolgáló befektetésekért. De megéri, mert a fiataloknak – is – tudniuk kell: nem fogjuk őket magukra hagyni!

Női kvóta irányelv: kis lépés a jó irányba, de ennél többre van szükség!

Szerdán Brüsszelben egy kerekasztal-beszélgetésen vettem részt, ahol arra kerestük a választ, hogy mi a helyes megközelítés az európai intézmények számára a női vezetők arányának növelése érdekében.

Mindenekelőtt köszönetet mondtam a jelen lévő Viviane Redingnek, az esélyegyenlőségi portfólióért felelős európai bizosnak, hogy az Európai Bizottság végül benyújtotta az uniós szintű szabályozásról szóló tervezetet. Tette ezt annak ellenére, hogy a tagállamok egy csoportja, sőt még a biztosi testületen belül egyes kollégái is hevesen ellenezték a javaslatot.

Az Európai Szocialisták Pártja Nőszervezete már hosszú ideje követeli az európai szintű szabályozást, mivel csak így tartjuk növelhetőnek a nők arányát a gazdasági döntéshozatalban. A teljesség kedvéért nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az Európai Bizottság kezdetben nem a kötelező erejű jogszabályban látta a megoldást: Reding biztos asszony tavaly arra próbálta rávenni az európai vállalatokat, hogy önként emeljék a nők létszámát vezetőtestületeikben. A felkérésnek mindössze 24 vállalat tett eleget. Ez világosan mutatja, hogy az önszabályozás kudarcot vallott. Az irányelv-tervezet beterjesztése mérföldkő a nemek közötti esélyegyenlőség terén, mert így a férfiak és a nők arányos képviseletének ügye az EU napirendjére került.

A november 14-én bemutatott irányelv-tervezet ugyanakkor nem kellően ambiciózus. Az ESZP Nőszervezetének elnökeként és európai parlamenti képviselőként ezért most azon dolgozom, hogy támogatókat szerezzek olyan módosító indítványokhoz, amelyekkel alapvető változtatásokat eszközölhetünk az együttdöntési eljárás során.

Az irányelv tervezetének Bizottság által elkészített szövege a szubszidiaritás elvét hangsúlyozza, amely azt bizonyítja: a biztosi testület nincs meggyőződve arról, hogy az európai szintű megközelítés a leghatékonyabb. Nagyobb problémának tartom azonban, hogy az irányelv nem ír elő szankciókat, csupán egy - hangsúlyozottan nem teljes - felsorolást tartalmaz, és a tagállamokra bízza a döntést. A javaslat csupán annyit írna elő a tagállamok számára, hogy a szankcióknak eredményesnek, arányosnak és elrettentő hatásúnak kell lenniük. Ennél tovább kell mennünk! A szankciókat is európai szinten kell meghatározni, mert csak így biztosíthatjuk, hogy az irányelv valamennyi tagállamban kellő mértékben előmozdítsa a nők részvételét a gazdasági döntéshozatalban.

A javaslat további hiányosságának tartom, hogy csak a nem végrehajtó jellegű testületekben (pl. felügyelő bizottságokban) javasolja a kvóta bevezetését. A végrehajtó testületek esetében továbbra is az önszabályozásban látja a megoldást. Nem tartom helyénvalónak, hogy ebben a kérdésben a tulajdonosok döntési szabadságát helyezik előtérbe, hiszen a népesség 50 és a diplomások 60 százalékát kitevő nőknek joguk van ahhoz, hogy egyenlően vegyenek részt a döntéshozatalban. A gazdasági tevékenység folytatásához való jog nem jelenthet egyet a népesség felének kizárásával. Márpedig most sajnos erről van szó, ezért a jogalkotók felelőssége, hogy ezt az igazságtalan helyzetet kiküszöböljék.

A vita során kiemeltem azt a rendelkezést is, amely a kis- és közepes vállalkozásokat kivonta az irányelv hatálya alól, még akkor is, ha a cégeket egyébként jegyzik a tőzsdén. Így az irányelv csak 5000 vállalatra vonatkozna, amely elenyésző az európai cégek számához viszonyítva. Ezért fontosnak tartom, hogy az irányelv hatályát kibővítsük az ötven főnél többet foglalkoztató cégekre.

Hasonlóan hibás döntésnek tartom az irányelv tervezett időbeli hatályát: a Bizottság javaslata szerint a jogszabály csak 2028. december 31-ig maradna hatályban. Ez hibás megközelítést sugall, mert az esélyegyenlőséget soha sem vehetjük magától értetődőnek! Bármikor, bármelyik tagállamban kialakulhat olyan helyzet, amikor a már kivívott jogok kerülnek veszélybe. Erre sajnos Magyarország nagyon jó példa volt az elmúlt két és fél évben...

Nem hiszem, hogy a kvóta csodaszer lenne, amelyben önmagában képes minden esélyegyenlőségi probléma megoldására. Meggyőződésem ugyanakkor, hogy más intézkedésekkel együtt hatékonyan hozzájárulhat egy igazságosabb társadalom felépítéséhez.

A Bizottság meggyőzése után a tagállamokon a sor!

Viviane Reding európai biztos, az Európai Bizottság alelnöke, a jogérvényesülésért, alapvető jogokért és uniós állampolgárságért felelős biztosa egy, a nők részvételi arányát a vállalatokon belüli testületekben növelni hivatott irányelvre vonatkozó javaslat bemutatásáról beszélt. Valóban, a nők aránya Európa vezető vállalatainak testületeiben csupán 13,7 százalék.

Szeptember 11-i strasbourgi találkozónkon személyesen is felhívtam Reding biztos figyelmét a problémára. Emlékeztettem rá, hogy a törekvések nem elegendőek. Konkrét célokra van szükségünk (a vezető testületek tagjainak 40 százaléka legyen nő) és amennyiben e célok nem teljesülnek, úgy az konkrét következményekkel kell, hogy járjon. A válság nem lehet kifogás arra, hogy ne kerüljön több nő döntéshozó pozícióba.

A legutóbbi plenáris ülésen a Bizottság elnökét személyesen is arra kértem, hogy álljon ki határozottan a női kvótáért, Hannes Swoboda frakcióvezetővel közösen írt levelünkben pedig valódi és nyílt vita megindítását sürgettük a tervezett irányelvről.

Sajnos a javaslattal kapcsolatban kilenc tagállam egy, a Reding biztosnak küldött közös levelében már azelőtt kifejezte nemtetszését, hogy az irányelv tervezete egyáltalán nyilvánosságra került volna, ami meglehetősen szokatlan eljárás.

Amint arról egy bogbejegyzésemben már korábban is írtam, a norvég példa megmutatta, hogy az önszabályozás nem működik. Csak kézzel fogható és súlyos szankcióknak, valamint további intézkedéseknek lesz hatása és csak azok javíthatnak a jelenlegi helyzeten. Az Európai Szocialisták Pártja Nőszervezete már több mint egy éve követeli az európai szintű törvényi kötelezés bevezetését.

A gazdasági érven túl meg kell értetni a férfi vezetőkkel azt is, hogy a férfiak és nők egyenlő képviselete egyben a demokrácia, egyenlőség és igazságosság ügye is. A vezető testületekben gyakorlatilag férfi kvóták léteznek, mivel a tagok közel 90 százaléka férfi.  Soha senki meg nem kérdőjelezné ezen urak képességeit és hozzáértését. Így hát a kvóta az egyetlen megoldás a nők számára, hogy egyenlő versenyben legyenek férfi társaikkal, akik élvezik a történelem és hagyományok adta előnyeiket. A kvótáknak köszönhetően a nők számára is elérhetővé válnak a legmagasabb döntéshozó pozíciók saját képességeik alapján.
E kilenc ország, élükön kivétel nélkül konzervatív kormánnyal, felelőtlen és következetlen. Számos tudományos munka bizonyítja, hogy konkrét gazdasági haszonnal jár, ha a vállalatok vezető testületeiben több a nő. Nemcsak friss látásmódot, új ötleteket, véleményeket és másfajta gondolkodást hoz az üzleti életbe, de jobb pénzügyi eredményeket is hoz azokhoz a vállalatokhoz képest, amelyek testületeiben nincsenek nők. Ezek után, miközben Európa fő feladata a gazdasági válság leküzdése, hogyan utasíthatják el a nemek közötti egyenlőség figyelembe vételét gazdasági ügyekben?

Pontosan ezért, néhány ország nemtetszése ellenére, sürgetem határozottan Reding biztost a dosszié keresztülvitelére. Eközben pedig magam is igyekszem meggyőzni egyes vonakodó országok kormányait a női kvóta szükségességéről. Európának kötelessége a nők és férfiak egyenlő részvételének biztosítása a gazdasági döntéshozatalban, így azt ezt szolgáló javaslatnak kétségkívül van létjogosultsága!

“50:50” - Összefogás a paritásos demokráciáért

A nők népességen belüli aránya tükröződjön az Európai Parlament képviselőinek valamint az Európai Bizottság tagjainak nemek szerinti megoszlásában is - ezt a célt tűzte ki az a frakcióközi munkacsoport, amelyet az EP főbb frakcióinak részvételével, az Európai Női Lobbi szakmai támogatásával hoztak létre. Az “50:50 koalíció a paritásos demokráciért” munkacsoport az elmúlt héten tartotta első megbeszélését Brüsszelben, amelyen természetesen a nőjogi és esélyegyenlőségi bizottság tagjaként valamint az Európai
Szocialisták Pártja Nőszervezetének elnökeként én is részt vettem.

Először a 2009-es európai választások előtt jött létre együttműködés hasonló céllal, amely a több női képviselőjelölt mellett célul tűzte ki azt is, hogy a biztosi testületben is arányosabb képviselet valósuljon meg. Bízunk benne, hogy a kezdeményezés révén növekedni fog a nők politikai képviselete mind a választás mind a kinevezés útján elnyert pozíciókban, amely az európai közélet egészére kihat.

A kezdeményezés időszerűségét jól jelzi az is, hogy a női kvóták ötlete milyen heves ellenállást váltott ki egyes tagállamokból. Az Európai Bizottság a várakozások szerint még az ősz folyamán egy olyan tervezet fog benyújtani, amely minimális nemi arányokat írna elő a vállalatok vezetőtestülteiben. 9 tagállam - köztük Magyarország - ugyanakkor már a javaslat hivatalos benyújtása előtt jelezte, hogy ellenzik az uniós szintű szabályozást ebben a kérdésben. Az ellenkezéssel ugyanakkor több ország is csak a tétlenségét szeretné palástolni: arra hivatkoznak, hogy a kérdést nemzeti szinten kell kezelni, miközben az elmúlt időszakban semmit sem tettek a nők arányainak javításáért.

Az “50:50” kezdeményezés kiváló lehetőséget biztosít arra is, hogy a fiatalabb korosztályt is ösztönözze a közéleti szerepvállalásra. Sok fiatal lány azért fordít hátat a politikának, mert hamar rájönnek: nem juthatnak egyenlő lehetőségekhez. Ezen változtatni kell. Mindaddig, amíg a döntéshozatali rendszer nem képes megfelelő helyet biztosít a népesség 52 százalékát kitevő nők számára, nem beszélhetünk igazi demokráciáról.

A tudomány valóban női téma, de nem kislányoknak való

Az Európai Bizottság Kutatási és Innováció Főigazgatósága június 21-én útnak indította a Nők a Kutatás és Innováció területén elnevezésű kampányát. Ennek oka, hogy „több nőre van szükség, akik tudománnyal kapcsolatos tanulmányokat folytatnak, valamint tudományos területen dolgoznak.”A nők támogatására a tudomány, a kutatás és a technológia területén az Európai Szocialisták Pártja Nőszervezete is különös figyelmet fordít. Ez az aktuális kampányból is kitűnik: „a te jövőd az én jövőm: Európai Ifjúsági Garancia.”. A fiatal nők munkanélküliségének problémája mellett - úgy mint a nemek közötti megkülönböztetés az oktatásban és a munkaerőpiacon - , az ESZP Nőszervezete fontosnak tartja a fokozott női részvételt a tudományos területeken, különösképpen a fizika, matematika és különböző műszaki pályák, valamint ezekkel összefüggésben a legújabb területeken, mint a „zöld gazdaság” és az ehhez a témához kapcsolódó munkahelyeken.

Ezekből világosan látszik, hogy az ESZP Nőszervezete támogatja azokat a kezdeményezéseket, amelyek a fent említett témákat előtérbe helyezik. Ugyanakkor sajnálatos, hogy a nőket a tudományok területén szexista sztereotípiák fogadják, amelyek a Bizottság számára készített rövid filmből is kitűnnek, és a Bizottság honlapján is kiemelt szerepet kap!

Vajon miért választott az Európai Bizottság, az a szervezet, amely aláírta a Női Jogok Okmányát, küzd a diszkrimináció és a sztereotípiák ellen, egy fiatal lányokkal készített anyagot a nők bemutatására, amelyben modellek magas sarkú cipőben egy laborban különböző kozmetikai termékeken dolgoznak, színes lombikokkal, és mindezt férfiak felügyelik? Ez a sztereotípiákat még inkább megerősítő ábrázolás, valamint az üzenete ennek az oldalnak rengeteg kritikát kapott nőktől és férfiaktól egyaránt egész Európában. Ahelyett, hogy a nők és férfiak közötti egyenlőség, a tehetség, a tudás, az egyenlő esélyek a tudományok területén kerülne előtérbe, a Bizottság ezzel tovább erősíti a sztereotípiákat és gyengíti azt a megítélést, hogy ezen túl is támogatja a nemek közötti egyenlőséget. A szexizmus ellen nem lehet szexizmussal harcolni.
Amire szükség van, az realista szemléletű, átfogó, progresszív lépések, amelyekkel hatásosan lehet harcolni a mélyen gyökerező egyenlőtlenségek ellen. Éppen ezért, az ESZP Nőszervezete felkéri a Bizottságot, hogy gyűjtse össze az adatokat a nők jelenlétéről a nem-hagyományos oktatási területeken és munkahelyeken, hogy a tagállamok tisztábban lássák, hol kell fokozottan harcba szállni a nemek közötti megkülönbözetés ellen. Ugyancsak felhívja a tagállamok figyelmét, hogy biztosítsák a nők hozzáférését valamennyi oktatási területhez, beleértve az informatikai szférát, amelyre gyakran szükség van a „zöld gazdasággal” kapcsolatos munkák során. Végül arra is bátorítja a tagállamokat, hogy támogassák a tehetség-gondozást a fiatal nők és férfiak számára és igyekezzenek eközben a hamis sztereotípiákat megsemmisíteni.

Esélyegyenlőség: folyamatos haladás, de még messze a cél...

Az Európai Bizottság a napokban közzétette a nemek közötti esélyegyenlőségről készített 2011-es jelentését. Az évente elkészített dokumentum az Európai Unióban  az esélyegyenlőség terén bekövetkezett fejleményeket veszi számba.

A jelentés több témát is körüljárt, így például a nők gazdasági függetlenségét, az egyenlő munkáért egyenlő bér elvének érvényesülését, a nők döntéshozatalban betöltött szerepét, továbbá az esélyegyenlőség valamint az emberi méltóság és sérthetetlenség kapcsolatát. De a jelentésből a nemi alapú erőszak problémaköre sem maradt ki.

A fent említett témák természetesen kiemelt jelentőséggel bírnak az Európai Szocialisták Pártja Nőszervezetében (PES Women) végzett munkánkban is, és őszinte elégedettséggel tölt el, hogy a Bizottság jelentésében szép számmal visszaköszönnek korábban általunk felvetett kezdeményezések is.

Mindenekelőtt örömmel láttam, hogy a jelentés rávilágít: az Európa 2020 stratégia eléréséhez esélyegyenlőségi szemléletre van szükség. Már két éve folyamatosan hangsúlyozzuk, hogy az Európa 2020 75 százalékos foglalkoztatottsági szint elérésére vonatkozó célkitűzéseihez speciális, a nőket célzó intézkedésekre van szükség. A most bemutatott jelentésben a Bizottság első alkalommal fogalmaz meg kifejezetten nőkre vonatkozó célkitűzéseket. A PES Women ugyanakkor fontosnak tartja, hogy ezek a törekvések találkozzanak a fiatalkori munkanélküliség visszaszorítására irányuló célkitűzésekkel, ahogyan a témában indított kampányunkban is kiemelt figyelmet fordítottunk az esélyegyenlőségi szempontokra.

A vezető pozíciókat betöltő nők arányának előmozdítása érdekében a legmesszebbmenőkig támogatjuk továbbá a kvóták bevezetését. Hosszú ideje sürgetjük, hogy az Európai Bizottság a kellő ambícióval lépjen fel, és kezdeményezze kötelező erejű európai uniós jogszabály elfogadását a témában. Viviane Reding, a szakterületért felelős európai biztos nyikvános konzultációt hirdetett "a vezetőtestületekben a nemi sokszínűség hiányának kezelését célzó megfelelő intézkedések feltárása" érdekében. Reményeim szerint a konzultáció egyértelműen rávilágít a kézzel fogható európai intézkedések szükségességére, amelyek magukban foglalják a szankcionálás lehetőségét is.

Végül, nagyon fontosnak tartjuk az egyenlő munkáért egyenlő bér elve melletti következetes kiállást. Habár az elmúlt évben kis mértékben csökkent a különbség, a nők ma is 16,4 százalékkal keresnek kevesebbet az azonos munkakört betöltő férfiaknál az Európai Unióban. Más szóval a nőknek egy héten hat napot kell dolgozniuk ugyanazért a fizetésért. Ez a helyzet - ahogyan azt folyamatosan hangsúlyozzuk - elfogadhatatlan és fenntarthatatlan. Arról nem is beszélve, hogy a fizetésbeli különbségek később a nyugdíj összegében is visszaköszönnek. A bérolló bezárásával az időskori szegénység veszélyét is csökkentjük - ahogyan arra tavalyi kampányunk is felhívta a figyelmet.

A nők elleni erőszak terén ugyanakkor már koránt sem ilyen bíztatóak az elmúlt év eredményei: habár az Európai Parlament több bátor és fontos kezdeményezést támogatásáról biztosított, a nők elleni erőszakkal szemben sokkal határozottabban fel kellene lépni európai szinten. Ennek első lépése egy európai stratégia kidolgozása, illetve egy figyelemfelhívő célú európai év lehetne. Bízunk benne, hogy ezekben számíthatunk az Európai Bizottság támogatására is.

Nemcsak papíron! Új online fejezet az európai demokráciában

Kevesebb mint két hónap múlva életbe lép az európai polgári kezdeményezésről szóló rendelet, és megkezdődhet a versenyfutás az egymillió támogató aláírás összegyűjtéséért. A közelgő határidőre tekintettel az elmúlt héten az Európai Bizottság nagyszabású konferenciát rendezett “Felkészülés az európai polgári kezdeményezésre” címmel.

A konferencián elmondtam, hogy az európai polgári kezdeményezés joggal keltette fel a figyelmet még az Egyesült Államokban is, ahol az év politikai újításának választották, azonban ezzel párhuzamosan óriási felelősség volt azokon, akik a kezdeményezések rendszerének előkészítésén dolgoztak.

Nyugodt szívvel mondhatom, hogy a rendelet elfogadása és életbe lépése között eltelt egy évet sikerült jól kihasználnunk az állampolgárok felkészítése érdekében. Számtalan hivatalos tájékoztató rendezvényre került sor, emellett a szakmai szervezetek is több konferenciát szerveztek szerte Európában. Ezek közül sok rendezvényen magam is részt vettem.

A polgári kezdeményezések lebonyolítása során fontos szerepet kap az Európai Bizottság által kezelt központi honlap, ahol a részletes általános ismertetőn túl a kezdeményezések regisztrálhatóak, illetve megtekinthetőek a folyamatban lévő aláírásgyűjtések is. Az új honlap valamint az aláírások online gyűjtését segítő szoftver bemutatására is a konferencián került sor. A fiatalabb generációk elérését megkönnyítő online eszközök is alátámasztják, hogy az európai polgári kezdeményezés vitathatatlanul a 21. század politikai eszköze lesz.

Az európai polgári kezdeményezésről már több kiadványt is kiadtak az uniós intézmények, amelyeknek nemcsak elektronikus változata lettölthető (ide vagy ide kattintva), illetve nyomtatott formában is ingyenesen megrendelhetőek az Európai Unió Kiadóhivatalától.

Csúcstalálkozó Loméban az afrikai, karib-tengeri és csendes-óceáni térség államaival

A héten került sor az Európai Unió valamint az afrikai, karib-tengeri és csendes-óceáni (AKCS) országok 22. Közös Parlamenti Közgyűlésére, amelyen egyetlen magyar tagként vettem részt az Európai Unió részéről.

Az  EU-AKCS Közös Parlamenti Közgyűlés egyike az Európai Parlament küldöttségeinek, melyek feladata, hogy  fenntartsák és kialakítsák az EP nemzetközi kapcsolatait. Ennek megfelelően a küldöttségek munkája egyrészről az Európai Unió hagyományos partnerei közé tartozó államok parlamentjeivel való kapcsolatok fenntartására és fejlesztésére, másrészről a harmadik országokban azon alapelvek előmozdítására irányul, amelyeken az Európai Unió nyugszik, vagyis a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok és szabadságjogok és a jogállamiság tiszteletben tartása.

Az EU-AKCS Közös Parlamenti Közgyűlés a maga nemében egyedülálló szervezet a világon. Azzal a céllal hozták létre, hogy közös fórumot biztosítson az Európai Közösség valamint a Cotonou-i Megállapodást aláíró afrikai, karibi és csendes-óceáni térség országai megválasztott képviselői számára. Ez az egyetlen nemzetközi közgyűlés a világon, amelyben különböző országok képivselői rendszeresen találkoznak az Észak és Dél közötti együttműködés előmozdítása érdekében.

A legutóbbi közgyűlésre a magyar elnökség alatt Budapesten került sort, most pedig a togói Loméban került sor a találkozóra. Habár a hivatalos programok csak hétfőn kezdődtek, szombatra Női Fórumot szerveztünk, amely mára elmaradhatatlan kisérőrendezvényévé vált a csúcstalálkozónak. A fórumra, amelyen ezúttal a nők fejlesztéspolitikában betöltött szerepéről hangzottak el előadások, elfogadta a meghívásunkat az AKCS Csoport főtitkára és a házigazda togói kormány több tagja is.

A plenáris közgyűléseket szakbizottságban készítjük elő, amelyek szintén szombaton üléseztek. Ezek közül a politikai bizottságnak vagyok a tagja, azonban egy hiányzó kollégát helyettesítve a gazdasági bizottság ülésén is részt vettem, ahol az áringadozásoknak valamint a mezőgazdasági termékek globális piaca működésének az élelmiszerbiztonságra gyakorolt hatásairól készített jelentést mutattam be a képviselőtársaknak.

A fiatalok foglalkoztatottsági helyzete nemcsak Európában, hanem az AKCS-országokban is egyre súlyosabb, és az arab tavasz eseményei is arra intenek bennünket, hogy a béke és stabilitás fenntartásához elengedhetetlen a fiatalok problémáinak hatékony kezelése, mindenekelőtt a foglalkoztatottsági helyzetük javítása. Vasárnapi munkacsoport-ülésünket ezért teljes egészében a fiatalkori munkanélküliség problémájának szenteltük. Úgy gondolom, hogy a demográfiai folyamatokat figyelembe véve a probléma figyelmen kívül hagyása és a megoldás elodázása elkerülhetetlenül konfliktusokhoz és instabilitáshoz fog vezetni már a közeli jövőben is. A fiatalok értékei a társadalmainknak, és közös felelősségünk, hogy ne hagyjuk veszni a bennük rejlő lehetőségeket.

A Közgyűlés hivatalos megnyitójára hétfőn került sor. Az üléseken - hasonlóan az EP plenáris üléseihez - lehetőségünk van kérdéseket feltenni az Európai Bizottságnak, amely fontos szerepet tölt be az Európai Unió fejlesztési együttműködési politikájának működtetésében. Szóbeli kérdésben arról kérdeztem a Bizottságot, hogy az milyen módon tervezi támogatni az uniós fejlesztési alapokból az új típusú tuberkolózis elleni vakcinák fejlesztését. Ez a betegség még mindig komoly közegészségügyi problémákat jelent a fejlődő országok számára. (A kérdést szintén egy kollégám nevében tettem fel, aki nem tudott jelen lenni Loméban.) Válaszában a Bizottság kiemelte, hogy jelentős összegekkel támogatják az új oltóanyagok fejlesztését célzó kutatásokat, azonban a kutatások valamint a 2014 utáni uniós költségvetésről folytatott tárgyalások korai szakaszában még nem tudtak a pénzügyi lehetőségekről pontos válasszal szolgálni. Remélem ugyanakkor, hogy az uniós fejlesztési politika továbbra is prioritásként fogja kezelni, hogy a fejlődő országok jó minőségű és hatékony vakcinához jussanak.

A Közgyűlés foglakozott továbbá a Lisszaboni Szerződés hatályba lépésének következményeivel is. Ennek kapcsán elmondtam: az intézményi reformok és a válság nem szolgáltathat okot arra, hogy az afrikai, karib-tengeri és csendes-óceáni partnerség szerepét leértékeljük. Az EU hosszú ideig elhanyagolta ezeket a partnereit, vetélytársaink, a világ felemelkedő új globális hatalmai pedig ezt ki is használták. A térség fejlesztésében betöltött szerepünket sem leépíteni, sem csökkenteni nem szabad, és ezt különösen szem előtt kell tartanunk a 2014 utáni időszakra vonatkozó, többéves költségvetési keret tárgyalásai során.

A Lisszaboni Szerződés újításai mind az EU, mind pedig az AKCS-országok számára előnyökkel járnak. Ezeket ki kell használnunk az együttműködésünk kiterjesztésével, továbbfejlesztésével: a fejlesztő-megsegített viszonynak fokozatosan át kell adnia a helyét az egyenrangú partnerségnek.

Az EU-AKCS Közös Parlamenti Közgyűlés következő ülésére 2012 májusában, Dániában kerül sor.

Demográfiai kihívások Európa számára

A fejlett világ népességcsökkenése egyaránt komoly kihívást jelent az Európai Unió és az egyes tagállamok számára is. Magyarország esetében számos cikk számol be arról, hogy egyre több nő halasztja későbbre a gyermekvállalást, és emiatt sokan kicsúsznak az időből.  A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a korábbi évekhez képest 10%-kal csökkent a születések száma, és rendkívül magas a 30-35 éves nők között a gyermektelenek aránya. A nők számára egyre fontosabb a munka, de az esetek többségében nem a karrier, hanem a család anyagi biztonságának megteremtése érdekében. Európában és Magyarországon is olyan intézkedésekre lenne szükség, amelyek megkönnyítik a nők számára a munka és a családi élet összeegyeztetését, bővítik a bölcsődei és óvodai férőhelyeket és növelik a részmunkaidőben valamint távmunkában végezhető álláslehetőségek számát.

A kormányzatok gyermekvállalást ösztönző intézkedései csak akkor hatásosak, ha a gyermekekre értékként tekint a társadalom. Ezt példázza Németország esete is. A Merkel- kormány eurómilliárdokat költött a gyermekvállalás ösztönzésére, bevezette a szülési szabadság idejére járó anyagi támogatást, 2013 augusztusától pedig minden kisgyermek számára bölcsődei férőhely biztosítását vállalja. A demográfiai trenden azonban ezek az intézkedések sem tudtak változtatni; az elmúlt évtizedben 2,1 millió fővel csökkent a 18 év alatti lakosság száma Németországban.

Olyan intézkedések útján lehet a gyermekvállalást növelni, amely nem kényszeríti a nőket a gyermekvállalás és a munkájuk közti választásra, hanem egyszerre biztosítja számukra, hogy karrierjük és gyermekük is legyen. A kutatások rámutatnak arra is, hogy az igazán nagy problémát nem a születendő gyermekek számának csökkenése okozza, hanem azok az okok, amelyek ezt előidézik, azaz a gyermekvállalás anyagi megfontolásból történő elhalasztása, valamint a munkahely, karrier elvesztésétől való félelem.

A szociális ügyekért felelős európai biztos, Andor László nemrégiben arra hívta fel a figyelmet, hogy - tekintettel a születések számának Európa szerte tapasztalható óriási csökkenésére - ideje felfrissíteni és naprakésszé tenni az Európai Bizottság 2006-ban kiadott demográfiai kihívásokról szóló közleményét. José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke is támogatja egy átfogó megoldás kialakítását a demográfiai problémák kapcsán, mivel korábban a népesedésre vonatkozó kérdésekkel csak külön-külön foglalkoztak. Tehát az EU is megfogalmazta az igényt egy erős demográfiai stratégia kialakítására, amely a családok és a gyermekvállalás támogatása mellett a munkalehetőségek növelését, ezáltal pedig a gazdasági stabilizációt jelölné meg fő célként. Itt pedig a kör bezárul, hiszen a megfelelő gazdasági körülmények kedvező hatással vannak a gyermekvállalási kedvre.

Tegyünk a mellrák ellen!

2011 októberében tizedik alkalommal került megrendezésre a Rózsaszín Lánchídi Séta. Az elmúlt években többször részt vettem rajta, idén azonban legnagyobb sajnálatomra nem tudtam elmenni. A mára már "hagyományossá" vált őszi rendezvényt óriási jeletőségűnek, mert évről-évre kihangsúlyozza, hogy nagyobb figyelmet kellene fordítani a mellrák megelőzésére, illetve a mellrákszűrések fontosságára.

 Napjaink halálozási statisztikáit egyértelműen a szív-és érrendszeri betegségek, valamint a rákos megbetegedések vezetik. A 2008-as adatok szerint 2,5 millió rákos beteget diagnosztizáltak az Európai Unióban, és a férfiaknál az összes haláleset 29, a nőknél 23 százalékáért ez a betegség felelős. A magyarországi helyzet is hasonló képet mutat. A leggyakrabban előforduló rák-típusok a vastag-és végbélrák, a tüdőrák, illetve a férfiaknál a prosztatarák, nőknél pedig a mellrák. Fontos kiemelni, hogy a legveszélyeztetettebb korosztály a 36-64 éves korosztály, náluk vezető halálozási oknak számít a rák. Ennek az az oka, hogy ebben a korosztályban rendkívül megnövekszik a kockázata a prosztataráknak, valamint az emlőráknak.

A mellrák által leginkább veszélyeztetett korosztály az 50-69 éves nők, akiknek a száma Európában 59 millióra tehető. Az EU területén évente, átlagosan 320 000 új beteget diagnosztizálnak. A mellrák viszont jó eséllyel megelőzhető, ha rendszeresen részt veszünk szűrővizsgálatokon. Ez azért is fontos, mert a szűrésen észlelt betegség sokkal jobb arányban, és gyakran emlőmegtartó beavatkozással gyógyítható. A tünetek alapján észlelt betegség már általában előrehaladottabb állapotot jelez, így nagyobb eséllyel lesz szükség kemoterápiás kezelésre. Magyarország egyike azoknak az országoknak, ahol a szűrés államilag finanszírozott rendszerben lehetséges. Nagyon fontos, hogy ezen részt vegyünk, nem csak a magunk, hanem a családunk érdekében is.

Az Európai Bizottság 1987 és 2000 között több úgynevezett ,,Európa a rák ellen’’ programot indított, és ezzel összefüggésben a 2000-es évben 92 573 alkalommal sikerült elkerülni, hogy a betegség halállal végződjön. Ezért folytatni kívánják ezeket a programokat, és a fő cél, hogy 2020-ra 15%-al csökkentsék a rákos megbetegedések számát. Fontos ilyen célokat kitűzni, de ez még csak egy kis lépcsőfoka annak a folyamatnak, amit a mellrák elleni fellépés igényel. Az emlőrák elleni küzdelmet közösségi szinten kell összefogni minél erősebben, és akkor a tagállmok is többet tudnak tenni az ügy érdekében.

Az Unió helyzete

A hét az Európai Parlamentben és azon kívül (2011. szeptember 26-október 2.)

Szeptemberben másodjára gyűlt össze az Európai Parlament Strasbourgban, hogy eleget tegyünk az uniós Szerződéseknek, amelyek évi 12 plenáris ülés megtartását írják elő az elzászi városban. (Augusztusban a nyári szünet miatt egy plenáris ülésre sem kerül sor.) Ez ugyanakkor idén utoljára fordult elő, mivel jövőre egy ésszerűbb ülésezési rendnek köszönhetően csak évente 11 alkalommal kell a képviselőknek és a Parlament munkatársainak Strasbourgba utazni. (2012-től hivatalosan októberben egy naptári héten belül két plenáris ülést fogunk megtartani hétfő és kedd valamint csütörtök és péntek között.)

A Lisszaboni Szerződés értelmében az Európai Bizottság elnökének minden évben be kell számolnia az EP előtt az Unió helyzetéről, és az előttünk álló időszak jogalkotási programjáról. Erre a “State of the Union” beszédre szerdán került sor. A José Manuel Barroso által elmondottakkal összességében elégedett voltam, annál is inkább, mert a beszédének egyik fő eleme az a nemzetközi pénzügyi tranzakciós adó volt, amelynek a bevezését már hosszú ideje szorgalmazza az Európai Szocialisták Pártja. Nem szabad ugyanakkor elfelejtünk, hogy a nemzetközi pénzügyi tranzakciós adó lényeges, de nem kizárólagos eleme annak az összefüggő gazdasági reformtervnek, amelyet több év alatt dolgoztak ki az európai szocialisták. A határokon átnyúló pénzügyi tranzakciók megadóztatásán túl elengedhetetlennek tartjuk az eurokötvények bevezetését, a pénzpiacok és a hitelminősítők működésének szigorú szabályozását, és egy olyan gazdasági stratégia megvalósítását, amely megszorítások helyett a növekedésre és a munkahelyteremtésre épül. Barroso elnök beszéde kétségkívül dinamikusnak és ígéretesnek hangzott. Azonban az ígérgetések kora lejárt! Az részletek kidolgozása során ügyelni fogunk arra, hogy az EU kiskapuk nélküli szabályozást fogadjon el, amely biztosítja, hogy a terhek viseléséből mindenki kivegye a részét.

Barroso elnök beszédét követően lehetőségem volt szóban is reagálni az elhangzottakra. Felszólalásomban a szolidaritás szem előtt tartásának szükségességét hangsúlyoztam. Az európai integráció azért jött létre, hogy leszámoljunk a megosztottsággal és gazdasági, politikai prosperitást biztosítsunk kontinensünknek. Hosszú utat tettünk meg azóta, de a minden eddiginél súlyosabb kihívások miatt többen az európai konstrukció legitimitását vitatják. Az Európai Bizottság elnökének felhívtam a figyelmét arra, hogy a megfelelő gazdasági intézkedések mellett most is a szolidaritás eszméje legyen a vezérfonala. Ezzel biztosíthatjuk azt, hogy senki se maradjon magára.

Az Unió helyzetéről folytatott vita után szavazta meg az Európai Parlament az EU megerősített gazdasági kormányzásáról szóló jogszabálycsomagról, amelyről év eleje óta tárgyaltak az európai intézmények és a tagállamok. Az Európai Szocialisták és Demokraták Képviselőcsoportja a jogszabálycsomagnak csak egy részét támogatta. Az európai szocialisták és az MSZP EP-delegációja a gazdasági kormányzással kapcsolatos jogszabályok egy részét elutasította, mivel azok nem ösztönzik a gazdasági növekedést, a munkahelyteremtést. Sajnos mind a Tanácsban, mind a Parlamentben a jobboldal van többségben, amelyek nem ismernek mást, csak a lakosságot sújtó megszorítás receptjét. Nem értik, hogy pusztán megszorításokkal nem lehet kilábalni a válságból.

A hét végére Rotterdamba, a holland Munkáspárt nőszervezete éves fesztiváljára kaptam meghívást. Az eseményt idén rendezték meg első alkalommal, és a beszélgetések, szemináriumok központi témája a nők munkaerőpiaci helyzete volt. A nemzetközi panel megnyitóján elmondtam, hogy önmagában az európai integráció további mélyítése nem nyújt megoldást a gazdasági és társadalmi problémákra. Arra van szükségünk, hogy a progresszív szemléletmód teret nyerjen az európai uniós intézményekben és a tagállamokban egyaránt. Addig mindent meg kell tennünk, hogy a nekünk, szociáldemokratáknak fontos értékeket, mint amilyen a szolidaritás és az esélyegyenlőség számon kérjük a jobboldali vezetőkön. A megnyitó ünnepséget követően a szülési szabadság irányelvről és a migráns női munkavállalók helyzetéről rendezett panelbeszélgetéseken vettem részt, és megbeszéléseket folytattam a párt elnökével, Lilianne Ploumennel, valamint a párt parlamenti frakcióvezetőjével, Job Cohennel is. Örülök, hogy ilyen sok inspiráló beszélgetőpartnerrel találkozhattam, és remélem, hogy a jövő évi rendezvényt még az ideinél is nagyobb érdeklődés fogja kísérni.

Újabb ország száll szembe a nők elleni erőszakkal

Szlovénia aláírta az Európa Tanács Nők elleni erőszak és családon belüli erőszak elleni küzdelméről és megelőzéséről szóló Egyezményét (CAHVIO). Örömmel látom, hogy az egyezményhez csatlakozó országok száma töretlenül gyarapszik.

Szlovénia elkötelezettsége a nőket érő erőszak elleni küzdelemben példaértékű más országok számára is. A nemek közötti egyenlőség, továbbá a nők elleni erőszak és a családon belüli erőszak visszaszorítása, valamint a megelőzés mindig is a szlovén szociáldemokrata kormány prioritásai között szerepelt.

A CAHVIO egy rendkívül hatásos fegyver, mivel  a nők elleni erőszak terén ez az első kötelező erővel bíró jogi dokumentum, amely nemcsak megteremti az európai szintű jogi kereteit az erőszak megelőzésének és az áldozatok védelmének, hanem segít megakadályozni azt is, hogy az elkövetők büntetlenül maradjanak. Nagyon erős nemi szemlélet érvényesül a szövegben, amely kimondja, hogy „az Egyezmény felhasználandó a nők elleni erőszak minden formája ellen, beleértve a családon belüli erőszakot, amely aránytalan mértékben sújtja a nőket”, továbbá, hogy „különös figyelmet kell fordítani a nemi alapú erőszak női áldozataira az Egyezmény intézkedéseinek átvételével”.

Az Egyezmény a nők elleni erőszak számos megnyilvánulási formáját nevesíti, úgymint kényszerházasság, női nemi szerv csonkítása, zaklatás, pszichikai és fizikai erőszak, valamint szexuális erőszak. Megállapít különböző eljárásokat a megelőzés érdekében, többek között „az előítéletes szokások, tradíciók és minden olyan gyakorlat felszámolása, amelyek a női alárendeltség természetességének téveszméjén, vagy a férfi-női sztereotípiákon alapulnak”. Bátorítja „a társadalom minden tagját, különösen a férfiakat és fiúkat, hogy aktívan működjenek közre az erőszak minden formájának megelőzésében” és támogassák „a nők megerősítésére irányuló programokat” csakúgy, mint az elkövetők felelősségre vonását.

Az egyezményben foglaltak egybeesnek legfontosabb követeléseinkkel. Már számos alkalommal szorgalmaztam az európai országok határozott fellépését a nőket érő erőszak elleni küzdelemben, legyen szó megelőzésről, segítségnyújtásról, védelemről vagy a szabályozás javításáról. Azért is támogatom elkötelezetten a CAHVIO-t, mert a nemi szempontok hangsúlyosan érvényesülnek benne.

A CAHVIO aláírására május 11-e óta van lehetőség. A dokumentumot mostanáig csupán 15 ország írta alá: Ausztria, Finnország, Franciaország, Németország, Görögország, Izland, Luxemburg, Montenegró, Norvégia, Portugália, Szlovákia, Spanyolország, Svédország, Macedónia és Törökország. Szlovénia a tizenhatodik aláíró.

Bátran bíztatom az Európa Tanács többi tagállamát is az Egyezmény aláírására, konkrét lépést téve ezzel a nőket érő erőszak elleni küzdelemben. Felszólítom továbbá az Európai Uniót is, hogy vegye át az Egyezmény tartalmát. Amíg Viviane Reding biztos azon ígéretének teljesítésére várunk, hogy európai stratégia születik a nők elleni erőszakkal terén, a CAHVIO aláírása határozott jelzés lenne az Európai Bizottság elkötelezettségének kifejezésére.

Egy izgalmas ősz nyitánya

A hét az Európai Parlamentben és azon kívül (2011. szeptember 5-11.)

Az elmúlt napok nagy nyüzsgésében a csendesebb nyári időszaknak már nyoma sincs az Európai Parlament folyosóin. A heti találkozókat az őszi munkarend kialakításával kapcsolatos teendőink uralták. Így volt ez kedden is, az Európai Szocialisták Pártja Nőszervezetének vezetőségi ülésén, ahol a legfontosabb teendőnk az Egyesült Nemzetek Szervezete és más civil szervezetek képviselőivel való októberi találkozónk előkészítése volt, amelyre New Yorkban kerül sor. Több találkozót tervezünk demokrata párti politikusokkal is, hogy meghallgathassuk tapasztalataikat az esélyegyenlőségi politikák terén. A legfontosabb kérdést a nők gazdasági függetlenségének megteremtése jelenti, amely a jelenlegi gazdasági körülmények között már önmagában is óriási kihívás, de a nők helyzetével és jogaival kapcsolatos konzervatív álláspontok térnyerése  tovább bonyolítja a helyzetet. Meggyőződésem, hogy transzatlanti partnereink hasznos tapasztalatokat osztanak majd meg velünk, amellyel elejét tudjuk venni az eddigi elért eredményekre óriási fenyegetést jelentő konzervatív visszalépéseknek. A New York-i és washingtoni látogatás előkészítésén túl az ülésen vendégül láttuk a Szocialista Fiatalok Nemzetközi Uniójának képviselőit, akik bemutatták legújabb kampányukat és szervezetük tevékenységét, amelyből egy kis ízelítőt már kaphattam augusztusban, a remekül sikerült IUSY Világfesztiválon.

Szerdán az alkotmányügyi bizottság is megtartotta első őszi ülését, melynek elején megemlékeztünk az oslói terror áldozatairól. A bizottság ülésén szavaztunk a 2012-es költségvetésről, amelynek során az általam benyújtott módosító indítványok is megkapták a szükséges többséget.

Csütörtökön, a közlekedési bizottság ülésére vendég is érkezett: Neelie Kroesszel, az Európai Bizottság digitális menetrendért felelős tagjával az elektronikus segélyhívó rendszerek elterjesztéséről tartottunk eszmecserét. A biztos asszonyt arról kérdeztem, hogyan fogja áthidalni a Bizottság azt, hogy egyes tagállamok nem mutatnak hajlandóságot a szükséges lépések megtételére, holott ezeken a - női brosstűnél alig nagyobb - eszközön akár életek is múlhatnak.

Az Európai Bíróság egy tavaszi ítélete nyomán fennáll a veszélye annak, hogy jelentősen megemelkedjenek a biztosítási díjak. Ezzel a témával kapcsolatban is részt vettem egy megbeszélésen a héten, de az ősszel ez a téma még sokszor elő fog kerülni. Az Európai Parlament - pártállástól függetlenül - szeretné elérni az árképzés olyan átalakítását, amely nem feltétlenül jár áremelkedéssel a fogyasztók számára. Az eddigi, biztosítókkal, képviselőkkel és más szakemberekkel folytatott egyeztetések alapján jó esélyt látok arra, hogy sikerül ezt a célkitűzésünket elérni.

Pénteken - már Magyarországon - az MSZP Nőtagozatának elnöksége is megtarotta első őszi ülését, ahol  - a PES Womenhez hasonlóan - áttekintettük őszi teendőinket és megszerveztük az előttünk álló hónapok munkáit. Akárcsak Brüsszelben, az ősz idehaza is izgalmasnak ígérkezik!

Fényképek a Rozmaring Kertvendéglő - remekül sikerült - 20. születésnapi ünnepségéről, amelyet hétvégén rendeztek.

Kilencvennyolc év az egyenlőségig

A PES Women, az Európai Szocialisták Pártja Nőszervezete elnökeként számomra nagyon fontos kampányt indítottunk idén, melynek célja, hogy felhívja a figyelmet a nők hátrányos helyzetére a nyugdíjrendszerben.

Úgy gondolom, hogy minden tagállamnak kivétel nélkül foglalkoznia kellene az idősödés problémájával, valamint a nyugdíjrendszerek sürgős reformjával, ahol a női szempontokat kiemelten kellene kezelni. Eddig méltatlanul háttérbe szorult az esélyegyenlőségi szempont, pedig köztudott, hogy a 65 év feletti nők sokkal nagyobb veszélynek vannak kitéve, mint a férfiak, sokkal nagyobb arányukat fenyegeti a szegénység veszélye. Miért? Azért, mert a nyugdíjrendszer nem hálálja meg a nőknek a társadalom érdekében végzett munkáját, többek között, a gyermekvállalást vagy a hozzátartozók gondozását. A családi kötelezettségek miatt a nők pályafutása, karrierépítése jóval gyakrabban megszakad, aminek köszönhetően hátrányos helyzetbe jutnak nyugdíjas korukra.

Bauer Edit képviselőtársam is szívén viseli az idősődő nők helyzetét, éppen jövő héten fogunk Strasbourgban szavazni a nyugdíjkorhatárhoz közeledő nők helyzetéről szóló jelentéséről. Elfogadhatatlannak tartjuk a többszörös megkülönböztetést, amely munkahely-keresés során éri ezeket a nőket. Ezért minden erőnkkel arra törekszünk, hogy megoldást találjunk eme (ezekre a) súlyos problémákra és megfelelő támogatást szerezzünk a tagállamoktól az idősen is aktív nők munkaerőpiacra történő visszatéréséhez.

Nőtársaim alacsony nyugdíja - amellett, hogy az állam nem ismeri el a társadalomért tett erőfeszítéseiket - abból is ered, hogy sajnos nagyon sokuk aktív éveiben is alacsonyabb fizetést kap, mint az ugyanolyan munkát végző férfi munkatársaik.

Pár nappal ezelőtt a kezembe akadt egy rendkívül érdekes és teszem hozzá, mulatságos Guardian-cikk, amely a nemek közötti fizetési egyenlőtlenségek problémájára hívja fel a figyelmet. A cikk egy nemrég megjelent kutatási eredményre hivatkozik, amely megállapította, hogy mi, nők továbbra is kevesebbet keresünk, mint férfi kollégáink, és ha a jelenlegi tendencia folytatódik csak 2109-re lesz teljes egyenlőség ezen a téren.

Azért is tetszett meg annyira ez a cikk, mert számos tanáccsal lát el minket annak érdekében, hogy ne kerüljön 98 évünkbe kivívni a nemek közötti fizetési egyenlőséget. Szerintem is figyelemfelhívó lenne, ha egy ország minden egyes női lakosa ugyanabban az időpontban kezdene sztrájkba. Ha nem is ennyire radikálisan, de igenis szükség lenne szenvedélyes, célorientált nőkre, akik teljesen civilizált módon, az egyenlő bérezést követelő tábláikkal az utcákon demonstrálva képesek lennének nyomást gyakorolni a kormányzatokra. Továbbá fontosnak tartom én is, hogy a nőknek nem szabadna elfogadniuk a legalacsonyabb bérezést, mikor akár tárgyalhatnának is róla, de az egyik kedvenc tanácsom akkor is a "Szkanderozz a győzelemért" rész. Szükség van rá, hogy felhívjuk férfi társaink figyelmét a tényre, hogy a bérkülönbségek olyan igazságtalanok, akár egy nő-férfi közötti szkander verseny lenne.

A bérszakadék, a gyermekgondozás, a szülési szabadság és az időskorú nők továbbképzésének problémájával kapcsolatban több megbeszélést folytattam már az Európai Bizottság illetékeseivel, legutoljára például Viviane Redinggel, a jogérvényesülésért, alapvető jogokért és uniós polgárságért felelős európai biztossal, akinek kifejtettem, hogy az Európai Bizottságnak határozott lépéseket kell tennie a megoldás érdekében, mivel a gazdasági válság hatására megakadt az elmúlt évtizedek javuló tendenciája.

A nők és férfiak közötti fizetési különbség nem szabad, hogy csak a nők problémája legyen: ezzel az igazságtalansággal az egész társadalomnak foglalkoznia kell.