Csúcstalálkozó Loméban az afrikai, karib-tengeri és csendes-óceáni térség államaival

A héten került sor az Európai Unió valamint az afrikai, karib-tengeri és csendes-óceáni (AKCS) országok 22. Közös Parlamenti Közgyűlésére, amelyen egyetlen magyar tagként vettem részt az Európai Unió részéről.

Az  EU-AKCS Közös Parlamenti Közgyűlés egyike az Európai Parlament küldöttségeinek, melyek feladata, hogy  fenntartsák és kialakítsák az EP nemzetközi kapcsolatait. Ennek megfelelően a küldöttségek munkája egyrészről az Európai Unió hagyományos partnerei közé tartozó államok parlamentjeivel való kapcsolatok fenntartására és fejlesztésére, másrészről a harmadik országokban azon alapelvek előmozdítására irányul, amelyeken az Európai Unió nyugszik, vagyis a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok és szabadságjogok és a jogállamiság tiszteletben tartása.

Az EU-AKCS Közös Parlamenti Közgyűlés a maga nemében egyedülálló szervezet a világon. Azzal a céllal hozták létre, hogy közös fórumot biztosítson az Európai Közösség valamint a Cotonou-i Megállapodást aláíró afrikai, karibi és csendes-óceáni térség országai megválasztott képviselői számára. Ez az egyetlen nemzetközi közgyűlés a világon, amelyben különböző országok képivselői rendszeresen találkoznak az Észak és Dél közötti együttműködés előmozdítása érdekében.

A legutóbbi közgyűlésre a magyar elnökség alatt Budapesten került sort, most pedig a togói Loméban került sor a találkozóra. Habár a hivatalos programok csak hétfőn kezdődtek, szombatra Női Fórumot szerveztünk, amely mára elmaradhatatlan kisérőrendezvényévé vált a csúcstalálkozónak. A fórumra, amelyen ezúttal a nők fejlesztéspolitikában betöltött szerepéről hangzottak el előadások, elfogadta a meghívásunkat az AKCS Csoport főtitkára és a házigazda togói kormány több tagja is.

A plenáris közgyűléseket szakbizottságban készítjük elő, amelyek szintén szombaton üléseztek. Ezek közül a politikai bizottságnak vagyok a tagja, azonban egy hiányzó kollégát helyettesítve a gazdasági bizottság ülésén is részt vettem, ahol az áringadozásoknak valamint a mezőgazdasági termékek globális piaca működésének az élelmiszerbiztonságra gyakorolt hatásairól készített jelentést mutattam be a képviselőtársaknak.

A fiatalok foglalkoztatottsági helyzete nemcsak Európában, hanem az AKCS-országokban is egyre súlyosabb, és az arab tavasz eseményei is arra intenek bennünket, hogy a béke és stabilitás fenntartásához elengedhetetlen a fiatalok problémáinak hatékony kezelése, mindenekelőtt a foglalkoztatottsági helyzetük javítása. Vasárnapi munkacsoport-ülésünket ezért teljes egészében a fiatalkori munkanélküliség problémájának szenteltük. Úgy gondolom, hogy a demográfiai folyamatokat figyelembe véve a probléma figyelmen kívül hagyása és a megoldás elodázása elkerülhetetlenül konfliktusokhoz és instabilitáshoz fog vezetni már a közeli jövőben is. A fiatalok értékei a társadalmainknak, és közös felelősségünk, hogy ne hagyjuk veszni a bennük rejlő lehetőségeket.

A Közgyűlés hivatalos megnyitójára hétfőn került sor. Az üléseken - hasonlóan az EP plenáris üléseihez - lehetőségünk van kérdéseket feltenni az Európai Bizottságnak, amely fontos szerepet tölt be az Európai Unió fejlesztési együttműködési politikájának működtetésében. Szóbeli kérdésben arról kérdeztem a Bizottságot, hogy az milyen módon tervezi támogatni az uniós fejlesztési alapokból az új típusú tuberkolózis elleni vakcinák fejlesztését. Ez a betegség még mindig komoly közegészségügyi problémákat jelent a fejlődő országok számára. (A kérdést szintén egy kollégám nevében tettem fel, aki nem tudott jelen lenni Loméban.) Válaszában a Bizottság kiemelte, hogy jelentős összegekkel támogatják az új oltóanyagok fejlesztését célzó kutatásokat, azonban a kutatások valamint a 2014 utáni uniós költségvetésről folytatott tárgyalások korai szakaszában még nem tudtak a pénzügyi lehetőségekről pontos válasszal szolgálni. Remélem ugyanakkor, hogy az uniós fejlesztési politika továbbra is prioritásként fogja kezelni, hogy a fejlődő országok jó minőségű és hatékony vakcinához jussanak.

A Közgyűlés foglakozott továbbá a Lisszaboni Szerződés hatályba lépésének következményeivel is. Ennek kapcsán elmondtam: az intézményi reformok és a válság nem szolgáltathat okot arra, hogy az afrikai, karib-tengeri és csendes-óceáni partnerség szerepét leértékeljük. Az EU hosszú ideig elhanyagolta ezeket a partnereit, vetélytársaink, a világ felemelkedő új globális hatalmai pedig ezt ki is használták. A térség fejlesztésében betöltött szerepünket sem leépíteni, sem csökkenteni nem szabad, és ezt különösen szem előtt kell tartanunk a 2014 utáni időszakra vonatkozó, többéves költségvetési keret tárgyalásai során.

A Lisszaboni Szerződés újításai mind az EU, mind pedig az AKCS-országok számára előnyökkel járnak. Ezeket ki kell használnunk az együttműködésünk kiterjesztésével, továbbfejlesztésével: a fejlesztő-megsegített viszonynak fokozatosan át kell adnia a helyét az egyenrangú partnerségnek.

Az EU-AKCS Közös Parlamenti Közgyűlés következő ülésére 2012 májusában, Dániában kerül sor.

Európa Naptól az ACP-közgyűlésig

A hét az Európai Parlamentben és azon kívül (2011. május 9-15.)

Az elmúlt héten került sor az Európai Parlament májusi plenáris ülésére, ahol a legnagyobb figyelmet kétségkívül a határok nélküli Európát és a schengeni vívmányokat veszélyeztető tagállamok ügye élvezte, azonban a szakterületeimen is születettek fontos döntések. Mindenek előtt azonban szeretnék kitérni az Európa nap alkalmából tartott megemlékezésre, ahol a Schuman nyilatkozaton túl az Európai Unió zászlajának negyedszázados évfordulójáról is megemlékeztünk. Jerzy Buzek elnök úron kívül jelen volt elődje Hans-Gert Pöttering is, a magyar elnökséget pedig Győri Enikő államtitkár képviselte. Jóleső érzés volt, hogy az aznap estre rendezett strasbourgi hangversenyen Beethoven elmaradhatatlan Örömódája mellett Liszt Ferenc magyar rapszódiái is felcsendültek.



Kiemelkedő jelentőségűnek tartom, hogy az EP támogatta az Európai Bizottsággal közös lobbiregiszter felállítását, amelyet a kevésbé pejoratív “átláthatósági nyilvántartás”-nak kereszteltük el. A megalapozott döntéseink meghozatalához komoly segítséget jelentenek az egyes érdekérvényesítő-szervezetek munkatársai, szakértői, azonban az elmúlt időszak botrányai is megmutatták, hogy a rendszer javításra szorul. Írásbeli hozzászólásomban kifejtettem, hogy a mindenki számára hozzáférhető nyilvántartás komoly lépés az átláthatóság növelése és a polgárok bizalmának megerősítése felé, azonban további intézkedéseket is szükségesnek tartok. Ha minden a tervek szerint halad, a nyilvántartás már júniusban működni fog, és ahhoz a harmadik fontos uniós intézmény, a Tanács is csatlakozni fog.

A közlekedési bizottság tagjaként és az intelligens közlekedési rendszerek parlamenti témafelelőseként régóta figyelemmel kísérem a közlekedésbiztonsággal foglalkozó uniós kampányokat, köztük az eSafety Challenge projektet is, amelynek részeként szerdán a Strasbourgba látogatott Michael Schumacher. A forma-1-es világbajnok szorgalmazta, hogy minden új gépjárművet szereljenek fel a legújabb intelligens közlekedésbiztonsági eszközökkel. Ahogy azt már korábban is hangsúlyoztam: a statisztikák is alátámasztják, hogy a legmodernebb berendezésekkel, így például stabilitáskontrollal és elektronikus segélyhívóval felszerelt intelligens autók több ezer emberélet megmentéséhez járulhatnak hozzá.



Szerdán az EU és India közötti szabadkereskedelmi megállapodásról fogadtunk el határozatot, amelyről már ezen a blogon is olvashattak a márciusi indiai látogatásom kapcsán. Akkor írtam a kívánatosnál lassabban haladó tárgyalásokról, és sajnos azóta sem sok előrelépés történt. A határozatban a tárgyalások év végi befejezésére szólítottuk fel a feleket, valamint arra, hogy az egyezmény a viszonosság elvének teljes körű érvényesítése mellett valamennyi ipari termékre terjedjen ki. A Parlament azt is szeretné elérni, hogy az egyezmény kötelező erejű emberi jogi, környezetvédelmi és társadalompolitikai rendelkezéseket is tartalmazzon. Remélem, a tárgyalásokat vezető Európai Bizottság sem csak a szavakban lesz eltökélt az európai értékek érvényesítésében.

A plenáris ülés utolsó napján, csütörtökön az esélyegyenlőség került előtérbe. Két jelentést is elfogadtunk az oktatásról, melynek kapcsán alkalmunk nyílt megvitatni, hogy milyen reformokra lenne szükség az uniós oktatási és ifjúsági programokban. A Parlament ezúttal is határozottan kiállt a legrászorultabbak mellett: egyértelműen kinyilvánítottuk, hogy a fiatal szülőknek, az oktatásba visszatérni kívánóknak és a fogyatékkal élők számára külön forrásokat kell biztosítani, hogy támogathassuk őket céljaik megvalósításában. Közismert tény, hogy a nemek közötti egyenlőtlenség felszámolását az oktatásban kell kezdeni. Ezt nagyban elősegítené, ha a lányokat a műszaki és természettudományi területen való továbbtanulásra ösztönöznénk, míg a fiúk körében a pedagógusi és szociális jellegű munkaköröket népszerűsítenénk.

A hét végére szerencsére budapesti esemény is jutott. Szombaton kezdődött és szerdán ér véget az Európai Unió és az afrikai, karibi és csendes-óceáni (ACP) országok közös parlamenti közgyűlése, amelynek a munkájában az Európai Parlament által delegált tagjaként vettem részt. Habár a formális megnyitóra csak ma kerül sor, már a hétvégén is több munkacsoport-ülést tartottunk, valamint szombaton Női Fórumot rendeztünk. A fórum társelnökeként nagyon büszke vagyok a sikerre: közel kétszázan voltak kíváncsiak a rendezvényre, többek között az ACP főtitkára is. A közgyűlés a hivatalos megnyitóval és a fejlesztéspolitikáért felelős biztos részvételével ezen a héten folytatódik.