Új lendülettel 2011-ben is

Új év kezdődött, amely új kihívásokat tartogat az esélyegyenlőségi szakterületen is. Ahhoz, hogy ezeket sikeresen azonosíthassuk, és megfelelő válaszokat tudjunk rájuk adni szükséges, hogy áttekintsük, mit sikerült elérnünk 2010-ben, és milyen feladatok megoldása vár még ránk.

Visszatekintve 2010-re elmondhatjuk, hogy nagyon sok esélyegyenlőségi tárgyú vitát folytattak le az uniós intézmények. Ezek közül kiemelkedik az európai védelmi határozat ügye. Habár mind a spanyol elnökségnek, mind pedig az Európai Parlamentnek kiemelt projektje volt az erőszak áldozatává vált nők védelmét garantáló új szabályozás elfogadása, egyes tagállamok ellenkezése miatt egyelőre nem sikerült megállapodásra jutni a tagállamoknak a Tanácsban.

Nem feledkezhetünk meg a szülési szabadságról szóló irányelvről sem. Portugál kolléganőmnek, Edite Estrelának sikerült megszerezni az EP támogatását ahhoz, hogy 20 hét teljesen fizetett szabadságot biztosíthassunk az anyák, és két további hetet az apák számára. A tagállamok képviselőiből álló Tanács sajnos elutasította a javaslatot, de a tárgyalások tovább folytatódnak, és rendületlen elszántsággal fogunk küzdeni ezért a rendkívül fontos tervezetért, amely a terhek szülők közötti megosztását elősegítve nagy előrelépést jelentene a nemek közötti esélyegyenlőség területén.

Nagyon jó hírnek és fontos eredménynek tartom az emberkereskedelem elleni uniós irányelv parlament elfogadását, amely növeli az ezért a bűncselekményért járó büntetési tételeket, és növeli az áldozatok támogatását. Ebben a kérdésben sikerült konszenzust kialakítani a Tanáccsal, így az irányelv rövidesen hatályba léphet.

Elégedettek lehetünk a belga elnökség munkájával is, hiszen az elmúlt hat hónapban az esélyegyenlőség folyamatosan a napirenden szerepelt, és előrelépésekből, eredményekből sem volt hiány.

Nem hagyhatok ugyanakkor szó nélkül néhány csalódást kiváltó fejleményt sem. Ide sorolom mindenekelőtt az Európai Bizottság által tavaly ősszel közzétett esélyegyenlőségi stratégiát, amelyben alig lehet konkrét, számon kérhető célkitűzéseket találni. Továbbra is úgy gondolom, hogy üres szavak helyett olyan bátor, konkrét célokra lenne szükség az ilyen, több év jogalkotási programját meghatározó dokumentumokban, mint például a nemi alapú kvóták bevezetése.

És mi áll előttünk 2011-ben? Magyarország januárban átvette a soros elnökséget Belgiumtól. Kíváncsian várom, milyen hatással lesz ez esélyegyenlőségi tárgyú jogalkotásra. Nem sok okunk van az optimizmusra: a budapesti kormány várhatóan közel sem lesz olyan ambiciózus ezen a téren, mint Spanyolország vagy Belgium. A hivatalos dokumentumokban alig említik az esélyegyenlőséget, legfeljebb csak általánosságokban fogalmaznak. És míg a magyar elnökség a társadalmi befogadást, a demográfiai kihívások kezelést és az egészségügy fejlesztését a prioritásai között jelölte meg, addig ezen témák esélyegyenlőségi dimenziójáról mintha teljesen elfeledkeztek volna. Jól mutatja ezt, hogy a „gender” kifejezést kitörölték ahonnan csak lehetett, és a „család” szóval helyettesítették azt.

Ez természetesen nem fog megakadályozni abban, hogy az Európai Szocialisták Pártja Nőszervezetének elnökeként megtegyem, amit meg kell tennem. Hogy csak néhány, aktuális ügyet hozzak példaként: felszólítjuk a magyar elnökséget, hogy vegye figyelembe az EP által most tárgyalt európai nyugdíjreformban az esélyegyenlőségi szempontokat, hogy dolgozzon együtt velünk a bérolló bezárásáért, és hogy az elnökség segítsen a szülési szabadságról szóló irányelv tanácsbeli elfogadásában.

Úgy érzem, megvan bennünk az ehhez szükséges erő, és remélem, hogy Önökben is. Boldog új és egyenlő esélyekkel teli évet kívánok mindenkinek!

Egyenlő védelmet minden európai nő számára!

Az Európai Parlament néhány héttel ezelőtti döntését követően pénteken az Európai Unió igazságügyminiszterei is tárgyalnak az európai védelmi határozatról. Ez rendkívül fontos ügy az Európai Unióban élő nők számára, hiszen a védelmi határozattal célja, hogy az erőszakot elszenvedő nők Európa valamennyi országában ugyanolyan védelemben részesülhessenek, mint amilyent otthon is élvezhetnek. A parlamenti jelentés fokozott figyelmet fordít a gyermekek és a fiatal lányok védelmére.

Megközelítőleg százezer távoltartási rendelet van jelenleg érvényben Európában annak érdekében, hogy a zaklatók ne tudják elérni vagy fenyegetni áldozataikat. Ezek a bűncselekmények legtöbbször nők ellen irányulnak. Az Európai Bizottság statisztikái szerint az összes európai nő 20-25%-a szenvedett el már valamilyen fizikai erőszakot legalább egyszer életében és több, mint 10%-uk vált szexuális erőszak áldozatává. Ezek a számok jól érzékeltetik: az erőszak maga a nyers valóság sok európai nő számára, és ez indokolttá teszi, hogy az ügyet az európai kormányoknak komolyan kell venniük.  

A jelenlegi jogi keretek között ugyanakkor az egyik tagállamban kibocsátott védelmi határozat a másik tagállamban nem érvényes. Így hiába alapvető jog a szabad mozgás joga az európai uniós polgárok számára, a másik tagállamban a védelem hiánya korlátozza ennek a szabadságnak a maradéktalan érvényesülését. A nők védelme ugyanakkor nem függhet attól, hogy épp hol élnek – ezt a jogi hézagot a nők védelmének érdekében be kell foltozni!

A végleges döntéshez ezúttal is szükség van a tagállamokat képviselő Tanács támogatására. Szerencsére a spanyol elnökség kiemelt figyelmet fordított az európai védelmi határozatra, és reményeim szerint a belga elnökség is követni fogja a példájukat. Különféle jogi akadályokra való hivatkozás helyett a Tanácsnak be kell bizonyítania, hogy az EU mindenkinek biztosítani kívánja a mozgásszabadságot és az egyenlő védelmet.

A hét - az Európai Parlamentben és azon kívül

(2010. július 5. – 11.)

Újabb plenáris hét következik, ami azzal jár, hogy képviselőtársaimmal és kollégáimmal együtt Strasbourgban töltjük a következő napokat. Habár ez az utazás általában sok kényelmetlenséggel jár, el kell ismerni, hogy jó időben nagyon barátságos a város, különösen a brüsszeli nyüzsgés után. Ezért ilyenkor a hivatalos találkozóimat is igyekszem a parlamenti irodám helyett a város más pontjain megejteni. Persze azért a Parlament üvegfalai között is akad munka bőven ilyenkor is.

A hétfő estétől csütörtökig délutánig zajló plenáris ülés napirendjének témái közül a banki bónuszkifizetések maximalizálását, az új uniós pénzpiaci felügyeleti rendszer létrehozását és az Egyesült Államokkal kötendő, bankadatcseréről szóló egyezmény újabb változatát tartom a legfontosabbnak. Értékelni fogjuk továbbá a spanyol elnökség munkáját, amely vitában az új tagállamokból érkezett EP-képviselők közül egyedüliként kaptam szót. Szeretném Zapatero miniszterelnök úrnak és Garrido államtitkár úrnak személyesen is megköszönni a kiváló munkát és a sikeres együttműködést. A spanyol elnökségnek köszönhetően a női esélyegyenlőség kérdése a figyelem középpontjába került, továbbá egy másik fontos témámban, az európai polgári kezdeményezés ügyében is érdemi előrelépést sikerült elérniük.

Kedden fogunk szavazni autóbusszal és hajókon közlekedő utasok jogairól, amelynek eredményeképpen tovább bővülhetnek az európai fogyasztók jogai. Ezzel a légiutasok után a többi közlekedési eszközzel utazók kiszolgáltatottsága is csökken.

Csütörtökön, a szavazásokat követően Londonba utazok családommal, azonban nem lesz sok időm a pihenésre, hiszen a hetet Budapesten zárom, mert a hétvégén kongresszust tart a Magyar Szocialista Párt, ahol új vezetőket választunk a párt élére. Természetesen a magyar belpoltikai fejleményeit Brüsszelből is folyamatosan nyomon követem, a párt életében pedig a Nőtagozat elnökeként is részt veszek. Remélem, a hétvégén megtaláljuk azokat a vezetőket, akik vezetésével a párt sikeresen fog szerepelni az őszi önkormányzati választáson.

Eszmecsere a bizottságban, politikai alku a Tanácsban

A héten két jelentős előrelépés is történt az európai polgári kezdeményezés ügyében.

Hétfőn a Parlament alkotmányügyi bizottságában vendégül láttuk az Európai Ombudsmant, hogy elmondhassa, milyen szerepet szán magának, illetve az ombudsmani hivatalnak a polgári kezdeményezések ellenőrzésében, értékelésében. Többen felvetették ugyanis, hogy Nikiforosz Diamandurosz hivatalának a folyamat egyik sarokkövének kell lennie, például Ő dönthetne a kezdeményezések befogadhatóságáról.

A görög szakember 2003 óta tölti be hivatalát, és éppen idén választottuk újra. Feladata, hogy kivizsgálja az uniós intézmények és szervek tevékenysége során felmerülő hivatalos visszásságokkal kapcsolatos beadványokat, amelyek magánszemélyektől, cégektől és szervezetektől egyaránt érkezhetnek.

A magam részéről támogatom, hogy minél több olyan garanciát építsünk be a „rendszerbe”, amelyek elősegítik egy kezdeményezés sikeres lefolytatását. Hajlok rá, hogy egyetértsek azokkal a véleményekkel, amelyek szerint aggályos, ha egyedül az Európai Bizottság dönthet előzetesen arról, hogy egy kezdeményezés a hatáskörébe tartozik-e, ezért valamilyen kontrollt szükséges lenne biztosítani. Az Európai Ombudsman hivatalát azonban nem tartom erre megfelelőnek, mivel feladatait az EU alapító szerződései világosan meghatározzák, így csak újabb szerződésmódosítással lenne elképzelhető a szerepkörének kibővítése.

Kíváncsian vártam éppen ezért, hogyan értékeli a helyzetet Diamandurosz úr. (Feltételezhetően nem tartotta ilyen érdekesnek az eseményt az a képviselőtársam, aki elaludt az ülésen, és hangos horkolása derültséget váltott ki az egész teremben…) Elégedetten láttam, hogy az Ombudsman is hasonló véleményen volt. (Mármint nem elaludt ő is, hanem velem értett egyet :-) ) Diamandurosz úr elmondta, hogy a polgári kezdeményezésekkel kapcsolatos szerepét a jelenlegi szerződéses keretek között képzeli el, azaz akkor fog fellépni, ha valamely uniós intézmény hivatali visszásságot követ el. A politikai vitákba semmiképpen sem kíván beleszólni. Úgy gondolom, hogy ezzel az eszmecserével közelebb kerültünk a Parlament végleges álláspontjának kialakításához, és a rendelet végleges változatának gyors elfogadásához.

A héten a Tanács is megtárgyalta a polgári kezdeményezésről szóló javaslatot, de sajnos nem értek el jelentős előrehaladást. Csak egy olyan "általános megközelítést" fogadtak el a tagállamok, amelyben nagyvonalakban határozták meg az elképzeléseiket. Eszerint nem 300 000 hanem már százezer aláírás összegyűjtése után megvizsgálnák a kezdeményezés befogadhatóságát, továbbá a tagállamoknak lehetővé kell tenni a kezdeményezések online aláírását is. (Hogy pontosan miként képzelik ezt el, nem részletezték.) Egyúttal felhatalmazták a Tanács spanyol elnökségét, hogy kezdjen tárgyalásokat velünk a rendelet mielőbbi – lehetőség szerint még az első olvasatban történő – elfogadása érdekében. Kíváncsian várom ezeket a tárgyalásokat, hiszen egyes kérdésekben eltér a társ-jelentéstevő képviselőtársaim és jómagam véleménye a Tanácsétól, más kérdésekben pedig még nem foglaltak állást a tagállamok, holott mi már részletesen megtárgyaltuk azokat – gondolok itt elsősorban a megvalósítás részletes szabályaira.

A célunk azonban közös: a rendelet mielőbbi elfogadása, hogy az európai polgárok minél előbb élhessenek a Lisszaboni Szerződés által biztosított új jogosultságaikkal.

Az elmúlt hat hónap értékelése a spanyol esélyegyenlőségi miniszterrel

A múlt héten az Európai Szocialisták Párja Nőszervezete (PES Women) Madridban, a Spanyol Szocialista Párt (PSOE) székházában tartotta ülését, amelyet megtisztelt jelenlétével Bibiana Aido, Spanyolország esélyegyenlőségi minisztere is, akivel áttekintettük a spanyol elnökség hat hónapjának a szakterületen elért eredményeit.

Ezek közül is kiemelkednek a nőket érő erőszakkal szembeni uniós fellépés terén végbement fejlemények, amely témával a PES Women által, az "Én testemmel én rendelkezem" kampány keretében elfogadott nyilatkozat is foglalkozott.

Aido miniszter asszony emlékeztetett bennünket, hogy mind a 27 tagállam egyetértett abbban, hogy erre az igen elterjedt problémára közösen próbáljunk megoldást találni. Ennek érdekében március 8-án, nőnapon úgy határoztak, hogy létrehoznak egy európai megfigyelőközpontot, egy segélyvonalat és elfogadnak egy közösségi stratégiát, ezzel biztosítva a segítségnyújtást az erőszak áldozatává vált nők számára.

Eközben június elején a Bel- és Igazságügyi Tanács megvitatta az Európai Védelmi Határozatról szóló javaslatot, amelynek célja, hogy rögzítse az erőszak áldozatává vált nők számára biztosítandó védelem közös minimális szabályait. Sajnos azonban az Európai Bizottság akadályokat gördít ennek elfogadása elé. Ugyan összehívtak egy szakértői ülést a jogi akadályok feltérképezésére, azonban a Bizottság és a spanyol elnökség nem tudtak konszenzusra jutni abban a kérdésben, hogy milyen jogi alapra hivatkozzanak a kidolgozás alatt álló javaslatban. A spanyol elnökség - az Európai Parlament és 18 tagállam támogatását élvezve - tovább kíván lépni az Európai Védelmi Határozat ügyében. Reding biztos asszony azonban elfogadhatatlannak tartja a jelenlegi tervezetet. Remélem, hamarosan sikerül mindenki számára elfogadható megoldást találni, mivel az áldozatok védelmét garantáló intézkedések nem tűrnek halasztást.

A Tanács napirendjén szerepel továbbá az emberkereskedelem elleni fellépés uniós kereteit rögzítő irányelv is. Fel kell lépnünk a bűnözői hálózatok ellen és a hangsúlyt az emberkereskedelem áldozatává vált nők emberi jogainak érvényesítésére kell helyeznünk.

A spanyol elnökség június végén véget ér. Ekkor közzéteszik az elért eredményeket összefoglaló jelentést, amely lehetővé teszi, hogy a trió elnökség soron következő tagjai és az Európai Unió a megkezdett irányban haladhassanak tovább.

A hét - az Európai Parlamentben és azon kívül (2010. május 31-június 6.)

Európai parlamenti képviselőként rendkívül szerteágazó és izgalmas feladataim vannak és a parlamenti tevékenységeken kívül rengeteg külső rendezvényre is meghívást kapok, akár résztvevőként, akár előadóként. Szeretném, ha az érdeklődők bepillantást nyerhetnének EP-képviselői munkámba, ezért e blog oldalain hétről hétre össze fogom foglalni az elkövetkező napok számomra fontos eseményeit.

Hétfőn és kedden Madridban ülésezik a nemzeti parlamentek EU ügyekkel foglalkozó bizottságainak fóruma, a COSAC, ahol az Európai Parlamentet képviselem. A rendezvényen részt vesz José Luis Rodríguez Zapatero miniszterelnök és Diego López Garrido európai ügyi államtitkár is, akivel az elmúlt hónapokban az EP-ben sokat dolgoztunk együtt. Úgy gondolom, hogy ez kiváló alkalmat jelent arra, hogy megköszönjem a spanyol elnökség munkáját. Elkötelezettségüknek köszönhetően jelentős előrehaladást érhettünk el egyes, szakterületeimhez kapcsolódó ügyekben. A spanyol elnökségnek a nemek közötti esélyegyenlőség terén elért eredményeit részletesen is meg fogjuk vitatni kedden, az Európai Szocialisták Pártja Nőszervezetének (PES Women) szerdai ülésén, amelyet szintén Madridban tartunk.

A héten az Európai Parlamentben bizottsági hét lesz: a parlment szakbizottságai tartanak üléseket, amelyeken megvitatják és elfogadják a plenáris ülés napirendjére kerülő jogszabálytervezeteket. Én három bizottságban vagyok érdekelt: első alelnöke vagyok az alkotmányügyi szakbizottságnak (AFCO), rendes tagja a nőjogi és esélyegyenlőségi bizottságnak (FEMM) és póttagja a közlekedési és idegenforgalmi bizottságnak (TRAN).

Az alkotmányügyi bizottság napirendjén több rendkívül érdekes téma szerepel. Így például a polgári kezdeményezésről szóló jelentés, amelynek én vagyok az egyik témafelelőse. Emellett megvitatjuk Andrew Duff kollégám jelentését, aki az európai parlamenti választási rendszer reformját javasolja. A választási részvétel növelése érdekében szeretné például, hogy az eddigi gyakorlat helyett a választások valamennyi tagállamban két hétvégi napon kerüljön sor, és ne júniusban, hanem májusban. Szó lesz továbbá az Európai Külügyi Szolgáltatról valamint a Parlament és a Bizottság kapcsolatait rögzítő új keretmegállapodásról, továbbá tartunk egy összevont ülést is az állampolgári jogi bizottsággal (LIBE), amelynek témája az Európai Unió Demokratikus Gyakorlatának Megfigyelőközpontja (EUDO) által folytatott kutatási projektek bemutatása lesz.

Több ülést tart a közlekedési bizottság is, ahol a számomra legérdekesebb téma az intelligens közlekedési rendszerek kapcsolatos ajánlástervezet második olvasatbeli megvitatása lesz, amely témában az előző törvényhozási időszakban én is készítettem jelentést.  Második olvasatban szavaz a bizottság arról az ajánlásról, amely a légiutasokhoz hasonló módon garantálná az autóbusszal illetve hajókon utazók jogait. (A szavazáson ugyanakkor póttagként csak akkor vehetek részt, ha egy másik S&D-frakcióbeli kollégát kell helyesíteni.)

Végül, szombaton és vasárnap egy számomra nagyon kedves meghívásnak teszek eleget: Bonnban a Szociáldemokrata Nők Szövetségének kongresszusán fogok részt venni, ahol terveim szerint bemutatom a résztvevőknek a PES Women „Az én testemmel én rendelkezem” kampányát.

Az eseményekről természetesen részletesen be fogok számolni honlapomon is.