Inspiráló és magával ragadó példaképek az Atlanti-óceán másik oldalán

Harmadik egyesült államokbeli látogatásomra a nők választáson való indulását segítő, pártok felett álló kezdeményezés, a 33. Annual Parties of Your Choice Gala szervezőinek meghívása révén kerülhetett sor. A Sam Bennett által vezetett Women’s Campaign Fund tevékenységét öt tulajdonság jellemzi a legjobban: korai, minden szintre kiterjedő, pártközi, bátor és sokszínű. Alig egy évvel az európai választások előtt az európai nőknek is  a pontosan erre a megközelítésre van szükségük.

A nők mobilizálását sohasem selehet túl korán elkezdeni. Alig egy évvel az európai parlamenti választás előtt minden nőt arra szólítok fel, hogy csatlakozzon és vegyen részt a kampányunkban a nemzeti pártok vagy akár az Európai Szocialisták Pártja aktivista-hálózatának keretei között, és hallassák hangjukat! Szükségünk van a női aktivistákra és női jelöltekre az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek képviselői helyeire, valamint az Európai Bizottságba, és a közélet minden szintjén. Ezt a célt szolgálja az Európai Női Lobbival közösen indított 50:50 kampányunk is, amely egy pártok felett álló kezdeményezés, bár az európai szocialisták rendszerint vezető szerepet játszanak az esélyegyenlőséget szolgáló intézkedések elindításában és megvalósításában. Progresszívként azt valljuk, hogy csak akkor beszélhetünk valódi demokráciáról, ha a soksziníű társadalom minden csoportja képviselethez jut.

A választási kampány előkészítése mellett továbbra is igyekszem sok időt fordítani a nőjogi és esélyegyenlőségi ügyekre. Ennek jegyében New York-i utam során találkoztam Lakshmi Purival, a UN Women vezetőjével, és Zainab Hawa Bangurával, az ENSZ különmegbízottjával. Puri asszony - aki korábban India budapesti nagykövete is volt - elmondta, hogy a Nők helyzetével foglalkozó bizottság (CSW) ülése sikeres volt, köszönhetően az európai országok által kialakított egységnek, amelyre ugyanakkor minden területen szükség lenne. Az Európai Uniónak - ahogyan azt a PES Women mindig is szorgalmazta - teljes mellszélességgel ki kell állnia a nőket érő erőszak elleni küzdelem mellett, amely a CSW idei fő témája. Ennek érdekében az ESZP Nőszervezete tovább folytatja a küzdelmet azért, hogy az uniós stratégia szülessen a nemi alapú erőszak elleni küzdelemről, valamint, hogy európai évet szenteljenek a témának. Bangura asszony, aki Margot Wallström korábbi európai biztos posztját vette át, köszönetett mondott az Európai Unió elkötelezettségéért a nők helyzetének javítása iránt. Bízom benne, hogy a jövő hónapban esedékes brüsszeli látogatása során tovább mélyíthetjük együttműködésünket.

Az ENSZ is véget vetne az abortusz büntethetőségének

Alig egy hete ért véget az Európai Szocialisták Pártja Nőszervezetének amerikai delegációs látogatása, amelynek során - más nemzetközi intézmények és civil szervezetek képviselői mellett - a UN Women vezető munkatársaival is megbeszélést tartottunk, és sok, az esélyegyenlőség iránt elkötelezett szakemberrel találkoztunk (férfiakkal és nőkkel egyaránt). Nézeteik és lelkesedésük nagy ösztönzést jelent számukra, hogy folytassuk küzdelmünket a nemek közötti esélyegyenlőségért, beleértve természetesen a nők szexuális és reproduktív egészségügyi jogait is.

Az inspiráló beszélgetéseken túl, ebben a munkában nagy lendületed ad számunkra egy azóta történt esemény is: október 24-én az ENSZ Közgyűlése elfogadta Anand Grover egészségügyi jogi különleges jelentéstevő jelentését. A dokumentum felszólítja a kormányokat, hogy töröljenek el minden korlátozást, amely meggátolja a nőket a szexuális és reproduktív egészségügyi jogaik gyakorlásában, különös tekintettel az abortusz jogi eszközökkel való akadályozására.

A nők jogainak ilyen korlátozása komoly fenyegetést jelent a nők szabadságára és függetlenségére. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a 21. században van még olyan ország, ahol az abortuszra kényszerülő nőket bűnözőként kezelik. Azt pedig különösen sajnálatosnak tartom, hogy ezek a sötét múltat idéző nézetek esetenként még az Európai Parlamentbe is eljutnak. Két néppárti képviselőtársam, Anna Záborská és Alojz Peterle például nyíltan támogatják azt a kezdeményezést, amely a gyermekek védelmének álcája mögé bújva próbálják egyházi érdekek szerint értelmezni az egyetemes emberi jogokat.

Az ESZP Nőszervezetében kiemelt témáink között tartjuk számon, hogy a világ kormányait a nők szabad választáshoz való jogának elismerésére és tiszteletben tartására bírjuk. A Közgyűlés által jóváhagyott ENSZ-dokumentum, amely számos emberi jogi szervezet véleménye alapján született meg, figyelemreméltó segítséget jelent számunkra és valamannyi progresszív mozgalom számára ebben a küzdelemben.

Adjunk szót a migráns nőknek

Három mozgalmas New Yorkban töltött nap után izgatottan vágtam bele amerikai látogatásunk második felébe,amely egyben annak fő célja is volt. Ez egy két napos szeminárium volt, a FEPS rendezésében.  A szemináriumon részt vettek kutatók, akadémikusok és politikusok az óceán mindkét partjáról, hogy megosszák egymással nézeteiket és tapasztalataikat két témában: migráns, gondozási szektorban foglalkoztatott munkavállalók valamint a konzervatív feminizmus növekedése.

Ahogy a nyitóbeszédemben én is kiemeltem, az gondozási ágazatnak folyamatosan nő a jelentősége most, amikor öregedő, és olyan társadalommal kell szembe néznünk, amelyben mindennapos problémát jelent a magánélet és a szakmai karrier konfliktusa. De ez a rendkívül fontos ágazat is válságon megy keresztül: a nyugati és fejlettebb országokban munkaerőhiány van ezen a területen-legyen szó gyermekgondozásról, idősek ápolásáról, vagy orvosi ellátásról- és egy gyors demográfiai változáson megy keresztül, amelyek erős húzóerői a fejlődő országok számára, amelyben munkanélküliség, szegénység és strukturális problémák vannak. Ennek hatására új típusú migrációs hullámok jelennek meg a hiányok pótlására ebben a szektorban, amellyel viszont új egyenlőtlenségeket eredményeznek máshol.

Először is, nem szabad elhanyagolni a gondozási ágazat gender dimenzióját, beleértve ebbe a háztartásban végzett munkát. Hiszen a háztartási munkák 83%-át nők, illetve lányok végzik. Őket gyakran az anyaországban képezték nővérré, és/vagy ott foglalkoztatták. Bár ismeretes, hogy ez a migráció lehetőséget ad a liberalizációra és a fejlődő országokból származó nők gazdasági függetlenségének elérésére, de nem szabad elfelejtenünk, hogy ezek a nők gyakran végül nem elismert, szervezett és hivatalos munkát végeznek.

Éppen ezért kell felismerni a gondozói és a háztartásban végzett munka fontosságát. Mégis gyakran nem ismerik el őket gazdaság részvevőjeként, észrevehetetlenek, és hiányoznak azok a jogaik és védelmük, amelyekkel a többi munkavállaló rendelkezik. Ezért üdvözlöm a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Egyezményét a háztartásban dolgozókról, amelyet 2011. június 16-án írtak alá. Folytatni fogom az irányú tevékenységemet az PES-ben, amellyel nyomást gyakorlok az EU-ra illetve annak tagállamaira, hogy ratifikálják és tegyék a belső jog részévé ezt az egyezményt. Erre azért van szükség, hogy megérdemelt jogokat, teret és elismerést adjanak a migráns nőknek (akik nagy többségben vannak a háztartási alkalmazottak között), beleértve ebbe a szociális védelmet és a jogot, hogy csökkentsék a munkaidőt és a munkafeltételeket.

Emellett, a migráns nők többszörös megkülönbözetéssel és akadályokkal szembesülnek, mióta a fejlett világ migrációs politikája rendkívül szűk és korlátozó. Ugyanakkor világosan látszik, hogy a migráns nők nagyon sokkal járulnak hozzá a társadalomhoz és a gazdasághoz. Nem kellene foglalkoznunk a gondozási ágazatban tevékenykedők vízumával? Ez a terület egy központi kérdése a globális gazdaságnak, ezért figyelemmel kell lennünk a globális igazságosságra, amely szolidaritást és termelékenységet teremt.

Azt mondtuk, hogy nem szabad ösztönözni az egyenlőtlenségeket a fejlődő országokban azzal, hogy elvonjuk tőlük a magas színvonalú munkaerőt. Ezért szükségünk van olyan hosszú- és rövid távú stratégiákra a származást és rendeltetést illetően, hogy a migráció választás legyen, ne pedig a túlélés eszköze.

A napot Nancy Frazer előadásával zártuk, aki azt állította, hogy kell egy harmadik út a Palonyi féle piacosítás és szociális védelem mellet ahhoz, hogy új modellt hozzunk létre. Javaslata szerint a harmadik irány az emancipáció, ami több egyensúlyt és egyenlőbb személetet adna a társadalomnak és a globalizált világnak.

"Már több bennünk a közös, mint ami megoszt minket"

Ezekkel a szavakkal kezdődött a tegnapi találkozásunk az Obama kormányzat által kijelölt  Globális Női Problémákkal foglalkozó nagykövettel, Melanne Verveerrel. Nagyon fontos, hogy fel kell ismerni a globális női problémákat és globális megoldásokat keressünk számukra.

Egy a legfontosabb témák közül, hogy biztosítsák a nők gazdasági függetlenségét. Ms. Verveer elismerte, hogy a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válság aránytalanul nagy súlyt helyez a nőkre.  Hatása sokkal nagyobb a nők számára, de nemcsak a válság maga, hanem a kormányok által bevezetett megszorító intézkedések miatt mind az USA-ban, mind Európában, amelyek minden állomását veszélyeztetik a nők életének.

Ms. Verveer azt mondta,hogy „a helyreállítási politikába be kellene vonni a nőket. Ennek a bevonásnak gazdasági előnyei lennének az egész társadalom számára, a nők és férfiak, a lányok és fiúk számára. A nemek közötti esélyegyenlőség nem csupán női téma.” Ez egy kritikus pont. Befogadónak kell lennünk. Ami azt jelenti, hogy szorosan együtt kell működnünk a férfiakkal, valamint fiatal nőkkel, mivel a nők küzdelmei nem csak a nőkre tartoznak. Javasolta, hogy létre kell hozni egy platformot a fiatal nők számára, amely zseniális ötlet.

Mind az USA-ban, mind Európában biztosítanunk kell, hogy ez a válság ne lehessen ürügye a múlthoz való visszatérésnek. Óvatosnak kell lenni, hogy ne veszítsük el azt, amit már sikerült elérni. A nők jogainak előmozdítása nem lehet opció. Inkább vissza kell fordítani a folyamatokat, és a marginalizációt a nőjogokkal kapcsolatban.
Éppen ezért kell átcsoportosítani a nőket világszerte, ahogy azt Ms. Verveer is említette. Nekünk kell felajánlani képességfejlesztőket, hálózatokat és mentori rendszert kell létrehozni a nők között világszerte.

Végül foglalkoztunk a nők megerősödő politikai részvételét ért reakciókkal. Biztosnak kell lennünk abban, hogy a nők részt fognak venni a politikai döntéshozatalban és hallatni tudják hangjukat, hogy megoszthassák gondjaikat.

Utolsó New York-i találkozók: erősödő transzatlanti kapcsolatok és közös témák

Tegnap eredményes megbeszéléseken vettünk részt New Yorkban. Reggel Lakshmi Purival, az ENSZ Nőszervezetének megbízott főigazgatójával volt találkozónk. A megbeszélés rendkívül inspiráló és motiváló volt számunkra.

Kifejtette, hogy az ENSZ Nőszervezete szembeszáll a fennálló problémákkal. A találkozó fő témája az volt, hogy olyan közös stratégiát alkossunk, amely elősegíti az ENSZ Nőszervezet munkáját. Ms Puri pénzügyi támogatásunkat kérte, különösen az EU és, annak tagállamainak részéről. A nehéz idők ellenére, az EU-ban van segélyekre szánt költségvetés, és annak egy részét fel tudjuk ajánlani az ENSZ Nőszervezetének programjaira. Teljes mértékben egyetértek Ms. Purival amikor azt javasolta, hogy ezt a pénzügyi elosztást foglalják bele a 2014-2020-as költésvetésbe, és ez prioritásként  foglalja magába nemek közötti esélyegyenlőséget.

Ezenfelül, meg kellene  erősíteni  a kapcsolatokat az ESZP Nőszervezetével, hogy több eredményt érjünk el és a külvilág számára láthatóbbá válhassunk. Meggyőződésem, hogy ki kell építenünk egy stratégiai partnerséget és megállapodásokat kell kötni bizonyos témákat illetően, valamint strukturális átalakítást is végre kell hajtani.

• Minden kihívás ellenére, az ENSZ Nőszervezete pozitív eredményeket tudhat magáénak:
• Más ENSZ-ügynökségektől eltérően önálló igazgatóság garantálja a tagok pénzügyi hozzájárulását.
• A valós és hatásos eszközök hatására a Gazdasági Felemelkedés, az Erőszak elleni harc és a Politikai Részvétel a Nők Számára a helyükre kerülnek.
• Az ENSZ Nőszervezetének szánt költségvetés a gazdasági válság ellenére 75-ről 101 millió dollárra emelkedett.

Később lehetőségünk volt találkozni olyan amerikai civil szervezetek képviselőivel, amelyek különböző nézőpontokból, de mindannyian a nők jogaival foglalkoznak. Úgy mint,  Equality Now, National Organization for Women in NYC,Center for Reproductive Rights és a League of Women Voters of the City of New York.

Ez a találkozó a civil szervezetekkel kihangsúlyozta a közös küzdelmet az Atlanti óceán minkét oldalán. Ennek fő részei különösen a konzervatív kormányok által hozott, nők szavazati jogával, a nők képviseletével, a szexuális és önrendelkezési joggal, a nők oktatásával és az egészségügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos döntések kezelése.

Érdekes volt megfigyelni, hogy ugyanazokkal az akadályokkal nézünk szembe Európában, mint az USA-ban, többek között a női szervezetek szétszóródásával. Nagyon sajnálom, hogy egyik kontinensen sincs egyetértés a nem közötti esélyegyenlőséget illetően a civil szervezetek között. Különösen abban, hogy a női témákat még mindig úgy kezelik, mint családi témát és, hogy hiányzik emberi jogi dimenzió a közszolgáltatások és az egészségügyi közösségek terén.

Annak érdekében, hogy ezekkel az aggasztó tendenciákkal fel tudjuk venni a harcot, úgy vélem követnünk kell az amerikai civil szervezetek példáját, amelyek erőfeszítéseket tesznek azért, hogy szövetségre lépjenek más civil szervezetekkel az erőteljesebb fellépés érdekében. Abban is egyetértettünk az amerikai partnerekkel, hogy nekünk, mint Progresszív feminista vezetőknek kell tisztázni azt a dolgot, hogy itt a nemek közti esélyegyenlőség kérdése forog kockán.

Végül arra is volt alkalmunk, hogy eszmét cseréljünk egymás bevált gyakorlatairól, mivel az ottani civil szervezetek szerettek volna tanulni a mi kereskedelmi szokásainkból, a nők munkaerő-piaci bevonásából, valamint a szülési szabadság-poltikánkból.

Think Equal! Mit tesznek az Egyesült Államokban az esélyegyenlőségért?

Egyesült államokbeli látogatásunk második napján egy rendkívül érdekes konferenciára került sor a  Friedrich Ebert Alapítvány társrendezésében, ahol lehetőségünk volt találkozni Elizabeth Krugerrel, New York állam szenátusának tagjával, Elisabeth Caputoval, a Democratic Leadership for the 21th Century elnökével, és Katherine Doehringgel, az Organizing for America New York Field igazgatójával.

Kruger szenátor a közelgő amerikai és az EU tagországaiban zajló választásokkal kapcsolatban is kiemelte, hogy nagyon nehéz dolga lesz a progresszív erőknek. Az amerikai kampány fontos része a munkahelyteremtés. Meg vagyok győződve róla, hogy ez nem lesz másként Európában sem. Az USA-ban a doktori fokozottal rendelkezők többsége nő, és diplomával is több nő rendelkezik, de magas pozíciókig nem jutnak el. Ezért teljes mértékben egyetértek azzal a véleményével, hogy az egyetlen útja a gazdaság talpra állításának, hogy programot kell készítenünk a nők munkába állásáról.

Liz Krueger Obama példájával bebizonyította, hogy a progresszív politikai erők fontos kérdésként kezelik a nők jogainak védelmét és az esélyegyenlőség előmozdítását. Amikor megkértem Liz Kruegert arra, hogy mutasson nekem az Obama-adminisztráció által kezdeményezett olyan programot, amely a nők megsegítését szolgálja a válság során, gondolkodás nélkül a következőt válaszolta: „ez egyértelműen az ún. Jobs Act”. Ez a jogszabállyal megvédtek 280 000 tanárt (többségében nőket) az elbocsátástól, növelték a nőknek folyósított munkanélküli segélyt és csökkentették a nőket érintő adókat.

Köszönettel tartozunk ezért a találkozásért, amelyen egyértelművé vált számunkra, hogy a demokraták elnökválasztási kampányának prioritásai közé tartozott a női választók megszólítása, mivel többen vannak, mint  a férfiak. A következőkben szeretném bemutatni ezt a stratégiát, mivel Európa számára is követendő példának tartom. Röviden összefoglalva a főbb elemei a következők:

• A következő kampányidőszakra létre kell hoznunk egy olyan hálózatot, amelyben a már jól ismert technikák találkoznak, mint például a „door to door” kampány, a választók otthonában való felkeresése, a szomszédi kapcsolatok erősítése és hálózatok kiépítése a legalsóbb szinteken is (vissza a gyökerekhez) 
• Olyan bizalmi embereket kell találnnk, akik a „nagymama” szerepét játszva segítenek bevonni a nőket a közösségbe, akik segítenek meggyőzni az embereket, hogy miért kell ránk szavazni, mit tehetünk a nőkért, főleg az oktatás és az egészségügy terén.
• Bevonni fiatal nőket, akik adottnak tekintenek dolgokat, és így nem érzik, hogy a változásért el kell menniük szavazni.
• Prioritásokat kell megfogalmazunk a nők jogait illetően az egészségügy, a nők szexuális és önrendelkezési joga és egészsége (SRHR), valamint a nemek közötti bérolló megszüntetése terén.
• Az egészségügyi reform részeként meg kell teremteni, hogy a biztosítási rendszerben és a családtervezésben egyenlőbb feltételeket határozzanak meg.

Ezen a téren Egyesült Államokban is bőven van tennivaló: a kongresszusi többséggel bíró republikánusok a progresszív erők számára elfogadhatatlan álláspontot képviselnek például az SRHR prioritást illetően, azáltal, hogy megpróbálták kizárni az apaság intézményét. A nők és férfiak közötti bérkülönbség pedig jelentős probéma az Egyesült Államokban is, ahol ez az érték 25 százalék! Vannak még megoldatlan problémák helyi szinten is. New York állam vezetése például elfogadott egy csempészet-ellenes törvényjavaslatot, amely az egyik legszigorúbb javaslat volt, de végrehajtásra nem került. A gyermekellátás szinte nem is létezik, és óriásiak a különbségek figyelhetőek meg bőrszín, nem, valamint pénzügyi és szociális helyzet alapján is.

A UN Womennél tett látogatásunk jó hangulatban indult Dominique Bicharával, a Világbank által küldött ENSZ különmegbízottal. Örömmel hallottam, hogy a Világbank milyen komolyan veszi a nők és férfiak közötti esélyegyenlőség megteremtését a gender szempontok figyelembevételével. Dominique Bichará egyetértett velünk abban, hogy a tervek megvalósításához, a világ talpra állításához erősebb gender-dimenzióra van szükség. Tervei között szerepel, hogy a Világbank Kormányzótanácsában további nyomást gyakoroljon a tagállamokra az esélyegyenlőségi szemlélet meghonosításáért.

Elsősorban azon vehető észre ez a megújult hozzáállás a Bank részéről, hogy egyre több nőt helyeznek magas pozícióba, ideértve az alelnököt, és a vezetőség tagjait. Másodsorban ez a trend érzékelhető a kampányaikban és az új programokban is. Jó példa erre a „Think-Equal” kampány, amelyet a Gender és fejlődés 2012 című jelentéshez kapcsolódóan indítottak el. Mindezeken túl az esélyegyenlőség központi témája volt az éves közgyűlésnek is, elismerve ezzel, hogy az esélyegyenlőség fontos a gazdaságnak is. A Világbank különösen nagy figyelmet fordít a fiatal nőkre, ami nagyon fontos, és követendő példa. Ennek érdekében indították „Kamasz Lány Kezdeményezésüket” is, melynek célja a fiatal nők képességeinek fejlesztése és gazdasági függetlenségük megteremtése.

A költségeket tekintve a Világbank 65 milliárd dollárt adományoz a gender által érintett programokra, úgy mint oktatás, egészségügy, képzések stb. Nagyon elégedett voltam azzal, hogy a gender programokra szánt költségvetés 2008-ban 34%-ról 54%-ra emelkedett. De 49,3 milliárd dollárral az Európai Uniót is támogatták a nemek közötti esélyegyenlőséget előmozdító programok támogatására.

A találkozó után a UN Women központjába mentünk, ahol találkoztunk Margot Wallstömmel. Margot régi ismerősősöm, de mindig jó találkozni vele, és látni az elkötelezettségét a női jogok előmozdítása érdekében. Margot tájékoztatott minket a legújabb prioritásokról szakterületén, háborús területeken bekövetkező, nőket érő erőszak felszámolása témájában. 2012-re az alábbi öt prioritást jelölték ki:

• nem szabad hagyni, hogy az elkövetők büntetlenül maradjanak
• mozgósítani kell a politikai pártokat
• ösztönző kutatások(mit jelent jó katonának lenni, hogyan lehet segíteni az áldozatoknak)
• szemléltető képzések
• média támogatás

Az érintett országok: Libéria, Kongói Demokratikus Köztársaság, Bosznia Hercegovina, Elefántcsontpart, Líbia és Jemen.

A program részeként arabul beszélő nőkből álló ENSZ-delegációkat küldenek Líbiába hogy könnyebben fel tudják venni a kapcsolatot a helyi nőkkel és, hogy több tapasztalatot tudjanak szerezni első kézből. Emellett Margot és csapata bekapcsolódott a líbiai alkotmány megszövegezésébe, amellyel azt akarják elérni, hogy a nőknek nagy befolyása legyen a döntések meghozatalában.

A megbeszélés végén az a megtisztelés ért, hogy Margot felkérte az ESZP Nőszervezetét, hogy kapcsolódjon be ebbe a ügybe, amely fontos helyen szerepel a Biztonsági Tanács napirendjén is. A komoly feladathoz az ESZP Nőszervezete megfigyelőkkel, tárgyalódelegációkban való részvétellel, közvetítőkkel, másrészt pedig nőtársaink mozgósításával kíván hozzájárulni.

Delegációs látogatás az Egyesült Államokban

A héten a PES Women delegációjával az Egyesült Államokban tartózkodom, ahol magas rangú politikusokkal és nemzetközi szervezető szakértőivel találkozunk. Október 19-én, szerdán az Európai Szocialisták Pátjának Nőszervezete Melane Verveerrel, a Globális Női Problémák nagykövetével találkozunk Washingtonban. Melane Verveert Barack Obama jelöle ki erre a posztra, hogy lendületet adjon a nőket érintő témáknak. A megbeszélésen arra koncentrálunk, hogy a kormány hogyan segít a gazdasági válság által érintett nőknek. Megvitatjuk továbbá azokat a programokat, amelyeket már elindítottak e téren, valamint hogyan lehetne ezekhez hasonlókat kezdeményezni az Európai Unióban.

Találkozni fogunk Patty Murray demokrata párti szenátorral is. Ő a legmagasabb pozícióban lévő nő a szenátusban, és rendkívül fontos szövetségese az Európai Szocialisták Pártjának. Beszélni fogunk az un. „csendes válságról”. Bizonyított tény ugyanis, hogy a jelenlegi válság sokkal inkább érinti a nőket. De szintén „csendes” válságot okoznak a konzervatív és jobb-oldali kormányok által kezdeményezett megszorítások Európa-szerte, egészen pontosan azokban az ágazatokban, amelyek sok nőt foglalkoztatnak, illetve az állami juttatások radikális csökkentésében, amivel a nőket még rosszabb helyzetbe hozzák  a férfiakhoz képest. Murray szenátorral egyeztetjük, hogyan lehetne alternatív megoldást  létrehozni.

Washingtoni látogatásunk előtt még New Yorkban töltünk néhány napot. Az első találkozónk október 17-én, hétfőn lesz. Dominique Bicharával találkozunk, aki a Világbankot képviselő ENSZ különmegbízott. Ezután egy régi barátnőmmel, Margot Wallströmmel beszélgetünk, aki jelenleg a fegyveres konfliktusok során nemi erőszakot szenvedett nők helyzetével foglalkozó különmegbízottja az ENSZ-nek. Este pedig, a Friedrich Ebert Alapítvány szervezésében találkozunk néhány New York-i demokrata képviselővel, beleértve Liz Kruegert New York állam szenátorát is.

Október 18-án, kedden Lakshimi Purit látogatjuk meg, aki az ENSZ Nőszervezetének vezetője, és Michelle Bachelettel dolgozik együtt ezen a téren. Délután pedig olyan amerikai esélyegyenlőséggel foglalkozó civil szervezetek képviselőivel találkozunk, mint az Equality Now, a National Organization for Women, a Leage of women Voters of NYC és a Center for Reproductive Rights.

A legérdekesebb eseményre a hét második felében, Washingtonban kerül sor: az Európai Progresszív Tanulmányok Alapítványával közösen konferenciát szervezünk melyen arra keressük a választ, hogyan lehetne megerősíteni az esélyegyenlőség jelenlététét a nemzetközi színtéren.

Nagyon izgatott vagyok az elkövetkező hét miatt ugyanakkor nagyon várom a találkozásokat ezekkel az izgalmas és fontos emberekkel. Az eseményekről az ESZP honlapján, a Facebookon és Twitteren folyamatosan beszámolok.

Uniós polgárság, éghajlatváltozás, fiatalok munkanélkülisége

A hét az Európai Parlamentben és azon kívül (2011. október 10-16.)

Az elmúlt héten elsősorban szakbizottsági ülésekkel telt, azonban az Európai Parlamenten kívül is volt alkalmam néhány érdekes és hasznos programon részt venni.

Ugyan a heti munka egyes bizottságaimban már hétfő délután kezdetét vette, ekkor még Bulgáriában voltam, ahol Ivailio Kalfin EP-képviselő kollégám köztársaságielnök-jelölti kampányában vettem részt egy több települést érintő körút részeként. A keddi ülésekről azonban már nem hiányozhattam, hiszen több, fontos témában szavaztunk a bizottsági álláspontokról. Így például az esélyegyenlőségi bizottságban a nemek közötti egyenlőségnek az Európai Parlament munkájában való általános érvényesítéséről szóló jelentésről, az alkotmányügyi bizottságban - többek között -  az uniós intézmények dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló szabályozás módosításáról, mellyel kapcsolatban az elmúlt hónapokban több alkalommal is felszólaltam.

Ezen kívül az alkotmányügyi bizottság a héten tárgyalta azt a véleménytervezetemet is, amelyet az Európai Bizottság uniós polgárságról szóló 2010-es jelentéséről készítettem. A jelentés kiemelten foglalkozik az uniós polgársággal járó jogok érvényesülését akadályozó tényezőkkel és azok áthidalásának lehetőségeivel. Az alkotmányügyi bizottság véleményének elkészítése során nagyban tudtam támaszkodni a polgári kezdeményezésről szóló jelentésemmel szerzett korábbi tapasztalatokra is. Úgy gondolom, a Bizottság helyes megközelítést választott, amikor a jelentés készítése során leíró megközelítés helyett a proaktív szemléletet alkalmazott, hiszen így jobb áttekintést kapunk a szükséges intézkedésekről. Habár általános törekvés az uniós szabályozás mennyiségének csökkentése, ezen a területen újabb, “kemény jogi eszközök” alkalmazását tartom szükségesnek. A 2009-es magyarországi tapasztalatokból is okulva javaslatot tettem arra, hogy minden tagállamban egyszerre kerüljön sor az európai választásokra; továbbá arra is, hogy gyorsuljon fel az egyesületek, alapítványok és kölcsönös önsegélyező társaságok európai statútumának kidolgozása, ezzel is elismerve ezen szervezetek fontosságát. Egyúttal ezt az alkalmat is megragadtam, hogy felszólítsam az érintett poltikai szereplőket, hogy - az európai polgári kezdeményezés jövő áprilisban lehetővé váló “éles” bevetéséig - minden szükséges adminisztratív és gyakorlati előkészületet tegyenek meg azért, hogy az európai polgárok a polgári kezdeményezés révén intenzívebben vehessenek részt az Unió demokratikus életében.

Munkám során újra és újra azzal kell szembesülnöm, hogy a nemek közötti egyenlőség hiánya milyen sokoldalú probléma: az élet minden területén jelen van. Az alapprobléma sikeres kezeléséhez a lehető legszélesebb nézőpontokból kell megismernünk a jelenséget, esetenként először szokatlan összefüggésben is. Talán a külső szemlélők ide sorolnák azt a nyilvános meghallgatást is, amelyre kedden került sor az EP-ben “A nők és az éghajlatváltozás“ címmel. Az éghajlatváltozás egy meghatározó, valamennyiünket érintő és aktuális téma, amely a nemek közötti esélyegyenlőségre is kihat, és különböző hatással bír a nőkre mint a férfiakra. Gondoljunk csak az élelmiszerellátási nehézségekre, az éhezésekre, a lakhatatlanná váló területekről érkező menekültekre, a szaporodó természeti katasztrófák áldozataira és túlélőire. Ezek a jelenségek az éghajlatváltozás következményeként lépnek fel. Ezen kívül jól jellemzi a kiegyenlítettlen helyzetet az is, hogy a klímaváltozás megakadályozásáról folytatott tárgyalásokon és a kapcsolódó területeken folyó döntéshozatalban a nők jelentősen alul vannak reprezentálva. Az Európai Unió azonban élére kíván állni az ezen változtatni igyekvő törekvéseknek. Ennek részeként szervezte a nőjogi és esélyegyenlőségi bizottság ezt a meghallgatást, amelyen Connie Hedegaard, az Európai Bizottság éghajlatváltozásért felelős tagja is részt vett. Akit érdekel a téma, az EP honlapján részletesen olvashat az elhangzott előadásokról.

Szerdára Párizsba, a francia Szenátusban rendezett szemináriumra kaptam meghívást, melynek témája Terra Nova think tank által most publikált tanulmánya volt.  A rendezvényen a korábbi francia szociális miniszter társaságában megvitattuk a tanulmány főbb megállapításait a férfiaknak az esélyegyenlőségi politikában betöltött szerepéről és befolyásáról. Ezen kívül a jelentés 48 progresszív indítványt is tartalmaz, amelyek az esélyegyenlőségi szakpolitika valamennyi területét érintik. Hozzászólásomban arra hívtam fel a figyelmet, hogy az esélyegyenlőségi politikának új lendületre van szüksége a gazdasági és szociális válság következményeinek felszámolása érdekében.


Csütörtökön tartotta első ülését az a fiatalok munkanélküliségének problémájával foglalkozó munkacsoport, amelyet az Európai Szocialisták Pártja hozott létre. A probléma súlyosságát jól jelzi, hogy Európában átlagosan ma minden ötödik fiatal munkanélküli, egyes tagállamokban pedig még ennél is rosszabb a helyzet. A munkacsoport ülésén több javaslatot is felvetettünk a fiatalok munkanélküliségének csökkentése érdekében. Ezek közül a legérdekesebb a tervezett nemzetközi pénzügyi tranzakciós adóra vonatkozott, melynek egy részét a fiatalok helyzetének javítására kellene fordítani.

Szombaton a már szokásossá vált hétvégi előadássorozaton vettem részt, amelyet a vidéken élő nők közéleti szerepvállalásának ösztönzése érdekében szerveztünk meg “Nők lendületben” címmel. Ezúttal Nyírbátorban tartottunk előadást - Balla Jánosné polgármester asszony meghívására - dr. Kolláth György alkotmányjogásszal, és Veres János országgyűlési képviselőjével, az MSZP Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei elnökével.


A hét utolsó napja utazással telt. Jövő héten az Európai Szocialisták Pártja Nőszervezetének delegációjával New Yorkban és Washingtonban találkozókon veszünk részt a UN Women, a Világbank vezető szakembereivel, illetve demokrata párti politikusokkal. Csütörtökön az amerikai fővárosban az Európai Progresszív Tanulmányok Alapítványával közösen, a Jean Jaures Alapítvány és a Woodrow Wilson International Center for Scholars támogatásával szervezünk konferenciát arról, hogyan lehetne megerősíteni az esélyegyenlőség jelenlététét a nemzetközi színtéren. Az eseményekről folyamatosan beszámolok itt, a honlapomon valamint Twitteren is!

Egy izgalmas ősz nyitánya

A hét az Európai Parlamentben és azon kívül (2011. szeptember 5-11.)

Az elmúlt napok nagy nyüzsgésében a csendesebb nyári időszaknak már nyoma sincs az Európai Parlament folyosóin. A heti találkozókat az őszi munkarend kialakításával kapcsolatos teendőink uralták. Így volt ez kedden is, az Európai Szocialisták Pártja Nőszervezetének vezetőségi ülésén, ahol a legfontosabb teendőnk az Egyesült Nemzetek Szervezete és más civil szervezetek képviselőivel való októberi találkozónk előkészítése volt, amelyre New Yorkban kerül sor. Több találkozót tervezünk demokrata párti politikusokkal is, hogy meghallgathassuk tapasztalataikat az esélyegyenlőségi politikák terén. A legfontosabb kérdést a nők gazdasági függetlenségének megteremtése jelenti, amely a jelenlegi gazdasági körülmények között már önmagában is óriási kihívás, de a nők helyzetével és jogaival kapcsolatos konzervatív álláspontok térnyerése  tovább bonyolítja a helyzetet. Meggyőződésem, hogy transzatlanti partnereink hasznos tapasztalatokat osztanak majd meg velünk, amellyel elejét tudjuk venni az eddigi elért eredményekre óriási fenyegetést jelentő konzervatív visszalépéseknek. A New York-i és washingtoni látogatás előkészítésén túl az ülésen vendégül láttuk a Szocialista Fiatalok Nemzetközi Uniójának képviselőit, akik bemutatták legújabb kampányukat és szervezetük tevékenységét, amelyből egy kis ízelítőt már kaphattam augusztusban, a remekül sikerült IUSY Világfesztiválon.

Szerdán az alkotmányügyi bizottság is megtartotta első őszi ülését, melynek elején megemlékeztünk az oslói terror áldozatairól. A bizottság ülésén szavaztunk a 2012-es költségvetésről, amelynek során az általam benyújtott módosító indítványok is megkapták a szükséges többséget.

Csütörtökön, a közlekedési bizottság ülésére vendég is érkezett: Neelie Kroesszel, az Európai Bizottság digitális menetrendért felelős tagjával az elektronikus segélyhívó rendszerek elterjesztéséről tartottunk eszmecserét. A biztos asszonyt arról kérdeztem, hogyan fogja áthidalni a Bizottság azt, hogy egyes tagállamok nem mutatnak hajlandóságot a szükséges lépések megtételére, holott ezeken a - női brosstűnél alig nagyobb - eszközön akár életek is múlhatnak.

Az Európai Bíróság egy tavaszi ítélete nyomán fennáll a veszélye annak, hogy jelentősen megemelkedjenek a biztosítási díjak. Ezzel a témával kapcsolatban is részt vettem egy megbeszélésen a héten, de az ősszel ez a téma még sokszor elő fog kerülni. Az Európai Parlament - pártállástól függetlenül - szeretné elérni az árképzés olyan átalakítását, amely nem feltétlenül jár áremelkedéssel a fogyasztók számára. Az eddigi, biztosítókkal, képviselőkkel és más szakemberekkel folytatott egyeztetések alapján jó esélyt látok arra, hogy sikerül ezt a célkitűzésünket elérni.

Pénteken - már Magyarországon - az MSZP Nőtagozatának elnöksége is megtarotta első őszi ülését, ahol  - a PES Womenhez hasonlóan - áttekintettük őszi teendőinket és megszerveztük az előttünk álló hónapok munkáit. Akárcsak Brüsszelben, az ősz idehaza is izgalmasnak ígérkezik!

Fényképek a Rozmaring Kertvendéglő - remekül sikerült - 20. születésnapi ünnepségéről, amelyet hétvégén rendeztek.

Millenniumi fejlesztési célok az anyák védelmében

Szeptember 22-23. között a világ vezetői New Yorkban csúcstalálkozót tartottak, amelynek fő témája a millenniumi fejlesztési célokban foglaltak megvalósításának értékelése volt. A 2001-ben elfogadott célok elérése érdekében az Európai Szocialisták Pártja Nőszervezte (PES Women) is igyekszik kivenni a részét az előttünk álló feladatokból.

A Millenniumi Fejlesztési Célok nagyon fontosak a nők szempontjából is: komoly előrelépést jelentenek a nemek közötti esélyegyenlőség, az AIDS elleni küzdelem és a kismamagondozás terén egyaránt. Öt év maradt a millenniumi fejlesztési célok megvalósítására, de egyre valószínűbb, hogy azokat nem fogjuk tudni 2015-re teljesíteni.

Nagy örömmel fogadtam, hogy „az én testemmel én rendelkezem!" kampány keretében a portugál kolléganőm, Elza Pais elindított egy kezdeményezést, amely a várandós kismamákat fenyegető egészségügyi kockázatokra hivatott felhívni a figyelmet. Az „Aki életet ad, ne veszítse el sajátját" elnevezésű kampány célja, hogy felhívja a figyelmet az afrikai nők helyzetére, akik a várandóság és a szülés alatt súlyos egészségügyi kockázatoknak vannak kitéve: 16 afrikai nőből egyet fenyeget a kockázat, hogy életét veszti a szülés közben fellépő komplikációk miatt. Európában csak minden 2800. nőt fenyeget ez a veszély.

Nem ez az első alkalom, hogy az Európai Szocialisták Pártja Nőszervezete felemeli a hangját a terhes nők védelméért.  „Az én testemmel én rendelkezem" kampányunkban világszerte igyekeztünk felhívni a figyelmet a várandós nők egészségének megóvására. Az ENSZ 536 000-re becsüli azoknak a nőknek és fiatal lányoknak a számát évente, akik terhesség vagy szülés közben, illetve a születést követő hat hétben fellépő komplikációk áldozataivá válnak. Évente 68 000-re tehető azoknak a nőknek a száma, akik nem megfelelő terhességmegszakító beavatkozás következtében életüket vesztik, és legtöbbjük a fejlődő országok valamelyikében esik áldozatául ilyen műhibáknak. A 21. században ez teljességgel elfogadhatatlan!

Az is tarthatatlan, hogy a Millenniumi Fejlesztési Célokat tekintve az anyák védelmére vonatkozó célkitűzés terén tapasztalhattuk a legkevesebb fejlődést. A jelenlegi válság pedig tovább ronthat a helyzeten. Nem a nőkkel kellene megfizettetni a pénzügyi rendszer kudarcait: az édesanyákat fenyegető halálos egészségügyi problémák nagy része megelőzhető vagy kezelhető. Ez azonban megoldhatatlan, amíg korlátozottak a finanszírozási keretek és elérhetetlen a segítségnyújtás.

A nemzeti kormányoknak nem szabad a válságra hivatkozva megfeledkezniük ígéreteikről! Meg kell erősítenünk elkötelezettségünket az anyák egészségének védelme mellett!

A hét – az Európai Parlamentben és azon kívül (2010. június 21-27.)

Ezt a bejegyzést New Yorkból írom, ahová azért utaztam, mert részt veszek a szociáldemokrata pártok nemzetközi szervezete, a Szocialista Internacionálé tanácsának ülésén. A találkozó legfontosabb napirendi pontja a jövő heti, Torontóban megrendezésre kerülő G20-csúcstalálkozó és a világgazdaság helyzete, de emellett szó lesz az éghajlatváltozásról és a közel-keleti békefolyamatról. Emellett szeretném kihasználni a New York-i tartózkodásomat arra, hogy találkozzak az Egyesült Nemzetek Szervezete szakterületeimmel foglalkozó munkatársaival is. Eddig az Afrikával foglalkozó Cheick Sidi Diarra úrral és az esélyegyenlőséggel foglalkozó Rachel Mayanja asszonnyal sikerült megbeszélni egy-egy találkozót.

Eközben a Parlament Strasbourgból hazatért Brüsszelbe, ahol ismét egy bizottsági hét veszi kezdetét. Ennek során két bizottságom is ülésezik.

A nőjogi és esélyegyenlőségi bizottság együttes ülést tart az állampolgári jogi bizottsággal, amelyen megvitatjuk az Európai Védelmi Határozatról szóló tervezetet. Ennek elfogadása óriási előrelépés lenne a nők elleni erőszakkal szembeni fellépésben, mivel lehetővé tenné, hogy az egyik tagállamban kiadott távoltartási végzést az Európai Unió többi tagállamában is érvényre jutassák. Ez azonban egy rendkívül érzékeny terület, mivel egyes tagállamok vitatják, hogy a büntetőjogon túl a polgári jogi, illetve közigazgatási jogi területen is érvényesítsék-e a védelem kiterjesztését. Ezen kívül a nőjogi bizottságban egy eszmecserét is rendezünk a héten, ahol neves külső szakértők bevonásával arra keressük a választ, hogy a nők és férfiak egyenlőségét előmozdító európai uniós szakpolitikák hogyan járulhatnak hozzá a fiatalkori bűnözés elleni küzdelemhez. A „szokásos” napirendi pontok közül „A nők szerepe az idősödő társadalomban” valamint „A bizonytalan foglalkoztatási feltételek mellett dolgozó nők” című jelentéstervezetek megvitatását, valamint „Az etnikai kisebbségi csoporthoz tartozó nők társadalmi integrációja” című jelentések elfogadását emelném ki.

A közlekedési bizottság napirendjén főként hajózással kapcsolatos anyagok szerepelnek, emellett azonban tartunk egy eszmecserét az Európai Bizottság képviselőivel is a tesztszkennerek alkalmazásáról. Nagyon fontosnak tartom, hogy megtaláljuk a megfelelő egyensúlyt a légi forgalom biztonsága és a magánszféra sérthetetlensége között, valamint hogy erről egységes európai szabályozás szülessen. Gondoljunk csak arra, hogy milyen visszás helyzetet eredményezne, ha egyes európai reptereken ilyen megalázó procedúrának vetnének alá minket, míg egy szomszédos országban már egyáltalán nem tartanák szükségesnek az ilyen szigorú ellenőrzést.

A hét második felében a közlekedési bizottság tagjaival Bécsbe látogatok, ahonnan a delegáció Brnoba, Pozsonyba majd Sopronba utazik tovább. Az utazás célja, hogy találkozzunk a térség vasúttársaságainak vezetőivel.

További előrelépések várhatóak a polgári kezdeményezés ügyében is. Miközben már az utolsó módosításokat hajtjuk végre a június végére ígért parlamenti munkadokumentumon, kedden kollégáim találkoznak egy, a kezdeményezéssel foglalkozó szakemberrel, aki több mint 100 civil szervezetet képvisel. Az ilyen találkozókat azért tartom különösen hasznosnak, mert minden egyes alkalommal olyan részletre hívják fel a figyelmemet, amelyre magamtól nem gondoltam volna. Ezen felül a héten parlamenti frakciók közül harmadikként a liberálisok is rendeznek egy szemináriumot a témában.

A fontosabb eseményekről – szokás szerint – részletesen be fogok számolni honlapomon is.