Az elmúlt hetek az Európai Parlamentben és azon kívül

Régóta nem jelentkeztem már blog bejegyzéssel, de kérem, nézzétek el nekem ezt a hiányosságot! Az elmúlt időszakban nagyon sok dolgom akadt. Az Európai Parlamentben és otthon is voltak jócskán teendőim. Megpróbálok most mindenről beszámolni nektek.

Átláthatóbb működést és egységes jogállást szeretne biztosítani az Európai Parlament az európai szintű pártok és pártalapítványok számára. Az új szabályozást már a jövő évi EP-választások során is alkalmazni szeretnénk, ezért a Parlament rövidesen tárgyalásokat kezd a Tanáccsal. Ezzel kapcsolatban árnyék jelentéstevőként én is kifejtettem véleményemet. Szerintem az európai politikai pártok megerősítése a részvételen alapuló kormányzást, és végső soron az uniós intézményrendszer demokratikus működésének megerősítését szolgálja. Rendkívül fontosnak tartom, hogy az unióban a demokratikus európai politikai pártoknak egységes jogállásuk legyen, ami uniós jogon alapul. Az európai szintű pártoknak, valamint a szakpolitikai kutatásokat végző alapítványaiknak kulcsszerepük van az országhatárokon átívelő, valóban európai viták ösztönzésében. Mindez nagyban hozzájárul az európai intézmények és a polgárok közötti közvetlen kapcsolat megerősítéséhez is.

A litván LSDP tavaly decemberi választási győzelme óta, most került sor először kongresszusra, ezért személyesen kívántam Algirdas Butkevičius miniszterelnöknek sok sikert kormánya munkájához, különös tekintettel a júliusban hivatalba lépő, féléves litván EU-elnökség idejére. Beszédemben kitértem az európai ifjúsági garanciára, amely szerintem kiváló lehetőséget jelent Litvániának, hogy – az ír munkáspárti kormány által vezetett, 2013 első félévi EU-elnökség munkájára építve – sikeresen kezeljék Európa jelenlegi, talán legsúlyosabb válságát: a fiatalok munkanélküliségét.

Továbbá elismerésem fejeztem ki Algirdas Butkevičius miniszterelnöknek, amiért az LSDP nőszervezetének vezetője, Birutė Vėsaitė személyében, női gazdasági minisztert nevezett ki, világosan jelezve elkötelezettségét a nemek közötti esélyegyenlőség iránt.

Születésnapot is ünnepeltünk Brüsszelben, mégpedig az európai polgári kezdeményezését. Ebben jelentéstevőként közreműködtem. Az eddig napvilágot látott kezdeményezések száma és az ezekben megfogalmazott célkitűzések optimizmusra adnak okot. Azonban első kezdeményezések során, a szervezők előre nem látott technikai nehézségekkel szembesültek, amelyeket részben sikerült megoldani. Bízom benne, hogy a 2015-ben esedékes teljes körű felülvizsgálatot követően, a folyamat még egyszerűbbé válik. De most, mindenekelőtt az uniós intézmények és a tagállamok együttműködésére van szükség, hogy minél több európai ismerkedhessen meg azzal a lehetőséggel, hogy az európai polgári kezdeményezés révén, közvetlenül is alakíthatja az európai együttműködést, Európa jövőjét!

A Európai Parlament nőjogi és esélyegyenlőségi bizottsága delegációjának tagjaként, két napra Portugáliába látogattam, hogy a helyszínen tanulmányozzuk a portugáliai társadalmi és munkaerő-piaci folyamatokat. A portugál kormány több tagjával is megbeszélést folytattunk, így Teresa Morais esélyegyenlőségi és Pedro Roque munkaügyi államtitkárral, valamint a portugál törvényhozás esélyegyenlőségi bizottságának tagjaival, majd helyi civil szervezetek képviselőivel is. Portugália követendő például szolgált a nemek közötti esélyegyenlőséget illetően az EU többi tagállama számára, azonban a válság és a megszorító intézkedések itt is az áltagosnál súlyosabban érintették a nőket: mind a munkanélküliség, mind pedig a bérolló növekedett. Portugália ugyanakkor továbbra is elkötelezett a nők helyzetének javítása, a nők politikai képviseletének növelése, valamint a nemi alapú erőszak leküzdése mellett. Ezt jól jelzi a néhány éve elfogadott kvótaszabályozás, illetve a nők elleni erőszak megakadályozásáról szóló európai egyezmény ratifikálása is.

Olasz baloldali fiatalokkal is találkoztam a közelmúltban, s nagyon hasznos dolgokat osztottak meg velem. A látogatók beszámoltak arról, hogy a válságot ők nemcsak pénzügyi és gazdasági jellegűnek, de egyben érték- és erkölcsi válságként is megélik. Kitértek arra a szomorú tényre, hogy Magyarországnak az elmúlt három évben igen egyértelmű és nagyon rossz híre lett a világban, s ezt Olaszországban is világosan látják.

A Tavares-jelentéssel kapcsolatban azon az állásponton vagyunk, hogy bár az ország-jelentésben kőkemény tények szerepelnek, s ezek az Orbán-kormány tetteit minősítik, a tervezetben felmerülő szankciók miatt – ebben a formájában legalábbis –annak elfogadását nem támogatjuk.

És most kicsit kevésbé pozitív vizekre kell, hogy evezzünk. Sajnálatos módon, Magyarországon ismét szomorú események történtek, amelyeket muszáj megbeszélnünk, s felszólalnunk ellenük!

Az Orbán-kormány álszent módon emlegeti a család szentségét, miközben magánügynek tartja a családon belüli erőszakot. A kormánypártok „ókori" felfogásában a férfi még mindig „élet és halál ura". Ezt bizonyítják az élettársa elleni erőszakkal gyanúsított Balogh József volt fideszes képviselő, illetve Meggyes Tamás és Daher Pierre korábbi esetei. Úgy gondolom, a családon belüli erőszak csak szélsőséges megjelenései formája annak a társadalmi struktúrának, amelyben a nőket elnyomják. Ezt csak törvényekkel, a nyugat-európai minták átvételével lehet visszaszorítani.

Egy másik aktuális téma Magyarországról a munka világa, amelyről május elsején, a munka ünnepén beszéltem Szigetszentmiklóson és Győrben.

A Fidesz egymillió új munkahelyet ígért. Ezzel szemben, most ott tartunk, hogy rekordszinten áll a munkanélküliség, pedig az éhbéren foglalkoztatott közmunkásokat is beleszámolják a statisztikába. Tündérmeséről beszélnek, miközben zsugorodik a gazdaság.

Mi, szocialisták, a növekedésre és a munkahely-teremtésre fókuszálunk majd, és visszaállítjuk a társadalmi szolidaritást, amelyet a Fidesz durván feltépett. Biztonságot adunk a kiszolgáltatott, beteg vagy rokkant embereknek, és Magyarország nemzetközi tekintélyét is helyre kívánjuk állítani, mert a Fidesz-kormány „háborúskodása” leszűkítette hazánk mozgásterét. Így ma sokkal nehezebb érvényesíteni érdekeinket.

Ma már nagymértékben tőlünk függ, mennyire szolgáltatjuk ki magunkat a ráknak!

Hosszú évtizedeken keresztül a mellrák, és alapvetően minden rákdiagnózis egyet jelentett a halálos ítélettel. Ám ez ma már egyáltalán nem igaz. Az orvostudomány fejlődik. A szűrési módszerek tökéletesednek, egyre koraibb fázisban tudják jelezni, ha baj van, sőt, sok esetben már az úgynevezett rákmegelőző állapotok is szűrhetők és kezelhetők.


Mindenesetre az új gyógyszerek, az új műtéti eljárások kidolgozása, tökéletesedése lehetővé teszi a számunkra, hogy a rákos betegségeket mind nagyobb arányban, mind hatékonyabban gyógyítsuk.

Mielőtt valaki azt gondolná, hogy a szalagokon kívül mást is rózsaszínre akarok festeni, nos, nem erről van szó. A helyzet nem rózsás, és nem is akarom a rákbetegségek veszélyességét bagatellizálni, hiszen alattomos, veszélyes, fájdalmas kórokról van szó, melyek sok ezer embert ragadnak el minden esztendőben.

Ugyanakkor tény, hogy ma már nagymértékben tőlünk függ, hogy mennyire szolgáltatjuk ki magunkat a ráknak! A génekkel nehéz harcolni, tudom, de azért tőlünk is függ, hogy életmódunkkal alapot adunk-e a ráknak, tőlünk függ, hogy elmegyünk-e az esedékes szűrésre.

Különösen igaz ez a mellrákra. A mellrák ugyanis az a betegség, amely az esetek 90%-ban odafigyeléssel és törődéssel gyógyul --- hatna. Igen, jól hallották: minden 100 újonnan diagnosztizált mellrákos betegből nagyjából 90 meggyógyulhatna, ha az elváltozást még időben kiszűrnék és ennek megfelelően kezdenék meg a gyógyítást.

Az sem elhanyagolható szempont, hogy az időben felfedezett mellrák gyakran emlőmegtartó beavatkozással is gyógyítható, ami a későbbi életminőség szempontjából borzasztóan fontos, talán nem kell nőtársaimnak hosszan ecsetelni, hogy miért. A tünetek alapján észlelt betegség általában már előrehaladottabb állapotot takar, így nagyobb eséllyel lehet szükség a mellek eltávolítására, kemoterápiás kezelésre. Természetesen a túlélési esély is csökken, ha későbbi stádiumban történik a diagnózis.

Amikor azt mondom, hogy a betegek 90% gyógyítható lenne, akkor azt mondom, hogy minden esztendőben sok ezer olyan nő élete lenne megmenthető, akik ma belehalnak a mellrákba. Gondoljunk bele, hogy csak Magyarországon minden évben 8000 új mellrákos beteget diagnosztizálnak, és 2500 nő hal meg ebben a betegségben! A mellrák a 35 és 59 év közötti nők között még ma is vezető halálok, és ez az egyik leggyakrabban kialakuló ráktípus.

Hatalmas számok ezek, különösen annak fényében, hogy e nők jó része feleslegesen, mondhatni értelmetlenül hal meg. Jó részüket meg lehetett volna, és meg lehetne menteni az orvostudomány jelenlegi állása szerint.

Azt szokták mondani, hogy két dolog biztos az életben: az adó és a halál. Ezzel nehéz vitatkozni. Mindannyian meghalunk. De nem mindegy, hogy mikor, és nem mindegy, hogy hogyan. Nem mindegy, hogy egy olyan betegségbe halunk-e bele, amelybe alapvetően nem kellene, vagy mondjuk kilencvenhez közeledve, párnák közt, komolyabb szervi megbetegedés és fájdalmak nélkül.

Én az utóbbira szavazok, és azt hiszem, azok, aki eljöttek a mai sétára, ha másban nem is, hát ebben biztosan egyetértenek velem és a pártommal. A mellrák értelmetlen halálok, ezért az Európai Szocialisták Pártja Nőszervezete évek óta kiemelten kampányol a mellrák ellen, és e kezdeményezéshez természetesen mi, magyar szocialisták csatlakoztunk.

Ma Magyarországon minden veszélyeztetett nő előtt ott áll a lehetőség, hogy állami finanszírozás mellett részt vegyen a mellrák-szűrésen. Ám sajnos csak kevesen élnek ezzel az ingyenes mammográfiás lehetőséggel.

Pedig a szűrésen való részvétel szó szerint élet és halál kérdése! Nem véletlen, hogy annyit foglalkozunk európai szinten is azzal, hogy hogyan lehetne a nevetségesen alacsony szűrési arányokat megemelni, hogyan, milyen behívóval, emlékeztetővel, milyen módszerekkel lehetne minél több nőt rávenni a vizsgálatra.  Ezek nagyon fontos szervezési-logisztikai kérdések az egészségügyi kormányzat számára, főleg vidéken, ahol gyakran az alapvető kórházi ellátások igénybe vétele céljából is sokat kell utazni – és ha utazni kell, akkor máris ott tartunk, hogy esetleg mégsem ingyenes az a szűrés mindenki számára.

Ezért támogatjuk, amikor csak lehet, a mobil-szűréseket: ha a hegy nem megy Mohamedhez, mert nem tud, mert nincs pénze, mert szabadnapot kellene kivennie, mert nem akar, mert fél – akkor majd Mohamed megy a hegyhez! Hátha Mohamed meggyőzi, és hátha megmenti.

A szűrés, akármennyibe is kerül, még mindig sokkal olcsóbb, mint a műtétek, a kórházi kezelések és a kemoterápia.

A rákgyógyítás ugyanis nem olcsó dolog. A már diagnosztizált betegek számára ugyanakkor biztosítani kell a megfelelő hozzáférést a legújabb terápiákhoz, a legújabb gyógyszerekhez, ami a társadalombiztosítás feladata. A rákellenes gyógyszerek új generációja és a legújabb kezelési módok olykor nagyon drágák, de nem tagadhatók meg egyetlen betegtől sem. A szegénységgel fenyegetett népességnek is teljes és megfizethető hozzáférést kell biztosítani a gyógymódokhoz, nem tehetünk különbséget nő és nő között e téren.

Ha van egy olyan betegség, mely idejében felfedezve gyakorlatilag az esetek túlnyomó többségében gyógyítható, ha ezt a betegséget elvileg a társadalombiztosítás költségén szűrik, akkor minden egyes nő, aki belehal ebbe a betegségbe, értelmetlen halált hal.

Éppen ezért ennek a mai sétának elsősorban a figyelemfelhívás a fő célja: innen üzenjük minden nőnek, hogy figyeljenek magukra, figyeljenek a testükre, menjenek el az ingyenes szűrővizsgálatokra! Hiszen ha baj van, jobb korai stádiumban elkapni, mint egy előrehaladott rákkal szemben később nagy szenvedések közepette elveszíteni a csatát.

És innen üzenjük a szeretőknek, a férjeknek, a barátoknak, hogy figyelmeztessék a nőket, akiket szeretnek! Uraim! Ha a barátnőjük, feleségük nem jár szűrővizsgálatokra, nem végez rendszeresen önvizsgálatot, hát noszogassák!

Nemcsak a feleségek dolga, hogy rávegyék vonakodó férjeiket, hogy elmenjenek ilyen-olyan orvosokhoz – a feladat fordítva is áll. Hány olyan nőt ismerünk, aki kis családja szervezése közepette elhanyagolja magát, mert az önmagával való törődés, legalábbis ami az efféle szűréseket illeti, már nem fér bele az idejébe, energiájába? Uraim! Legyenek ott a nők mellett, akiket szeretnek, s ha kell, tehermentesítsék őket a házimunkában, a gyereknevelésben, hogy vigyázhassanak önmagukra és sokáig Önök és a gyermekeik mellett maradhassanak.

A szűrővizsgálatok csak pár percet vesznek igénybe, és a legrosszabb esetben is csak minimális kellemetlenséggel járnak. De inkább egy minimális kellemetlenség ma, mint holnap egy olyan betegség, melybe ma már egyre kevésbé szabadna belehalni!

A Füzesgyarmaton, 2012. október 20-án rendezett rózsaszín szalagos sétán elmondott beszédem szerkesztett változata.

A Bizottság meggyőzése után a tagállamokon a sor!

Viviane Reding európai biztos, az Európai Bizottság alelnöke, a jogérvényesülésért, alapvető jogokért és uniós állampolgárságért felelős biztosa egy, a nők részvételi arányát a vállalatokon belüli testületekben növelni hivatott irányelvre vonatkozó javaslat bemutatásáról beszélt. Valóban, a nők aránya Európa vezető vállalatainak testületeiben csupán 13,7 százalék.

Szeptember 11-i strasbourgi találkozónkon személyesen is felhívtam Reding biztos figyelmét a problémára. Emlékeztettem rá, hogy a törekvések nem elegendőek. Konkrét célokra van szükségünk (a vezető testületek tagjainak 40 százaléka legyen nő) és amennyiben e célok nem teljesülnek, úgy az konkrét következményekkel kell, hogy járjon. A válság nem lehet kifogás arra, hogy ne kerüljön több nő döntéshozó pozícióba.

A legutóbbi plenáris ülésen a Bizottság elnökét személyesen is arra kértem, hogy álljon ki határozottan a női kvótáért, Hannes Swoboda frakcióvezetővel közösen írt levelünkben pedig valódi és nyílt vita megindítását sürgettük a tervezett irányelvről.

Sajnos a javaslattal kapcsolatban kilenc tagállam egy, a Reding biztosnak küldött közös levelében már azelőtt kifejezte nemtetszését, hogy az irányelv tervezete egyáltalán nyilvánosságra került volna, ami meglehetősen szokatlan eljárás.

Amint arról egy bogbejegyzésemben már korábban is írtam, a norvég példa megmutatta, hogy az önszabályozás nem működik. Csak kézzel fogható és súlyos szankcióknak, valamint további intézkedéseknek lesz hatása és csak azok javíthatnak a jelenlegi helyzeten. Az Európai Szocialisták Pártja Nőszervezete már több mint egy éve követeli az európai szintű törvényi kötelezés bevezetését.

A gazdasági érven túl meg kell értetni a férfi vezetőkkel azt is, hogy a férfiak és nők egyenlő képviselete egyben a demokrácia, egyenlőség és igazságosság ügye is. A vezető testületekben gyakorlatilag férfi kvóták léteznek, mivel a tagok közel 90 százaléka férfi.  Soha senki meg nem kérdőjelezné ezen urak képességeit és hozzáértését. Így hát a kvóta az egyetlen megoldás a nők számára, hogy egyenlő versenyben legyenek férfi társaikkal, akik élvezik a történelem és hagyományok adta előnyeiket. A kvótáknak köszönhetően a nők számára is elérhetővé válnak a legmagasabb döntéshozó pozíciók saját képességeik alapján.
E kilenc ország, élükön kivétel nélkül konzervatív kormánnyal, felelőtlen és következetlen. Számos tudományos munka bizonyítja, hogy konkrét gazdasági haszonnal jár, ha a vállalatok vezető testületeiben több a nő. Nemcsak friss látásmódot, új ötleteket, véleményeket és másfajta gondolkodást hoz az üzleti életbe, de jobb pénzügyi eredményeket is hoz azokhoz a vállalatokhoz képest, amelyek testületeiben nincsenek nők. Ezek után, miközben Európa fő feladata a gazdasági válság leküzdése, hogyan utasíthatják el a nemek közötti egyenlőség figyelembe vételét gazdasági ügyekben?

Pontosan ezért, néhány ország nemtetszése ellenére, sürgetem határozottan Reding biztost a dosszié keresztülvitelére. Eközben pedig magam is igyekszem meggyőzni egyes vonakodó országok kormányait a női kvóta szükségességéről. Európának kötelessége a nők és férfiak egyenlő részvételének biztosítása a gazdasági döntéshozatalban, így azt ezt szolgáló javaslatnak kétségkívül van létjogosultsága!

Egyre távolabb Európától

Május elseje a munka ünnepe, és az Európai Unióhoz való csatlakozásunk évfordulója is.
Ünneplés helyett most arról kell beszélnünk, hogy az Orbán-kormány csonkítja a dolgozók jogait.
A kormány csökkenti a műszakpótlékot, és csorbítja a munkavállalói jogokat. A közmunkások bérét 47 ezerre csökkentették, mondván: „biztosan” meg lehet élni ennyiből.

Az ígért egymillió munkahelyből nem sokat látunk: A kormányváltás óta kétezer munkahely sem jött létre. Havonta mindössze 95! Ha így haladunk, akkor 880 év kell az egymillióhoz! Pedig Orbán Viktor büszkén ünnepelte az MSZP-kormány által idehozott Mercedes-gyár megindulását…



A Fidesz vezette kormány eközben elkezdte kivezetni hazánkat Európából.

Míg Európában erősítik önkormányzatokat, addig a Fidesz kiüresíti azokat. Az új önkormányzati törvényüket még a jobboldali néppárti frakció is elítélte.

Míg Európában a tömegközlekedés fejlesztése az irány, addig nálunk minden hetedik vonatot leállítottak. Nekem nagyapám és édesapám is vasutas volt. Nagyon fájnak az ötletszerű megszorítások az utasok kárára. A nem-létező megtakarításokból pedig nem fog jutni a fejlesztésre. A fővárosban kiderült: a BKV csak adóemelésekkel és a kedvezmények megvonásával kerülheti el a Malév sorsát. Jövőre pedig állami pénzelvonás elé néz minden nagyváros közlekedése. Nem ezt ígérték!

Míg Európában az élethosszig tartó tanulás a cél, addig nálunk leviszik a tankötelezettség korhatárát. Pedig köztudott, hogy Magyarországon az alapfokú végzettségűeknek 40 százaléka sem tud dolgozni. Itt a legnagyobb az elmaradásunk Európától.

Míg Európában a felsőoktatás bővítése az irány, addig nálunk elveszik a továbbtanulás esélyét a szegényektől és a középosztálytól. A brutális tandíjak ötletét egy drága diákhitellel próbálják eladni. Négy évvel a tandíjellenes népszavazás után most fizetőssé tették például a jogászképzést. Orbán Viktor, Kövér László és Áder János vidéki fiúkként elvégezhették a jogi kart – most becsuknák a kapukat sorstársaik előtt. Vajon szembe tudnának-e nézni húszéves önmagukkal, amikor még fiatalok voltak és demokraták?

Míg Európában egyre több a női vezető és képviselő, addig Magyarországon nem nő a számuk. Itt az MSZP-nek is van tennivalója. De biztató, hogy a legutóbbi két időközi országgyűlési választáson a párt jelöltjei nők voltak. A múlt héten pedig egy fiatal nőt, Lendvai Annát delegált a párt a fővárosi közgyűlésbe.
Míg Európában a munka és a család összeegyeztethetőségén dolgoznak – addig a Fidesz lehetővé tette a GYES-en lévő kismamák kirúgását is. Európában a munkavállalást színvonalas gyermek gondozással segítik. Meglepő, de tény: ez nemcsak a gazdaságot, hanem a gyermekvállalást is növeli. Svédországban egy nőre másfélszer annyi gyermek jut, mint hazánkban. Kétgyermekes anyaként üzenem Semjén Zsoltnak: Nem a KDNP-s kényszermódszerektől fog több gyerek születni!


Míg az Európai Unió letörte a nemzetközi mobil-díjakat, addig a kormány durván megadóztatja a telefonálást. S ezt is csak azért vezetik be, hogy ne kelljen visszavonni az igazságtalan egykulcsos adót. A 21. században Orbán Viktor szerint sokkal fontosabbak az adómentes pálinka és a stadionépítés, mint a mobiltelefon. A gazdaságban kiszámíthatóságra lenne szükség. De úgy tűnik, beszámíthatóság sincs.
Míg Európában a spekulációt adóztatnák, addig a Fidesz a sárgacsekk-adóval az átlagembereket sújtaná. Orbán Viktor hazudik, hogy az uniós szabályozás miatt kellene így kivetni ezt az adót, Európában sehol nincs ilyen adó. A magyar kormányfő ebben Bolívia és Pakisztán példáját követné…

Hosszan lehetne sorolni a példákat. Ezek erősítik a gyanút: a Fidesz komolyan gondolja, hogy az unión kívül is van élet.

Május elseje üzenete azonban éppen az, hogy a jogaikért küzdő dolgozókat nem lehet hosszan elnyomni. 2014-ben fordulat lesz Magyarországon! Visszaadjuk a munka és munkás becsületét!

A Magyar Szocialista Párt majálisán elhangzott beszédem szerkesztett változata.

Uniós polgárság, éghajlatváltozás, fiatalok munkanélkülisége

A hét az Európai Parlamentben és azon kívül (2011. október 10-16.)

Az elmúlt héten elsősorban szakbizottsági ülésekkel telt, azonban az Európai Parlamenten kívül is volt alkalmam néhány érdekes és hasznos programon részt venni.

Ugyan a heti munka egyes bizottságaimban már hétfő délután kezdetét vette, ekkor még Bulgáriában voltam, ahol Ivailio Kalfin EP-képviselő kollégám köztársaságielnök-jelölti kampányában vettem részt egy több települést érintő körút részeként. A keddi ülésekről azonban már nem hiányozhattam, hiszen több, fontos témában szavaztunk a bizottsági álláspontokról. Így például az esélyegyenlőségi bizottságban a nemek közötti egyenlőségnek az Európai Parlament munkájában való általános érvényesítéséről szóló jelentésről, az alkotmányügyi bizottságban - többek között -  az uniós intézmények dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló szabályozás módosításáról, mellyel kapcsolatban az elmúlt hónapokban több alkalommal is felszólaltam.

Ezen kívül az alkotmányügyi bizottság a héten tárgyalta azt a véleménytervezetemet is, amelyet az Európai Bizottság uniós polgárságról szóló 2010-es jelentéséről készítettem. A jelentés kiemelten foglalkozik az uniós polgársággal járó jogok érvényesülését akadályozó tényezőkkel és azok áthidalásának lehetőségeivel. Az alkotmányügyi bizottság véleményének elkészítése során nagyban tudtam támaszkodni a polgári kezdeményezésről szóló jelentésemmel szerzett korábbi tapasztalatokra is. Úgy gondolom, a Bizottság helyes megközelítést választott, amikor a jelentés készítése során leíró megközelítés helyett a proaktív szemléletet alkalmazott, hiszen így jobb áttekintést kapunk a szükséges intézkedésekről. Habár általános törekvés az uniós szabályozás mennyiségének csökkentése, ezen a területen újabb, “kemény jogi eszközök” alkalmazását tartom szükségesnek. A 2009-es magyarországi tapasztalatokból is okulva javaslatot tettem arra, hogy minden tagállamban egyszerre kerüljön sor az európai választásokra; továbbá arra is, hogy gyorsuljon fel az egyesületek, alapítványok és kölcsönös önsegélyező társaságok európai statútumának kidolgozása, ezzel is elismerve ezen szervezetek fontosságát. Egyúttal ezt az alkalmat is megragadtam, hogy felszólítsam az érintett poltikai szereplőket, hogy - az európai polgári kezdeményezés jövő áprilisban lehetővé váló “éles” bevetéséig - minden szükséges adminisztratív és gyakorlati előkészületet tegyenek meg azért, hogy az európai polgárok a polgári kezdeményezés révén intenzívebben vehessenek részt az Unió demokratikus életében.

Munkám során újra és újra azzal kell szembesülnöm, hogy a nemek közötti egyenlőség hiánya milyen sokoldalú probléma: az élet minden területén jelen van. Az alapprobléma sikeres kezeléséhez a lehető legszélesebb nézőpontokból kell megismernünk a jelenséget, esetenként először szokatlan összefüggésben is. Talán a külső szemlélők ide sorolnák azt a nyilvános meghallgatást is, amelyre kedden került sor az EP-ben “A nők és az éghajlatváltozás“ címmel. Az éghajlatváltozás egy meghatározó, valamennyiünket érintő és aktuális téma, amely a nemek közötti esélyegyenlőségre is kihat, és különböző hatással bír a nőkre mint a férfiakra. Gondoljunk csak az élelmiszerellátási nehézségekre, az éhezésekre, a lakhatatlanná váló területekről érkező menekültekre, a szaporodó természeti katasztrófák áldozataira és túlélőire. Ezek a jelenségek az éghajlatváltozás következményeként lépnek fel. Ezen kívül jól jellemzi a kiegyenlítettlen helyzetet az is, hogy a klímaváltozás megakadályozásáról folytatott tárgyalásokon és a kapcsolódó területeken folyó döntéshozatalban a nők jelentősen alul vannak reprezentálva. Az Európai Unió azonban élére kíván állni az ezen változtatni igyekvő törekvéseknek. Ennek részeként szervezte a nőjogi és esélyegyenlőségi bizottság ezt a meghallgatást, amelyen Connie Hedegaard, az Európai Bizottság éghajlatváltozásért felelős tagja is részt vett. Akit érdekel a téma, az EP honlapján részletesen olvashat az elhangzott előadásokról.

Szerdára Párizsba, a francia Szenátusban rendezett szemináriumra kaptam meghívást, melynek témája Terra Nova think tank által most publikált tanulmánya volt.  A rendezvényen a korábbi francia szociális miniszter társaságában megvitattuk a tanulmány főbb megállapításait a férfiaknak az esélyegyenlőségi politikában betöltött szerepéről és befolyásáról. Ezen kívül a jelentés 48 progresszív indítványt is tartalmaz, amelyek az esélyegyenlőségi szakpolitika valamennyi területét érintik. Hozzászólásomban arra hívtam fel a figyelmet, hogy az esélyegyenlőségi politikának új lendületre van szüksége a gazdasági és szociális válság következményeinek felszámolása érdekében.


Csütörtökön tartotta első ülését az a fiatalok munkanélküliségének problémájával foglalkozó munkacsoport, amelyet az Európai Szocialisták Pártja hozott létre. A probléma súlyosságát jól jelzi, hogy Európában átlagosan ma minden ötödik fiatal munkanélküli, egyes tagállamokban pedig még ennél is rosszabb a helyzet. A munkacsoport ülésén több javaslatot is felvetettünk a fiatalok munkanélküliségének csökkentése érdekében. Ezek közül a legérdekesebb a tervezett nemzetközi pénzügyi tranzakciós adóra vonatkozott, melynek egy részét a fiatalok helyzetének javítására kellene fordítani.

Szombaton a már szokásossá vált hétvégi előadássorozaton vettem részt, amelyet a vidéken élő nők közéleti szerepvállalásának ösztönzése érdekében szerveztünk meg “Nők lendületben” címmel. Ezúttal Nyírbátorban tartottunk előadást - Balla Jánosné polgármester asszony meghívására - dr. Kolláth György alkotmányjogásszal, és Veres János országgyűlési képviselőjével, az MSZP Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei elnökével.


A hét utolsó napja utazással telt. Jövő héten az Európai Szocialisták Pártja Nőszervezetének delegációjával New Yorkban és Washingtonban találkozókon veszünk részt a UN Women, a Világbank vezető szakembereivel, illetve demokrata párti politikusokkal. Csütörtökön az amerikai fővárosban az Európai Progresszív Tanulmányok Alapítványával közösen, a Jean Jaures Alapítvány és a Woodrow Wilson International Center for Scholars támogatásával szervezünk konferenciát arról, hogyan lehetne megerősíteni az esélyegyenlőség jelenlététét a nemzetközi színtéren. Az eseményekről folyamatosan beszámolok itt, a honlapomon valamint Twitteren is!

A szociáldemokrácia helyzete Európában Magyarországon

A szociáldemokráciai európai és hazai helyzetéről beszélni nem könnyű feladat.

Ahogy körülnézünk a mai Európai Unióban, láthatjuk, hogy hiába az állampolgárok kétségbeesett kiáltása, hiába a szélsőjobb globális előretörése és a társadalmi feszültségek növekedése: a konzervatív kormányok válasza a gazdasági válságra továbbra is a megszorításokban rejlik.

Csak hogy néhány dolgot említsek azok közül, amelyeket a konzervatív kormányok szeretnének Európa szerte megvalósítani: 1. egységes (és persze jelentősen megemelt) nyugdíj-korhatárt  szeretnének 2. az inflációt követő béremelések tiltását (azaz reálbércsökkenést) szorgalmazzák, 3. az alkotmányokba emelt költségvetési hiányszám előírását részesítik előnyben, mely azt bizonyítja, hogy lépésről lépésre kiemelik a gazdaságpolitikát a demokratikus választások kontrollja alól.

De bármennyire is lesújtó a kép és bármennyire is a konzervatív pártok uralják jelenleg Európát, a szociáldemokráciának igenis van jövője, mert a konzervatív kormányok által kínált megoldások elégtelenek. Növelik a társadalmakon belüli egyenlőtlenséget és a megszorításokat tekinti az egyetlen válasznak.  A társadalmon belüli kohéziók gyengülnek, s egyre többen kerülnek a perifériára. Alternatívára van szükség. Létezik ilyen? Igen!

Európa néhány országában vannak pozitív irányba mutató változások. A német tartományi választásokon Berlinben szeptember közepén fölényesen nyertek a baloldali pártok. Ez újabb súlyos csapás az Angela Merkel kancellár vezette, konzervatívokból és szabad demokratákból álló országos kormánykoalíció számára. A múlt hónap üdvözlendő eredménye az is, hogy a dán választások eredményeként először kerülhet baloldali nő a miniszterelnöki székbe: A szeptember 15-i választásokon a Helle Thorning-Schmidt által vezetett balközép koalíció többséget szerzett a parlamentben, így leváltotta a liberális-konzervatív kormányt, így a szociáldemokraták egy évtizedes ellenzéki pozíciója dőlt meg. (Utoljára barátom, az Európai Szocialisták Pártjának elnöke, Poul Nyrup Rasmussen volt ebben a pozícióban 1993 és 2001 között.) Szintén szeptember végén történt, hogy Franciaországban a Szenátusban a szocialisták kerültek többségbe. 

Ezek a példák igenis azt bizonyítják, hogy szükség van a szociáldemokráciára, az általa kínált értékekben hisznek, bíznak a választópolgárok. Fel kell ugyanakkor ismernünk annak a kihívását, hogy új, innovatív megoldásokkal szolgáljunk a válság kezelésére. A szociáldemokrácia akkor tud létezni a mai, kihívásokkal teli Európai Unióban, ha meg tud újulni és olyan naprakész, emberközeli megoldásokkal szolgál, melyekkel meg tudja szólítani a választókat. Hiszem, hogy ennek a szociáldemokráciának női arca kell, hogy legyen. 

Milyen is ma a konzervatív túlsúlyú Európában nőnek lenni? Korlátozni akarják szexuális és reproduktív jogainkat. 2011. augusztus 31-én az éppen EU elnökségét kezdő Lengyelország az abortusz teljes eltörlését szorgalmazó törvényjavaslatot vizsgált, s nagyon kis többségen múlt csak, hogy elutasították! A spanyol ellenzék azt tervezi, hogy az idén tavasszal hatályba lépett szocialisták által alkotott abortusztörvényt azonnal felülvizsgálják, ahogy hatalomra kerülnek 2011 novemberében. És persze Magyarországon is szemtanúi lehettünk egy „esélyegyenlőségi program” keretébe szorított abortuszellenes kampánynak, amelyet az EU is elítélt. Az Európai Szocialisták Pártjának Nőszervezete komoly aggodalommal szemléli a szexuális és reproduktív jogok tiprását, ezért is szenteltük a 2010-es évet "Az én testemmel én rendelkezem" kampánynak.

Bátran kijelentem, hogy a konzervatív Európa és a gazdasági válság egyértelmű áldozatai a nők és azok alapvető emberi jogai lettek. Gazdasági jogaink, munkaerő piaci helyzetünk mind-mind csorbulnak, amikor a válságkezelés, vagy „csak” a mindennapi döntéshozatal során a női érdekek nem kapnak kellő figyelmet.

De hogyan is kapnának kellő figyelmet akkor, ha szinte kizárólag férfiak döntenek rólunk? Hangsúlyozom azt is, hogy így nincs biztosítva a társadalom igazságos, arányos politikai képviselete sem! Én azt mondom, segítsünk magunkon, fogjunk össze és hiszem, hogy egy ilyen progresszív megközelítéssel valódi demokratikus alternatívát tudunk nyújtani a férfiak, és nagyrészt konzervatív férfiak által vezetett országunknak és Európának is. Több Európára van szükségünk, több női vezetővel, ez az egyetlen járható út.

Társadalmaink egyre fejlettebbek és gazdagabbak lesznek, de az uniós tagállamok nem képesek eredményesen megbirkózni az előttük álló foglalkoztatási kihívásokkal. Az EU 2020 Stratégia, 75 százalékos foglalkoztatottságot céloz meg a 20-64 évesek körében, de várhatóan ez az eredmény, különösen a nőket illetően, csak igen nehézkesen, vagy egyáltalán nem elérhető a jelenlegi gazdasági válságot nézve. A férfiak már 75,2 százalékos foglalkoztatottságot értek el, világos tehát, hogy egy erős női foglalkoztatási stratégiára van szükség!

A munkanélküliség egyre nő, a társadalmi rétegek egyre távolodnak egymástól. Sok a túlképzett ember a munkaerőpiacon, a kereslet és a kínálat nem találkozik. Sajnos az útkeresők jelentős részét adja a fiatal korosztály. Örültem, hogy Barroso elnök úr múlt héten az Unió helyzetéről tartott értékelőjében kitért a problémára és a "Fiatal lehetőségek kezdeményezéssel" szeretné biztosítani, hogy legalább minden ötödik álláskereső fiatal munkát kapjon. Kérte a vállalatokat, hogy az Európai Szociális Alap segítségével igyekezzenek lehetőséget biztosítani a fiataloknak gyakornokságok és egyéb programok révén.

A gazdasági válságba került államok nem találnak megfelelő kiutat ebből a helyzetből, de a megszorításokkal csak növelik a társadalmi feszültségeket! Egyre inkább teret hódít a nem demokratikus értékeket valló szélsőjobb, ami senkinek nem lesz jó. Nagyon sok európai és magyar példa van, melyek ötleteket adhatnak egy- egy új helyi kezdeményezéshez, képzési, munkahelyteremtő programokhoz, amelyek nagyban hozzájárulnak a fenntartható szociális gazdasághoz. Több közös vonulatot fedezhetünk fel az ilyen programokban, de a legfőbb összekötő erő a szociáldemokrata értékrendszer. Biztos vagyok benne, hogy van még érvényes szociáldemokrata mondanivaló mindenhol az Európai Unióban - és azt világosan, egyértelműen kell megfogalmaznunk.

Azt kell látnunk, hogy kontinensünk a válság utáni válságkezelés legnagyobb áldozatává válik, mert azzal csak tetéződnek a bajok, hogy megszorító politikákat kényszerítenek ránk. Ez nem csak, hogy nem felel meg a mai helyzet kívánalmainak, hanem a körülmények és folyamatok téves elemzésén alapul. A mostani helyzetben a kormányok növekedést elősegítő igen bátortalan intézkedései elégtelenek voltak ahhoz, hogy megakadályozzák a valódi recessziót. Ne tévesszük szem elől, hogy maga a recesszió a felelős az államháztartási hiányok növekedéséért, nem az állami politikák, amelyeken spórolni akarnak (legtöbbször a nők rovására)! Már most a saját bőrötökön érzitek a problémákat, de a jövőre is gondolni kell. A következő hatalmas probléma a nyugdíjrendszerek fenntarthatatlansága lesz! 2011-es kampányában az Európai Szocialisták Pártjának Nőszervezetével arra akarjuk felhívni a figyelmet, hogy a nyugdíjrendszerek reformjánál kiemelt hangsúlyt kell fektetni a nők speciális helyzetére. A 65 év feletti korosztály esetében jelenleg 22% a szegénység veszélye a nőknél, még a férfiaké jelentősen alacsonyabb. Ez nem maradhat így.

A legfontosabb probléma, azaz a gyenge kereslet (vagy mondjuk ki nyíltan: az egyre növekvő szegénység, amely továbbra is nőarcú) nem váratlanul, valami katasztrófa révén szakadt ránk, hanem az évtizedek óta folytatott gazdaság- és társadalompolitikák egyenes következménye. Nem elég újragondolni, hanem konkrétan az ellenkezőjét kell tenni annak, ami Európában az utóbbi három évtizedben történt. Politikai és társadalmi változásra van szükség. Ezen túl fel kell számolni és ellentétükbe kell fordítani azokat az intézkedéseket, amelyeknek nem volt semmilyen érezhető gazdasági hasznuk, leszámítva persze azt, hogy hatásukra egy vékony réteg egyre gazdagabbá vált. Itt az idő megfordítani ezt a tendenciát és a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésére összpontosítani az energiákat. Csak az ezen alapuló növekedés a fenntartható.

A mai Európában egy ilyen politika megvalósulási esélyei nehezek. Nemcsak azért, mert a jobboldal van kormányon. Azért is, mert maga a baloldal is ugyanazokban az idejétmúlt ideológiai sémákban gondolkodik és ezáltal a választópolgárok nehezen találnak kötődést hozzánk. Ennek a folyamatnak a visszafordításában látom én a nők szerepét kiemelkedően fontosnak. A mi feladatunk meggyőzni a társadalomból egyre inkább kiszoruló, lecsúszás által fenyegetett rétegeket, hogy nem a populizmus és nem a szélsőbal a követendő út, mert ők nem kínálnak megoldást, vagy amit kínálnak, az csak nevében megoldás.

Ehhez elengedhetetlen, hogy a nők ne „féljenek” politikával foglalkozni! A problémák megoldásához szükségünk van a nők újszerű megközelítésére. A hatékonyabb, erősebb demokráciához szükségünk van a nők jelenléte által biztosítható sokféleségre! A bátran politizáló nőknek (de hozzáteszem, férfiaknak is!) pedig szükségük van a női szavazatokra. Mindenki számára egyértelmű alapvetéssé kell válnia, hogy egy demokratikus berendezkedésen alapuló, szociáldemokrata értékek mentén megfogalmazott fenntartható társadalom- és gazdaságpolitika az egyetlen járható út.

A "Nők lendületben" konferenciasorozat szekszárdi előadásán, 2011. október 8-án elhangzott előadásom szerkesztett változata.

Tegyünk a mellrák ellen!

2011 októberében tizedik alkalommal került megrendezésre a Rózsaszín Lánchídi Séta. Az elmúlt években többször részt vettem rajta, idén azonban legnagyobb sajnálatomra nem tudtam elmenni. A mára már "hagyományossá" vált őszi rendezvényt óriási jeletőségűnek, mert évről-évre kihangsúlyozza, hogy nagyobb figyelmet kellene fordítani a mellrák megelőzésére, illetve a mellrákszűrések fontosságára.

 Napjaink halálozási statisztikáit egyértelműen a szív-és érrendszeri betegségek, valamint a rákos megbetegedések vezetik. A 2008-as adatok szerint 2,5 millió rákos beteget diagnosztizáltak az Európai Unióban, és a férfiaknál az összes haláleset 29, a nőknél 23 százalékáért ez a betegség felelős. A magyarországi helyzet is hasonló képet mutat. A leggyakrabban előforduló rák-típusok a vastag-és végbélrák, a tüdőrák, illetve a férfiaknál a prosztatarák, nőknél pedig a mellrák. Fontos kiemelni, hogy a legveszélyeztetettebb korosztály a 36-64 éves korosztály, náluk vezető halálozási oknak számít a rák. Ennek az az oka, hogy ebben a korosztályban rendkívül megnövekszik a kockázata a prosztataráknak, valamint az emlőráknak.

A mellrák által leginkább veszélyeztetett korosztály az 50-69 éves nők, akiknek a száma Európában 59 millióra tehető. Az EU területén évente, átlagosan 320 000 új beteget diagnosztizálnak. A mellrák viszont jó eséllyel megelőzhető, ha rendszeresen részt veszünk szűrővizsgálatokon. Ez azért is fontos, mert a szűrésen észlelt betegség sokkal jobb arányban, és gyakran emlőmegtartó beavatkozással gyógyítható. A tünetek alapján észlelt betegség már általában előrehaladottabb állapotot jelez, így nagyobb eséllyel lesz szükség kemoterápiás kezelésre. Magyarország egyike azoknak az országoknak, ahol a szűrés államilag finanszírozott rendszerben lehetséges. Nagyon fontos, hogy ezen részt vegyünk, nem csak a magunk, hanem a családunk érdekében is.

Az Európai Bizottság 1987 és 2000 között több úgynevezett ,,Európa a rák ellen’’ programot indított, és ezzel összefüggésben a 2000-es évben 92 573 alkalommal sikerült elkerülni, hogy a betegség halállal végződjön. Ezért folytatni kívánják ezeket a programokat, és a fő cél, hogy 2020-ra 15%-al csökkentsék a rákos megbetegedések számát. Fontos ilyen célokat kitűzni, de ez még csak egy kis lépcsőfoka annak a folyamatnak, amit a mellrák elleni fellépés igényel. Az emlőrák elleni küzdelmet közösségi szinten kell összefogni minél erősebben, és akkor a tagállmok is többet tudnak tenni az ügy érdekében.

Még Namíbiában is jobb nőnek lenni

A Newsweek című folyóirat nemrég tette közzé felmérését, amely azzal foglalkozott, hogy 2011-ben a világ melyik pontján a legjobb nőknek lenni.

Összesen öt szempont alapján osztályozták a 165 országot. Egyrészt az igazságszolgáltatás felől: mennyire védik meg a törvények a nőket az otthoni erőszaktól, a kiskorúakat a házasságkötéstől, és a házasságon belüli erőszaktól? Áttekintették az egészségügy helyzetét, a gyermekágyi halálozások arányát, a HIV fertőzöttek számát, a csecsemőhalandóságot, valamint a biztonságos abortusz lehetőségének meglétét és a szakképzett egészségügyi dolgozók számát is. Az oktatásban a színvonalat, műveltséget, és a nemek iskolai arányát figyelték, a munkaerőpiacon a nők százalékos arányát, a nemek közötti fizetésbeli különbségeket, a nemek megoszlását iparágaktól függően, és a karrierlehetőséget. Végül elemezték a nők részvételét a politikában, az ország irányításában – ideértve a legfelsőbb pozíciókat is.

A lista elejét olvasva, nem igazán ért meglepetés. Természetesen magasan vezetnek az észak-európai államok. Izland a maximálisan elérhető száz pontot kapta. Azonban ahogy haladtam lefele, egyre jobban hatalmába kerített a nyugtalanság. Először feltűntek szomszédaink: Csehország, Szlovákia, Románia, de szépen lassan előkerült Moldova, Macedónia, vagy a harmincnegyedik helyen az Európa utolsó diktatúrájaként aposztrofált Fehéroroszország is. Mi azonban még mindig sehol nem voltunk. Próbáltam magam azzal nyugtatgatni, hogy biztosan valami elgépelés történt, esetleg Magyarország valamilyen okból nem került a vizsgált államok közé. 

Azonban a lista kétharmadánál – közvetlenül a távol-keleti Laosz és Afrika egyik legszegényebb országa, az egykor magyar királlyal is büszkélkedő Madagaszkár között –megtaláltam hazánkat. A nem túl imponáló 58 pontunkat elsősorban az igazságszolgáltatás és a politika területén elért rendkívül gyenge eredményeinknek köszönhetjük.

Ha a politikai részbe gondolunk bele, bizony nincs is min csodálkoznunk. Máig az MSZP az egyetlen parlamenti párt, amely a nemek közötti egyenlőség jegyében, már évekkel ezelőtt bevezette a női kvótát. Négytagú európai parlamenti delegációnkban is három hölgy ül! Eközben az Országgyűlésben a nők aránya még a nyolc százalékot sem éri el, ami miatt bizony van mit szégyenkeznünk, különösen, ha olyanokat olvasunk, hogy a fekete-afrikai Ruandában a törvényhozásban a nők aránya ötven százalék felett van!

A mi kormányunkban miniszteri szinten egyáltalán nincsenek nők, és alsóbb szinteken sem mindig lehetünk büszkék nőtársainkra. A KDNP-s Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár például – sok más jobboldali politikus mellett – egyáltalán nem mondható a kormány éke-virágának.

A felmérés újabb szomorú bizonyítéka annak, hogy bizony van bőven mit tennünk Magyarországon a férfiak és nők közötti egyenlőség eléréséért. Nemcsak a bérkülönbségek, de az élet minden más területén is!

A 2014-es európai választásra készülve

A hét az Európai Parlamentben és azon kívül (2011. szeptember 19-25.)

Kétségkívül a plenáris ülések jelentik az EP tevékenységének leglátványosabb részét, azonban a strasbourgi hetek közötti időszakokban is feszített tempójú munka zajlik a parlament brüsszeli épületeiben. Már amikor használhatjuk erre: hétfőn kora délután tűz ütött ki az EP ülésterme közelében, ami áramszünetet okozott az európai negyed jó részében. A munkavédelmi előírások alapján, a képviselőknek és a több száz parlamenti dolgozónak el kellett hagyni az épületeket, így több, aznapra tervezett szavazást és bizottsági ülést is el kellett halasztani.
Rohamosan közeledik 2012 áprilisa, amikor az európai polgári kezdeményezésről szóló rendelet életbe lép. Ezt az időt arra kell felhasználnunk, hogy a polgárok lehető legszélesebb körét tájékoztassuk arról, milyen lehetőségeket ad az új eszköz a kezükbe. Éppen ezért nagy örömmel vettem részt szerdán a Nők és az európai polgári kezdeményezés elnevezésű konferencián, ahol részletesen beszámoltam a polgári kezdeményezésről szóló szabályozás kialakításának egyes lépcsőfokairól.

Eközben az Európai Szocialisták Pártja még inkább előre tekint, és már 2014-re készül: 2010 decemberében varsói kongresszusunkon létrehoztunk egy munkacsoportot, amelynek feladata, hogy megfelelő jelöltet találjunk az Európai Bizottság elnöki posztjára a következő európai választásokra. A munkacsoport tevékenysége hamarosan a végére ér. Az utolsó előtti alkalommal most csütörtökön Dublinban találkoztunk. Míg korábban a vezető és mértékadó politikai pártok között egyetértés volt az európai együttműködés alapvető kérdéseiről, mára a helyzet gyökeresen megváltozott. Különösen a válság óta tapasztalható, hogy az európai ügyek az egyes tagállamokban hangsúlyosabban jelennek meg a közbeszédben, és ezzel párhuzamosan egyre nőnek a különbségek az európai szintű progresszív és konzervatív politikai erők között. A célunk, hogy ezeket a különbségeket a választók előtt is nyilvánvalóvá tegyük, amelyhez mindenekelőtt – átláható és demokratikus folyamat eredményeként kiválasztott – megfelelő jelöltet kell találnunk az Európai Bizottság élére. Nagyon fontos, hogy a jelölési folyamatban végig szem előtt tartjuk az esélyegyenlőségi szempontokat, hiszen az ESZP célja, hogy növekedjen a magas politikai pozíciókban lévő nők száma.

Szombaton pedig – már Magyarországon, Ercsiben – a Friedrich Ebert Alapítvány és az általam vezetett Nők a Valódi Esélyegyenlőségért Alapítvány közös regionális rendezvénysorozatának első eseményén vettem részt. Az előadásokkal az a célunk, hogy minél több nőt készítsünk fel a közéleti szereplésre. Az ercsi konferencián többek között Kolláth György alkotmányjogásszal, Demeter Judittal, az Egyenlő Bánásmód Hatósága egykori elnökével, valamint Kazvinszky Barbara újságíróval és bloggerrel együtt tartottunk előadást a nagy számban jelen lévő érdeklődőknek.

Újabb konzervatív jogfosztás: veszélyben a nők szabadsága

Annak ellenére, hogy a 21. században élünk, Európa konzervatívjai a szexuális és reproduktív egészségügyi jogok terén továbbra is egy jópár évtizeddel ezelőtt véget ért és meghaladottá vált világot igyekeznek visszacsempészni.

Magyarországon például az új Alaptörvénybe írta bele a kormányzó jobboldal, hogy az emberi életet a fogantatástól kezdve védelem illeti meg. Ezzel a kormánypártok - illeszkedve a szélsőjobboldal követeléseihez - a nők azon jogának a korlátozását készítik elő, hogy azok szabadon mérlegelhessék az abortusz lehetőségét, akkor, ha nem látnak más megoldást. Nemrég pedig az Európai Parlamentben is szó volt arról a sokkoló reklámkampányról, amellyel  a magyar kormány bűntudatot keltve igyekezett “lebeszélni” a kényszerhelyzetben lévő nőket az abortuszról.

Eközben Lengyelországban egy olyan törvényjavaslatról szavazott a parlament, amely a terhességmegszakítás minden formáját bűncselekménnyé nyilvánítota volna. Szerencsére leszavazták az ötletet, azonban még a jelenlegi lengyel szabályozás is a legszigorúbbak közé tartozik Európában, a máltai és az ír előírások után. Aggasztónak tartom, hogy a lengyel szavazás kimenetele csak pár szavazaton múlott: 191-en ellenezték a szigorítás, míg 189-en támogatták azt. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy éppen ez a két ország töltötte, illetve tölti be 2011 folyamán az Európai Unió Tanácsa soros elnöki tisztét, így a rossz példájuk még nagyobb figyelmet kap Európa szerte.

De a helyzet az EU más részein sem felhőtlen: Nagy-Britanniában az egyik konzervatív képviselő arra tett javaslatot, hogy az abortuszt megelőző kötelező tanácsadást a beavatkozást elvégző közhasznú szervezetek orvosai helyett külön erre célra alkalmazott szakemberek végezzék. A képviselő álláspontja szerint csak a független tanácsadói hálózattal lehet biztosítani a nők döntési szabadságát, azonban én sokkal inkább úgy látom, hogy ezzel terhesség-megszakításokat végző közhasznú szervezetek állami támogatásának megnyírbálását készítik elő. Arról nem is beszélve, hogy ezzel egy újabb bürokratikus akadályt gördítenek az abortuszra kényszerülő nők elé. Sokat elárulhat a képviselő valódi szándékairól, hogy korábban már többször is hangot adott az aborutsz korlátozását és feltételeinek szigorítását szorgalmazó nézeteinek.

Ezek a példák jól szemléltetik az Európa szerte tapasztalható konzervatív szellemiségű visszalépéseket, amelyek fenyegetést jelentenek a nők szexuális és reproduktív egészségügyi jogaira is. Ez a vita messze túl mutat a nők szabad döntéshez való jogán: a szexuális és reproduktív egészségügyi jogok védelme csak a megfelelő oktatással, a nemi úton terjedő betegségek megelőzésével, a nem kívánt terhességek megakadályozásával valamint a szexuális zaklatásals és a nemi alapú erőszakkal szembeni fellépéssel biztosítható.

A gyermekek nem válhatnak a konzervatív hozzáállás áldozatává!

A hét az Európai Parlamentben és azon kívül (2011. augusztus 29 - szeptember 4.)

A nyári szünetről Brüsszelbe visszatért Európai Parlamentet a magyarországinál lényegesen borúsabb időjárás fogadta. Azért ennek is megvolt a maga előnye: sokkal könnyebben lehetett a munkára koncentrálni :-)

Az eltelt héten szakbizottsági ülésekre került sor, amelyeken az őszi plenáris ülések napirendi pontjait készítettük elő. Így például a nőjogi és esélyegyenlőségi bizottságban több jelentés- és véleménytervezet is megvitattunk, és szavaztunk a 2012-es költségvetésről is. Ezen kívül kérdést intéztünk a Tanácshoz a szülési szabadságról szóló irányelvvel kapcsolatos legújabb fejleményekről. A jelenlegi gazdasági válságot és a tagállamok különböző szülési szabadságolási rendszereit figyelembe véve az Európai Parlament kész rugalmasan kezelni a kérdést, és szívesen együttműködne a Tanáccsal egy olyan megállapodás kidolgozása érdekében, amely megfelel az európai családok és az európai gazdaság igényeinek és elvárásainak. Az EP ennek érdekében hajlandó a kompromisszumokra, de csak olyan döntést tudunk elfogadni, amelyek valóban elősegítik a munka és a családi élet összeegyeztetését. Az EU 2020 stratégia által előirányzott 75%-os foglalkoztatási szint csak így érhető el. Remélem, ezt a Tanács is így látja, és kompromisszumkésznek fognak mutatkozni a legfontosabb kérdésekben, mint például a szülési szabadság hossza vagy a juttatás maximális összege.

A bizottsági ülésen túl az egyedülálló anyákról szóló, készülő jelentés szocialista árnyékjelentéstevőjeként eszmecserén vettem részt a többi képviselőcsoport témafelelősével. Többek között szeretném elérni, hogy a jelentés úgy határozza meg a család fogalmát, hogy annak számítson egy egyedülálló anya is a gyermekével. Ebben a kérdésben az Európai Néppárt sajnos ismételten konzervatív álláspontot képvisel, amely nem szolgálja a gyermekek érdekeit. Fontosnak tartom továbbá, hogy ez a jelentés kiterjedjen a gyermeknevelést megkönnyítő rugalmas munkafeltételek biztosítására.

A közlekedési és idegenforgalmi bizottságban az európai gazdasági növekedés és Magyarország fejlesztése szempontjából egyaránt kulcsfontossággal bíró kérdések kerültek elő. Az egységes vasúti térség átdolgozásáról tartott vitában emlékeztettem rá, hogy a szektor fejlesztése óriási jelentőségű mindazon - elsősorban keleti - tagállamok számára, amelyek személy- és áruszállító vasúti infrastruktúrája modernizálásra szorul. Ugyanakkor a befektetési feltételek és hatékonyság növelése az Unió egészének elemi érdeke: gondoljunk csak a széndioxid-kibocsátásra tett európai vállalásokra! Összehangolt európa fejlesztési stratégiára van szükség, csakúgy, mint az ülésen megvitatott másik téma, az európa űrstratégia esetében. Utóbbi esetében vélemény készítésére kaptunk felkérést az ipari, kutatási és energiaügyi bizottságtól. A közlekedés szempontjából a készülő uniós űrstratégia - többek között - azért jelentős, mert űrtechnológia segítségével forgalomirányítást és a közlekedésszabályozást biztonságosabbá és hatékonyabbá tehetjük.

A hét második felében magyarországi eseményekre kaptam meghívást, amelyeknek nagy örömmel tettem eleget. Csütörtökön Szegeden, a Közéleti Kávéház Baloldali Páholyában tartottam előadást “a magyarok becsülete Európában” címmel, ahol a magyar elnökség eredményeiről és az EP előtt álló feladatokról beszéltem.
Szombaton pedig - ahogy 2003 óta minden évben - a 18. kerületben vettem részt a szeptember első hétvégéjén sorra kerülő főzőversenyen. Az elmúlt 11 év során a Szeptember Fesztivál a főváros egyik legnagyobb gasztronómiai és kulturális fesztiváljává nőtte ki magát. Idén sajnos ez a 12 éves hagyomány megszakadt, azonban a helyi civilek Civil Piknik néven tettek kísérletet a kedvelt rendezvény megmentésére. És hogy milyen sikerrel? Arról árulkodjanak a lenti képek!

A hét az Európai Parlamentben és azon kívül

(2011. május 30-június 5.) 

Az eheti európai parlamenti munkánk középpontjában a jövő heti plenáris ülésen szereplő napirendi pontok előkészítése állt. A héten több frakcióülést is tartottunk, amelyeken a szocialista képviselőkkel kialakítottuk a végleges, vagy közel végleges álláspontunkat azokról a kérdésekről, amelyekről jövő héten szavazunk. Így szó volt például az új többéves pénzügyi keretről szóló jelentésről, amely a 2013 utáni fenntartható Európai Unióval kapcsolatos politikai kihívásokkal és költségvetési forrásokkal foglalkozó különbizottság nyújtotta be. A különbizottságot az EP azzal a céllal hozta létre, hogy az meghatározza a Parlament politikai prioritásait a 2013 utáni többéves pénzügyi keret számára, jogalkotási és költségvetési szempontból egyaránt. Egyeztettünk a nehéz tehergépjárművekre kivetett díjakról szóló uniós szabályozásról is, amelyről a jövő héten második olvasatban szavaz a Parlament. Nagy érdeklődés kísérte a magyar alkotmányról szóló napirendi pontot is, amelyről várhatóan állásfolglalási indítványt fogadunk el a plenáris ülésen. Fontosnak tartom tudatosítani, hogy a magyar alkotmányról rendezett vitával nem pusztán egy nemzeti hatáskörbe tartozó ügyről tárgyalunk, hiszen az új magyar alkotmány az európaiak által közösen vallott értékeket kérdőjelezi meg.

A hét Brüsszelben a belgiumi munkaszüneti napok miatt a szokottnál korábban, már szerdán véget ért, így örömmel mondhattam igent a Mosonmagyaróvári Fekete István Általános Iskola meghívásának, amely - immár 5. alkalommal - európai uniós témájú vetélkedőt rendezett. A 5-6. osztályos gyerekekből álló csapatok nagyon ügyesek voltak, így a zsűriben nehéz dolgunk volt. Végül a Beugrók csapata bizonyult a legjobbnak, akiket az év folyamán Brüsszelben látok majd vendégül.

A hét végén az MSZP Nőtagozata a félév utolsó országos elnökségi ülését tartotta, ahol értékeltük a magyar kormány elmúlt egy éves munkáját, és áttekintettük az időközi választás miatt jelenleg folyó helyi kampányokat. Örömmel látom, hogy a kampányokban a Nőtagozat tagjai a aktívan kiveszik a részüket: a dunaújvárosi jelöltünk kampányához például a múlt héten a környező megyék Nőtagozatai nyújtottak segítséget. Nagyon fontos, hogy a jelöltjeinknek minden segítséget megadjunk, mert most minden kicsi eredmény is nagy eredménynek számít!

Ferihegy átkeresztelése: a hatalom fitogtatása vagy figyelem elterelés?

A vita Ferihegy átkereszteléséről folyik. A Tárcaközi Földrajzinév-bizottság nem támogatja a kormány tervét, miszerint a reptér új neve Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér legyen. A bizottság nem sokáig tud ellentmondani a kormány javaslatának, ugyanis már egy új kormányrendeleten gondolkoznak, eszerint várhatóan kisebb létszámmal működne a bizottság, és számos jogkört is elvennének tőlük.

Bár nincs annyira a köztudatban, de Ferihegyet nem Gyurcsány Ferencről nevezték el, akitől még mindig annyira tart a Fidesz, hanem Mayerffy Xavér Ferencről, akinek a 19. században szőlőbirtokai voltak e területen. Annyit még érdemes tudni róla, hogy német származású, aki öntudatos magyar polgárrá vált, és aki hasznos dolgokat vitt véghez, ezért talán megérdemelné, hogy a neki állított emléken ne változtassunk.

Az továbbra sem világos, hogy mi értelme a névváltoztatásnak éppen most, akár csak részben is és miért éppen Liszt Ferencre. Nem arról van szó, hogy Liszt Ferenc nem érdemelné meg, csak neki már így is számos emléket állítottak, mint például az egész alakos szobrok Pécsett, Esztergomban, Szegeden, a budapesti Operaház épületének homlokzatán is látható, Weimarban a Park an der Ilm-ben, továbbá nevét viseli több intézmény (pl. egyetem, múzeum), számos közterület, valamint egy kisbolygó (3910 Liszt), a Merkúr bolygón található egyik kráter és még sorolhatnánk.

A bizottság inkább a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér, Budapest-Ferihegy elnevezést támogatja. Dutkó András, a bizottság elnökének nyilatkozata szerint a Ferihegy név elhagyása nem lenne szerencsés, mert a kormány által javasolt név tulajdonképpen egymás mellé szórt tulajdonnevek halmozásából áll, ami így valószínűleg nem is tudna elterjedni a köznyelvben.

Nagyon furcsa egybeesés, hogy azután indult el elbocsátási hullám, miután sokan nem támogatták a kormány általi javaslatot. Elsőként Dutkó András elnöki megbízatását vonták vissza azonnali hatállyal. Mindezt természetesen indoklás nélkül tették. Pedig az ok egyértelmű, hiszen már hét éve vezető a bizottságnál és nemrégiben hosszabbították meg ezt a posztját 2013-ig. Majd a földrajzi nevekről döntő bizottság több tagját is kirúgták, többeknek a bizottsági tagságát vették el és olyan is akadt, akit nem a bizottságból távolítottak el, hanem a bizottsági tevékenységüktől független munkahelyről. Továbbá megkapta felmondólevelét a Földmérési és Távérzékelési Intézet egyik munkatársa, Mikesy Gábor is, akinek szaktudása pótolhatatlan a jelenlegi projekteknél.

Ezzel a rendeletmódosítással pedig a kormány ismételten csak azt bizonyítaná, hogy ha valaki nem úgy gondolkozik, mint ő, akkor hatalmával visszaél, fenyegetőzik, kormányrendeletet módosít, csonkítja mások hatáskörét vagy éppen megszünteti azt.

Lássuk be, hogy ez a névváltoztatás nemcsak szükségtelen, hanem még sok kellemetlenséget is okozhat az adminisztrációban és felesleges költségeket is jelent.

Felvetődik tehát a kérdés, hogy ez igazából csak egy figyelem elterelésként szolgáló eszköz vagy ismételten a hatalmát akarja fitogtatni a Fidesz?

Mi a baj Magyarországon?

Legutóbb, amikor beültem egy brüsszeli taxiba, a sofőr - miután kiderült, hogy magyar vagyok - nem a jó borokról és Puskás Öcsiről kezdett el faggatni, hanem csak annyit kérdezett: mi a baj Magyarországon? Ugyanez a kérdés fogad újra és újra az európai parlamenti folyosókon is, ahol a kollégák - pártállástól függetlenül - eddig leginkább arról faggattak, hova utazzanak Magyarországon. Most ők is azt kérdezik: mi a baj? És bizony – belepillantva a külföldi sajtó bármelyikébe – ugyanezt a kérdést lehet kiolvasni a sorok közül.

Valódi választ nem kap senki. Európában szeretik Magyarországot, szeretik a magyarokat, de most az európai átlagember aggodalommal figyeli, mi zajlik itt, Európa szívében. A brüsszeli taxis és az európai átlagember leginkább attól fél, hogy ha ugye a következő fél évben Magyarország vezeti az Európai Uniót, akkor ez azt jelenti-e, hogy az ő életében is, az ő világában is elindulnak-e ugyanezek a korlátozó folyamatok, hogy akkor most erre tart-e Európa?  És hát ne szépítsük, ezek a ma, Magyarországon zajló folyamatok éppen az ellentétei mindannak, amit a 20. században Európa véres emberáldozatok árán harcolt ki magának, amiért Európa ma a szabad világ, és az emberi jogok legmagasabb szintű képviselője.

Erős Európához mindenkire szükségünk van! Ezért a kérdésre, hogy miként hozzuk közelebb Európát állampolgáraihoz, a magyar kormány nem adhat olyan válaszokat, amelyek kontinensünk alapvető értékekeivel ellentétes folyamatokat indítanak be. Orbán Viktor és a Fidesz arra nem kapott felhatalmazást, hogy megrémítse Európa polgárait, és arra sem, hogy figyelmen kívül hagyja az európai civilizáció értékeit! 

Számíthatunk Európára

A magyar kormány által elfogadott új médiatörvény körüli nemzetközi felháborodás bizonyára nem ismeretlen az olvasók számára. Azt hiszem, kijelenthetjük: a magyar sajtószabadság megvédése összeurópai üggyé vált. Itt, Brüsszelben is folyamatosan érkeznek a kérdések a magyarországi eseményekről. Fokozott figyelem fordul hazánk felé – sajnálom, hogy nem csak a magyar EU-elnökség miatt.
Az Európai Parlamentben a téli szünet után a héten kezdődött meg a munka, és máris túl vagyunk az első olyan rendezvényen, amelyet teljes egészében a médiatörvénynek szenteltek. Kedden az EP liberális frakciója rendezett meghallgatást, amelyen neves magyar szakemberek mellett az Európai Bizottság alelnöke is részt vett. Habár a liberális ALDE képviselőcsoport rendezvényéről volt szó, mind a néppárti mind pedig a szocialista-demokrata frakcióból több magyar EP-képviselő is ott volt. Annak ellenére, hogy a terem zsúfolásig megtelt, sajnálatosan a magyar kormány számára fenntartott székek üresen maradtak, onnan visszajelzés sem érkezett...
A legérdekesebb számomra a külföldi résztvevők véleménye volt, ami jól tükrözi az élénk nemzetközi érdeklődést. Fontos látnunk, hogy a külföldi kritikák semmi esetre sem a magyar nép ellen irányulnak, hanem az alapvető európai értékek mellett állnak ki. Ahogyan romániai kolléganőm, Renate Weber fogalmazott: ritkán fordul elő, hogy egy nemzeti jogszabályt ilyen széles körben, ilyen hevesen kritizálnak. Ha ez mégis megtörténik, annak általában van alapja.
A karácsony előtt a magyar kormánynak levelet küldő Neelie Kroes is rendkívül felkészültnek és tájékozottnak tűnt. Az Európai Bizottság alelnökeként a hírközlési szakterületet felügyelő biztosasszony
részletesen kifejtette azokat az aggályait, amelyek miatt a törvény nincsen összhangban az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelvvel. Ilyen aggályként említette a regisztrációs kötelezettséget, a hírműsorokon belüli arányokra vonatkozó rendelkezéseket (nevezetesen, hogy az európai hírek mennyiségileg
háttérbe szorulnak a magyarországiakkal szemben), a hírek feletti politikai kontrollt, illetve azt, hogy a médiatörvény hatálya kiterjed más tagállamok szolgáltatóira is. A vonatkozó uniós szabályok kimondják ugyanis, hogy a szolgáltató csak a saját származási országában vonható felelősségre. Kroes asszony ígéretett tett arra, hogy a Bizottság szigorúan, de objektívan fog eljárni a médiatörvény vizsgálatakor, amelynek során csak a tényeket vehetik figyelembe, az érzelmi vonulatot - bár tudja, hogy ilyen is van – kizárják az
értékelésből.
Az elmúlt húsz évben az Alkotmánybíróság bebizonyította, hogy nem tűri a demokráciát csorbító rendelkezéseket. Bízom benne, hogy a testület - megcsonkított jogkörei ellenére - újból bebizonyítja: a Magyar Köztársaságban nem fenyegetheti veszély az alapvető demokratikus értékeket. Mindenesetre megnyugtató látni, hogy ebben a küzdelemben nem maradtunk egyedül: Európára is számíthatunk.

Asszony, helyedre!

Orbán Viktor alkotmányozó testületének a tagja, Boross Péter néhány hete arról tájékoztatta a forradalmi hírekre szomjazó országot, hogy álláspontja szerint a nők nem a munkahelyen, hanem a szülőszobán pótolhatatlanok. Ezt kiegészítette azzal, hogy Ratkó Anna, Rákosi Mátyás minisztere szobrot érdemelne, valamint hogy a meddő nőknek (is) gyermektelenségi adót kellene fizetniük – nyilván azért, mert nem járulnak hozzá kellő mértékben a nemzeti együttműködéshez.

Ratkó Anna legjobb magyar tanítványa ugyanakkor ezzel még láthatóan nem mondott el mindent, ami szívét nyomta, hiszen pár nappal ezelőtt ismét szólott a nagyérdeműhöz, ezúttal a FigyelőNet oldalán.

Ebben az újabb interjúban, amely méltán válhat majd egyszer a magyar közröhej-irodalom klasszikusává, a volt miniszterelnök azt fejtegeti, hogy noha ez most nem aktuális, ő személy szerint király nélküli királyságot szeretne Magyarországon, lehetőség szerint írott alkotmány és erős alkotmánybíróság nélkül, s ha mód van rá, szentkoronás szósszal leöntve.

Majd amikor azt hisszük, hogy a sírás-röhögés opciók közül végül is a röhögést érdemes választanunk, akkor Boross úr ismét belecsap a lecsóba, már ami a meddő nők adófizetési kötelezettségét illeti: „Értem, hogy a javaslatom akusztikája zavarja a füleket, de a gyermektelenek a jövőben így is többet adóznak, mivel ők teljes adót fizetnek, akik három gyereket nevelnek, azok pedig kapnak kedvezményt. Szerencsétlen dolog a meddőség folytonos emlegetése.”

Szerencsétlen hát! De még szerencsétlenebb dolog, ha az ember hiába szeretne mindennél jobban gyereket, de csak nem jön össze! És még ennél is sokkal szerencsétlenebb dolog, ha a „csak nem jön össze” tetejébe még szívatja-sértegeti is az ember lányát a hatalom. Egyébként javaslom Boross úrnak, hogy nézzen már utána, esetleg kérdezzen már utána, hogy egy-egy meddő pár mi pénzt fizet ki (megsúgom: milliókat), hogy végre-valahára összejöjjön az áhított kisbaba. Ennyit amúgy a ki mihez járul hozzá? kérdésköréhez, és az állam gyermekvállalást nagyonnagyonnagyonnagyon támogató politikájához.

Amikor először szólaltunk fel nőtársaimmal Boross Péter avítt nőpolitikai véleménye ellen, sokan fanyalogtak: csak egy öregember magánvéleményéről van szó, ez a „nem a munkahelyen, hanem a szülőszobán pótolhatatlanok”-szemlélet még a kormánynak is sok, nem kell ezt túllihegni!

Aztán egyszer csak szólásra emelkedett a Parlamentben Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter, láthatóan Ratkó Anna másik hazai legjobb tanítványa, és megosztotta azt az országgal, hogy a nők a kormány szerint sem a munkahelyen pótolhatatlanok: „Ha a szülő [értsd: az asszony – G.Z.] teljes munkaidőben folytat kereső tevékenységet, akkor már korántsem biztosított a munka és a családi élet egyensúlya. Ezt a célt sokkal inkább a részmunkaidős foglalkoztatás szolgálja, amelynek aránya hazánkban megszégyenítően alacsony, ezért, ahol mód van rá, ott ösztönözni fogjuk.” Tetszik érteni: a lényeg, hogy a nő inkább maradjon otthon, legyen elsősorban anya, a férje felesége, őrizze a tűzhelyet, minél kevesebbet dolgozzon, ne legyen igazi kenyérkereső!

Ne legyen kétségünk, a családi adókedvezmény jól hangzik ugyan, de annak is pontosan ugyanez a célja. A magas adókedvezmény sok esetben gyakorlatilag elértékteleníti a női kereseteket, feleslegessé teszi a női munkavállalást.

Vonjuk ki a nőket a munkaerőpiacról, ezzel is csökken a munkanélküliség, bátorítódik a gyerekvállalás, biztosítódik a családi élet egyensúlya! Lesz munkája a férfiaknak! Kit érdekelnek a tények, hogy ez Európában már vagy harminc éve nem működik (minden adat azt mutatja, hogy ott születik több gyerek, ahol a nők biztonságban érzik magukat a munkaerőpiacon, és ahol az óvodai-bölcsődei ellátás magas színvonalú)? Kit érdekel, hogy vagy negyven évig három éves volt a gyes Magyarországon, a nők alig voltak jelen a munkaerőpiacon, mégis alig születtek gyerekek? Kit érdekel, hogy a nők kivonása a munkaerőpiacról csökkenti az ország versenyképességét, az elkölthető jövedelmet? Egyébként is, kit érdekelnek a tények? A lényeg, hogy nagyon hiszünk a forradalomban!

Nem csoda, hogy Boross Péter mély elégedettséggel nyugtázta az imént említett gyöngyszem-szövegben, hogy „a most születő, három gyereket preferáló adókedvezmény már nagyon kedvemre való. Nem az történt, amit javasoltam, de abban az értelemben.”

Ahem. Ratkó Anna, welcome back.