Az európai fiatalok többet érdemelnek!

Az Európai Unió 27 tagállama közül 12-ben több mint a fiatalok negyedének nincs munkája: számuk összesen 5,6 millió főre tehető. Vannak olyan országok, ahol a 25 éven aluliak között az állástalanok vannak többségben! Eközben a tagállamok kétharmadában folyamatosan romlik a munkaerő-piaci és foglalkoztatási helyzet.

A helyzet válságos, cselekedni kell!

Ennek szükségességét egyre többen ismerik el: az európai szocialisták két évvel ezelőtt megfogalmazott javaslata alapján 2014-től uniós szintű ifjúsági garanciaprogram indulhat el a tagállamokban, munka- vagy továbbképzési lehetőséget biztosítva a fiatalok számára. Úgy gondoljuk, hogy az ifjúsági garancia hatékony eszköz lehet arra, hogy fiatalok millióit óvja meg a társadalomból való kiszakadástól.

A konzervatívok azonban semmiből sem tanulnak! Az általuk alkalmazott, kizárólag megszorításokban gondolkodó válságkezelés vezetett a napjainkban is tapasztalható társadalmi krízishez. Bár már ők is kezdik belátni, hogy megközelítésük hibás volt, ugyanezek a konzervatívok ugyanazt a hibát készülnek most elkövetni: az Európai Tanács jobboldali többsége mindössze hatmilliárd eurót különített el az ifjúsági garanciaprogramokra. Emellett blokkolják az európai gazdasági növekedés beindítására tett további javaslatainkat is, miközben a bankok megmentésére az elmúlt években 1600 milliárd eurót fordítottak.

Ez elfogadhatatlan, mivel az Európai Unió alapját jelentő társadalmi megállapodás kerül ezzel veszélybe.

Éppen ezért az európai szocialisták a következőkre szólítják fel az Európai Unió tagállamainak vezetőit:

• A 2013 februárjában elfogadott hat milliárd eurón felül további uniós forrásokat kell biztosítani az ifjúsági garanciaprogramra, hogy annak finanszírozása a 2014-2020-as időszak egészében megoldott legyen.
• Speciális, munkahelyteremtésre szolgáló kölcsönök révén az Európai Beruházási Bankot is be kell vonni a fiatalok körében tapasztalható munkanélküliség csökkentésébe. Ez ugyanakkor nem helyettesítheti a nemzeti vagy uniós forrásokat, hanem kiegészíti azokat. 
• Az ifjúsági garanciára szánt forrást minél előbb elérhetővé kell tenni. A forrásoknak könnyen hozzáférhetőnek kell lenniük, és a tagállamoknak kellő szabadságot kell biztosítani ahhoz, hogy eldönthessék, milyen projekteket támogatnak belőle.
• A tagállamoknak minél előbb hozzá kell kezdeniük a nemzeti programjaik végrehajtását, hogy az uniós támogatás minél előbb eljuthasson a célcsoporthoz. Eközben arra is ügyelni kell, hogy a gyorsaság ne menjen a minőség rovására: szigorú minőségi követelményrendszert kell felállítani az ifjúsági garancia keretében biztosított képzési, szakmai gyakorlati vagy munkalehetőségekkel szemben. Biztosítani kell, hogy a garanciaprogramban részvevő fiatalok megfelelő fizetés, munkakörülmények mellett, valamint egészséges és biztonságos környezetben dolgozhassanak.

Emellett fontosnak tartjuk, hogy külön intézkedésekkel segítsük a fiatal nők elhelyezkedését, mivel a statisztikai adatok is alátámasztják, hogy a fiatal nőknek számottevően kisebb esélyük van az elhelyezkedésre a hasonló korú és képzettségű férfiakhoz képest. 2011-ben az EU 27 tagállamában a 15-29 éves közötti nők 17,5 százalékának se munkája nem volt, se képzésben nem vett részt, míg a férfiak körében ez az arány csak 13,4 százalék volt. Éppen ezért biztosítani kell, hogy a munkaerőpiac egyenlő mértékben álljon nyitva mindkét nem számára. Ehhez a munka és családi élet összeegyezetését segítő intézkedések mellett arra is szükség van, hogy már az oktatásban külön figyelmet fordítsanak a nők képességeinek és készségeinek fejlesztésére.

A program célkitűzései ambiciózusak, de csak ez garantálhatja, hogy valós eredményeket sikerüljön elérnünk. A program sikere révén nemcsak a szegénységtől és a társadalmi kirekesztettségtől menthetjük meg a fiatalokat, de fontos lépést teszünk az európai gazdasági növekedés beindítása felé is.

Az európai szocialisták célja, hogy az uniós állam- és kormányfők mielőbb elkötelezzék magukat az ifjúsági garanciára szánt források növelése mellett.

Most kell cselekednünk! Az óra már ketyeg...

Munkahelyteremtés és növekedés a holnap Európájában

A fenti címmel rendezett nagyszabású konferenciát Európa legnagyobb szakszervezete, az olasz CGIL és a Friedrich Ebert Alapítvány a héten Firenzében. Nagy örömmel mondtam igent a felkérésre, mivel fontosnak tartom, hogy szakszervezeti vezetők, politikusok és akadémikusok közösen találjanak megoldást térségünk legégetőbb problémájára. Csak a közös gondolkodással alakíthatunk ki olyan megoldást, amellyel a fejlődés útjára térhetünk, ugyanakkor nem okoz társadalmi katasztrófát. A válságból való kilábalás radikális változásokat igényel, azonban ez idáig csak akkor került sor radikális lépésekre az európai jobboldali kormányok részéről, ha a munkavállalókra nehezedő terhekről és kötelezettségekről volt szó. Ez nemcsak a munka és a családi élet összeegyeztetését lehetetleníti el, de a fiatalok egekbe szökő munkanélküliségi mutatóit is ez okozza. E konzervatív gazdaságpolitika hibájának árát az európai polgárok fizetik meg...

A válságból való kilábalás csak a növekedést ösztönző nemzeti és uniós költségvetéssel érhető el. Az egekbe szökő államháztartási hiány leszorítása mellett ugyanakkor nem felejthetjük el azt sem, hogy a válságot a szabályozatlan pénzpiacok okozták. A pénzpiaci felügyeletre és a közös gazdasági kormányzásra vonatkozó uniós szabályok ezt a hiányosságot - különösen az eurózóna vonatkozásában - mára részben orvosolták, ugyanakkor nem lehet elégszer hangsúlyozni: mindez önmagában csak arra elég, hogy a jövőben elébe menjünk a hasonló válságoknak. A jelenlegi krízis felszámolásához a növekedést és a foglalkoztatottság növelését kell a középpontba állítani. Ezekben a hetekben zajlik a 2013-as európai költségvetés, illetve a 2014 és 2020 közötti uniós pénzügyi keret vitája, ahol a források csökkentésére törekvő - konzervatív többségű - tagállamok hozzáállása sajnos azt mutatja, hogy nem látják be: most éppen minél több befektetésre van szükség nemzeti és európai szinten egyaránt.

A jövőbe való számos befektetési lehetőség közül az egyik legfontosabbnak a fiatalok munkanélküliségének kezelését tartom, amelyre pártom, az Európai Szocialisták Pártja már - a sikeres nemzetközi példák alapján - részletes javaslatokat dolgozott ki. Örömmel látom, hogy ezek közül az állástalan fiataloknak továbbképzési vagy szakmai gyakorlatszerzési lehetőséget biztosító Európai Ifjúsági Garancia bevezetése mellé egyre többen sorakoznak fel, legutóbb például az Európai Unió jövőre hivatalba lépő ír soros elnöksége. A költségvetési egyensúly és a növekedés ösztönzésének összehangolása nem könnyű feladat. De éppen a fiatalok munkanélküliségének problémája mutatja, hogy érdemes befektetni: az 5,5 millió európai állástalan fiatal évente százmilliárd euróba kerül a tagállamoknak, miközben például az Ifjúsági Garanciához 10 milliárd euróra lenne szükség. Ennél sokkal nagyobb összeg marad évente az uniós költségvetésben!

Azt tapasztalom, hogy nemcsak a pénzügyi rendszerben, a gazdaságban vagy a társadalomban dúl a válság: a jövőre vonatkozó elképzelések terén is hiányt szenvedünk. Márpedig jövőkép nélkül nem építhetjük fel azt az Európát sem, amelyben élni szeretnénk, a társadalmat, amelyet jó szívvel hagynánk hátra gyermekeink és unokáink számára. A holnap Európáját.

Európa nemzetállamai önmagukban nem elég erősek ahhoz, hogy ellenálljanak a válság következményeinek és megteremtsék a fejlődés feltételeit. Egy erős, ugyanakkor demokratikus és átlátható Európai Unióban kell ezért gondolkodunk, amelyben messzemenőkig érvényesül a szolidaritás elve.

A holnap Európájának egyesítenie kell a versenyképességet a társadalmi igazságossággal, az egyének különbségeit a közösség egységével. Közismert, hogy az Európai Unió fejlődése során a legnagyobb lépéseket válsághelyzetek nyomására tette meg. Ha erre gondolunk, most van a lehető legjobb ideje annak, hogy felvázoljuk a honlap Európáját.


A 2012. október 25-i firenzei “Job and Growth for Europe” konferencián elhangzott előadásom szerkesztett változata.

Az online zaklatástól a tervezett erőszakig: küzdelem a nők védelméért EU-n belül és kívül

Az Európai Parlament eheti kétnapos plenáris ülésének leghangsúlyosabb témája az Európai Tanács hétfői ülésének értékelése volt, ahol többek között döntés született a költségvetési paktumról. A témában én is felszólaltam, hangsúlyozva, hogy a bejelentett intézkedések nem fordítanak kellő figyelmet növekedésre és foglalkoztatásra.

Ezen kívül azonban még két fontos, a nemek közötti esélyegyenlőséghez kapcsolódó téma is szerepelt a napirenden: a nők és gyermekek sérelmére elkövetett erőszak elleni küzdelmet célzó uniós kezdeményezés, a Daphne program jövője, illetve a nők szerepe a békefenntartásban. Ez a két téma is jól mutatja, hogy a nők elleni erőszak problémája egyaránt jelen van az EU-n belül és azon kívül is, azonban eltérő módon mutatkozik meg.

Daphne: megfelelő anyagi támogatásra van szükség!

A Daphne program egy olyan, 1997-ben indult európai uniós kezdeményezés, amely a nőkkel és gyermekekkel szembeni erőszak ellen fellépő programoknak biztosít forrásokat.

A Daphne program eredményeiről és jövőbeli kilátásairól elfogadott jelentés megállapítja, hogy az egyedülálló kezdeményezés sikeres volt, sok emberhez sikerült eljutni és hatékony programokat sikerült belőle finanszírozni.

A Daphne program sikereiben jelentős szerepe volt az Európai Parlamentnek, amely folyamatosan kiállt a kezdeményezésre szánt források növeléséért. (Míg a Daphne I. programban 2000 és 2003 között 20 millió euró állt rendelkezésre, a 2007 és 2013 közötti időszakra szóló Daphne III. program közel 120 millió euróból gazdálkodhatott.) Az EP, és különösen a szocialista frakció (Lissy Gröner képviselőtársam vezetésével) akkor is megvédte a programot, amikor azt a Bizottság egy drogprevenciós programmal próbálta összevonni, csökkentve ezzel a nők elleni erőszakkal szembeni fellépésre rendelkezésre álló forrásokat.

Az Európai Parlament szerint fontos, hogy a 2014 és 2020 közötti költségvetési időszakban is megfelelő források álljanak rendelkezésre a Daphne célkitűzéseinek támogatására, ugyanakkor változtatásokra is szükség van. Az eltelt másfél évtizedben az erőszaknak új formái jelentek meg (gondoljunk csak a közösségi oldalakon keresztül történő zaklatásra vagy a gyerekek kortársai által elkövetett megfélemlítésekre), továbbá a Parlament szükségesnek látja az adminisztrációs terhek csökkentését, a civil szervezetek támogatását és azt, hogy - iskolai és televíziós tájékoztató kampányok segítségével - minél több embert megismertessenek magával a programmal is.

Békefenntartás: nagyobb szerepet a nőknek!

A nők háborús helyzetekben betöltött szerepével már hónapok óta foglalkozik a Parlament. Nyáron a nőjogi és esélyegyenlőségi bizottság szakértők részvételével szervezett konferenciát a témában, melynek eredményeként született meg a héten a parlamenti állásfoglalás.

A legnagyobb problémát az jelenti, hogy a háborús helyzetekben a nőknek az esetek többségében kizárólag az áldozat szerepe jut. Gyakran a nők ellen elkövetett szexuális erőszak a háborús stratégia részét képezi, akiknek az erőszakot követően a saját közösségük megbélyegzésével is számolniuk kell.

Az EP állásfoglalása - az ENSZ egy korábbi határozatához illeszkedve - leszögezi, hogy növelni kell a nők szerepét a háború utáni helyreállításban. Jelenleg kevés a női békefennartó, és szinte soha nem vonják be őket a háború utáni rendezésbe. Ahogy egy képviselőtársam fogalmazott: ha nők is ülnek a tárgyalóasztalnál, akkor egyenlőbbek a nemek közti viszonyok, a nők szempontjai is jobban érvényesülnek, és ha női katonák is járőröznek valahol, annak üzenete is van a helyiek számára.

Az EP állásfoglalásában lefektetett célok megvalósításában kiemelt szerepe van az Európai Külügyi Szolgálatnak, és bízom benne, hogy az intézményt vezető Catherine Ashton partnerünk lesz mindebben.

Egy izgalmas ősz nyitánya

A hét az Európai Parlamentben és azon kívül (2011. szeptember 5-11.)

Az elmúlt napok nagy nyüzsgésében a csendesebb nyári időszaknak már nyoma sincs az Európai Parlament folyosóin. A heti találkozókat az őszi munkarend kialakításával kapcsolatos teendőink uralták. Így volt ez kedden is, az Európai Szocialisták Pártja Nőszervezetének vezetőségi ülésén, ahol a legfontosabb teendőnk az Egyesült Nemzetek Szervezete és más civil szervezetek képviselőivel való októberi találkozónk előkészítése volt, amelyre New Yorkban kerül sor. Több találkozót tervezünk demokrata párti politikusokkal is, hogy meghallgathassuk tapasztalataikat az esélyegyenlőségi politikák terén. A legfontosabb kérdést a nők gazdasági függetlenségének megteremtése jelenti, amely a jelenlegi gazdasági körülmények között már önmagában is óriási kihívás, de a nők helyzetével és jogaival kapcsolatos konzervatív álláspontok térnyerése  tovább bonyolítja a helyzetet. Meggyőződésem, hogy transzatlanti partnereink hasznos tapasztalatokat osztanak majd meg velünk, amellyel elejét tudjuk venni az eddigi elért eredményekre óriási fenyegetést jelentő konzervatív visszalépéseknek. A New York-i és washingtoni látogatás előkészítésén túl az ülésen vendégül láttuk a Szocialista Fiatalok Nemzetközi Uniójának képviselőit, akik bemutatták legújabb kampányukat és szervezetük tevékenységét, amelyből egy kis ízelítőt már kaphattam augusztusban, a remekül sikerült IUSY Világfesztiválon.

Szerdán az alkotmányügyi bizottság is megtartotta első őszi ülését, melynek elején megemlékeztünk az oslói terror áldozatairól. A bizottság ülésén szavaztunk a 2012-es költségvetésről, amelynek során az általam benyújtott módosító indítványok is megkapták a szükséges többséget.

Csütörtökön, a közlekedési bizottság ülésére vendég is érkezett: Neelie Kroesszel, az Európai Bizottság digitális menetrendért felelős tagjával az elektronikus segélyhívó rendszerek elterjesztéséről tartottunk eszmecserét. A biztos asszonyt arról kérdeztem, hogyan fogja áthidalni a Bizottság azt, hogy egyes tagállamok nem mutatnak hajlandóságot a szükséges lépések megtételére, holott ezeken a - női brosstűnél alig nagyobb - eszközön akár életek is múlhatnak.

Az Európai Bíróság egy tavaszi ítélete nyomán fennáll a veszélye annak, hogy jelentősen megemelkedjenek a biztosítási díjak. Ezzel a témával kapcsolatban is részt vettem egy megbeszélésen a héten, de az ősszel ez a téma még sokszor elő fog kerülni. Az Európai Parlament - pártállástól függetlenül - szeretné elérni az árképzés olyan átalakítását, amely nem feltétlenül jár áremelkedéssel a fogyasztók számára. Az eddigi, biztosítókkal, képviselőkkel és más szakemberekkel folytatott egyeztetések alapján jó esélyt látok arra, hogy sikerül ezt a célkitűzésünket elérni.

Pénteken - már Magyarországon - az MSZP Nőtagozatának elnöksége is megtarotta első őszi ülését, ahol  - a PES Womenhez hasonlóan - áttekintettük őszi teendőinket és megszerveztük az előttünk álló hónapok munkáit. Akárcsak Brüsszelben, az ősz idehaza is izgalmasnak ígérkezik!

Fényképek a Rozmaring Kertvendéglő - remekül sikerült - 20. születésnapi ünnepségéről, amelyet hétvégén rendeztek.

Prioritások és feladatok

A hét az Európai Parlamentben (2011. július 11-17.)

Az elmúlt hét az Európai Parlamentben már a lengyel elnökség jegyében telt, habár a demokráciát érő támadásokkal kapcsolatos, aggasztó hírek miatt valószínűleg a magyar elnökséget sem fogják egyhamar elfelejteni képviselőtársaim. Azt mindenesetre elmondhatom, hogy a bemutatkozó Lengyelországgal szemben nyoma sincs annak az aggodalomnak, amely a magyar elnökséget megelőzte, és végigkísérte. Az európai parlamenti képviselők nagy várakozásokkal tekintenek az elkövetkező időszak elé, amely Donald Tusk miniszterelnök múlt heti látogatását követően a szakbizottságokban is megmutatkozott, amelyekben a héten folytatódott a lengyel elnökség programjának bemutatása. Strasbourgban már sor került az alkotmányügyi bizottság rendkívüli ülésére, ahol a lengyel Külügyminisztérium államtitkárát láttuk vendégül, így erre a hétre a szakbizottságaim közül a közlekedési és idegenforgalmi valamint a nőjogi és esélyegyenlőségi bizottságok “maradtak”.

A közlekedési szakterületen több, Magyarország számára különösen fontos kérdés is a napirenden szerepel - nagyon fontosnak tartom ezért, hogy ezekre a lengyel elnökség alatt is kiemelt figyelmet fordítsanak. Az egyik ilyen kérdés a Duna Régió Stratégia: a folyó vízgyűjtő területéhez tartozó régiók fejlesztési stratégiáját a magyar elnökség alatt fogadták el, a végrehajtása azonban csak most veszi kezdetét. További fontos feladatot jelent az, hogy az EU 2013 utáni többéves pénzügyi keretéről is hamarosan megkezdődnek a - nehéznek ígérkező - tárgyalások. Nagyon fontos, hogy a transzeurópai közlekedési hálózatok (TEN-T) fejlesztéséhez is elegendő forrásokat sikerüljön biztosítani, hiszen ezek jelentik a legfontosabb összeköttetést Európa különböző régiói között. Emellett kulcsfontossággal bírnak Magyarország fejlesztésében is. Mindemellett arra is felhívtam a lengyel elnökséget képviselő infrastruktúraügyi miniszter figyelmét, hogy a közlekedésnek szociális dimenziója is van, és erről sem szabad megfeledkezniük.

Ez utóbbi téma, a szociális dimenzió a következő napon már nemcsak említés szintjén került elő, hiszen az esélyegyenlőségi bizottságban a lengyel munkaügyi és szociálpolitikai miniszterrel valamint az esélyegyenlőségért felelős kormánymegbízottal tartottunk eszmecserét. Vendégeink nemcsak az általános prioritásokról beszéltek, hanem megnevezték azokat a konkrét ügyeket is, amelyekben mindenképpen előrelépést kívánnak elérni a Tanácsban. Örömmel hallottam, hogy ebben a listában a szülési szabadságról szóló irányelv is szerepel, amelynek elfogadását éppen a tagállamok akadályozzák hónapok óta. Érdekes adalék, hogy a folyamatban lévő és a napirenden már eddig is szereplő ügyek mellett az elnökség a generációk közötti szolidaritás kérdésére is kiemelt figyelmet kíván fordítani. Bár, azt hiszem, a lengyel szakszervezeti mozgalmi hagyományok miatt ez talán nem is olyan meglepő.

Tanulmányozva az elnökségi programot és meghallgatva a prioritásokról szóló személyes beszámolókat, úgy gondolom, minden okunk megvan bízni abban, hogy a következő hat hónap sikeres és lendületes lesz az Európai Unió számára. Az ígéretet azonban kemény munkának kell követnie, melyhez sok sikert kívánok az első alkalommal a kormányrúdhoz lépő lengyel barátainknak!