Hogyan készülünk a jövő évi európai választásokra?

Csütörtökön, a plenáris héten, Strasbourgban találkoztam hat amerikai újságíróval, akikkel a 2014-es európai parlamenti választások fontosságáról, és az ezzel járó kihívásokról beszélgettem. A tengerentúli szakemberek meglepően nyitottak voltak. Természetesen fő területem, a nemek közötti egyenlőség ugyancsak szóba került.

Az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió viszonya mindig is kiemelten fontos volt. Ezt jól érzékelteti az EP Iroda megnyitása Washingtonban, valamint a két partner között készülő szabadkereskedelmi megállapodás. Személy szerint háromszor jártam január óta az Egyesült Államokban, ahol részt vettem Barack Obama beiktatási ceremóniáján is. Az utak a női jogok és a nemek közötti esélyegyenlőség erősítésére irányultak. Az amerikai elnök beiktatásán a PES, későbbi látogatásaimkor pedig a FEPS és az S&D delegációjának tagjaként vettem részt.

Az újságíróknak elmondtam, hogy a különböző politikai- és média-kultúra nem akadály, egyenesen előny, hiszen így tudunk a legtöbbet tanulni, meríteni egymástól. Eztán rátértem fő témánkra, a 2014-es EP-választásokra.

A lisszaboni szerződés hatályba lépése óta, 2014-ben rendeznek első alkalommal európai parlamenti választásokat. Mit is jelent ez? A lisszaboni szerződés megerősítette az unió demokratikus alapjait: nemcsak az Európai Parlament hatásköreit bővítette, de más intézkedésekkel is növelte az EU demokratikus legitimitását. Az európai polgári kezdeményezés létrehozásával – amelyben jelentéstevő voltam – például lehetővé tette, hogy az uniós polgárok közvetlenül részt vehessenek az uniós döntéshozatalban. A válságból való kilábalás és a fenntartható növekedés előmozdítása érdekében, az Európai Unió várhatóan a jövőben fontos lépéseket fog tenni a gazdasági és politikai unió elmélyítése érdekében.

Azonban Európának először a demokratikus válsággal kell megbirkóznia. Ez alatt azt értem, hogy a nemzeti érdekeket egyre inkább szembeállítják a közös érdekekkel, mialatt az euroszkeptikusok mind több teret nyernek, s míg a közösség marakodik, addig ezek a kis csoportok – mondhatni – dörzsölik a tenyerüket. Nacionalizmussal és populizmussal szerzik a szavazatokat, amelyek nagyon veszélyes fegyverek. Ezt már jól ismerjük: a történelem során számtalan példát láttunk rá.

A jövő évi európai választásokat várhatóan az eddigieknél korábban, 2014. május 22. és 25. között tartják. A korábbi időpontnak köszönhetően, több idő állna az EP rendelkezésére az Európai Bizottság új elnöke 2014. júliusában esedékes megválasztására, és várhatóan a részvétel is magasabb lenne a pünkösdi ünneppel egybeeső június eleji időponthoz képest. A javaslatot az EP 2013. május 21-én fogadta el, azonban még a Tanácsnak is jóvá kell azt hagyni. Magyarországon az EP- és országgyűlési választásokat egy időpontban fogják megtartani. Ezért is tartom nagyon fontosnak, hogy minél több állampolgárt sikerüljön bevonni a folyamatba, sokan járuljanak az urnákhoz, s elzavarják a megszorításokkal operáló jobboldali formációkat.

2013 a polgárok európai éve, ám mi, Európai Szocialisták, úgy véljük, minden év róluk kell szóljon! Sokszor elfelejtünk arról beszélni, hogy mennyi mindent is köszönhetünk az uniónak. Gyakran csak a negatív dolgokat akarjuk észrevenni. Fel kell hívni az állampolgárok figyelmét azokra a vívmányokra, amelyek nélkül mindennapjaink nehezebbek lennének. Így talán sikerül bezárni azt a szakadékot, amely miatt alacsony a részvétel az EP-választásokon. Továbbá nem felejthetjük ki a fiatalokat, akik jelenleg – a megszorítások miatt is eldurvult gazdasági válság miatt – szinte a legnehezebb helyzetben vannak. A 18-24 évesek között hatalmas méreteket öltött munkanélküliséggel kezdenünk kell valamit. Erre már vannak kísérletek is, mint az Ifjúsági Garancia, amelyet mi, szociáldemokraták, teljes mellszélességgel támogattunk, s számos szakértő bevonásával  dolgoztunk ki több mint egy éven keresztül. Viszont az előirányzott pénz elsőre kevésnek tűnik. Sokkal nagyobb összegeket kell bevonni a folyamatba, ha hosszú távon akarjuk megoldani a problémát.

Az európai szintű politikai pártok az unión belüli integráció fontos tényezői. Hozzájárulnak az európaiság-tudat kialakításához és az uniós polgárok politikai akaratának kinyilvánításához. A pártok működésének átláthatóbbá és láthatóbbá tétele érdekében, az EP egységes jogállást szeretne biztosítani az európai szintű pártok és pártalapítványok számára. A pártok hatékony működését segítő keretek megteremtése azért fontos, mert kiemelt szerepet játszanak a határon átívelő, valóban európai viták elindításában és ösztönzésében, amelyekről az EP-választásokat megelőző kampányoknak is szólniuk kellene. Az európai pártok révén, a polgárok aktívabban kapcsolódhatnának be az uniós ügyekről szóló vitákba.

A lisszaboni szerződés számos ponton megerősítette az Európai Parlament jogköreit, így többek között az Európai Bizottság elnökének személyére is az EP-választások eredményeinek figyelembe vételével kell javaslatot tenni. Új dolog, hogy a Bizottság elnökére – a megfelelő egyeztetések lefolytatását követően – formálisan az Európai Tanács tesz javaslatot, amelyet ezt követően a Parlamentnek kell jóváhagynia.

Az Európai Szocialisták Pártja 2011 novemberében hozott döntést arról, hogy a pártcsaládot alkotó nemzeti pártok közösen hoznak döntést arról, kit jelölnek az Európai Bizottság elnökének. A közös elnökjelöltet egy demokratikus és átlátható folyamat révén választják ki, amelynek során valamennyi tagpárt szavaz a jelöltekről. A demokratikus és átlátható kiválasztás természetesen a tagpártokkal szemben is követelmény – saját szavazásaik lebonyolítása során. Az előzetes tervek szerint, a jelöltállításra október 31-ig lesz lehetőség, majd ezt követően, a tagpártoknak decemberben és januárban kell lebonyolítani a belső szavazásokat.

A bizottsági elnökjelölt demokratikus és átlátható kiválasztásával az ESZP célja az EP-választások európai jellegének hangsúlyozása, az unió demokratikus legitimációjának megerősítése és a polgárok EU-hoz történő közelebb hozása. Emellett szeretnék elkerülni a 2009-es európai választáson történtek megismétlődését is, amikor az Európai Szocialistáknak a Bizottság élére nem volt jelöltjük a néppárti José Manuel Barrosóval szemben, és így az európai baloldal nem volt kellően látható a választási kampány során.

Az európai szocialisták kezdeményezését később a többi európai párt is magáévá tette: 2012. novemberben az EP állásfoglalást fogadott el, amelyben felszólította az európai politikai pártokat, hogy nevezzék meg jelöltjüket a Bizottság elnöki posztjára. Az állásfoglalás sürgette továbbá, hogy az új Európai Bizottság lehető legtöbb tagja az EP-képviselők közül kerüljön ki, illetve, hogy – a nemek közötti egyensúly érdekében – minden tagállam egy női és egy férfi biztosjelöltet is állítson.

Németország Szociáldemokrata Pártjának (SPD) elnöke, Sigmar Gabriel május végén jelentette be az ESZP miniszterelnöki találkozóján, hogy az EP jelenlegi elnökét, az európai baloldali pártok közös jelöltjének az Európai Bizottság élére Martin Schulzot javasolják, aki a baloldal karizmatikus figurája. Bár már több párt kifejezte támogatását az EP jelenlegi elnöke mellett, mindez természetesen még nem tekinthető hivatalos döntésnek: az elnökjelöltet átlátható és demokratikus folyamat során fogják megválasztani az ESZP tagpártjai.

A nemek közötti egyenlőséget a választások során is kiemelten fontos ügyként kezeljük. Az ESZP Nőszervezetének elnökeként, büszkén mondhatom, hogy mi, az ESZP, a nők pártja vagyunk, s minél több területen szeretnénk elérni áttöréseket a női jogok és az esélyegyenlőség kérdésében. Van még bőven tennivalónk az ügyben. A nőkre nagy szükségünk van a választásokon, s szeretném, ha nem csak szavazóként, de jelöltként is minél több nőtársam szerephez jutna!

Csúcstalálkozó Loméban az afrikai, karib-tengeri és csendes-óceáni térség államaival

A héten került sor az Európai Unió valamint az afrikai, karib-tengeri és csendes-óceáni (AKCS) országok 22. Közös Parlamenti Közgyűlésére, amelyen egyetlen magyar tagként vettem részt az Európai Unió részéről.

Az  EU-AKCS Közös Parlamenti Közgyűlés egyike az Európai Parlament küldöttségeinek, melyek feladata, hogy  fenntartsák és kialakítsák az EP nemzetközi kapcsolatait. Ennek megfelelően a küldöttségek munkája egyrészről az Európai Unió hagyományos partnerei közé tartozó államok parlamentjeivel való kapcsolatok fenntartására és fejlesztésére, másrészről a harmadik országokban azon alapelvek előmozdítására irányul, amelyeken az Európai Unió nyugszik, vagyis a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok és szabadságjogok és a jogállamiság tiszteletben tartása.

Az EU-AKCS Közös Parlamenti Közgyűlés a maga nemében egyedülálló szervezet a világon. Azzal a céllal hozták létre, hogy közös fórumot biztosítson az Európai Közösség valamint a Cotonou-i Megállapodást aláíró afrikai, karibi és csendes-óceáni térség országai megválasztott képviselői számára. Ez az egyetlen nemzetközi közgyűlés a világon, amelyben különböző országok képivselői rendszeresen találkoznak az Észak és Dél közötti együttműködés előmozdítása érdekében.

A legutóbbi közgyűlésre a magyar elnökség alatt Budapesten került sort, most pedig a togói Loméban került sor a találkozóra. Habár a hivatalos programok csak hétfőn kezdődtek, szombatra Női Fórumot szerveztünk, amely mára elmaradhatatlan kisérőrendezvényévé vált a csúcstalálkozónak. A fórumra, amelyen ezúttal a nők fejlesztéspolitikában betöltött szerepéről hangzottak el előadások, elfogadta a meghívásunkat az AKCS Csoport főtitkára és a házigazda togói kormány több tagja is.

A plenáris közgyűléseket szakbizottságban készítjük elő, amelyek szintén szombaton üléseztek. Ezek közül a politikai bizottságnak vagyok a tagja, azonban egy hiányzó kollégát helyettesítve a gazdasági bizottság ülésén is részt vettem, ahol az áringadozásoknak valamint a mezőgazdasági termékek globális piaca működésének az élelmiszerbiztonságra gyakorolt hatásairól készített jelentést mutattam be a képviselőtársaknak.

A fiatalok foglalkoztatottsági helyzete nemcsak Európában, hanem az AKCS-országokban is egyre súlyosabb, és az arab tavasz eseményei is arra intenek bennünket, hogy a béke és stabilitás fenntartásához elengedhetetlen a fiatalok problémáinak hatékony kezelése, mindenekelőtt a foglalkoztatottsági helyzetük javítása. Vasárnapi munkacsoport-ülésünket ezért teljes egészében a fiatalkori munkanélküliség problémájának szenteltük. Úgy gondolom, hogy a demográfiai folyamatokat figyelembe véve a probléma figyelmen kívül hagyása és a megoldás elodázása elkerülhetetlenül konfliktusokhoz és instabilitáshoz fog vezetni már a közeli jövőben is. A fiatalok értékei a társadalmainknak, és közös felelősségünk, hogy ne hagyjuk veszni a bennük rejlő lehetőségeket.

A Közgyűlés hivatalos megnyitójára hétfőn került sor. Az üléseken - hasonlóan az EP plenáris üléseihez - lehetőségünk van kérdéseket feltenni az Európai Bizottságnak, amely fontos szerepet tölt be az Európai Unió fejlesztési együttműködési politikájának működtetésében. Szóbeli kérdésben arról kérdeztem a Bizottságot, hogy az milyen módon tervezi támogatni az uniós fejlesztési alapokból az új típusú tuberkolózis elleni vakcinák fejlesztését. Ez a betegség még mindig komoly közegészségügyi problémákat jelent a fejlődő országok számára. (A kérdést szintén egy kollégám nevében tettem fel, aki nem tudott jelen lenni Loméban.) Válaszában a Bizottság kiemelte, hogy jelentős összegekkel támogatják az új oltóanyagok fejlesztését célzó kutatásokat, azonban a kutatások valamint a 2014 utáni uniós költségvetésről folytatott tárgyalások korai szakaszában még nem tudtak a pénzügyi lehetőségekről pontos válasszal szolgálni. Remélem ugyanakkor, hogy az uniós fejlesztési politika továbbra is prioritásként fogja kezelni, hogy a fejlődő országok jó minőségű és hatékony vakcinához jussanak.

A Közgyűlés foglakozott továbbá a Lisszaboni Szerződés hatályba lépésének következményeivel is. Ennek kapcsán elmondtam: az intézményi reformok és a válság nem szolgáltathat okot arra, hogy az afrikai, karib-tengeri és csendes-óceáni partnerség szerepét leértékeljük. Az EU hosszú ideig elhanyagolta ezeket a partnereit, vetélytársaink, a világ felemelkedő új globális hatalmai pedig ezt ki is használták. A térség fejlesztésében betöltött szerepünket sem leépíteni, sem csökkenteni nem szabad, és ezt különösen szem előtt kell tartanunk a 2014 utáni időszakra vonatkozó, többéves költségvetési keret tárgyalásai során.

A Lisszaboni Szerződés újításai mind az EU, mind pedig az AKCS-országok számára előnyökkel járnak. Ezeket ki kell használnunk az együttműködésünk kiterjesztésével, továbbfejlesztésével: a fejlesztő-megsegített viszonynak fokozatosan át kell adnia a helyét az egyenrangú partnerségnek.

Az EU-AKCS Közös Parlamenti Közgyűlés következő ülésére 2012 májusában, Dániában kerül sor.

A demokráciával ellenséges volt a "parlamentbarát" elnökség

A hét az Európai Parlamentben és azon kívül (2011. július 4-10.)

Az elmúlt héten a nyári szünet előtti utolsó plenáris ülésre került sor Strasbourgban, azonban a  zsúfolt napirenden a vakáció közeledtét egyáltalán nem lehetett érezni. A plenáris üléseket elsősorban az EU Tanácsának élén lezajlódó “őrségváltás” határozta meg: a június 30-ával véget ért magyar és az azt követő lengyel elnökség tevékenységét, illetve programját értékeltük, és az utóbbi részletes bemutatása pedig megkezdődött a szakbizottságokban is. Emellett sikerült elfogadni egy olyan jelentést is, amely jelentősen előrendítheti a nemek közöti  esélyegyenlőség ügyét.

A féléves magyar elnökség zárásaként az Európai Parlament plenáris ülésén értékelte az elmúlt hat hónap politikai tevékenységét és eredményeit, ahol az elnökség nevében Orbán Viktor is felszólalt. Nem szeretném itt értékelni a magyar elnökség politikai munkáját (hiszen azt már több alkalommal is megtettem), azonban mindenképpen le kell szögeznünk: a magyar elnökség kimagasló szakmai munkát végzett, egy olyan időszakban, amely rendkívül fontos volt az Európai Unió számára, amelyért köszönet illeti az elmúlt hónapokban keményen dolgozó diplomatákat, szakembereket. Örülök annak is, hogy a magyar elnökség - ígéretének megfelelően - valóban “parlamentbarát” elnökségként végezte munkáját, amelynek köszönhetően a legtöbb kérdésben könnyen megállapodásra sikerült jutnunk. Jó lett volna, ha a demokratikus alapelvekkel is legalább ilyen barátságosnak bizonyult volna a politikai vezetés, és akkor az elnökség végét sem árnyékolta volna be a magyar alkotmányozást elmarasztaló határozat elfogadása.

A szerdai napon Donald Tusk lengyel miniszterelnököt láttuk vendégül, aki a július 1-jén hivatalba lépett lengyel elnökség programját ismertette. A lengyel-dán-ciprusi elnökségi trió munkaprogramját áttanulmányozva elégedetten láttam, hogy az az esélyegyenlőségre kiemelt figyelmet fordít. A program megállapítja, hogy a gazdasági növekedést és jólétet célzó stratégiákban elengedhetetlen az esélyegyenlőség alapelvének érvényesülése, és megnevez konkrét ügyeket is ahol az elnökségek előrelépést kívánnak elérni. Ezek közül a szülési szabadságról szóló szabályozásról lenne a legsürgetőbb megállapodni, ezért hozzászólásomban kértem a lengyel kormányfőt, hogy tegyen meg mindent a tárgyalások sikeres lezárásáért.

Az új elnökség hivatalba lépésekor nemcsak az adott ország miniszterelnöke tesz látogatást az EP-ben, hanem az egyes szakbizottságokban is ismertetik az illetékes miniszterek az elnökségi program tárcájukra eső fejezeteit. A sort az alkotmányügyi bizottság nyitotta: a lengyel külügyi államtitkárral folytatott megbeszélésen arra hívtam fel a figyelmet, hogy a Lisszaboni Szerződés szellemében kormányozzon a lengyel elnökség. Magyarország - a Lisszaboni Szerződés hatályba lépése utáni első trió tagjaként - példaértékű együttműködést alakított ki Spanyolországgal és Belgiummal. Remélem, hogy a következő elnökségek is ennek szellemében fogják végezni munkájukat, és tiszteletben fogják tartani a Lisszaboni Szerződés által létrehozott új, állandó tisztségviselők hatásköreit. A lengyel kormánytagok bemutatkozása ezen a héten folytatódik: a szakbizottságaim közül a közlekedési és idegenforgami bizottság kedden, a nőjogi és esélyegenlőségi bizottság pedig szerdán tart eszmecserét a lengyel elnökségi programról.

Az elnökségek átadása-átvétele közben azért a nemek közötti esélyegyenlőség területén is történt fontos dolog az elmúlt héten: az EP elfogadta Rodi Kratsa-Tsagaropoulo görög képviselőtársam jelentését, amely - egyelőre önkéntes alapon - arra biztatja a cégeket, hogy  vezető testületeikben a nők arányát 2015-re 30, 2020-ra pedig 40 százalékra növeljék. Jelenleg az EU-ban a tőzsdén jegyzett nagyobb cégeinek igazgatóinak mindössze 10 százaléka, vezérigazgatóinak csupán 3 százaléka nő, és ez az arány évente csak fél százalékkal növekszik. Ennek felgyorsítására határozott lépésekre van szükség, és amennyiben az önkéntes lépések nem vezetnek eredményre, szeretnénk elérni, hogy az Európai Unió kötelező női kvótát elrendelő jogszabályt alkosson. A nők hátrányos helyzetének felszámolása ezen a területen nemcsak esélyegyenlőségi szempontokból fontos: tudományos kutatások igazolják, hogy összefüggés van a vállalkozások jobb gazdasági és pénzügyi eredményei, valamint aközött, hogy vannak-e nők a vállalkozás döntéshozatali szerveiben. A téma fontosságát jól jelzi, hogy hosszú évek óta először a jobboldali kollégák támogatását is sikerült megnyerni ebben a kérdésben.