Egyenlő munkáért egyenlő bért: mit szeretnénk elérni?

Az előző bejegyzésben nagyvonalakban bemutattam az Európai Szocialisták Pártja Nőszervezetének a nemek közötti fizetésbeli különbségek megszüntetéséért indított kampányát. Most szeretném a kampányunk három fő célkitűzését egy kicsit részletesebben bemutatni.

1. célkitűzés: A bérolló csökkentését ellenőrző rendszer felállítása, amely felügyelné, hogy a fizetéskülönbségek átlagos mértéke minden tagállamban és valamennyi korcsoportban évi két százalékkal csökkenjen

Annak érdekében, hogy az évi két százalékos csökkenés megvalósuljon, mindenekelőtt arra van szükség, hogy a tagállamok szigorú diszkrimináció-ellenes szabályokkal gátolják meg, hogy ugyanazért a munkáért egy munkáltató kevesebbet fizessen a női alkalmazottaknak.

A bérolló jelensége ugyanakkor nem csak a fizetéskülönbségekre utal: egyenes következménye a munkaerő-piaci egyenlőtlenségeknek is. Gondoljunk csak arra, hogy az alacsonyabb presztízsű munkaköröket (takarítás, gondozás stb.) jellemzően nők töltik be, miközben a vezetői pozícióban szinte kizárólag férfiakkal találkozhatunk.

Emellett a gyermekgondozás is rendszerint nagyobb terhet ró a nőkre, és nagymértékben akadályozza a munkahelyi előmenetelüket.

Ezen problémák kezelése érdekében olyan intézkedéseket kell hozni, amelyek megtörik a nemi szegregációt és segítik a munka és családi élet összeegyeztetését.

A nemzetközi példák azt mutatják, hogy az egyenlő bérezés elvének érvényesülését nagyban előmozdítja a fizetések átláthatósága is, azaz, ha a munkavállalókat nem pusztán az egyéni megállapodások alapján részesítik fizetésemelésben, hanem mindenki által ismert, objektív kritériumokat is figyelembe vesznek. Ennek egyik eszköze a bértábla lehet.

2. célkitűzés: Az esélyegyenlőségi és diszkriminációellenes előírások átültetésének szigorúbb ellenőrzése és számonkérése

Mint látható, a bérolló kialakulásának okai sokrétűek, így annak felszámolása is összetett feladat. A nyílt diszkrimináció tilalma mellett a tagállamok sok más, “puha” intézkedéssel segíthetik a célkitűzés elérését, azonban fontos a számonkérhetőség, és az, hogy szükség esetén, utolsó lépésként szankciókat lehessen kiszabni a nem teljesítő tagállamokra.

3. célkitűzés: A 2014-ben felálló Európai Bizottságban önálló biztos felügyelje az esélyegyenlőségi szakterületet

Csak ez garantálhatja, hogy az uniós intézmények napirendjén az esélyegyenlőség kiemelt szerephez jusson. Ezt Franciaország közelmúltbeli példája is alátámasztja, ahol Francois Hollande elnök külön nőjogi minisztert nevezett ki, melynek köszönhetően fontos előrelépést sikerült elérni pl. a nők gazdasági függetlenségének biztosításában, vagy a nőket érő erőszak elleni küzdelemben.

A jelenlegi Európai Bizottságban egyébként az esélyegyenlőségi szakterület az állampolgári jogokkal és igazságüggyel foglalkozó biztos portfóliójához tartozik, és gyakran szembesülünk azzal, hogy az esélyegyenlőséget elhanyagolják ebben a struktúrában.

A kampányt figyelemfelhívó tevékenységgel kezdjük, melynek részeként több nemzetközi rendezvényre kerül majd sor. Létre fogunk hozni egy honlapot is, ahol a fejlemények és eredmények bemutatása mellett megoszthatjuk a legjobb tagállami gyakorlatokat is. Ezek átvételében természetesen kiemelten számítunk az ESZP tagpártjaira is. Emellett a jövő évi európai parlamenti választások is sorsdöntőek lesznek a célkitűzéseink teljesítése tekintetében. Fontos, hogy egy olyan Európai Parlament és Európai Bizottság kezdje meg a munkáját 2014-ben, amely elkötelezett a nők helyzetének javításában és a nemek közötti esélyegyenlőség érvényre juttatásában. Itt az idő!

Egyenlő munkáért egyenlő bért: itt az idő!

Az Európai Szocialisták Pártja Nőszervezete az elmúlt héten Szófiában tartotta éves konferenciáját, ahol egy figyelemfelhívó kampány elindítását jelentettük be, amelynek témája a nők és férfiak közötti fizetésbeli különbségek visszaszorítása. Itt az idő, hogy bezárjuk a bérollót: ugyanazért a munkáért mindenkinek ugyanakkora fizetés jár, függetlenül attól, hogy női vagy férfi munkavállalóról van-e szó.

A most elindított figyelemfelhívó kampányunk nem előzmények nélküli: 2007-ben már folytattunk egy sikeres kampányt hasonló témában. Ennek eredményeként a bérolló jelensége felkerült az uniós intézmények politikai napirendjére: átfogó európai uniós felmérés készült és létrehoztuk az Egyenlő Bérezés Európai Napját, amelyet azóta minden évben azon a napon tartunk, ameddig a nőknek “tovább” kell dolgozniuk, hogy elérjék a férfiak előző évi fizetési szintjét. Ez idén egyébként február 29-re esett, azaz az európai nőknek 59 nap többletmunkát kellett elvégezniük férfi kollégáikhoz képest.

Mindezek mellett azt sem felejthetjük el, hogy az alacsonyabb bér szükségszerűen alacsonyabb nyugdíjakhoz is vezet: jelenleg Európában átlagosan 39 százalékkal marad el a nők nyugdíja a férfiakétól.

Fontos leszögezni, hogy - bár 2007-et követően más témákban is indítottunk kampányt - a bérolló csökkentésére irányuló munkánk azóta is folyamatos, jóllehet kevésbé látványosabb volt. Az uniós szintű, illetve tagállami szakmai szervezetekkel való megbeszélések mellett a politikusokkal való egyeztetéseink során igyekeztünk megszerezni uniós döntéshozatali rendszer támogatását a szükséges intézkedésekhez.

A most indított kampányunk azonban az eddigi munkánkat három új célkitűzéssel egészítettük ki:

1. Javaslatot teszünk egy olyan, a nemek közötti bérolló csökkentését ellenőrző uniós rendszer felállítására, amely felügyelné, hogy a bérolló mértéke minden korosztályra lebontva évente 2 százalékkal csökkenjen. Ez a rendszer szorosan kapcsolódna az Európa 2020 stratégiához és az uniós szintű gazdasági kormányzás egyéb mechanizmusaihoz. 
2. Ezen túlmenően szeretnék elérni, hogy szigorúbban ellenőrizzék az esélyegyenlőségi és diszkrimináció ellenes előírások átültetését, és szükség esetén szankciókat lehessen kiszabni a nem teljesítő tagállamokra.
3. Célunk továbbá, hogy a 2014-ben felálló új Európai Bizottságban külön európai biztos foglalkozzon a nemek közötti esélyegyenlőség szakterületével. 

Szomorú és közismert tény, hogy a nőket a válság és az annak nyomán bevezetett megszorítások aránytalanul nagyobb mértékben sújtották. Félő, hogy a nemek közötti bérszakadék növekedni fog a következő években. Éppen ezért szükségesnek tartjuk, hogy az EU az eddigieknél nagyobb figyelmet fordítson erre a problémára.

A nők és férfiak egyenlő bérezésének elve már az 1957-ben aláírt Római Szerződésben megjelent, de a jelenlegi, 16,2 százalékos bérolló jól mutatja, hogy még ma sem sikerült azt elérni. Itt az idő, hogy ezen változtassunk!

Európa–India: Együtt a nők jogaiért

Visszatekintés az elmúlt hét fontosabb eseményeire

Szerda délután a Friedrich Ebert Alapítvány (FES) indiai delegációjának tagjaival találkoztam Brüsszelben, az Európai Szocialisták Pártja központjában. Elmondhatom, hogy hosszú évek óta kiváló a kapcsolat brüsszeli, washingtoni és budapesti FES irodákkal. Az Európai Szocialisták Pártja Nőszervezetét képviselve, áttekintést adtam az uniós esélyegyenlőségi kezdeményezésekről, a tárgyalás alatt álló javaslatokról, s végül az Európai Unió és India közötti kapcsolatok fejleményeit is áttekintettük.

A delegáció olyan indiai, esélyegyenlőséggel foglalkozó szakemberekből állt, akik részt vesznek a FES „EU-szakpolitikák a nők szerepének erősítéséért és a nemek közötti esélyegyenlőség érvényesítéséért” elnevezésű nemzetközi párbeszéd-programjában. Ennek részeként, az indiai szakemberek megismerhették az uniós döntéshozatali rendszert – különös tekintettel az esélyegyenlőségre.

A találkozó remek lehetőséget kínált arra, hogy megoszthassuk egymással tapasztalatainkat, valamint az Európai Unióban és Indiában jellemző kihívásokat. Az ESZP idén húsz éves nőszervezetének kampányai és további tevékenységei hasznos tapasztalatul szolgálhatnak indiai kollégáinknak is. A nemek közötti egyenlőség az élet számos területén – köztük a politikában is – kiemelt szerepet kap kampányaink során. Végső célunk, hogy elérjük az 50-50 százalékos arányt. Mindezek mellett, a nők és a férfiak közötti bérolló bezárása, a szegénység elleni harc és a szociális igazságosság azok a fő területek, ahol sikerült már számos sikert elérnünk, de még nagyon sok harcot kell megvívnunk.

Az eszmecsere során bemutattam nőszervezetünk példaértékűnek számító kezdeményezéseit. Ilyen volt például „Az én testem, az én jogaim" elnevezésű kampány is, amely a nők, főleg az édesanyák jogaiért állt ki.  A nők egyenlő élvezzenek jogokat, függetlenül attól, melyik részén élnek a világnak!

A nők elleni erőszak is fontos pontja volt a beszélgetésnek. Számos országban – sajnos Magyarországon is – egyre gyakoribbak azok a felháborító, brutális történetek, amelyek elszenvedői többnyire nők. Emlékezzünk csak vissza: nem is olyan régen a már függetlenként ténykedő, volt fideszes Balogh József országgyűlési képviselő súlyosan bántalmazta élettársát. A Magyar Szocialista Párt nevében fel is szólítottuk a közéletből való távozásra, ám erre nem volt hajlandó. Pontosan ezek a tragikus történetek azok, amelyek ellen fel kívánunk lépni. Minden erőnkkel azon leszünk, hogy ezek a bűncselekmények ne történhessenek meg, az elkövetők pedig elnyerjék méltó büntetésüket. Indiában a szexuális erőszak igen komoly problémát jelent, s az illetékes szervek nem találják a megfelelő eszközöket ezek megfékezésére, ami az egyik legégetőbb kérdés, s amit mihamarabb meg kell oldani az indiaiaknak is!

Az Európai Unió és India közötti kapcsolatot tekintve, elmondhatjuk, hogy a felek jelentős kereskedelmi partnerei egymásnak, s az új EU-India szabadkereskedelmi megegyezés ezen még inkább lendíthet. A gazdasági dimenzión túl, alapvető értékeink is sokban egyeznek, hiszen erős a demokráciában és az emberi jogokban való hitünk, amely a szolidaritáson alapul. Közös célunk, hogy a terrorizmust visszaszorítsuk, az erőszakos szervezeteket támogató országok ellen közösen fellépjünk.

Szomorú esemény árnyékolta be hetünket. Francia szociáldemokrata barátunkat, Pierre Mauroy-t veszítettük el. A francia és európai szociáldemokrácia egyik legkiemelkedőbb alakja volt, aki korábban Franciaország miniszterelnökeként, a Szocialista Internacionálé elnökeként, Lille polgármestereként, valamint a Jean Jaurès Alapítvány elnökeként, fáradhatatlanul kűzdött az egyenlőbb és igazságosabb társadalomért, valamint a progresszív értékekért. A Francois Mitterand elnöksége alatt általa vezetett francia kormány számos, kulcsfontosságú társadalmi reformot vitt végbe. Így például az ő nevéhez fűződik a halálbüntetés eltörlése Franciaországban.

Mi, magyarok, különösen sokat köszönhetünk Pierre Mauroy-nak, aki elkötelezetten támogatta a magyarországi progresszív törekvéseket. Részt vett a nemek közötti esélyegyenlőség előmozdítása érdekében elindított „sárga sálas” mozgalmunkban, az utóbbi években pedig a Jean Jaurès Alapítványon keresztül segítette a magyar aktivisták képzését.

Részvétünket és együttérzésünket fejezzük ki az elhunyt családjának és barátainak. Emlékét megőrizzük, az általa megtestesített progresszív értékeket pedig mi védelmezzük tovább.

20 éves lett az Európai Szocialisták Pártjának Nőszervezete

Örömteli volt számomra, hogy az Európai Szocialisták Nőszervezetének (PES Women) 20. születésnapját a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) megalakulása 150 évfordulójának előestéjén, Lipcsében ünnepelhettük. Számos rangos európai politikus is beszédet mondott, mint például Joachim Gauck német szövetségi elnök, illetve Francois Hollande francia elnök. A rendezvények nagyon magas színvonalúak voltak, társrendezőként Elke Ferner asszony, a Szociáldemokrata Nők Szövetségének (ASF) elnöke és a Bundestag frakcióvezető-helyettese is megtisztelt minket. Sőt, maga Angela Merkel német kancellár szintén ellátogatott az eseményre.

1993 májusában alapították az ESZP Nőszervezetét, amelynek immáron kilenc éve jómagam vagyok az elnöke. Büszkeséggel tölt el, hogy szociáldemokrata kollégáimmal már ennyi ideje együtt dolgozhatok, s átütő sikereket tudtunk elérni a női egyenjogúság kérdéseiben. Az ESZP nem pusztán elkötelezett a nemek közötti esélyegyenlőség iránt, hanem kifejezetten a nők pártjává kíván válni. Ennek érdekében, évről-évre a nőket érintő hétköznapi problémákat állítjuk tevékenységünk középpontjába. Igazán büszke vagyok például nőszervezetünk 2007-es kampányára, amely a nemek közötti bérszakadék ellen szólt. Ebben az akkori uniós biztos, Vladimir Špidla is támogatott bennünket. A 2011-es, a nők nyugdíjára vonatkozó akciónkat is kiemelném, hiszen ennek során, Andor László, magyar EU-biztossal együttműködve dolgoztunk az európai nyugdíjrendszerek esélyegyenlőségi szemléletű reformjáért.

 

Folyamatosan kiemelten kezeljük azon törekvésünket, hogy növekedjen a nők aránya a politikai és gazdasági életben. Ezen a téren is értünk már el komoly eredményeket: tavaly novemberben az Európai Bizottság az ESZP Nőszervezetének nyomására fogadta el azt az irányelv-tervezetet, amely szerint a cégek vezetőségében helyet kell biztosítani a nők számára. Erről az Európai Parlamentben jelentést és határozatot is elfogadtak. A munkanélküli fiataloknak állás- vagy továbbképzési lehetőséget biztosító ifjúsági garancia bevezetésében is értünk el sikereket. Sajnos azonban az a 6 milliárd euró, amelyet erre a célra különítettek el a tagállamok – többségében jobboldali – vezetői, nem elég a program eredményes megvalósításához. Ezért szeretnénk elérni, hogy a rendelkezésre álló összeg 10 milliárd euróra növekedjen, amellyel mintegy kétmillió európai fiatalon tudnánk segíteni. Itt hozzátenném, hogy már 2012-ben – Andor László hathatós segítségével – „Your Future is My Future” címmel kampányt is indítottunk, amely a munkanélküli fiatal nők hátrányos helyzetére hívta fel a figyelmet.

Visszatérve az SPD évfordulójára, új baloldali ernyőszervezet is létrejött – német szociáldemokrata barátaink, elsősorban Sigmar Gabriel kezdeményezésére. A globális hálózat megalakítására a Fülöp-szigetektől, Egyiptomon át, Ausztráliáig a világ minden tájáról érkeztek baloldali politikusok, akik természetesen a 150. SPD évfordulón is részt vettek. A kongresszuson az MSZP-t Mesterházy Attila pártelnök, Kovács László, Szakács László és Szanyi Tibor képviselte, ugyanakkor hivatalosan sem a magyar szocialisták, sem pedig az ESZP nem lépett be a szervezetbe. A szövetségbe tömörültek célja az emberközpontú gazdasági és politikai világrend létrehozása. Erre utal jelmondatuk is: „Szabadság, igazság, szolidaritás". De persze az alapvető értékek közül nem hiányozhat az esélyegyenlőség sem, amely a szociáldemokraták lényeges ideológiája, s amely felszólásomban is szerepelt.

A Haladó Szövetség (Progressive Alliance) megalakulásának alkalmából, különböző részprogramokat is szerveztek, amelyekben számos vezető politikus mondott beszédet. Az egyik panelben, a „Nők a békéért” címűben, én is kifejtettem véleményemet. A nők helyzete napjainkban a világ összes pontján nagyon nehéz, de vannak helyek, ahol igen mostoha körülmények között kell élniük nőtársainknak. A nőkre különösen nagy hatással vannak a háborús, konfliktusos helyzetek; ők szenvedik el leginkább a férfi erőszakot. A nők ellen irányuló erőszakot – beleértve a szexuálisat – fegyverként is használják, és ez, az elmúlt években növekvő tendenciát mutat. Hogy ne csak a levegőbe beszéljek, néhány számadat: a ruandai népirtás során, 250-500 ezerre tehető a megerőszakolt nők száma, de Bosznia-Hercegovinában és Szerbiában is – a háborúk alatt – 20-50 ezer hasonló eset volt. Éppen ezért fontosnak tartom, hogy az ENSZ kiemelten kezelje ezeket az eseteket, s kellő hangsúlyt fektessenek megakadályozásukra, a bűnelkövetők szankcionálására. Továbbá itt az ideje, hogy a nőknek is szerepet szánjanak ezeken a tárgyalásokon, legyen súlya a szavuknak.
Az Európai Szocialisták Pártjának pártelnöki és miniszterelnöki találkozóján – mint a ESZP Nőszervezetének elnöke – ugyancsak részt vettem,. Az est folyamán Sigmar Gabriel bejelentette, hogy az SPD Martin Schulzot javasolja az európai baloldali pártok közös jelöltjének az Európai Bizottság élére. Bár a múlt héten már több párt kifejezte támogatását az EP jelenlegi elnöke mellett, mindez természetesen még nem tekinthető hivatalos döntésnek: az elnökjelöltünket egy átlátható és demokratikus folyamat során fogják megválasztani tagpártjaink, majd az ESZP kongresszusa hagyja jóvá.

Hogy az Európai Parlamentben történő munkámról is beszéljek: javaslatomra dr. Demeter Juditot, az Egyenlő Bánásmód Hatóság volt elnökét, szintén vendégül láttuk a Nők jogaiért és Esélyegyenlőségért Bizottság meghallgatásán. Mint elmondta, az Európai Unió jogrendszere jelenleg nem nyújt megfelelő védelmet a fogyatékkal élő nők számára. Fontos lenne tehát, hogy az Európai Parlament által már elfogadott horizontális irányelvek minél hamarabb teljesüljenek.

A témával kapcsolatban azt mondtam, hogy a nők helyzete nagyon nehéz a világon, s ez különösen igaz Európára is, ám a kontinensen több mint 40 millió fogyatékkal élő számára még komplikáltabb az élet. Hozzátettem, hogy nem csak a civil és gazdasági dimenziókban, de a politikában is segíteni kell őket. Felhívtam a figyelmet arra is, hogy Magyarországon a fogyatékkal élő parlamenti és EP-képviselők között egyetlen nő sincs.

Inspiráló és magával ragadó példaképek az Atlanti-óceán másik oldalán

Harmadik egyesült államokbeli látogatásomra a nők választáson való indulását segítő, pártok felett álló kezdeményezés, a 33. Annual Parties of Your Choice Gala szervezőinek meghívása révén kerülhetett sor. A Sam Bennett által vezetett Women’s Campaign Fund tevékenységét öt tulajdonság jellemzi a legjobban: korai, minden szintre kiterjedő, pártközi, bátor és sokszínű. Alig egy évvel az európai választások előtt az európai nőknek is  a pontosan erre a megközelítésre van szükségük.

A nők mobilizálását sohasem selehet túl korán elkezdeni. Alig egy évvel az európai parlamenti választás előtt minden nőt arra szólítok fel, hogy csatlakozzon és vegyen részt a kampányunkban a nemzeti pártok vagy akár az Európai Szocialisták Pártja aktivista-hálózatának keretei között, és hallassák hangjukat! Szükségünk van a női aktivistákra és női jelöltekre az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek képviselői helyeire, valamint az Európai Bizottságba, és a közélet minden szintjén. Ezt a célt szolgálja az Európai Női Lobbival közösen indított 50:50 kampányunk is, amely egy pártok felett álló kezdeményezés, bár az európai szocialisták rendszerint vezető szerepet játszanak az esélyegyenlőséget szolgáló intézkedések elindításában és megvalósításában. Progresszívként azt valljuk, hogy csak akkor beszélhetünk valódi demokráciáról, ha a soksziníű társadalom minden csoportja képviselethez jut.

A választási kampány előkészítése mellett továbbra is igyekszem sok időt fordítani a nőjogi és esélyegyenlőségi ügyekre. Ennek jegyében New York-i utam során találkoztam Lakshmi Purival, a UN Women vezetőjével, és Zainab Hawa Bangurával, az ENSZ különmegbízottjával. Puri asszony - aki korábban India budapesti nagykövete is volt - elmondta, hogy a Nők helyzetével foglalkozó bizottság (CSW) ülése sikeres volt, köszönhetően az európai országok által kialakított egységnek, amelyre ugyanakkor minden területen szükség lenne. Az Európai Uniónak - ahogyan azt a PES Women mindig is szorgalmazta - teljes mellszélességgel ki kell állnia a nőket érő erőszak elleni küzdelem mellett, amely a CSW idei fő témája. Ennek érdekében az ESZP Nőszervezete tovább folytatja a küzdelmet azért, hogy az uniós stratégia szülessen a nemi alapú erőszak elleni küzdelemről, valamint, hogy európai évet szenteljenek a témának. Bangura asszony, aki Margot Wallström korábbi európai biztos posztját vette át, köszönetett mondott az Európai Unió elkötelezettségéért a nők helyzetének javítása iránt. Bízom benne, hogy a jövő hónapban esedékes brüsszeli látogatása során tovább mélyíthetjük együttműködésünket.

A nők és a válság: az esélyegyenlőség nem a probléma, hanem a megoldás része

Kétnapos rendezvényt tartott Dublinban az Európai Szocialisták Pártja (ESZP) Nőszervezete (PES Women) és az ír Munkáspárt Nőszervezete amelyet Emer Costello és Nessa Childers ír európai parlamenti képviselő kollégáimmal szerveztünk az esélyegyenlőség gazdasági válságból való kilábalásban betöltött szerepének nyomatékosítása érdekében.

@zgurmai_en @emercostello @nchildersmep @sineadmahern opening 2-day @pes_women Labour Women event in Dublin twitter.com/PES_Women/stat…

— PES Women (@PES_Women) 2013. március 22.

Határozott álláspontunk, hogy a válság nem szolgálhat indokul az esélyegyenlőségi célkitűzések háttérbe szorítására. Újra kell értékelni a jellemzően női munkavállalókat foglalkoztató szektorok szerepét, és arra kell ösztönözni a nőket, hogy olyan, ígéretesen fejlődő területek felé forduljanak, mint a tudományok, a matematika, a műszaki tudományok, a technológia – ideértve az új technológiákat és a kutatásokat, amelyeket elengedhetetlenek a dinamikusan fejlődő zöld gazdasághoz. Emellett fontos lenne a nők vállalkozó szellemének kibontakozása is.

A gazdasági válság, és a konzervatív kormányok ezt követően bevezetett megszorító intézkedései a nőket aránytalanul nagyobb mértékben érintették, mert a kormányzati költségcsökkentések főként a nőket foglalkoztató szektorokra és a főként nőket ellátó közszolgáltatásokra (oktatás, egészségügy, szociális szolgáltatások) terjedtek ki. Meg kell állítanunk ezt a folyamot, amelyre kész terveket dolgoztunk ki.

E célkitűzésünk megvalósítása érdekében az ESZP, a PES Women és az Ifjú Európai Szocialisták (YES) – az ír EU-elnökség támogatásával – az ifjúsági garancia mielőbbi megvalósítását sürgetik. Az ifjúsági garancia eszköze ösztönzi a foglalkoztatást, és megkönnyíti a munkaerő-piacra való a fiatal nők számára a bejutást, miközben hozzájárul az oktatásban tapasztalható nemi szegregáció felszámolásához és új készségek elsajátításához.

A PES Women továbbá úgy döntött, hogy kampányt indít a nemek közötti fizetésbeli különbségek felszámolására, valamint a nők alkalmazásának ösztönzésére. A nőknek a munkaerő-piacon már eddig is többszörös diszkriminációval kellett szembenézniük a foglalkoztatásnál, a munkakörülményeknél és a bérezésnél. A válság tovább rontott ezen a helyzeten. A nők foglalkoztatottsági rátája 62 százalékos, miközben a férfiak körében ez az érték 75 százalék, amely már megfelel az Európa 2020 stratégiában megfogalmazott célkitűzésnek. A nemek közötti bérolló 16,2 százalékos, amely a nők 59 napi ingyenmunkájával ér fel.

 

Az Európai Szocialisták Pártja felszólítja az Európai Bizottságot és a Tanácsot, hogy intézményesített formában kövessék figyelemmel a bérolló bezárása érdekében hozott nemzeti szintű intézkedéseket, hogy a fizetésbeli különbségek valamennyi tagállamban minden korosztály esetében évente két százalékponttal csökkenjenek. Az ESZP sürgeti továbbá, hogy az esélyegyenlőségi portfóliót önálló európai biztos felügyelje, elősegítve antidiszkriminációs és az esélyegyenlőségi jogszabályok megfelelő megvalósítását – szükség esetén visszatartó erejű szankciók kiszabásával nemzeti és európai szinten egyaránt.

A bérollónak meg kell szűnnie Európában!

Dr. Gurmai Zita, az Európai Szocialisták Pártja Nőszervezete elnökének, és Szergej Sztanisev, az ESZP elnökének közös cikke

Március 8-án a Nemzetközi Nőnapot ünnepeljük.

Ez a nap remek alkalom arra, hogy megemlékezzünk azokról a harcokról, amelyeknek eredményét ma Európában a nők és férfiak egyenjogúságaként tartják számon. Bár a bátor nők – és férfiak – mozgósítása a múltban kulcsfontosságú volt ahhoz, hogy a mi generációnk már egy olyan társadalomban nőhetett fel, ahol az egyenjogúság meghatározó elv, ez korántsem jelenti a harcok végét.

A munkaerőpiac például továbbra is egyenlőtlen, mert a foglalkoztatott nők aránya csak 62 százalék, a férfiak 75 százalékával szemben. A válság, amelyben jelenleg élünk, szintén másképp hat a nőkre. A konzervatívok által bevezetett megszorítások szigorú elvonásokat eredményeztek a közszférában, amely a legnagyobb számban foglalkoztatja a nőket, és elsősorban segíti helyzetük javítását. Végül, de nem utolsósorban, az egyetemet végzettek 60 százaléka nő, ám a bérolló mértéke Európában jelenleg is 16,2 százalék. Ez azt jelenti, hogy egy nőnek évente két hónappal többet kell dolgoznia azonos pozíciójú férfi kollégája fizetéséért – teljesen ingyen!

Rajtunk a sor, hogy biztosítsuk a valós egyenlőséget, és ne tűrjük tovább a nemi alapon történő megkülönböztetést!

Ezért – miközben a héten a Nemzetközi Nőnapot ünnepeljük – az Európai Szocialisták Pártja konkrét lépések megtételére szólít annak érdekében, hogy Európa megbirkózzon a bérollóval.

Hiába tiltják uniós törvények az egyenlőtlen bérezést, mégsem tartják be, amit kiválóan példáz a 16,2 százalékos különbség a két nem fizetése között. Ebben az értelemben az Európai Szocialisták Pártja azt javasolja:

• vezessenek be bérolló vizsgálatot, hogy ellenőrizhessük, minden tagállam elkötelezett-e ennek csökkentésében;
• minden tagállam korra való tekintet nélkül, csökkentse a bérollót évi 2 százalékkal, progresszív és mérhető módon, amíg el nem érjük az egyenlő munkáért egyenlő bér elv érvényesülését.

Az EU lehet az egyik kulcs eszköz, amely segítheti a progresszív előrelépést a nemek közti egyenjogúság terén

A nők politikai részvételével kapcsolatban hosszú út áll még előttünk – nemzeti és európai uniós szinten egyaránt.

Néhány beszédes adat az európai uniós intézmények háza tájáról:

• Jelenleg egyetlen európai uniós intézményben sem elnököl nő. Sem a Bizottságban, sem a Parlamentben, sem az Európai Tanácsban, sem az Európai Központi Bankban, sem az Eurócsoportban.
• Az európai parlamenti képviselők kevesebb, mint 35 %-a nő. Ez több, mint a 2004-es 30 % vagy a 16 % 1979-ben, de határozottan csökkent a 2009-es választások óta.
• Az Európai Parlamentet csak kétszer elnökölte nő. A 2012-es időközi választások óta, a 14 parlamenti alelnökből csak 3 nő.
• A 22 bizottságban csak nyolcban elnököl nő az Európai Parlamentben.
• Az Európai Bizottságnak egyharmada nő.
• A Bizottságot férfi vezeti, és a hét alelnökből csak 3 nő.
• És végül, de nem utolsó sorban, egyetlen nő sincs az Európai Központi Bank kormányzótanácsában.

Ennek meg kell változnia!

És ahol van politikai akarat, ott van politikai megoldás.

És bár számtalan lépés van még hátra – a végső célnak az egyenlőségnek kellene lennie –, tisztán látszik, hogy mi, progresszívek vagyunk az élharcosai a nemek közti egyenlőség ügyének. Gondoljunk csak Catherine Ashton uniós kül-és biztonságpolitikai főbiztos kinevezésére!

Nemzeti szinten nagy különbségek vannak: Hollandiában, Finnországban és Svédországban a nők parlamenti reprezentáltsága 40 százalék felett van, míg Máltán és Magyarországon a 10 százalékot sem éri el.

Az európai baloldal éppen ezért támogatja a női kvótákat, hogy elősegítsük a nők minimum 40 százalékos jelenlétét.

Ezen kívül, a legutóbbi európai parlamenti választásokon a prioritások közé tartozott, hogy minél több nő legyen megválasztva, illetve egy fejezet is van a Nyilatkozatunkban a nemek közti egyenlőség ügyéről. Elindítottuk továbbá az 50/50 kampányt az Európai Nők Lobbi szervezettel együtt, melynek célja az volt, hogy támogassuk a paritást a 2009-es EP-választások alkalmával.

Ezeknek a kezdeményezéseknek bátorító eredményei voltak: még ha alacsony is a nők reprezentáltsága az Európai Parlamentben, a Szocialisták és Demokraták Képviselőcsoportja elérte a 40 százalékos célt.

Hogy folytassuk a 2009-ben elkezdett munkát és növeljük az eredményeket, felújítottuk az együttműködést az Európai Nők Lobbi csoportjával, valamint vezetek egy EP-képviselői csoportosulást is, melynek tagjai támogatják a demokratikus paritást a 2014-es EP-választásokon is.

Most pedig tekintsük át a női jelenlétet az üzleti világban. A helyzet sajnos rosszabb. A nők Európában még mindig alulreprezentáltak a vállalatoknál: a felügyelőbizottsági tagok mindössze 13,7 százaléka nő, és százból csak három esetben tölti be nő az elnöki pozíciót. A jelenlegi sebességgel több mint 40 évet kellene várnunk a nemek közti egyenlőség kialakulására! Éppen ezért a gazdasági szférában is a kvóták bevezetéséért küzdünk, abból a célból, hogy át tudjuk törni a nők elé tornyosuló üvegfalat, és visszatükröződjön a munkaerőpiacon is, hogy az egyetemi diplomások a 60 százaléka nő.

A nők reprezentáltsága a gazdasági döntéshozatalban most kiemelt kérdéskör európai szinten. Az Európai Szocialisták Pártja Nőszervezete többhónapos kemény munkájának eredményeképpen, 2012 novemberében, az Európai Bizottság elfogadott egy előzetes irányelvet a vállalati tanácsokon belüli nemek közti kvótára vonatkozóan, melyet a felelős biztos készített elő.

A szavazás végső eredményének ellenére, a Bizottság rendkívül megosztott volt az üggyel kapcsolatban: néhányan – beleértve számos női biztost is – határozottan ellenezték a javaslatot, hangsúlyozva, hogy „a kötelező jogszabályok bevezetése növelné az adminisztratív terheket a cégeken”.

A legtöbb szociáldemokrata biztos egy erősebb javaslatot támogatott volna, beismerve, hogy az önszabályozás megbukott. A novemberi szavazást megelőzően minden biztosnak levelet küldtem, és a támogatásukat kértem egy erős irányelv létrehozása érdekében, valamint felszólítottam őket a Női Charta tiszteletben tartására, amit mindannyian aláírtak 2010-ben.

Ugyanakkor a tervezet nem kellően ambiciózus. A kötelező jogszabályok létrehozása a változás egyetlen módja, ha nem akarunk várni a mentalitás megváltozására. Erős közös európai szankciók szükségesek arra az esetre, ha a jogszabályokat nem tartják be. Mindezt kiegészítő intézkedésekkel és ösztönzőkkel kell támogatni, hogy jelentősen növelhessük a nők számát a tanácsokban, és megtörjük azt az üvegfalat, amivel a nőknek szembe kell néznie a magánszektorban.

Sajnos az irányelv tervezete nagyon gyenge volt, ami visszatükrözi azt, hogy a javaslatért felelős Viviane Reding európai biztos nem igazán elhivatott az ügyben.

A javaslat – gyengeségei ellenére – a kezdetekben komoly ellenállásba ütközött. Kilenc ország levelet küldött Barroso elnöknek, hogy utasítsa el a javaslatot, még mielőtt az nyilvánosságra kerül. Európai szinten ez nagyon szokatlan eljárás. Ezenfelül Svédország és Dánia is elküldte a saját levelét, hogy megkérdőjelezze a javaslatot.

Az Európai Parlament egységesen a javaslat mögött áll. Hála az együttdöntési eljárásnak, az EP-ben rajtam és a kollégáimon is fog múlni, hogy módosítsuk a javaslatot, és megerősítsük azt.
Itt az idő, hogy megmutassuk az európai állampolgároknak, hogy mi, progresszívek az ügy élharcosai vagyunk. Az Eurobarométer felmérései alapján az európai állampolgárok 75 %-a támogatja a női kvótát a tanácsokban.

Gyökeres változtatásra van szükség a nők igazságosabb képviselete terén! Ez elsősorban a demokrácia, egyenlőség és igazságosság kérdése. A modern demokráciáknak nyitottnak és befogadóbbnak kell lenniük abból a célból, hogy pontosabban visszatükrözzék a 21. századi társadalmat. A nőket ezért nem lehet elhanyagolni. Ők alkotják a világ népességének több mint 50 százalékát. Kiemelkedően fontos tehát, hogy a nők egyenlő arányban legyenek reprezentálva a döntéshozatalban.

A nők nagyobb jelenléte sokféleséget hoz mind a választói listákra, mind a tanácstermekbe. A jelöltek összetételének növelése – legyen szó a választásokon való indulásról vagy egy cég tanácsának tagságáról – lehetőséget ad arra, hogy friss szempontokat, új ötleteket, véleményeket és gondolkodásmódot ismerjünk meg.

Végezetül, a nők alulreprezentáltsága gazdaságilag is káros, különösen, ha a gazdasági döntéshozatalról van szó. Számos tanulmány bizonyítja a gazdasági előnyeit annak, ha több nő van a vállalati tanácsban.
Éppen ezért folytatnunk kell a munkánkat: együtt egy progresszívebb Európáért, ahol a nemek közti egyenlőség valóssággá válik.

Az észtországi Kadri Nőszervezet 20 éves évfordulója alkalmából elhangzott előadásom szerkesztett változata. (Tallinn, 2013. január 26.)

Saját erőből vezetővé válni - A nők készek a megmérettetésre!

Az elmúlt héten részt vettem annak az új adatbázisnak az elindításán, amely már most 8000 olyan magasan kvalifikált nő nevét tartalmazza, akik alkalmasak tagnak az európai nagyvállalatok vezető testületeibe.

Szigorú, az európai nagyvállalatok által megszabott feltételeknek kell megfelelniük azoknak, akik bekerülnek ebbe az adatbázisba.

A kezdeményezést rendkívül jó ötletnek tartom, mivel korábban már az Európai Szocialisták Pártja Nőszervezete is tett hasonló kezdeményezést. Ahogyan azt korábban már többször kifejtettem, a nemi kvóták jelentik a leggyorsabb és leghatékonyabb megoldást a nők arányának növelésére a gazdasági döntéshozatalban. A kvóta azonban önmagában nem csodaszer, ezért azt további kiegészítő intézkedéseknek kell követniük, amelyek segítik a cégeket az igazságos és kiegyenlített nemi arányok elérésében.

Éppen ezért ez és az ehhez hasonló adatbázisok hasznos eszközök lesznek a cégek számára a kompetens női munkaerő kiválasztásához. Norvégiában, amely az elsők között, 2005-ben fogadott el kötelező erejű kvótaszabályozást, három online adatbázis is működik, nagyban hozzájárulva a női vezetők arányának növekedéséhez.

A diplomát szerzők hatvan százalékát kitevő nők tudásuk, képességük és tehetségük alapján sikeresen helyt tudnak állni a férfiakkal folytatott versenyben. Ez az adatbázis egyenlő kiindulási feltételekt és nagyobb átláthatóságot biztosít számukra.

A 8000-es kezdeti létszám kétségkívül igen figyelemreméltó, ugyanakkor ennek a számnak tovább kell emelkednie. Fontos, hogy a kezdeményezés befogadó maradjon, nyitva álljon az üzleti iskolákat elvégzőknek, de azoknak is, akik saját vállalkozásukat irányítva tettek szert értékes tapasztalatokra. Nekünk itt a progresszív oldalon minden európai nő érdekét szem előtt kell tartanunk, és küzdenünk kell az esélyegyenlőségért - nemcsak a nemek között, de a nők között is!

Női kvóta irányelv: kis lépés a jó irányba, de ennél többre van szükség!

Szerdán Brüsszelben egy kerekasztal-beszélgetésen vettem részt, ahol arra kerestük a választ, hogy mi a helyes megközelítés az európai intézmények számára a női vezetők arányának növelése érdekében.

Mindenekelőtt köszönetet mondtam a jelen lévő Viviane Redingnek, az esélyegyenlőségi portfólióért felelős európai bizosnak, hogy az Európai Bizottság végül benyújtotta az uniós szintű szabályozásról szóló tervezetet. Tette ezt annak ellenére, hogy a tagállamok egy csoportja, sőt még a biztosi testületen belül egyes kollégái is hevesen ellenezték a javaslatot.

Az Európai Szocialisták Pártja Nőszervezete már hosszú ideje követeli az európai szintű szabályozást, mivel csak így tartjuk növelhetőnek a nők arányát a gazdasági döntéshozatalban. A teljesség kedvéért nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az Európai Bizottság kezdetben nem a kötelező erejű jogszabályban látta a megoldást: Reding biztos asszony tavaly arra próbálta rávenni az európai vállalatokat, hogy önként emeljék a nők létszámát vezetőtestületeikben. A felkérésnek mindössze 24 vállalat tett eleget. Ez világosan mutatja, hogy az önszabályozás kudarcot vallott. Az irányelv-tervezet beterjesztése mérföldkő a nemek közötti esélyegyenlőség terén, mert így a férfiak és a nők arányos képviseletének ügye az EU napirendjére került.

A november 14-én bemutatott irányelv-tervezet ugyanakkor nem kellően ambiciózus. Az ESZP Nőszervezetének elnökeként és európai parlamenti képviselőként ezért most azon dolgozom, hogy támogatókat szerezzek olyan módosító indítványokhoz, amelyekkel alapvető változtatásokat eszközölhetünk az együttdöntési eljárás során.

Az irányelv tervezetének Bizottság által elkészített szövege a szubszidiaritás elvét hangsúlyozza, amely azt bizonyítja: a biztosi testület nincs meggyőződve arról, hogy az európai szintű megközelítés a leghatékonyabb. Nagyobb problémának tartom azonban, hogy az irányelv nem ír elő szankciókat, csupán egy - hangsúlyozottan nem teljes - felsorolást tartalmaz, és a tagállamokra bízza a döntést. A javaslat csupán annyit írna elő a tagállamok számára, hogy a szankcióknak eredményesnek, arányosnak és elrettentő hatásúnak kell lenniük. Ennél tovább kell mennünk! A szankciókat is európai szinten kell meghatározni, mert csak így biztosíthatjuk, hogy az irányelv valamennyi tagállamban kellő mértékben előmozdítsa a nők részvételét a gazdasági döntéshozatalban.

A javaslat további hiányosságának tartom, hogy csak a nem végrehajtó jellegű testületekben (pl. felügyelő bizottságokban) javasolja a kvóta bevezetését. A végrehajtó testületek esetében továbbra is az önszabályozásban látja a megoldást. Nem tartom helyénvalónak, hogy ebben a kérdésben a tulajdonosok döntési szabadságát helyezik előtérbe, hiszen a népesség 50 és a diplomások 60 százalékát kitevő nőknek joguk van ahhoz, hogy egyenlően vegyenek részt a döntéshozatalban. A gazdasági tevékenység folytatásához való jog nem jelenthet egyet a népesség felének kizárásával. Márpedig most sajnos erről van szó, ezért a jogalkotók felelőssége, hogy ezt az igazságtalan helyzetet kiküszöböljék.

A vita során kiemeltem azt a rendelkezést is, amely a kis- és közepes vállalkozásokat kivonta az irányelv hatálya alól, még akkor is, ha a cégeket egyébként jegyzik a tőzsdén. Így az irányelv csak 5000 vállalatra vonatkozna, amely elenyésző az európai cégek számához viszonyítva. Ezért fontosnak tartom, hogy az irányelv hatályát kibővítsük az ötven főnél többet foglalkoztató cégekre.

Hasonlóan hibás döntésnek tartom az irányelv tervezett időbeli hatályát: a Bizottság javaslata szerint a jogszabály csak 2028. december 31-ig maradna hatályban. Ez hibás megközelítést sugall, mert az esélyegyenlőséget soha sem vehetjük magától értetődőnek! Bármikor, bármelyik tagállamban kialakulhat olyan helyzet, amikor a már kivívott jogok kerülnek veszélybe. Erre sajnos Magyarország nagyon jó példa volt az elmúlt két és fél évben...

Nem hiszem, hogy a kvóta csodaszer lenne, amelyben önmagában képes minden esélyegyenlőségi probléma megoldására. Meggyőződésem ugyanakkor, hogy más intézkedésekkel együtt hatékonyan hozzájárulhat egy igazságosabb társadalom felépítéséhez.

Női szemmel a soron következő ír elnökségről

2013 első felében az Ír Köztársaság tölti be az Európai Tanács elnöki pozícióját. Az Európai Parlament Alkotmányügyi Bizottságának november 5. és 6. között Dublinban tartózkodó delegációja az aktuális kérdésekről tanácskozott szervezettel és hatósággal. A delegáció vezetőjeként és az Európai Szocialisták Pártja (ESZP) Nőszervezetének elnökeként, az Ír Munkáspárt Nőtagozatának (IRM) vezetőségével is találkoztam.

A jó hangulatú beszélgetésen részt vett Sinead Ahern, az IRM elnöke, Angela Timlin, a szervezet főtitkára és Kirsi Hanafin, a párt Női és Egyenlőségi biztosa is. A hölgyekkel több aktuális, a nőket érintő témát részleteztünk. Ezek közül is kiemelkedik a vállalatok felügyelő bizottságaiban bevezetendő női kvóta, amelyet az Európai Parlament már nagy többséggel megszavazott, november 14-én pedig – Viviane Reding kezdeményezésére – az Európai Bizottság voksol róla.

Hangsúlyoztam: amennyiben a biztosok el is fogadják a javaslatot, nem elégedehetünk meg ennyivel. Ugyanis egyszerűen nem elég bevezetni a felügyelő bizottságokban a női kvótákat. Az általam vezetett Nőszervezet sürgeti a kvóták kötelező jellegű használatát a valódi döntéshozó testületekben is. Számos független kutatás bizonyítja, hogy azokban a cégekben, ahol a vezetőség legalább negyede nő, sokkal sikeresebben vészelték át a gazdasági válság elmúlt éveit. Reményemet fejeztem ki, hogy az ír elnökség is prioritásként fogja kezelni a nők közéleti szerepvállalását, és igyekszik meggyőzni az unió döntéshozóit a feladat fontosságáról.

Beszélgetésünk második felében ismertetettem a vezetőkkel a Nőszervezet legfontosabb célkitűzéseit. Szóba került többek között a nőket ért erőszak elleni küzdelem, a szexuális és reproduktív egészségügyi jogokért folytatott harc, a szexuális kizsákmányolás, a szexuális oktatás, valamint a bevándorlók helyzete is. Örömmel tapasztaltam, hogy a témák komoly érdeklődést váltottak ki nőtársaimból, és ez nagyon hasznos, sokoldalú együttműködés lehetőségét vetíti előre. Az első lehetőség november huszonötödike, a Nők Elleni Erőszak Megszüntetésének Világnapja lesz, amikor a Nőszervezettel többek között az Európai Bizottság elnökének, José Manuel Barrosónak a figyelmét is fel fogjuk hívni az ügy jelentőségére.

Nekem személy szerint is fontos és bizakodást keltő tény, hogy Írország a nemek közötti esélyegyenlőséget illetően már eddig is sok jó és hatékony gyakorlatot vett át. Bízom benne, hogy az ország ki fogja használni az elnökségből fakadó lehetőségeket, és az unió többi tagállamát is buzdítani fogja a szabályozások alkalmazására.

Ma már nagymértékben tőlünk függ, mennyire szolgáltatjuk ki magunkat a ráknak!

Hosszú évtizedeken keresztül a mellrák, és alapvetően minden rákdiagnózis egyet jelentett a halálos ítélettel. Ám ez ma már egyáltalán nem igaz. Az orvostudomány fejlődik. A szűrési módszerek tökéletesednek, egyre koraibb fázisban tudják jelezni, ha baj van, sőt, sok esetben már az úgynevezett rákmegelőző állapotok is szűrhetők és kezelhetők.


Mindenesetre az új gyógyszerek, az új műtéti eljárások kidolgozása, tökéletesedése lehetővé teszi a számunkra, hogy a rákos betegségeket mind nagyobb arányban, mind hatékonyabban gyógyítsuk.

Mielőtt valaki azt gondolná, hogy a szalagokon kívül mást is rózsaszínre akarok festeni, nos, nem erről van szó. A helyzet nem rózsás, és nem is akarom a rákbetegségek veszélyességét bagatellizálni, hiszen alattomos, veszélyes, fájdalmas kórokról van szó, melyek sok ezer embert ragadnak el minden esztendőben.

Ugyanakkor tény, hogy ma már nagymértékben tőlünk függ, hogy mennyire szolgáltatjuk ki magunkat a ráknak! A génekkel nehéz harcolni, tudom, de azért tőlünk is függ, hogy életmódunkkal alapot adunk-e a ráknak, tőlünk függ, hogy elmegyünk-e az esedékes szűrésre.

Különösen igaz ez a mellrákra. A mellrák ugyanis az a betegség, amely az esetek 90%-ban odafigyeléssel és törődéssel gyógyul --- hatna. Igen, jól hallották: minden 100 újonnan diagnosztizált mellrákos betegből nagyjából 90 meggyógyulhatna, ha az elváltozást még időben kiszűrnék és ennek megfelelően kezdenék meg a gyógyítást.

Az sem elhanyagolható szempont, hogy az időben felfedezett mellrák gyakran emlőmegtartó beavatkozással is gyógyítható, ami a későbbi életminőség szempontjából borzasztóan fontos, talán nem kell nőtársaimnak hosszan ecsetelni, hogy miért. A tünetek alapján észlelt betegség általában már előrehaladottabb állapotot takar, így nagyobb eséllyel lehet szükség a mellek eltávolítására, kemoterápiás kezelésre. Természetesen a túlélési esély is csökken, ha későbbi stádiumban történik a diagnózis.

Amikor azt mondom, hogy a betegek 90% gyógyítható lenne, akkor azt mondom, hogy minden esztendőben sok ezer olyan nő élete lenne megmenthető, akik ma belehalnak a mellrákba. Gondoljunk bele, hogy csak Magyarországon minden évben 8000 új mellrákos beteget diagnosztizálnak, és 2500 nő hal meg ebben a betegségben! A mellrák a 35 és 59 év közötti nők között még ma is vezető halálok, és ez az egyik leggyakrabban kialakuló ráktípus.

Hatalmas számok ezek, különösen annak fényében, hogy e nők jó része feleslegesen, mondhatni értelmetlenül hal meg. Jó részüket meg lehetett volna, és meg lehetne menteni az orvostudomány jelenlegi állása szerint.

Azt szokták mondani, hogy két dolog biztos az életben: az adó és a halál. Ezzel nehéz vitatkozni. Mindannyian meghalunk. De nem mindegy, hogy mikor, és nem mindegy, hogy hogyan. Nem mindegy, hogy egy olyan betegségbe halunk-e bele, amelybe alapvetően nem kellene, vagy mondjuk kilencvenhez közeledve, párnák közt, komolyabb szervi megbetegedés és fájdalmak nélkül.

Én az utóbbira szavazok, és azt hiszem, azok, aki eljöttek a mai sétára, ha másban nem is, hát ebben biztosan egyetértenek velem és a pártommal. A mellrák értelmetlen halálok, ezért az Európai Szocialisták Pártja Nőszervezete évek óta kiemelten kampányol a mellrák ellen, és e kezdeményezéshez természetesen mi, magyar szocialisták csatlakoztunk.

Ma Magyarországon minden veszélyeztetett nő előtt ott áll a lehetőség, hogy állami finanszírozás mellett részt vegyen a mellrák-szűrésen. Ám sajnos csak kevesen élnek ezzel az ingyenes mammográfiás lehetőséggel.

Pedig a szűrésen való részvétel szó szerint élet és halál kérdése! Nem véletlen, hogy annyit foglalkozunk európai szinten is azzal, hogy hogyan lehetne a nevetségesen alacsony szűrési arányokat megemelni, hogyan, milyen behívóval, emlékeztetővel, milyen módszerekkel lehetne minél több nőt rávenni a vizsgálatra.  Ezek nagyon fontos szervezési-logisztikai kérdések az egészségügyi kormányzat számára, főleg vidéken, ahol gyakran az alapvető kórházi ellátások igénybe vétele céljából is sokat kell utazni – és ha utazni kell, akkor máris ott tartunk, hogy esetleg mégsem ingyenes az a szűrés mindenki számára.

Ezért támogatjuk, amikor csak lehet, a mobil-szűréseket: ha a hegy nem megy Mohamedhez, mert nem tud, mert nincs pénze, mert szabadnapot kellene kivennie, mert nem akar, mert fél – akkor majd Mohamed megy a hegyhez! Hátha Mohamed meggyőzi, és hátha megmenti.

A szűrés, akármennyibe is kerül, még mindig sokkal olcsóbb, mint a műtétek, a kórházi kezelések és a kemoterápia.

A rákgyógyítás ugyanis nem olcsó dolog. A már diagnosztizált betegek számára ugyanakkor biztosítani kell a megfelelő hozzáférést a legújabb terápiákhoz, a legújabb gyógyszerekhez, ami a társadalombiztosítás feladata. A rákellenes gyógyszerek új generációja és a legújabb kezelési módok olykor nagyon drágák, de nem tagadhatók meg egyetlen betegtől sem. A szegénységgel fenyegetett népességnek is teljes és megfizethető hozzáférést kell biztosítani a gyógymódokhoz, nem tehetünk különbséget nő és nő között e téren.

Ha van egy olyan betegség, mely idejében felfedezve gyakorlatilag az esetek túlnyomó többségében gyógyítható, ha ezt a betegséget elvileg a társadalombiztosítás költségén szűrik, akkor minden egyes nő, aki belehal ebbe a betegségbe, értelmetlen halált hal.

Éppen ezért ennek a mai sétának elsősorban a figyelemfelhívás a fő célja: innen üzenjük minden nőnek, hogy figyeljenek magukra, figyeljenek a testükre, menjenek el az ingyenes szűrővizsgálatokra! Hiszen ha baj van, jobb korai stádiumban elkapni, mint egy előrehaladott rákkal szemben később nagy szenvedések közepette elveszíteni a csatát.

És innen üzenjük a szeretőknek, a férjeknek, a barátoknak, hogy figyelmeztessék a nőket, akiket szeretnek! Uraim! Ha a barátnőjük, feleségük nem jár szűrővizsgálatokra, nem végez rendszeresen önvizsgálatot, hát noszogassák!

Nemcsak a feleségek dolga, hogy rávegyék vonakodó férjeiket, hogy elmenjenek ilyen-olyan orvosokhoz – a feladat fordítva is áll. Hány olyan nőt ismerünk, aki kis családja szervezése közepette elhanyagolja magát, mert az önmagával való törődés, legalábbis ami az efféle szűréseket illeti, már nem fér bele az idejébe, energiájába? Uraim! Legyenek ott a nők mellett, akiket szeretnek, s ha kell, tehermentesítsék őket a házimunkában, a gyereknevelésben, hogy vigyázhassanak önmagukra és sokáig Önök és a gyermekeik mellett maradhassanak.

A szűrővizsgálatok csak pár percet vesznek igénybe, és a legrosszabb esetben is csak minimális kellemetlenséggel járnak. De inkább egy minimális kellemetlenség ma, mint holnap egy olyan betegség, melybe ma már egyre kevésbé szabadna belehalni!

A Füzesgyarmaton, 2012. október 20-án rendezett rózsaszín szalagos sétán elmondott beszédem szerkesztett változata.

Egyenlő bér – Kinek fontos?

A fenti címmel rendeztek október kilencedikén konferenciát a budapesti Európai Ifjúsági Központban, amelyre a Friedrich Ebert Alapítványnak, a Budapesti Corvinus Egyetemnek, valamint a Mona Alapítványnak köszönhetően én is meghívást kaptam. Rendkívül fontos és sajnos még mind a mai napig nagyon aktuális a téma, amelyet e konferencia körbe jár. Mivel európai parlamenti kötelezettségeim nem tették lehetővé, hogy személyesen adjak elő – aznap az alkotmányügyi bizottságban árnyék jelentéstevőként vitáztam Maroš Šefčovičcsal az európai pártszabályozásról -, így rendhagyó módon videó-üzenetben osztottam meg gondolataimat.

Miről van szó pontosan? A férfiak és nők között meglévő bérszakadéknak több, egymással szorosan összefüggő oka van. Az első a szegregáció. A nők gyakran dolgoznak olyan ágazatokban, amelyet a társadalom kevéssé becsül és így rosszabbul is fizeti őket. A nők csaknem fele, több mint 40%-a dolgozik az egészségügy, az oktatás és a közigazgatás területén, arányaiban kétszer annyian, mint a férfiak ugyanezekben az ágazatokban.

Míg e méltánytalanul alulértékelt területeken túlreprezentáltak, addig a vállalatok irányításában megdöbbentően alacsony a nők aránya. Nem véletlen, hogy az Európai Bizottság is elkezdett foglalkozni a problémával. Nagy nyilvánosságot kapott Viviane Reding, jogérvényesülésért, alapvető jogokért és uniós polgárságért felelős biztos kezdeményezése, amelyben kötelező kvótákat javasol a nők vállalatirányításban betöltött arányának javítására. Noha a kezdeményezésnek vannak olyan elemei, amelyekkel nem értek egyet 100%-ban, az elvet mindenképpen támogatni tudom, sőt, a paritás kell, hogy legyen a végső célunk.
Sajnos a magyar kormányzat részéről a kezdeményezés már a részletes ismertetés előtt elutasításba ütközött, nem véletlenül fordultam nyílt levélben Balog Zoltánhoz, az emberi erőforrások miniszteréhez. Igyekeztem párbeszédet kezdeményezni vele, de válaszából legnagyobb sajnálatomra kiderült, hogy szerinte ezzel a kérdéssel nem európai szinten kell foglalkozni. Nem hagytuk annyiban a dolgot, négy országgyűlési képviselőtársam javaslatot nyújtott be, amely tagállami szintű fellépést kezdeményez, de azt az Országgyűlés elutasította.

A bérek közötti egyenlőtlenség második meghatározó pillérét a még mindig létező sztereotípiák alkotják. Az előítéletek hatással vannak a nők pályaválasztására, de ugyanide tartozik a tény is, hogy a nők sokkal gyakrabban csökkentik a munkaidejüket, vagy lépnek ki a munkaerőpiacról, mint a férfiak, annak érdekében, hogy gondozási feladatokat lássanak el.

A második pont el is vezet minket a problémák harmadik nagy csoportjához, amelyek akkor jelentkeznek, amikor a nők munkájukat, karrierjüket és magánéletüket szeretnék összeegyeztetni. Jelentősen több nő, mint férfi választja a szülői szabadságot, helyzetüket tovább súlyosbítja a gyermekgondozási intézmények hiánya. A gyermekes nők európai foglalkoztatási rátája kiábrándító: míg a gyermekes férfiak 91,4%-a, addig a nőknek csupán 62,4% dolgozik. Arról nem is beszélve, hogy a részmunkaidős munkavállalók háromnegyede is nő: minden harmadik nő, a férfiaknak azonban csak 8%-a dolgozik így.

Miért van az, hogy noha az Európai Unió immár több mint ötven éve, a Római Szerződés aláírása óta küzd az egyenlő munkáért egyenlő bért elvéért, sőt, már törvényellenessé is tette az alacsonyabb bért, még mindig vannak tagállamok, ahol létező valóság a bérszakadék? Legkirívóbb példa erre Észtország, ahol a nők átlagosan 27%-kal kapnak alacsonyabb fizetést ugyanazért az elvégzett munkáért, mint férfi társaik!
Az Európai Szocialisták Pártjának Nőszervezete – amely szeptember végén elsöprő többséggel, ötödik alkalommal is elnökéül választott – már 2007-ben kampányt indított „Bérolló, zárjuk be!” címmel. Szervezetünk egy befogadó társadalom feltételeinek megteremtéséért dolgozik, amelyhez elengedhetetlen, hogy ne csak a férfiak, de a nők is ugyanolyan esélyeket élvezzenek az élet minden területén, beleértve a munka világát is. Nem véletlen, hogy társaimmal fáradhatatlanul a politikai döntéshozatal napirendjén tartjuk a kérdést. Ennek egyik eredménye volt az idén második alkalommal megrendezésre került Egyenlő fizetés napja, amelynek eléréséért komoly harcokat kellett vívnunk az Európai Bizottsággal. Végül sikerült elérni célunkat és nemzetközi nappá tenni.

Ahhoz, hogy eredményeket tudjunk elérni, elengedhetetlen a már meglévő jogszabályok betartatása is, az Európai Bizottság határozottabb fellépése, a tagállamok szorosabb együttműködéséről nem is beszélve.
Ez ügyben természetesen az Európai Parlament sem tétlenkedik. Idén májusban Bauer Edit képviselőtársam jelentése alapján állásfoglalást fogadtunk el, amelyben ajánlásokat teszünk a Bizottságnak a női és férfi munkavállalók egyenlő munkáért járó egyenlő díjazása elvének alkalmazásáról, új intézkedéseket kérünk a Bizottságtól, valamint felszólítjuk a nemzeti parlamenteket a fokozott együttműködésre és új megközelítések kidolgozására. Hangsúlyoztuk, hogy a már meglévő jogszabályokhoz hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat kell társítani, amelyek lehetnének például pénzbüntetés, közigazgatási bírság, valamint állami kedvezményekből és támogatásokból való kizárás is.

A nők munkaerő-piaci esélyegyenlőségéhez a bérolló „bezárásán” keresztül vezet az út. Nem hagyhatjuk, hogy a válság akadályozzon bennünket ebben, vagy eszközül szolgáljon a kérdés szőnyeg alá söprésében. Sőt! A nők munkaerejére most van a legnagyobb szükség ahhoz, hogy kilábaljunk a válságból, de ezt a gazdasági lehetőséget csak úgy lehet kiaknázni, ha a nők azonos feltételekkel indulnak a munka világában is és nem hat napot kell dolgozniuk a férfiakéval megegyező fizetésért.

A Bizottság meggyőzése után a tagállamokon a sor!

Viviane Reding európai biztos, az Európai Bizottság alelnöke, a jogérvényesülésért, alapvető jogokért és uniós állampolgárságért felelős biztosa egy, a nők részvételi arányát a vállalatokon belüli testületekben növelni hivatott irányelvre vonatkozó javaslat bemutatásáról beszélt. Valóban, a nők aránya Európa vezető vállalatainak testületeiben csupán 13,7 százalék.

Szeptember 11-i strasbourgi találkozónkon személyesen is felhívtam Reding biztos figyelmét a problémára. Emlékeztettem rá, hogy a törekvések nem elegendőek. Konkrét célokra van szükségünk (a vezető testületek tagjainak 40 százaléka legyen nő) és amennyiben e célok nem teljesülnek, úgy az konkrét következményekkel kell, hogy járjon. A válság nem lehet kifogás arra, hogy ne kerüljön több nő döntéshozó pozícióba.

A legutóbbi plenáris ülésen a Bizottság elnökét személyesen is arra kértem, hogy álljon ki határozottan a női kvótáért, Hannes Swoboda frakcióvezetővel közösen írt levelünkben pedig valódi és nyílt vita megindítását sürgettük a tervezett irányelvről.

Sajnos a javaslattal kapcsolatban kilenc tagállam egy, a Reding biztosnak küldött közös levelében már azelőtt kifejezte nemtetszését, hogy az irányelv tervezete egyáltalán nyilvánosságra került volna, ami meglehetősen szokatlan eljárás.

Amint arról egy bogbejegyzésemben már korábban is írtam, a norvég példa megmutatta, hogy az önszabályozás nem működik. Csak kézzel fogható és súlyos szankcióknak, valamint további intézkedéseknek lesz hatása és csak azok javíthatnak a jelenlegi helyzeten. Az Európai Szocialisták Pártja Nőszervezete már több mint egy éve követeli az európai szintű törvényi kötelezés bevezetését.

A gazdasági érven túl meg kell értetni a férfi vezetőkkel azt is, hogy a férfiak és nők egyenlő képviselete egyben a demokrácia, egyenlőség és igazságosság ügye is. A vezető testületekben gyakorlatilag férfi kvóták léteznek, mivel a tagok közel 90 százaléka férfi.  Soha senki meg nem kérdőjelezné ezen urak képességeit és hozzáértését. Így hát a kvóta az egyetlen megoldás a nők számára, hogy egyenlő versenyben legyenek férfi társaikkal, akik élvezik a történelem és hagyományok adta előnyeiket. A kvótáknak köszönhetően a nők számára is elérhetővé válnak a legmagasabb döntéshozó pozíciók saját képességeik alapján.
E kilenc ország, élükön kivétel nélkül konzervatív kormánnyal, felelőtlen és következetlen. Számos tudományos munka bizonyítja, hogy konkrét gazdasági haszonnal jár, ha a vállalatok vezető testületeiben több a nő. Nemcsak friss látásmódot, új ötleteket, véleményeket és másfajta gondolkodást hoz az üzleti életbe, de jobb pénzügyi eredményeket is hoz azokhoz a vállalatokhoz képest, amelyek testületeiben nincsenek nők. Ezek után, miközben Európa fő feladata a gazdasági válság leküzdése, hogyan utasíthatják el a nemek közötti egyenlőség figyelembe vételét gazdasági ügyekben?

Pontosan ezért, néhány ország nemtetszése ellenére, sürgetem határozottan Reding biztost a dosszié keresztülvitelére. Eközben pedig magam is igyekszem meggyőzni egyes vonakodó országok kormányait a női kvóta szükségességéről. Európának kötelessége a nők és férfiak egyenlő részvételének biztosítása a gazdasági döntéshozatalban, így azt ezt szolgáló javaslatnak kétségkívül van létjogosultsága!

Újabb két év a PES Women élén

Az Európai Szocialisták Pártja (ESZP) legutóbbi, napokban zajlott kongresszusán újabb két évre kaptam megbízást a Nőszervezet (PES Women) vezetésére. Ezúton szeretném megköszönni a delegáltaknak, hogy bizalmat szavaztak nekem. Egyúttal köszönettel tartozom az ESZP ifjúsági szervezete, az ECOSY tagjainak, valamint fiatal PES aktivistáinknak is folyamatos támogatásukért.
A PES Women elnökeként, 2004 óta folyamatosan azon dolgozom, hogy a nők helyzetével kapcsolatos problémákat láthatóvá tegyem pártcsaládunkon belül, és az európai színtéren is. Számos kampányt indítottunk, ugyanakkor arra is ügyeltünk, hogy az esélyegyenlőségi szempontok valamennyi szakpolitikai területen érvényesüljenek.

A következő négy évre szóló programunk kidolgozása még hátra van, azonban úgy gondolom, hogy a prioritások – építve az elmúlt évek munkájára – már körvonalazódnak. Nagyon fontosnak tartom, hogy a következő négy feladat kiemelt helyen szerepeljen napirendünkben:

Biztosítanunk kell, hogy a 2014-es európai választás során, a szakpolitikai vitákban és a pártprogramban az esélyegyenlőség megkerülhetetlen tényező legyen. Az európai szocialisták programjában önálló női stratégiának kell szerepelnie, hiszen az európai baloldal mindig az esélyegyenlőség és a nőjogok élharcosa volt, és ezt a fontos szerepünket a jövőben is meg kell őriznünk!

Mindent meg kell tennünk a nők részvételének növeléséért, hiszen – sokszor elmondtam már – a demokrácia csak így, a társadalom több mint felét kitevő nők arányos képviselete mellett lehet teljes. A következő években is nyomást fogok gyakorolni a tagállamokra és az európai biztosokra azért, hogy kötelező, kézzel fogható és számon kérhető szabályokkal segítsük a nők részvételét – az állami- és a magánszektorban egyaránt.

A szexuális és reproduktív egészségügyi jogok megítélésében van talán a legnagyobb különbség a progresszív és a konzervatív oldal között. Mi, baloldaliak, újra kiálltunk a nők szabad választása mellett, és ismét felszólítottuk a világ valamennyi országát az abortusz büntethetőségének eltörlésére.

A nők elleni erőszak – beleértve az emberkereskedelem elleni küzdelmet is – olyan ügy, amelyben az elmúlt években jelentős eredményeket sikerült elérünk. Mégis, még bőven van tennivaló. Gondoskodnunk kell arról, hogy politikai napirenden tartsuk ezeket is.

“50:50” - Összefogás a paritásos demokráciáért

A nők népességen belüli aránya tükröződjön az Európai Parlament képviselőinek valamint az Európai Bizottság tagjainak nemek szerinti megoszlásában is - ezt a célt tűzte ki az a frakcióközi munkacsoport, amelyet az EP főbb frakcióinak részvételével, az Európai Női Lobbi szakmai támogatásával hoztak létre. Az “50:50 koalíció a paritásos demokráciért” munkacsoport az elmúlt héten tartotta első megbeszélését Brüsszelben, amelyen természetesen a nőjogi és esélyegyenlőségi bizottság tagjaként valamint az Európai
Szocialisták Pártja Nőszervezetének elnökeként én is részt vettem.

Először a 2009-es európai választások előtt jött létre együttműködés hasonló céllal, amely a több női képviselőjelölt mellett célul tűzte ki azt is, hogy a biztosi testületben is arányosabb képviselet valósuljon meg. Bízunk benne, hogy a kezdeményezés révén növekedni fog a nők politikai képviselete mind a választás mind a kinevezés útján elnyert pozíciókban, amely az európai közélet egészére kihat.

A kezdeményezés időszerűségét jól jelzi az is, hogy a női kvóták ötlete milyen heves ellenállást váltott ki egyes tagállamokból. Az Európai Bizottság a várakozások szerint még az ősz folyamán egy olyan tervezet fog benyújtani, amely minimális nemi arányokat írna elő a vállalatok vezetőtestülteiben. 9 tagállam - köztük Magyarország - ugyanakkor már a javaslat hivatalos benyújtása előtt jelezte, hogy ellenzik az uniós szintű szabályozást ebben a kérdésben. Az ellenkezéssel ugyanakkor több ország is csak a tétlenségét szeretné palástolni: arra hivatkoznak, hogy a kérdést nemzeti szinten kell kezelni, miközben az elmúlt időszakban semmit sem tettek a nők arányainak javításáért.

Az “50:50” kezdeményezés kiváló lehetőséget biztosít arra is, hogy a fiatalabb korosztályt is ösztönözze a közéleti szerepvállalásra. Sok fiatal lány azért fordít hátat a politikának, mert hamar rájönnek: nem juthatnak egyenlő lehetőségekhez. Ezen változtatni kell. Mindaddig, amíg a döntéshozatali rendszer nem képes megfelelő helyet biztosít a népesség 52 százalékát kitevő nők számára, nem beszélhetünk igazi demokráciáról.

Esélyegyenlőség nélkül nincs igazi demokrácia

A Szocialista Internacionálé Nőszervezetének (SIW) sikeres fokvárosi kongresszusa után továbbra is azt tartom a legfontosabb feladatnak, hogy ráírányítsuk a figyelmet a nemek közötti esélyegyenlőség helyzetére.

A kétórás panel 20. (és második női) hozzászólójaként a “Küzdelem a jogokért és a szabadságért: a képviseleti demokrácia megerősítése” címet viselő panelbeszélgetés során egyből a mondanivalóm lényegére tértem: esélyegyenlőség nélkül nincs demokrácia.

Modernkori demokráciáinknak nyitottnak és befogadónak kell maradniuk ahhoz, hogy megfeleljenek a 21. századi társadalom által támasztott kihívásoknak. Egy társadalom pedig csak akkor lehet befogadó, ha egyenlő esélyeket biztosít mindkét nem tagjai számára. Noha a népesség több mint felét a nők adják, óriási kihívást jelent, hogy a valódi arányuknak megfelelően legyenek képviseltetve a politikai életben, a döntéshozatalban. Ez a kihívás sajnos a kongresszusi küldötteken és felszólalókon végignézve is megfigyelhető volt... Éppen ezért tűnik elengedhetetlennek, hogy kötelező erejű szabályozást, kvótákat vezessünk be, melynek eredményességét a norvég és francia példák is igazolják.

Nemcsak a nők részvételi arányának javítására kell azonban gondot fordítanunk, hanem további esélyegyenlőséggel kapcsolatos problémákat is szem előtt kell tartanunk. A nőket közvetlenül érintő problémák megoldása jelenti a kulcsot a női szavazók megnyeréséhez, visszaszerzéséhez. Ilyen probléma a nők foglalkoztatottsági helyzete, a bérolló, a nemek közötti nyugdíjkülönbségek, a nemi alapú erőszak, valamint a szexuális és reproduktív egészségügyi jogok biztosítása mindenki számára - függetlenül a társadalmi helyzettől.

Az esélyegyenlőség élharcosai vagyunk, és a jövőben is annak kell maradnunk, hiszen bármelyik országban bekövetkezhetnek konzervatív szellemiségű visszalépések vagy az alapvető szabadságok korlátozása.

A demokrácia szabadságot biztosít az emberek számára, férfiaknak és nőknek egyaránt. De igazi demokrácia csak a nemek közötti esélyegyenlőség társadalmában létezhet!

Együtt Európáért - szükségünk van egymásra!

Az európai intézmények augusztus végéig tartó nyári szünete lehetőséget ad a feltöltődés mellett arra is, hogy több időt töltsek a Parlamenten kívüli ügyekkel, így például az Európai Szocialisták Pártja következő kongresszusának előkészítésével. Szeptember végén az ESZP Bukarestben új vezetőséget választ és fontos lépést tesz a 2014-es európai választásokra szánt programjának kialakításában.

A kongresszus lehetőséget ad arra, hogy ráirányítsuk a közvélemény figyelmét legfontosabb célkitűzéseinkre (a progresszív politikai erők helyzetének megszilárdítására valamint a társadalom és a politika közötti bizalom megerősítésére - helyi, nemzeti és európai szinten egyaránt), és arra is, hogy befejezzük a 2010-ben elkezdett megújulási folyamatot.

A programunk kidolgozását már 2011 novemberében, az ESZP konvencióján megkezdtük, majd szakpolitikai kerekasztal-beszélgetésekkel folytattuk 2012 júniusában. A kongresszuson négy téma köré csoportosítva folytatjuk ezt a vitát: aktív demokrácia, egyenlő társadalmak, igazságos világ és tisztességes gazdaság. A vitákat követően egyből hozzálátunk a program végleges változatának felvázolásához, amelyet előreláthatólag 2013-ban is folytatni fogunk.

Ez a kongresszus egyben fontos mérföldkő a 2014-es európai választások, illetve a következő hónapokban sorra kerülő holland, német és olasz nemzeti választások előtt. Eljött az idő arra, hogy az európai szocialisták kormányra kerülve hiteles alternatívát tudjanak megvalósítani a növekedés beindítására, a munkanélküliség visszaszorítására. A konzervatívok megszorításokra épülő politikája kudarcot vallott. Mi egy olyan Európát kínálunk, amely működik, és amelyre szükségünk van!

A demokrácia megvédése és a szélsőségek visszaszorítása érdekében olyan politikára van szükség, amelynek középpontjában az olyan hagyományosan baloldali értékek állnak, mint az igazság, a szolidaritás, az egyenlőség és a fejlődés. Ezen értékek közül is kiemelkedik az esélyegyenlőség, amely nem pusztán alap- és emberi jogi kérdés, de gazdasági jelentőséggel is bír: csak úgy tehetjük a gazdaságot prosperálóvá, ha nem mondunk le a népesség felének tehetségéről és képességeiről.

Az ESZP Nőszervezete a párt előtt egy nappal, szintén Bukarestben tartja éves kongresszusát, amelynek középpontjában az Európai Ifjúsági Garanciáért indított kampányunk áll. Az ESZP-vel és az ECOSY-val a fiatalok munkanélküliségének visszaszorítását célzó javaslataink részeként arra szeretnénk ráirányítani a figyelmet, hogy az esélyegyenlőségi szemléletnek valamennyi szakpolitikában meg kell jelennie. Kezelnünk kell az oktatásban és a munkaerő-piacon megfigyelhető nemi szegregációt, csakúgy, mint a munka és a magánélet összeegyeztetésének problémáját, és elő kell segítenünk, hogy még több munkalehetőség nyíljon meg a fiatal nők számára például a zöld gazdaságban vagy a tudományos-technológiai iparban.

Ahogy a fentiekből is látszik, az ESZP Nőszervezete előtt rendkívül tevékeny őszi hónapok állnak. Ezért mielőtt újra munkába állnánk egy jobb Európa megteremtése érdekében, valamennyiünknek pihentető nyári heteket szeretnék kívánni!

A világnak szüksége van AIDS-vakcinára!

A mai nap, május 18-a az AIDS-vakcina világnapja. Az esemény alkalmával szeretném újra megerősíteni, hogy az Európai Szocialisták Pártjának Nőszervezete támogatja a Nemzetközi AIDS-vakcina Kezdeményezést (IAVI), egy olyan nemzetközi együttműködést, amelynek célja az AIDS megelőzését szolgáló oltóanyag kifejlesztése.

A HIV az emberi történelem egyik legpusztítóbb járványa, mivel eddig közel 30 millió ember életét követelte. Ma a világon 34 millió ember HIV-fertőzött, többségük a szubszaharai Afrikában él, ahol a nők a leginkább érintettek (59% fertőzött). Egy vakcina fontos változást jelentene, különösen a nők számára. Az IAVI legutóbbi vizsgálatainak adatai azt mutatják, hogy még egy átfogó kezelési és megelőzési program részeként létrehozott csak részben hatékony AIDS-vakcina is jelentősen csökkenteni tudta az új HIV-fertőzések számát a nők körében.

A témával már hosszú évek óta foglalkozunk, azonban az AIDS elleni küzdelemnek és az AIDS-vakcina kifejlesztésének továbbra is alapvető célkitűzéseink között kell maradnia. A gazdasági és pénzügyi válságra válaszul hozott megszorító intézkedések nemcsak a gazdasági növekedést vetették vissza, hanem az egészségügyi és fejlesztési kiadásokat is. Ez az AIDS betegséggel kapcsolatos kutatásokat is nehéz helyzetbe hozta.

A problémát azonban nem csupán gazdasági kérdésként kell kezelni. Ha nem folytatjuk továbbra is az AIDS-elleni küzdelem előbbre vitelét, ha nem sikerül hamarosan az AIDS-elleni vakcina kifejlesztése, súlyos következményekkel kell számolnunk: szegénység, egyenlőtlenség (nemcsak Észak és Dél között, de a nők és férfiak, valamint gyermekek és felnőttek között is!), magas halálozási arány, különösen a gyermekek körében...

Következésképpen, a kutatások támogatása nem csak az AIDS-elleni vakcina kifejlesztéséről szól, hanem egy mindannyiunk számára jobb és igazságosabb világ kialakításáról is. Így ma, az AIDS-vakcina világnapján, felszólítom az európai intézményeket és országokat, hogy nyújtsanak pénzügyi támogatást az IAVI-nak, és a hasonló nemzetközi szervezeteknek. Nem engedhetjük meg, hogy ez a fontos téma háttérbe szoruljon. A világot most jellemző nehéz gazdasági helyzetet nem szabad a támogatások csökkentésének ürügyeként felhasználni!

Esélyegyenlőség: folyamatos haladás, de még messze a cél...

Az Európai Bizottság a napokban közzétette a nemek közötti esélyegyenlőségről készített 2011-es jelentését. Az évente elkészített dokumentum az Európai Unióban  az esélyegyenlőség terén bekövetkezett fejleményeket veszi számba.

A jelentés több témát is körüljárt, így például a nők gazdasági függetlenségét, az egyenlő munkáért egyenlő bér elvének érvényesülését, a nők döntéshozatalban betöltött szerepét, továbbá az esélyegyenlőség valamint az emberi méltóság és sérthetetlenség kapcsolatát. De a jelentésből a nemi alapú erőszak problémaköre sem maradt ki.

A fent említett témák természetesen kiemelt jelentőséggel bírnak az Európai Szocialisták Pártja Nőszervezetében (PES Women) végzett munkánkban is, és őszinte elégedettséggel tölt el, hogy a Bizottság jelentésében szép számmal visszaköszönnek korábban általunk felvetett kezdeményezések is.

Mindenekelőtt örömmel láttam, hogy a jelentés rávilágít: az Európa 2020 stratégia eléréséhez esélyegyenlőségi szemléletre van szükség. Már két éve folyamatosan hangsúlyozzuk, hogy az Európa 2020 75 százalékos foglalkoztatottsági szint elérésére vonatkozó célkitűzéseihez speciális, a nőket célzó intézkedésekre van szükség. A most bemutatott jelentésben a Bizottság első alkalommal fogalmaz meg kifejezetten nőkre vonatkozó célkitűzéseket. A PES Women ugyanakkor fontosnak tartja, hogy ezek a törekvések találkozzanak a fiatalkori munkanélküliség visszaszorítására irányuló célkitűzésekkel, ahogyan a témában indított kampányunkban is kiemelt figyelmet fordítottunk az esélyegyenlőségi szempontokra.

A vezető pozíciókat betöltő nők arányának előmozdítása érdekében a legmesszebbmenőkig támogatjuk továbbá a kvóták bevezetését. Hosszú ideje sürgetjük, hogy az Európai Bizottság a kellő ambícióval lépjen fel, és kezdeményezze kötelező erejű európai uniós jogszabály elfogadását a témában. Viviane Reding, a szakterületért felelős európai biztos nyikvános konzultációt hirdetett "a vezetőtestületekben a nemi sokszínűség hiányának kezelését célzó megfelelő intézkedések feltárása" érdekében. Reményeim szerint a konzultáció egyértelműen rávilágít a kézzel fogható európai intézkedések szükségességére, amelyek magukban foglalják a szankcionálás lehetőségét is.

Végül, nagyon fontosnak tartjuk az egyenlő munkáért egyenlő bér elve melletti következetes kiállást. Habár az elmúlt évben kis mértékben csökkent a különbség, a nők ma is 16,4 százalékkal keresnek kevesebbet az azonos munkakört betöltő férfiaknál az Európai Unióban. Más szóval a nőknek egy héten hat napot kell dolgozniuk ugyanazért a fizetésért. Ez a helyzet - ahogyan azt folyamatosan hangsúlyozzuk - elfogadhatatlan és fenntarthatatlan. Arról nem is beszélve, hogy a fizetésbeli különbségek később a nyugdíj összegében is visszaköszönnek. A bérolló bezárásával az időskori szegénység veszélyét is csökkentjük - ahogyan arra tavalyi kampányunk is felhívta a figyelmet.

A nők elleni erőszak terén ugyanakkor már koránt sem ilyen bíztatóak az elmúlt év eredményei: habár az Európai Parlament több bátor és fontos kezdeményezést támogatásáról biztosított, a nők elleni erőszakkal szemben sokkal határozottabban fel kellene lépni európai szinten. Ennek első lépése egy európai stratégia kidolgozása, illetve egy figyelemfelhívő célú európai év lehetne. Bízunk benne, hogy ezekben számíthatunk az Európai Bizottság támogatására is.