Folytatódó küzdelem a szabadságért

A kairói-amerikai egyetemen diplomázott Gameela Ismael meggyőződéssel és ambícióval átitatott szavai azon a workshopon hangzottak el, amelyen június 20-án vettünk részt az Európai Parlamentben. Az Európai Parlament nőjogi és esélyegyenlőségi bizottsága, valamint a külügyi, emberi jogi és fejlesztési bizottsága közös szervezésében megvalósult rendezvény a nők szerepét járta körül az észak-afrikai és közel-keleti közelmúlt forradalmai kapcsán.

Előadásában Gameela Ismael arra is rámutatott, hogy Egyiptomban a forradalom nemcsak a Mubarak-rezsim megdöntését, hanem ezzel a konzervatív közgondolkodás felszámolását is jelenti. „Munkánknak akkor lesz vége, ha minden egyiptomi polgár szabadszellemű és szabadlelkű lesz. Sokat kell még tennünk ahhoz, hogy a közgondolkodás máshogyan tekintsen a nőkre, de jó úton haladunk.”– tette hozzá az újságírónő.

Az előadók nem győzték hangsúlyozni a nők szerepét az észak-afrikai és közel-keleti eseményekben. Példás történetek hangzottak el arról, hogyan vettek részt a nők a tömegtüntetéseken. Férfi harcostársaik mellett ott voltak a Tahrir-téren, gyakran az első sorokban vezették a tüntetéseket, ugyanis rájuk kevésbé leselkedett a verés illetve letartóztatás veszélye, mint a férfiakra. Szó esett hősi halált halt asszonyokról, például egy líbiai doktornőről, aki otthonában ápolta a sebesülteket.

A forradalmak első felvonása lezajlott, de a korábbi diktatórikus rezsim megszüntetése csak a kezdet. A cél az észak-afrikai és közel-keleti országokban a nők esélyegyenlőségének javítása, sikeresebb munkapiaci integrációjuk, nagyobb szerepvállalásuk a politikában.

A folyamat kimeneteléről a nőjogi aktivisták szkepticizmussal vegyes érzelmekről tettek tanúbizonyságot. Nadereh Chamlou, a Világbank tanácsadója például ismertette annak a  – 40.000-es mintavételen alapuló – kutatásnak az eredményét, amelyben három egyiptomi nagyvárosban a nők munkavállalásának megítélését vizsgálták. A megkérdezett férfiak harmada válaszolt úgy, hogy semmi szín alatt nem engedné dolgozni a feleségét. A leggyakoribb ellenérv az volt, hogy ezáltal a nők  ki lehetnek téve szexuális bántalmazásnak. Meglepőbb volt ennél az a statisztika, amely arra mutatott rá, hogy a huszonéves fiatalok – főképp a kairóiak – jóval konzervatívabbak és hagyománytisztelőbbek szüleiknél – derült ki a felmérésből.

A zsarnoki politikai rendszert tehát néhány hét alatt sikerült megdönteni, azonban a konzervatív közgondolkodás megváltoztatása sokkal hosszabb küzdelemnek ígérkezik észak-afrikai nőtársaink számára.

A haladás a nőkkel keződik

A nők helyzetének változása jól jelzi az egész társadalom haladási irányát

December óta történelmi forradalmi hullámnak lehetünk szemtanúi a Földközi-tenger és a Közel-Kelet térségében. Miközben Líbiában egyre hevesebbé válnak az összecsapások, és a tüntetők elszántsága Bahreinben és Jemenben sem csökken, Tunézia és Egyiptom már belépett a poltikai átmenet folyamatának talán legnehezebb szakaszába, amelynek során egy új, demokratikus társadalom alapjait vetik meg. Az előttük álló kihívás legalább olyan nagy, mint a várakozások, amelyek a forradalmi eseményeket elindították, az ezekben az országban végbemenő átalakulás pedig precedenst teremthet az egész régió számára. Éppen ezért nem lehet eléggé hangsúlyozni a nők szerepének fontosságát ebben a folyamatban.

A nők mindig is a változás motorjai voltak, így nem meglepő, hogy Tunéziában, Egyiptomban vagy éppen Jemenben a tiltakozók élén szép számmal láthatjuk őket. Elég csak visszaemlékeznünk arra, hogy hány olyan tudósítást hallhattunk az elmúlt napokban, amely beszámolt a kairói Tahrir téren jelenlévő nők és gyermekek tömegeiről. A szervezésben, a stratégiaalkotásban és a külvilággal való kommunikációban nagy számban jelenlévő nők kulcsszerepet játszottak és játszanak az autoriter rezsimek megdöntésében.

A politikai változások egyúttal azt is jelentik, hogy a nőknek nem kell a továbbiakban távol maradni a politikától: ezután joguk, sőt kötelességük, hogy részt vegyenek a saját országuk irányításában. Azonban komoly erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy ezzel a jogukkal valóban élni tudjanak!

Nincsen két egyforma helyzetű ország a térségben, és ez fokozottan igaz a nőjogokra és a nők helyzetére is. Miközben Egyiptom a legrosszabbul teljesítő országok között található a nemek közötti egyenlőség tekintetében, addig Tunéziát az arab világ leghaladóbb szellemiségű országaként tartják számot esélyegyenlőségi szempontból. Más statisztikai adatok is ezt támasztják alá: habár egyre növekszik a felsőbbszintű tanulmányokat folytató nők aránya, az egyiptomi nők 40 százaléka továbbra is írástudatlan. Ezen túlmenően, a nők csonkításak, erőszaknak és szexuális zaklatásnak vannak kitéve. Egészen más képet mutat Tunézia, ahol az 1956-ban elfogadott polgári törvénykönyv progresszív változásokat indított el a női jogok területén. Ennek eredménye, hogy ma a tunéziai törvényhozás képviselőinek 23 százaléka nő. Egy dolog azonban mindenképpen közös ezekben a napokban az egyiptomi és a tunéziai nőkben: habár vezető szerepet játszanak a demokratikus társadalomért folytatott küzdelemben, reális a veszélye annak, hogy a politikai változások következtében háttérbe fognak szorulni.

Teljesen jogos a tunéziai nők félelme, akik attól tartanak, hogy a demokratikus átmenet iszlamista hatalomátvételbe torkollik, és eközben Egyiptomból is egyre aggasztóbb híreket kapunk. Jó példa erre a nemrég létrehozott alkotmányügyi bizottság esete: az új testületnek egyetlen női tagja sincsen. Nem tekinthető bíztató előjelnek az az alkotmánymódosítás sem, amely kimondaná: Egyiptom elnöke csak egyiptomi nőt vehet el, hiszen ez feltételezi, hogy a jövőbeli elnökök kizárólag férfiak lesznek. A Mubarak elnök bukását követő eufória elmúltával a nők kezdik úgy érezni, hogy a politikai változásokkal veszítettek jogaikból, ahogyan arra Nawaal el-Saadawi, neves egyiptomi író és aktivista is felhívta a figyelmet a napokban. Ebben az időszakban a nekünk és az egész nyugati világnak óriási a felelősségünk: gondoskodnunk kell róla, hogy az arab nők ne legyenek a politikai változások vesztesei.

Zainab Salbi, a Women for Women International szervezet alapítója szavaival élve a női esélyegyenlőség helyzetére általában marginális kérdésként tekintünk, azonban ez hibás megközelítés. A nők helyzetének változása jól jelzi az egész társadalom haladási irányát. A haladás a nőkkel keződik.