Európa reneszánsza I.

Közös progresszív jövőkép

Néhány évvel ezelőtt még nagyon szokatlan lett volna, ha a demokrácia európai helyzetéről rendezünk kerekasztal-beszélgetést, hiszen - különösen a berlini fal és a vasfüggöny leomlása után - valamennyien hajlamosak az Európai Unió keretei között vagyunk magától értetődőnek venni azt, hogy demokratikus országokban élhetünk.

Sajnos kontinensünknek ma többféle kihívással is szembe kell néznie: a gazdasági, pénzügyi és társadalmi kihívások mellett úgy gondolom, demokratikus krízis is sújtja Európát. Ennek a demokratikus krízisnek két arca van: egyrészt a nacionalizmus, a populizmus és a szélsőségek térnyerése, amelyek egyre komolyabb fenyegetést jelentenek egyes tagállamokban a demokráciára és a joguralomra. A demokratikus válság másik arca az európai intézményekben jelentkezik és a polgárok és az uniós intézmények közötti távolságban nyilvánul meg. E kettő szorosan összekapcsolódik, hiszen a szélsőséges és populista politikai mozgalmak gyakran próbálnak előnyt kovácsolni a polgároknak Európával szemben táplált bizalmatlanságából. Ezért ahhoz, hogy sikerrel vehessük fel a harcot a demokrácia és Európa-ellenes erőkkel szemben, fel kell tennünk magunknak azt a kérdést is, hogyan képzeljük el a jövő Európáját. Egy olyan új, a közös értékeinken alapuló modellre van mindenekelőtt szükségünk, amely segít Európát közelebb hozni a polgáraihoz, és segít szembenézni a globalizáció, az éghajlatváltozás, az energiabiztonság és a demográfiai helyzet által támasztott kihívásokhoz.

Új erőre kapott a nacionalizmus és a populizmus

A nacionalizmus, a populizmus és a szélsőségek feltámadása, amelynek a jelenlegi gazdasági és társadalmi helyzet kedvező táptalajt kínál, egyike az Európát érő legnagyobb kihívásoknak. Ez - sajnos - még nem lenne példátlan Európa történetében, gondoljunk csak Jörg Haiderre, Pim Fortuynra vagy Jean-Marie Le Penre. Mindenképpen újdonság azonban a szélsőséges mozgalmak száma és kiterjedtsége földrajzi értelemben és a szimpatizánsaik száma alapján egyaránt. Ki gondolta volna például, hogy a szélsőséges pártok Észak-Európában is ilyen sikeresek lehetnek? Ráadásul ez a tendencia nem csak a szélsőjobboldali pártokra igaz már: egyre gyakrabban élnek a hagyományos jobboldali konzervatív pártok nacionalista fordulatokkal és populista eszközökkel. A legsúlyosabb problémát az jelenti, hogy ezek közül a pártok közül sok ma is kormányon van, és a populizmus nemcsak a beszédeikben jelenik meg, hanem felhasználják kormányzati pozícióikat a nemzeti politikai rendszereik, intézményeik átalakításában is, veszélybe sodorva a demokráciát, a joguralom elvét és alapvető értékeinket.

Mindez nemcsak az adott ország állampolgárai számára jelent fenyegetést, hanem Európa egészére, hiszen egyfajta dominó-effektust elindítva száguldhat végig a jelenség a legsérülékenyebb európai országokon. Ezért kucsfontosságú és sürgető, hogy megvédjük közös európai értékeinket, és szembeszálljunk minden anti-demokratikus cselekedettel az Európai Unió egészében.

Az Európai Progresszív Tanulmányok Alapítványa “Európa reneszánsza” című rendezvényen elhangzott előadásom szerkesztett változata. A második rész itt olvasható.

Nemcsak papíron! Új online fejezet az európai demokráciában

Kevesebb mint két hónap múlva életbe lép az európai polgári kezdeményezésről szóló rendelet, és megkezdődhet a versenyfutás az egymillió támogató aláírás összegyűjtéséért. A közelgő határidőre tekintettel az elmúlt héten az Európai Bizottság nagyszabású konferenciát rendezett “Felkészülés az európai polgári kezdeményezésre” címmel.

A konferencián elmondtam, hogy az európai polgári kezdeményezés joggal keltette fel a figyelmet még az Egyesült Államokban is, ahol az év politikai újításának választották, azonban ezzel párhuzamosan óriási felelősség volt azokon, akik a kezdeményezések rendszerének előkészítésén dolgoztak.

Nyugodt szívvel mondhatom, hogy a rendelet elfogadása és életbe lépése között eltelt egy évet sikerült jól kihasználnunk az állampolgárok felkészítése érdekében. Számtalan hivatalos tájékoztató rendezvényre került sor, emellett a szakmai szervezetek is több konferenciát szerveztek szerte Európában. Ezek közül sok rendezvényen magam is részt vettem.

A polgári kezdeményezések lebonyolítása során fontos szerepet kap az Európai Bizottság által kezelt központi honlap, ahol a részletes általános ismertetőn túl a kezdeményezések regisztrálhatóak, illetve megtekinthetőek a folyamatban lévő aláírásgyűjtések is. Az új honlap valamint az aláírások online gyűjtését segítő szoftver bemutatására is a konferencián került sor. A fiatalabb generációk elérését megkönnyítő online eszközök is alátámasztják, hogy az európai polgári kezdeményezés vitathatatlanul a 21. század politikai eszköze lesz.

Az európai polgári kezdeményezésről már több kiadványt is kiadtak az uniós intézmények, amelyeknek nemcsak elektronikus változata lettölthető (ide vagy ide kattintva), illetve nyomtatott formában is ingyenesen megrendelhetőek az Európai Unió Kiadóhivatalától.

Eltűnő határok

A hét az Európai Parlamentben és azon kívül (2011. április 11-17.)

A címben szereplő két szó nagyon jól kifejezi azt a jelenséget, amelyet az elmúlt hét eseményei többször is eszembe juttattak - legyen szó egy Európát átszelő utazásról, a környezet védelméről vagy a nemek közötti esélyegyenlőség, mint a gazdasági növekedés egyik előfeltételének megteremtéséről.

Az EU-kínai környezetvédelmi együttműködést segítő új, pekingi központ megnyitója, illetve a nők munkaerő-piaci részvételének növeléséről szóló barcelonai kerekasztal-beszélgetés - amelyekről már beszámoltam az elmúlt napokban - során többen is megfogalmaztuk: az országok között szorosabbá váló kapcsolatok lehetőséget és felelősséget egyaránt jelentek számunkra.



Fontos, hogy nem csak európai uniós szinten kell gondolkodnunk, hiszen - ma már közhelyszámba megy, hogy - a globális problémák nem ismernek határokat. Így például nekünk is érdekünk, hogy a világ más részein is átálljanak az alacsony szén-dioxid kibocsátással járó technológiákra, ugyanakkor a felelősségünk arra is kiterjed, hogy más területeken is példát mutassunk a többi országnak. Erre kiváló példa a női esélyegyenlőség kérdése - a munkaerőpiactól kezdve a nyugdíjakig. Ez utóbbi témáról egyébként az ATV reggeli műsorában beszélgettünk szerdán:



Ebbe a sorba jól illeszkedik az az irányelv-tervezet is, amelyet az európai parlament közlekedési és idegenforgalmi bizottságában vitattunk meg a héten. A javaslat - amely lehetővé tenné a más tagállamban kiszabott közlekedési bírságok behajtását egyes közlekedési szabálysértések esetén - elsődleges célja, hogy radikálisan csökkenjen a közúti balesetek halálos áldozatainak száma. Ez régi törekvése az uniós közlekedéspolitikának, a megvalósítását ugyanakkor jelentősen hátráltatja, hogy a külföldön, más tagállamban elkövetett, emberéleteket is veszélyeztető szabálysértések után kiszabott büntetések jelentős részét nem tudják behajtani a felelőtlen vezetőkön. Csak egyetlen megdöbbentő adatot szeretnék idézni: 2007-ben 43 000 haláleset történt, ami olyan, mintha az Európai Unióban minden héten öt közepes nagyságú utasszállító repülőgép lezuhant volna. Úgy gondolom, hogy az irányelv szükségessége vitathatatlan, azonban a tagállamok közötti különbségek (elsősorban a szabálysértések súlyának megítélése) miatt a Tanács nem kezelte kellő bátorsággal a kérdést. A 2010-es belga elnökség ugyanakkor ezen a téren is kiváló munkát végzett, és sikerült kompromisszumra bírni a tagállamokat. A kérdésről a Parlament várhatóan a júliusi plenáris ülésen szavaz, és ha a tagállamok részéről is meglesz az akarat, a jogalkotási eljárás már a második olvasatban le is zárulhat.

Az utolsó vitás pontok

Ahogyan közeledik az európai polgári kezdeményezésről szóló jelentés végleges változatának bemutatása, egyre sűrűsödnek a témával kapcsolatos események. Ezen a héten például két olyan rendezvény is volt, amelyről szeretnék beszámolni.

Kedden néppárti jelentéstevő képviselőtársammal, Alain Lamassoure-ral és a véleménynyilvánításra felkért petíciós bizottság témafelelőseivel, Diana Wallisszal és Gerald Häfnerrel látogatást tettünk Maroš Sefčovič biztos úrnál, aki az Európai Bizottság intézményközi kapcsolatokért és adminisztrációért felelős tagjaként foglalkozik a polgári kezdeményezéssel. Megnyugtató volt látni ezen az informális egyeztetésen, hogy a legfontosabb kérdésekben nincsen jelentős eltérés a tényleges súllyal bíró politikai tényezők között. Sajnálom ugyanakkor, hogy egyes képviselőcsoportok továbbra sem készek kompromisszumot kötni, és olyan elképzelésekhez ragaszkodnak, amelyeket - ha sikerülne is megnyerni hozzájuk a parlamenti többséget - biztosan elutasítana a tagállamok képviselőiből álló Tanács.

Ezt követően, szerdán a szocialisták, a zöldek és a liberálisok után az Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal európai parlamenti képviselőcsoportja rendezett nyilvános meghallgatást a témában, ahol a politikusok mellett a témával foglalkozó szakemberek és civil szervezetek mondhatták el véleményüket.

A fenti két rendezvényen szerzett tapasztalatok alapján elmondható, hogy két olyan vitás pont van még, amelyben nehéz vitákra lehet számítani a parlamenti frakciók, illetve a további uniós intézmények valamint a tagállamok között: az aláírók alsó korhatárával, illetve az aláírásgyűjtéskor megadandó személyes adatokkal kapcsolatosan.

Ahogyan azt már korábban is írtam, általános igény, hogy minél több ember számára nyitva álljon a polgári kezdeményezés intézménye. Ennek érdekében egyesek azt szorgalmazzák, hogy a részvétel alsó korhatárát egész Európában 16 évben húzzuk meg. (Gyakran hivatkoznak az osztrák példára, ahol a 16 éven felüliek vehetnek részt a választásokon.) A Bizottság tervezete szerint viszont - amelyet magam is helyesnek tartok - minden országnak maga határozhatná meg, kit tekint "felnőttnek", és a részvételt az adott országbeli alsó választási korhatárhoz kötnék.

Hasonló a helyzet a személyes adatokkal kapcsolatban is: vannak olyanok, akik azt szorgalmazzák, hogy európai szinten tiltsuk meg, hogy az aláírásgyűjtés során a támogatók bármiféle azonosító száma rögzítésre kerüljön. Ez talán a magyar füleknek szokatlanul hangzik, hiszen nálunk az aláírásgyűjtő ívek kötelező eleme a személy szám, az Egyesült Királyságban azonban adatvédelmi okokból ugyanez nem megengedett. Álláspontom szerint - amellyel egyetért a néppárti jelentéstevő-társam, továbbá az Európai Bizottság és a Tanács is - nem szabad egységes szabályozást rákényszeríteni az országokra, itt is nemzeti hatáskörben kellene megszabni, milyen adatokat kérjenek el a támogatóktól.

Leginkább attól tartok, hogy egy, az eljárás legapróbb részleteire kiterjedő egységes európai szabályozás veszélyeztetné az első polgári kezdeményezések mielőbbi elindulását. Hiszen ezesetben a tagállamoknak időre lenne szükségük az egységes követelményekre való felkészüléshez. Ugyanakkor az elől nem zárkózom el, hogy ezeket a szabályokat néhány év (esetleg meghatározott számú sikeresen lebonyolított kezdeményezés) után felülvizsgáljuk. De a legfontosabb a célunk most az, hogy minél előbb megszülessen a végrehajtási szabályokat rögzítő rendelet, utat engedve az európai polgárok kezdeményezéseinek. Nincs helye semmiféle felelőtlenségnek és népszerűség-hajhászásnak!

Az európai polgári kezdeményezésről szóló parlamenti jelentést szeptember 30-án vitatjuk meg a tagállamok nemzeti parlamentjeinek képviselőivel, és - a novemberi alkotmányügyi bizottságbeli szavazást követően - várhatóan a decemberi plenáris ülésen születik meg róla a végleges döntés. Ha minden jól megy, jövőre már indulhatnak is az első aláírásgyűjtések.

A hét - az Európai Parlamentben és azon kívül

(2010. június 28. – július 4.)

Egy újabb, a képviselőcsoportok számára fenntartott héthez érkeztünk. Ennek megfelelően az S&D frakció is több ülést tart, amelyeken a következő heti strasbourgi plenáris ülést készítjük elő. Habár a következő plenáris ülés napirendje még nem végleges, a belga elnökség programja, a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javításával foglalkozó, Edite Estrella által készített jelentés biztosan szerepelni fog a napirenden. Így ezekkel valószínűleg a frakcióülésen is foglalkozni fogunk.

Ezek a hetek rendszerint kevesebb parlamenti programmal járnak, amelynek köszönhetően a külső meghívásoknak is eleget tudok tenni. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy részt vehetek az egyik legrangosabb európai politikával foglalkozó szervezet, a European Policy Centre rendezvényén, amelyet kedden tartanak „Európai polgári kezdeményezés: lehetőségek és kihívások" címmel. Ez lesz az első alkalom, hogy a múlt héten befejezett munkadokumentumunk fényében beszélhetek a témáról a nyilvánosság előtt. A dokumentumot egyébként ma juttattuk el az alkotmányügyi bizottság tagjainak, és nagyon kíváncsi vagyok az észrevételeikre. A rendezvényre meghívást kapott még zöldpárti kollégám, Gerald Häfner és Mario Tenreiro, az Európai Bizottság intézményi ügyekkel foglakozó vezetője. Rajtunk kívül az EPC több szakértője is részt vesz a rendezvényen, így a politikusok érvei összecsaphatnak az európai politikával foglalkozó szakértők álláspontjával.

Szerdán kétnapos látogatásra az MSZP európai parlamenti delegációjának meghívására Brüsszelbe látogat Mesterházy Attila frakcióvezető úr, aki találkozik Andor László biztossal, Martin Schultz frakcióvezetővel valamint az Európai Szocialisták Pártja főtitkárával is. A meghívással az volt a célunk, hogy a párt hazai vezetői szoros kapcsolatban legyenek az európai szervezeteinkkel, és hogy ez utóbbiak első kézből értesülhessenek a magyarországi politika élet fejleményeiről.

Beköszöntő

Szeretettel köszöntöm Önöket blogomon.

Korábban is igyekeztem mindent megtenni azért, hogy az Európai Unió vagy a szakterületeim iránt érdeklődők minél részletesebb képet kaphassanak EP-képviselői tevékenységemről: honlapomon a Parlamentben, valamint az európai baloldalon végzett feladataim bemutatásán túl naprakész híreket találhat, nemrégiben pedig – engedve a modern idők hívószavának és munkatársaim bíztatásának – elkezdtem twitterezni is.

Szükségesnek tartom azonban egy olyan, interaktív fórum létrehozását is, ahol hosszabban, és a hivatalos kommunikációnál közvetlenebb stílusban oszthatom meg gondolataimat – különösen most, amikor egy rendkívül izgalmas folyamatban veszek részt. Abban a megtiszteltetésben részesültem ugyanis, hogy engem kértek fel a polgári kezdeményezésről szóló rendelettervezet egyik jelentéstevőjének.

A polgári kezdeményezés a Lisszaboni Szerződés talán legnagyobb újítása, amellyel Európa polgárai közvetlen beleszólást szerezhetnek az uniós döntéshozatalba. Habár a végrehajtási szabályokat tartalmazó rendelet elfogadásáig még hosszú hónapok vannak hátra, már most elkezdtük az egyeztetéseket a téma szakértőivel és képviselőtársaimmal. Terveim szerint erről az érdekes előkészítő folyamatról is részletesen beszámolok majd ezen az oldalon, és remélem, hogy minél többen megoszták majd velem a témával kapcsolatos véleményüket.

Európai parlamenti képviselőként és női esélyegyenlőséggel foglalkozó szakemberként rengeteg érdekes rendezvényre kapok meghívást, ahol rendszerint különféle időszerű és elgondolkodtató témák merülnek fel, legyen szó a nők helyzetének javításáról, az intelligens közlekedési rendszerekről vagy az európai politikai élet fontos eseményeiről. Örülnék neki, ha ezekről a témákról is minél többen osztanák meg velem véleményüket, és tartalmas vitákat folytathatnánk ezen az oldalon.