Egyenlő munkáért egyenlő bért: mit szeretnénk elérni?

Az előző bejegyzésben nagyvonalakban bemutattam az Európai Szocialisták Pártja Nőszervezetének a nemek közötti fizetésbeli különbségek megszüntetéséért indított kampányát. Most szeretném a kampányunk három fő célkitűzését egy kicsit részletesebben bemutatni.

1. célkitűzés: A bérolló csökkentését ellenőrző rendszer felállítása, amely felügyelné, hogy a fizetéskülönbségek átlagos mértéke minden tagállamban és valamennyi korcsoportban évi két százalékkal csökkenjen

Annak érdekében, hogy az évi két százalékos csökkenés megvalósuljon, mindenekelőtt arra van szükség, hogy a tagállamok szigorú diszkrimináció-ellenes szabályokkal gátolják meg, hogy ugyanazért a munkáért egy munkáltató kevesebbet fizessen a női alkalmazottaknak.

A bérolló jelensége ugyanakkor nem csak a fizetéskülönbségekre utal: egyenes következménye a munkaerő-piaci egyenlőtlenségeknek is. Gondoljunk csak arra, hogy az alacsonyabb presztízsű munkaköröket (takarítás, gondozás stb.) jellemzően nők töltik be, miközben a vezetői pozícióban szinte kizárólag férfiakkal találkozhatunk.

Emellett a gyermekgondozás is rendszerint nagyobb terhet ró a nőkre, és nagymértékben akadályozza a munkahelyi előmenetelüket.

Ezen problémák kezelése érdekében olyan intézkedéseket kell hozni, amelyek megtörik a nemi szegregációt és segítik a munka és családi élet összeegyeztetését.

A nemzetközi példák azt mutatják, hogy az egyenlő bérezés elvének érvényesülését nagyban előmozdítja a fizetések átláthatósága is, azaz, ha a munkavállalókat nem pusztán az egyéni megállapodások alapján részesítik fizetésemelésben, hanem mindenki által ismert, objektív kritériumokat is figyelembe vesznek. Ennek egyik eszköze a bértábla lehet.

2. célkitűzés: Az esélyegyenlőségi és diszkriminációellenes előírások átültetésének szigorúbb ellenőrzése és számonkérése

Mint látható, a bérolló kialakulásának okai sokrétűek, így annak felszámolása is összetett feladat. A nyílt diszkrimináció tilalma mellett a tagállamok sok más, “puha” intézkedéssel segíthetik a célkitűzés elérését, azonban fontos a számonkérhetőség, és az, hogy szükség esetén, utolsó lépésként szankciókat lehessen kiszabni a nem teljesítő tagállamokra.

3. célkitűzés: A 2014-ben felálló Európai Bizottságban önálló biztos felügyelje az esélyegyenlőségi szakterületet

Csak ez garantálhatja, hogy az uniós intézmények napirendjén az esélyegyenlőség kiemelt szerephez jusson. Ezt Franciaország közelmúltbeli példája is alátámasztja, ahol Francois Hollande elnök külön nőjogi minisztert nevezett ki, melynek köszönhetően fontos előrelépést sikerült elérni pl. a nők gazdasági függetlenségének biztosításában, vagy a nőket érő erőszak elleni küzdelemben.

A jelenlegi Európai Bizottságban egyébként az esélyegyenlőségi szakterület az állampolgári jogokkal és igazságüggyel foglalkozó biztos portfóliójához tartozik, és gyakran szembesülünk azzal, hogy az esélyegyenlőséget elhanyagolják ebben a struktúrában.

A kampányt figyelemfelhívó tevékenységgel kezdjük, melynek részeként több nemzetközi rendezvényre kerül majd sor. Létre fogunk hozni egy honlapot is, ahol a fejlemények és eredmények bemutatása mellett megoszthatjuk a legjobb tagállami gyakorlatokat is. Ezek átvételében természetesen kiemelten számítunk az ESZP tagpártjaira is. Emellett a jövő évi európai parlamenti választások is sorsdöntőek lesznek a célkitűzéseink teljesítése tekintetében. Fontos, hogy egy olyan Európai Parlament és Európai Bizottság kezdje meg a munkáját 2014-ben, amely elkötelezett a nők helyzetének javításában és a nemek közötti esélyegyenlőség érvényre juttatásában. Itt az idő!

Egyenlő munkáért egyenlő bért: itt az idő!

Az Európai Szocialisták Pártja Nőszervezete az elmúlt héten Szófiában tartotta éves konferenciáját, ahol egy figyelemfelhívó kampány elindítását jelentettük be, amelynek témája a nők és férfiak közötti fizetésbeli különbségek visszaszorítása. Itt az idő, hogy bezárjuk a bérollót: ugyanazért a munkáért mindenkinek ugyanakkora fizetés jár, függetlenül attól, hogy női vagy férfi munkavállalóról van-e szó.

A most elindított figyelemfelhívó kampányunk nem előzmények nélküli: 2007-ben már folytattunk egy sikeres kampányt hasonló témában. Ennek eredményeként a bérolló jelensége felkerült az uniós intézmények politikai napirendjére: átfogó európai uniós felmérés készült és létrehoztuk az Egyenlő Bérezés Európai Napját, amelyet azóta minden évben azon a napon tartunk, ameddig a nőknek “tovább” kell dolgozniuk, hogy elérjék a férfiak előző évi fizetési szintjét. Ez idén egyébként február 29-re esett, azaz az európai nőknek 59 nap többletmunkát kellett elvégezniük férfi kollégáikhoz képest.

Mindezek mellett azt sem felejthetjük el, hogy az alacsonyabb bér szükségszerűen alacsonyabb nyugdíjakhoz is vezet: jelenleg Európában átlagosan 39 százalékkal marad el a nők nyugdíja a férfiakétól.

Fontos leszögezni, hogy - bár 2007-et követően más témákban is indítottunk kampányt - a bérolló csökkentésére irányuló munkánk azóta is folyamatos, jóllehet kevésbé látványosabb volt. Az uniós szintű, illetve tagállami szakmai szervezetekkel való megbeszélések mellett a politikusokkal való egyeztetéseink során igyekeztünk megszerezni uniós döntéshozatali rendszer támogatását a szükséges intézkedésekhez.

A most indított kampányunk azonban az eddigi munkánkat három új célkitűzéssel egészítettük ki:

1. Javaslatot teszünk egy olyan, a nemek közötti bérolló csökkentését ellenőrző uniós rendszer felállítására, amely felügyelné, hogy a bérolló mértéke minden korosztályra lebontva évente 2 százalékkal csökkenjen. Ez a rendszer szorosan kapcsolódna az Európa 2020 stratégiához és az uniós szintű gazdasági kormányzás egyéb mechanizmusaihoz. 
2. Ezen túlmenően szeretnék elérni, hogy szigorúbban ellenőrizzék az esélyegyenlőségi és diszkrimináció ellenes előírások átültetését, és szükség esetén szankciókat lehessen kiszabni a nem teljesítő tagállamokra.
3. Célunk továbbá, hogy a 2014-ben felálló új Európai Bizottságban külön európai biztos foglalkozzon a nemek közötti esélyegyenlőség szakterületével. 

Szomorú és közismert tény, hogy a nőket a válság és az annak nyomán bevezetett megszorítások aránytalanul nagyobb mértékben sújtották. Félő, hogy a nemek közötti bérszakadék növekedni fog a következő években. Éppen ezért szükségesnek tartjuk, hogy az EU az eddigieknél nagyobb figyelmet fordítson erre a problémára.

A nők és férfiak egyenlő bérezésének elve már az 1957-ben aláírt Római Szerződésben megjelent, de a jelenlegi, 16,2 százalékos bérolló jól mutatja, hogy még ma sem sikerült azt elérni. Itt az idő, hogy ezen változtassunk!

A nők és a válság: az esélyegyenlőség nem a probléma, hanem a megoldás része

Kétnapos rendezvényt tartott Dublinban az Európai Szocialisták Pártja (ESZP) Nőszervezete (PES Women) és az ír Munkáspárt Nőszervezete amelyet Emer Costello és Nessa Childers ír európai parlamenti képviselő kollégáimmal szerveztünk az esélyegyenlőség gazdasági válságból való kilábalásban betöltött szerepének nyomatékosítása érdekében.

@zgurmai_en @emercostello @nchildersmep @sineadmahern opening 2-day @pes_women Labour Women event in Dublin twitter.com/PES_Women/stat…

— PES Women (@PES_Women) 2013. március 22.

Határozott álláspontunk, hogy a válság nem szolgálhat indokul az esélyegyenlőségi célkitűzések háttérbe szorítására. Újra kell értékelni a jellemzően női munkavállalókat foglalkoztató szektorok szerepét, és arra kell ösztönözni a nőket, hogy olyan, ígéretesen fejlődő területek felé forduljanak, mint a tudományok, a matematika, a műszaki tudományok, a technológia – ideértve az új technológiákat és a kutatásokat, amelyeket elengedhetetlenek a dinamikusan fejlődő zöld gazdasághoz. Emellett fontos lenne a nők vállalkozó szellemének kibontakozása is.

A gazdasági válság, és a konzervatív kormányok ezt követően bevezetett megszorító intézkedései a nőket aránytalanul nagyobb mértékben érintették, mert a kormányzati költségcsökkentések főként a nőket foglalkoztató szektorokra és a főként nőket ellátó közszolgáltatásokra (oktatás, egészségügy, szociális szolgáltatások) terjedtek ki. Meg kell állítanunk ezt a folyamot, amelyre kész terveket dolgoztunk ki.

E célkitűzésünk megvalósítása érdekében az ESZP, a PES Women és az Ifjú Európai Szocialisták (YES) – az ír EU-elnökség támogatásával – az ifjúsági garancia mielőbbi megvalósítását sürgetik. Az ifjúsági garancia eszköze ösztönzi a foglalkoztatást, és megkönnyíti a munkaerő-piacra való a fiatal nők számára a bejutást, miközben hozzájárul az oktatásban tapasztalható nemi szegregáció felszámolásához és új készségek elsajátításához.

A PES Women továbbá úgy döntött, hogy kampányt indít a nemek közötti fizetésbeli különbségek felszámolására, valamint a nők alkalmazásának ösztönzésére. A nőknek a munkaerő-piacon már eddig is többszörös diszkriminációval kellett szembenézniük a foglalkoztatásnál, a munkakörülményeknél és a bérezésnél. A válság tovább rontott ezen a helyzeten. A nők foglalkoztatottsági rátája 62 százalékos, miközben a férfiak körében ez az érték 75 százalék, amely már megfelel az Európa 2020 stratégiában megfogalmazott célkitűzésnek. A nemek közötti bérolló 16,2 százalékos, amely a nők 59 napi ingyenmunkájával ér fel.

 

Az Európai Szocialisták Pártja felszólítja az Európai Bizottságot és a Tanácsot, hogy intézményesített formában kövessék figyelemmel a bérolló bezárása érdekében hozott nemzeti szintű intézkedéseket, hogy a fizetésbeli különbségek valamennyi tagállamban minden korosztály esetében évente két százalékponttal csökkenjenek. Az ESZP sürgeti továbbá, hogy az esélyegyenlőségi portfóliót önálló európai biztos felügyelje, elősegítve antidiszkriminációs és az esélyegyenlőségi jogszabályok megfelelő megvalósítását – szükség esetén visszatartó erejű szankciók kiszabásával nemzeti és európai szinten egyaránt.

A bérollónak meg kell szűnnie Európában!

Dr. Gurmai Zita, az Európai Szocialisták Pártja Nőszervezete elnökének, és Szergej Sztanisev, az ESZP elnökének közös cikke

Március 8-án a Nemzetközi Nőnapot ünnepeljük.

Ez a nap remek alkalom arra, hogy megemlékezzünk azokról a harcokról, amelyeknek eredményét ma Európában a nők és férfiak egyenjogúságaként tartják számon. Bár a bátor nők – és férfiak – mozgósítása a múltban kulcsfontosságú volt ahhoz, hogy a mi generációnk már egy olyan társadalomban nőhetett fel, ahol az egyenjogúság meghatározó elv, ez korántsem jelenti a harcok végét.

A munkaerőpiac például továbbra is egyenlőtlen, mert a foglalkoztatott nők aránya csak 62 százalék, a férfiak 75 százalékával szemben. A válság, amelyben jelenleg élünk, szintén másképp hat a nőkre. A konzervatívok által bevezetett megszorítások szigorú elvonásokat eredményeztek a közszférában, amely a legnagyobb számban foglalkoztatja a nőket, és elsősorban segíti helyzetük javítását. Végül, de nem utolsósorban, az egyetemet végzettek 60 százaléka nő, ám a bérolló mértéke Európában jelenleg is 16,2 százalék. Ez azt jelenti, hogy egy nőnek évente két hónappal többet kell dolgoznia azonos pozíciójú férfi kollégája fizetéséért – teljesen ingyen!

Rajtunk a sor, hogy biztosítsuk a valós egyenlőséget, és ne tűrjük tovább a nemi alapon történő megkülönböztetést!

Ezért – miközben a héten a Nemzetközi Nőnapot ünnepeljük – az Európai Szocialisták Pártja konkrét lépések megtételére szólít annak érdekében, hogy Európa megbirkózzon a bérollóval.

Hiába tiltják uniós törvények az egyenlőtlen bérezést, mégsem tartják be, amit kiválóan példáz a 16,2 százalékos különbség a két nem fizetése között. Ebben az értelemben az Európai Szocialisták Pártja azt javasolja:

• vezessenek be bérolló vizsgálatot, hogy ellenőrizhessük, minden tagállam elkötelezett-e ennek csökkentésében;
• minden tagállam korra való tekintet nélkül, csökkentse a bérollót évi 2 százalékkal, progresszív és mérhető módon, amíg el nem érjük az egyenlő munkáért egyenlő bér elv érvényesülését.

A nők 59 napot ingyen dolgoznak – számoljuk fel a nemek közti bérkülönbséget!

Ma van a harmadik Európai Egyenlő Bérezés napja, ami azt szimbolizálja, hogy meddig kell még a nőknek dolgozniuk, hogy ugyanannyit keressenek, mint amennyit a férfiak. Az ESZP Nőszervezete először 2007-ben a „Nemek közti bérkülönbségek: szüntessük meg!” kampányon keresztül harcolt az Európai Egyenlő Bérezés Napjának létrehozásáért, de hat évvel később a harcnak még mindig nincs vége.

Ebben az évben, az európai nőknek 59 nappal többet kellett dolgozniuk, mint a férfiaknak, hogy ugyanannyi fizetést kapjanak. Más szóval a nők Európában 59 napot ingyen dolgoznak!

Az egyenlő munkáért egyenlő fizetés elve ellenére – amit az EU alapítása óta a Szerződésekben is lefektettek – a nemek közti bérkülönbség a legújabb adatok szerint még mindig 16,2 %-on áll, és kockázatos, hogy ez csak növekedni fog a válság miatt. Így továbbra is nagy szükség van arra, hogy növeljük a tudatosságot az üggyel kapcsolatban. Mi, mint az ESZP Nőszervezete keményen dolgoztunk, hogy létrehozzuk az Európai Egyenlő Bérezés Napját, de most még nehezebb munka áll előttünk – megszüntetni a bérkülönbséget.

Ezért döntött úgy az ESZP Nőszervezete, hogy a következő 2014-es európai parlamenti választásokon újra kampányolni fog az ügy érdekében. A nemek közötti bérkülönbségek felszámolásának központi szerepe van abban, hogy túljussunk a válságon, és nem olyan kérdés, amit a krízis miatt háttérbe lehet szorítani, ahogyan azt a konzervatívok szeretnék elhitetni velünk. A növekedés egyenlőségen alapuló új megközelítésére van szükségünk.

A nemek közti bérkülönbség nem csak tisztán a fizetésbeli különbségekről szól; ugyancsak tükrözi a munkaerőpiacon jelenlévő diszkriminációt és egyenlőtlenségeket is, amelyek erősödtek a gazdasági válság alatt. Körültekintően kellene figyelembe venni a különböző munkafeltételeket a nők és a férfiak esetében, mint például a részmunkaidő, vagy a karrierben bekövetkező törés az anyaság és az idősek gondozása miatt. Mindez a későbbiekben további egyenlőtlenséghez vezet, például nyugdíjazáskor. Az „üvegplafon” problémája is gyakori még mindig, és ez is súlyosbítja a nemek közti bérkülönbségeket.

Ezért az ESZP Nőszervezete követeli a nemek közti egyenlőségért és női jogokért felelős biztos szerepének megerősítését, aki vállalja, hogy teljesen mértékben elkötelezi magát a nemek közti bérkülönbségek 2014-ig való megszüntetésének kérdésében. Ez a biztos a nemek közti egyenlőség és a női jogok különleges képviselője lenne, aki biztosítja, hogy az említett kérdések előkelő helyet foglaljanak el az európai politikai napirenden.

Az ESZP Nőszervezete továbbá kezdeményezi egy, a nemek közti bérkülönbséget vizsgáló bizottság létrehozását, hogy ellenőrizzük, minden tagállam elkötelezte magát a nemek közti bérkülönbségek – minden korosztályra vonatkozó – csökkentésére, tagállamonként évente 2 %-al, addig, amíg a bérek közötti egyenlőség létre nem jön.

Párhuzamosan, az Európai Uniónak az új nemek közti egyenlőségi biztos segítségével fejlesztenie kellene a monitoring rendszert az anti-diszkriminációs intézkedések végrehajtásában és a nemek közti egyenlőséggel kapcsolatos törvénykezés kérdésében, nemzeti és európai szinten egyaránt. Ezen belül világos szankciók kellenek arra az esetre, ha a fentebb említett célokat nem teljesítik.

A harmadik Európai Egyenlő Bérezés Napja alkalmából szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy beszélnünk kell azokról a hangsúlyos ügyekről, amelyek növelik a bérkülönbségeket, mint például az állami költségvetések csökkentése és a közszolgáltatások privatizálása, ahol főként nőket foglalkoztatnak. A befektetési és növekedési politikák hangsúlyozásának hiánya, főleg a nők munkahelyteremtésébe való befektetés hiánya, a nem-létező stratégiai gondolkodás az ellátó szektorban, valamint a politikák sikertelensége abban, hogy bátorítsa a nőket az olyan ágazatokban, mint az információs technológia, a kutatás és a zöld gazdaság, valamint a női vállalkozók – beleértve a fiatal nők –  számának növelése, mind összeadódik a 16,2 %-os adatban – amely az általános nemek közti bérkülönbségi arány Európa-szerte. Itt az idő, hogy megszűntessük a különbségeket!

Saját erőből vezetővé válni - A nők készek a megmérettetésre!

Az elmúlt héten részt vettem annak az új adatbázisnak az elindításán, amely már most 8000 olyan magasan kvalifikált nő nevét tartalmazza, akik alkalmasak tagnak az európai nagyvállalatok vezető testületeibe.

Szigorú, az európai nagyvállalatok által megszabott feltételeknek kell megfelelniük azoknak, akik bekerülnek ebbe az adatbázisba.

A kezdeményezést rendkívül jó ötletnek tartom, mivel korábban már az Európai Szocialisták Pártja Nőszervezete is tett hasonló kezdeményezést. Ahogyan azt korábban már többször kifejtettem, a nemi kvóták jelentik a leggyorsabb és leghatékonyabb megoldást a nők arányának növelésére a gazdasági döntéshozatalban. A kvóta azonban önmagában nem csodaszer, ezért azt további kiegészítő intézkedéseknek kell követniük, amelyek segítik a cégeket az igazságos és kiegyenlített nemi arányok elérésében.

Éppen ezért ez és az ehhez hasonló adatbázisok hasznos eszközök lesznek a cégek számára a kompetens női munkaerő kiválasztásához. Norvégiában, amely az elsők között, 2005-ben fogadott el kötelező erejű kvótaszabályozást, három online adatbázis is működik, nagyban hozzájárulva a női vezetők arányának növekedéséhez.

A diplomát szerzők hatvan százalékát kitevő nők tudásuk, képességük és tehetségük alapján sikeresen helyt tudnak állni a férfiakkal folytatott versenyben. Ez az adatbázis egyenlő kiindulási feltételekt és nagyobb átláthatóságot biztosít számukra.

A 8000-es kezdeti létszám kétségkívül igen figyelemreméltó, ugyanakkor ennek a számnak tovább kell emelkednie. Fontos, hogy a kezdeményezés befogadó maradjon, nyitva álljon az üzleti iskolákat elvégzőknek, de azoknak is, akik saját vállalkozásukat irányítva tettek szert értékes tapasztalatokra. Nekünk itt a progresszív oldalon minden európai nő érdekét szem előtt kell tartanunk, és küzdenünk kell az esélyegyenlőségért - nemcsak a nemek között, de a nők között is!

Egyenlő bér – Kinek fontos?

A fenti címmel rendeztek október kilencedikén konferenciát a budapesti Európai Ifjúsági Központban, amelyre a Friedrich Ebert Alapítványnak, a Budapesti Corvinus Egyetemnek, valamint a Mona Alapítványnak köszönhetően én is meghívást kaptam. Rendkívül fontos és sajnos még mind a mai napig nagyon aktuális a téma, amelyet e konferencia körbe jár. Mivel európai parlamenti kötelezettségeim nem tették lehetővé, hogy személyesen adjak elő – aznap az alkotmányügyi bizottságban árnyék jelentéstevőként vitáztam Maroš Šefčovičcsal az európai pártszabályozásról -, így rendhagyó módon videó-üzenetben osztottam meg gondolataimat.

Miről van szó pontosan? A férfiak és nők között meglévő bérszakadéknak több, egymással szorosan összefüggő oka van. Az első a szegregáció. A nők gyakran dolgoznak olyan ágazatokban, amelyet a társadalom kevéssé becsül és így rosszabbul is fizeti őket. A nők csaknem fele, több mint 40%-a dolgozik az egészségügy, az oktatás és a közigazgatás területén, arányaiban kétszer annyian, mint a férfiak ugyanezekben az ágazatokban.

Míg e méltánytalanul alulértékelt területeken túlreprezentáltak, addig a vállalatok irányításában megdöbbentően alacsony a nők aránya. Nem véletlen, hogy az Európai Bizottság is elkezdett foglalkozni a problémával. Nagy nyilvánosságot kapott Viviane Reding, jogérvényesülésért, alapvető jogokért és uniós polgárságért felelős biztos kezdeményezése, amelyben kötelező kvótákat javasol a nők vállalatirányításban betöltött arányának javítására. Noha a kezdeményezésnek vannak olyan elemei, amelyekkel nem értek egyet 100%-ban, az elvet mindenképpen támogatni tudom, sőt, a paritás kell, hogy legyen a végső célunk.
Sajnos a magyar kormányzat részéről a kezdeményezés már a részletes ismertetés előtt elutasításba ütközött, nem véletlenül fordultam nyílt levélben Balog Zoltánhoz, az emberi erőforrások miniszteréhez. Igyekeztem párbeszédet kezdeményezni vele, de válaszából legnagyobb sajnálatomra kiderült, hogy szerinte ezzel a kérdéssel nem európai szinten kell foglalkozni. Nem hagytuk annyiban a dolgot, négy országgyűlési képviselőtársam javaslatot nyújtott be, amely tagállami szintű fellépést kezdeményez, de azt az Országgyűlés elutasította.

A bérek közötti egyenlőtlenség második meghatározó pillérét a még mindig létező sztereotípiák alkotják. Az előítéletek hatással vannak a nők pályaválasztására, de ugyanide tartozik a tény is, hogy a nők sokkal gyakrabban csökkentik a munkaidejüket, vagy lépnek ki a munkaerőpiacról, mint a férfiak, annak érdekében, hogy gondozási feladatokat lássanak el.

A második pont el is vezet minket a problémák harmadik nagy csoportjához, amelyek akkor jelentkeznek, amikor a nők munkájukat, karrierjüket és magánéletüket szeretnék összeegyeztetni. Jelentősen több nő, mint férfi választja a szülői szabadságot, helyzetüket tovább súlyosbítja a gyermekgondozási intézmények hiánya. A gyermekes nők európai foglalkoztatási rátája kiábrándító: míg a gyermekes férfiak 91,4%-a, addig a nőknek csupán 62,4% dolgozik. Arról nem is beszélve, hogy a részmunkaidős munkavállalók háromnegyede is nő: minden harmadik nő, a férfiaknak azonban csak 8%-a dolgozik így.

Miért van az, hogy noha az Európai Unió immár több mint ötven éve, a Római Szerződés aláírása óta küzd az egyenlő munkáért egyenlő bért elvéért, sőt, már törvényellenessé is tette az alacsonyabb bért, még mindig vannak tagállamok, ahol létező valóság a bérszakadék? Legkirívóbb példa erre Észtország, ahol a nők átlagosan 27%-kal kapnak alacsonyabb fizetést ugyanazért az elvégzett munkáért, mint férfi társaik!
Az Európai Szocialisták Pártjának Nőszervezete – amely szeptember végén elsöprő többséggel, ötödik alkalommal is elnökéül választott – már 2007-ben kampányt indított „Bérolló, zárjuk be!” címmel. Szervezetünk egy befogadó társadalom feltételeinek megteremtéséért dolgozik, amelyhez elengedhetetlen, hogy ne csak a férfiak, de a nők is ugyanolyan esélyeket élvezzenek az élet minden területén, beleértve a munka világát is. Nem véletlen, hogy társaimmal fáradhatatlanul a politikai döntéshozatal napirendjén tartjuk a kérdést. Ennek egyik eredménye volt az idén második alkalommal megrendezésre került Egyenlő fizetés napja, amelynek eléréséért komoly harcokat kellett vívnunk az Európai Bizottsággal. Végül sikerült elérni célunkat és nemzetközi nappá tenni.

Ahhoz, hogy eredményeket tudjunk elérni, elengedhetetlen a már meglévő jogszabályok betartatása is, az Európai Bizottság határozottabb fellépése, a tagállamok szorosabb együttműködéséről nem is beszélve.
Ez ügyben természetesen az Európai Parlament sem tétlenkedik. Idén májusban Bauer Edit képviselőtársam jelentése alapján állásfoglalást fogadtunk el, amelyben ajánlásokat teszünk a Bizottságnak a női és férfi munkavállalók egyenlő munkáért járó egyenlő díjazása elvének alkalmazásáról, új intézkedéseket kérünk a Bizottságtól, valamint felszólítjuk a nemzeti parlamenteket a fokozott együttműködésre és új megközelítések kidolgozására. Hangsúlyoztuk, hogy a már meglévő jogszabályokhoz hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat kell társítani, amelyek lehetnének például pénzbüntetés, közigazgatási bírság, valamint állami kedvezményekből és támogatásokból való kizárás is.

A nők munkaerő-piaci esélyegyenlőségéhez a bérolló „bezárásán” keresztül vezet az út. Nem hagyhatjuk, hogy a válság akadályozzon bennünket ebben, vagy eszközül szolgáljon a kérdés szőnyeg alá söprésében. Sőt! A nők munkaerejére most van a legnagyobb szükség ahhoz, hogy kilábaljunk a válságból, de ezt a gazdasági lehetőséget csak úgy lehet kiaknázni, ha a nők azonos feltételekkel indulnak a munka világában is és nem hat napot kell dolgozniuk a férfiakéval megegyező fizetésért.

Esélyegyenlőség nélkül nincs igazi demokrácia

A Szocialista Internacionálé Nőszervezetének (SIW) sikeres fokvárosi kongresszusa után továbbra is azt tartom a legfontosabb feladatnak, hogy ráírányítsuk a figyelmet a nemek közötti esélyegyenlőség helyzetére.

A kétórás panel 20. (és második női) hozzászólójaként a “Küzdelem a jogokért és a szabadságért: a képviseleti demokrácia megerősítése” címet viselő panelbeszélgetés során egyből a mondanivalóm lényegére tértem: esélyegyenlőség nélkül nincs demokrácia.

Modernkori demokráciáinknak nyitottnak és befogadónak kell maradniuk ahhoz, hogy megfeleljenek a 21. századi társadalom által támasztott kihívásoknak. Egy társadalom pedig csak akkor lehet befogadó, ha egyenlő esélyeket biztosít mindkét nem tagjai számára. Noha a népesség több mint felét a nők adják, óriási kihívást jelent, hogy a valódi arányuknak megfelelően legyenek képviseltetve a politikai életben, a döntéshozatalban. Ez a kihívás sajnos a kongresszusi küldötteken és felszólalókon végignézve is megfigyelhető volt... Éppen ezért tűnik elengedhetetlennek, hogy kötelező erejű szabályozást, kvótákat vezessünk be, melynek eredményességét a norvég és francia példák is igazolják.

Nemcsak a nők részvételi arányának javítására kell azonban gondot fordítanunk, hanem további esélyegyenlőséggel kapcsolatos problémákat is szem előtt kell tartanunk. A nőket közvetlenül érintő problémák megoldása jelenti a kulcsot a női szavazók megnyeréséhez, visszaszerzéséhez. Ilyen probléma a nők foglalkoztatottsági helyzete, a bérolló, a nemek közötti nyugdíjkülönbségek, a nemi alapú erőszak, valamint a szexuális és reproduktív egészségügyi jogok biztosítása mindenki számára - függetlenül a társadalmi helyzettől.

Az esélyegyenlőség élharcosai vagyunk, és a jövőben is annak kell maradnunk, hiszen bármelyik országban bekövetkezhetnek konzervatív szellemiségű visszalépések vagy az alapvető szabadságok korlátozása.

A demokrácia szabadságot biztosít az emberek számára, férfiaknak és nőknek egyaránt. De igazi demokrácia csak a nemek közötti esélyegyenlőség társadalmában létezhet!

Esélyegyenlőség: folyamatos haladás, de még messze a cél...

Az Európai Bizottság a napokban közzétette a nemek közötti esélyegyenlőségről készített 2011-es jelentését. Az évente elkészített dokumentum az Európai Unióban  az esélyegyenlőség terén bekövetkezett fejleményeket veszi számba.

A jelentés több témát is körüljárt, így például a nők gazdasági függetlenségét, az egyenlő munkáért egyenlő bér elvének érvényesülését, a nők döntéshozatalban betöltött szerepét, továbbá az esélyegyenlőség valamint az emberi méltóság és sérthetetlenség kapcsolatát. De a jelentésből a nemi alapú erőszak problémaköre sem maradt ki.

A fent említett témák természetesen kiemelt jelentőséggel bírnak az Európai Szocialisták Pártja Nőszervezetében (PES Women) végzett munkánkban is, és őszinte elégedettséggel tölt el, hogy a Bizottság jelentésében szép számmal visszaköszönnek korábban általunk felvetett kezdeményezések is.

Mindenekelőtt örömmel láttam, hogy a jelentés rávilágít: az Európa 2020 stratégia eléréséhez esélyegyenlőségi szemléletre van szükség. Már két éve folyamatosan hangsúlyozzuk, hogy az Európa 2020 75 százalékos foglalkoztatottsági szint elérésére vonatkozó célkitűzéseihez speciális, a nőket célzó intézkedésekre van szükség. A most bemutatott jelentésben a Bizottság első alkalommal fogalmaz meg kifejezetten nőkre vonatkozó célkitűzéseket. A PES Women ugyanakkor fontosnak tartja, hogy ezek a törekvések találkozzanak a fiatalkori munkanélküliség visszaszorítására irányuló célkitűzésekkel, ahogyan a témában indított kampányunkban is kiemelt figyelmet fordítottunk az esélyegyenlőségi szempontokra.

A vezető pozíciókat betöltő nők arányának előmozdítása érdekében a legmesszebbmenőkig támogatjuk továbbá a kvóták bevezetését. Hosszú ideje sürgetjük, hogy az Európai Bizottság a kellő ambícióval lépjen fel, és kezdeményezze kötelező erejű európai uniós jogszabály elfogadását a témában. Viviane Reding, a szakterületért felelős európai biztos nyikvános konzultációt hirdetett "a vezetőtestületekben a nemi sokszínűség hiányának kezelését célzó megfelelő intézkedések feltárása" érdekében. Reményeim szerint a konzultáció egyértelműen rávilágít a kézzel fogható európai intézkedések szükségességére, amelyek magukban foglalják a szankcionálás lehetőségét is.

Végül, nagyon fontosnak tartjuk az egyenlő munkáért egyenlő bér elve melletti következetes kiállást. Habár az elmúlt évben kis mértékben csökkent a különbség, a nők ma is 16,4 százalékkal keresnek kevesebbet az azonos munkakört betöltő férfiaknál az Európai Unióban. Más szóval a nőknek egy héten hat napot kell dolgozniuk ugyanazért a fizetésért. Ez a helyzet - ahogyan azt folyamatosan hangsúlyozzuk - elfogadhatatlan és fenntarthatatlan. Arról nem is beszélve, hogy a fizetésbeli különbségek később a nyugdíj összegében is visszaköszönnek. A bérolló bezárásával az időskori szegénység veszélyét is csökkentjük - ahogyan arra tavalyi kampányunk is felhívta a figyelmet.

A nők elleni erőszak terén ugyanakkor már koránt sem ilyen bíztatóak az elmúlt év eredményei: habár az Európai Parlament több bátor és fontos kezdeményezést támogatásáról biztosított, a nők elleni erőszakkal szemben sokkal határozottabban fel kellene lépni európai szinten. Ennek első lépése egy európai stratégia kidolgozása, illetve egy figyelemfelhívő célú európai év lehetne. Bízunk benne, hogy ezekben számíthatunk az Európai Bizottság támogatására is.

Kilencvennyolc év az egyenlőségig

A PES Women, az Európai Szocialisták Pártja Nőszervezete elnökeként számomra nagyon fontos kampányt indítottunk idén, melynek célja, hogy felhívja a figyelmet a nők hátrányos helyzetére a nyugdíjrendszerben.

Úgy gondolom, hogy minden tagállamnak kivétel nélkül foglalkoznia kellene az idősödés problémájával, valamint a nyugdíjrendszerek sürgős reformjával, ahol a női szempontokat kiemelten kellene kezelni. Eddig méltatlanul háttérbe szorult az esélyegyenlőségi szempont, pedig köztudott, hogy a 65 év feletti nők sokkal nagyobb veszélynek vannak kitéve, mint a férfiak, sokkal nagyobb arányukat fenyegeti a szegénység veszélye. Miért? Azért, mert a nyugdíjrendszer nem hálálja meg a nőknek a társadalom érdekében végzett munkáját, többek között, a gyermekvállalást vagy a hozzátartozók gondozását. A családi kötelezettségek miatt a nők pályafutása, karrierépítése jóval gyakrabban megszakad, aminek köszönhetően hátrányos helyzetbe jutnak nyugdíjas korukra.

Bauer Edit képviselőtársam is szívén viseli az idősődő nők helyzetét, éppen jövő héten fogunk Strasbourgban szavazni a nyugdíjkorhatárhoz közeledő nők helyzetéről szóló jelentéséről. Elfogadhatatlannak tartjuk a többszörös megkülönböztetést, amely munkahely-keresés során éri ezeket a nőket. Ezért minden erőnkkel arra törekszünk, hogy megoldást találjunk eme (ezekre a) súlyos problémákra és megfelelő támogatást szerezzünk a tagállamoktól az idősen is aktív nők munkaerőpiacra történő visszatéréséhez.

Nőtársaim alacsony nyugdíja - amellett, hogy az állam nem ismeri el a társadalomért tett erőfeszítéseiket - abból is ered, hogy sajnos nagyon sokuk aktív éveiben is alacsonyabb fizetést kap, mint az ugyanolyan munkát végző férfi munkatársaik.

Pár nappal ezelőtt a kezembe akadt egy rendkívül érdekes és teszem hozzá, mulatságos Guardian-cikk, amely a nemek közötti fizetési egyenlőtlenségek problémájára hívja fel a figyelmet. A cikk egy nemrég megjelent kutatási eredményre hivatkozik, amely megállapította, hogy mi, nők továbbra is kevesebbet keresünk, mint férfi kollégáink, és ha a jelenlegi tendencia folytatódik csak 2109-re lesz teljes egyenlőség ezen a téren.

Azért is tetszett meg annyira ez a cikk, mert számos tanáccsal lát el minket annak érdekében, hogy ne kerüljön 98 évünkbe kivívni a nemek közötti fizetési egyenlőséget. Szerintem is figyelemfelhívó lenne, ha egy ország minden egyes női lakosa ugyanabban az időpontban kezdene sztrájkba. Ha nem is ennyire radikálisan, de igenis szükség lenne szenvedélyes, célorientált nőkre, akik teljesen civilizált módon, az egyenlő bérezést követelő tábláikkal az utcákon demonstrálva képesek lennének nyomást gyakorolni a kormányzatokra. Továbbá fontosnak tartom én is, hogy a nőknek nem szabadna elfogadniuk a legalacsonyabb bérezést, mikor akár tárgyalhatnának is róla, de az egyik kedvenc tanácsom akkor is a "Szkanderozz a győzelemért" rész. Szükség van rá, hogy felhívjuk férfi társaink figyelmét a tényre, hogy a bérkülönbségek olyan igazságtalanok, akár egy nő-férfi közötti szkander verseny lenne.

A bérszakadék, a gyermekgondozás, a szülési szabadság és az időskorú nők továbbképzésének problémájával kapcsolatban több megbeszélést folytattam már az Európai Bizottság illetékeseivel, legutoljára például Viviane Redinggel, a jogérvényesülésért, alapvető jogokért és uniós polgárságért felelős európai biztossal, akinek kifejtettem, hogy az Európai Bizottságnak határozott lépéseket kell tennie a megoldás érdekében, mivel a gazdasági válság hatására megakadt az elmúlt évtizedek javuló tendenciája.

A nők és férfiak közötti fizetési különbség nem szabad, hogy csak a nők problémája legyen: ezzel az igazságtalansággal az egész társadalomnak foglalkoznia kell.