Az elmúlt hét az Európai Parlamentben már a lengyel elnökség jegyében telt, habár a demokráciát érő támadásokkal kapcsolatos, aggasztó hírek miatt valószínűleg a magyar elnökséget sem fogják egyhamar elfelejteni képviselőtársaim. Azt mindenesetre elmondhatom, hogy a bemutatkozó Lengyelországgal szemben nyoma sincs annak az aggodalomnak, amely a magyar elnökséget megelőzte, és végigkísérte. Az európai parlamenti képviselők nagy várakozásokkal tekintenek az elkövetkező időszak elé, amely Donald Tusk miniszterelnök múlt heti látogatását követően a szakbizottságokban is megmutatkozott, amelyekben a héten folytatódott a lengyel elnökség programjának bemutatása. Strasbourgban már sor került az alkotmányügyi bizottság rendkívüli ülésére, ahol a lengyel Külügyminisztérium államtitkárát láttuk vendégül, így erre a hétre a szakbizottságaim közül a közlekedési és idegenforgalmi valamint a nőjogi és esélyegyenlőségi bizottságok “maradtak”.
A közlekedési szakterületen több, Magyarország számára különösen fontos kérdés is a napirenden szerepel - nagyon fontosnak tartom ezért, hogy ezekre a lengyel elnökség alatt is kiemelt figyelmet fordítsanak. Az egyik ilyen kérdés a Duna Régió Stratégia: a folyó vízgyűjtő területéhez tartozó régiók fejlesztési stratégiáját a magyar elnökség alatt fogadták el, a végrehajtása azonban csak most veszi kezdetét. További fontos feladatot jelent az, hogy az EU 2013 utáni többéves pénzügyi keretéről is hamarosan megkezdődnek a - nehéznek ígérkező - tárgyalások. Nagyon fontos, hogy a transzeurópai közlekedési hálózatok (TEN-T) fejlesztéséhez is elegendő forrásokat sikerüljön biztosítani, hiszen ezek jelentik a legfontosabb összeköttetést Európa különböző régiói között. Emellett kulcsfontossággal bírnak Magyarország fejlesztésében is. Mindemellett arra is felhívtam a lengyel elnökséget képviselő infrastruktúraügyi miniszter figyelmét, hogy a közlekedésnek szociális dimenziója is van, és erről sem szabad megfeledkezniük.
Ez utóbbi téma, a szociális dimenzió a következő napon már nemcsak említés szintjén került elő, hiszen az esélyegyenlőségi bizottságban a lengyel munkaügyi és szociálpolitikai miniszterrel valamint az esélyegyenlőségért felelős kormánymegbízottal tartottunk eszmecserét. Vendégeink nemcsak az általános prioritásokról beszéltek, hanem megnevezték azokat a konkrét ügyeket is, amelyekben mindenképpen előrelépést kívánnak elérni a Tanácsban. Örömmel hallottam, hogy ebben a listában a szülési szabadságról szóló irányelv is szerepel, amelynek elfogadását éppen a tagállamok akadályozzák hónapok óta. Érdekes adalék, hogy a folyamatban lévő és a napirenden már eddig is szereplő ügyek mellett az elnökség a generációk közötti szolidaritás kérdésére is kiemelt figyelmet kíván fordítani. Bár, azt hiszem, a lengyel szakszervezeti mozgalmi hagyományok miatt ez talán nem is olyan meglepő.
Tanulmányozva az elnökségi programot és meghallgatva a prioritásokról szóló személyes beszámolókat, úgy gondolom, minden okunk megvan bízni abban, hogy a következő hat hónap sikeres és lendületes lesz az Európai Unió számára. Az ígéretet azonban kemény munkának kell követnie, melyhez sok sikert kívánok az első alkalommal a kormányrúdhoz lépő lengyel barátainknak!
