A nyári szünet előtti utolsó héten is gőzerővel dolgozott az Európai Parlament. A polgári kezdeményezés végrehajtási szabályait rögzítő rendelet mielőbbi elfogadása érdekében a rendelettel foglalkozó mindkét bizottság megvitatta az eddigi fejleményeket, amelyeket felhasználva a nyáron tovább dolgozhatunk a jogszabály formába öntésén. A bizottsági ülésen túl a többi témafelelőssel külön, „négyesben" is tartottunk egy igen tartalmas megbeszélést. Nézzük, hogy is állunk most.
Ahogyan arról már többször írtam, a rendelettervezetet az alkotmányügyi bizottság fogja kidolgozni, és az itt elfogadott változat fog a plenáris ülés elé kerülni végszavazásra. Megszokott dolog azonban a fontosabb jelentéseknél, hogy a főbizottság felkér véleménynyilvánításra egy másik bizottságot is. Ez esetben a petíciós bizottságban ülő kollégákat kértük fel erre a feladatra, ahol egy liberális (Diana Wallis) és egy zöldpárti (Gerald Haffner) képviselőtársam lett a témafelelős, így az előkészítő munkálatokban a négy legnagyobb politikai csoport - létszámarányuknak megfelelően – rész vehet. Ezt azért tartom előnyös megoldásnak, mert ez garantálja, hogy minél nagyobb támogatással fogadja el az EP végül a jelentést.
A fentiek szellemében jelentéstevő társammal, a néppárti Alain Lamassoure-ral találkozóra hívtuk két kollégánkat, hogy megosszák velünk a két kisebb frakció véleményét a rengeteg nyitott kérdésben. A szerdai találkozón csak a legvitatottabb pontokat tekintettük át, így például előzetes befogadhatósági vizsgálat, a „bölcsek tanácsa", valamint a kezdeményezések jogi alapjának kérdéseit.
Annak érdekében, hogy megakadályozzuk a komolytalan és/vagy az európai értékeket sértő kezdeményezések áradatát, fontosnak tartom, hogy még az egymillió aláírás összegyűjtését megelőzően megvizsgálják a kezdeményezések befogadhatóságát. Ezt célszerű az aláírásgyűjtés elkezdését követően, de még a folyamat korai szakaszában elvégezni. Az Európai Bizottság eredeti javaslatában az szerepel, hogy háromszázezer aláírást követően kell ennek megtörténnie, azonban ezt nagyon nagy számnak tartom, hiszen a szervezők számára frusztráció forrása lehet. Az elmúlt hetek tapasztalatai szerint elmondhatom, hogy a Parlament számára az ötezres határ elfogadható javaslatnak tűnik. Ezt egyedül a zöldpárti kolléga, Häfner úr ellenzi vehemensen, aki szerint semmilyen korlátozásra nem lenne szükség. (Azt, hogy ezt miért tartom problémásnak,
itt fejtettem ki korábban.)
A zöldpárti kolléga javaslata szimpatikusnak tűnhet, de valójában működésképtelenné tennék a polgári kezdeményezés intézményét. Úgy gondolom, hogy egy felelős politikustól elvárható, hogy csak olyan javaslatokat hangoztasson, amelyek a gyakorlatban is megvalósíthatóak.
Azt is el kell döntenünk, hogy ki végezze el a fentebb leírt ellenőrzést. Lamassoure úr felvetette, hogy érdemes lenne egy tekintélyes szakemberekből álló csoportot kijelölni erre a feladatra, azonban mind a petíciós bizottság ülésén, mind pedig a nyolcszemközti találkozón komoly ellenállást váltott ki az ötlet. Véleményem szerint, ha nem is sikerül elfogadtatni egy döntési jogkörökkel bíró „bölcsek tanácsának" ötletét, egy tanácsadó testület formájában mindenképpen hasznosíthatnánk az szakemberek tapasztalatait.
Az aláírásgyűjtésre rendelkezésre álló időt a zöldek szeretnék kiterjeszteni 12-ről 18 hónapra. Ezt azonban én nem támogatom, mégpedig a következő okokból: az uniós jogalkotás egy bonyolult és sokszereplős folyamat, amelynek lezárásához 1-2 év szükséges. Ha már az aláírásgyűjtés is ilyen hosszú ideig tart, fennáll a veszélye annak, hogy a kezdeményezés okafogyottá váljon és elveszítse aktualitását. Biztos vagyok benne, hogy nem jelent gondot a kellő számú aláírás összegyűjtése 12 hónap alatt olyan téma esetében, amely valóban bírja az európai polgárok támogatását. Egyébként elhangzott olyan vélemény is, hogy hat hónapos határidőt szabjunk meg.
Fontos megjegyezni, hogy a polgári kezdeményezéssel természetesen csak olyan intézkedések kezdeményezhetők, amelyek az Európai Unió hatásköreibe tartoznak. Azt látom azonban, hogy olyan célok érdekében is aláírásgyűjtést terveznek egyes szervezetek, amelyek nem felelnek meg ennek a kitételnek. Éppen ennek elkerülése érdekében támogatom azt a felvetést, hogy a kezdeményezés benyújtóinak egyúttal a jogi alapot is meg kelljen jelölniük, azaz, hogy az uniós alapszerződések mely cikkelye(i) alapján kérik az intézkedést. Így ki lehetne iktatni egy potenciális konfliktusforrást. Úgy látom, hogy ez a javaslat élvezi a frakciók többségének támogatását – a zöldeket kivéve, akik ebben is túlzott korlátozást vélnek felfedezni…
Felmerült továbbá egy olyan javaslat is, hogy az aláírási jog ne csak a tagországok állampolgárainak, hanem minden olyan személynek járjon, aki állandó lakóhellyel rendelkezik valamely tagállamban. Ez azonban egyértelműen ellentétes a Lisszaboni Szerződéssel, amely kifejezetten egymillió uniós állampolgárról beszél.
Ezek a tehát a nyári szünet előtti utolsó hét fejleményei. Legközelebb szeptember elsején találkozom a társ-jelentéstevő képviselőtársammal valamint a véleménynyilvánításra felkért témafelelősökkel, majd szeptember végén a belga elnökség valamint a nemzeti parlamentek képviselőivel. Terveink szerint a parlamenti jelentés tervezetét október közepéig készítjük el, és novemberben mutatjuk be az alkotmányügyi bizottságban. Az alkotmányügyi bizottságban várhatóan november végén, a plenáris ülésen pedig decemberben fogunk szavazni a tervezetről. Ezt követően még a Tanács jóváhagyására is szükség van, de ha minden jól megy, akár még idén elfogadásra kerülhet a rendelet végleges változata, lehetővé téve, hogy jövő év elején elindítsák az első kezdeményezéseket.
