A terrortámadások óta eltelt egy évtizedben a világ sok tekintetben kisebbé vált. Az elmúlt tíz évben ezrek estek áldozatul a terrorizmusnak, de a terrorizmus fenyegetése ennél jóval több embert érint. A terrorizmus vitathatatlanul hat a társadalomra, hiszen a terroristák azokat az értékeket akarják elpusztítania, amelyet valamennyien közösen vallunk A leghatékonyabban éppen ezért közös értekeink megősítésével küzdhetünk ellenük! A terrorizmus előtt álló legnagyobb akadályt a véleménynyilvánítás szabadsága és a tolerancia jelentik. A gyakran - és a legváltozatosabb témákban - példaként hozott Norvégiában pontosan ilyen választ adtak a szörnyű oslói gyilkosságokra: a norvég nép egységesen kiállt amellett, hogy a legmegfelelőbb válasz a demokratikus értékek és a joguralom melletti töretlen elkötelezettség.
Kétségkívül az al-Kaida által képviselt nemzetközi terrorizmus jelenti a nagyobb fenyegetést, mely ellen szigorú, globális és megfelelő erőforrásokkal alátámasztott erőfeszítésekre van szükség a rendőri és hírszerző szervek részéről. A terrorizmus elleni küzdelem azonban összetettebb ennél, és az is a részét képezi, hogy mindent megtegyünk a gazdasági növekedés és a jólét ösztönzéséért. A globalizáció növekvő kölcsönös függőséget alakított ki a világ régiói, országai és népei között. Az új nemzetközi viszonyok rendszerét számos kihívás érte, melyek egyike a nemzetközi terrorizmus. A pénzügyi és gazdasági válság újabb nehézségeket fedett fel: a nemzetközi kormányzási rendszerünk összeomlását.
A civilizációk összecsapásának huntigtoni elmélete túlzottan épít a sztereotípiákra. A kereszténység és az iszlám közöti különbségekre utaló vallásos érvek is túlságosan leegyszerűsítik a helyzetet. Az egyetlen használható válasz, “ellenszer” a terrorizmus ellen csak a gazdasági növekedés ösztönzése és a jólét térnyerése lehet. A növekedés ösztönzéséhez a monetáris és fiskális politikák reformja önmagában nem elegendő: meg kell újítani a nemzetközi kormányzási rendszert is. Meg kell újítani a G20 csoportot, nagyobb befolyást engedve Kínának, Indiának, Brazíliának és másoknak. Ezen felül azt is szem előtt kell tartanunk, hogy a globális folyamatok és problémák integrált megközelítést, szorosabb koordinációt és nagyobb szinergiát tesznek szükségessé a nemzetközi intézmények részéről. A nemzetközi kormányzati rendszer reformja elkerülhetetlen és kritikus fontosságú, mégsem tapasztalhatunk semmilyen előrelépést ezen a téren.
Habár a terrorizmus veszélyét nem szabad elhanyagolni, a megoldást mégsem az afganisztáni háború vagy a szomáliai hadműveletek fokozása jelenti, és nem is az, hogy folyamatosan félelemben kelljen élnünk. A hosszútávú megoldást a szegénység felszámolása, a jólét térnyerése és a remény visszaadása jelenti. A tisztességes élet és a boldogabb jövő reménye. Ha a gazdasági növekedés és a jólét magja ilyen, termékeny talajra hullik, térdre kényszerítve a gyűlölködésre épülő terrorizmust. És ez mindenekelőtt a fejlett világ döntéshozóinak felelőssége.
