A francia kormány esélyegyenlőségi intézkedései

A szociálpolitika olyan terület, ahol a tagállamok meglehetősen szűk hatásköröket ruháztak az Európai Unióra. Éppen ezért, itt kiemelt szerep jut a nemzeti szintű intézkedéseknek, mert egy-egy tagállam legjobb gyakorlata könnyen követendő példává válhat az EU más tagállamai számára.

A francia szocialisták májusi választási győzelmében fontos szerepet játszott, hogy a kampányuk során az esélyegyenlőségi kérdések végig kiemelt helyen szerepeltek. Nagy örömmel látom, hogy az új francia kormány valóban kiemelten kezeli a területet, és bár még csak fél év telt el Francois Hollande hivatalba lépése óta, már most több fontos intézkedést sikerült megvalósítaniuk.

Az elmúlt hetekben Najat Vallaud-Belkacem nőjogi miniszter több olyan intézkedést jelentett be, amelyek a munka és a családi élet összeegyeztetését, a bérolló csökkentését valamint a nők elleni erőszak és a nemi alapú sztereotípiák visszaszorítását szolgálják.

A nemi alapú sztereotípiák visszaszorítását szolgáló komplex intézkedéscsomag az iskolai nevelést, a médiát és a munkaerő-piacot is érinti. Kísérleti jelleggel, néhány iskolai kerületben az ötödik osztálytól kezdve, gyerekeknek szóló figyelemfelhívó és tájékoztató programokat indítanak. A cél az, hogy az esélyegyenlőség fontosságát már a középiskola előtt tudatosítsák a gyerekekben. Rendkívül fontosnak tartom, hogy az esélyegyenlőségi szemlélet az oktatás minden szintjén megjelenjen, ugyanakkor az oktatásban részt nem vevőkre is gondolni kell. Éppen ezért helyes törekvés, hogy a médiában megjelenő nőképen is változtatni szeretnének. A tervezett szabályozás szerint, a reklámokat felügyelő testület felértékelné azokat a hirdetéseket, amelyek nem a sztereotíp nőképet közvetítenék. Ezeket a törekvéseket szolgálná a női sportok népszerűsítése is a közszolgálati tv-csatornákon.

A nők munkaerő-piaci helyzetének javítását szolgáló intézkedések közül ezidáig a nemek közötti fizetésbeli különbségek fokozott figyelemmel kíséréséről, a szülési szabadság időtartamának növeléséről, és a három éven aluli gyermekeknek biztosított ellátások javításáról született döntés.

Novemberben globális cselekvési tervet indítottak a nők elleni erőszak áldozatainak megsegítése érdekében, és újjáélesztették a témával foglalkozó minisztérium-közi együttműködési bizottságot is, amelynek 12 év óta ez volt az első ülése. A néhány hete bejelentett globális cselekvési terv fontos intézkedéseket tartalmaz a nők elleni erőszak visszaszorítása érdekében. Központi telefonvonalat állítanak fel, ahol az áldozatok jelentkezését várják. Emellett több mint ötezer menedékházból álló rendszert építenek ki, amelynek harmadát kifejezetten azoknak a nőknek fogják fenntartani, akiknek el kellett menekülniük otthonukból. Kiemelt helyen szerepel közvélemény tájékoztatása is: 2013-ban figyelemfelhívó kampányokat indítanak, valamint javítják az áldozatok és az őket ellátó közalkalmazottak (rendőrök, orvosok, nővérek stb.) tájékoztatását is. A jövőben fokozottabb figyelmet fordítanak arra is, hogy a rendőrségi panaszok valóban eljussanak a megfelelő igazságügyi szervhez.

Bízom benne, hogy a franciaországi intézkedések követendő például fognak szolgálni más európai országok számára is.

Demográfiai kihívások Európa számára

A fejlett világ népességcsökkenése egyaránt komoly kihívást jelent az Európai Unió és az egyes tagállamok számára is. Magyarország esetében számos cikk számol be arról, hogy egyre több nő halasztja későbbre a gyermekvállalást, és emiatt sokan kicsúsznak az időből.  A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a korábbi évekhez képest 10%-kal csökkent a születések száma, és rendkívül magas a 30-35 éves nők között a gyermektelenek aránya. A nők számára egyre fontosabb a munka, de az esetek többségében nem a karrier, hanem a család anyagi biztonságának megteremtése érdekében. Európában és Magyarországon is olyan intézkedésekre lenne szükség, amelyek megkönnyítik a nők számára a munka és a családi élet összeegyeztetését, bővítik a bölcsődei és óvodai férőhelyeket és növelik a részmunkaidőben valamint távmunkában végezhető álláslehetőségek számát.

A kormányzatok gyermekvállalást ösztönző intézkedései csak akkor hatásosak, ha a gyermekekre értékként tekint a társadalom. Ezt példázza Németország esete is. A Merkel- kormány eurómilliárdokat költött a gyermekvállalás ösztönzésére, bevezette a szülési szabadság idejére járó anyagi támogatást, 2013 augusztusától pedig minden kisgyermek számára bölcsődei férőhely biztosítását vállalja. A demográfiai trenden azonban ezek az intézkedések sem tudtak változtatni; az elmúlt évtizedben 2,1 millió fővel csökkent a 18 év alatti lakosság száma Németországban.

Olyan intézkedések útján lehet a gyermekvállalást növelni, amely nem kényszeríti a nőket a gyermekvállalás és a munkájuk közti választásra, hanem egyszerre biztosítja számukra, hogy karrierjük és gyermekük is legyen. A kutatások rámutatnak arra is, hogy az igazán nagy problémát nem a születendő gyermekek számának csökkenése okozza, hanem azok az okok, amelyek ezt előidézik, azaz a gyermekvállalás anyagi megfontolásból történő elhalasztása, valamint a munkahely, karrier elvesztésétől való félelem.

A szociális ügyekért felelős európai biztos, Andor László nemrégiben arra hívta fel a figyelmet, hogy - tekintettel a születések számának Európa szerte tapasztalható óriási csökkenésére - ideje felfrissíteni és naprakésszé tenni az Európai Bizottság 2006-ban kiadott demográfiai kihívásokról szóló közleményét. José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke is támogatja egy átfogó megoldás kialakítását a demográfiai problémák kapcsán, mivel korábban a népesedésre vonatkozó kérdésekkel csak külön-külön foglalkoztak. Tehát az EU is megfogalmazta az igényt egy erős demográfiai stratégia kialakítására, amely a családok és a gyermekvállalás támogatása mellett a munkalehetőségek növelését, ezáltal pedig a gazdasági stabilizációt jelölné meg fő célként. Itt pedig a kör bezárul, hiszen a megfelelő gazdasági körülmények kedvező hatással vannak a gyermekvállalási kedvre.

A fogyatékosság a nők ügye is

A fogyatékosságügyi stratéga prioritásos téma a magyar elnökség számára, Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter legalábbis ezt mondta év eleji meghallgatásán az Európai Parlament nőjogi bizottságában (FEMM). Ennek fényében üdvözlendő, erőteljes üzenet, hogy a téma jelentéstevője az EP foglalkoztatásügyi bizottságában (EMPL) Kósa Ádám magyar néppárti EP-képviselő lett. 

Miniszter úr ugyanakkor nemcsak abban mondott igazat, hogy mit tart a magyar elnökség fontosnak, hanem abban is, hogy mit nem: Réthelyi Miklós nagyon világossá tette, hogy a női esélyegyenlőség pária lesz a magyar elnökség alatt. És valóban, a női jogok terén tényleg nem sok minden történt az elmúlt négy hónapban. 

Ezért tartottam nagyon fontos feladatnak, hogy a fogyatékosságügyi stratégia kapcsán készülő jelentéstervezet előkészítésében árnyék-véleményezőként magam is aktívan részt vegyek, és amennyire lehet, érvényesítsem a női esélyegyenlőségi szempontokat. 

Az Európai Parlament nőjogi bizottsága, a FEMM, a múlt héten kezdte tárgyalni a fogyatékosságügyi stratégiához kapcsolódó véleménytervezetét, melyet Elisabeth Morin-Chartier francia néppárti képviselőtársam készített elő. A szöveg erős állításokat fogalmaz meg a fogyatékosság és a nemek közötti esélyegyenlőség kapcsolatáról. Felhívja például arra a figyelmet, hogy a fogyatékkal élő gyermekek gondozói legtöbbször az édesanyjuk, akiknek rugalmasabb munkaidőre lenne szükségük ahhoz, hogy ne essenek ki a munkaerőpiacról. A véleménytervezet aláhúzza, hogy a fogyatékkal élő nők gyakran erőszak áldozatai; valamint kiemeli a fogyatékkal élő emberek oktatásának, és annak a fontosságát, hogy a vállalatok megfelelő ösztönzőket kapjanak a foglalkoztatásukhoz.

A Morin-Chartier képviselő asszony által előkészített szöveg jó irány. Ugyanakkor azt hiszem, hogy tovább kell mennünk, bátrabban és erőteljesebben kell kiállnunk a női esélyegyenlőség ügye mellett. Szerintem elengedhetetlen annak a kimondása, hogy a hivatásos és nem hivatásos gondozók többsége nő. Ráadásul a nem hivatásos gondozók sok esetben fizetés és társadalombiztosítási elismerés nélkül végzik ezt a munkát, ami többek között később alacsony nyugdíj-jogosultsághoz, időskori elszegényedéshez vezethet. Tényleg a semmivel akarjuk elismerni azok munkáját, akik önzetlen segítséget nyújtanak fogyatékos gyermeküknek, vagy idős szüleiknek? Azt hiszem, itt az ideje, hogy egyértelműen állást foglaljunk a „nem" válasz mellett.

Az Európai Bizottság a fogyatékosságügyi stratégiájában maga is hivatkozik az EU2020 stratégiára, különösen annak foglalkoztatási célkitűzésére. Erőteljesen alá kell húznunk, hogy a nők részvétele nélkül nem érhető el a 75%-os foglalkoztatottsági arány, és a nem hivatásos gondozói munkák elismerése nélkül a női munkaerő-piaci részvétel erősödése is csorbát szenvedhet. 

Egyértelműbben kell kiállnunk azon egyedülálló anyák mellett is, akik fogyatékos gyermeket nevelnek. Az esetükben nagyon komoly a sokszoros diszkrimináció veszélye, hiszen nők, anyák, egyedülállóak, ráadásul meg kell kell küzdeniük a fogyatékkal élő gyermekeket sújtó akadályokkal is. A nemrég elfogadott, a nőarcú európai szegénységről szóló Plumb-jelentés következtetéseit egészen egyszerűen nem hagyhatjuk figyelmen kívül a fogyatékosság témájában sem. 

Végezetül pedig, meggyőződésem, hogy a sötétben tapogatózás nem vezet eredményre. Ezért a fogyatékosságügyi stratégia kapcsán gyűjtött minden statisztikai adatnak nemekre lebontottnak kell lennie, és ki kell térnie a gondozók helyzetére is. 

E felvetések figyelembe vételével a következő napokban árnyék-véleményezőként számos módosító javaslatot nyújtok majd be a Morin-Chartier-véleményhez – remélem, hogy képviselőtársaim mind a FEMM, mind pedig később az EMPL-bizottságban úgy gondolják majd, hogy támogatásra érdemesek.