Női kvótát vezet be az Európai Központi Bank, de a fejlett világ nagy része még mindig a múltban él

Az európai és észak-amerikai jegybankok vezetőtestülteiben az 1970-es években jelentek meg az első női tagok, a számuk azonban azóta is alacsony maradt. A The Economist hetilap minapi cikkében hivatkozott statisztikai adatok szemléletesen mutatják be a problémát:

A diagram forrása: The Economist, 2013. augusztus 31.

Jól látszik, hogy ezen a területen a nemek közötti esélyegyenlőség nemcsak, hogy nem érvényesül, de még javuló tendencia sem figyelhető meg. Így a jogi eszközökkel való beavatkozás nélkül évtizedek múlva sem érhetjük el a nők valós, teljes népességen belüli arányát a jegybankok vezetőtestületeiben.

A jegybankok szakpolitikai bizottságaiba, amelyek az alapkamatok meghatározásával illetve a bankrendszer felügyeletével foglalkoznak, elsőként az 1970-es években választottak meg női tagokat. A kezdeti alacsony arányuk azonban az azóta eltelt közel öt évtizedben sem növekedett számottevően, és Svájcban például még sohasem kaphatott nő szerepet a monetárispolitikai döntések meghozatalában.

Az Európai Központi Bank Kormányzótanácsában 15 év alatt mindössze két nő fordult meg, és 2010 óta kizárólag férfiak vesznek részt a testület munkájában, mióta az Ausztria által delegált Gertrude Tumpel-Gugerell távozott a testületből. Tavaly októberben az EKB Igazgatósága új tagjának megválasztásakor hetekre elakadt a folyamat, mivel az Európai Parlament elfogadhatatlannak tartotta, hogy egy újabb férfi megválasztásával a diszkriminatív helyzet továbbra is fennmaradjon.

Az Európai Parlament határozott fellépése megtette a hatását. A napokban jelentette be az EKB, hogy a 2019-ig a nők arányát a felsővezetésben 14-ről 28 százalékra, a középvezetők között pedig 17 százalékról 35 százalékra fogják megemelni. A léptéken lehet vitatkozni, ugyanakkor úgy látom, hogy a döntéssel az Európai Unió egyik alapintézménye fontos lépést tett a jól képzett nők munkaerőpiaci helyzetének javítása, és az igazságtalan helyzet felszámolása felé. A döntés különösen jó időpontban született: egyrészt, mert most zajlik a vita egy egész Európára kiterjedő nőikvóta-szabályozás bevezetéséről, másfelől pedig mert az EKB - a bankunió kialakítása miatti megnövekedett feladatkörei miatt - jelentős bővülés elé néz a közeljövőben.

Követendő példát az Európai Unión kívül is találhatunk: Norvégiában 40 százalékos női kvóta van érvényben, de 2002 és 2011 között a tagok felét adták nők, míg az amerikai Fedben 11 férfire jut 6 nő. Sajnos azonban még a gazdaságilag fejlett országok között is csak kivételnek számítanak ezek a példák, és a nyugati országok többsége, amelyek más esetekben szeretik kioktatni a világ többi részét, ebben a kérdésben maguk is a múltban élnek. 

Egyenlő munkáért egyenlő bért: mit szeretnénk elérni?

Az előző bejegyzésben nagyvonalakban bemutattam az Európai Szocialisták Pártja Nőszervezetének a nemek közötti fizetésbeli különbségek megszüntetéséért indított kampányát. Most szeretném a kampányunk három fő célkitűzését egy kicsit részletesebben bemutatni.

1. célkitűzés: A bérolló csökkentését ellenőrző rendszer felállítása, amely felügyelné, hogy a fizetéskülönbségek átlagos mértéke minden tagállamban és valamennyi korcsoportban évi két százalékkal csökkenjen

Annak érdekében, hogy az évi két százalékos csökkenés megvalósuljon, mindenekelőtt arra van szükség, hogy a tagállamok szigorú diszkrimináció-ellenes szabályokkal gátolják meg, hogy ugyanazért a munkáért egy munkáltató kevesebbet fizessen a női alkalmazottaknak.

A bérolló jelensége ugyanakkor nem csak a fizetéskülönbségekre utal: egyenes következménye a munkaerő-piaci egyenlőtlenségeknek is. Gondoljunk csak arra, hogy az alacsonyabb presztízsű munkaköröket (takarítás, gondozás stb.) jellemzően nők töltik be, miközben a vezetői pozícióban szinte kizárólag férfiakkal találkozhatunk.

Emellett a gyermekgondozás is rendszerint nagyobb terhet ró a nőkre, és nagymértékben akadályozza a munkahelyi előmenetelüket.

Ezen problémák kezelése érdekében olyan intézkedéseket kell hozni, amelyek megtörik a nemi szegregációt és segítik a munka és családi élet összeegyeztetését.

A nemzetközi példák azt mutatják, hogy az egyenlő bérezés elvének érvényesülését nagyban előmozdítja a fizetések átláthatósága is, azaz, ha a munkavállalókat nem pusztán az egyéni megállapodások alapján részesítik fizetésemelésben, hanem mindenki által ismert, objektív kritériumokat is figyelembe vesznek. Ennek egyik eszköze a bértábla lehet.

2. célkitűzés: Az esélyegyenlőségi és diszkriminációellenes előírások átültetésének szigorúbb ellenőrzése és számonkérése

Mint látható, a bérolló kialakulásának okai sokrétűek, így annak felszámolása is összetett feladat. A nyílt diszkrimináció tilalma mellett a tagállamok sok más, “puha” intézkedéssel segíthetik a célkitűzés elérését, azonban fontos a számonkérhetőség, és az, hogy szükség esetén, utolsó lépésként szankciókat lehessen kiszabni a nem teljesítő tagállamokra.

3. célkitűzés: A 2014-ben felálló Európai Bizottságban önálló biztos felügyelje az esélyegyenlőségi szakterületet

Csak ez garantálhatja, hogy az uniós intézmények napirendjén az esélyegyenlőség kiemelt szerephez jusson. Ezt Franciaország közelmúltbeli példája is alátámasztja, ahol Francois Hollande elnök külön nőjogi minisztert nevezett ki, melynek köszönhetően fontos előrelépést sikerült elérni pl. a nők gazdasági függetlenségének biztosításában, vagy a nőket érő erőszak elleni küzdelemben.

A jelenlegi Európai Bizottságban egyébként az esélyegyenlőségi szakterület az állampolgári jogokkal és igazságüggyel foglalkozó biztos portfóliójához tartozik, és gyakran szembesülünk azzal, hogy az esélyegyenlőséget elhanyagolják ebben a struktúrában.

A kampányt figyelemfelhívó tevékenységgel kezdjük, melynek részeként több nemzetközi rendezvényre kerül majd sor. Létre fogunk hozni egy honlapot is, ahol a fejlemények és eredmények bemutatása mellett megoszthatjuk a legjobb tagállami gyakorlatokat is. Ezek átvételében természetesen kiemelten számítunk az ESZP tagpártjaira is. Emellett a jövő évi európai parlamenti választások is sorsdöntőek lesznek a célkitűzéseink teljesítése tekintetében. Fontos, hogy egy olyan Európai Parlament és Európai Bizottság kezdje meg a munkáját 2014-ben, amely elkötelezett a nők helyzetének javításában és a nemek közötti esélyegyenlőség érvényre juttatásában. Itt az idő!

Az európai fiatalok többet érdemelnek!

Az Európai Unió 27 tagállama közül 12-ben több mint a fiatalok negyedének nincs munkája: számuk összesen 5,6 millió főre tehető. Vannak olyan országok, ahol a 25 éven aluliak között az állástalanok vannak többségben! Eközben a tagállamok kétharmadában folyamatosan romlik a munkaerő-piaci és foglalkoztatási helyzet.

A helyzet válságos, cselekedni kell!

Ennek szükségességét egyre többen ismerik el: az európai szocialisták két évvel ezelőtt megfogalmazott javaslata alapján 2014-től uniós szintű ifjúsági garanciaprogram indulhat el a tagállamokban, munka- vagy továbbképzési lehetőséget biztosítva a fiatalok számára. Úgy gondoljuk, hogy az ifjúsági garancia hatékony eszköz lehet arra, hogy fiatalok millióit óvja meg a társadalomból való kiszakadástól.

A konzervatívok azonban semmiből sem tanulnak! Az általuk alkalmazott, kizárólag megszorításokban gondolkodó válságkezelés vezetett a napjainkban is tapasztalható társadalmi krízishez. Bár már ők is kezdik belátni, hogy megközelítésük hibás volt, ugyanezek a konzervatívok ugyanazt a hibát készülnek most elkövetni: az Európai Tanács jobboldali többsége mindössze hatmilliárd eurót különített el az ifjúsági garanciaprogramokra. Emellett blokkolják az európai gazdasági növekedés beindítására tett további javaslatainkat is, miközben a bankok megmentésére az elmúlt években 1600 milliárd eurót fordítottak.

Ez elfogadhatatlan, mivel az Európai Unió alapját jelentő társadalmi megállapodás kerül ezzel veszélybe.

Éppen ezért az európai szocialisták a következőkre szólítják fel az Európai Unió tagállamainak vezetőit:

• A 2013 februárjában elfogadott hat milliárd eurón felül további uniós forrásokat kell biztosítani az ifjúsági garanciaprogramra, hogy annak finanszírozása a 2014-2020-as időszak egészében megoldott legyen.
• Speciális, munkahelyteremtésre szolgáló kölcsönök révén az Európai Beruházási Bankot is be kell vonni a fiatalok körében tapasztalható munkanélküliség csökkentésébe. Ez ugyanakkor nem helyettesítheti a nemzeti vagy uniós forrásokat, hanem kiegészíti azokat. 
• Az ifjúsági garanciára szánt forrást minél előbb elérhetővé kell tenni. A forrásoknak könnyen hozzáférhetőnek kell lenniük, és a tagállamoknak kellő szabadságot kell biztosítani ahhoz, hogy eldönthessék, milyen projekteket támogatnak belőle.
• A tagállamoknak minél előbb hozzá kell kezdeniük a nemzeti programjaik végrehajtását, hogy az uniós támogatás minél előbb eljuthasson a célcsoporthoz. Eközben arra is ügyelni kell, hogy a gyorsaság ne menjen a minőség rovására: szigorú minőségi követelményrendszert kell felállítani az ifjúsági garancia keretében biztosított képzési, szakmai gyakorlati vagy munkalehetőségekkel szemben. Biztosítani kell, hogy a garanciaprogramban részvevő fiatalok megfelelő fizetés, munkakörülmények mellett, valamint egészséges és biztonságos környezetben dolgozhassanak.

Emellett fontosnak tartjuk, hogy külön intézkedésekkel segítsük a fiatal nők elhelyezkedését, mivel a statisztikai adatok is alátámasztják, hogy a fiatal nőknek számottevően kisebb esélyük van az elhelyezkedésre a hasonló korú és képzettségű férfiakhoz képest. 2011-ben az EU 27 tagállamában a 15-29 éves közötti nők 17,5 százalékának se munkája nem volt, se képzésben nem vett részt, míg a férfiak körében ez az arány csak 13,4 százalék volt. Éppen ezért biztosítani kell, hogy a munkaerőpiac egyenlő mértékben álljon nyitva mindkét nem számára. Ehhez a munka és családi élet összeegyezetését segítő intézkedések mellett arra is szükség van, hogy már az oktatásban külön figyelmet fordítsanak a nők képességeinek és készségeinek fejlesztésére.

A program célkitűzései ambiciózusak, de csak ez garantálhatja, hogy valós eredményeket sikerüljön elérnünk. A program sikere révén nemcsak a szegénységtől és a társadalmi kirekesztettségtől menthetjük meg a fiatalokat, de fontos lépést teszünk az európai gazdasági növekedés beindítása felé is.

Az európai szocialisták célja, hogy az uniós állam- és kormányfők mielőbb elkötelezzék magukat az ifjúsági garanciára szánt források növelése mellett.

Most kell cselekednünk! Az óra már ketyeg...

Egyenlő munkáért egyenlő bért: itt az idő!

Az Európai Szocialisták Pártja Nőszervezete az elmúlt héten Szófiában tartotta éves konferenciáját, ahol egy figyelemfelhívó kampány elindítását jelentettük be, amelynek témája a nők és férfiak közötti fizetésbeli különbségek visszaszorítása. Itt az idő, hogy bezárjuk a bérollót: ugyanazért a munkáért mindenkinek ugyanakkora fizetés jár, függetlenül attól, hogy női vagy férfi munkavállalóról van-e szó.

A most elindított figyelemfelhívó kampányunk nem előzmények nélküli: 2007-ben már folytattunk egy sikeres kampányt hasonló témában. Ennek eredményeként a bérolló jelensége felkerült az uniós intézmények politikai napirendjére: átfogó európai uniós felmérés készült és létrehoztuk az Egyenlő Bérezés Európai Napját, amelyet azóta minden évben azon a napon tartunk, ameddig a nőknek “tovább” kell dolgozniuk, hogy elérjék a férfiak előző évi fizetési szintjét. Ez idén egyébként február 29-re esett, azaz az európai nőknek 59 nap többletmunkát kellett elvégezniük férfi kollégáikhoz képest.

Mindezek mellett azt sem felejthetjük el, hogy az alacsonyabb bér szükségszerűen alacsonyabb nyugdíjakhoz is vezet: jelenleg Európában átlagosan 39 százalékkal marad el a nők nyugdíja a férfiakétól.

Fontos leszögezni, hogy - bár 2007-et követően más témákban is indítottunk kampányt - a bérolló csökkentésére irányuló munkánk azóta is folyamatos, jóllehet kevésbé látványosabb volt. Az uniós szintű, illetve tagállami szakmai szervezetekkel való megbeszélések mellett a politikusokkal való egyeztetéseink során igyekeztünk megszerezni uniós döntéshozatali rendszer támogatását a szükséges intézkedésekhez.

A most indított kampányunk azonban az eddigi munkánkat három új célkitűzéssel egészítettük ki:

1. Javaslatot teszünk egy olyan, a nemek közötti bérolló csökkentését ellenőrző uniós rendszer felállítására, amely felügyelné, hogy a bérolló mértéke minden korosztályra lebontva évente 2 százalékkal csökkenjen. Ez a rendszer szorosan kapcsolódna az Európa 2020 stratégiához és az uniós szintű gazdasági kormányzás egyéb mechanizmusaihoz. 
2. Ezen túlmenően szeretnék elérni, hogy szigorúbban ellenőrizzék az esélyegyenlőségi és diszkrimináció ellenes előírások átültetését, és szükség esetén szankciókat lehessen kiszabni a nem teljesítő tagállamokra.
3. Célunk továbbá, hogy a 2014-ben felálló új Európai Bizottságban külön európai biztos foglalkozzon a nemek közötti esélyegyenlőség szakterületével. 

Szomorú és közismert tény, hogy a nőket a válság és az annak nyomán bevezetett megszorítások aránytalanul nagyobb mértékben sújtották. Félő, hogy a nemek közötti bérszakadék növekedni fog a következő években. Éppen ezért szükségesnek tartjuk, hogy az EU az eddigieknél nagyobb figyelmet fordítson erre a problémára.

A nők és férfiak egyenlő bérezésének elve már az 1957-ben aláírt Római Szerződésben megjelent, de a jelenlegi, 16,2 százalékos bérolló jól mutatja, hogy még ma sem sikerült azt elérni. Itt az idő, hogy ezen változtassunk!

Fiatalok nélkül nincs aktív demokrácia

Veszélyt jelent-e a demokráciára, ha a fiatalok elfordulnak a politikától? Brüsszelben az Európai Ifjúsági Fórum és az Euranet Plus európai rádióhálózat erről a témáról szervezett rádióvitát, amelyen valamennyi nagy európai párt képviselője, valamint Andor László, a foglalkoztatásért és szociális ügyekért felelős európai biztos barátom is részt vett. Az Európai Szocialisták Pártját én képviseltem.

A fiatalok részvételi aránya a legutóbbi európai választáson igen alacsony volt: a teljes népesség 43 százalékos részvételi arányával szemben, a 18-24 éves korosztálynak mindössze 29 százaléka élt választójogával. Meggyőződésem, hogy a fiatalok életére egyre nagyobb hatással vannak az uniós szinten hozott határozatok. Ezért a döntéshozatalba való bevonásuk kulcsfontosságú, hiszen ők a jelen, nem csak a jövő nemzedéke. A fiatalabb korosztálynak is éreznie kell, hogy döntéseinek súlya van, és azokért felelősséggel tartozik. Mi, európai szocialisták, hiszünk az aktív demokráciában, ahol a választópolgárok részesei a döntések meghozatalának. Kiváló példa erre az európai szocialisták által javasolt ifjúsági garanciaprogram, amelynek kidolgozása során, az ESZP ifjúsági szervezetével, a téma legkiválóbb szakembereivel és civil ifjúsági szervezetekkel, korosztályukat jól ismerő fiatalokkal működtünk együtt. 2013 az EU állampolgárainak éve, de itt tenném hozzá, hogy minden év róluk kell, hogy szóljon, s ebben kiemelt figyelmet kell szánnunk a fiataloknak. Álljunk ki közösen az európai értékek mellett! „A Te jövőd a Mi jövőnk!” – ez legyen a közös mottó!

Az Európa-szerte megfigyelhető, megszorításokra alapuló jobboldali politika megbukott, s kiábrándította az embereket. Sajnos hazánkban az átlagosnál is elszomorítóbb a helyzet, hiszen Orbán Viktor és kormánya folyamatosan aláássa a demokráciát. A félelemre épít, miközben gátlástalanul kizsákmányolja és becsapja magyar népet, hogy saját klientúrája zsebét tömje tele; „trafikolnak”. Ebből az apátiából szeretnék az európai szocialisták felrázni az embereket, s egy szabadságon, egyenlőségen, és nem utolsó sorban munkahelyteremtő gazdasági intézkedéseken alapuló demokráciát kívánnak építeni, ahol a bérből, munkából élők tisztességesen meg tudnak élni. A fejlődés, munkahelyek teremtése elengedhetetlen, hiszen ma Európában a fiatalokat érinti leginkább a munkanélküliség. Több mint 5,6 milliónyian vannak jelenleg.

Magyarországon jelenleg a szakmát, diplomát szerző fiatalok 30 százaléka munkanélküli. Ebből következően, a fiatalok esetében különösen nagy az elszegényedés veszélye. Sajnálatos tény, hogy a legtöbbje akaratán kívül kerül ebbe a helyzetbe. A legáltalánosabb tényező, hogy számos fiatal szakképzetlenül, iskolai tanulmányait félbehagyva kerül ki az iskolából, így a munkaerő-piaci lehetőségei rendkívül lecsökkennek. Erre persze a Fidesz-kormány kiszámíthatatlan gazdaságpolitikája is rátesz. Sorra vonulnak ki a külföldi vállalatok, a magyar vállalkozások pedig tönkremennek. Így a kormány gyakorlatilag 500 ezer honfitársunkat üldözte el az országból. Azokat, akik a munka reményében külföldre vándoroltak. Az MSZP világos programot alkotott a fent említett problémák kezelésére. Esélyegyenlőség, bővülő foglalkoztatás és intelligens társadalom a jelszavai ennek a vitairatnak, amely letölthető a párt honlapjáról is.

Ha a fiatalok hátat fordítanak a politikának, az az unió hitelességét, és végső soron az európai integráció eddigi eredményeit is veszélybe sodorja. Éppen ezért, az a véleményem, hogy gátat kell szabnunk – a gyakran szélsőséges – euroszkeptikus pártok térnyerésének, és meg kell erősíteni az európai intézményekbe és az uniós együttműködésbe vetett bizalmat. Ehhez a társadalmi igazságot és az egyenlőséget kell az európai projekt középpontjába állítani, valamint a választásokon olyan jelölteket indítani, akik a társadalom valós összetételét tükrözik. Ezen a programon dolgozik az Európai Szocialisták Pártja is. Az Európai Szocialisták Pártja megértette az üzenetet, s ezért megduplázza fiatal, 40 év alatti képviselőjelöltjei számát a jövő évi választáson, és az újonnan felállított Progresszív Akadémia révén, további szellemi támogatást nyújt a fiatal jelölteknek.

A rádióvita után az elnoksegtudositoi.eu szerkesztői is készítettek velem egy videó-interjút, amelyet az alábbi linken lehet megtekinteni:

A nők és a válság: az esélyegyenlőség nem a probléma, hanem a megoldás része

Kétnapos rendezvényt tartott Dublinban az Európai Szocialisták Pártja (ESZP) Nőszervezete (PES Women) és az ír Munkáspárt Nőszervezete amelyet Emer Costello és Nessa Childers ír európai parlamenti képviselő kollégáimmal szerveztünk az esélyegyenlőség gazdasági válságból való kilábalásban betöltött szerepének nyomatékosítása érdekében.

@zgurmai_en @emercostello @nchildersmep @sineadmahern opening 2-day @pes_women Labour Women event in Dublin twitter.com/PES_Women/stat…

— PES Women (@PES_Women) 2013. március 22.

Határozott álláspontunk, hogy a válság nem szolgálhat indokul az esélyegyenlőségi célkitűzések háttérbe szorítására. Újra kell értékelni a jellemzően női munkavállalókat foglalkoztató szektorok szerepét, és arra kell ösztönözni a nőket, hogy olyan, ígéretesen fejlődő területek felé forduljanak, mint a tudományok, a matematika, a műszaki tudományok, a technológia – ideértve az új technológiákat és a kutatásokat, amelyeket elengedhetetlenek a dinamikusan fejlődő zöld gazdasághoz. Emellett fontos lenne a nők vállalkozó szellemének kibontakozása is.

A gazdasági válság, és a konzervatív kormányok ezt követően bevezetett megszorító intézkedései a nőket aránytalanul nagyobb mértékben érintették, mert a kormányzati költségcsökkentések főként a nőket foglalkoztató szektorokra és a főként nőket ellátó közszolgáltatásokra (oktatás, egészségügy, szociális szolgáltatások) terjedtek ki. Meg kell állítanunk ezt a folyamot, amelyre kész terveket dolgoztunk ki.

E célkitűzésünk megvalósítása érdekében az ESZP, a PES Women és az Ifjú Európai Szocialisták (YES) – az ír EU-elnökség támogatásával – az ifjúsági garancia mielőbbi megvalósítását sürgetik. Az ifjúsági garancia eszköze ösztönzi a foglalkoztatást, és megkönnyíti a munkaerő-piacra való a fiatal nők számára a bejutást, miközben hozzájárul az oktatásban tapasztalható nemi szegregáció felszámolásához és új készségek elsajátításához.

A PES Women továbbá úgy döntött, hogy kampányt indít a nemek közötti fizetésbeli különbségek felszámolására, valamint a nők alkalmazásának ösztönzésére. A nőknek a munkaerő-piacon már eddig is többszörös diszkriminációval kellett szembenézniük a foglalkoztatásnál, a munkakörülményeknél és a bérezésnél. A válság tovább rontott ezen a helyzeten. A nők foglalkoztatottsági rátája 62 százalékos, miközben a férfiak körében ez az érték 75 százalék, amely már megfelel az Európa 2020 stratégiában megfogalmazott célkitűzésnek. A nemek közötti bérolló 16,2 százalékos, amely a nők 59 napi ingyenmunkájával ér fel.

 

Az Európai Szocialisták Pártja felszólítja az Európai Bizottságot és a Tanácsot, hogy intézményesített formában kövessék figyelemmel a bérolló bezárása érdekében hozott nemzeti szintű intézkedéseket, hogy a fizetésbeli különbségek valamennyi tagállamban minden korosztály esetében évente két százalékponttal csökkenjenek. Az ESZP sürgeti továbbá, hogy az esélyegyenlőségi portfóliót önálló európai biztos felügyelje, elősegítve antidiszkriminációs és az esélyegyenlőségi jogszabályok megfelelő megvalósítását – szükség esetén visszatartó erejű szankciók kiszabásával nemzeti és európai szinten egyaránt.

A bérollónak meg kell szűnnie Európában!

Dr. Gurmai Zita, az Európai Szocialisták Pártja Nőszervezete elnökének, és Szergej Sztanisev, az ESZP elnökének közös cikke

Március 8-án a Nemzetközi Nőnapot ünnepeljük.

Ez a nap remek alkalom arra, hogy megemlékezzünk azokról a harcokról, amelyeknek eredményét ma Európában a nők és férfiak egyenjogúságaként tartják számon. Bár a bátor nők – és férfiak – mozgósítása a múltban kulcsfontosságú volt ahhoz, hogy a mi generációnk már egy olyan társadalomban nőhetett fel, ahol az egyenjogúság meghatározó elv, ez korántsem jelenti a harcok végét.

A munkaerőpiac például továbbra is egyenlőtlen, mert a foglalkoztatott nők aránya csak 62 százalék, a férfiak 75 százalékával szemben. A válság, amelyben jelenleg élünk, szintén másképp hat a nőkre. A konzervatívok által bevezetett megszorítások szigorú elvonásokat eredményeztek a közszférában, amely a legnagyobb számban foglalkoztatja a nőket, és elsősorban segíti helyzetük javítását. Végül, de nem utolsósorban, az egyetemet végzettek 60 százaléka nő, ám a bérolló mértéke Európában jelenleg is 16,2 százalék. Ez azt jelenti, hogy egy nőnek évente két hónappal többet kell dolgoznia azonos pozíciójú férfi kollégája fizetéséért – teljesen ingyen!

Rajtunk a sor, hogy biztosítsuk a valós egyenlőséget, és ne tűrjük tovább a nemi alapon történő megkülönböztetést!

Ezért – miközben a héten a Nemzetközi Nőnapot ünnepeljük – az Európai Szocialisták Pártja konkrét lépések megtételére szólít annak érdekében, hogy Európa megbirkózzon a bérollóval.

Hiába tiltják uniós törvények az egyenlőtlen bérezést, mégsem tartják be, amit kiválóan példáz a 16,2 százalékos különbség a két nem fizetése között. Ebben az értelemben az Európai Szocialisták Pártja azt javasolja:

• vezessenek be bérolló vizsgálatot, hogy ellenőrizhessük, minden tagállam elkötelezett-e ennek csökkentésében;
• minden tagállam korra való tekintet nélkül, csökkentse a bérollót évi 2 százalékkal, progresszív és mérhető módon, amíg el nem érjük az egyenlő munkáért egyenlő bér elv érvényesülését.

Nők a gazdasági válságban

Az Európai Parlament nőjogi és esélyegyenlőségi szakbizottsága eheti ülésén az általam készített, a nemek közötti esélyegyenlőség elvének érvényesüléséről szóló jelentésen kívül, megvitatott egy másik fontos és aktuális jelentést, amelynek elkészítésében a szocialista-demokrata frakció árnyék-jelentéstevőjeként veszek rész.

Elisabeth Morin Chartier francia néppárti képviselőtársam a nők és a gazdasági válság témájában készített jelentése olyan témát dolgoz fel, amelyről gyakran beszélünk az EP-ben, de a Parlamenten kívül is.

A válságnak nemcsak a gazdaságban, a munkaerő-piacon, a pénzpiacokon vagy a szociális ellátásban vannak következményei, hanem a nemek közötti esélyegyenlőségben is. Ezért elengedhetetlennek tartottuk, hogy a válság hatását a nemek közötti esélyegyenlőség szempontjai szerint vizsgáljuk. Ez alapja lehet a megfelelő szakpolitikai döntések meghozatalának.

A témát azért is kiemelt fontosságúnak tartom, mert csak megfelelő adatok birtokában tudunk megoldást találni a „csendes válság” problémájára. Azaz arra a jelenségre, hogy a nőket válság jobban sújtja a férfiaknál, mert a legkiszolgáltatottabb csoportokban felülreprezentáltak – például az alacsony jövedelműek, a kisnyugdíjasok, vagy az egyedülálló szülők körében. Természetesen a válság nem egyedüli okozója ennek a problémának, de jelentősen felnagyította a meglévő egyenlőtlenségeket: a nemek közötti fizetés- és nyugdíjkülönbségeket, a munka és a családi élet összeegyeztethetőségének gondját, nők túlsúlyát az alacsony presztízsű szakmákban – és még sokáig folytathatnánk a sort...

A megalapozott, hatékony intézkedések kialakításához mindenekelőtt megbízható és részletes adatokra lenne szükségünk a megszorító intézkedések nemekre gyakorolt hatásáról, hiszen pontosan ismernünk kell a válság következményeit.

Természetesen vannak olyan intézkedések, amelyeknek pozitív hatását már most előre tudjuk vetíteni. Ilyen az esélyegyenlőségi szemlélet alkalmazása valamennyi szakpolitikában, a szakmai továbbképzés szerepe, az Európai Szociális Alap felhasználhatóságának bővítése, valamint a női vállalkozók ösztönzése – különös tekintettel a zöld gazdaságra.

A gazdasági életbe újból bekapcsolódó nők révén, nemcsak a saját családjuk bevétele fog emelkedni, de a fogyasztás növekedésével, hozzájárulnak a gazdaság fellendüléséhez is. Ezért a válság által leginkább sújtott, legkiszolgáltatottabb társadalmi csoporton segíteni nemcsak erkölcsi kötelesség, hanem gazdasági szükségszerűség is Európa számára.

Saját erőből vezetővé válni - A nők készek a megmérettetésre!

Az elmúlt héten részt vettem annak az új adatbázisnak az elindításán, amely már most 8000 olyan magasan kvalifikált nő nevét tartalmazza, akik alkalmasak tagnak az európai nagyvállalatok vezető testületeibe.

Szigorú, az európai nagyvállalatok által megszabott feltételeknek kell megfelelniük azoknak, akik bekerülnek ebbe az adatbázisba.

A kezdeményezést rendkívül jó ötletnek tartom, mivel korábban már az Európai Szocialisták Pártja Nőszervezete is tett hasonló kezdeményezést. Ahogyan azt korábban már többször kifejtettem, a nemi kvóták jelentik a leggyorsabb és leghatékonyabb megoldást a nők arányának növelésére a gazdasági döntéshozatalban. A kvóta azonban önmagában nem csodaszer, ezért azt további kiegészítő intézkedéseknek kell követniük, amelyek segítik a cégeket az igazságos és kiegyenlített nemi arányok elérésében.

Éppen ezért ez és az ehhez hasonló adatbázisok hasznos eszközök lesznek a cégek számára a kompetens női munkaerő kiválasztásához. Norvégiában, amely az elsők között, 2005-ben fogadott el kötelező erejű kvótaszabályozást, három online adatbázis is működik, nagyban hozzájárulva a női vezetők arányának növekedéséhez.

A diplomát szerzők hatvan százalékát kitevő nők tudásuk, képességük és tehetségük alapján sikeresen helyt tudnak állni a férfiakkal folytatott versenyben. Ez az adatbázis egyenlő kiindulási feltételekt és nagyobb átláthatóságot biztosít számukra.

A 8000-es kezdeti létszám kétségkívül igen figyelemreméltó, ugyanakkor ennek a számnak tovább kell emelkednie. Fontos, hogy a kezdeményezés befogadó maradjon, nyitva álljon az üzleti iskolákat elvégzőknek, de azoknak is, akik saját vállalkozásukat irányítva tettek szert értékes tapasztalatokra. Nekünk itt a progresszív oldalon minden európai nő érdekét szem előtt kell tartanunk, és küzdenünk kell az esélyegyenlőségért - nemcsak a nemek között, de a nők között is!

A francia kormány esélyegyenlőségi intézkedései

A szociálpolitika olyan terület, ahol a tagállamok meglehetősen szűk hatásköröket ruháztak az Európai Unióra. Éppen ezért, itt kiemelt szerep jut a nemzeti szintű intézkedéseknek, mert egy-egy tagállam legjobb gyakorlata könnyen követendő példává válhat az EU más tagállamai számára.

A francia szocialisták májusi választási győzelmében fontos szerepet játszott, hogy a kampányuk során az esélyegyenlőségi kérdések végig kiemelt helyen szerepeltek. Nagy örömmel látom, hogy az új francia kormány valóban kiemelten kezeli a területet, és bár még csak fél év telt el Francois Hollande hivatalba lépése óta, már most több fontos intézkedést sikerült megvalósítaniuk.

Az elmúlt hetekben Najat Vallaud-Belkacem nőjogi miniszter több olyan intézkedést jelentett be, amelyek a munka és a családi élet összeegyeztetését, a bérolló csökkentését valamint a nők elleni erőszak és a nemi alapú sztereotípiák visszaszorítását szolgálják.

A nemi alapú sztereotípiák visszaszorítását szolgáló komplex intézkedéscsomag az iskolai nevelést, a médiát és a munkaerő-piacot is érinti. Kísérleti jelleggel, néhány iskolai kerületben az ötödik osztálytól kezdve, gyerekeknek szóló figyelemfelhívó és tájékoztató programokat indítanak. A cél az, hogy az esélyegyenlőség fontosságát már a középiskola előtt tudatosítsák a gyerekekben. Rendkívül fontosnak tartom, hogy az esélyegyenlőségi szemlélet az oktatás minden szintjén megjelenjen, ugyanakkor az oktatásban részt nem vevőkre is gondolni kell. Éppen ezért helyes törekvés, hogy a médiában megjelenő nőképen is változtatni szeretnének. A tervezett szabályozás szerint, a reklámokat felügyelő testület felértékelné azokat a hirdetéseket, amelyek nem a sztereotíp nőképet közvetítenék. Ezeket a törekvéseket szolgálná a női sportok népszerűsítése is a közszolgálati tv-csatornákon.

A nők munkaerő-piaci helyzetének javítását szolgáló intézkedések közül ezidáig a nemek közötti fizetésbeli különbségek fokozott figyelemmel kíséréséről, a szülési szabadság időtartamának növeléséről, és a három éven aluli gyermekeknek biztosított ellátások javításáról született döntés.

Novemberben globális cselekvési tervet indítottak a nők elleni erőszak áldozatainak megsegítése érdekében, és újjáélesztették a témával foglalkozó minisztérium-közi együttműködési bizottságot is, amelynek 12 év óta ez volt az első ülése. A néhány hete bejelentett globális cselekvési terv fontos intézkedéseket tartalmaz a nők elleni erőszak visszaszorítása érdekében. Központi telefonvonalat állítanak fel, ahol az áldozatok jelentkezését várják. Emellett több mint ötezer menedékházból álló rendszert építenek ki, amelynek harmadát kifejezetten azoknak a nőknek fogják fenntartani, akiknek el kellett menekülniük otthonukból. Kiemelt helyen szerepel közvélemény tájékoztatása is: 2013-ban figyelemfelhívó kampányokat indítanak, valamint javítják az áldozatok és az őket ellátó közalkalmazottak (rendőrök, orvosok, nővérek stb.) tájékoztatását is. A jövőben fokozottabb figyelmet fordítanak arra is, hogy a rendőrségi panaszok valóban eljussanak a megfelelő igazságügyi szervhez.

Bízom benne, hogy a franciaországi intézkedések követendő például fognak szolgálni más európai országok számára is.

Egyenlő bér – Kinek fontos?

A fenti címmel rendeztek október kilencedikén konferenciát a budapesti Európai Ifjúsági Központban, amelyre a Friedrich Ebert Alapítványnak, a Budapesti Corvinus Egyetemnek, valamint a Mona Alapítványnak köszönhetően én is meghívást kaptam. Rendkívül fontos és sajnos még mind a mai napig nagyon aktuális a téma, amelyet e konferencia körbe jár. Mivel európai parlamenti kötelezettségeim nem tették lehetővé, hogy személyesen adjak elő – aznap az alkotmányügyi bizottságban árnyék jelentéstevőként vitáztam Maroš Šefčovičcsal az európai pártszabályozásról -, így rendhagyó módon videó-üzenetben osztottam meg gondolataimat.

Miről van szó pontosan? A férfiak és nők között meglévő bérszakadéknak több, egymással szorosan összefüggő oka van. Az első a szegregáció. A nők gyakran dolgoznak olyan ágazatokban, amelyet a társadalom kevéssé becsül és így rosszabbul is fizeti őket. A nők csaknem fele, több mint 40%-a dolgozik az egészségügy, az oktatás és a közigazgatás területén, arányaiban kétszer annyian, mint a férfiak ugyanezekben az ágazatokban.

Míg e méltánytalanul alulértékelt területeken túlreprezentáltak, addig a vállalatok irányításában megdöbbentően alacsony a nők aránya. Nem véletlen, hogy az Európai Bizottság is elkezdett foglalkozni a problémával. Nagy nyilvánosságot kapott Viviane Reding, jogérvényesülésért, alapvető jogokért és uniós polgárságért felelős biztos kezdeményezése, amelyben kötelező kvótákat javasol a nők vállalatirányításban betöltött arányának javítására. Noha a kezdeményezésnek vannak olyan elemei, amelyekkel nem értek egyet 100%-ban, az elvet mindenképpen támogatni tudom, sőt, a paritás kell, hogy legyen a végső célunk.
Sajnos a magyar kormányzat részéről a kezdeményezés már a részletes ismertetés előtt elutasításba ütközött, nem véletlenül fordultam nyílt levélben Balog Zoltánhoz, az emberi erőforrások miniszteréhez. Igyekeztem párbeszédet kezdeményezni vele, de válaszából legnagyobb sajnálatomra kiderült, hogy szerinte ezzel a kérdéssel nem európai szinten kell foglalkozni. Nem hagytuk annyiban a dolgot, négy országgyűlési képviselőtársam javaslatot nyújtott be, amely tagállami szintű fellépést kezdeményez, de azt az Országgyűlés elutasította.

A bérek közötti egyenlőtlenség második meghatározó pillérét a még mindig létező sztereotípiák alkotják. Az előítéletek hatással vannak a nők pályaválasztására, de ugyanide tartozik a tény is, hogy a nők sokkal gyakrabban csökkentik a munkaidejüket, vagy lépnek ki a munkaerőpiacról, mint a férfiak, annak érdekében, hogy gondozási feladatokat lássanak el.

A második pont el is vezet minket a problémák harmadik nagy csoportjához, amelyek akkor jelentkeznek, amikor a nők munkájukat, karrierjüket és magánéletüket szeretnék összeegyeztetni. Jelentősen több nő, mint férfi választja a szülői szabadságot, helyzetüket tovább súlyosbítja a gyermekgondozási intézmények hiánya. A gyermekes nők európai foglalkoztatási rátája kiábrándító: míg a gyermekes férfiak 91,4%-a, addig a nőknek csupán 62,4% dolgozik. Arról nem is beszélve, hogy a részmunkaidős munkavállalók háromnegyede is nő: minden harmadik nő, a férfiaknak azonban csak 8%-a dolgozik így.

Miért van az, hogy noha az Európai Unió immár több mint ötven éve, a Római Szerződés aláírása óta küzd az egyenlő munkáért egyenlő bért elvéért, sőt, már törvényellenessé is tette az alacsonyabb bért, még mindig vannak tagállamok, ahol létező valóság a bérszakadék? Legkirívóbb példa erre Észtország, ahol a nők átlagosan 27%-kal kapnak alacsonyabb fizetést ugyanazért az elvégzett munkáért, mint férfi társaik!
Az Európai Szocialisták Pártjának Nőszervezete – amely szeptember végén elsöprő többséggel, ötödik alkalommal is elnökéül választott – már 2007-ben kampányt indított „Bérolló, zárjuk be!” címmel. Szervezetünk egy befogadó társadalom feltételeinek megteremtéséért dolgozik, amelyhez elengedhetetlen, hogy ne csak a férfiak, de a nők is ugyanolyan esélyeket élvezzenek az élet minden területén, beleértve a munka világát is. Nem véletlen, hogy társaimmal fáradhatatlanul a politikai döntéshozatal napirendjén tartjuk a kérdést. Ennek egyik eredménye volt az idén második alkalommal megrendezésre került Egyenlő fizetés napja, amelynek eléréséért komoly harcokat kellett vívnunk az Európai Bizottsággal. Végül sikerült elérni célunkat és nemzetközi nappá tenni.

Ahhoz, hogy eredményeket tudjunk elérni, elengedhetetlen a már meglévő jogszabályok betartatása is, az Európai Bizottság határozottabb fellépése, a tagállamok szorosabb együttműködéséről nem is beszélve.
Ez ügyben természetesen az Európai Parlament sem tétlenkedik. Idén májusban Bauer Edit képviselőtársam jelentése alapján állásfoglalást fogadtunk el, amelyben ajánlásokat teszünk a Bizottságnak a női és férfi munkavállalók egyenlő munkáért járó egyenlő díjazása elvének alkalmazásáról, új intézkedéseket kérünk a Bizottságtól, valamint felszólítjuk a nemzeti parlamenteket a fokozott együttműködésre és új megközelítések kidolgozására. Hangsúlyoztuk, hogy a már meglévő jogszabályokhoz hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat kell társítani, amelyek lehetnének például pénzbüntetés, közigazgatási bírság, valamint állami kedvezményekből és támogatásokból való kizárás is.

A nők munkaerő-piaci esélyegyenlőségéhez a bérolló „bezárásán” keresztül vezet az út. Nem hagyhatjuk, hogy a válság akadályozzon bennünket ebben, vagy eszközül szolgáljon a kérdés szőnyeg alá söprésében. Sőt! A nők munkaerejére most van a legnagyobb szükség ahhoz, hogy kilábaljunk a válságból, de ezt a gazdasági lehetőséget csak úgy lehet kiaknázni, ha a nők azonos feltételekkel indulnak a munka világában is és nem hat napot kell dolgozniuk a férfiakéval megegyező fizetésért.

Egyre távolabb Európától

Május elseje a munka ünnepe, és az Európai Unióhoz való csatlakozásunk évfordulója is.
Ünneplés helyett most arról kell beszélnünk, hogy az Orbán-kormány csonkítja a dolgozók jogait.
A kormány csökkenti a műszakpótlékot, és csorbítja a munkavállalói jogokat. A közmunkások bérét 47 ezerre csökkentették, mondván: „biztosan” meg lehet élni ennyiből.

Az ígért egymillió munkahelyből nem sokat látunk: A kormányváltás óta kétezer munkahely sem jött létre. Havonta mindössze 95! Ha így haladunk, akkor 880 év kell az egymillióhoz! Pedig Orbán Viktor büszkén ünnepelte az MSZP-kormány által idehozott Mercedes-gyár megindulását…



A Fidesz vezette kormány eközben elkezdte kivezetni hazánkat Európából.

Míg Európában erősítik önkormányzatokat, addig a Fidesz kiüresíti azokat. Az új önkormányzati törvényüket még a jobboldali néppárti frakció is elítélte.

Míg Európában a tömegközlekedés fejlesztése az irány, addig nálunk minden hetedik vonatot leállítottak. Nekem nagyapám és édesapám is vasutas volt. Nagyon fájnak az ötletszerű megszorítások az utasok kárára. A nem-létező megtakarításokból pedig nem fog jutni a fejlesztésre. A fővárosban kiderült: a BKV csak adóemelésekkel és a kedvezmények megvonásával kerülheti el a Malév sorsát. Jövőre pedig állami pénzelvonás elé néz minden nagyváros közlekedése. Nem ezt ígérték!

Míg Európában az élethosszig tartó tanulás a cél, addig nálunk leviszik a tankötelezettség korhatárát. Pedig köztudott, hogy Magyarországon az alapfokú végzettségűeknek 40 százaléka sem tud dolgozni. Itt a legnagyobb az elmaradásunk Európától.

Míg Európában a felsőoktatás bővítése az irány, addig nálunk elveszik a továbbtanulás esélyét a szegényektől és a középosztálytól. A brutális tandíjak ötletét egy drága diákhitellel próbálják eladni. Négy évvel a tandíjellenes népszavazás után most fizetőssé tették például a jogászképzést. Orbán Viktor, Kövér László és Áder János vidéki fiúkként elvégezhették a jogi kart – most becsuknák a kapukat sorstársaik előtt. Vajon szembe tudnának-e nézni húszéves önmagukkal, amikor még fiatalok voltak és demokraták?

Míg Európában egyre több a női vezető és képviselő, addig Magyarországon nem nő a számuk. Itt az MSZP-nek is van tennivalója. De biztató, hogy a legutóbbi két időközi országgyűlési választáson a párt jelöltjei nők voltak. A múlt héten pedig egy fiatal nőt, Lendvai Annát delegált a párt a fővárosi közgyűlésbe.
Míg Európában a munka és a család összeegyeztethetőségén dolgoznak – addig a Fidesz lehetővé tette a GYES-en lévő kismamák kirúgását is. Európában a munkavállalást színvonalas gyermek gondozással segítik. Meglepő, de tény: ez nemcsak a gazdaságot, hanem a gyermekvállalást is növeli. Svédországban egy nőre másfélszer annyi gyermek jut, mint hazánkban. Kétgyermekes anyaként üzenem Semjén Zsoltnak: Nem a KDNP-s kényszermódszerektől fog több gyerek születni!


Míg az Európai Unió letörte a nemzetközi mobil-díjakat, addig a kormány durván megadóztatja a telefonálást. S ezt is csak azért vezetik be, hogy ne kelljen visszavonni az igazságtalan egykulcsos adót. A 21. században Orbán Viktor szerint sokkal fontosabbak az adómentes pálinka és a stadionépítés, mint a mobiltelefon. A gazdaságban kiszámíthatóságra lenne szükség. De úgy tűnik, beszámíthatóság sincs.
Míg Európában a spekulációt adóztatnák, addig a Fidesz a sárgacsekk-adóval az átlagembereket sújtaná. Orbán Viktor hazudik, hogy az uniós szabályozás miatt kellene így kivetni ezt az adót, Európában sehol nincs ilyen adó. A magyar kormányfő ebben Bolívia és Pakisztán példáját követné…

Hosszan lehetne sorolni a példákat. Ezek erősítik a gyanút: a Fidesz komolyan gondolja, hogy az unión kívül is van élet.

Május elseje üzenete azonban éppen az, hogy a jogaikért küzdő dolgozókat nem lehet hosszan elnyomni. 2014-ben fordulat lesz Magyarországon! Visszaadjuk a munka és munkás becsületét!

A Magyar Szocialista Párt majálisán elhangzott beszédem szerkesztett változata.

Kétezren az ESZP Progresszív Konvencióján

Az elmúlt hét - EU-AKCS Közös Parlamenti Közgyűlésen kívüli - másik jelentős eseménye az Európai Szocialisták Pártja brüsszeli  Progresszív Konvenciója volt. A kétnapos, egész Európára kiterjedő, nyitott ötletbörze egyedülálló lehetőséget kínált az előttünk álló legfontosabb társadalmi és gazdasági kihívások megvitatására. Szerte Európából közel 2000 kutató, civil szakember és politikus érkezett, akik kerekasztal-beszélgetéseken és munkacsoport-üléseken mondhatták el véleményüket arról, milyen választ kell adni ezekre a kérdésekre egy modern, európai, szociáldemokrata pártnak. Európai szintű párt nem szervezett még ekkora rendezvényt.

A Konvenciót megelőzően az ESZP vezetőségi testülete, a  PES Council is összeült, ahol megválasztottuk a távozó elnökünk, Poul Nyrup Rasmussen utódát. Az ESZP új, ideiglenes elnöke az egykori bolgár miniszterelnök, Szergej Sztanisev lett. Szombaton alkalmam volt hatszemközt találkozni velük, ahol megköszöntem Poul munkáját és az esélyegyenlőség iránti elkötelezettségét. A PES Women elnökeként mindig számíthattam arra, hogy az ESZP felkarolja az esélyegyenlőségi szemlélet széleskörű érvényesítését célzó kezdeményezéseinket, és bízom benne, hogy új elnökünk is ezt az utat fogja követni.

A nemek közötti esélyegyenlőségről sok szó esett a hétvégi rendezvénysorozaton, hiszen ez az ESZP programjának egyik alapköve. Ugyanakkor kifejezetten  ilyen témájú rendezvényt is szerveztünk az Európai Progresszív Tanulmányok Alapítványa és a CEE Network for Gender Issues szervezetekkel együttműködve, amelyen az új gazdasági és társadalmi kihívásokhoz való alkalmazkodás szemszögéből vizsgálták meg a nők politikai szerepvállalásának kérdését.

A konvenció első napjára esett a nőket érő erőszak elleni küzdelem világnapja, amely alkalmából figyelemfelhívó kampányt rendeztünk az erőszakkal kapcsolatos tudatosság növelése és a megelőzés elősegítése érdekében.

Fontos, több beszélgetésen is előkerülő téma volt továbbá a fiatalok foglalkoztatottsági helyzete. A fiatalok munkanélküliségével foglalkozó munkacsoportunk bemutatta az elkészített jelentést, amelyben konkrét javaslatokat fogalmaztunk meg a helyzet javítása érdekében. Ifjúsági szervezetünk, az ECOSY pedig arról tartott egy beszélgetést, hogyan boldogulhatnak a fiatalok abban a világban, amit napjaink Európája kínál számukra. Érdekes beszámolókat hallottam az EU legkülönfélébb részeiből érkezett hozzászólóktól, így én inkább egy másik dimenzióra próbáltam ráirányítani a figyelmet: a generációk közötti együttműködés fontosságára. Ennek illusztrálására kiváló példát szolgáltatnak a PES Womenben is leggyakrabban előkerülő ügyek: az alulfizetett szakmákban a fiatal nők erősen felülreprezentáltak, amely később az alacsonyabb nyugdíjakban is vissza fog köszönni. (Erre a problémára igyekszik felhívni a figyelmet az év elején, az európai nyugdíjrendszerek esélyegyenlőségi szemléletű reformjáért indított kampányunk is.) A probléma megoldásához a politikai életben az esélyegyenlőséget kiemelten kezelő szociáldemokrata pártok térnyerésére van szükség, amelyhez a legutóbbi választási sikereink Dániában, Franciaországban és Németországban bíztatóak. Mindez azonban önmagában nem elég: szükség van arra is, hogy a generációk közösen, együttműködve, egymást meghallgatva dolgozzanak a probléma megoldásán. Ezt helyettük, helyettünk semmilyen politikai erő nem teheti meg, legfeljebb csak segíthetik. A konzervatív kormányok sorozatos esélyegyenlőség-ellenes intézkedéseit látva azonban az ESZP és az európai baloldal jelenti az egyetlen olyan politikai erőt, amely ezt felismerte és igyekszik előmozdítani.

A Progresszív Konvenció alkalmából fényképpályázatot is hirdettünk az Európai Szocialisták Pártja értékeinek témájában. 

Adjunk szót a migráns nőknek

Három mozgalmas New Yorkban töltött nap után izgatottan vágtam bele amerikai látogatásunk második felébe,amely egyben annak fő célja is volt. Ez egy két napos szeminárium volt, a FEPS rendezésében.  A szemináriumon részt vettek kutatók, akadémikusok és politikusok az óceán mindkét partjáról, hogy megosszák egymással nézeteiket és tapasztalataikat két témában: migráns, gondozási szektorban foglalkoztatott munkavállalók valamint a konzervatív feminizmus növekedése.

Ahogy a nyitóbeszédemben én is kiemeltem, az gondozási ágazatnak folyamatosan nő a jelentősége most, amikor öregedő, és olyan társadalommal kell szembe néznünk, amelyben mindennapos problémát jelent a magánélet és a szakmai karrier konfliktusa. De ez a rendkívül fontos ágazat is válságon megy keresztül: a nyugati és fejlettebb országokban munkaerőhiány van ezen a területen-legyen szó gyermekgondozásról, idősek ápolásáról, vagy orvosi ellátásról- és egy gyors demográfiai változáson megy keresztül, amelyek erős húzóerői a fejlődő országok számára, amelyben munkanélküliség, szegénység és strukturális problémák vannak. Ennek hatására új típusú migrációs hullámok jelennek meg a hiányok pótlására ebben a szektorban, amellyel viszont új egyenlőtlenségeket eredményeznek máshol.

Először is, nem szabad elhanyagolni a gondozási ágazat gender dimenzióját, beleértve ebbe a háztartásban végzett munkát. Hiszen a háztartási munkák 83%-át nők, illetve lányok végzik. Őket gyakran az anyaországban képezték nővérré, és/vagy ott foglalkoztatták. Bár ismeretes, hogy ez a migráció lehetőséget ad a liberalizációra és a fejlődő országokból származó nők gazdasági függetlenségének elérésére, de nem szabad elfelejtenünk, hogy ezek a nők gyakran végül nem elismert, szervezett és hivatalos munkát végeznek.

Éppen ezért kell felismerni a gondozói és a háztartásban végzett munka fontosságát. Mégis gyakran nem ismerik el őket gazdaság részvevőjeként, észrevehetetlenek, és hiányoznak azok a jogaik és védelmük, amelyekkel a többi munkavállaló rendelkezik. Ezért üdvözlöm a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Egyezményét a háztartásban dolgozókról, amelyet 2011. június 16-án írtak alá. Folytatni fogom az irányú tevékenységemet az PES-ben, amellyel nyomást gyakorlok az EU-ra illetve annak tagállamaira, hogy ratifikálják és tegyék a belső jog részévé ezt az egyezményt. Erre azért van szükség, hogy megérdemelt jogokat, teret és elismerést adjanak a migráns nőknek (akik nagy többségben vannak a háztartási alkalmazottak között), beleértve ebbe a szociális védelmet és a jogot, hogy csökkentsék a munkaidőt és a munkafeltételeket.

Emellett, a migráns nők többszörös megkülönbözetéssel és akadályokkal szembesülnek, mióta a fejlett világ migrációs politikája rendkívül szűk és korlátozó. Ugyanakkor világosan látszik, hogy a migráns nők nagyon sokkal járulnak hozzá a társadalomhoz és a gazdasághoz. Nem kellene foglalkoznunk a gondozási ágazatban tevékenykedők vízumával? Ez a terület egy központi kérdése a globális gazdaságnak, ezért figyelemmel kell lennünk a globális igazságosságra, amely szolidaritást és termelékenységet teremt.

Azt mondtuk, hogy nem szabad ösztönözni az egyenlőtlenségeket a fejlődő országokban azzal, hogy elvonjuk tőlük a magas színvonalú munkaerőt. Ezért szükségünk van olyan hosszú- és rövid távú stratégiákra a származást és rendeltetést illetően, hogy a migráció választás legyen, ne pedig a túlélés eszköze.

A napot Nancy Frazer előadásával zártuk, aki azt állította, hogy kell egy harmadik út a Palonyi féle piacosítás és szociális védelem mellet ahhoz, hogy új modellt hozzunk létre. Javaslata szerint a harmadik irány az emancipáció, ami több egyensúlyt és egyenlőbb személetet adna a társadalomnak és a globalizált világnak.

Hatékonyabb jogalkotás és esélyegyenlőség minden szakterületen

A hét az Európai Parlamentben és azon kívül (2011. szeptember 12-18.)

A szeptember különleges hónapnak számít az Európai Parlamentben: mivel évente 12 plenáris ülést tartunk, azonban augusztusban – a nyári leállás miatt – egy sincs, így szeptemberben két alkalommal is a francia városba utazunk. Az elmúlt héten került sor az elsőre, melynek során az uniós jogalkotás hatékonyságának növelése, az egyedülálló anyák helyzetének javítása és az esélyegyenlőségi szempontok általános, horizontális érvényesítése jelentették a szakterületeimhez kapcsolódó, legfontosabb napirendi pontokat. (Mindazoknak, akiket a más területeken történt fejlemények is érdekelnek, ajánlom figyelmükbe az EP honlapszerkesztői által készített kiváló anyagokat. Ezek rövid összefoglaló vagy részletes hírlevél formájában egyaránt elérhetőek.)

Kedden két, esélyegyenlőséggel kapcsolatos állásfoglalást fogadott el az EP: a nyugdíjkorhatárhoz közeledő nők helyzetével és a női vállalkozókkal foglalkozó jelentésekben az EP szorgalmazta, hogy több pénz és képzési program álljon rendelkezésre az ötven év felettiek munkaerő-piacon tartására és a női vállalkozók támogatására. Ezek a témák előkerültek a Juan Somaviával, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet vezetőjével tartott megbeszélésünkön is, amelyet a képviselőcsoportom szervezett.

Az elmúlt időszakban az uniós intézmények kiemelt törekvésévé vált a jogalkotás minőségének javítása, az adminisztratív terhek csökkentése és a jogszabályok helyes végrehajtásának biztosítása. Szerdán a Parlament három jelentést is elfogadott, amelyekkel az a célunk, hogy – a többi európai intézménnyel és a tagállamokkal együttműködve – fenntartsuk az ezen a téren kialakult lendületet. Úgy vélem, hogy európai döntéshozókként nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy az európai polgárok nem bíznak az uniós intézményekben, és bennünk sem. Ennek orvoslására a nyitottságon és a hatékonyságon kell javítanunk. Írásbeli hozzászólásomban a polgárok tájékoztatásának és a döntéshozatalba való bevonásának fontosságát hangsúlyoztam. Ez utóbbihoz jelentős segítséget nyújt az európai polgári kezdeményezés, amelyet néhány hónapon belül már használatba is vehetnek az európai polgárok. Nagyon fontosnak tartom, hogy a hátralévő rövid időt kihasználjuk arra, hogy a lehető legszélesebb körökkel megismertethessük az új eszközben rejlő lehetőségeket. Ehhez kapcsolódik, hogy az Európai Parlament informatikai szakemberi egy szűk körű beszélgetésen bemutatták azt a készülő programot, amellyel a polgári kezdeményezést fogjuk népszerűsíteni a potenciális felhasználók körében. Sajnos, erről több részletet egyelőre nem árulhatok el, de annyit talán igen, hogy a fejlesztők komolyan vették a felhasználóbarát működés szempontjait.

A bizottsági üléseink döntő többségét Brüsszelben szoktuk tartani, azonban esetenként Strasbourgban is sort kell keríteni ilyen találkozókra. Így csütörtökön a nőjogi és esélyegyenlőségi szakbizottság ülésezett, amelyen jelentést fogadtunk el az egyedülálló anyák helyzetéről, és eszmecserét tartottunk a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítéséről. Az egyedülálló anyákról szóló jelentés elfogadását az elmúlt hónapokban több konzultáció is megelőzte, ezek eredményeként sikerült progresszív, az anyák és gyermekeik szociális biztonságát leginkább elősegítő kompromisszumokat kialakítanunk, amelyek remélhetőleg a plenáris ülésen is megkapják a szükséges támogatást. A szavazások után áttekintettük a nemek közötti egyenlőség horizontális érvényesülésének helyzetét az uniós jogalkotásban. Arra kerestük a választ, kielégítő módon érvényesül-e ez a fontos alapelv valamennyi szakpolitikában. Ezen a téren jelentős előrelépésnek tartom, hogy az EP a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete (EIGE) módszertani támogatását is beépíti jogalkotási munkájába. Sok esetben a nemi esélyegyenlőséggel kapcsolatos cselekvési terveknél és stratégiáknál komoly hiány tapasztalható a megvalósítást és az eredmények nyomon követését illetően. Éppen ezért komoly szükség van az EIGE szakmai és módszertani támogatására, és több figyelmet kell fordítanunk a velük való együttműködésre.

A Strasbourgból való hazajutást egy közúti baleset nagyon megnehezítette: a Strasbourg és Frankfurt közötti távolságot több mint öt óra alatt sikerült megtenni, ami új negatív rekord. Remélem, hosszú ideig az is marad :-) Szerencsére a budapesti brit nagykövetség által szervezett pénteki konferenciára el tudtam jutni, annál is inkább, mert a fejlesztéspolitika egy érdekes vetülete került szóba: az új tagállamoknak az uniós fejlesztési politikában betöltött szerepe. Az EU-AKCS Közös Parlamenti Közgyűlés tagjaként magam is tapasztaltam, hogy az új tagállamok többségében, így Magyarországon is, problémát jelent a közvélemény alacsony fokú érdeklődése és érzékenysége a fejlesztéspolitika iránt. Ezen mindenekelőtt figyelemfelhívó kampányokkal lehetne javítani. Előadásomban emlékeztettem arra, hogy a fejlesztési együttműködésben való részvétel jogi és politikai kötelezettség az új tagállamok számára is. Közülük több helyen jelenleg is folyik a nemzeti fejlesztési stratégiák kidolgozása, tehát ez az időszak kulcsfontosságú a szakterület számára. Vitathatatlan ugyanakkor, hogy az új tagállamok többsége a közös uniós segélyezéshez csak szerényebb összeggel tud hozzájárulni, de ha ezt koncentráltan költjük el, a kis összeggel is látványos eredményt érhetünk el.
Most egy hét brüsszeli hét következik frakcióülésekkel, de két hét múlva ismét visszatérünk Strasbourgba.

A gyermekek nem válhatnak a konzervatív hozzáállás áldozatává!

A hét az Európai Parlamentben és azon kívül (2011. augusztus 29 - szeptember 4.)

A nyári szünetről Brüsszelbe visszatért Európai Parlamentet a magyarországinál lényegesen borúsabb időjárás fogadta. Azért ennek is megvolt a maga előnye: sokkal könnyebben lehetett a munkára koncentrálni :-)

Az eltelt héten szakbizottsági ülésekre került sor, amelyeken az őszi plenáris ülések napirendi pontjait készítettük elő. Így például a nőjogi és esélyegyenlőségi bizottságban több jelentés- és véleménytervezet is megvitattunk, és szavaztunk a 2012-es költségvetésről is. Ezen kívül kérdést intéztünk a Tanácshoz a szülési szabadságról szóló irányelvvel kapcsolatos legújabb fejleményekről. A jelenlegi gazdasági válságot és a tagállamok különböző szülési szabadságolási rendszereit figyelembe véve az Európai Parlament kész rugalmasan kezelni a kérdést, és szívesen együttműködne a Tanáccsal egy olyan megállapodás kidolgozása érdekében, amely megfelel az európai családok és az európai gazdaság igényeinek és elvárásainak. Az EP ennek érdekében hajlandó a kompromisszumokra, de csak olyan döntést tudunk elfogadni, amelyek valóban elősegítik a munka és a családi élet összeegyeztetését. Az EU 2020 stratégia által előirányzott 75%-os foglalkoztatási szint csak így érhető el. Remélem, ezt a Tanács is így látja, és kompromisszumkésznek fognak mutatkozni a legfontosabb kérdésekben, mint például a szülési szabadság hossza vagy a juttatás maximális összege.

A bizottsági ülésen túl az egyedülálló anyákról szóló, készülő jelentés szocialista árnyékjelentéstevőjeként eszmecserén vettem részt a többi képviselőcsoport témafelelősével. Többek között szeretném elérni, hogy a jelentés úgy határozza meg a család fogalmát, hogy annak számítson egy egyedülálló anya is a gyermekével. Ebben a kérdésben az Európai Néppárt sajnos ismételten konzervatív álláspontot képvisel, amely nem szolgálja a gyermekek érdekeit. Fontosnak tartom továbbá, hogy ez a jelentés kiterjedjen a gyermeknevelést megkönnyítő rugalmas munkafeltételek biztosítására.

A közlekedési és idegenforgalmi bizottságban az európai gazdasági növekedés és Magyarország fejlesztése szempontjából egyaránt kulcsfontossággal bíró kérdések kerültek elő. Az egységes vasúti térség átdolgozásáról tartott vitában emlékeztettem rá, hogy a szektor fejlesztése óriási jelentőségű mindazon - elsősorban keleti - tagállamok számára, amelyek személy- és áruszállító vasúti infrastruktúrája modernizálásra szorul. Ugyanakkor a befektetési feltételek és hatékonyság növelése az Unió egészének elemi érdeke: gondoljunk csak a széndioxid-kibocsátásra tett európai vállalásokra! Összehangolt európa fejlesztési stratégiára van szükség, csakúgy, mint az ülésen megvitatott másik téma, az európa űrstratégia esetében. Utóbbi esetében vélemény készítésére kaptunk felkérést az ipari, kutatási és energiaügyi bizottságtól. A közlekedés szempontjából a készülő uniós űrstratégia - többek között - azért jelentős, mert űrtechnológia segítségével forgalomirányítást és a közlekedésszabályozást biztonságosabbá és hatékonyabbá tehetjük.

A hét második felében magyarországi eseményekre kaptam meghívást, amelyeknek nagy örömmel tettem eleget. Csütörtökön Szegeden, a Közéleti Kávéház Baloldali Páholyában tartottam előadást “a magyarok becsülete Európában” címmel, ahol a magyar elnökség eredményeiről és az EP előtt álló feladatokról beszéltem.
Szombaton pedig - ahogy 2003 óta minden évben - a 18. kerületben vettem részt a szeptember első hétvégéjén sorra kerülő főzőversenyen. Az elmúlt 11 év során a Szeptember Fesztivál a főváros egyik legnagyobb gasztronómiai és kulturális fesztiváljává nőtte ki magát. Idén sajnos ez a 12 éves hagyomány megszakadt, azonban a helyi civilek Civil Piknik néven tettek kísérletet a kedvelt rendezvény megmentésére. És hogy milyen sikerrel? Arról árulkodjanak a lenti képek!

A demokráciával ellenséges volt a "parlamentbarát" elnökség

A hét az Európai Parlamentben és azon kívül (2011. július 4-10.)

Az elmúlt héten a nyári szünet előtti utolsó plenáris ülésre került sor Strasbourgban, azonban a  zsúfolt napirenden a vakáció közeledtét egyáltalán nem lehetett érezni. A plenáris üléseket elsősorban az EU Tanácsának élén lezajlódó “őrségváltás” határozta meg: a június 30-ával véget ért magyar és az azt követő lengyel elnökség tevékenységét, illetve programját értékeltük, és az utóbbi részletes bemutatása pedig megkezdődött a szakbizottságokban is. Emellett sikerült elfogadni egy olyan jelentést is, amely jelentősen előrendítheti a nemek közöti  esélyegyenlőség ügyét.

A féléves magyar elnökség zárásaként az Európai Parlament plenáris ülésén értékelte az elmúlt hat hónap politikai tevékenységét és eredményeit, ahol az elnökség nevében Orbán Viktor is felszólalt. Nem szeretném itt értékelni a magyar elnökség politikai munkáját (hiszen azt már több alkalommal is megtettem), azonban mindenképpen le kell szögeznünk: a magyar elnökség kimagasló szakmai munkát végzett, egy olyan időszakban, amely rendkívül fontos volt az Európai Unió számára, amelyért köszönet illeti az elmúlt hónapokban keményen dolgozó diplomatákat, szakembereket. Örülök annak is, hogy a magyar elnökség - ígéretének megfelelően - valóban “parlamentbarát” elnökségként végezte munkáját, amelynek köszönhetően a legtöbb kérdésben könnyen megállapodásra sikerült jutnunk. Jó lett volna, ha a demokratikus alapelvekkel is legalább ilyen barátságosnak bizonyult volna a politikai vezetés, és akkor az elnökség végét sem árnyékolta volna be a magyar alkotmányozást elmarasztaló határozat elfogadása.

A szerdai napon Donald Tusk lengyel miniszterelnököt láttuk vendégül, aki a július 1-jén hivatalba lépett lengyel elnökség programját ismertette. A lengyel-dán-ciprusi elnökségi trió munkaprogramját áttanulmányozva elégedetten láttam, hogy az az esélyegyenlőségre kiemelt figyelmet fordít. A program megállapítja, hogy a gazdasági növekedést és jólétet célzó stratégiákban elengedhetetlen az esélyegyenlőség alapelvének érvényesülése, és megnevez konkrét ügyeket is ahol az elnökségek előrelépést kívánnak elérni. Ezek közül a szülési szabadságról szóló szabályozásról lenne a legsürgetőbb megállapodni, ezért hozzászólásomban kértem a lengyel kormányfőt, hogy tegyen meg mindent a tárgyalások sikeres lezárásáért.

Az új elnökség hivatalba lépésekor nemcsak az adott ország miniszterelnöke tesz látogatást az EP-ben, hanem az egyes szakbizottságokban is ismertetik az illetékes miniszterek az elnökségi program tárcájukra eső fejezeteit. A sort az alkotmányügyi bizottság nyitotta: a lengyel külügyi államtitkárral folytatott megbeszélésen arra hívtam fel a figyelmet, hogy a Lisszaboni Szerződés szellemében kormányozzon a lengyel elnökség. Magyarország - a Lisszaboni Szerződés hatályba lépése utáni első trió tagjaként - példaértékű együttműködést alakított ki Spanyolországgal és Belgiummal. Remélem, hogy a következő elnökségek is ennek szellemében fogják végezni munkájukat, és tiszteletben fogják tartani a Lisszaboni Szerződés által létrehozott új, állandó tisztségviselők hatásköreit. A lengyel kormánytagok bemutatkozása ezen a héten folytatódik: a szakbizottságaim közül a közlekedési és idegenforgami bizottság kedden, a nőjogi és esélyegenlőségi bizottság pedig szerdán tart eszmecserét a lengyel elnökségi programról.

Az elnökségek átadása-átvétele közben azért a nemek közötti esélyegyenlőség területén is történt fontos dolog az elmúlt héten: az EP elfogadta Rodi Kratsa-Tsagaropoulo görög képviselőtársam jelentését, amely - egyelőre önkéntes alapon - arra biztatja a cégeket, hogy  vezető testületeikben a nők arányát 2015-re 30, 2020-ra pedig 40 százalékra növeljék. Jelenleg az EU-ban a tőzsdén jegyzett nagyobb cégeinek igazgatóinak mindössze 10 százaléka, vezérigazgatóinak csupán 3 százaléka nő, és ez az arány évente csak fél százalékkal növekszik. Ennek felgyorsítására határozott lépésekre van szükség, és amennyiben az önkéntes lépések nem vezetnek eredményre, szeretnénk elérni, hogy az Európai Unió kötelező női kvótát elrendelő jogszabályt alkosson. A nők hátrányos helyzetének felszámolása ezen a területen nemcsak esélyegyenlőségi szempontokból fontos: tudományos kutatások igazolják, hogy összefüggés van a vállalkozások jobb gazdasági és pénzügyi eredményei, valamint aközött, hogy vannak-e nők a vállalkozás döntéshozatali szerveiben. A téma fontosságát jól jelzi, hogy hosszú évek óta először a jobboldali kollégák támogatását is sikerült megnyerni ebben a kérdésben.

Folytatódó küzdelem a szabadságért

A kairói-amerikai egyetemen diplomázott Gameela Ismael meggyőződéssel és ambícióval átitatott szavai azon a workshopon hangzottak el, amelyen június 20-án vettünk részt az Európai Parlamentben. Az Európai Parlament nőjogi és esélyegyenlőségi bizottsága, valamint a külügyi, emberi jogi és fejlesztési bizottsága közös szervezésében megvalósult rendezvény a nők szerepét járta körül az észak-afrikai és közel-keleti közelmúlt forradalmai kapcsán.

Előadásában Gameela Ismael arra is rámutatott, hogy Egyiptomban a forradalom nemcsak a Mubarak-rezsim megdöntését, hanem ezzel a konzervatív közgondolkodás felszámolását is jelenti. „Munkánknak akkor lesz vége, ha minden egyiptomi polgár szabadszellemű és szabadlelkű lesz. Sokat kell még tennünk ahhoz, hogy a közgondolkodás máshogyan tekintsen a nőkre, de jó úton haladunk.”– tette hozzá az újságírónő.

Az előadók nem győzték hangsúlyozni a nők szerepét az észak-afrikai és közel-keleti eseményekben. Példás történetek hangzottak el arról, hogyan vettek részt a nők a tömegtüntetéseken. Férfi harcostársaik mellett ott voltak a Tahrir-téren, gyakran az első sorokban vezették a tüntetéseket, ugyanis rájuk kevésbé leselkedett a verés illetve letartóztatás veszélye, mint a férfiakra. Szó esett hősi halált halt asszonyokról, például egy líbiai doktornőről, aki otthonában ápolta a sebesülteket.

A forradalmak első felvonása lezajlott, de a korábbi diktatórikus rezsim megszüntetése csak a kezdet. A cél az észak-afrikai és közel-keleti országokban a nők esélyegyenlőségének javítása, sikeresebb munkapiaci integrációjuk, nagyobb szerepvállalásuk a politikában.

A folyamat kimeneteléről a nőjogi aktivisták szkepticizmussal vegyes érzelmekről tettek tanúbizonyságot. Nadereh Chamlou, a Világbank tanácsadója például ismertette annak a  – 40.000-es mintavételen alapuló – kutatásnak az eredményét, amelyben három egyiptomi nagyvárosban a nők munkavállalásának megítélését vizsgálták. A megkérdezett férfiak harmada válaszolt úgy, hogy semmi szín alatt nem engedné dolgozni a feleségét. A leggyakoribb ellenérv az volt, hogy ezáltal a nők  ki lehetnek téve szexuális bántalmazásnak. Meglepőbb volt ennél az a statisztika, amely arra mutatott rá, hogy a huszonéves fiatalok – főképp a kairóiak – jóval konzervatívabbak és hagyománytisztelőbbek szüleiknél – derült ki a felmérésből.

A zsarnoki politikai rendszert tehát néhány hét alatt sikerült megdönteni, azonban a konzervatív közgondolkodás megváltoztatása sokkal hosszabb küzdelemnek ígérkezik észak-afrikai nőtársaink számára.

Kis lépések

A múlt heti strasbourgi plenáris üléseket követően a Parlament a héten Brüsszelben, szakbizottsági ülésekkel folytatta a munkáját. A nőjogi és esélyegyenlőségi bizottságnak és az EU-Moldova parlamenti együttműködési bizottságnak köszönhetően ezúttal is mozgalmas héten vagyok túl.

A nőjogi bizottságban az Európa Tanács munkatársa ismertette azt az új egyezményt, amelynek célja a nőkkel szembeni erőszakkal szembeni összefogás. A bizottság egyöntetűen támogatja ezt a nemzetközi szerződést, amely előmozdíthatja az áldozatok védelmét, ugyanakkor fontosnak tartjuk azt is, hogy a közvélemény számára még jobban láthatóvá tegyük a problémát. Úgy gondoljuk, hogy a nemi alapú erőszak csak úgy számolható fel teljesen, ha már az oktatás során megismertetjük a fiatalokkal a nőket érő diszkrimináció jelenségét és a nemi alapú sztereotípiákat. A téma az állampolgári jogi bizottsággal tartott együttes ülésünkön is felmerült, ahol az Európai Védelmi Határozatról szóló jogszabálytervezetről egyeztettünk, melyet – reményeink szerint – hamarosan a másik uniós jogalkotó szerv, az EU Tanácsa is elfogad.

Európa Tanácsbeli vendégeinket követően a nők munkaerőpiaci helyzete került napirendre. Megvitattuk, hogy az Európai Bizottságnak a gazdaságireform-javaslatai  kidolgozása során körültekintőbben kellene eljárni: az esélyegyenlőségi szempontokra nagyobb figyelmet kellene fordítaniuk. Emellett szükségesnek tartjuk a nők jelenlétének növelését a kutatás-fejlesztési területen is. Végezetül a bizottság tagjai beszámoltak a vilniusi Európai Esélyegyenlőségi Intézetben tett látogatásukról.

Az EU-Moldova parlamenti együttműködési bizottságban az EP és a moldovai törvényhozás tagjai foglalnak helyet. Az évente kétszer összeülő testületben moldovai kollégáink beszámoltak arról, hogyan haladnak a fontosabb reformok. Terítékre került többek között az a vitatott diszkriminációellenes törvény, amely fontos lépést jelenthet a moldáv nők hátrányos megkülönböztetése elleni küzdelemben.  Sajnálatosnak tartjuk ezért, hogy a törvényt heves ellenállás fogadta az ortodox egyház, és az általuk befolyásolt közvélemény részéről, így azt a kormánynak átdolgozásra vissza kellett vonnia. Moldáv kollégáink tájékoztatása szerint az újabb tervezetről ősszel szavaz a törvényhozás. Egyetértettünk abban, hogy az esélyegyenlőségért más területeken is haladást kell elérni, így különösen az oktatásban és a tömegkommunikációban.

Moldova az elmúlt években határozott erőfeszítéseket tett azért, hogy megfeleljen az Európai Unió elvárásainak különösen az emberi jogok terén. Vitathatatlan az előrehaladás az esélyegyenlőség terén is, ugyanakkor még rengeteg teendő maradt. De az EU-nak magának is sok adóssága van ezen a téren, amely nagyon jól látszik hónapról hónapra a nőjogi bizottság zsúfolt  napirendjéből is. A helyes irányba tett újabb és újabb kis lépéseket rendületlenül folytatni kell az európai nők helyzetének javítása érdekében.

A csendes válság

Néhány nappal ezelőtt egy nagyon érdekes sajtóközleményre bukkantam, melyet a Közszolgálati Szakszervezetek Európai Szövetsége, az EPSU adott ki.

A közlemény egy tudományos kutatás eredményeit ismerteti, amely egy "csendes válságot" mutat be: a világot sújtó gazdasági és pénzügyi válság hatását a nemek közötti esélyegyenlőségre. Ezt, az elsősorban nőket sújtó válságot a konzervatív és jobboldali kormányok által Európa szerte bevezetett megszorító intézkedések okozták. A csendes válság a nők válsága, mert a megszorítások elsősorban a jellemzően nőket foglalkoztató közszolgálati szektort és a főként nőket támogató állami szociális kiadásokat érintették.

Egy másik cikkben Katrin Bennhold így vélekedett a csendes válságról: „Amikor elkezdtük érezni a megszorító intézkedések első hatásait, közgazdászok és nőjogi csoportok arra hívták fel a figyelmet, hogy megszorítások terheit a nőknek nagyobb arányban kell viselniük: közalkalmazottakként, hosszabb ideig élő, és így az állami egészségügyi ellátásra és a társadalombiztosítási rendszerre jobban ráutalt nyugdíjasokként, valamint a munka és gyermekvállalás között őrlődő édesanyákként."

Erre a problémára az EPSU és mi, az Európai Szocialisták Pártja Nőszervezete is számtalan alkalommal próbáltuk ráirányítani a figyelmet 2008 óta - de sem közfelháborodást, sem érdemi választ nem sikerült elérnünk vele. A konzervatív kormányok többsége hallgatásba burkolózott.

Gyakran jellemeznek úgy helyzeteket, hogy azok egyszerre jelentenek kihívást és lehetőséget. Kívánom, hogy a gazdasági válságot is ide sorolhassuk. Ugyanakkor a válság egyelőre csak kihívást jelent, hogy változtassunk a férfiak uralta a munkaerő-piacon, a pénzügyi ágazatban, és megkönnyítsük a munka és a családi élet összeegyeztetését. Ha nem cselekszünk, a tisztességes, fenntartható, befogadó és egyenlő esélyeket biztosító munkaerő-piac megteremtése helyett a csendes válság elszalasztott lehetőség marad csupán.

Ha továbbra az eddig megszokott úton maradunk, az esélyegyenlőség helyzete még a válság előtti állapothoz képest is romlani fog. Az európai országokban bevezetett megszorító intézkedések elhibázottak és rövidlátók. Ahogy Benhold asszony fogalmazott: "A megszorítások hosszútávú hatásait kell szem előtt tartanunk. Azok a szakpolitikai intézkedések, amelyek segítik a nőket a munka és a családi élet összeegyeztetésében, egyúttal hozzájárulnak a családok gazdasági rugalmasságához, a gazdasági növekedés gyorsításához és végső soron az adóbevételek növeléséhez."Azok az intézkedések, melyek nem nyújtanak ebben segítséget, éppen a fentiekkel ellentétes irányba taszítanak bennünket."

Ezt az Európai Bizottság is tudja. Legalábbis erre a következtetésre juthatunk, ha egy pillantást vetünk az EU 2020 Stratégiájukra, amely - a gazdasági növekedés érdekében - célul tűzte ki a nők foglalkoztatottsági szintjének emelését is. A kutatási eredmények szerint az euróövezet gazdasága 16 (!) százalékkal bővülne, ha a nők foglalkoztatottsági szintje megegyezne a férfiakéval. Paradox módon éppen attól Viviane Reding biztosasszonytól nem hallhattunk egy szót sem a megszorító intézkedések nőkre gyakorolt hatásairól, akinek az esélyegyenlőség szószólójának kellene lennie Európában. Ez valóban egy nagyon, nagyon csendes válság...

De már nem maradhatunk csendben sokáig: kii kell állnunk a nőkért és az európai társadalmakért. Remélem, számíthatok a segítségetekre abban, hogy némi zajt csapjunk.