Kik a következők?

Szombat késő délután a Budapest Pride Felvonulásról hazafelé tartó Derdák Tibort, a sajókazai Dr. Ámbédkar Gimnázium igazgatóját és két társát mintegy harminc gárdista, bakancsot viselő neonáci támadta meg „buzik, cigányok” üvöltözése közben. Az áldozatokat nemcsak szóban inzultálták, de ütötték, rugdosták.

Ez 2013 Magyarországa. Kik a következők? Kiknek kell szenvedni holnap? Ma a melegeket és támogatóikat támadják, holnap leköpik a romákat, vagy éppen békésen sétáló férfiakat, mert a nácik úgy gondolják, hogy azok ott zsidók. Aztán következő héten jönnek a mozgássérültek, utána a nők, végül a gyerekek kapnak egy pofont az arcukra?

Ezek a magukból kivetkőzött emberek terroristák. Felkészültek a szombati rendezvényre. Szétszéledve, kisebb hordákba járták a belváros utcáit és keresték, kikbe lehet belekötni. Mindegy volt, hogy védtelen járókelő az illető, a Pride egyik önkéntese, turista, vagy meleg unokáját támogató nagyszülő. Egy céljuk volt: a védtelen áldozatokra vadászás.

Baloldali, progresszív értékeket valló politikusként örömmel olvastam, láttam, hogy minden korábbinál többen vettek részt az idei Budapest Pride Felvonuláson – a kordonon belül. A kordonon kívül viszont annál kevesebben. A rendőrségnek intő jel, ami a rendezvény után Derdák Tiborékkal történt. Az ellentüntetők taktikája ugyanis megváltozott. Olyanok, mint a focihuligánok. Keresik a másik tábor tagjait, hogy aztán megalázhassák, bánthassák őket.

A rendőrség első reakciója az elzárkózás volt, nem úgy történt az eset, nem igazolható teljesen biztosan ki követte el. De az EMMI-nek Balogh Zoltán vezetésével más volt a reakciója. Lehet, hogy amikor rádöbbentek, hogy nem ismeretlen embereket vertek meg, azonnal megváltozott a kommunikáció.

Bízom benne, hogy jövőre már senkit nem fog atrocitás érni, mert kiáll a tolerancia, az elfogadás és a sokszínű társadalom értékei mellett. Bízom benne, hogy hamarosan eljönnek azok az évek, amikor a rendőrök minálunk is már csak azért jönnek a Felvonulásra, hogy a menetet kísérjék és nem azért, hogy fröcsögő, agresszív emberektől kelljen megfékezniük a békés, vidám ünneplőket.

Egyenlő bér – Kinek fontos?

A fenti címmel rendeztek október kilencedikén konferenciát a budapesti Európai Ifjúsági Központban, amelyre a Friedrich Ebert Alapítványnak, a Budapesti Corvinus Egyetemnek, valamint a Mona Alapítványnak köszönhetően én is meghívást kaptam. Rendkívül fontos és sajnos még mind a mai napig nagyon aktuális a téma, amelyet e konferencia körbe jár. Mivel európai parlamenti kötelezettségeim nem tették lehetővé, hogy személyesen adjak elő – aznap az alkotmányügyi bizottságban árnyék jelentéstevőként vitáztam Maroš Šefčovičcsal az európai pártszabályozásról -, így rendhagyó módon videó-üzenetben osztottam meg gondolataimat.

Miről van szó pontosan? A férfiak és nők között meglévő bérszakadéknak több, egymással szorosan összefüggő oka van. Az első a szegregáció. A nők gyakran dolgoznak olyan ágazatokban, amelyet a társadalom kevéssé becsül és így rosszabbul is fizeti őket. A nők csaknem fele, több mint 40%-a dolgozik az egészségügy, az oktatás és a közigazgatás területén, arányaiban kétszer annyian, mint a férfiak ugyanezekben az ágazatokban.

Míg e méltánytalanul alulértékelt területeken túlreprezentáltak, addig a vállalatok irányításában megdöbbentően alacsony a nők aránya. Nem véletlen, hogy az Európai Bizottság is elkezdett foglalkozni a problémával. Nagy nyilvánosságot kapott Viviane Reding, jogérvényesülésért, alapvető jogokért és uniós polgárságért felelős biztos kezdeményezése, amelyben kötelező kvótákat javasol a nők vállalatirányításban betöltött arányának javítására. Noha a kezdeményezésnek vannak olyan elemei, amelyekkel nem értek egyet 100%-ban, az elvet mindenképpen támogatni tudom, sőt, a paritás kell, hogy legyen a végső célunk.
Sajnos a magyar kormányzat részéről a kezdeményezés már a részletes ismertetés előtt elutasításba ütközött, nem véletlenül fordultam nyílt levélben Balog Zoltánhoz, az emberi erőforrások miniszteréhez. Igyekeztem párbeszédet kezdeményezni vele, de válaszából legnagyobb sajnálatomra kiderült, hogy szerinte ezzel a kérdéssel nem európai szinten kell foglalkozni. Nem hagytuk annyiban a dolgot, négy országgyűlési képviselőtársam javaslatot nyújtott be, amely tagállami szintű fellépést kezdeményez, de azt az Országgyűlés elutasította.

A bérek közötti egyenlőtlenség második meghatározó pillérét a még mindig létező sztereotípiák alkotják. Az előítéletek hatással vannak a nők pályaválasztására, de ugyanide tartozik a tény is, hogy a nők sokkal gyakrabban csökkentik a munkaidejüket, vagy lépnek ki a munkaerőpiacról, mint a férfiak, annak érdekében, hogy gondozási feladatokat lássanak el.

A második pont el is vezet minket a problémák harmadik nagy csoportjához, amelyek akkor jelentkeznek, amikor a nők munkájukat, karrierjüket és magánéletüket szeretnék összeegyeztetni. Jelentősen több nő, mint férfi választja a szülői szabadságot, helyzetüket tovább súlyosbítja a gyermekgondozási intézmények hiánya. A gyermekes nők európai foglalkoztatási rátája kiábrándító: míg a gyermekes férfiak 91,4%-a, addig a nőknek csupán 62,4% dolgozik. Arról nem is beszélve, hogy a részmunkaidős munkavállalók háromnegyede is nő: minden harmadik nő, a férfiaknak azonban csak 8%-a dolgozik így.

Miért van az, hogy noha az Európai Unió immár több mint ötven éve, a Római Szerződés aláírása óta küzd az egyenlő munkáért egyenlő bért elvéért, sőt, már törvényellenessé is tette az alacsonyabb bért, még mindig vannak tagállamok, ahol létező valóság a bérszakadék? Legkirívóbb példa erre Észtország, ahol a nők átlagosan 27%-kal kapnak alacsonyabb fizetést ugyanazért az elvégzett munkáért, mint férfi társaik!
Az Európai Szocialisták Pártjának Nőszervezete – amely szeptember végén elsöprő többséggel, ötödik alkalommal is elnökéül választott – már 2007-ben kampányt indított „Bérolló, zárjuk be!” címmel. Szervezetünk egy befogadó társadalom feltételeinek megteremtéséért dolgozik, amelyhez elengedhetetlen, hogy ne csak a férfiak, de a nők is ugyanolyan esélyeket élvezzenek az élet minden területén, beleértve a munka világát is. Nem véletlen, hogy társaimmal fáradhatatlanul a politikai döntéshozatal napirendjén tartjuk a kérdést. Ennek egyik eredménye volt az idén második alkalommal megrendezésre került Egyenlő fizetés napja, amelynek eléréséért komoly harcokat kellett vívnunk az Európai Bizottsággal. Végül sikerült elérni célunkat és nemzetközi nappá tenni.

Ahhoz, hogy eredményeket tudjunk elérni, elengedhetetlen a már meglévő jogszabályok betartatása is, az Európai Bizottság határozottabb fellépése, a tagállamok szorosabb együttműködéséről nem is beszélve.
Ez ügyben természetesen az Európai Parlament sem tétlenkedik. Idén májusban Bauer Edit képviselőtársam jelentése alapján állásfoglalást fogadtunk el, amelyben ajánlásokat teszünk a Bizottságnak a női és férfi munkavállalók egyenlő munkáért járó egyenlő díjazása elvének alkalmazásáról, új intézkedéseket kérünk a Bizottságtól, valamint felszólítjuk a nemzeti parlamenteket a fokozott együttműködésre és új megközelítések kidolgozására. Hangsúlyoztuk, hogy a már meglévő jogszabályokhoz hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat kell társítani, amelyek lehetnének például pénzbüntetés, közigazgatási bírság, valamint állami kedvezményekből és támogatásokból való kizárás is.

A nők munkaerő-piaci esélyegyenlőségéhez a bérolló „bezárásán” keresztül vezet az út. Nem hagyhatjuk, hogy a válság akadályozzon bennünket ebben, vagy eszközül szolgáljon a kérdés szőnyeg alá söprésében. Sőt! A nők munkaerejére most van a legnagyobb szükség ahhoz, hogy kilábaljunk a válságból, de ezt a gazdasági lehetőséget csak úgy lehet kiaknázni, ha a nők azonos feltételekkel indulnak a munka világában is és nem hat napot kell dolgozniuk a férfiakéval megegyező fizetésért.

Tegyünk a mellrák ellen!

2011 októberében tizedik alkalommal került megrendezésre a Rózsaszín Lánchídi Séta. Az elmúlt években többször részt vettem rajta, idén azonban legnagyobb sajnálatomra nem tudtam elmenni. A mára már "hagyományossá" vált őszi rendezvényt óriási jeletőségűnek, mert évről-évre kihangsúlyozza, hogy nagyobb figyelmet kellene fordítani a mellrák megelőzésére, illetve a mellrákszűrések fontosságára.

 Napjaink halálozási statisztikáit egyértelműen a szív-és érrendszeri betegségek, valamint a rákos megbetegedések vezetik. A 2008-as adatok szerint 2,5 millió rákos beteget diagnosztizáltak az Európai Unióban, és a férfiaknál az összes haláleset 29, a nőknél 23 százalékáért ez a betegség felelős. A magyarországi helyzet is hasonló képet mutat. A leggyakrabban előforduló rák-típusok a vastag-és végbélrák, a tüdőrák, illetve a férfiaknál a prosztatarák, nőknél pedig a mellrák. Fontos kiemelni, hogy a legveszélyeztetettebb korosztály a 36-64 éves korosztály, náluk vezető halálozási oknak számít a rák. Ennek az az oka, hogy ebben a korosztályban rendkívül megnövekszik a kockázata a prosztataráknak, valamint az emlőráknak.

A mellrák által leginkább veszélyeztetett korosztály az 50-69 éves nők, akiknek a száma Európában 59 millióra tehető. Az EU területén évente, átlagosan 320 000 új beteget diagnosztizálnak. A mellrák viszont jó eséllyel megelőzhető, ha rendszeresen részt veszünk szűrővizsgálatokon. Ez azért is fontos, mert a szűrésen észlelt betegség sokkal jobb arányban, és gyakran emlőmegtartó beavatkozással gyógyítható. A tünetek alapján észlelt betegség már általában előrehaladottabb állapotot jelez, így nagyobb eséllyel lesz szükség kemoterápiás kezelésre. Magyarország egyike azoknak az országoknak, ahol a szűrés államilag finanszírozott rendszerben lehetséges. Nagyon fontos, hogy ezen részt vegyünk, nem csak a magunk, hanem a családunk érdekében is.

Az Európai Bizottság 1987 és 2000 között több úgynevezett ,,Európa a rák ellen’’ programot indított, és ezzel összefüggésben a 2000-es évben 92 573 alkalommal sikerült elkerülni, hogy a betegség halállal végződjön. Ezért folytatni kívánják ezeket a programokat, és a fő cél, hogy 2020-ra 15%-al csökkentsék a rákos megbetegedések számát. Fontos ilyen célokat kitűzni, de ez még csak egy kis lépcsőfoka annak a folyamatnak, amit a mellrák elleni fellépés igényel. Az emlőrák elleni küzdelmet közösségi szinten kell összefogni minél erősebben, és akkor a tagállmok is többet tudnak tenni az ügy érdekében.

Hatékonyabb jogalkotás és esélyegyenlőség minden szakterületen

A hét az Európai Parlamentben és azon kívül (2011. szeptember 12-18.)

A szeptember különleges hónapnak számít az Európai Parlamentben: mivel évente 12 plenáris ülést tartunk, azonban augusztusban – a nyári leállás miatt – egy sincs, így szeptemberben két alkalommal is a francia városba utazunk. Az elmúlt héten került sor az elsőre, melynek során az uniós jogalkotás hatékonyságának növelése, az egyedülálló anyák helyzetének javítása és az esélyegyenlőségi szempontok általános, horizontális érvényesítése jelentették a szakterületeimhez kapcsolódó, legfontosabb napirendi pontokat. (Mindazoknak, akiket a más területeken történt fejlemények is érdekelnek, ajánlom figyelmükbe az EP honlapszerkesztői által készített kiváló anyagokat. Ezek rövid összefoglaló vagy részletes hírlevél formájában egyaránt elérhetőek.)

Kedden két, esélyegyenlőséggel kapcsolatos állásfoglalást fogadott el az EP: a nyugdíjkorhatárhoz közeledő nők helyzetével és a női vállalkozókkal foglalkozó jelentésekben az EP szorgalmazta, hogy több pénz és képzési program álljon rendelkezésre az ötven év felettiek munkaerő-piacon tartására és a női vállalkozók támogatására. Ezek a témák előkerültek a Juan Somaviával, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet vezetőjével tartott megbeszélésünkön is, amelyet a képviselőcsoportom szervezett.

Az elmúlt időszakban az uniós intézmények kiemelt törekvésévé vált a jogalkotás minőségének javítása, az adminisztratív terhek csökkentése és a jogszabályok helyes végrehajtásának biztosítása. Szerdán a Parlament három jelentést is elfogadott, amelyekkel az a célunk, hogy – a többi európai intézménnyel és a tagállamokkal együttműködve – fenntartsuk az ezen a téren kialakult lendületet. Úgy vélem, hogy európai döntéshozókként nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy az európai polgárok nem bíznak az uniós intézményekben, és bennünk sem. Ennek orvoslására a nyitottságon és a hatékonyságon kell javítanunk. Írásbeli hozzászólásomban a polgárok tájékoztatásának és a döntéshozatalba való bevonásának fontosságát hangsúlyoztam. Ez utóbbihoz jelentős segítséget nyújt az európai polgári kezdeményezés, amelyet néhány hónapon belül már használatba is vehetnek az európai polgárok. Nagyon fontosnak tartom, hogy a hátralévő rövid időt kihasználjuk arra, hogy a lehető legszélesebb körökkel megismertethessük az új eszközben rejlő lehetőségeket. Ehhez kapcsolódik, hogy az Európai Parlament informatikai szakemberi egy szűk körű beszélgetésen bemutatták azt a készülő programot, amellyel a polgári kezdeményezést fogjuk népszerűsíteni a potenciális felhasználók körében. Sajnos, erről több részletet egyelőre nem árulhatok el, de annyit talán igen, hogy a fejlesztők komolyan vették a felhasználóbarát működés szempontjait.

A bizottsági üléseink döntő többségét Brüsszelben szoktuk tartani, azonban esetenként Strasbourgban is sort kell keríteni ilyen találkozókra. Így csütörtökön a nőjogi és esélyegyenlőségi szakbizottság ülésezett, amelyen jelentést fogadtunk el az egyedülálló anyák helyzetéről, és eszmecserét tartottunk a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítéséről. Az egyedülálló anyákról szóló jelentés elfogadását az elmúlt hónapokban több konzultáció is megelőzte, ezek eredményeként sikerült progresszív, az anyák és gyermekeik szociális biztonságát leginkább elősegítő kompromisszumokat kialakítanunk, amelyek remélhetőleg a plenáris ülésen is megkapják a szükséges támogatást. A szavazások után áttekintettük a nemek közötti egyenlőség horizontális érvényesülésének helyzetét az uniós jogalkotásban. Arra kerestük a választ, kielégítő módon érvényesül-e ez a fontos alapelv valamennyi szakpolitikában. Ezen a téren jelentős előrelépésnek tartom, hogy az EP a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete (EIGE) módszertani támogatását is beépíti jogalkotási munkájába. Sok esetben a nemi esélyegyenlőséggel kapcsolatos cselekvési terveknél és stratégiáknál komoly hiány tapasztalható a megvalósítást és az eredmények nyomon követését illetően. Éppen ezért komoly szükség van az EIGE szakmai és módszertani támogatására, és több figyelmet kell fordítanunk a velük való együttműködésre.

A Strasbourgból való hazajutást egy közúti baleset nagyon megnehezítette: a Strasbourg és Frankfurt közötti távolságot több mint öt óra alatt sikerült megtenni, ami új negatív rekord. Remélem, hosszú ideig az is marad :-) Szerencsére a budapesti brit nagykövetség által szervezett pénteki konferenciára el tudtam jutni, annál is inkább, mert a fejlesztéspolitika egy érdekes vetülete került szóba: az új tagállamoknak az uniós fejlesztési politikában betöltött szerepe. Az EU-AKCS Közös Parlamenti Közgyűlés tagjaként magam is tapasztaltam, hogy az új tagállamok többségében, így Magyarországon is, problémát jelent a közvélemény alacsony fokú érdeklődése és érzékenysége a fejlesztéspolitika iránt. Ezen mindenekelőtt figyelemfelhívó kampányokkal lehetne javítani. Előadásomban emlékeztettem arra, hogy a fejlesztési együttműködésben való részvétel jogi és politikai kötelezettség az új tagállamok számára is. Közülük több helyen jelenleg is folyik a nemzeti fejlesztési stratégiák kidolgozása, tehát ez az időszak kulcsfontosságú a szakterület számára. Vitathatatlan ugyanakkor, hogy az új tagállamok többsége a közös uniós segélyezéshez csak szerényebb összeggel tud hozzájárulni, de ha ezt koncentráltan költjük el, a kis összeggel is látványos eredményt érhetünk el.
Most egy hét brüsszeli hét következik frakcióülésekkel, de két hét múlva ismét visszatérünk Strasbourgba.

Egy izgalmas ősz nyitánya

A hét az Európai Parlamentben és azon kívül (2011. szeptember 5-11.)

Az elmúlt napok nagy nyüzsgésében a csendesebb nyári időszaknak már nyoma sincs az Európai Parlament folyosóin. A heti találkozókat az őszi munkarend kialakításával kapcsolatos teendőink uralták. Így volt ez kedden is, az Európai Szocialisták Pártja Nőszervezetének vezetőségi ülésén, ahol a legfontosabb teendőnk az Egyesült Nemzetek Szervezete és más civil szervezetek képviselőivel való októberi találkozónk előkészítése volt, amelyre New Yorkban kerül sor. Több találkozót tervezünk demokrata párti politikusokkal is, hogy meghallgathassuk tapasztalataikat az esélyegyenlőségi politikák terén. A legfontosabb kérdést a nők gazdasági függetlenségének megteremtése jelenti, amely a jelenlegi gazdasági körülmények között már önmagában is óriási kihívás, de a nők helyzetével és jogaival kapcsolatos konzervatív álláspontok térnyerése  tovább bonyolítja a helyzetet. Meggyőződésem, hogy transzatlanti partnereink hasznos tapasztalatokat osztanak majd meg velünk, amellyel elejét tudjuk venni az eddigi elért eredményekre óriási fenyegetést jelentő konzervatív visszalépéseknek. A New York-i és washingtoni látogatás előkészítésén túl az ülésen vendégül láttuk a Szocialista Fiatalok Nemzetközi Uniójának képviselőit, akik bemutatták legújabb kampányukat és szervezetük tevékenységét, amelyből egy kis ízelítőt már kaphattam augusztusban, a remekül sikerült IUSY Világfesztiválon.

Szerdán az alkotmányügyi bizottság is megtartotta első őszi ülését, melynek elején megemlékeztünk az oslói terror áldozatairól. A bizottság ülésén szavaztunk a 2012-es költségvetésről, amelynek során az általam benyújtott módosító indítványok is megkapták a szükséges többséget.

Csütörtökön, a közlekedési bizottság ülésére vendég is érkezett: Neelie Kroesszel, az Európai Bizottság digitális menetrendért felelős tagjával az elektronikus segélyhívó rendszerek elterjesztéséről tartottunk eszmecserét. A biztos asszonyt arról kérdeztem, hogyan fogja áthidalni a Bizottság azt, hogy egyes tagállamok nem mutatnak hajlandóságot a szükséges lépések megtételére, holott ezeken a - női brosstűnél alig nagyobb - eszközön akár életek is múlhatnak.

Az Európai Bíróság egy tavaszi ítélete nyomán fennáll a veszélye annak, hogy jelentősen megemelkedjenek a biztosítási díjak. Ezzel a témával kapcsolatban is részt vettem egy megbeszélésen a héten, de az ősszel ez a téma még sokszor elő fog kerülni. Az Európai Parlament - pártállástól függetlenül - szeretné elérni az árképzés olyan átalakítását, amely nem feltétlenül jár áremelkedéssel a fogyasztók számára. Az eddigi, biztosítókkal, képviselőkkel és más szakemberekkel folytatott egyeztetések alapján jó esélyt látok arra, hogy sikerül ezt a célkitűzésünket elérni.

Pénteken - már Magyarországon - az MSZP Nőtagozatának elnöksége is megtarotta első őszi ülését, ahol  - a PES Womenhez hasonlóan - áttekintettük őszi teendőinket és megszerveztük az előttünk álló hónapok munkáit. Akárcsak Brüsszelben, az ősz idehaza is izgalmasnak ígérkezik!

Fényképek a Rozmaring Kertvendéglő - remekül sikerült - 20. születésnapi ünnepségéről, amelyet hétvégén rendeztek.

A gyermekek nem válhatnak a konzervatív hozzáállás áldozatává!

A hét az Európai Parlamentben és azon kívül (2011. augusztus 29 - szeptember 4.)

A nyári szünetről Brüsszelbe visszatért Európai Parlamentet a magyarországinál lényegesen borúsabb időjárás fogadta. Azért ennek is megvolt a maga előnye: sokkal könnyebben lehetett a munkára koncentrálni :-)

Az eltelt héten szakbizottsági ülésekre került sor, amelyeken az őszi plenáris ülések napirendi pontjait készítettük elő. Így például a nőjogi és esélyegyenlőségi bizottságban több jelentés- és véleménytervezet is megvitattunk, és szavaztunk a 2012-es költségvetésről is. Ezen kívül kérdést intéztünk a Tanácshoz a szülési szabadságról szóló irányelvvel kapcsolatos legújabb fejleményekről. A jelenlegi gazdasági válságot és a tagállamok különböző szülési szabadságolási rendszereit figyelembe véve az Európai Parlament kész rugalmasan kezelni a kérdést, és szívesen együttműködne a Tanáccsal egy olyan megállapodás kidolgozása érdekében, amely megfelel az európai családok és az európai gazdaság igényeinek és elvárásainak. Az EP ennek érdekében hajlandó a kompromisszumokra, de csak olyan döntést tudunk elfogadni, amelyek valóban elősegítik a munka és a családi élet összeegyeztetését. Az EU 2020 stratégia által előirányzott 75%-os foglalkoztatási szint csak így érhető el. Remélem, ezt a Tanács is így látja, és kompromisszumkésznek fognak mutatkozni a legfontosabb kérdésekben, mint például a szülési szabadság hossza vagy a juttatás maximális összege.

A bizottsági ülésen túl az egyedülálló anyákról szóló, készülő jelentés szocialista árnyékjelentéstevőjeként eszmecserén vettem részt a többi képviselőcsoport témafelelősével. Többek között szeretném elérni, hogy a jelentés úgy határozza meg a család fogalmát, hogy annak számítson egy egyedülálló anya is a gyermekével. Ebben a kérdésben az Európai Néppárt sajnos ismételten konzervatív álláspontot képvisel, amely nem szolgálja a gyermekek érdekeit. Fontosnak tartom továbbá, hogy ez a jelentés kiterjedjen a gyermeknevelést megkönnyítő rugalmas munkafeltételek biztosítására.

A közlekedési és idegenforgalmi bizottságban az európai gazdasági növekedés és Magyarország fejlesztése szempontjából egyaránt kulcsfontossággal bíró kérdések kerültek elő. Az egységes vasúti térség átdolgozásáról tartott vitában emlékeztettem rá, hogy a szektor fejlesztése óriási jelentőségű mindazon - elsősorban keleti - tagállamok számára, amelyek személy- és áruszállító vasúti infrastruktúrája modernizálásra szorul. Ugyanakkor a befektetési feltételek és hatékonyság növelése az Unió egészének elemi érdeke: gondoljunk csak a széndioxid-kibocsátásra tett európai vállalásokra! Összehangolt európa fejlesztési stratégiára van szükség, csakúgy, mint az ülésen megvitatott másik téma, az európa űrstratégia esetében. Utóbbi esetében vélemény készítésére kaptunk felkérést az ipari, kutatási és energiaügyi bizottságtól. A közlekedés szempontjából a készülő uniós űrstratégia - többek között - azért jelentős, mert űrtechnológia segítségével forgalomirányítást és a közlekedésszabályozást biztonságosabbá és hatékonyabbá tehetjük.

A hét második felében magyarországi eseményekre kaptam meghívást, amelyeknek nagy örömmel tettem eleget. Csütörtökön Szegeden, a Közéleti Kávéház Baloldali Páholyában tartottam előadást “a magyarok becsülete Európában” címmel, ahol a magyar elnökség eredményeiről és az EP előtt álló feladatokról beszéltem.
Szombaton pedig - ahogy 2003 óta minden évben - a 18. kerületben vettem részt a szeptember első hétvégéjén sorra kerülő főzőversenyen. Az elmúlt 11 év során a Szeptember Fesztivál a főváros egyik legnagyobb gasztronómiai és kulturális fesztiváljává nőtte ki magát. Idén sajnos ez a 12 éves hagyomány megszakadt, azonban a helyi civilek Civil Piknik néven tettek kísérletet a kedvelt rendezvény megmentésére. És hogy milyen sikerrel? Arról árulkodjanak a lenti képek!

Európa Naptól az ACP-közgyűlésig

A hét az Európai Parlamentben és azon kívül (2011. május 9-15.)

Az elmúlt héten került sor az Európai Parlament májusi plenáris ülésére, ahol a legnagyobb figyelmet kétségkívül a határok nélküli Európát és a schengeni vívmányokat veszélyeztető tagállamok ügye élvezte, azonban a szakterületeimen is születettek fontos döntések. Mindenek előtt azonban szeretnék kitérni az Európa nap alkalmából tartott megemlékezésre, ahol a Schuman nyilatkozaton túl az Európai Unió zászlajának negyedszázados évfordulójáról is megemlékeztünk. Jerzy Buzek elnök úron kívül jelen volt elődje Hans-Gert Pöttering is, a magyar elnökséget pedig Győri Enikő államtitkár képviselte. Jóleső érzés volt, hogy az aznap estre rendezett strasbourgi hangversenyen Beethoven elmaradhatatlan Örömódája mellett Liszt Ferenc magyar rapszódiái is felcsendültek.



Kiemelkedő jelentőségűnek tartom, hogy az EP támogatta az Európai Bizottsággal közös lobbiregiszter felállítását, amelyet a kevésbé pejoratív “átláthatósági nyilvántartás”-nak kereszteltük el. A megalapozott döntéseink meghozatalához komoly segítséget jelentenek az egyes érdekérvényesítő-szervezetek munkatársai, szakértői, azonban az elmúlt időszak botrányai is megmutatták, hogy a rendszer javításra szorul. Írásbeli hozzászólásomban kifejtettem, hogy a mindenki számára hozzáférhető nyilvántartás komoly lépés az átláthatóság növelése és a polgárok bizalmának megerősítése felé, azonban további intézkedéseket is szükségesnek tartok. Ha minden a tervek szerint halad, a nyilvántartás már júniusban működni fog, és ahhoz a harmadik fontos uniós intézmény, a Tanács is csatlakozni fog.

A közlekedési bizottság tagjaként és az intelligens közlekedési rendszerek parlamenti témafelelőseként régóta figyelemmel kísérem a közlekedésbiztonsággal foglalkozó uniós kampányokat, köztük az eSafety Challenge projektet is, amelynek részeként szerdán a Strasbourgba látogatott Michael Schumacher. A forma-1-es világbajnok szorgalmazta, hogy minden új gépjárművet szereljenek fel a legújabb intelligens közlekedésbiztonsági eszközökkel. Ahogy azt már korábban is hangsúlyoztam: a statisztikák is alátámasztják, hogy a legmodernebb berendezésekkel, így például stabilitáskontrollal és elektronikus segélyhívóval felszerelt intelligens autók több ezer emberélet megmentéséhez járulhatnak hozzá.



Szerdán az EU és India közötti szabadkereskedelmi megállapodásról fogadtunk el határozatot, amelyről már ezen a blogon is olvashattak a márciusi indiai látogatásom kapcsán. Akkor írtam a kívánatosnál lassabban haladó tárgyalásokról, és sajnos azóta sem sok előrelépés történt. A határozatban a tárgyalások év végi befejezésére szólítottuk fel a feleket, valamint arra, hogy az egyezmény a viszonosság elvének teljes körű érvényesítése mellett valamennyi ipari termékre terjedjen ki. A Parlament azt is szeretné elérni, hogy az egyezmény kötelező erejű emberi jogi, környezetvédelmi és társadalompolitikai rendelkezéseket is tartalmazzon. Remélem, a tárgyalásokat vezető Európai Bizottság sem csak a szavakban lesz eltökélt az európai értékek érvényesítésében.

A plenáris ülés utolsó napján, csütörtökön az esélyegyenlőség került előtérbe. Két jelentést is elfogadtunk az oktatásról, melynek kapcsán alkalmunk nyílt megvitatni, hogy milyen reformokra lenne szükség az uniós oktatási és ifjúsági programokban. A Parlament ezúttal is határozottan kiállt a legrászorultabbak mellett: egyértelműen kinyilvánítottuk, hogy a fiatal szülőknek, az oktatásba visszatérni kívánóknak és a fogyatékkal élők számára külön forrásokat kell biztosítani, hogy támogathassuk őket céljaik megvalósításában. Közismert tény, hogy a nemek közötti egyenlőtlenség felszámolását az oktatásban kell kezdeni. Ezt nagyban elősegítené, ha a lányokat a műszaki és természettudományi területen való továbbtanulásra ösztönöznénk, míg a fiúk körében a pedagógusi és szociális jellegű munkaköröket népszerűsítenénk.

A hét végére szerencsére budapesti esemény is jutott. Szombaton kezdődött és szerdán ér véget az Európai Unió és az afrikai, karibi és csendes-óceáni (ACP) országok közös parlamenti közgyűlése, amelynek a munkájában az Európai Parlament által delegált tagjaként vettem részt. Habár a formális megnyitóra csak ma kerül sor, már a hétvégén is több munkacsoport-ülést tartottunk, valamint szombaton Női Fórumot rendeztünk. A fórum társelnökeként nagyon büszke vagyok a sikerre: közel kétszázan voltak kíváncsiak a rendezvényre, többek között az ACP főtitkára is. A közgyűlés a hivatalos megnyitóval és a fejlesztéspolitikáért felelős biztos részvételével ezen a héten folytatódik.

Eltűnő határok

A hét az Európai Parlamentben és azon kívül (2011. április 11-17.)

A címben szereplő két szó nagyon jól kifejezi azt a jelenséget, amelyet az elmúlt hét eseményei többször is eszembe juttattak - legyen szó egy Európát átszelő utazásról, a környezet védelméről vagy a nemek közötti esélyegyenlőség, mint a gazdasági növekedés egyik előfeltételének megteremtéséről.

Az EU-kínai környezetvédelmi együttműködést segítő új, pekingi központ megnyitója, illetve a nők munkaerő-piaci részvételének növeléséről szóló barcelonai kerekasztal-beszélgetés - amelyekről már beszámoltam az elmúlt napokban - során többen is megfogalmaztuk: az országok között szorosabbá váló kapcsolatok lehetőséget és felelősséget egyaránt jelentek számunkra.



Fontos, hogy nem csak európai uniós szinten kell gondolkodnunk, hiszen - ma már közhelyszámba megy, hogy - a globális problémák nem ismernek határokat. Így például nekünk is érdekünk, hogy a világ más részein is átálljanak az alacsony szén-dioxid kibocsátással járó technológiákra, ugyanakkor a felelősségünk arra is kiterjed, hogy más területeken is példát mutassunk a többi országnak. Erre kiváló példa a női esélyegyenlőség kérdése - a munkaerőpiactól kezdve a nyugdíjakig. Ez utóbbi témáról egyébként az ATV reggeli műsorában beszélgettünk szerdán:



Ebbe a sorba jól illeszkedik az az irányelv-tervezet is, amelyet az európai parlament közlekedési és idegenforgalmi bizottságában vitattunk meg a héten. A javaslat - amely lehetővé tenné a más tagállamban kiszabott közlekedési bírságok behajtását egyes közlekedési szabálysértések esetén - elsődleges célja, hogy radikálisan csökkenjen a közúti balesetek halálos áldozatainak száma. Ez régi törekvése az uniós közlekedéspolitikának, a megvalósítását ugyanakkor jelentősen hátráltatja, hogy a külföldön, más tagállamban elkövetett, emberéleteket is veszélyeztető szabálysértések után kiszabott büntetések jelentős részét nem tudják behajtani a felelőtlen vezetőkön. Csak egyetlen megdöbbentő adatot szeretnék idézni: 2007-ben 43 000 haláleset történt, ami olyan, mintha az Európai Unióban minden héten öt közepes nagyságú utasszállító repülőgép lezuhant volna. Úgy gondolom, hogy az irányelv szükségessége vitathatatlan, azonban a tagállamok közötti különbségek (elsősorban a szabálysértések súlyának megítélése) miatt a Tanács nem kezelte kellő bátorsággal a kérdést. A 2010-es belga elnökség ugyanakkor ezen a téren is kiváló munkát végzett, és sikerült kompromisszumra bírni a tagállamokat. A kérdésről a Parlament várhatóan a júliusi plenáris ülésen szavaz, és ha a tagállamok részéről is meglesz az akarat, a jogalkotási eljárás már a második olvasatban le is zárulhat.

A hét - az Európai Parlamentben és azon kívül

(2010. július 5. – 11.)

Újabb plenáris hét következik, ami azzal jár, hogy képviselőtársaimmal és kollégáimmal együtt Strasbourgban töltjük a következő napokat. Habár ez az utazás általában sok kényelmetlenséggel jár, el kell ismerni, hogy jó időben nagyon barátságos a város, különösen a brüsszeli nyüzsgés után. Ezért ilyenkor a hivatalos találkozóimat is igyekszem a parlamenti irodám helyett a város más pontjain megejteni. Persze azért a Parlament üvegfalai között is akad munka bőven ilyenkor is.

A hétfő estétől csütörtökig délutánig zajló plenáris ülés napirendjének témái közül a banki bónuszkifizetések maximalizálását, az új uniós pénzpiaci felügyeleti rendszer létrehozását és az Egyesült Államokkal kötendő, bankadatcseréről szóló egyezmény újabb változatát tartom a legfontosabbnak. Értékelni fogjuk továbbá a spanyol elnökség munkáját, amely vitában az új tagállamokból érkezett EP-képviselők közül egyedüliként kaptam szót. Szeretném Zapatero miniszterelnök úrnak és Garrido államtitkár úrnak személyesen is megköszönni a kiváló munkát és a sikeres együttműködést. A spanyol elnökségnek köszönhetően a női esélyegyenlőség kérdése a figyelem középpontjába került, továbbá egy másik fontos témámban, az európai polgári kezdeményezés ügyében is érdemi előrelépést sikerült elérniük.

Kedden fogunk szavazni autóbusszal és hajókon közlekedő utasok jogairól, amelynek eredményeképpen tovább bővülhetnek az európai fogyasztók jogai. Ezzel a légiutasok után a többi közlekedési eszközzel utazók kiszolgáltatottsága is csökken.

Csütörtökön, a szavazásokat követően Londonba utazok családommal, azonban nem lesz sok időm a pihenésre, hiszen a hetet Budapesten zárom, mert a hétvégén kongresszust tart a Magyar Szocialista Párt, ahol új vezetőket választunk a párt élére. Természetesen a magyar belpoltikai fejleményeit Brüsszelből is folyamatosan nyomon követem, a párt életében pedig a Nőtagozat elnökeként is részt veszek. Remélem, a hétvégén megtaláljuk azokat a vezetőket, akik vezetésével a párt sikeresen fog szerepelni az őszi önkormányzati választáson.

A hét – az Európai Parlamentben és azon kívül (2010. június 14-20.)

A héten kerül sor az Európai Parlament júniusi plenáris ülésére Strasbourgban. A napirenden számos, a szakterületeimhez kapcsolódó fontos kérdés szerepel, s emellett bizottsági ülésekre is sor fog kerülni, valamint meghívást kaptam további rendezvényekre is.

A plenáris ülésen kiemelt téma lesz a női esélyegyenlőség kérdése: többek között megvitatjuk a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó ütemtervet értékelő jelentést, amelyet Ilda Figueiredo kollégám készített. Kezdeményezésemre szó lesz továbbá az Európai Nőjogi Chartával kapcsolatos fejleményekről. Nagyon sajnálom, hogy a spanyol elnökség és Barroso bizottsági elnök támogatása ellenére az esélyegyenlőségért felelős európai biztos, Viviane Reding megakadályozza, hogy jelentős előrelépést érjünk el ezen a téren. Remélem, hogy az ülésen sikerül számon kérnünk ezeket a dolgokat a biztos asszonyon. És hogy egy másik szakterületemről, a közlekedésről se feledkezzünk meg: a napirenden szerepel egy érdekes jelentés a versenyképes árufuvarozást szolgáló európai vasúti hálózatról valamint a közúti fuvarozási tevékenységet végzők munkaidejéről. Ez utóbbit egyébként felvidéki kollégám, Bauer Edit képviselő asszony készítette.

Hétfőn este a plenáris ülés mellett az Alkotmányügyi Bizottság is ülésezik, ahol az egyik legfontosabb napirendi pont ismételten a polgári kezdeményezés lesz. Vendégül látjuk az Európai Ombudsmant, Nikiforosz Diamandurosz urat, mivel többen felvetették, hogy őt is be kellene vonni a kezdeményezések befogadhatóságának értékelésébe. A polgári kezdeményezésről egyébként a héten is több egyeztetést tartunk, és már intenzíven dolgozunk az első munkaanyagon, amelyet még a spanyol elnökség június 30-i befejeződése előtt közzé szeretnénk tenni a jelentéssel foglalkozó zöld- és néppárti képviselőtársaimmal.

Szerdán este Brüsszelben rendezik meg az Európai Szocialisták Pártja vezetői és kormányfői találkozóját. Nagyon várom, hogy olyan kiváló politikusokkal találkozhassak, mint a spanyol vagy a portugál miniszterelnök.

A hét második felében, már Magyarországon, egy nagyon kedves meghívásnak is eleget teszek: most ünnepli fennállása 20. évfordulóját a Közép- és Kelet-Európai Regionális Környezetvédelmi Központ (REC), amelyet 1990-ben hozott létre az Európai Unió, az Amerikai Egyesült Államok és Magyarország. A szervezet sikerességét jól jelzi, hogy azóta több mint 30 ország csatlakozott. Az évforduló alkalmából csütörtök este fogadást rendeznek az Országházban, pénteken pedig Szentendrén folytatódik a program, ahol én is tartok egy rövid beszédet.

Csütörtökön este a Fejtő Ferenc Könyvesboltban kerül sor Róna Éva „Mi az ikrek…” című kötetének bemutatójára, amelynek közreműködtem a magyarországi kiadásában. A bemutatón a szerzővel Havas Judit irodalmár fog beszélgetni, és reményeink szerint közreműködik Hegedűs D. Géza színművész is, aki részleteket olvas majd fel a könyvből. A könyv kiadásának segítésével egy Sütő Andrásnak tett korábbi ígéretemnek tettem eleget. A könyv egy árva ikerpár történetét mutatja be, és arra emlékeztet bennünket, hogy habár az emberi élet illékony és törékeny, de mindenkor – még a legembertelenebb helyzetben is – embernek kell maradnunk.

A fontosabb eseményekről – szokás szerint – részletesen be fogok számolni honlapomon is.

Károlyi Mihály szobrának az Országház mellett a helye

Bizonyára sokakhoz eljutott a hír, hogy jobbikos politikusok csütörtökön délután egy fekete lepellel jelképesen "eltűntették" Károlyi Mihály szobrát a Parlament melletti téren. Budapesti elnökük szerint a Parlament tőszomszédságában nem lehet helye egy olyan ember szobrának, aki "nagy szerepet játszott a trianoni területcsonkításban és a nagyhatalmak terrordiktátumának sikerében". Tehát a szó valódi értelmében is el kell tüntetni. Úgy fogalmazott, hogy "Károlyi Mihály dicstelen és magyargyűlölő tevékenysége hozzájárult a Tanácsköztársaság hírhedté vált magyarellenes pogromrendszerének 133 napig tartó véres rémuralmához is."

Ezek a kijelentések joggal háborítanak fel minden magyar demokratát, akiknek kötelességük megvédeni Károlyi Mihályt. Részben mert Károlyi a magyar progresszió egyik kiemelkedő alakja, s részben mert semmi köze sincs a trianoni békediktátumhoz. A Jobbik szemében talán az a bűne, hogy nem volt jobboldali, horthysta, s nem volt híve Szálasinak sem.

A Jobbik szemlélete egyértelmű: bűnbakokat keresnek, és ezeket a magyar progresszió alakjaiban vélik megtalálni. Nem engedhetjük besározni Károlyi Mihály emlékét. Meggyőződésem, hogy szobrának méltó helye ott van a Parlament tőszomszédságában.