A hét – az Európai Parlamentben és azon kívül (2010. június 21-27.)

Ezt a bejegyzést New Yorkból írom, ahová azért utaztam, mert részt veszek a szociáldemokrata pártok nemzetközi szervezete, a Szocialista Internacionálé tanácsának ülésén. A találkozó legfontosabb napirendi pontja a jövő heti, Torontóban megrendezésre kerülő G20-csúcstalálkozó és a világgazdaság helyzete, de emellett szó lesz az éghajlatváltozásról és a közel-keleti békefolyamatról. Emellett szeretném kihasználni a New York-i tartózkodásomat arra, hogy találkozzak az Egyesült Nemzetek Szervezete szakterületeimmel foglalkozó munkatársaival is. Eddig az Afrikával foglalkozó Cheick Sidi Diarra úrral és az esélyegyenlőséggel foglalkozó Rachel Mayanja asszonnyal sikerült megbeszélni egy-egy találkozót.

Eközben a Parlament Strasbourgból hazatért Brüsszelbe, ahol ismét egy bizottsági hét veszi kezdetét. Ennek során két bizottságom is ülésezik.

A nőjogi és esélyegyenlőségi bizottság együttes ülést tart az állampolgári jogi bizottsággal, amelyen megvitatjuk az Európai Védelmi Határozatról szóló tervezetet. Ennek elfogadása óriási előrelépés lenne a nők elleni erőszakkal szembeni fellépésben, mivel lehetővé tenné, hogy az egyik tagállamban kiadott távoltartási végzést az Európai Unió többi tagállamában is érvényre jutassák. Ez azonban egy rendkívül érzékeny terület, mivel egyes tagállamok vitatják, hogy a büntetőjogon túl a polgári jogi, illetve közigazgatási jogi területen is érvényesítsék-e a védelem kiterjesztését. Ezen kívül a nőjogi bizottságban egy eszmecserét is rendezünk a héten, ahol neves külső szakértők bevonásával arra keressük a választ, hogy a nők és férfiak egyenlőségét előmozdító európai uniós szakpolitikák hogyan járulhatnak hozzá a fiatalkori bűnözés elleni küzdelemhez. A „szokásos” napirendi pontok közül „A nők szerepe az idősödő társadalomban” valamint „A bizonytalan foglalkoztatási feltételek mellett dolgozó nők” című jelentéstervezetek megvitatását, valamint „Az etnikai kisebbségi csoporthoz tartozó nők társadalmi integrációja” című jelentések elfogadását emelném ki.

A közlekedési bizottság napirendjén főként hajózással kapcsolatos anyagok szerepelnek, emellett azonban tartunk egy eszmecserét az Európai Bizottság képviselőivel is a tesztszkennerek alkalmazásáról. Nagyon fontosnak tartom, hogy megtaláljuk a megfelelő egyensúlyt a légi forgalom biztonsága és a magánszféra sérthetetlensége között, valamint hogy erről egységes európai szabályozás szülessen. Gondoljunk csak arra, hogy milyen visszás helyzetet eredményezne, ha egyes európai reptereken ilyen megalázó procedúrának vetnének alá minket, míg egy szomszédos országban már egyáltalán nem tartanák szükségesnek az ilyen szigorú ellenőrzést.

A hét második felében a közlekedési bizottság tagjaival Bécsbe látogatok, ahonnan a delegáció Brnoba, Pozsonyba majd Sopronba utazik tovább. Az utazás célja, hogy találkozzunk a térség vasúttársaságainak vezetőivel.

További előrelépések várhatóak a polgári kezdeményezés ügyében is. Miközben már az utolsó módosításokat hajtjuk végre a június végére ígért parlamenti munkadokumentumon, kedden kollégáim találkoznak egy, a kezdeményezéssel foglalkozó szakemberrel, aki több mint 100 civil szervezetet képvisel. Az ilyen találkozókat azért tartom különösen hasznosnak, mert minden egyes alkalommal olyan részletre hívják fel a figyelmemet, amelyre magamtól nem gondoltam volna. Ezen felül a héten parlamenti frakciók közül harmadikként a liberálisok is rendeznek egy szemináriumot a témában.

A fontosabb eseményekről – szokás szerint – részletesen be fogok számolni honlapomon is.

Eszmecsere a bizottságban, politikai alku a Tanácsban

A héten két jelentős előrelépés is történt az európai polgári kezdeményezés ügyében.

Hétfőn a Parlament alkotmányügyi bizottságában vendégül láttuk az Európai Ombudsmant, hogy elmondhassa, milyen szerepet szán magának, illetve az ombudsmani hivatalnak a polgári kezdeményezések ellenőrzésében, értékelésében. Többen felvetették ugyanis, hogy Nikiforosz Diamandurosz hivatalának a folyamat egyik sarokkövének kell lennie, például Ő dönthetne a kezdeményezések befogadhatóságáról.

A görög szakember 2003 óta tölti be hivatalát, és éppen idén választottuk újra. Feladata, hogy kivizsgálja az uniós intézmények és szervek tevékenysége során felmerülő hivatalos visszásságokkal kapcsolatos beadványokat, amelyek magánszemélyektől, cégektől és szervezetektől egyaránt érkezhetnek.

A magam részéről támogatom, hogy minél több olyan garanciát építsünk be a „rendszerbe”, amelyek elősegítik egy kezdeményezés sikeres lefolytatását. Hajlok rá, hogy egyetértsek azokkal a véleményekkel, amelyek szerint aggályos, ha egyedül az Európai Bizottság dönthet előzetesen arról, hogy egy kezdeményezés a hatáskörébe tartozik-e, ezért valamilyen kontrollt szükséges lenne biztosítani. Az Európai Ombudsman hivatalát azonban nem tartom erre megfelelőnek, mivel feladatait az EU alapító szerződései világosan meghatározzák, így csak újabb szerződésmódosítással lenne elképzelhető a szerepkörének kibővítése.

Kíváncsian vártam éppen ezért, hogyan értékeli a helyzetet Diamandurosz úr. (Feltételezhetően nem tartotta ilyen érdekesnek az eseményt az a képviselőtársam, aki elaludt az ülésen, és hangos horkolása derültséget váltott ki az egész teremben…) Elégedetten láttam, hogy az Ombudsman is hasonló véleményen volt. (Mármint nem elaludt ő is, hanem velem értett egyet :-) ) Diamandurosz úr elmondta, hogy a polgári kezdeményezésekkel kapcsolatos szerepét a jelenlegi szerződéses keretek között képzeli el, azaz akkor fog fellépni, ha valamely uniós intézmény hivatali visszásságot követ el. A politikai vitákba semmiképpen sem kíván beleszólni. Úgy gondolom, hogy ezzel az eszmecserével közelebb kerültünk a Parlament végleges álláspontjának kialakításához, és a rendelet végleges változatának gyors elfogadásához.

A héten a Tanács is megtárgyalta a polgári kezdeményezésről szóló javaslatot, de sajnos nem értek el jelentős előrehaladást. Csak egy olyan "általános megközelítést" fogadtak el a tagállamok, amelyben nagyvonalakban határozták meg az elképzeléseiket. Eszerint nem 300 000 hanem már százezer aláírás összegyűjtése után megvizsgálnák a kezdeményezés befogadhatóságát, továbbá a tagállamoknak lehetővé kell tenni a kezdeményezések online aláírását is. (Hogy pontosan miként képzelik ezt el, nem részletezték.) Egyúttal felhatalmazták a Tanács spanyol elnökségét, hogy kezdjen tárgyalásokat velünk a rendelet mielőbbi – lehetőség szerint még az első olvasatban történő – elfogadása érdekében. Kíváncsian várom ezeket a tárgyalásokat, hiszen egyes kérdésekben eltér a társ-jelentéstevő képviselőtársaim és jómagam véleménye a Tanácsétól, más kérdésekben pedig még nem foglaltak állást a tagállamok, holott mi már részletesen megtárgyaltuk azokat – gondolok itt elsősorban a megvalósítás részletes szabályaira.

A célunk azonban közös: a rendelet mielőbbi elfogadása, hogy az európai polgárok minél előbb élhessenek a Lisszaboni Szerződés által biztosított új jogosultságaikkal.

A hét – az Európai Parlamentben és azon kívül (2010. június 14-20.)

A héten kerül sor az Európai Parlament júniusi plenáris ülésére Strasbourgban. A napirenden számos, a szakterületeimhez kapcsolódó fontos kérdés szerepel, s emellett bizottsági ülésekre is sor fog kerülni, valamint meghívást kaptam további rendezvényekre is.

A plenáris ülésen kiemelt téma lesz a női esélyegyenlőség kérdése: többek között megvitatjuk a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó ütemtervet értékelő jelentést, amelyet Ilda Figueiredo kollégám készített. Kezdeményezésemre szó lesz továbbá az Európai Nőjogi Chartával kapcsolatos fejleményekről. Nagyon sajnálom, hogy a spanyol elnökség és Barroso bizottsági elnök támogatása ellenére az esélyegyenlőségért felelős európai biztos, Viviane Reding megakadályozza, hogy jelentős előrelépést érjünk el ezen a téren. Remélem, hogy az ülésen sikerül számon kérnünk ezeket a dolgokat a biztos asszonyon. És hogy egy másik szakterületemről, a közlekedésről se feledkezzünk meg: a napirenden szerepel egy érdekes jelentés a versenyképes árufuvarozást szolgáló európai vasúti hálózatról valamint a közúti fuvarozási tevékenységet végzők munkaidejéről. Ez utóbbit egyébként felvidéki kollégám, Bauer Edit képviselő asszony készítette.

Hétfőn este a plenáris ülés mellett az Alkotmányügyi Bizottság is ülésezik, ahol az egyik legfontosabb napirendi pont ismételten a polgári kezdeményezés lesz. Vendégül látjuk az Európai Ombudsmant, Nikiforosz Diamandurosz urat, mivel többen felvetették, hogy őt is be kellene vonni a kezdeményezések befogadhatóságának értékelésébe. A polgári kezdeményezésről egyébként a héten is több egyeztetést tartunk, és már intenzíven dolgozunk az első munkaanyagon, amelyet még a spanyol elnökség június 30-i befejeződése előtt közzé szeretnénk tenni a jelentéssel foglalkozó zöld- és néppárti képviselőtársaimmal.

Szerdán este Brüsszelben rendezik meg az Európai Szocialisták Pártja vezetői és kormányfői találkozóját. Nagyon várom, hogy olyan kiváló politikusokkal találkozhassak, mint a spanyol vagy a portugál miniszterelnök.

A hét második felében, már Magyarországon, egy nagyon kedves meghívásnak is eleget teszek: most ünnepli fennállása 20. évfordulóját a Közép- és Kelet-Európai Regionális Környezetvédelmi Központ (REC), amelyet 1990-ben hozott létre az Európai Unió, az Amerikai Egyesült Államok és Magyarország. A szervezet sikerességét jól jelzi, hogy azóta több mint 30 ország csatlakozott. Az évforduló alkalmából csütörtök este fogadást rendeznek az Országházban, pénteken pedig Szentendrén folytatódik a program, ahol én is tartok egy rövid beszédet.

Csütörtökön este a Fejtő Ferenc Könyvesboltban kerül sor Róna Éva „Mi az ikrek…” című kötetének bemutatójára, amelynek közreműködtem a magyarországi kiadásában. A bemutatón a szerzővel Havas Judit irodalmár fog beszélgetni, és reményeink szerint közreműködik Hegedűs D. Géza színművész is, aki részleteket olvas majd fel a könyvből. A könyv kiadásának segítésével egy Sütő Andrásnak tett korábbi ígéretemnek tettem eleget. A könyv egy árva ikerpár történetét mutatja be, és arra emlékeztet bennünket, hogy habár az emberi élet illékony és törékeny, de mindenkor – még a legembertelenebb helyzetben is – embernek kell maradnunk.

A fontosabb eseményekről – szokás szerint – részletesen be fogok számolni honlapomon is.

Hogyan kezdeményezzenek a polgárok Európában? (1)

Az Európai Parlamentben már javában folynak a formális és informális egyeztetések a képviselők, frakciók és bizottságok között arról a jelentésről, amely a polgári kezdeményezés végrehajtási szabályait rögzíti majd, és amelynek én vagyok az egyik jelentéstevője.

Ahogy arról már korábban írtam, a Lisszaboni Szerződés a közvetlen demokrácia ezen új eszközének csak a legalapvetőbb feltételeit tartalmazza, nevezetesen, hogy „legalább egymillió uniós polgár, akik egyben a tagállamok egy jelentős számának állampolgárai, kezdeményezheti, hogy az Európai Bizottság – hatáskörén belül – terjesszen elő megfelelő javaslatot azokban az ügyekben, amelyekben a polgárok megítélése szerint a Szerződések végrehajtásához uniós jogi aktus elfogadására van szükség.”

A polgári kezdeményezés rendszerének gördülékeny működéséhez azonban elengedhetetlen, hogy meghatározzuk a részletes feltételeket is. Széles konszenzus van abban, hogy felhasználóbarát és túlzott adminisztrációs terhektől mentes rendszert kell létrehozni, amely valamennyi európai polgár számára nyitva áll, és abban is minden fél egyetért, hogy ezeket a szabályokat a lehető leggyorsabban el kell fogadni.

Az Európai Biztottság március 31-én nyújtotta be a polgári kezdeményezés részletes szabályait tartalmazó rendelettervezetet, így most a Parlamenten és a Tanácson a sor, hogy kialakítsa álláspontját, és szükség esetén módosítjon a bizottsági javaslaton. Ez a munka már elkezdődött, és máris számos ellentmondásos kérdés merült fel. Mindenekelőtt arról kell döntést hozni, hogy mi legyen a polgári kezdeményezés feladata: a jogalkotási folyamat valódi, meghatározó része legyen-e, vagy csak egy olyan eszköz a polgárok számára, amellyel meghatározhatnák, hogy milyen ügyek szerepeljenek az „európai viták” napirendjén. Előbbi esetben ugyanis a polgárok gyakorlatilag az EP-vel megegyező jogosítványokat kapnának a jogszabálykezdeményezést illetően, amely szükségessé teszi a részletekbe menő szabályozást. Utóbbi esetben viszont szükségtelenek a nagyon korlátozó előírások, és inkább arra kellene törekedni, hogy minél többen részt vegyenek az európai ügyek országhatárokon átívelő megvitatásában.

A részleteket illetően az egyik legnagyobb dilemmát az jelenti, hogy mikor kerüljön sor a kezdeményezések elfogadhatóságának ellenőrzésére. A Lisszaboni Szerződés alapján a Bizottság csak akkor nyújthatja be az egymillió aláírásgyűjtő által kért javaslatot, ha az valóban a hatáskörébe tartozik. Joggal tarthatunk attól is, hogy egyesek a kezdeményezést olyan célokra használnák fel, amely ellentétes az európai értékekkel. Meg kell tehát vizsgálni, hogy a polgári kezdeményezés eleget tesz-e ennek a feltételnek. De mikor történjen ez meg? Ha már az aláírásgyűjtés megkezdését ehhez a befogadhatósági ellenőrzéshez kötjük, fennáll a veszélye annak, hogy komolytalan kezdeményezések fogják elárasztani az ellenőrzést végző testületet. Az is problémás viszont, ha csak az utolsó fázisban, az egymillió aláírás összegyűjtését követően végzik el az ellenőrzést, hiszen ha megbukik ezen a kezdeményezés, akkor rengeteg munka vész kárba. Az Európai Bizottság már ismert javaslata szerint a 300 000 aláírás elérése után kellene megvizsgálni, hogy teljesülnek-e a követelmények. De vajon nem sok-e még ez a szám is? Ahogy egy képviselőtársam fogalmazott: ez olyan, mintha elindulnánk Münchenből Rómába, hogy aztán az országhatáron visszafordítsanak bennünket.

Kérdéses az is, hogy ki végezze az ellenőrzést? Egyes vélemények szerint magára az Európai Bizottság munkatársaira kellene bízni ezt a feladatot. Többen kételkednek azonban abban, hogy valóban a Bizottság feladata-e eldönteni, hogy valami a hatáskörébe tartozik-e vagy sem. Szerintük egy független szakértői testületet kellene mindezzel megbízni. Ez viszont azért jelenthet problémát, mert így a döntésük ellen nem lehet fellebezést benyújtani az Európai Bírósághoz. (Hiszen nem uniós intézmény hozta a kifogásolt rendelkezést.)

Az előkészítő tárgyalások során természetesen számos vitás kérdés felmerült, így például az aláírók minimális életkorával, az aláírásgyűjtésre rendelkezésre álló idővel vagy az aláírásgyűjtés módjával kapcsolatban, amelyekről a következő alkalommal fogok írni.

Az elmúlt hat hónap értékelése a spanyol esélyegyenlőségi miniszterrel

A múlt héten az Európai Szocialisták Párja Nőszervezete (PES Women) Madridban, a Spanyol Szocialista Párt (PSOE) székházában tartotta ülését, amelyet megtisztelt jelenlétével Bibiana Aido, Spanyolország esélyegyenlőségi minisztere is, akivel áttekintettük a spanyol elnökség hat hónapjának a szakterületen elért eredményeit.

Ezek közül is kiemelkednek a nőket érő erőszakkal szembeni uniós fellépés terén végbement fejlemények, amely témával a PES Women által, az "Én testemmel én rendelkezem" kampány keretében elfogadott nyilatkozat is foglalkozott.

Aido miniszter asszony emlékeztetett bennünket, hogy mind a 27 tagállam egyetértett abbban, hogy erre az igen elterjedt problémára közösen próbáljunk megoldást találni. Ennek érdekében március 8-án, nőnapon úgy határoztak, hogy létrehoznak egy európai megfigyelőközpontot, egy segélyvonalat és elfogadnak egy közösségi stratégiát, ezzel biztosítva a segítségnyújtást az erőszak áldozatává vált nők számára.

Eközben június elején a Bel- és Igazságügyi Tanács megvitatta az Európai Védelmi Határozatról szóló javaslatot, amelynek célja, hogy rögzítse az erőszak áldozatává vált nők számára biztosítandó védelem közös minimális szabályait. Sajnos azonban az Európai Bizottság akadályokat gördít ennek elfogadása elé. Ugyan összehívtak egy szakértői ülést a jogi akadályok feltérképezésére, azonban a Bizottság és a spanyol elnökség nem tudtak konszenzusra jutni abban a kérdésben, hogy milyen jogi alapra hivatkozzanak a kidolgozás alatt álló javaslatban. A spanyol elnökség - az Európai Parlament és 18 tagállam támogatását élvezve - tovább kíván lépni az Európai Védelmi Határozat ügyében. Reding biztos asszony azonban elfogadhatatlannak tartja a jelenlegi tervezetet. Remélem, hamarosan sikerül mindenki számára elfogadható megoldást találni, mivel az áldozatok védelmét garantáló intézkedések nem tűrnek halasztást.

A Tanács napirendjén szerepel továbbá az emberkereskedelem elleni fellépés uniós kereteit rögzítő irányelv is. Fel kell lépnünk a bűnözői hálózatok ellen és a hangsúlyt az emberkereskedelem áldozatává vált nők emberi jogainak érvényesítésére kell helyeznünk.

A spanyol elnökség június végén véget ér. Ekkor közzéteszik az elért eredményeket összefoglaló jelentést, amely lehetővé teszi, hogy a trió elnökség soron következő tagjai és az Európai Unió a megkezdett irányban haladhassanak tovább.