Alzheimer-kór: a nők különleges figyelmet igényelnek

Az Európai Parlament a héten elsöprő többséggel támogatásáról biztosította az Alzheimer kór és demencia kezelésére vonatkozó uniós kezdeményezést, melynek fontosságát jól szemléltetik a betegség rendkívül gyors terjedését mutató statisztikai adatok: átlagosan minden 24. másodpercben diagnosztizálnak egy új beteget, így a demencia valamely formájában szenvedők jelenlegi 35 milliós létszáma 20 évente csaknem megkétszereződik, 2030-ra elérve akár a 65,7 milliót is. A probléma Európát kiemelten sújtja, hiszen a demenciában szenvedő emberek 28 százalékát a mi kontinensünk adja, miközben kontinensük a világ népességéből mindössze 10 százalék körüli.

A kezdeményezést örömmel támogattam, hiszen nagyon fontosnak tartom, hogy a tagállamok közötti szoros együttműködéssel segítsük a megelőzés, a korai felismerés és a kezelés fejlesztését. Baloldali politikusként különösen fontosnak tartom, hogy a leghatásosabbnak bizonyuló gyógyszerek mindenki számára elérhetőek legyenek.

Emellett képviselőcsoportom a javaslaton olyan módosításokra is javaslatot tett, amelyek a betegek családtagjai számára is előnyös, hiszen az érzelmi, fizikai és pénzügyi nehézségekkel nekik is meg kell küzdeniük. Javasoltuk továbbá, hogy a javaslat fordítson külön figyelmet a nők speciális igényeire.

Ír kolléganőm, Nesse Childers – aki a javaslat szocialista árnyékjelentéstevője – ugyancsak felhívta a figyelmet arra, hogy kétszer annyi nő szenved ebben a betegségben, mint férfi, s ráadásul a beteg rokon ápolása tapasztalok szerint szintén nagyobb terhet ró a nőkre (akik sokszor saját egészségüket is elhanyagolják, és készek akár a munkahelyüket is feláldozni ezért).

Úgy gondolom, hogy javaslataink nagy előrelépést hozhatnak egyrészt a betegség megelőzésében és kezelésében, továbbá javítanák mind a betegek, mind pedig a hozzátartozóik helyzetét. A labda immáron a tagállamok térfelén pattog.

Mi a baj Magyarországon?

Legutóbb, amikor beültem egy brüsszeli taxiba, a sofőr - miután kiderült, hogy magyar vagyok - nem a jó borokról és Puskás Öcsiről kezdett el faggatni, hanem csak annyit kérdezett: mi a baj Magyarországon? Ugyanez a kérdés fogad újra és újra az európai parlamenti folyosókon is, ahol a kollégák - pártállástól függetlenül - eddig leginkább arról faggattak, hova utazzanak Magyarországon. Most ők is azt kérdezik: mi a baj? És bizony – belepillantva a külföldi sajtó bármelyikébe – ugyanezt a kérdést lehet kiolvasni a sorok közül.

Valódi választ nem kap senki. Európában szeretik Magyarországot, szeretik a magyarokat, de most az európai átlagember aggodalommal figyeli, mi zajlik itt, Európa szívében. A brüsszeli taxis és az európai átlagember leginkább attól fél, hogy ha ugye a következő fél évben Magyarország vezeti az Európai Uniót, akkor ez azt jelenti-e, hogy az ő életében is, az ő világában is elindulnak-e ugyanezek a korlátozó folyamatok, hogy akkor most erre tart-e Európa?  És hát ne szépítsük, ezek a ma, Magyarországon zajló folyamatok éppen az ellentétei mindannak, amit a 20. században Európa véres emberáldozatok árán harcolt ki magának, amiért Európa ma a szabad világ, és az emberi jogok legmagasabb szintű képviselője.

Erős Európához mindenkire szükségünk van! Ezért a kérdésre, hogy miként hozzuk közelebb Európát állampolgáraihoz, a magyar kormány nem adhat olyan válaszokat, amelyek kontinensünk alapvető értékekeivel ellentétes folyamatokat indítanak be. Orbán Viktor és a Fidesz arra nem kapott felhatalmazást, hogy megrémítse Európa polgárait, és arra sem, hogy figyelmen kívül hagyja az európai civilizáció értékeit! 

Számíthatunk Európára

A magyar kormány által elfogadott új médiatörvény körüli nemzetközi felháborodás bizonyára nem ismeretlen az olvasók számára. Azt hiszem, kijelenthetjük: a magyar sajtószabadság megvédése összeurópai üggyé vált. Itt, Brüsszelben is folyamatosan érkeznek a kérdések a magyarországi eseményekről. Fokozott figyelem fordul hazánk felé – sajnálom, hogy nem csak a magyar EU-elnökség miatt.
Az Európai Parlamentben a téli szünet után a héten kezdődött meg a munka, és máris túl vagyunk az első olyan rendezvényen, amelyet teljes egészében a médiatörvénynek szenteltek. Kedden az EP liberális frakciója rendezett meghallgatást, amelyen neves magyar szakemberek mellett az Európai Bizottság alelnöke is részt vett. Habár a liberális ALDE képviselőcsoport rendezvényéről volt szó, mind a néppárti mind pedig a szocialista-demokrata frakcióból több magyar EP-képviselő is ott volt. Annak ellenére, hogy a terem zsúfolásig megtelt, sajnálatosan a magyar kormány számára fenntartott székek üresen maradtak, onnan visszajelzés sem érkezett...
A legérdekesebb számomra a külföldi résztvevők véleménye volt, ami jól tükrözi az élénk nemzetközi érdeklődést. Fontos látnunk, hogy a külföldi kritikák semmi esetre sem a magyar nép ellen irányulnak, hanem az alapvető európai értékek mellett állnak ki. Ahogyan romániai kolléganőm, Renate Weber fogalmazott: ritkán fordul elő, hogy egy nemzeti jogszabályt ilyen széles körben, ilyen hevesen kritizálnak. Ha ez mégis megtörténik, annak általában van alapja.
A karácsony előtt a magyar kormánynak levelet küldő Neelie Kroes is rendkívül felkészültnek és tájékozottnak tűnt. Az Európai Bizottság alelnökeként a hírközlési szakterületet felügyelő biztosasszony
részletesen kifejtette azokat az aggályait, amelyek miatt a törvény nincsen összhangban az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelvvel. Ilyen aggályként említette a regisztrációs kötelezettséget, a hírműsorokon belüli arányokra vonatkozó rendelkezéseket (nevezetesen, hogy az európai hírek mennyiségileg
háttérbe szorulnak a magyarországiakkal szemben), a hírek feletti politikai kontrollt, illetve azt, hogy a médiatörvény hatálya kiterjed más tagállamok szolgáltatóira is. A vonatkozó uniós szabályok kimondják ugyanis, hogy a szolgáltató csak a saját származási országában vonható felelősségre. Kroes asszony ígéretett tett arra, hogy a Bizottság szigorúan, de objektívan fog eljárni a médiatörvény vizsgálatakor, amelynek során csak a tényeket vehetik figyelembe, az érzelmi vonulatot - bár tudja, hogy ilyen is van – kizárják az
értékelésből.
Az elmúlt húsz évben az Alkotmánybíróság bebizonyította, hogy nem tűri a demokráciát csorbító rendelkezéseket. Bízom benne, hogy a testület - megcsonkított jogkörei ellenére - újból bebizonyítja: a Magyar Köztársaságban nem fenyegetheti veszély az alapvető demokratikus értékeket. Mindenesetre megnyugtató látni, hogy ebben a küzdelemben nem maradtunk egyedül: Európára is számíthatunk.

A jövő év nagy feladata

A 2011-es év rendkívül fontos lesz az MSZP számára. Jövő évtől már világosan látszódni fognak a Fidesz-kormány őrült gazdaság- és társadalompolitikájának a negatív hatásai, és nekünk nemcsak alternatívát, védelmet is kell nyújtanunk azoknak, akiket a kormány politikája negatívan érint, sért, bánt. A középosztály tagjai, illetve a nehéz anyagi körülmények között élő rétegek mind-mind vesztesei lesznek az Orbán-kabinet gazdaságpolitikájának. Tulajdonképpen a  Fidesz-kormány gazdaság- és társadalompolitikájának egyetlen kedvezményezett rétege van: a Fidesz-kormány maga.

A Fidesz-kormány szembemegy a magyar társadalommal, a magyar emberekkel, és ezt mindenféle fortélyos trükkel és hazugsággal kívánja palástolni. Ehhez még társul egy korszerűtlen, archaikus, XIX. századi társadalomkép, és máris láthatjuk, mekkora a baj ma Magyarországon.

Míg korábban mindig azon dolgoztam, hogyan vihetnénk előre a nők ügyét, követve a nyugat-európai példát, most sajnos azért kell harcolnunk, hogy ne fordíthassák vissza az idő kerekét.

Ma Magyarországon baj van. Nagy baj, és a készülő alkotmány koncepciójának esztelen fordulataiból ítélve úgy tűnik, hogy a helyzet csak még rosszabbá fog válni. Az abortusz és az úgynevezett 72 órás tabletták betiltásának lehetősége, a nem házasságban született gyermekek hátrányos megkülönböztetése vagy az alapvető jogoknak az „erkölcsök" védelme érdekében történő korlátozása egy olyan középkori, patriarchális társadalom képét vetíti elénk, ahol a kormányzati férfitöbbség mondja meg, hogy milyen az igazi nő, milyen a jó anya, hogyan kell élni, mi erkölcsös és mi nem az.

Ma Magyarországon baj van. Nagy baj. Mint EP-képviselő, mint az Európai Szocialisták Pártja Nőszervezetének az elnöke, és mint a francia Szocialista Párt vezetésének tagja, én természetesen mozgósítom az európai barátainkat, amennyire csak tudom.

De látnunk kell, ettől függetlenül is, hogy ezt a harcot alapvetően nekünk kell megvívnunk. A magyar embereket, a magyar nőket ma veszély fenyegeti, és a mi feladatunk, hogy szolidaritást mutassunk velük, s ahol lehet, megvédjük őket az önkénytől, a múlt árnyaitól. Ez a jövő év nagy feladata.

Polgári kezdeményezés: az utolsó hét

Fontos hetek állnak mögöttünk az európai polgári kezdeményezés tekintetében, de a legfontosabb esemény a jövő héten várható. Ha minden jól megy, néhány napon belül pont kerül a kezdeményezések végrehajtási szabályait lefektető rendelet végére, és Európa polgárai hamarosan birtokukba vehetik a Lisszaboni Szerződés által megteremetett új eszközt.

Az együttdöntési eljárás első olvasatának menetrendje szerint november elején az alkotmányügyi szakbizottság elfogadta a jelentéstervezetet, amelyben több ponton módosítottuk az Európai Bizottság eredeti javaslatát. A szavazás eredményének ismeretében azonnal, még aznap este megkezdtük a tárgyalásokat a tagállamokat képviselő Tanáccsal, hiszen a jogszabálytervezetet nekik is el kell fogadniuk ahhoz, hogy életbe léphessen.

Ezek a tárgyalások, hivatalos néven trialógusok (utalván a résztvevő két társjogalkotó uniós intézményre, és a javaslatot benyújtó Bizottságra) rendkívül izgalmasak voltak. Mindegyik fél olyan elemekkel érkezett a tárgyalásokra, amelyekről köztudott volt, hogy nem, vagy csak nehezen hajlandóak engedni, amely hosszú egyezkedések és nehéz tárgyalások lehetőségét vetítette előre. Eközben az idővel is versenyt futottunk, mert mindenképpen szerettük volna még az idén lezárni a tárgyalásokat. Végül mindkét fél engedett, a november végén elfogadott jelentéshez képest is több helyen változott a - remélhetőleg - végleges szöveg. Ezek közül a legfontosabbak:

• Hosszas viták után megállapodás született arról, hogy legalább hány tagállamból kell érkeznie a sikeres kezdeményezéshez szükséges egymillió aláírásnak. A Bizottság javaslatában szereplő egyharmad, és a Parlament által szorgalmazott egyötöd helyett a végleges változat szerint a tagországok egynegyedében határoztuk meg a küszöböt.
• Nagy vita volt az aláíróktól megkövetelt személyes adatokkal kapcsolatban is, melynek oka a tagállamok eltérő hagyományaiban keresendő. Egyes országok ragaszkodtak ahhoz, hogy a személyazonosító számok is szerepeljenek az aláírásgyűjtő íveken, míg mások ezt elfogadhatatlannak tartották. A gordiuszi csomót így azzal vágtuk át, hogy a kétfajta aláírásgyűjtő ívet fogadtunk el, amelyekből a tagállamok kiválasztották a számukra - és adatvédelmi előírásaiknak - megfelelő változatot.
• A kompromisszum értelmében azok írhatnak alá egy kezdeményezést, akik a saját tagállamukban választójoggal rendelkeznek az európai parlamenti választásokon is. Ahogyan arról már többször írtam, a Parlament szerette volna, ha egységesen 16 évben húzzuk meg az alsó határt, de ez végül elfogadhatatlannak bizonyult a legtöbb tagállam számára. 
• A kompromisszumos megállapodás szerint a rendelet az elfogadást követően 12 hónappal lép életbe. A Parlament szerette volna ezt az időt hat hónapra rövidíteni, azonban a Tanács ragaszkodott a hosszabb időtartamhoz, hogy a tagállamoknak legyen idejük felkészülni a kezdeményezések zökkenőmentes lebonyolítására.

A következő héten hétfőn az alkotmányügyi bizottság szavaz a kompromisszumos javaslatról, hiszen több ponton is módosult a november végén elfogadott szöveg. Szerdán kerül sor a plenáris vitára, és várhatóan még aznap lefolytatjuk a plenáris szavazást is.

A Tanács részéről a tervezetet az állandó képviselők tanácsa (COREPER) már megvitatta, és elfogadásra javasolva továbbította azt a miniszterek tanács elé, amelynek a végső döntést kell meghoznia. Ha mindkét intézményben meglesz az elfogadáshoz szükséges többség, akkor a jogalkotási eljárás befejeződik, és megszületik a rendelet.