Itt Brüsszelben, vagy a világ más nagyvárosaiban, a fények egész éjjel világítanak, és jól láthatóak a világűrből is. Az éjszakai világosságot árasztó gócpontok egyúttal gazdaságilag aktív területeket is jelölnek: minden egyes, fehér fényben ragyogó pont egy-egy várost jelöl Nyugat-Európában vagy a világ más régióiban. Ha azonban a Szaharára, Közép-Afrika dzsungeleire vagy az Amazonas-medence őserdeire nézünk, nem látunk fényeket, csak óriási, sötét területeket.
A fenti sorok Michelle Bachelet-től, az ENSZ Nőszervezetének elnökétől származnak, aki a héten Brüsszelben – az Európai Unió, az Egyesült Nemzetek Szervezete valamint az ipar és a civil társadalom magas rangú képviselőivel – részt vett a Fenntarható energiát mindenkinek elnevezésű konferencián. A rendezvény meghívottai azt vitatták meg, hogyan lehetne a fenntartható energiát 2030-ra mindenki számára hozzáférhetővé tenni, ezzel is hozzájárulva a gazdasági növekedés előmozdításához a fejlődő országokban. A konferencián kiemelt szerepet kapott az esélyegyenlőség kérdése is.
Napjainkban 1,3 milliárdra tehető azon emberek száma, akik nem férnek hozzá az elektromossághoz, és így az ezáltal biztosított munka- és tanulási lehetőségekhez. 2,7 milliárdnyian még ma is fával, szénnel vagy állati eredetű anyagokkal fűtik otthonaikat, s ezzel nagy veszélynek teszik ki saját és családtagjaik egészségét. (Az így belélegzett káros füst miatt, évente kétmillió ember veszti életét!) Az energiához való hozzáférés nélkül nemcsak az ENSZ millenniumi fejlesztési céljai nem valósulhatnak meg, de a térség gazdasági növekedése is veszélybe kerül. Ezért hirdette meg Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár 2011 szeptemberében a Fenntartható energiát mindenkinek (SE4All) elnevezésű kezdeményezést. Az Európai Unió a világ legnagyobb segélyezője, és így fontos szerepet játszik az energiaszegénység elleni küzdelemben is. Ezek az erőfeszítések azonban csak akkor vezethetnek sikerre, ha a kormányzati és az üzleti szféra együttesen lép fel érte.
Az esélyegyenlőség témakörének szentelt panelbeszélgetésen – ahol Michelle Bachelet már idézett mondatai is elhangzottak – elsősorban azokat a tényezőket próbálták felderíteni, amelyek akadályozzák a nők energiaszolgáltatásokhoz való hozzáférését, illetve amelyek segíthetnék ezt a folyamatot.
Különösen a szegény mezőgazdasági területekre jellemző, hogy a nőket aránytalanul hátrányosan érinti a modern energiaszolgáltatás hiánya. Az energia kiemelt szerepet játszik mindennapi életükben, hiszen az ő feladatuk a háztartás szükségleteinek biztosítása, legyen szó energiáról, élelmiszerről vagy vízről. Az ilyen családanyák mindennapi munkájuk mellett, hetente több mint 36 órát töltenek lakhelyük tisztántartásával, főzéssel, mosással. A lámpa fénye ad nekik lehetőséget esti feladataik elvégzésére és biztonságot nyújt a kihalt utcákon.
A Michelle Bachelet által hangoztatott becslések szerint, ezek a nők napi 16-18 órát vannak munkában, távol szeretteiktől. Ez alatt elesnek attól a lehetőségtől, hogy valódi bevételt jelentő tevékenységet folytassanak. A szegény családok esélyt sem kapnak arra, hogy javítsanak a helyzetükön.
Ezek a nők valóban sokat dolgoznak, kevés pénzért vagy éppen fizetség – de legfőképpen –, választási lehetőség nélkül. A résztvevők egyetértettek abban, hogy az ambiciózus célkitűzések eléréséhez mindenek előtt figyelemfelhívó kampányokra és társadalmi párbeszédre van szükség.
A legnagyobb problémát az jelenti, hogy ezeknek a nőknek nincs választási lehetőségük. Holott az alternatívák feltárulása nemcsak nekik, hanem az egész társadalomnak előnyös lenne. Ha a nőknek biztosítják a szükséges lehetőségeket és erőforrásokat, a fenntartható fejlődés alapvető mozgatórugóivá válnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése