2011. március 14., hétfő

Kétarcú Törökország: megdöbbentő adatok, bíztató törekvések


Néhány hete az Európai Szocialisták Pártja (ESZP) delegációjának tagjaként négynapos törökországi látogatáson vettem részt, amelynek során ellátogattunk Ankarába, Isztambulba valamint a délkelet-törökországi Diyarbakırba. Az ESZP főtitkára, Philip Cordery által vezetett látogatás célja, hogy megbeszélést folytassunk az ESZP törökországi tagpártjaival, valamint állami tisztviselőkkel, a törökországi EU-delegáció tagjaival, szakszervezetekkel valamint a tudomány, a média és természetesen a nők jogainak védelmével foglalkozó szervezetek képviselőivel.

Az út során érdekes volt a saját szememmel is látni, milyen előrelépések történtek az utóbbi években Törökországban a nők jogainak érvényesülése terén. Az alkotmány legutóbbi módosításával, az új büntető törvénykönyv elfogadásával valamint a török parlament esélyegyenlőségi bizottságának létrehozásával Törökország fontos lépéseket tett a nők helyzetének javítása érdekében.

Isztambulban a köztársasági néppártbeli (CHP) kollégákkal ezt a folyamatot tekintettük át egy kerekasztal-beszélgetésen. Elégedetten láttam, hogy a CHP-delegáció összeállításakor is ügyeltek az esélyegyenlőségre, így szép számban ültek nők is a tárgyalóasztalnál. Török kollégáink beszámoltak arról, hogy a CHP egy családi biztosítási programon dolgozik, amelynek célja a szegénység felszámolása, a szociális védelem kiterjesztése - nemre és etnikumra való tekintet nélkül. Egy olyan önfenntartó programot szeretnének létrehozni, amely a nőket egyénként és nem csak házastársakként kezelné. Emellett konkrét kezdeményezéseket is kidolgoztak, amelyekkel javítanának a nők munkaerő-piaci részvételi arányán, növelnék a nők politikai képviseletét, de dolgoznak a nőktől elvárt öltözködési előírások lazításán is.

Az ígéretes fejlemények ellenére nem mulaszthattam el újból felhívni a CHP vezetőinek figyelmét arra, hogy a kiemelkedő jelentőséggel bír a júniusi választásokra állított pártlistákon a nők megfelelő arányú szerepeltetése. Nem lehet eléggé hangsúlyozni annak fontosságát sem, hogy a komoly politikai pozícióba kerülő nők szerepmodellé válhatnak a fiatalabb korosztály számára. Arra bátorítottam a török kollégákat, hogy a júniusi választás során világos és előremutató üzenettel álljanak a női választóik elé, akik eddig úgy érezhették, hogy igényeikre nem fordítanak kellő figyelmet.

A delegációnk következő állomása Ankara volt, ahol a kormányzati tisztviselőkkel találkoztunk. Sajnos ők már nem tűntek olyan elkötelezettnek az esélyegyenlőség iránt, annak ellenére, hogy a török alkotmányos rendszeren a közelmúltban ígéretes változtatásokat hajtottak végre. Találkozóink során végig érezhető volt az elmúlt időszak konzervatív visszarendeződése, amely újból megerősítette számunkra: még nagyon sok dolgunk van ezen a téren.

A PES-delegáció látogatását ezt követően a dél-kelet törökországi Diyarbakırban folytattuk, ahol a helyi politikusokkal és szakemberekkel való találkozókon túl szerettünk volna részt venni a vitatott, úgynevezett KCK-pereken.Ezekben az eljárásokban több mint száz kurd politikust, jogászt és civil szervezeteket vezető szakembert vádolnak azzal, hogy veszélyeztetik az állam egységét és pártolják a terrorizmust. Jelenlétünkkel szerettük volna kifejezni elkötelezettségünket a tisztességes eljárás és az alapvető jogok tiszteletben tartása mellett. A tárgyalásokat végül felfüggesztették, mert a bírák nem engedélyezték a vádlottaknak, hogy anyanyelvükön, kurdul szólaljanak fel.

Ezt követően az Európai Szocialisták Pártja helyi tagszervezete, a Béke és Demokrácia Párt (BDP) látott bennünket vendégül. A látogatásnak talán ez volt számomra a legmaradandóbb része: nagyszerű volt látni, hogy a párt a vezetésében is érvényesíti az esélyegyenlőségi szempontokat, mivel a két társelnök, Selahattin Demirtas and Gültan Kişanak irányítják a szervezetet.Nem tagadhatom ugyanakkor, hogy olyan kérdéseket is érintenünk kellett diyarbakiri megbeszéléseink során, melyek kevésbé voltak kellemesek. Törökország déli részén még az országos átlagnál is erősebben élnek a hagyományok, ráadásul a területen nagy számban élnek különféle kisebbségek. Éppen ezért választottuk a Friedrich Ebert Alapítvánnyal közösen, a helyi civil szervezetek képviselőinek részvételével rendezett kerekasztal-beszélgetésünk helyszínéül ezt a térséget. Becsületbeli gyilkosságok, erőszakos és korai házasságkötések és terhesség, nehéz hozzáférés az egészségügyi ellátáshoz a nők számára, családon belüli erőszak és a kisebbségben élő nők dupla diszkriminációja... Ezek voltak a civil szervezetek által felvetett legkomolyabb problémák, melyek a térségben élő nőket sújtják. A statisztikai adatokat böngészve különösen megdöbbentő kép tárul elénk: 2007-ben mintegy 220 becsületbeli gyilkosság történt Törökországban. És ezek csak a török kormány által elismert adatok! Egy, a nőket érő diszkrimináció ellen küzdő szervezet szerint a valós számok ennek a négyszeresét is elérhetik.

Ezzel elérkeztünk az utolsó témához, amelyet ebben a bejegyzésben érinteni szerettem volna. A nők jogaiért küzdő szervezetek számára a legnagyobb kihívást a családon belüli erőszak okainak megszüntetése, valamint a következmények minimalizálása jelenti. Azonban ahhoz, hogy munkájukat hatékonyan végezhessék, szükségük van a török kormányzat támogatására. Éppen ezért aggasztónak tartom, hogy a török kormány a 2007-2013 közötti időszakra vonatkozó esélyegyenlőségi nemzeti cselekvési terv végrehajtásához nem különített el költségvetési forrásokat. Ez bizonytalanságban tartja a nőszervezeteket, és újabb ékes példája a nem tettekben megnyilvánuló esélyegyenlőségi politikának. Bár maga a cselekvési terv üdvözlendő, annak végrehajtását illetően vannak kétségeim.

Mindenesetre az Európai Szocialisták Pártjával továbbra is nyomon fogjuk követni a törökországi fejleményeket. Meggyőződésem, hogy a törökországi tagpártjaink elkötelezettek a női esélyegyenlőség iránt, ezért jó szívvel kívánhatunk nekik sok sikert a közelgő választásokon!

3 megjegyzés:

  1. Kedves Zita!
    Jopar éve Törökorszagban élö magyar nöként sajnos egyet kell értenem az Ön altal leirtakkal: nincs nemek közötti egyenlöség az orszagban és ezen kormany regnalasa alatt romlott a helyzet. A CHP-nek ugyan van programja a probléma megoldasara, de sajnos ugy tünik nem ök fogjak megnyerni a valasztasokat. Ha marad az AKP kormany nem lesznek elörelépések a témaban - maga a miniszterelnök jelentette ki, hogy ö nem hisz a nemek közötti egyenlöségben és a nök marcius 8-i felvonulasai kapcsan türhetetlen hangnemü nyilatkozatok jelentek meg AKP tagok részéröl a nökkel kapcsolatban (mint pl. hogyan lehetne a konnektor és a bele valo dugo egyenlö stb.). Ez ma a kormanyzati stilus, ha a nökröl van szo.
    Szivesen latnék az EU részéröl szankciok bevezetését pl., mert masképp a török kormany nem lesz hajlando a témaval foglalkozni - ahogy Ön is nagyon jol latta a kormanypartiakkal történt targyalasok soran.
    Sajnos az utobbi évek iszlamizacioja nem csak ezt a kérdést érintette negativan.

    VálaszTörlés
  2. Kedves Zita!

    Én a cégünk Törökországban működünk. Ha bármiben tudunk segíteni vagy hozzájárulni az ügy előre vitelében, mi készek vagyunk erre.

    Startsayfa.com

    VálaszTörlés