Folytatódó küzdelem a szabadságért

A kairói-amerikai egyetemen diplomázott Gameela Ismael meggyőződéssel és ambícióval átitatott szavai azon a workshopon hangzottak el, amelyen június 20-án vettünk részt az Európai Parlamentben. Az Európai Parlament nőjogi és esélyegyenlőségi bizottsága, valamint a külügyi, emberi jogi és fejlesztési bizottsága közös szervezésében megvalósult rendezvény a nők szerepét járta körül az észak-afrikai és közel-keleti közelmúlt forradalmai kapcsán.

Előadásában Gameela Ismael arra is rámutatott, hogy Egyiptomban a forradalom nemcsak a Mubarak-rezsim megdöntését, hanem ezzel a konzervatív közgondolkodás felszámolását is jelenti. „Munkánknak akkor lesz vége, ha minden egyiptomi polgár szabadszellemű és szabadlelkű lesz. Sokat kell még tennünk ahhoz, hogy a közgondolkodás máshogyan tekintsen a nőkre, de jó úton haladunk.”– tette hozzá az újságírónő.

Az előadók nem győzték hangsúlyozni a nők szerepét az észak-afrikai és közel-keleti eseményekben. Példás történetek hangzottak el arról, hogyan vettek részt a nők a tömegtüntetéseken. Férfi harcostársaik mellett ott voltak a Tahrir-téren, gyakran az első sorokban vezették a tüntetéseket, ugyanis rájuk kevésbé leselkedett a verés illetve letartóztatás veszélye, mint a férfiakra. Szó esett hősi halált halt asszonyokról, például egy líbiai doktornőről, aki otthonában ápolta a sebesülteket.

A forradalmak első felvonása lezajlott, de a korábbi diktatórikus rezsim megszüntetése csak a kezdet. A cél az észak-afrikai és közel-keleti országokban a nők esélyegyenlőségének javítása, sikeresebb munkapiaci integrációjuk, nagyobb szerepvállalásuk a politikában.

A folyamat kimeneteléről a nőjogi aktivisták szkepticizmussal vegyes érzelmekről tettek tanúbizonyságot. Nadereh Chamlou, a Világbank tanácsadója például ismertette annak a  – 40.000-es mintavételen alapuló – kutatásnak az eredményét, amelyben három egyiptomi nagyvárosban a nők munkavállalásának megítélését vizsgálták. A megkérdezett férfiak harmada válaszolt úgy, hogy semmi szín alatt nem engedné dolgozni a feleségét. A leggyakoribb ellenérv az volt, hogy ezáltal a nők  ki lehetnek téve szexuális bántalmazásnak. Meglepőbb volt ennél az a statisztika, amely arra mutatott rá, hogy a huszonéves fiatalok – főképp a kairóiak – jóval konzervatívabbak és hagyománytisztelőbbek szüleiknél – derült ki a felmérésből.

A zsarnoki politikai rendszert tehát néhány hét alatt sikerült megdönteni, azonban a konzervatív közgondolkodás megváltoztatása sokkal hosszabb küzdelemnek ígérkezik észak-afrikai nőtársaink számára.