2011. július 7., csütörtök

Jövőre is megtörténhet - vallomások a nőket érő politikai erőszakról Zimbabwéban

Nemrégiben jutott el hozzám Kudakwashe Chitsike, a zimbabwei RAU (Research and Advocacy Unit, www.research andadvocacyunit.org) nőkkel foglalkozó programvezetőjének beszámolója. A Cape Townban doktorált ügyvédnő a nőket érintő, politikával kapcsolatos erőszak szakértője, védője. A Hararéból érkezett Kudakwashe Londont és Brüsszelt érintő európai látogatása során dokumentumfilmet mutatott be és előadásokat tartott a nőket érintő politika erőszakról Zimbabwéban.

Kudakwashe elmondta, hogy a RAU a nőket érintő politikai erőszakkal foglalkozik. A zimbabwei politikát nagy feszültségek és érdekellentétek jellemzik a hatalmon lévő Robert Mugabe által vezetett ZANU-PF és Morgan Tsvangirai neve által fémjelzett MDC (Mozgalom a Demokratikus Változásért) pártok között. Az utolsó elnökválasztásokra 2008-ban került sok. A világ bár keveset foglalkozott vele, az elnökválasztásokat erőszakos cselekmények sorozata előzte meg és követte. A bizonytalan választókörzetekben, illetve a köztudottan MDC-s területeken a lakosságot, főképp a falusiakat terrorizálták, félelemben tartották, bántalmazták. Így próbálni rávenni a szavazópolgárokat arra, hogy a megfelelő pártra, tehát a ZANU- PF-re szavazzanak.

Bár a zimbabwei nők gyakran nem vesznek részt aktívan a politikában, mégis ki vannak téve politikai erőszaknak, még akkor is, ha valójában semmi közük sincs a politikához. A zimbabwei politikai életben elsősorban a férfiak, tehát a nők férjei, testvérei, családtagjai aktívak. AZ MDC aktivistáit vagy szimpatizánsait a parancsot teljesítő erőszakszervezetek, vagy a pénzzel vagy egyéb juttatásokkal motivált és felbujtott fiatalok csoportjai keresték fel. A férfiak sokszor elmenekültek az inkvizíció elől. Elszöktek otthonról és elrejtőztek gondolván, hogy családjaiknak nem fog bántódása esni. De ott, ahol nem találták otthon a keresett politikai aktivistát, az otthon tartózkodó feleségeket, lánytestvéreket büntették meg. Nőket erőszakoltak meg és vertek meg saját otthonaikban, családtagjaik, gyermekeik szeme láttára. Rengeteg dokumentáció készült a 2008-as politikai erőszakhullámról, de senki sem foglalkozott a nők helyzetével. A RAU célja, hogy felderítse ezeket az eseteket, és kommunikáljon róla, hogy hasonló szörnyű és erőszakos cselekmények ne történhessenek a 2012-es elnökválasztás során. A kampány érdekében még dokumentumfilmek is készültek. A rendkívül megindító filmeket csak erős idegzetűek nézzék meg: nagyon nehéz a félelemtől és tragédiáktól megtört asszonyokat látni a filmkockákon. Az egyik dokumentumfilmben Margaret Mazvarira meséli el, hogy 2000-ben, miután fiát, a hírhedt MDC aktivistát a ZANU-PF szimpatizánsai meggyilkolták, eljöttek érte is. Két katona jött érte, akik megerőszakolták, bántalmazták és AIDS-szel is megfertőzték.

Sajnos rendkívül nehéz pontosan megmondani, hány Margarethez hasonló esetről van szó. A RAU szerint 2008 májusa és júliusa között közel 2000 eset történt, szerte Zimbabwéban. A nők többsége titkolja és szégyelli a történteket. Sok nőt megbecstelenítettek, megvertek, nem beszélve a szexuális erőszakról és annak az élet számos területére kiterjedő következményéről. Zimbabwét erős patriarchális társadalom jellemzi. A férfiak menyasszonypénzt fizetnek a feleség családjának, nem kis összeget. Manapság 5000-10000 USD-t kérnek egy nőért, ami óriási összegnek számít. Korábban a menyasszonypénz a családok közötti társadalmi kapcsolatok megerősítését szolgálta. Manapság azonban, főképp a fizetendő pénz összegének megugrásával az intézmény eredeti céljait elveszítve eltorzult. A férfi fizet a nőért, ráadásul rengeteget, kvázi megveszi "azt". Ez hozzájárul ahhoz az általános problémához, hogy a nőkre nem, mint egyenjogú partnerekre, társakra, hanem, mint tárgyakra tekintenek. Ez pedig a női jogok megsértése mellett egy más sor problémát eredményez, például házastársi erőszakot.

Jövőre ismét elnökválasztások lesznek, és a zimbabwei asszonyok már most rettegnek attól, vajon mi fog történni. A RAU minden lehetőséget megragadva próbál kommunikálni a problémáról, Zimbabwéban és külföldön egyaránt. Arra számítanak, ha a nemzetközi szervezetek és politika is többet foglalkozik a nőket érintő politikai erőszakkal Zimbabwéban, több figyelmeztetés érkezik külföldről, kevesebb nő esik politikai erőszak áldozatául a jövőre tervezett elnökválasztásokon. A szervezet azt is fontosnak tartja, hogy a választási megfigyelők ne csak a voksolás idején legyenek jelen, mivel a legtöbb erőszak a választást megelőző és követő 3-3- hónapban történt.

Kudakwashe Chitsike nem kis kockázatot vállalt azzal, hogy az ügy mellé állt, és a filmeket bemutatta Európában. "Én is félek, de valakinek beszélnie kell ezekről, hogy a helyzet megváltozhasson. Amikor azokkal a nőkkel beszélek, akik megélték ezeket a tragédiákat, arra gondolok: ők a bátrak, én csak közvetítek, és ahogy tudom, segítem az ügyüket. Félelmetes a helyzet, de valahogy véget kell vennünk egyszer a megfélemlítésnek."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése