Új lendülettel 2011-ben is

Új év kezdődött, amely új kihívásokat tartogat az esélyegyenlőségi szakterületen is. Ahhoz, hogy ezeket sikeresen azonosíthassuk, és megfelelő válaszokat tudjunk rájuk adni szükséges, hogy áttekintsük, mit sikerült elérnünk 2010-ben, és milyen feladatok megoldása vár még ránk.

Visszatekintve 2010-re elmondhatjuk, hogy nagyon sok esélyegyenlőségi tárgyú vitát folytattak le az uniós intézmények. Ezek közül kiemelkedik az európai védelmi határozat ügye. Habár mind a spanyol elnökségnek, mind pedig az Európai Parlamentnek kiemelt projektje volt az erőszak áldozatává vált nők védelmét garantáló új szabályozás elfogadása, egyes tagállamok ellenkezése miatt egyelőre nem sikerült megállapodásra jutni a tagállamoknak a Tanácsban.

Nem feledkezhetünk meg a szülési szabadságról szóló irányelvről sem. Portugál kolléganőmnek, Edite Estrelának sikerült megszerezni az EP támogatását ahhoz, hogy 20 hét teljesen fizetett szabadságot biztosíthassunk az anyák, és két további hetet az apák számára. A tagállamok képviselőiből álló Tanács sajnos elutasította a javaslatot, de a tárgyalások tovább folytatódnak, és rendületlen elszántsággal fogunk küzdeni ezért a rendkívül fontos tervezetért, amely a terhek szülők közötti megosztását elősegítve nagy előrelépést jelentene a nemek közötti esélyegyenlőség területén.

Nagyon jó hírnek és fontos eredménynek tartom az emberkereskedelem elleni uniós irányelv parlament elfogadását, amely növeli az ezért a bűncselekményért járó büntetési tételeket, és növeli az áldozatok támogatását. Ebben a kérdésben sikerült konszenzust kialakítani a Tanáccsal, így az irányelv rövidesen hatályba léphet.

Elégedettek lehetünk a belga elnökség munkájával is, hiszen az elmúlt hat hónapban az esélyegyenlőség folyamatosan a napirenden szerepelt, és előrelépésekből, eredményekből sem volt hiány.

Nem hagyhatok ugyanakkor szó nélkül néhány csalódást kiváltó fejleményt sem. Ide sorolom mindenekelőtt az Európai Bizottság által tavaly ősszel közzétett esélyegyenlőségi stratégiát, amelyben alig lehet konkrét, számon kérhető célkitűzéseket találni. Továbbra is úgy gondolom, hogy üres szavak helyett olyan bátor, konkrét célokra lenne szükség az ilyen, több év jogalkotási programját meghatározó dokumentumokban, mint például a nemi alapú kvóták bevezetése.

És mi áll előttünk 2011-ben? Magyarország januárban átvette a soros elnökséget Belgiumtól. Kíváncsian várom, milyen hatással lesz ez esélyegyenlőségi tárgyú jogalkotásra. Nem sok okunk van az optimizmusra: a budapesti kormány várhatóan közel sem lesz olyan ambiciózus ezen a téren, mint Spanyolország vagy Belgium. A hivatalos dokumentumokban alig említik az esélyegyenlőséget, legfeljebb csak általánosságokban fogalmaznak. És míg a magyar elnökség a társadalmi befogadást, a demográfiai kihívások kezelést és az egészségügy fejlesztését a prioritásai között jelölte meg, addig ezen témák esélyegyenlőségi dimenziójáról mintha teljesen elfeledkeztek volna. Jól mutatja ezt, hogy a „gender” kifejezést kitörölték ahonnan csak lehetett, és a „család” szóval helyettesítették azt.

Ez természetesen nem fog megakadályozni abban, hogy az Európai Szocialisták Pártja Nőszervezetének elnökeként megtegyem, amit meg kell tennem. Hogy csak néhány, aktuális ügyet hozzak példaként: felszólítjuk a magyar elnökséget, hogy vegye figyelembe az EP által most tárgyalt európai nyugdíjreformban az esélyegyenlőségi szempontokat, hogy dolgozzon együtt velünk a bérolló bezárásáért, és hogy az elnökség segítsen a szülési szabadságról szóló irányelv tanácsbeli elfogadásában.

Úgy érzem, megvan bennünk az ehhez szükséges erő, és remélem, hogy Önökben is. Boldog új és egyenlő esélyekkel teli évet kívánok mindenkinek!