Az uniós soros elnökség az európai intézmények közül mindenekelőtt az Európai Unió Tanácsához köthető, azonban a magyar elnökség az Európai Parlamentet sem hagyhatja érintetlenül. A két intézmény társjogalkotóként közös felelősséggel tartozik a jogszabályok minél gyorsabb elfogadásáért. Azt, hogy milyen fontos a szoros együttműködés az EP és a Tanács között, azt hiszem, remekül illusztrálja a polgári kezdeményezésről szóló rendelettervezet sorsa. Ezt kevesebb, mint egy év alatt sikerült elfogadni, és ebben óriási szerepet játszott az, hogy folyamatosan kapcsolatban álltunk a spanyol és belga elnökség révén a Tanáccsal (valamint természetesen az Európai Bizottsággal).
Éppen ezt a szoros együttműködést szolgálja az az elmúlt években kialakult hagyomány, hogy az elnökség kezdetén a soros elnök ország ismerteti a munkaprogramját a képviselők előtt. Ennek kétségkívül leglátványosabb eleme a hivatalban lévő miniszterelnök plenáris ülésen elmondott beszéde, amelyre a magyar elnökség esetében is sor. A bemutatkozás azonban ezt követően is folytatódott: a múlt heti bizottsági üléseken a magyar kormány illetékes miniszterei és államtitkárai ismertették az elnökségi program rájuk eső részét és válaszoltak a kérdésekre. Személyesen Pintér Sándor, Völner Pál és Martonyi János meghallgatásán vettem részt, az egyik legfontosabb bizottságomban, a nőjogi és esélyegyenlőségi szakbizottságban zajló meghallgatásra viszont sajnos nem tudtam elmenni, mivel az egybeesett az Európai Szocialisták Pártja delegációjának törökországi útjával. Mivel a bizottsági ülések az EP honlapján is nyomon követhetőek (akár élőben, akár felvételről), én sem maradtam ki a Réthelyi Miklós programismertetéséből.
A miniszter előre elkészített expozéja alapján ismertette a magyar elnökség esélyegyenlőségi programját, ezt követően pedig válaszolt a képviselőtársaim által feltett kérdésekre. A miniszter mondandóját gyakran fogadta általános derültség a teremben, de ez nem a frappáns válaszoknak volt köszönhető, hanem inkább a képviselők elégedetlenségét juttatta kifejezésre. Meggyőződésem, hogy az esélyegyenlőségi bizottság tagjaiban nem alakult ki pozitív kép a miniszterről, de sajnos a magyar elnökségi esélyegyenlőségi programjáról sem. A program kapcsán több képviselő elmondta, hogy nem tartja eléggé ambiciózusnak, illetve nem a legfontosabb területek kapnak hangsúlyt benne. Konkrét, számszerű kérdésekre Réthelyi Miklós nem adott pontos választ, de még csak megfelelően kitérni sem tudott ezen kérdések elől. Több képviselőtársam felhívta a figyelmet arra az ellentmondásra, amely a magyar elnökség által hangoztatott értékek és elvek, illetve a Magyarországon bevezetett vagy bevezetni szándékozott lépések között feszül. Mindenképpen jó volt látni, hogy a legkülönbözőbb tagországokból érkező képviselők mennyire tisztában vannak az esélyegyenlőség magyarországi fejleményeivel: több képviselő rákérdezett a magyar nők politikai döntéshozatalban betöltött szerepére, vagy a reproduktív egészségügyi jogok esetleges korlátozására. Sajnálom, hogy Réthelyi Miklós nem volt hajlandó kézzel fogható válaszokat adni ezekre a kérdésekre.
Az ambiciózus spanyol, és a szintén ebben a szellemben tevékenykedő belga elnökség után rendkívül csalódott vagyok, amiért a magyar elnökség nem kíván előrelépést elérni a jelenleg folyamatban lévő két legérzékenyebb ügy, a horizontális antidiszkriminációs irányelv és a szülési szabadságról szóló irányelv terén. Semmi esetre sem szeretnék elhamarkodottan ítélkezni, de egyelőre a magyar elnökség esélyegyenlőségi politikájával kapcsolatos félelmek beigazolódni látszanak. Persze továbbra is abban reménykedem, hogy az elkövetkező hónapok majd megcáfolják aggodalmaimat, és a magyar elnökség végén elismeréssel írhatok az esélyegyenlőségi szakterületen elért eredményekről (is).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése