Az Európai Parlamentben a téli szünet után a héten kezdődött meg a munka, és máris túl vagyunk az első olyan rendezvényen, amelyet teljes egészében a médiatörvénynek szenteltek. Kedden az EP liberális frakciója rendezett meghallgatást, amelyen neves magyar szakemberek mellett az Európai Bizottság alelnöke is részt vett. Habár a liberális ALDE képviselőcsoport rendezvényéről volt szó, mind a néppárti mind pedig a szocialista-demokrata frakcióból több magyar EP-képviselő is ott volt. Annak ellenére, hogy a terem zsúfolásig megtelt, sajnálatosan a magyar kormány számára fenntartott székek üresen maradtak, onnan visszajelzés sem érkezett...
A legérdekesebb számomra a külföldi résztvevők véleménye volt, ami jól tükrözi az élénk nemzetközi érdeklődést. Fontos látnunk, hogy a külföldi kritikák semmi esetre sem a magyar nép ellen irányulnak, hanem az alapvető európai értékek mellett állnak ki. Ahogyan romániai kolléganőm, Renate Weber fogalmazott: ritkán fordul elő, hogy egy nemzeti jogszabályt ilyen széles körben, ilyen hevesen kritizálnak. Ha ez mégis megtörténik, annak általában van alapja.
A karácsony előtt a magyar kormánynak levelet küldő Neelie Kroes is rendkívül felkészültnek és tájékozottnak tűnt. Az Európai Bizottság alelnökeként a hírközlési szakterületet felügyelő biztosasszony
részletesen kifejtette azokat az aggályait, amelyek miatt a törvény nincsen összhangban az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelvvel. Ilyen aggályként említette a regisztrációs kötelezettséget, a hírműsorokon belüli arányokra vonatkozó rendelkezéseket (nevezetesen, hogy az európai hírek mennyiségileg
háttérbe szorulnak a magyarországiakkal szemben), a hírek feletti politikai kontrollt, illetve azt, hogy a médiatörvény hatálya kiterjed más tagállamok szolgáltatóira is. A vonatkozó uniós szabályok kimondják ugyanis, hogy a szolgáltató csak a saját származási országában vonható felelősségre. Kroes asszony ígéretett tett arra, hogy a Bizottság szigorúan, de objektívan fog eljárni a médiatörvény vizsgálatakor, amelynek során csak a tényeket vehetik figyelembe, az érzelmi vonulatot - bár tudja, hogy ilyen is van – kizárják az
értékelésből.
Az elmúlt húsz évben az Alkotmánybíróság bebizonyította, hogy nem tűri a demokráciát csorbító rendelkezéseket. Bízom benne, hogy a testület - megcsonkított jogkörei ellenére - újból bebizonyítja: a Magyar Köztársaságban nem fenyegetheti veszély az alapvető demokratikus értékeket. Mindenesetre megnyugtató látni, hogy ebben a küzdelemben nem maradtunk egyedül: Európára is számíthatunk.
Az, hogy Magyarország idáig jutott, abban értelemszerűen minden valóságos erőnek meg van a maga szerepe. Aki ma tenni akar a kialakult állapotok ellen és a jövőben is tényező akar lenni azok közül, akiknek az elmúlt 20 évben befolyása volt, a minimum, hogy saját hibáival szembenézzen. Ez mindenekelőtt az MSZP-re vonatkozik, lévén ma is a legnagyobb, sőt egyetlen számottevő ellenzéki párt.
VálaszTörlésIntellektuális és morális katasztrófa, hogy az MSZP-ben ma is dominánsan a pro- és kontra Gyurcsány kérdés formájában gomolyog. A bajok ugyanis a rendszerváltásig nyúlnak vissza. Ebből kettőt a legfontosabbak közül mások is emlegettek: a "demokratikus centralizmust", mint kesztyűt kifordító kontraproduktív alapszabály és az egész új politikai rendszert szétrágó hazug, züllött pártfinanszírozást. Van azonban egy harmadik is, amit az MSZP az MSZMP-től örökölt: a világ megkettőzése a pártbeli és pártonkívüli világra, amik közül igazán csak az első "számít".
Amíg az MSZP nem képes szembenézni ezzel a három alapkérdéssel, és mindazzal, ami ezekből levezethető, addig felszínes illúzió megújulásról beszélni. Nem érv, hogy így is lehetett három választást nyerni, nem érv, hogy milyen az ellenfél és az sem igaz, hogy először a program és identitás kérdéseit kell tisztázni.Nem. A belső működés keretfeltételeit kell felülvizsgálni és a társadalomhoz való viszonyt első lépésben.
Megjegyzés: Midezt idős emberként írom, aki soha semmilyen pártnak nem volt tagja.