Ma már nagymértékben tőlünk függ, mennyire szolgáltatjuk ki magunkat a ráknak!

Hosszú évtizedeken keresztül a mellrák, és alapvetően minden rákdiagnózis egyet jelentett a halálos ítélettel. Ám ez ma már egyáltalán nem igaz. Az orvostudomány fejlődik. A szűrési módszerek tökéletesednek, egyre koraibb fázisban tudják jelezni, ha baj van, sőt, sok esetben már az úgynevezett rákmegelőző állapotok is szűrhetők és kezelhetők.


Mindenesetre az új gyógyszerek, az új műtéti eljárások kidolgozása, tökéletesedése lehetővé teszi a számunkra, hogy a rákos betegségeket mind nagyobb arányban, mind hatékonyabban gyógyítsuk.

Mielőtt valaki azt gondolná, hogy a szalagokon kívül mást is rózsaszínre akarok festeni, nos, nem erről van szó. A helyzet nem rózsás, és nem is akarom a rákbetegségek veszélyességét bagatellizálni, hiszen alattomos, veszélyes, fájdalmas kórokról van szó, melyek sok ezer embert ragadnak el minden esztendőben.

Ugyanakkor tény, hogy ma már nagymértékben tőlünk függ, hogy mennyire szolgáltatjuk ki magunkat a ráknak! A génekkel nehéz harcolni, tudom, de azért tőlünk is függ, hogy életmódunkkal alapot adunk-e a ráknak, tőlünk függ, hogy elmegyünk-e az esedékes szűrésre.

Különösen igaz ez a mellrákra. A mellrák ugyanis az a betegség, amely az esetek 90%-ban odafigyeléssel és törődéssel gyógyul --- hatna. Igen, jól hallották: minden 100 újonnan diagnosztizált mellrákos betegből nagyjából 90 meggyógyulhatna, ha az elváltozást még időben kiszűrnék és ennek megfelelően kezdenék meg a gyógyítást.

Az sem elhanyagolható szempont, hogy az időben felfedezett mellrák gyakran emlőmegtartó beavatkozással is gyógyítható, ami a későbbi életminőség szempontjából borzasztóan fontos, talán nem kell nőtársaimnak hosszan ecsetelni, hogy miért. A tünetek alapján észlelt betegség általában már előrehaladottabb állapotot takar, így nagyobb eséllyel lehet szükség a mellek eltávolítására, kemoterápiás kezelésre. Természetesen a túlélési esély is csökken, ha későbbi stádiumban történik a diagnózis.

Amikor azt mondom, hogy a betegek 90% gyógyítható lenne, akkor azt mondom, hogy minden esztendőben sok ezer olyan nő élete lenne megmenthető, akik ma belehalnak a mellrákba. Gondoljunk bele, hogy csak Magyarországon minden évben 8000 új mellrákos beteget diagnosztizálnak, és 2500 nő hal meg ebben a betegségben! A mellrák a 35 és 59 év közötti nők között még ma is vezető halálok, és ez az egyik leggyakrabban kialakuló ráktípus.

Hatalmas számok ezek, különösen annak fényében, hogy e nők jó része feleslegesen, mondhatni értelmetlenül hal meg. Jó részüket meg lehetett volna, és meg lehetne menteni az orvostudomány jelenlegi állása szerint.

Azt szokták mondani, hogy két dolog biztos az életben: az adó és a halál. Ezzel nehéz vitatkozni. Mindannyian meghalunk. De nem mindegy, hogy mikor, és nem mindegy, hogy hogyan. Nem mindegy, hogy egy olyan betegségbe halunk-e bele, amelybe alapvetően nem kellene, vagy mondjuk kilencvenhez közeledve, párnák közt, komolyabb szervi megbetegedés és fájdalmak nélkül.

Én az utóbbira szavazok, és azt hiszem, azok, aki eljöttek a mai sétára, ha másban nem is, hát ebben biztosan egyetértenek velem és a pártommal. A mellrák értelmetlen halálok, ezért az Európai Szocialisták Pártja Nőszervezete évek óta kiemelten kampányol a mellrák ellen, és e kezdeményezéshez természetesen mi, magyar szocialisták csatlakoztunk.

Ma Magyarországon minden veszélyeztetett nő előtt ott áll a lehetőség, hogy állami finanszírozás mellett részt vegyen a mellrák-szűrésen. Ám sajnos csak kevesen élnek ezzel az ingyenes mammográfiás lehetőséggel.

Pedig a szűrésen való részvétel szó szerint élet és halál kérdése! Nem véletlen, hogy annyit foglalkozunk európai szinten is azzal, hogy hogyan lehetne a nevetségesen alacsony szűrési arányokat megemelni, hogyan, milyen behívóval, emlékeztetővel, milyen módszerekkel lehetne minél több nőt rávenni a vizsgálatra.  Ezek nagyon fontos szervezési-logisztikai kérdések az egészségügyi kormányzat számára, főleg vidéken, ahol gyakran az alapvető kórházi ellátások igénybe vétele céljából is sokat kell utazni – és ha utazni kell, akkor máris ott tartunk, hogy esetleg mégsem ingyenes az a szűrés mindenki számára.

Ezért támogatjuk, amikor csak lehet, a mobil-szűréseket: ha a hegy nem megy Mohamedhez, mert nem tud, mert nincs pénze, mert szabadnapot kellene kivennie, mert nem akar, mert fél – akkor majd Mohamed megy a hegyhez! Hátha Mohamed meggyőzi, és hátha megmenti.

A szűrés, akármennyibe is kerül, még mindig sokkal olcsóbb, mint a műtétek, a kórházi kezelések és a kemoterápia.

A rákgyógyítás ugyanis nem olcsó dolog. A már diagnosztizált betegek számára ugyanakkor biztosítani kell a megfelelő hozzáférést a legújabb terápiákhoz, a legújabb gyógyszerekhez, ami a társadalombiztosítás feladata. A rákellenes gyógyszerek új generációja és a legújabb kezelési módok olykor nagyon drágák, de nem tagadhatók meg egyetlen betegtől sem. A szegénységgel fenyegetett népességnek is teljes és megfizethető hozzáférést kell biztosítani a gyógymódokhoz, nem tehetünk különbséget nő és nő között e téren.

Ha van egy olyan betegség, mely idejében felfedezve gyakorlatilag az esetek túlnyomó többségében gyógyítható, ha ezt a betegséget elvileg a társadalombiztosítás költségén szűrik, akkor minden egyes nő, aki belehal ebbe a betegségbe, értelmetlen halált hal.

Éppen ezért ennek a mai sétának elsősorban a figyelemfelhívás a fő célja: innen üzenjük minden nőnek, hogy figyeljenek magukra, figyeljenek a testükre, menjenek el az ingyenes szűrővizsgálatokra! Hiszen ha baj van, jobb korai stádiumban elkapni, mint egy előrehaladott rákkal szemben később nagy szenvedések közepette elveszíteni a csatát.

És innen üzenjük a szeretőknek, a férjeknek, a barátoknak, hogy figyelmeztessék a nőket, akiket szeretnek! Uraim! Ha a barátnőjük, feleségük nem jár szűrővizsgálatokra, nem végez rendszeresen önvizsgálatot, hát noszogassák!

Nemcsak a feleségek dolga, hogy rávegyék vonakodó férjeiket, hogy elmenjenek ilyen-olyan orvosokhoz – a feladat fordítva is áll. Hány olyan nőt ismerünk, aki kis családja szervezése közepette elhanyagolja magát, mert az önmagával való törődés, legalábbis ami az efféle szűréseket illeti, már nem fér bele az idejébe, energiájába? Uraim! Legyenek ott a nők mellett, akiket szeretnek, s ha kell, tehermentesítsék őket a házimunkában, a gyereknevelésben, hogy vigyázhassanak önmagukra és sokáig Önök és a gyermekeik mellett maradhassanak.

A szűrővizsgálatok csak pár percet vesznek igénybe, és a legrosszabb esetben is csak minimális kellemetlenséggel járnak. De inkább egy minimális kellemetlenség ma, mint holnap egy olyan betegség, melybe ma már egyre kevésbé szabadna belehalni!

A Füzesgyarmaton, 2012. október 20-án rendezett rózsaszín szalagos sétán elmondott beszédem szerkesztett változata.